5. Otthon

A nappali k�zep�re �rkeztek. Draco kicsit megr�k�ny�dve figyelte „megment�je” z�ldes �rnyalatban j�tsz� arc�t. Majd csak b�lintott, amikor h�zigazd�ja a kiny�g�tt „bocs�nat” ut�n elt�nt az egyik ajt� m�g�tt.

Mondjuk, ha jobban belegondol, meg tudja �rteni. Neki is el�g furcsa �rz�se van. Mintha kicsit hint�zna a padl�. – „Rem�lem, nem egy haj�n lakik ez az �r�lt, valami Merlin h�ta m�g�tti helyen!” - R�ad�sul m�g vacog a kinti hidegt�l, de m�r most �rzi, mennyire be van f�tve itt. Ez van, ha a hoppan�l�s miatt nincs ideje az ember szervezet�nek hozz�szokni a helyek k�zti h�m�rs�kletk�l�nbs�ghez. Nagyon kellemetlen tud lenni. �rezte, hogy minden �tmenet n�lk�l kezd csurogni a h�t�n a v�z. Megborzongott. – „Az�rt sosem hittem volna, hogy egyszer Potter lak�s�ra azt mondom, h�tborzongat�.” - Fanyarul elh�zta a sz�j�t valami mosolyf�l�re. – „Mondjuk azt sem gondoltam volna soha, hogy egyszer itt k�t�k ki.”

K�r�ln�zett. T�gas, eg�sz bar�ts�gos nappaliban �llt, szemben az angliai var�zsl�lak�sok elmaradhatatlan kell�k�vel, a kandall�val, amelyben vid�man lobogott a t�z. Fotelok vagy kanap� helyett k�nyelmesnek t�n� �l�p�rn�k voltak sz�tsz�rva z�ld, ez�st �s bord� sz�nekben, egy k�l�n�s form�j� doh�nyz�asztal k�r�l. Drac�t egy sz�nk�ra eml�keztette legink�bb. – „Az is milyen r�gen volt m�r, �s milyen gondtalan...” - A plafonon valami furcsa szerkezet szolg�ltatta a f�nyt, amihez hasonl�t m�g sosem l�tott. A falakon k�pek, �s furcsa m�d j� r�sz�k mozdulatlan. Szeme minduntalan visszav�ndorolt az �l�alkalmatoss�gok fel�, amelyek olyan h�vogat�nak t�ntek, mint amennyire f�radtnak �s elny�ttnek �rezte mag�t. �ppen elhat�rozta, hogy birtokba vesz egyet, amikor h�zigazd�ja ism�t bel�pett.

- Ne haragudj, tudod a var�zsvil�gban haszn�latos utaz�si m�dok kicsit megviselnek, �s eg�sz nap alig ettem valamit a kihallgat�sok miatt. - Zavartan elhallgatott, megk�sz�r�lte a tork�t, majd megint nekifutott. - �hm, �gy �rtem, te nem vagy �hes?
- Nem – v�laszolta Draco kim�rten. Csak annyit tudott, hogy m�rhetetlen�l f�radt, szeretn� kipihenni mag�t, hogy azt�n j�zanul gondolkodhasson azon, mit is kellene kezdenie a helyzettel, �s legf�k�ppen mit akar, vagy mit v�r t�le Harry a sz�vess�g�rt cser�be.
- Akkor tal�n megmutatom a szob�dat.
- Rendben. - Nem volt ereje egyszavas v�laszokn�l t�bbre, sz�ve szerint meg sem sz�lalt volna, de h�t az illem �gy k�v�nja, hogy minden esetben v�laszolnia kell a hozz� int�zett k�rd�sekre. Egy�bk�nt is sz�raz volt, �s kapart a torka, hiszen a miniszt�riumi felsz�lal�sa �s az Esk� let�tele �ta meg sem sz�lalt.

Hagyta, hogy a m�sik �jra megfogja a karj�t, most nem, ma m�r t�bbet nem volt el�g ereje tiltakozni, �s kivezesse a nappalib�l, fel a l�pcs�k�n, a neki kijel�lt szob�ig. �gy �rezte, sosem �rnek c�lhoz, az ereje v�szesen fogyt�n. – „Pedig nem fogok �sszeomlani pont Harry szeme l�tt�ra” – �sszeszor�totta a fogait �s elsz�ntan l�pkedett tov�bb. L�pcs�k, l�p�s, m�g egy, majd megint. Mint egy r�m�lomban, amikor sosem akar v�geszakadni az �tnak, s a k�vetkez� fokok a semmib�l t�nnek fel, �s a semmibe vezetnek.

Mikor v�gre meg�lltak j�vend�beli lakhelye k�sz�b�n, m�r alig hallotta a m�sikat, aki j� �jt k�v�nt, �s biztos�totta, ha b�rmire sz�ks�ge van, akkor a mellette l�v� szob�ba nyugodtan kopogjon be. � csak b�lintott, majd becsukta az ajt�t. Minden erej�t �sszeszedve eljutott az �gyig, majd �gy, ahogy volt, ruh�stul, cip�st�l, v�gigd�lt rajta. Miel�tt szinte k�maszer� �lomba mer�lt, m�g �rezte, hogy ebben a szob�ban is nagyon meleg van.
- Nem gondoltam volna, hogy Potter ennyire f�z�s.

Harry kicsit d�bbenten �llt a becsukott ajt� el�tt. Egy ideig m�g vizsg�lta a fa erezet�t, elgondolkodott rajta, hogy vajon mekkora k�rt lett volna k�pes tenni az orr�ban. Mag�nak sem vallotta volna be, de meglepte Malfoy hideg, elutas�t�ssal terhes viselked�se. Persze nem v�rta, hogy a nyak�ba boruljon h�l�b�l, ami�rt kihozta a miniszt�riumb�l, de az ajt� bev�g�sa m�r kicsit t�lz�snak hatott. Nem mintha egy Malfoy �lelget�s�re v�gyn�k – r�zk�dott �ssze. Az�rt valami nyalomal�ssant sz�lhatott volna – gondolta kicsit megb�ntottan. V�g�l, mivel mozg�s nem hallatsz�dott bentr�l, �gy hat�rozott, ideje lenne egy�b teend�i ut�n n�zni.

Mik�zben haladt lefel� a l�pcs�n, sajgott minden csontja a k�nyelmetlen sz�keken val� hosszas �cs�rg�st�l. „Mintha legal�bb sz�z �ves lenn�k” - jajdult fel gondolatban. – „Vajon mit �rezhet Draco, aki eddig a Miniszt�rium vend�gl�t�s�t �lvezte...” Ebbe ink�bb nem is akar belegondolni. Megborzongott, hisz csak most van ideje az eg�sz napos hajt�s ut�n kicsit kiengedni.

A pince hidege makacsul fagyasztotta meg minden porcik�j�t, gondolat�t. Gy�l�l�m a pinc�ket – sz�lt fennhangon, csak, hogy el�zze a h�zra borult csendet. Igen, ez volt az egyetlen, amit ennyi id� ut�n �s k�ptelen volt megszokni. Dursley�kn�l igaz, hogy a gardr�bban lakott, de k�r�l�tte szuszogott a h�z, tett-vett a csal�d t�bbi tagja. Pet�nia n�ni naphosszat s�rolta a makul�tlan padl�t, vagy a kilincseket, esetleg t�r�lgette a nem l�tez� porszemeket az ezernyi apr� d�szt�rgyon, �s folyton sop�nkodott valami�rt, vagy az arra vet�d�knek mes�lte a szomsz�dok pletyk�it. Mindennap csap�dott az ajt� Vernon b�csi ut�n, ahogy d�ng� l�ptekkel f�lment a l�pcs�k�n, f�jtatva nagy termete miatt, m�g ennyi meger�ltet�st�l is, �s d�rg� hangon osztogatta atyai, f�rfi�i tan�csait, parancsait k�retlen�l mindenkinek. Esetleg unoka�ccse, Dudley �jszakai oson�sai, amikor a h�t�ben turk�lt n�mi �jf�l ut�ni csemeg�re vad�szva, illetve k�s�bb m�r csak szimpl�n megl�gott, hogy a haverokkal vand�lkodhasson kint a s�t�t, de cseppet sem alv� v�rosban, majd hajnalban csatakosan, b�z�sen t�molyogjon f�l a szob�j�ba.

Azt�n a Roxfort sem volt sokkal m�sabb. Ott is t�rsak vett�k k�r�l. Dean �s Seamus �lland� sustorg�sa �s ideges�t� vihor�sz�suk, ami az �vek alatt szint�n megszokott hangal�fest�se lett szob�juknak. Neville valamelyik gy�gyn�v�nytanos k�nyve lapjainak susog�sa, �s Ron v�get nem �r� horkol�sa az �jszak�ban.
Igaz�b�l sosem volt egyed�l. Mindezid�ig.

Heted�vben v�get �rt Voldemort r�muralma, �k befejezt�k tanulm�nyaikat, �s ki-ki ment a maga �tj�ra. Ron �s Hermione, mint v�rhat� is volt, �sszeh�zasodtak, � pedig v�lasztott egy csendes kis h�zat vid�ken, elb�jva a mindennapi reflektorf�ny el�l. Persze bar�tai gyakran l�togatt�k, �s a napjai nem voltak unalmasnak mondhat�ak, de m�gsem sz�lhatott egyik haverj�nak sem, hogy ugyan m�r, maradj l�gyszi �jszak�ra!

Persze szerezhetett volna egy j�raval� bar�tn�t, �gy r�ad�sul v�gre levehetn� Hermione v�ll�r�l is h�ztart�s�nak gondjait, de valahogy ez nem az � vil�ga.
Furcsa belegondolni, mennyire nem foglalkoztatja a p�rkeres�s. Ismer�sei, bar�tai j� r�sze m�r tal�lt valakit maga mell�, � meg csak tengett-lengett a vil�gban. De egyszer�en valahogy nem megy. Mit csin�ljon, ha nem megy? Persze neki is vannak sz�ks�gletei, hosszabb-r�videbb ideig voltak is n�k az �let�ben, de vagy a h�rn�v sz�d�tette meg �ket, vagy a t�ny, hogy � egy merlinverte, k�t l�bon j�r� �l� legenda. Az emberek mind a mai napig ott tartanak, hogy „oh, meg�rintettem Harry Pottert”, �pp csak �ssze nem roskadnak az �h�tatt�l.

Harrynek h�nynia kellett ilyenkor mag�t�l, a helyzett�l, a vil�gt�l, amit � mentett meg. Persze meg�rtette, hogy a „rajong�i” mind�ssze a h�l�jukat akarj�k l�pten-nyomon a tudom�s�ra hozni, de � is emberb�l van, csak ezt igyekszik mindenki figyelmen k�v�l hagyni, hisz a h�s imidzsbe nem f�rnek bele olyan gyarl� gondolatok, mint csal�d, nyugalom, b�ke. Mindennek eredm�nye, abszol�t semmi mag�n�let, �s az �t nagy �vben elker�l� romantika.

Az utols� l�pcs�fokon megbotlott egy ki�ll� fadarabban, �s mint annyiszor, most is megfogadta, hogy m�snap kezd vele valamit, miel�tt kit�ri a nyak�t. No igen, cs�fos v�g lenne egy Vil�gmegment�nek. Fanyarul elmosolyodott, majd a kandall�hoz l�pett. Egy darabig szemezett a p�rk�nyon �ll� dobozzal, majd nagy s�hajjal a m�sik ir�nyban �ll� kisasztal fel� fordult, �s f�lvette a telefont. Ma nem volt kedve t�bb m�gikus helyv�ltoztat�shoz, vagy kommunik�ci�hoz. �gy j� �reg mugli m�dszerrel bep�ty�gte a sz�mokat, majd hallgatta, ahogy kics�ng a t�loldalon.

„Egy... Tulajdonk�ppen ut�lok telefon�lni is. Kett�... Olyan szem�lytelen. H�rom... Az ember csak hangs�lyb�l tud k�vetkeztetni. N�gy... Azt is torz�tja. �t... Egy�bk�nt is ideges�t� ez a hang!”

Miel�tt lecsapta volna a kagyl�t, felvett�k a t�loldalon.
- Harry! Merlinre, tudod, mennyi az id�?
- �hm. Nem.
- T�z �ra elm�lt.
- Ne haragudj, megint t�rgyal�sr�l j�v�k.
A vonal m�sik v�g�n egyet�rt� s�haj hallatszott.
- Draco Malfoy.
- �t nem a j�v� h�ten kellett volna kihallgatnotok?
- De. Az eredeti tervek szerint igen. Gondolom a Miniszter �r t�l akart esni rajta.
- �s?
- Mi �s?
- Harry! Mi az �t�let?
- N�mi kik�t�ssel k�nytelen volt elengedni...
- N�mi kik�t�ssel... Elengedni... Harry?
- Igen?
- Az eg�szet hallani akarom! Sum�kolsz!
- Akkor gyere �t, nem telefont�ma.
A t�loldalon r�vid cs�nd, majd m�g egy s�haj hallatszott.
- Tudod, hogy nem tudok ellen�llni. Ez nem fair!
- Kicsit bonyolult a helyzet, szerintem egyszer�bb lenne egy tea mellett...
- Meggy�zt�l. - Azzal koppant a kagyl�, �s Harrynek a szaggatott t�rcsahang jelezte, hogy a m�sik megszak�totta a kapcsolatot.
Mire a telefont a hely�re tette, a kandall�ban a l�ngok z�ldre v�ltak, �s Hermione l�pett ki a nappali sz�nyeg�re.