5. fejezet: Ut�llak, Winchester!


Az �t tov�bbi r�sze �jra csendben telt. Sam �rezte, hogy �gy is t�l sokat k�rdezett, Dara �s Dean pedig �jra elmer�ltek a f�j� eml�kekben. Valamikor �jszaka meg�lltak egy moteln�l. Mialatt Sam elment lefoglalni a szob�kat, Dara �s Dean a b�rba mentek. Mikor Sam meg�rkezett a b�rba Dean egyed�l �lt egy asztaln�l egy �veg s�r t�rsas�g�ban, Dara pedig a pultn�l fl�rt�lt a pultossal �s d�nt�tte mag�ba a tequilat.
SAM: H�, j�l vagy? – k�rdezte b�tyj�t, aki egy pillanatra sem vette le szem�t Darar�l.
DEAN: Ja.
SAM: Dean, sajn�lom, ha mondtam, vagy k�rdeztem valamit a kocsiban, ami…
DEAN: Semmi g�z. Igazad volt, jogod volt tudni r�la.
SAM: Na igen. – mondta mik�zben � is Darara n�zett – � j�l van?
DEAN: Igen.
SAM: Nem gondolod, hogy t�bbet iszik a kellet�n�l?
DEAN: Ah, nem. Ihat amennyit akar, k�ptelen ber�gni, olyan, mintegy szivacs.
SAM: Te tudod… Megyek, lefekszek. T�l sok volt ez egy napra. J�ssz?
DEAN: Nem, maradok m�g egy kicsit.
SAM: Biztos minden rendben lesz?
DEAN: Ne aggodalmaskodj m�r �lland�an! Sammy, feln�tt vagyok, tudok magamra vigy�zni!
SAM: � is. – mondta, jelezve, tudja, hogy Dean mi�rt nem tart vele.
DEAN: Fek�dj le, �csi! R�d f�r az alv�s. Szarul n�zel ki.
SAM: K�sz, te is! – v�laszolta, ahogy elindult kifele.
Hajnali kett� k�r�l Dean megunta a v�rakoz�st, �gy d�nt�tt, ha t�rik, ha szakad, a szob�j�ba cipeli Darat, �s ha kell, bez�rja. Nem, mintha att�l kellett volna tartania, hogy Dara b�rmi nem� ellen�ll�st tan�s�t, mivel a l�ny r�szeg volt. M�g sosem l�ttam �gy. T�nyleg azt hittem, k�ptelen ber�gni.
DEAN: Gyere, aludnod k�ne! – sz�lt Daranak.
DARA: Nem akarok menni!
DEAN: Ne kezdd! Menj�nk!
DARA: Nem megyek!
DEAN: Dehogynem! – megfogta a karj�t �s pr�b�lta mag�val h�zni – Gyere m�r!
PULTOS: H�, valami probl�ma van?
DEAN: Igen, de nem a tied! A feles�gem. – mondta, ahogy a saj�t �s Dara gy�r�j�t mutatta a pultos fel�. Aki „megadva” mag�t feltartotta kezeit.
DARA: Ne higgy neki! Ez nem olyan! M�g csak nem is szexelt�nk!
DEAN: J�l van, el�g volt! Gyere!
DARA: M�r’? H�t te mondtad! – magyar�zott, mik�zben fel�llt �s elindult Dean mellett. – Nem �rtem, mi bajod…- majdnem elesett, de Dean elkapta.
DEAN: Megvagy, nyugi, foglak! – Dara karj�t a v�ll�ra tette, �s pr�b�lta kit�mogatni. – Csak mondd, hogy nem fogsz h�nyni!
DARA: L�tt�l te m�r engem valaha h�nyni?
DEAN: Nem, de r�szegen se l�ttalak m�g.
DARA: Nem vagyok r�szeg!
DEAN: Persze.
DARA: Hopp�! – megint majdnem elesett.
DEAN: J�l van, gyere nagyl�ny! – mondta, ahogy felkapta Darat �s a karjaiban vitte tov�bb.
DARA: Egyed�l is tudok j�rni!
DEAN: Tudom, de szeretlek cipelni.
DARA: Ut�llak, Winchester! – mondta, mik�zben f�lig m�r el is aludt Dean karjaiban.
DEAN: �n is ut�llak… Wichester! – v�laszolta mosolyogva.
Dean kinyitotta Dara szob�j�nak ajtaj�t �s az �gyra fektette a l�nyt, majd betakarta, � pedig le�lt a szemben lev� sz�kre. R�gi eml�kek kavarogtak a fej�ben, arr�l az id�szakr�l, mikor Dara halott volt.
VISSZATEKINT�S
JOHN: Dean, el�g volt! El kell temetn�nk! – mondta parancsol�an.
DEAN: Nem, apa! M�g nem lehet!
2 h�ttel azut�n, hogy Dara holtan esett �ssze saj�t kertj�kben Dean m�g mindig nem volt hajland� elfogadni a hal�l�t. John agg�dni kezdett a fi��rt, aki mintegy megsz�llott kereste a megold�st a helyzetre. Legal�bb 40-50 k�nyvet olvasott v�gig, kipr�b�lt b�b�jokat, csodaszereket, de semmi nem seg�tett.
JOHN: Fiam, tudom, hogy f�j…
DEAN: Nem tudod! Az �n hib�m! Ha hagytam volna, hogy velem j�jj�n, �s nem �llok le vitatkozni vele megint, akkor m�g mindig �lne!
John sajn�lta a fi�t, de b�rmennyire is szeretett volna seg�teni rajta, nem tudott.
JOHN: Dean…
DEAN: Ez az utols� apa. Ha ez sem seg�t, eltemetheted.
JOHN: Rendben. – b�lintott.
V�g�l az a bizonyos utols� sz�veg seg�tett.
DARA: Dean… - sz�lt elhal� hangon Dara, mik�zben pr�b�lta kinyitni a szem�t.
JOHN: Sssh! Pihenned kell.
DARA: Hol van Dean? – k�rdezte, ahogy pr�b�lt fel�lni.
JOHN: Nincs itt.
Dara b�lintott, majd elford�totta a fej�t, hogy John ne l�ssa a szem�ben megjelen� k�nnyeket. John sajn�lta a l�nyt, akit �gy szeretett, mintha a saj�t gyereke lett volna. � tan�totta vad�szni, �s el kell ismerni, egy �v alatt nagyon sokat fejl�d�tt, mintha csak erre sz�letett volna. B�szke volt r�, �s �r�lt, hogy megismerhette. Miut�n az utols� r�olvas�s seg�tett �s Dara �jra l�legzett, Dean �gy d�nt�tt, elmegy m�g miel�tt Dara mag�hoz t�rne. B�r apja pr�b�lta r�venni, hogy maradjon, annyira gy�t�rte a b�ntudat a t�rt�ntek miatt, hogy k�ptelen lett volna Dara szem�be n�zni.
JELEN
Dean m�g mindig ott �lt a sz�ken �s figyelte Darat. Mikor biztosan tudta, hogy m�r alszik, fel�llt �s csendben kinyitotta az ajt�t, de Dara fel�bredt.
DARA: Dean… – sz�lt ut�na, de a szem�t nem nyitotta ki.
DEAN: Igen? – k�rdezte, ahogy visszafordult.
DARA: Semmi.
DEAN: Ok�. – v�laszolta, mik�zben �jra kil�pett f�lig az ajt�n.
DARA: Dean… - sz�lt �jra.
DEAN: Igen? – fordult vissza �jra.
DARA: Maradj itt!
Dean nem sz�lt semmit, csak becsukta az ajt�t, �s vissza�lt a sz�kre.
DARA: Ne legy�l m�r gyerekes! Gyere ide! �g�rem, nem foglak meger�szakolni! – n�zett r� mosolyogva.
Dean fel�llt �s mell� fek�dt az �gyra. Dara a mellkas�ra hajtotta a fej�t, Dean pedig �tkarolta �s adott egy puszit a fej�re.
DARA: J� �jt!
DEAN: J� �jt!