5. fejezet

Az ifjabbik Malfoy alaposan megv�ltozott, mi�ta nem l�tta. A hajdani kamasz fi� fiatal f�rfi lett, �s Lupinnak el kellett ismernie, hogy nagyon is j�k�p� f�rfi lett. �s d�bbenetesen hasonl�tott az apj�ra, b�r Lupin tudta, hogy ez a hasonl�s�g m�r Draco gyermekkor�ban is nyilv�nval� volt. Egy dologban k�l�nb�z�tt szinte csak t�le: a szeme. A szeme, amely - b�r metsz�en hideg volt -, m�gis �lt. Lucius szeme semmilyen �rzelmet nem t�kr�z�tt, legfeljebb len�z�st, inger�lts�get, Drac�� m�g k�pes volt egy�b �rzelmek kifejez�s�re is. Most p�ld�ul kimondottan aggodalmat sug�rzott.
Draco odal�pett az �gy mell�. Az �jjeli szekr�nye fi�kj�b�l egy nyakl�ncot kapott el�. Lupin j�l l�thatta, hogy a nyakl�nc med�lj�n lev� k�p egy fiatal n�t �br�zol. Az anyja tal�n?
Draco odal�pett a drap�ria m�g�tt rejtez� ajt�hoz. A med�lt a kulcslyukhoz nyomta, �s a med�l hirtelen kulcs form�t vett fel. Sim�n belecs�szott a lyukba, zajtalanul elfordult, kinyitva az ajt�t. Lupin k�v�ncsian ugr�lt k�zelebb. �m amint betette a l�b�t a szob�ba, �rezte, hogy anim�gi�ja megsz�nik. Sz�d�t�, bizserget� �rz�s ker�tette hatalm�ba, majdnem elvesztette az eszm�let�t, amikor az utols� pillanatban siker�lt h�tral�pnie. Elhagyva a veszedelmes szob�t, ism�t bolha alakban tal�lta mag�t. �jra megpr�b�lt bemenni, imm�r sokkal �vatosabban. Alig tette azonban l�b�t a k�sz�b�n t�lra, ism�t elkapta a sz�d�t� �rz�s, �s l�tta, ahogy l�ba emberi alakj�t kezdi felvenni. Gyorsan visszah�zta. Teh�t igaz, amit Piton felt�telezett: abban a szob�ban nem m�k�dik a m�gia! J�! Felugrott az ajt� tetej�re, amit Draco csak beh�zott, de nem csukott be rendesen, �s onnan n�zett sz�t.
F�ny�z�en berendezett szob�t l�tott. Ink�bb lakoszt�ly volt ez, mintsem egyszer� szoba, m�r csak m�rete alapj�n is. Egyszerre nappali, k�nyvt�r, eb�dl� �s h�l�szoba, mind a legk�nyelmesebb, legdr�g�bb b�torokkal felszerelve. Rengeteg k�nyv, cd lemez sorakozott a polcokon. K�pek a falakon, s�pped�s sz�nyegek a f�ld�n, j�l felszerelt b�rpult. Szobabicikli, �sz�medence - minden, amit csak egy luxus k�r�lm�nyek k�z�tt �l� rab megk�v�nhat. Mert v�g�l is b�rt�n volt ez a luxuslakoszt�ly, Hermione Granger b�rt�ne.
Maga Hermione egy ablak mellett �llt, k�t kez�vel az �vegre t�maszkodva. El�re domborod� hasa igencsak megereszkedett, arca eltorzult. Furcs�n kapkodta a leveg�t, behunyt szemmel. Azt�n s�hajtott, elernyesztette addig megfesz�l� izmait. Lupin d�bbenten ismerte fel a helyzetet: a n� vaj�dik! Mindenre, ami szent, pont most vaj�dik!
Draco gy�ng�den �lelte �t a n� v�ll�t. Egyik kez�t a pocakra sim�totta.
- Hogy vagy, dr�g�m? - k�rdezte.
- Kit�n�en! - s�hajtott Hermione gyenge hangon. - �ll�tom, jobban mulatok, mint te!
- Sajn�lom, dr�g�m! H�ly�n j�ttek �ssze a dolgok. Szerettem volna itt lenni veled v�gig...
- Minek? Ezt �gyis egyed�l kell v�gigcsin�lnom...
- Seg�teni akarok neked!
- Draco! Hagyd ezt! - mondta f�radtan a n�. - Jobb lenne, ha visszamenn�l. Pansy bizony�ra nem �r�lne, ha sok�ig mag�ra hagyn�d!
- Nem �rdekel!
- Te is tudod, hogy nem szabad �gy hozz��llnod! Pansy m�t�l a feles�ged! Tekintettel kell lenned az �rz�seire!
- F�ty�l�k az �rz�seire!
- Draco! Ezt m�r megbesz�lt�k ezerszer!
- Megbesz�lt�k, de nekem akkor sem kell! Te kellesz!
- Nekem viszont nem kellesz te! - a n� szavai elf�ltak, ahogy a k�vetkez� f�j�s er�s�d�tt. Draco a kez�n kereszt�l �rezte, mik�nt kem�nyedik meg egyre jobban a n� hasa. Hallotta kapkod� l�legzetv�tel�t, �rezte g�rcs�t, �s nem tudott seg�teni. Tehetetlen volt. �let�ben nem sokszor �rezte mag�t ennyire tehetetlennek, �s m�g soha nem volt ez�rt ennyire d�h�s �nmag�ra. �k�llel szeretett volna nekimenni annak, aki ekkora f�jdalmat okoz Hermion�nak, de h�t a saj�t gyermeke volt a f�jdalom okoz�ja! A saj�t gyermeke, aki m�g csak vil�gra sem j�tt! �s ha m�g messzebb n�zi, h�t akkor nem is a gyermek, hanem � maga... �nmag�nak menjen neki? �k�llel... ? Csak n�zte a k�nj�ban eltorzul� sz�p arcot, �rezte test�nek remeg�s�t, �s ajk�ba harapott tehetetlens�g�ben.
- J� ez, hogy �llsz? - k�rdezte Hermion�t a g�rcs elm�lt�val.
- Nem akarok lefek�dni - r�zta a fej�t a n�.
- De teljesen elgyeng�lsz! Mi lesz, ha elesel, �s meg�t�d magad?
- �rtem agg�dsz? Vagy a gyerek�rt?
- �rted! Meg persze a gyerek�rt is!
- �s azut�n meg�l�d...
- Dr�g�m! Err�l is besz�lt�nk m�r ezerszer!
- Draco! - fordult k�ny�r�gve fel� a n�. Kis kezeivel a v�ll�ba kapaszkodott. Tekintet�t szenved�lyesen f�rta a f�rfi tekintet�be. - Draco! Engem is! K�rlek!
- Nem - suttogta gyeng�den, m�gis hat�rozottan a f�rfi.
- K�rlek!
- Nem!
- Azt mondtad, szeretsz!
- Igen!
- Akkor tedd ezt meg nekem!
- Nem!
- De h�t azt mondtad, szeretsz!
- Szeretlek!
- Akkor �lj meg!
- Nem!
- Hogy k�nozhatod ennyire azt, akit szeretsz? - Hermione szem�t k�nnyek futott�k el, ahogy h�trahajtotta fej�t, becsukta szem�t, a k�nnyek leperegtek az arc�n. Kis �kleivel b�gyadtan d�r�mb�lt a f�rfi mellkas�n. - Mi�rt k�nozol, ha szeretsz? Mi�rt?
Draco nem el�sz�r l�tta m�r �gy. Nem el�sz�r markolt a sz�v�be a l�tv�ny. De m�g soha ennyire, mint most. Mag�hoz szor�totta, �gy d�rm�gte a f�l�be:
- Nem tudok r�lad lemondani! Nem engedlek el soha! Soha!
Hermione f�radtan hajtotta fej�t a f�rfi mellkas�ra, �s szem�b�l egyre folytak a k�nnyek.