4. Mi�rt?

- Neh�z napom volt. - Mint mindig, most is az iroda fal�nak besz�lek. M�r �szt�n�s mozdulattal helyezem fel a sz�ks�ges v�d�- �s csendvar�zslatokat, �gy megtehetem. Kinek is sz�nokolhatna egy ilyen fontos �s magas rang� ember, mint �n, ha nem egy olyan falnak, aminek nincs f�le?

Nem b�zhatok senkiben. Sajnos a n�pszer�s�gem, ha re�lisan szeml�lj�k az adatokat, messze alulmarad n�h�ny szem�llyel szemben. Csak a szerencs�mre �s az eszemre sz�m�thatok, hisz azok juttattak el id�ig. Na, meg az olyan idi�t�k, mint Albus Dumbledore, akinek meg lett volna lehet�s�ge. M�g j�, hogy kisz�llt a paklib�l, �gy a k�vetkez� kever�sb�l is van es�lyem szerencs�sen kij�nni. Ha akarta volna, szemrebben�s n�lk�l elfoglalhatta volna a helyet, egyetlen porcik�ja megmozd�t�sa n�lk�l, ami�rt �n keservesen megdolgoztam. Magass�gos Merlin! Mennyi lefizet�s, h�zelked�s, talpnyal�s, t�rleszked�s, m�zes-m�zoss�g! Mindezt mi�rt? Igen, eny�m a b�rsonysz�k, de nyugtom sosem lesz, hiszen hi�ba teszek meg b�rmit, a t�nyleges hatalom m�g mindig nem az eny�m.

Gy�l�l�m azt a kis mitugr�szt, aki megint el�m furakodott. Tiszta sz�vemb�l gy�l�l�m. Mit is v�rhatn�k t�le! Dumbledore nevel�se. Papol mindenf�le eszm�kr�l, �s egy cseppet sem hajland� re�lisan gondolkozni, felfogva a saj�t �rdek�t. Pedig mind�ssze egy-k�t k�z�s fot�, egy mosoly itt, egy mosoly ott, n�h�ny elejtett mondat a bar�ts�gukr�l, �s m�ris gondtalan �letet biztos�tana neki �s mag�nak is. De nem. K�zd valami fels�bb j��rt, olyasmi�rt, amire ennek a kornak nincs is sz�ks�ge. Ide kapcsolatok kellenek, nem magasztos eszm�k! F�lre kell �ll�tanom, am�g nem t�l k�s�. �t is, �s az �jdons�lt kis v�denc�t is.

A miniszter fel-al� j�rk�lt. A szoba egy kis beny�l� volt a t�nyleges irod�b�l. Sokszor vonult vissza ide gondolkodni, terveket sz�v�getni, mert rajta k�v�l kevesen tudtak a hely l�tez�s�r�l. Ink�bb csak a volt miniszterek, meg a legh�s�gesebb bennfentesek. Mivel neki ilyen nem volt, ez�rt sim�n elhitette k�rnyezet�vel, hogy nincs is itt, �gy b�k�sen tudott k�sz�lni a k�vetkez� l�p�seire an�lk�l, hogy minduntalan megzavart�k volna valami unalmas, h�tk�znapi kis aktamunk�val. - Arra van a helyettesem – gondolta ilyenkor. – A „t�voll�temben” az � feladata al��rogatni, �s mindenf�le apr�-csepr� �gyeket elsim�tani. Nekem fontosabb dolgom is akad ezekn�l.

Ha a szoba mes�lni tudna... �rul�sok, titkos szerz�d�sek, h�tborzongat� tervek, forr�, k�jes s�hajok, vad, erotik�t�l terhes pillanatok, mind-mind beleiv�dtak a d�sztelen, egyszer� falakba. Ez a p�r sor t�gla tal�n t�bbet tudna tan�tani a t�rt�nelemr�l, mint b�rmelyik egyetemi professzor. Az ablaktalan szoba pontosan tudja a mi�rteket, a hogyanokat olyan t�rt�n�sekre, amik el�tt az emberis�g ma is �rtetlen�l �ll. De nem besz�l. Ez a feladata. Mindent meghallgatat, mag�ba z�r m�lyen, de cs�ndesebb, mint a s�rok, amiket hossz� �veken �t meg�stak oltalma alatt.

- Miniszter �r, mindig �r�m �nt l�tni!
- Hasonl�k�ppen v�lekedem �n is Uram! Milyen c�llal tisztelt meg l�togat�s�val?
- Nos, ne olyan hevesen. �nt hidegv�r� politikusk�nt ismertem meg.
- Elh�zhatjuk ezt a besz�lget�st ak�rmeddig, de ha nem t�r�nk vissza hamarosan, az alkalmazottak gyanakodni kezdhetnek. Elv�gre mit is kereshet ilyen hossz� ideig egy ilyen gazdag ember a minisztern�l, csak nem lefizetni akarja? - Az utols� mondathoz mell�kelt egy apr�, ironikus mosolyt.
- V�g az eszed bar�tom, nem csal�dtam benned. Mindig is tudtam, hogy ha valakivel, veled �rdemes �zletet k�tni!

- �tv�ltunk tegez�sbe? Hmm... Akkor nagy dob�sra k�sz�lsz. - Ez ink�bb kijelent�s volt, vagy meg�llap�t�s. Tulajdonk�ppen nem is eml�kezett olyan alkalomra, ahol nem valami zseni�lisan nagy �tv�g�s k�sz�lt volna, ha ez a f�rfi felbukkant. F�lt t�le, de valahogy mindig gy�t�rte a k�v�ncsis�g, hogy mi lesz egy-egy ilyen titkos tal�lkoz� v�gkimenetele. Nem is besz�lve arr�l, hogy mennyire vonzotta az ember szem�lyis�ge, a hatalom, az �szt�n�s el�kel�s�g, ami csak �gy �radt bel�le, �s val�s�ggal �sszenyomta minden alkalommal. Amikor megjelent, a leveg� m�gi�val telt meg, ott vibr�lt minden sejtj�ben, v�gigbizsergetve minden �rz�kszerv�t.
Nos, panaszkodnia mindezid�ig nem kellett, mert amennyiben siker�lt valamilyen kompromisszumot tal�lniuk, az neki mindig bus�san j�vedelmezett.

A m�sik figyelmen k�v�l hagyta a provokat�v k�rd�st, ink�bb komolyra v�ltott a hangja, amikor megsz�lalt. Hideg, �s sz�m�t� arca nem sok j�t �g�rt.
- Egy apr� sz�vesss�gr�l lenne sz� csup�n... - kezdte, �s ebb�l Caramel tudta, hogy ez kem�ny menet lesz. A m�sik nem szokott k�nt�rfalazni. Eddig megmondta, mit akar, �s k�sz. Nyelt egy nagyot, �s igyekezett a vele szemben helyet foglal� f�rfi szavaira koncentr�lni, hogy id�ben kisz�rhesse a csapd�t.
- A k�zelm�ltban, ha eg�szen pontosak akarunk lenni, ma d�lel�tt, t�rt�nt egy kis kellemetlens�g.

Caramel r�gt�n tiszt�ban volt, mire is gondolt a m�sik. A reggeli var�zsl�p�rbajra a muglikkal telet�m�tt utca k�zep�n, aminek a v�g�n a f�l k�rny�k felrobbant, �s a szerencs�tlenebbik f�lb�l nem maradt egy ujjn�l nagyobb darab eg�szben.
Megborzongott, ahogy esz�be id�z�d�tt a k�p a helysz�nr�l. �rezte, hogy a m�sik reakci�t v�r, �gy �sszeszedte mag�t �s b�lintott.
- Tudom, mir�l besz�lsz. Magam is kint voltam a tettes elfog�s�n�l. El�g sz�rny�...
- �ll�ts le a nyomoz�st! Rendeld vissza az embereid!
- De...
- Nem �rdekel hogyan, de t�vol�tsd el �ket onnan!
- M�gis mi�rt? Milyen �rdeked f�z�dik ehhez az esethez? - Mikorra kiszaladt a sz�j�n, m�r tudta, hogy hiba volt feltenni a k�rd�st. Ilyesmit sosem firtatunk, � pedig el�g r�g�ta �zte a politikus p�ly�t ahhoz, hogy tudja, ebb�l most m�r neh�z lesz „tudattalanul” kim�sznia. Ne sz�lj sz�m, nem f�j fejem.
A m�sik hosszasan vizsg�lta, majd sz�lesen elmosolyodott, �s teljes k�zvetlens�ggel, szinte cseveg� hangon tette fel a k�rd�st.
- Val�ban tudni akarod?

K�s�, nincs vissza�t. Eddig homokba dughatta volna a fej�t, de �gy menthetetlen belekeveredik valami olyasmibe, ami ellen minden idegsz�la tiltakozik. Egy nagy j�tszma r�szese lesz, �s nagyon �szn�l kell lennie, ha �lve akarja meg�szni mindezt. Nem akarta tudni, nem akart belefolyni, de tiszt�ban volt vele, hogy ezzel a f�rfival nem j� cic�zni.

A m�sik, hosszas hallgat�s�t beleegyez�snek vette, �s v�laszolt. Szinte �lvezettel form�lta a szavakat, pontosan tudva, hogy ezzel b�nt�rsat csin�l a m�sikb�l is. Az arca el�gedett volt, enn�l jobban nem is s�lhetett volna el sz�m�ra ez a kis besz�lget�s.

- Nos, nem Sirius volt, aki f�lrobbantotta az utc�t, mint ahogy els� r�n�z�sre t�nik. Peter kit�n� munk�t v�gzett. � elt�nt, a gyan� �tsz�llt. Kev�s dologra j� az a patk�ny, de most k�nytelen vagyok elismer�ssel ad�zni ez�rt a kis mutatv�ny�rt.
- Hogy? - Caramel t�togott, m�g nem tal�lta meg d�bbenet�ben a hangj�t.
- Te is tudod, tisztelt bar�tom, hogy Dumbledore megpr�b�lta elrejteni Potter�ket, meg azt a kis fatty�t a Nagy�r el�l. A titokgazda term�szetesen Sirius, ki is lehetett volna m�s... �s itt a hiba!
A miniszter megr�k�ny�dve hallgatta a t�rt�netbe belelend�l� f�rfit.

- T�l akart�k biztos�tani a dolgot, �gy az a zseni�lis �tlet sz�letett, hogy legyen Peter a titokgazda, mert m�g r� senki az �gvil�gon, addig mindenki Siriusra tippel majd. Ez nagyon okos terv lett volna, ha... Nos igen, ha a kis Peter nem rohan azonnal a Nagy�rhoz, �s dalolja el neki a c�met. A t�rt�net ezt k�vet� r�sz�t m�r ismered te is. Tudjukki bejutott, Potter�k meghaltak, a k�ly�k t�l�lte, a Nagy�r nyomtalanul elt�nt.
- Igen, igen – b�logatott Caramel, m�g mindig enyh�n sokkhat�s alatt, ahogy esz�be jutottak az alig p�r hete t�rt�ntek.
- De ez nem minden. Sirius tudta, merr�l f�j a sz�l, �s Peter nyom�ra akadt. �pp nyakon pr�b�lta cs�pni, amikor az a sz�nalmas kis mihaszna, �lete els� �s utols� j� d�nt�s�t hozta. Egy pillanat alatt felrobbantotta az utc�t, megszabadult egy ujj�t�l, majd patk�nyalakot �lt�tt �s elt�nt a csatorn�ban, otthagyva a deton�ci�t�l f�ls�ket Siriust. Annak a szerencs�tlennek m�g v�dekezni sem volt ideje a ki�rkez� aurorok ellen, mert szerintem el�sz�r fogalma sem volt, mi t�rt�nt.

- Id�ig minden vil�gos – motyogta Caramel, mik�zben igyekezett rendezni a gondolatait, �s d�bbenetr�l �rulkod� arcvon�sait. Ez nem j� pont – jegyezte meg k�zben mag�nak. - Kimutatni az ellens�gnek, hogy siker�lt meglepnie. Nagyobb �nuralomra van sz�ks�gem.
Elrakt�rozta az �j inform�ci�kat a reggel t�rt�ntekr�l, majd homlokr�ncolva f�ltette az �t legjobban foglalkoztat� k�rd�st. Ha m�r �gyis belekeveredett, akkor mindegy is, de legal�bb l�sson tiszt�n.

- Azt m�g mindig nem �rtem pontosan, hogy neked mi�rt �rdeked Siriusra kenni a dolgot.
A k�rdezett f�rfi arca fenyeget�v� s�t�t�lt. Caramel �rezte a kavarg� m�gi�t, ahogy meger�s�dik, �s l�tta a szikr�kat a f�rfi mindig rideg szeme m�ly�n. Sosem �rezte a m�sikat m�g ennyire hatalmasnak �s ragyog�nak, mint �gy, haragt�l l�ngolva. Haja f�nyesen hullott al� v�llaira, �s szinte szikr�zott a fesz�lts�gt�l. A pengev�kony ajkak v�rtelen szorultak �ssze, kem�ny von�sai pedig szoborszer�v� var�zsolt�k az arc�t. Caramel r�j�tt, hogy itt valamibe nagyon siker�lt beletenyerelnie, amit annyira m�r nem is akar tudni.
P�r pillanattal k�s�bb a szemben �ll� lecsillapult, �s m�r csak elfojtott, d�ht�l remeg� hangj�b�l lehetett tudni, micsoda vihar d�lt benne az im�nt.

- Legyen el�g annyi, hogy az a fatty� egy v�r�rul�, mocskos alak, aki nem �tallott keresztbe tenni nekem ott, ahol tudott, �s v�g�l visszautas�tott. - Az utols� szavakat ink�bb m�r csak mag�nak mondta, de Caramel m�gis felkapta fej�t a megjegyz�sre.

Visszautas�tott? Ilyen hatalmat? - Mag�ban h�pogott ekkora ostobas�g hallat�n. � a f�l �let�t odaadta volna a lehet�s�g�rt.
Lopva a m�sik alakj�ra pillantott, �s egy pillanatra irigys�get �rzett, �s m�rhetetlen �rtetlens�get.

- Ez az �n kis bossz�m sz�m�ra. Majd elmegyek hozz� l�togat�ba az Azkabanba, hogy seg�tsek neki levonni a tanuls�got. K�r volt ujjat h�zni velem, bar�tom. - Hidegen f�lkacagott, �s a miniszter minden idegsz�la v�gigborzongott a hangra. Sosem akarja, hogy ellent�tes oldalon �lljanak - d�nt�tte el mag�ban. Hisz hi�ba j� politikus, ez a f�rfi itt el�tte nem ismer se Merlint, se embert. Fanatikus.

- Csak Azkabanba! Nem kaphatja meg a Cs�kot! Senki sem cs�kolhatja meg!

Caramel hosszasan hallgatott. Ennek k�t oka volt. Az els�, hogy v�giggondolja, mit nyer, �s mit vesz�t ezzel az �zlettel. A m�sik, hogy a partner h�tha hezit�l�snak �rt�keli, �s az f�ljebb sr�folja az �rakat.
De az el�tte �ll� legal�bb annyira j� t�rgyal�partner volt, mint � maga, nem harapott r� a csalira, hanem hagyta gondolkodni, egy�ltal�n nem pr�b�lta siettetni. H�t persze! - Csapott gondolatban a homlok�ra. - Ostob�n, a besz�lget�s�k elej�n, megjegyeztem, hogy nem k�ne sok�ig h�zni az id�t. - Caramel d�h�s volt. - �gy elsz�rni valamit! - Nem csoda, hisz m�g r�vid ideje, hogy v�gre elfoglalhatta az �t megillet� helyet, de ekkora amat�r hib�t v�teni!
Kelletlen�l sz�lalt meg v�g�l:

- Nos, nekem nem igaz�n sz�m�t annak az embernek a sorsa, de k�rd�s, mennyit �r meg neked a bossz�?
Azt kiv�telesen szerencs�sen elhallgatta, hogy neki kap�ra is j�n az aj�nlat, hisz �gy lesz mit felmutatni a sajt�t�j�koztat�n, �s nem kell hajsz�t folytatnia egy nyomtalanul elt�nt szem�ly ut�n.

Caramel elmerengve gondolkodott ezen a r�gi t�rt�neten. Igen, akkor siker�lt megegyezni�k, �s neki ism�t nem lehetett oka panaszkodni, hiszen j�r�szt ez id� t�jt alapozta meg az �let�t, t�bbek k�zt ezzel a „kis cser�vel”. R�ad�sul lelkiismeret furdal�sa sem lehet m�r amiatt, hogy egy �rtatlan embert Azkabanba k�ld�tt, hiszen az p�r �ve megsz�k�tt onnan, �s miel�tt komolyan gondot okozhatott volna, el is esett a miniszt�riumi Hal�lteremben. �gy szerencs�sen le van tudva ezzel az �ld�z�s probl�m�ja, �s m�g csak ki sem bukott r�gi d�nt�s�nek indoka. Igen, a szerencs�je az, amiben b�zhat. A lelkiismeret pedig olyan luxus, amit egy miniszter nem engedhet meg mag�nak. Sajnos �ldozatokat kell hozni a biztons�g �rdek�ben, hisz az emberek ezt ig�nylik. Mindenki szereti homokba dugni a fej�t, de neki fel kellett adnia ezt a k�nyelmes helyzetet, hiszen az � feladata biztos�tani a t�bbieknek a „boldog tudatlans�got”.

Az egyik b�b�ja riasztotta f�l gondolataib�l, ami arra volt hivatott, hogy figyelmeztesse, elj�tt az id�, mennie kell egy tal�lkoz�ra. F�radtan s�hajtott f�l. T�nyleg hossz� �s neh�z napja volt ma, �s az est�je sem lesz sokkal k�l�nb.
Mik�zben �sszeszedel�dzk�d�tt, el�kereste a sz�ks�ges iratokat, �s a megfelel� ruh�zatot, amit titk�rn�je helyezett ki neki, m�g visszakanyarodtak gondolatai a Kis T�l�l� �s a hal�lfal� ivad�k fel�. Rem�nykedett benne, hogy az adott helyzetben a legjobb d�nt�st hozta, elv�gre ny�ltan szembehelyezkedni a var�zsvil�g Megment�j�vel nem t�l el�ny�s l�p�s. Ha pedig minden a tervei szerint halad, m�r pedig mi�rt is ne, hiszen k�ztudott, mennyire gy�l�lik egym�st, akkor egy csap�ssal int�zheti el mindkett�t, �s ezzel ism�t letudhatna egy m�zs�s terhet.

Igen, Draco k�s�rtetiesen hasonl�t az apj�ra. Ugyanaz a hideg profizmus, az elsz�nts�g, a fels�bbs�gtudat. Kik�p�tt m�sa. Ha akkor megk�nnyebb�lt, amikor Luciust v�gre siker�lt f�lre�ll�tani, az igazi nagy leveg� lesz, ha a fi�t is el�t�lheti, r�ad�sul ezzel mind�r�kre elteheti az �tb�l.

Egy utols� r�nt�s a nyakkend�n, megigaz�totta a cilinder�t, arr�bb sim�tott egy tincset, majd el�gedetten megszeml�lte az eredm�nyt az eg�szalakos falit�k�rben. Von�sait a hely�re igaz�totta, f�lkapta iratait, �s gyors l�ptekkel kivonult az irod�b�l, elsietve a kandall�k ir�ny�ba, �tk�zben kiosztva m�g egyn�h�ny parancsot. Belemarkolt a hopp-porba, majd bele�llt a z�ld l�ngok k�z� �s kimondta a c�met.

- Igen – gondolta el�gedetten, – els�pr�m azt, aki m�lt� ut�dod lehetne, �s onnant�l t�nylegesen �n ir�ny�tok majd. Tal�n ha anno nekem aj�nlott�l volna hatalmat... Igen, �n elfogadtam volna. Azt is, �s m�g sok minden m�st is t�led Lucius Abraxas Malfoy.