7. Zavarban

Odakinn esni kezdett a h�. Puh�n �s halkan sz�lling�ztak lefel� a magasb�l, mintha att�l f�ln�nek, ha le�rnek, nagyon meg�tik magukat. Fenntart�suk ellen�re m�gis szinte lelkesen engedtek a gravit�ci� ig�ba hajt�, �si h�v�s�nak, ami vonzotta �ket, v�gyat �bresztve a f�ld megismer�s�re. De f�lelm�k alaptalan volt, hiszen k�nny� kis test�ket ink�bb szomjaz� cs�kkal fogadta a hidegt�l kisz�radt, itt-ott megrepedezett k�reg, s mikor eltelt v�gre, j�llakottan h�zta mag�ra takar�k�nt az �jabban �rkez�ket, akik azt�n �lel�ssel v�rt�k m�g hull�, aggodalmaskod� t�rsaikat.
T�ncoltak a pelyhek, nem is sejtve, hogy ez egyben hal�lt�ncuk is. Vagy lehet, tudt�k. De kit �rdekel az igazs�g az elker�lhetetlenr�l? F�l�sleges lenne r�vid kis �let�ket arra pazarolni, hogy rettegjenek olyasmit�l, ami el�l �gysem menek�lhetnek. A h�pelyhek b�trak. B�trabbak, mint mi, pedig kevesebb adatott nekik, m�gis jobban kihaszn�lj�k a lehet�s�geiket. Mindig csak adnak, hisz k�rni idej�k sincs, �s egyik�j�k sem panaszkodik. Ugyanolyan csendesen vetik al� magukat az �gb�l, mint ahogyan v�g�l meg�rkeznek. Soha nem hallani jajszavukat.
Kellenek �ldozatok, hogy megments�k, ami j�. Igazs�gtalannak t�nik n�ha a v�laszt�s, pedig minden el van rendezve, ahogy kell, jobban, ahogy mi tenn�nk, de erre mindig csak ut�lag j�v�nk r�. Sz�ks�g van a h�ra is, aki nem k�rdez, csak szel�den al�veti mag�t a fels�bb t�rv�nynek. Mi lenne a f�lddel az �sszef�gg�v� �lelkez� takar� melege n�lk�l?
Csak t�ncolnak, s megannyi ablak m�g�l gy�ny�rk�dnek ebben a szel�d megad�sban. Az ember v�gyik arra, hogy ir�ny�ts�k. V�gyik valamire, ami magasabb rend�, mint � maga. Azt akarja el�rni hitetlenked�s�vel, hogy megnyilv�nuljon valami, vagy b�rki, �s levegye a v�ll�r�l a hatalom terh�t. Hogy bebizony�tsa, nincs egyed�l. Hogy akkor is, ha l�tsz�lag � az abszol�t hatalom, akkor is van valaki, akit�l bocs�natot k�rhet a t�ved�sei�rt, akihez odab�jhat a megv�lt� feloldoz�s�rt.

K�t szem, k�t t�k�r, k�t ember. T�k�letes ellent�tek ugyan, de egyben m�gis csak k�z�sek. Lelkek. Mag�nyosak.
Harry keze m�g a m�sik arc�n, kinek selymes haja bilincsbe fogja rajtakapott ujjait. Draco szeme m�g az �lmokt�l k�d�s, �larca m�g nem cs�szott vissza t�k�letesen. K�t p�re l�lek �ll szemben egy lehetetlen pillanatig.
- Draco, p�r vizsg�latot szeretn�k elv�gezni. Magas l�zad van. Megengedn�d?
Egyszerre, t�k�letes �sszhangban fordulnak a hang fel�. Harry kez�t ny�jtja a m�siknak, hogy seg�tsen fel�lni. Az, mint egy r�v�letben, mered r�... Azt�n esz�be jut, hol van, �s kik azok, akik �llnak az �gya mellett. Az �larc visszakattan a hely�re.
- Noh�t, Granger! R�g l�ttalak. A V�zlipatk�nyt hol hagyt�tok?

Hermione �s Harry �sszen�ztek, egyszerre kezdtek el nevetni. El�sz�r j�les� kuncog�ssal, mely �gy buggyant f�l sz�v�k legm�ly�r�l, valami elfeledett helyr�l, mint sz�ntiszta forr�s, majd szinte f�kezhetetlen vid�ms�ggal h�mp�lyg�tt tova, el�rasztva a szomj�hoz�, bef�sult lelk�ket a felszabad�t� vid�ms�g. Kacagtak, hossz� ideje el�sz�r.
Draco kicsit zavarodottan n�zte a kibontakoz� jelenetet. A s�rv�r� l�ny k�nnyei potyognak, arca m�r szinte a k�rdezett hajsz�n�vel vetekszik a leveg�hi�ny miatt. Potter szint �gy. Ki �rti ezeket? V�lem�nye szerint semmi vicces nem hangzott el. Esze �g�ban sem volt j� kedvet teremteni, kiv�telesen nem is annyira a s�rt�s, mint ink�bb a megszok�s mondatta ki vele a szavakat. Ezek meg �sszen�znek, �s r�h�gni kezdenek. Hova ker�ltem – s�hajt fel mag�ban. - Ennyire nem lehetsz kegyetlen, Merlin! Olyasmit nem k�vettem el, ami�rt ekkora csap�st k�ne m�rned r�m. Potter �nmag�ban sem semmi, de val�ban sz�ks�gesek a csatolt dolgok? - Elkeseredetten n�zte az egyre fokoz�d� hangulatot, a m�g mindig fel� ny�jtott k�z r�zk�d�s�t a sz�nni nem akar� kacag�st�l.
V�g�l megel�gelve a helyzetet, megragadta a m�sik f�rfi karj�t, �s �l� helyzetbe torn�zta mag�t. Hihetetlen, hogy a m�skor oly term�szetes mozdulatsor most mennyi energi�j�t em�sztette f�l. �rezte, ahogy a meger�ltet�st�l megsz�d�l. Minden megmaradt erej�t a kez�be �sszpontos�totta, hogy el ne engedje a m�sik �ltal felk�n�lt fog�dzkod�t. M�skor esze �g�ban sem lett volna elfogadni, de most saj�t, j�l felfogott �rdek�ben, igenis sz�ks�ge volt r�. Ki tudn� ezt jobban m�rlegelni, ha nem egy volt mardek�ros?

Harry, a hirtelen �rint�sre v�gre mag�hoz t�rt. Furcsa, borzongat� �rz�s volt. Draco elfogadta a seg�ts�g�t.
�rezte karj�n a m�sik minden rezd�l�s�t. Ahogy lend�letet vesz, majd neh�zkesen fel�l �s v�g�l megkapaszkodik a kez�ben. Ekkor tudatosult benne el�sz�r a m�sik gyenges�ge �s egyben az a hatalmas lelkier�, amir�l ilyen n�m�n tett tanubizonys�got. Valami, a tisztelethez hasonlatos �rz�s kezdett cs�r�t verni benne. K�nyszer�tette mag�t, hogy az �, m�g mindig a ny�ri nap sugarait�l lebarnult b�re mellett betegesen halov�nynak t�n�, feh�r kezekt�l elszak�tsa a tekintet�t �s megsz�laljon. Hirtelen nem jutott jobb esz�be a menteget�z�sn�l, valami�rt �gy �rezte, sz�ks�ge van erre. Zavarban volt.
- Ne haragudj, de ez annyira Malfoy. Szinte m�r el is felejtettem, milyen volt a sulis �let. Ha perverz lenn�k, azt mondan�m, hi�nyozt�l.
L�tva a d�bbenetet a m�sik tekintet�ben, gyorsan hozz�tette, kiigaz�tva a mondanival�j�t, mik�zben halv�nyan elpirult.
- M�r mint annyira a mindennapjaink r�sz�v� v�lt a szem�tked�sed, hogy �sszeolvadt az iskol�val kapcsolatos eml�kekkel. Milyen sz�p is volt! R�g volt. Az�ta annyi minden t�rt�nt – komorodott el.

Hermione, miut�n megt�r�lgette a szem�t, sz� n�lk�l munk�hoz l�tott, de a sz�ja sark�ban megb�j� mosolyt Draco nem tudta nem �szrevenni. Sz�p bel�p� – ironiz�lt mag�ban. - Ezek teljesen meg�r�ltek a H�bor� alatt. Sosem voltak komplettek, de ez a „vallom�s” Harryt�l volt m�ra a cs�cs. Potter, amint elm�l�zik a r�gi sz�p id�k�n, �s rajtam, amint v�logatott s�rt�sekkel illetem �t �s az eg�sz d�szes t�rsas�g�t. T�nyleg perverz gondolat. Sosem hittem volna, hogy sz�p eml�kk�nt leszek elk�nyvelve. Az meg, hogy hi�nyoztam... Mi ez az eg�sz?

A hirtelen j�tt f�jdalomra felszisszent. Hermione bocs�natk�r�en n�zett r�, majd zavartalan folytatta teste vizsg�l�s�t. A micsod�t!? - d�bbent r�.
Gyors pillant�ssal v�gigm�rte mag�t, �s r��bredt, hogy val�sz�n�leg egy ideje m�r egy sz�l als�gaty�ban vir�t legf�bb ellens�gei el�tt. Pontosabban volt ellens�gei, hiszen elm�letileg egy oldalon �llnak, de akkor is enyhe t�lz�snak �rezte a kialakult helyzetet, �s ennek �gy d�nt�tt, ideje hangot is adnia. �m miel�tt sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t, pillant�sa meg�llapodott a m�sik f�rfi arc�n, majd r�n�zett az �t elmer�lten vizsg�l� l�nyra. M�g az ut�bbir�l mind�ssze a szakma im�data sug�rzott, ahogy a test�t elemezte, �s az azt bor�t� s�r�l�seket, mint valami darab h�st, vagy alapanyagot, addig Harry arca meg�tk�z�st, zavarodotts�got �s m�g valami alig felismerhet� dolgot t�kr�z�tt. Ennek ellen�re Draco meg mert volna esk�dni r�, hogy a m�sik a felh�borod�s mellett hat�rozottan pirul. - A Kis T�l�l� sz�gyell�s lenne, vagy tal�n valami m�s oka van a zavar�nak? Nos, egy pr�b�t meg�r...

Harry - miut�n elhallgatott, �s r�juk borult a komor hangulat - sz�rakozottan Hermion�t kezdte figyelni. Mindig �rdekesnek tal�lta, hogy a l�ny ennyire el tud mer�lni a munk�j�ban. Szemmel l�that� volt, hogy im�dja azt, amit csin�l. Figyelte, ahogyan apr�, prec�z, szakavatott mozdulatokkal bocs�tja a m�sikra a k�l�nf�le ellen�rz� b�b�jokat. Majd miut�n az �ltal�nos ellen�rz�ssel v�gzett, egyetlen p�lcaint�ssel elt�ntette Malfoyr�l az Azkaban-ny�tte ruh�t, lesz�m�tva az als�j�t.
L�ngba borult arccal, zavartan kapta el a tekintet�t, de nem sokra r�, m�gis csak odavonzotta a m�sik meggy�t�rt test�nek l�tv�nya. Elborzadt att�l, ami el�t�rult. A finom, el�kel�, feh�r b�r olyan volt, mint egy foszl�snak indult felmos�rongy. Itt-ott hegek sz�ntott�k kereszt�l-kasul, a k�k �s lila minden �rnyalat�ban pomp�z� v�ral�fut�sok ny�ltak rajta, mint korai r�zs�k tavasszal a m�g h�f�dte t�jon. Nem tudott betelni a l�tv�nnyal. Szinte sz�vta mag�ba a helyzet borzalmas gy�ny�r�s�g�t, a t�k�letes test megcs�fol�s�t. Egyszerre volt h�tborzongat� �s olyannyira gy�ny�r�, hogy Harry elvesztette a fej�t. Leplezetlen megb�multa az emberi brutalit�s �l� alkot�s�t.
V�g�l Malfoy d�h�s szisszen�se r�ntotta vissza a val�s�gba. L�tta, hogy Hermione egy k�l�n�sen f�jdalmasnak t�n� seb lekezel�s�vel vesz�dik �ppen, val�sz�n�leg ez�rt is nem tudta Draco meg�llni hang n�lk�l. Ilyen sebes�lt, agyongy�t�rt testtel csoda, hogy eddig nem verg�d�tt vagy szitkoz�dott, mind�ssze n�m�n t�rte a proced�r�t.
Harry eddig is tudta, hogy az Azkaban nem j�t�konys�gi int�zm�ny, �s nem is igaz�n emberbar�ti egyes�let, de ami az elm�lt p�r percben el� t�rult, t�l ment minden hat�ron. Amikor a m�sik f�rk�sz� pillant�s�t �rezte az arc�n, a harag, �s d�bbenet mellett elpirult h�t.
Elpirult, mert enged�ly n�lk�l lesett meg valamit, amit a m�sik biztosan nem akart az orr�ra k�tni. Elpirult, mert b�r egy oldalon �llnak, a j� oldal�n, az m�gis k�pes volt ilyesmire. Mint sok m�s alkalommal eddig, most is �gy �rezte, nem k�l�nb�znek a m�dszerek annyira.
Elpirult, mert felfogta a helyzet abszurdit�s�t. �sellens�ge fekszik el�tte egy sz�l als�gaty�ban, kiszolg�ltatva, testileg �sszet�rve, ahogy egy Malfoynak, vagy hozz� hasonl�nak sosem szabadna. Az ilyen emberek nem vesztenek. Ennyire kifordult volna a vil�g?

- Potter, tudom, hogy h�l�val tartozom az�rt, mert kihozt�l Onnan. - A szavak undort, m�lyr�l t�r� gy�l�letet hordoztak. - Egy Malfoy sosem marad ad�s, ne agg�dj. B�rmit k�rhetsz, megadom... - �rdekl�dve figyelte, mit reag�l a m�sik egy ilyen k�t�rtelm� megjegyz�sre. Ahogy az el�bb megb�multa, nos... El�gedetten l�tta, hogy amaz m�g jobban elv�r�s�dik. - Rossz az, aki rosszra gondol, bar�tocsk�m – vigyorodott el mag�ban – ha nem foglalkoztatna ilyesmi, nem jutott volna eszedbe elpirul�sra k�sztet� ellenszolg�ltat�s. No l�m! - Fennhangon csak ennyit tett hozz�.
- �rted, Potter? B�rmit...

A kis k�zj�t�knak Hermione vetett v�get, akinek nem t�nt fel semmi, hiszen eddig a s�r�l�sek b�v�let�ben �lt.
- Malfoy, val�sz�n�leg egy igen rendes, k�toldali t�d�gyullad�sod van, �s rengeteg cs�ny�bbn�l cs�ny�bb sebes�l�sed. Sz�val nem kelhetsz fel egy darabig. K�rlek, ne nehez�tsd meg a dolgunkat, fogadd meg a tan�csaimat, �s �g�rem, hamarosan felgy�gyulsz.
- Rendben - egyezett bele a megsz�l�tott mindennem� akad�koskod�s n�lk�l.
Hermione erre a hirtelen j�tt engedelmess�gre felh�zta ugyan egy kicsit a szem�ld�k�t, nem �rtve a m�sik reakci�j�t, hisz ismerve �t, nem erre sz�m�tott, majd m�gis csak annyiban hagyva a dolgot, folytatta.
- �n j�rok �t Harryhez takar�tani, �s bev�s�rolni, mert �gy legal�bb es�ly van, hogy nem hal �hen, �s nem �szik el a koszban ez a kelek�tya!
Harry megrov�an felhorkant erre a kijelent�sre.
- Jajj, ne csin�lj �gy, mintha k�pes lenn�l b�rmif�le szab�ly betart�s�ra! Tudod, hogy nem b�nt�sk�nt mondom, de igaza volt Pitonnak hajdan�n, hogy k�nyszeresen szeged meg az �sszeset, m�g azokat is, amik a l�tfenntart�sodat szolg�lj�k.

Most m�r hat�rozottan inger�lt, �s igen cs�nya pillant�sokat kapott a fentebb szapult, �s Draco kezdett j�l mulatni a kialakult helyzeten. Ezek vagy az �r�letbe kergetnek az �lland� agg�d�sukkal minden �s egym�s ir�nt, vagy nagyon sz�rakoztat�ak lesznek – vallotta be mag�nak. - B�r az, hogy egy Pottert sz�rakoztat�nak tal�lok, m�r �nmag�ban is �r�lts�gre utal� jel.
- Sz�val el�g gyakran fordulok itt meg – folytatta rend�letlen a l�ny, egy�ltal�n nem megrettenve a m�sik gyilkos tekintet�t�l –, teh�t el tudom v�llalni a te ell�t�sodat is, �gy nem kell befek�dn�d a Mung�ba. Viszont a mindennapi dolgokban k�nytelen leszel Harry seg�ts�g�re hagyatkozni, mert egy darabig m�g el�g gyenge leszel, b�rmit is szeretn�l egyed�l csin�lni. Ha kell valami, �lelem, vagy szomjas vagy, akkor sz�lj ink�bb neki.
Draco nem b�rt ilyen k�n�lkoz� lehet�s�get kihagyni. Hi�ba, a magas labda...
- Semmi gond. Hidd el, mindig itt fogom az �gyamban v�rni!
Hermione csak b�lintott, �s tov�bb sorolta v�ge�rhetetlen tan�csait, de Draco b�rmit elviselt volna az�rt a kigy�lt arc�rt cser�be, amit Harry produk�lt az el�bbi kis besz�l�s�ra. Igen – d�nt�tte el mag�ban v�g�l – j�l fogok sz�rakozni.

Harry megk�v�lt. Legal�bbis �gy �rezte mag�t, mint egy gr�nitszobor. Nem el�g, hogy Hermione h�lyes�geket magyar�z r�la Malfoy el�tt, nem mintha l�nyeges lenne, �s cseppet sem �rdekli, mit gondol r�la a m�sik, de ilyesmiket akkor sem mond az ember legjobb bar�tja a gyermekkori ellens�g�knek, nem? Mindezek tetej�be a m�sik folyamatosan aj�nlatokat tesz neki. Nem! - r�zta meg a fej�t indulatosan, mik�zben �rezte, hogy minden v�re az arc�ba tolul. - Semmilyen aj�nlatot nem tett, csak �n vagyok h�lye! Meg Hermione! Az � hib�ja! Ha nem j�n az el�bb a nappaliban a h�lyes�geivel, most eszembe se jutna ilyesmire asszoci�lni. Nem tudom, mib�l gondolok ilyen marhas�gokat, mert tudtommal Malfoy nem olyan, de ha az is lenne, �n akkor sem! „ Nem mintha b�rmit is tudn�l Malfoyr�l – sz�lalt meg az a bizonyos kis hang, de Harry s�rg�sen kitess�kelte a fej�b�l a k�retlen vitapartnert” - Miut�n mindezt ilyen sz�pen letiszt�zta mag�ban, v�gre �jb�l szembe mert n�zni a m�sikkal, hisz nincs oka pirulni, ugye?
Ism�t tal�lkozott a k�t tekintet.
Harry� elhat�roz�st �s elsz�nts�got hordozott. A sz�rke szemek ink�bb kavarg�, elmos�dott �zenetet k�zvet�tettek fel�. Olyan, szinte vid�mnak t�n� szikr�k pattogtak a m�ly�n, amilyeket Harry sosem vett �szre eddig benn�k. Nem �rtette a m�sik nyugodts�g�t, �s enyhe, de most valahogy nem annyira gunyoros mosoly�t. Volt benne valami sokatmond�, de Harry k�ptelen volt az �zenet megfejt�s�re, nem ismerte ennek a mag�ba z�rt l�leknek a kulcs�t, de ki�rezte bel�le a ki nem mondott fenyeget�st, a hatalmat, �s valami nyers vads�got. Megborzongott. Egy pillanatra, tal�n ahogy a szob�t megvil�g�t� kandall� f�nye kicsit m�shogy esett a m�sik szem�re, mintha egy s�rk�ny kacsintott volna r�, a foly�kony, olvadt ez�st t�kre m�g�l, lomh�n, f�lelmetesen, m�mor�t�an, sokat �g�r�en, cinkosan.
Elpirult.