1. El�sz�r

Hideg van. Minden nyirkos, �s a k�falak enyh�n dohos szagot �rasztanak. Nem �rtem, mire j� ez az eg�sz? �miniszters�ge hogyhogy nem h�zkodja finny�san az orr�t, egy ilyen helyis�gt�l? Az ember azt hinn�, ha ennyi befoly�sos, magasrang� k�nyess�g gy�lik �ssze, hogy fontos dolgokr�l vitatkozzanak, akkor ig�nyesebben v�lasztj�k meg a terepet. De nem!

A Nagy�rnak v�ge, de a r�m�lom m�g csak most kezd�dik... Vallat�sok. Volt, vagy v�lt hal�lfal�k b�neinek, �s elk�vet�inek �zekre szed�se. Undor�t�. Kellemetlen. �rzem, ahogy a b�r�mre ny�l�s, s�kos r�teget von a hideg ver�t�k, ami mindig is kivert ett�l a helyt�l. Meg�rtem, hogy nem bar�ti cseveg�sre invit�lj�k az itt megjelen�ket, de a saj�t �rdek�kben, nem lenne kev�sb� lehangol� valami emberibb hely?

Harry idegesen izgett-mozgott. Sehogy nem tal�lta k�nyelmesnek a sz�k�t. Tal�n direkt tervezt�k ilyen kem�nyre, hogy a hosszas kihallgat�sok alatt ne tudjon senki elb�biskolni.
- Nem, mintha neki kedve lett volna aludni egy ilyen teremben - gondolta lemond�an.

V�gzett a Retteg�ssel, cser�be legal�bb nyugalma kaphatna most m�r, hogy a r�b�zott, ink�bb r�k�nyszer�tett feladatot tisztess�ggel elv�gezte. Ehelyett itt �l, egy gy�l�lt pinc�ben, �s tan�skodik az �sszefogdosott hal�lfal�k ellen. Ez felett�bb magasztos cselekedet, de nem �rtana, ha figyeln�nek is r�. Vagy ink�bb ne is. Nincs is sz�ks�g a jelenl�t�re, az esetek t�bbs�g�ben a v�d bizony�tott, miel�tt a sz�j�t kinyitn�, vagy ak�r b�lintana. Akkor mi�rt kell itt lennie? Halv�nyan k�rvonalaz�dott meg benne, hogy Caramel er�demonstr�l vele, a m�r am�gy is megt�rt el�t�lteken. Jelenl�te maga volt a ny�lt k�r�rvend�s. „N�zz�tek, ki van itt! Nem menek�lt�k!”
Harrynek h�nyingere lett a gondolatra. Helyesnek tartotta, hogy azok, akik annyi �let rombad�nt�s��rt voltak felel�sek, b�nh�djenek. De nem akart hozz�juk hasonl� lenni, aki �lvezi, ha rettenetet kelt. Gy�l�lt fegyver lenni, �s most is gy�l�li, hogy eszk�z. R�ad�sul olyan ember kez�ben, aki semmit nem tett a vil�g jobb�t�tel��rt.

M�gsem tehette meg, hogy elmegy, mert m�g mindig � a Rem�ny. �gy, nagybet�vel. Eg�sz eddigi �let�ben az volt, de a gy�zelem sem volt k�pes megfosztani gy�l�lt kiv�lts�goss�g�t�l. Soha, semmi nem lesz el�g er�s ehhez. M�g maga a hal�l sem. Ha �let�nek v�ge lesz egyszer, Harry biztos volt benne, hogy szobrokat emelnek a tisztelet�re, k�zter�leteket, esetleg �p�leteket neveznek el majd r�la, �s �mely�tette ez a tudat.

- K�vetkez� v�dlott Draco Lucius Malfoy – szak�totta ki elr�ved�s�b�l a parancssz�.

�rdekl�dve pillantott f�l. Hossz� ideje nem l�tta r�gi, iskol�skori ellens�g�t. Utolj�ra a toronyban... R�gen volt.
Az aurorok egy magas, sz�ke alakot k�s�rtek a l�ncos sz�khez, durv�n belel�kt�k, �s Harry egy pillanatig meg volt gy�z�dve r�la, hogy a volt mardek�ros csontjai reccsentek, nem a fa. Azt�n elhessegette a gondolatot, nem akart m�g t�bbet �rl�dni, �gy is el�g dolog volt, amin elm�lkedhetett.

Tal�n ez �nz�s�g, �rz�ketlens�g a m�sok szenved�se ir�nt, de valahogy belef�sult. A gy�zelem nem az �nnepl�sr�l sz�lt. Legal�bbis sz�m�ra nem. A k�rnyezet�ben tov�bb m�sz�roltak, �s neki ak�r tetszett, ak�r nem, r�szt kellett vennie ebben. Mint mindig, a sors�r�l most sem � d�nt�tt.

N�zte Malfoyt a sz�k fogs�g�ban. Ugyanaz a magas, tekint�lytparancsol� tart�s, ami az apj�nak is saj�tja volt. A hideg tekintet, magabiztos, g�nyos, kiss� len�z� mosoly. Lucius is �gy viselkedett n�h�ny hete, amikor ider�ngatt�k, majd dementorcs�kra �t�lt�k. Nem t�rt meg, �s a fia sem fog.

Figyelte, ahogy egykori iskolat�rsa szenvtelen�l hallgatja az ellene f�lsorolt v�dakat. Ugyanaz, mint a t�bbiekn�l, Harrynek n�ha az volt az �rz�se, hogy Caramell akt�t sem cser�l a kihallgat�sok k�z�tt. V�gt�re is mindegy, nem? Hal�lfal�, hal�lfal�. Egyre megy. Megint viszolyg�st �rzett. Ak�rmit tettek is, m�giscsak emberek. Az ilyen esetekben nem �rezte mag�t sokkal k�l�nbnek. � is csak h�h�r, m�g ha k�zvetve is, parancsot hajt v�gre. A j� �s a rossz oldal pedig csak n�z�pont k�rd�se.
Irigyelte Malfoyt, aki �rzelem n�lk�l, felszegett fejjel v�llalta a sors�t. Nemeshez ill� m�don, fens�bbs�gesen mosolyogta szembe a v�gzet�t.

Caramel befejezte a b�nlajstromot, �s sz�netet tartott, ki�lvezte a hat�st. Harryt bosszantotta a miniszter mindenhat�s�ga. Undor�t�nak �s kicsinyesnek tartotta a kiszolg�ltatottak f�l�tti hatalomfitogtat�st, term�szetesen biztons�gos t�volb�l.

- A Wizemgamot �t�lete...
- Eln�z�st – v�gott k�zbe mindenki megd�bben�s�re Malfoy – de m�g nem is volt lehet�s�gem v�dekezni, uram – nyomta meg a sz�t.

Harry sosem hitte volna, hogy hanglejt�ssel ilyen t�k�letesen lehet �rz�keltetni megvet�st, �s m�lys�ges len�z�st. Ennyi id� ut�n m�g mindig k�pes meglepet�sre. Harry �rezte, hogy egyre nagyobb �rdekl�d�ssel fordul vet�lyt�rsa fel�.

Malfoy m�g mindig nyugodtan, egyenes h�ttal �lt, a sz�rk�s �riszek tov�bbra is hidegen villantak, de m�r l�tta a m�ly�k�n felpattog� szikr�kat. Ez�stsz�ke haj�n inger�lten csillant meg a helyis�get bevil�g�t� f�kly�k f�nye. Alakja m�g ebben a megal�z� helyzetben is tiszteletet parancsol� volt, minden porcik�j�t az �si arisztokr�cia g�gje itatta �t.

Harry nyelt egyet. Draco most valahogy kifejezetten fenyeget�nek t�nt, pedig tulajdonk�ppen semmit sem tett. Hogyan lehet az, hogy ennek ellen�re mindenki felfigyelt a szav�ra? A termet bet�lt�tte a f�lelemmel vegyes tisztelet, �s a k�nos cs�nd.
Harry egyetlen magyar�zatot tal�lt erre a jelens�gre. A hossz� �vsz�zadok v�r�t, ami a fi� test�ben keringett. A tudatot, ami mindenkin�l magasabbra emelte, a hihetelen er�s �ntudatot, ami mindig is jellemezte ezt a csal�dot. Nekik m�g a buk�suk is fens�ges volt.

Szinte l�tta, ahogy fel�bred a m�sik �si v�re, �s v�gre meg�rtette, hogy nem csak el�kel�s�gb�l keresztelt�k a fi�t Drac�nak. A mindig t�k�letes kontroll alatt tartott �rzelmek m�g�tt ott pihent a s�rk�ny, �s mikor Harry a tekintet�t kereste, az n�zett vissza a mardek�ros szemeib�l.
A fejedelmi �llat jelenl�te benne is megmozd�tott valamit. A k�zd�szelleme v�laszolt a kih�v�sra, �szt�n�sen tudta, neki sz�l. Ez�rt nem habozott egyetlen pillanatig sem, s a d�bbent cs�ndben fel�llt.

Sosem �rezte m�g ennyire, hogy az �szt�nei vez�rlik. A k�rd� tekintetek keresztt�z�ben szinte nem is a saj�t hangj�n sz�lalt meg. S�t, biztosan nem lehetett az �v�, hiszen n�ma tiszteletet keltett minden szav�val. A mondanival�j�nak s�lya volt, leh�zta a bentl�v�k v�ll�t.

- Igaza van! - csattant ostork�nt – Semmit nem bizony�tottak r�. Egyik hal�lfal� sem besz�lt r�la a vallat�sok sor�n, �s nek�nk sincs inform�ci�nk a tetteir�l.
- Dumbledore... - kezdett bele Caramel, aki j� politikus l�v�n, hamarabb meg�rezte a vesz�lyt.
- �n ott voltam – v�gott a szav�ba kem�nyen. - Nem Draco Malfoy v�gzett a Roxfort igazgat�j�val, mind�ssze lefegyverezte.

Maga sem �rtette, mi�rt kelt a v�delm�re, k�v�ncsiv� tette ez az �j ember. Ezt nem ismerte. Nem a halv�r�, izomkolosszusok m�g�tt megb�j�, mocskokat k�pk�d� mardek�ros volt. Ez m�r nem. Malfoy f�rfi lett, �s ez a f�rfi nem �tallotta kih�vni, � pedig izgalommal vegyes k�v�ncsis�ggal fogadta mindezt el.

Caramel feszengett. Ny�ltan nem mondhat ellent, mert egyr�szt igaza volt, r�ad�sul a var�zsvil�g megment�j�vel szembesz�llni nem t�l nyertes �tlet, f�leg az �j v�laszt�si kamp�nyok el�tt. L�zasan t�rte h�t az agy�t, �s er�ltette h�resen j�, t�l�l� logik�j�t, keresve a kiutat. Malfoyra n�zett, majd a magabiztosan �ll� Harry Potterre, �s hirtelen �rd�gi vil�goss�g gy�lt az agy�ban. Mi sem egyszer�bb, mint ezt a helyzetet megoldani. Mosolyogva fordult az idegesen v�rakoz� b�r�k �s hallgat�s�g fel�.

- Harry Potter �rnak igazat kell adnunk. Sajnos t�nyleg nincsenek pontos inform�ci�ink ennek a hal�lfal�nak – szinte odak�pte a sz�t – a tetteir�l, �gy ejten�nk k�ne a v�dakat. Viszont – emelte fel a hangj�t – azt sem engedhetj�k, hogy egy ilyen fontos, bizony�tottan Tudjukki szolg�lat�ban �ll� szem�ly szabadon elmehessen, minden fel�gyelet n�lk�l. - Itt ism�t kiv�rt, majd diadalmasan jelentette be az �tlet�t. - De abban az esetben term�szetesen elengedhetj�k, ha a h�res Harry Potter garant�lja Draco Malfoy fel�gyelet�t, ellenkez� esetben k�nytelenek vagyunk biztons�gi okokb�l fogs�gban tartani.

A terem f�lh�rd�lt a mer�sz kijelent�s hallat�n. Mindenki tiszt�ban volt a k�t ember viszony�val, m�r az is kisebb csodasz�mba ment, hogy Potter sz�t emelt a m�sik v�delm�ben. Ideges szemek fordultak a k�t sz�ban forg� fel�, Caramel pedig diadalmas mosollyal �lt le a hely�re. Pontosan tudta, hogy ez a megk�t�s egyik f�lnek sem lesz kedv�re, �s nem fognak belemenni, viszont �gy � moshatta kezeit, mert „mindent” megtett az �gy �rdek�ben. Ha pedig m�gis elfogadj�k az aj�nlatot, el�g hossz� id�re siker�l mindkettej�k �let�t pokoll� tenni. El�gedett volt mag�val, �s a bomb�val, amit robbantott. Most m�r nincs semmi m�s dolga, csak k�nyelmesen h�trad�lni, �s megszeml�lni a hat�st.
Malfoy pillant�sa fens�bbs�gesen suhant �t rajta, ami felett�bb bosszantotta, majd szervtelen pillant�sa Harryn �llapodott meg.

Harry d�bbenten meredt Caramelre. Pontosan meg�rtette az �zenetet, �s tiszt�ban volt vele, hogy a m�sik aljasul csapd�ba csalta. Fellobbant benne a harag, �s az adrenalin ki�zte szervezet�b�l a bejelent�st k�vet� dermedts�get. A griffend�les dac nem adja meg ennek a cs�sz�m�sz� f�regnek a gy�zelem tudat�t. Egy pillanat alatt rendezte von�sait, az �t halv�ny �rdekl�d�ssel vizsg�l� Malfoyra tekintett, akinek a szemei m�ly�n lak� s�rk�ny megel�gedve b�jt vissza a szok�sos �larc m�g�, mik�zben v�laszolt.

- K�sz�nj�k a lehet�s�get, Miniszter �r. - Csod�lkozva konstat�lta, hogy szinte t�k�letesen le tudta ut�nozni Draco hanglejt�s�t az utols� sz�val, kiv�va ezzel egy elismer� pillant�st a „mestert�l”. - Term�szetesen �llok rendelkez�sre, �s v�llalom Draco Lucius Malfoy fel�gyelet�t!