11. fejezet

Lupin leugrott Holds�pr�l, �s futt�ban v�ltozott vissza emberr�. El�kapta p�lc�j�t, Holds�pra fogta, �gy az v�gre felvehette eredeti alakj�t. Farkask�nt Holds�p olyan gyorsan futott, hogy Remus j�csk�n lemaradt. A foly� fel�j�k kanyarodott, ez�rt �k a kanyart lev�ghatt�k a parton, de egyben a kast�lyhoz is k�zelebb ker�ltek, �s fenn�llt a vesz�ly, hogy valaki esetleg �szre veheti �ket. B�r ez az es�ly el�g kicsi… Mindegy. Rohantak. Holds�p a kanyar ut�n hangtalanul vetette bele mag�t a foly�ba. Hatalmas feje el�reny�lva has�totta a vizet. El�bb �rt k�z�pre, mint a testek, v�rnia kellett, de nem sok�ig. Nem tudta egyszerre mindkett�t a megragadni, ez�rt keresztbe fordult, �s �ntest�vel lass�totta sodr�d�sukat, am�g Lupin is oda nem �rt. Lupin a kicsit, Holds�p Hermion�t h�zta partra.
Lupin agg�dott. Siker�l-e vajon a fel�bred�s? �s ha siker�l, hogyan mennek tov�bb? Hermione most sz�lt, nem tud gyalogolni, pl�ne hossz� m�rf�ldeket… M�g ha valami sz�ll�t� eszk�ze lenne! De hord�gyat sem var�zsolhat, hiszen ker�lni�k kell a felt�n�st, mugliknak kell �lc�zniuk magukat! Tal�n egy szek�r, egy l�, de nem k�nny� ilyesmit szerezni. A Malfoy kast�lyban biztosan vannak lovak is, hint� is, de �ppen onnan nem aj�nlatos lopni, b�r… B�r ott most rengeteg idegen ember ny�zs�g! Tal�n! Tal�n siker�lne! M�g van ideje, ha j�l sz�molt�k, akkor majdnem egy �r�ja! Meg kell pr�b�lnia mindenk�pp!
- Vigy�zz r�juk! - sz�lt halkan Holds�pnak. - Nem, te most nem mehetsz! Megijeszten�d a lovakat! Most �n megyek!
Holds�p �sszer�ncolta az orr�t - �s ezzel kivillantotta fogait - nemtetsz�se jel��l, de azt�n lekuporodott Hermione mell�, �s fej�t mells� mancsaira fektette. Lupin nem tudott elfojtani egy mosolyt, hogy a farkas id�nk�nt szavak n�lk�l is mennyire egy�rtelm�en tudja kifejezni mag�t, de azut�n az el�tte �ll� feladatra koncentr�lt.
M�g eml�kezett r�, hogy nem szabad m�gi�t haszn�lnia a bejut�shoz. De a vend�gek m�r mind itt vannak j� ideje, teh�t a d�lut�ni tr�kkj�t nem vetheti be m�g egyszer. V�rjunk csak! Perselus kihozta �ket, m�ghozz� an�lk�l, hogy a m�gi�t jelezte volna b�rmi is! A foly�! Igen, ez lesz a megold�s!
El�g sok idej�be telt, m�g legyalogolta azt az utat, amit nem sokkal el�bb futva tett meg. Pr�b�lt �gyelni r�, hogy k�r�lbel�l ugyanott menjen, mint odafel�, fogalma sem volt ugyanis, hogy honnan kezd�dik a riaszt�s. Oda�rt v�gre a st�ghez: itt ugrott le Perselusr�l. Keskeny �sv�ny vezetett a st�gt�l vissza a kast�lyig, ezen indult el. Hamarosan azonban egy bokor m�g� kellett menek�lnie, mert andalg� p�r j�tt vele szemben. Remus megh�kkenve fedezte fel, hogy egyszerre mennyien vannak a parkban. "Persze - gondolta. - V�ge van az �j asszony k�sz�nt�s�nek!" Most d�bbent csak r�, mekkora szerencs�j�k volt akkor, amikor Hermion�t csemp�szt�k ki! Viszont �gy t�nt, neki m�r nem jutott a szerencs�b�l. Mindegy! Nem �csoroghat itt, bujk�lva! �sszeszedte mag�t, �s elindult. Meg sem pr�b�lt elrejt�zni. Ha valaki j�tt vele szemben, leh�z�dott az �rv�ny sz�l�re, egy�bk�nt egyenesen haladt. Szolg�nak n�zt�k, nem foglalkozott vele senki sem.
A kast�ly k�zel�be �rve azonban elbizonytalanodott. A lovakat biztos, hogy nem a f��p�letben tartj�k! De akkor merre? Megpr�b�lt logikusan gondolkodni, de egyre idegesebb lett. "Ez �gy nem megy! - gondolta. - Le kell higgadnom!" Egy sz�p, nagy f�nak t�masztotta kez�t, homlok�t, �gy pr�b�lt lecsillapodni. "Ez egy r�gi kast�ly. R�gen hint�val j�rtak. A hint� a f�bej�rathoz kanyarodott, az el�kel� vend�gek ott sz�lltak ki. Azt�n a hint� a kocsissal �s a lovakkal elhajtott. Igen, a f�bej�rat el�tt k�r alakban �p�tett�k ki az utat! Teh�t az ist�ll�kat a kast�ly el� �p�tett�k! El�re kell mennem!" R�mosolygott a f�ra, mintha az sugallta volna a megold�st, �s hat�rozott l�ptekkel elindult.
Logik�ja helyesnek bizonyult, hamarosan megtal�lta az ist�ll�t. M�r messzir�l tudta, hogy j� helyen j�r, mert hallotta a lovak nyer�t�s�t. Malfoy�k ugyan megk�zel�t�leg sem tartottak annyi lovat, mint hajdan�n, sz�z, vagy �tven �ve, de az�rt most is tartottak, m�ghozz� nem is keveset. Lupin �vatosan l�pett �t k�t f�rfit az ajt� mellett, akik szemmel l�that�an m�r nem voltak szomjasak, �s terepszeml�t tartott. Hirtelen k�ts�gbeesve eszm�lt r�, hogy m�g �let�ben nem lovagolt, �s fogalma sincs arr�l sem, hogyan kell felszersz�mozni egy lovat! Megint eml�keit pr�b�lta seg�ts�g�l h�vni: az elbesz�l�seket, a k�nyveket, amiket olvasott, a mugli filmeket, amiket l�tott. "Kant�r: amivel ir�ny�tani lehet. Jobbra h�zom, jobbra megy, balra h�zom, balra megy. Ha egyszerre h�zom mindk�t oldalt, az a f�k." K�rben�zett. Egy csom� sz�jat l�tott, f�leg hossz�akat, �s - sz�m�ra - ismeretlen rendeltet�s�eket. Megakadt a szeme egy ismer�s holmin is. "Nyereg! Az biztos kell!" Leemelt egyet. De melyik lovat vegye ig�nybe? A mugli filmekben a lovak �ltal�ban szel�d j�sz�goknak l�tszottak, de �gy, �l�ben f�lelmetes vad�llatoknak t�ntek. Nagyok, fej�k �klel�, pat�ik r�g�sra k�szek! M�g a hangjuk is f�lelmetes, ahogy a gyan�tlan ember f�l�be nyihognak!
Remus megpr�b�lt er�t venni mag�n, odament az els� �tj�ba akad� l�hoz, �s megpr�b�lta r�tenni a nyerget. Nem tudni, hogy mi okb�l, de a l�ra �ppen akkor j�tt r� a doboghatn�k, a pr�szk�lhetn�k, fej�nek le-f�l dob�l�sa. Remus visszah�k�lt. M�g egy k�s�rletet tett, de az sem j�rt k�l�nb eredm�nnyel. Remus kih�tr�lt a boxb�l. Sz�tn�zett. K�z�pt�j�kon l�tott egy nyugodtan �lldog�l� barna lovat, ahhoz ment. �gy l�tszik, j�l v�lasztott, mert a l� b�k�sen t�rte, hogy r�tegye a nyerget.
- Hova akarod vinni ezt a lovat? - d�rrent m�g�tte egy hang. Remusnak m�g a sz�vver�se is el�llt ijedt�ben. Att�l sem lett nyugodtabb, amit h�trafordulva l�tott: egy kentaur �llt a box el�tt. Fogalma sem volt r�la, hogy hogyan ker�lhetett ide egy ilyen teremtm�ny, aki l�that�lag igen otthonosan mozgott a Malfoy-ist�ll�ban.
- �risten, de megijesztett�l! - rebegte. A kentaurt azonban nem ez �rdekelhette, mert megism�telte:
- Hova akarod vinni ezt a lovat?
- Haza - vetette oda Remus, rem�nykedve, hogy ezzel ler�zhatja h�vatlan t�rsas�g�t.
- Hova haza? Itthon van - mondta a kentaur.
- Na idefigyelj! - szedte �ssze mag�t teljesen Remus, �s a "legjobb v�dekez�s a t�mad�s" taktik�t alkalmazta. - Ez az �n lovam, �s most hazaviszem. Vagy azt hiszed, a ti�d?
- Nem, de nem is a ti�d!
- Ezt meg ugyan honnan veszed?
- Nem �rtesz hozz�. Ford�tva tetted r� a nyerget.
Remus �nk�ntelen�l is a nyeregre tekintett. Ford�tva? H�t...
- Az csak v�letlen volt - jelentette ki hat�rozottan, mik�zben megford�totta a nyerget. Azt�n r�n�zett a kentaurra. Az visszan�zett.
- J� - mondta a kentaur. - V�letlen. Akkor folytasd.
Remus rem�nykedett, hogy most m�r mag�ra marad, de a kentaur �gy d�nthetett, megv�rja, mi s�l ki a dologb�l, mert nem mozdult. Remusnak nem volt m�s v�laszt�sa, mint figyelmen k�v�l hagyni, hogy n�z�k�z�ns�ge is van, �s folytatni a felszersz�moz�st. �m ez nem volt egyszer�! Azt sejtette ugyan, hogy a nyereg sz�j�t meg kell k�tni, csakhogy ehhez �t kellett ny�lnia a l� hasa alatt. Ahhoz pedig nem sok b�tors�got �rzett, hogy matasson a fenevad mells� �s h�ts� l�bai k�z�tt. M�gis meg kellett tennie. Tapogat�zva �tny�lt, fej�t igyekezett min�l t�volabb tartani a l� has�t�l. V�gre megvolt a sz�j, �th�zta, meg is k�t�tte. Diadalittasan fordult a kentaur fel�. �m a kentaur nem hat�dott meg t�le. Rezzenetlen�l n�zett vissza r�.
- K�sz? - k�rdezte.
- K�sz!
- Viszed?
- Viszem! - vigyorgott Lupin.
- Akkor vigyed - �llt f�lre a box bej�rat�b�l.
Lupin m�g mindig vigyorogva fordult a l� fel�, �s ekkor j�tt r�, hogy nem tudja a lovat kivezetni, ugyanis kant�rt elfelejtett r�tenni! Vigyora szempillant�s alatt semmiv� foszlott.
- Nem a ti�d - sz�lalt meg a kentaur.
- Nem - mondta belet�r�d�tten Remus.
- Mi�rt akarod elvinni?
- Sz�ks�gem lett volna r�.
- Mi�rt?
- Mindegy - legyintett Remus, �s indult ki a boxb�l. �m a kentaur el�llta az �tj�t.
- Te nem vagy tolvaj - mondta. - Egy tolvaj el�sz�r a lovakat n�zte volna meg, melyik a legszebb. Nyeregb�l is a leg�rt�kesebbet v�lasztotta volna. Te csak leemelt�l egy nyerget, �s az els� utadba akad� lovat k�t�tted volna el, ha b�rod. Nem vagy tolvaj, de m�gis elvitt�l volna egyet. Mi�rt?
- Mondtam, sz�ks�gem lett volna r�. Egy bar�tomat kell elvinnem messzire, de nagyon beteg, nem tud gyalogolni.
A kentaur csak n�zte.
- Olyan furcsa vagy - mondta Remusnak. - Var�zser�t �rzek benned, teh�t var�zsl� vagy. �s m�gis bujk�lsz itt, meg lovat akarsz lopni... Nem tartozol k�z�j�k, igaz?
- �s ha igaz, akkor mi van? - n�zett vissza kem�nyen Remus.
- �s akkor a bar�tod sem tartozik k�z�j�k. �s gyenge. Biztons�gos helyre akarod vinni, ahol nincs ez a s�t�t s�pred�k, ugye?
- �s ha igen?
- Akkor veled megyek!
- Micsoda?!
- �n is csak bujk�lok itt, mi�ta t�nkretett�k az erd�t, ahol �ltem. Azok ott - intett a k�t r�szeg fel� - nem sz�m�tanak, mert muglik, �s nem vesznek �szre. A var�zsl�k meg nem j�nnek be ide. Itt van mit ennem, meleg van, es� sem esik r�m, r�ad�sul a lovakat is kedvelem.
- Akkor mi�rt akarsz velem j�nni?
- Majd' egy �ve csak az ablakb�l l�ttam az eget. Nem f�jta az arcomat a sz�l. Nem futottam. Hi�ba a biztons�g, m�giscsak b�rt�n ez.
- Mi�rt b�zzak benned? - k�rdezte Remus gyanakodva.
- Mert nincs m�s v�laszt�sod - felelte a kentaur. - �s mert �n tudok neked seg�teni.
- Miben?
- Mondjuk felszersz�mozni a lovat - mondta a kentaur, �s leemelt egy sz�jszer�s�get. - Ez p�ld�ul egy kant�r. Ezt a vasat kell a l� sz�j�ba nyomnod, a fogak m�g�. Ne agg�dj, nem fog a l�nak f�jni! Egy�bk�nt a l� neve Vill�m. Az eny�m pedig Pardak. �s a ti�d?
- Remus - mondta, mik�zben elvette a kant�rt. Nem tudta, mit gondoljon. Az nyilv�nval� volt, hogy r�szorul a seg�ts�gre, de a kentaurok h�resen megb�zhatatlan n�ps�g. Egy kentaur csak a saj�t �rdekeit n�zi, �s az v�gk�pp nem jellemz� r�, hogy m�s fajhoz tartoz�nak akarna seg�teni. Hacsak... nem tartozik ez is az �rdek�hez! L�tta, hogy Pardak id�r�l id�re f�rk�sz� pillant�sokat vet fel�, �s ez sem tetszett neki. Mit akarhat? A var�zsl�nyek �ltal�ban vesz�lyesek, befoly�solni is tudj�k az embereket. A kentaurok pedig k�l�n�sen tudnak hatni r�juk, �gyhogy ha Pardak r� akarja venni valamire, akkor erre eg�sz j� es�lye is volna... ha Remus nem az, aki, �s ha nincs neki Holds�p. Remus biztos volt benne, hogy Pardak kett�j�k ellen semmit sem tehet. Teh�t most aj�nlatos kihaszn�lni a kentaur seg�t�k�szs�g�t, �s nem t�rni fel el�tte minden lapot.
Mik�zben ezeken morfond�rozott, azalatt Pardak utas�t�sait k�vetve sikeresen felkant�rozta Vill�mot, �s kell�k�ppen megh�zta a nyereg sz�j�t. Pardak azt is megmutatta, hogyan �ll�thatja k�nyelmes hossz�s�g�ra a kengyelt. �s ha m�r ott voltak, tegyen el takar�t �s ak�r abrakos tariszny�t is a l�nak.
Elk�sz�ltek. M�r csak az volt a k�rd�s, hogyan tudnak kijutni a kast�lyb�l. Kider�lt, hogy Pardaknak fogalma sincs, mi is veszi k�r�l. Annak idej�n a mugli bomb�k �zt�k ki abb�l az erd�b�l, ami az otthona volt. Ut�na s�t�t m�gusok vad�sztak r�, �s a vak v�letlennek k�sz�nhette, hogy pont ide menek�lt be az utols� �ld�ztet�sekor. De ez �jszaka t�rt�nt, nem n�zett sz�t, nem nagyon tudja, mi van az ist�ll� falain k�v�l, csak azt, hogy a kapun nem tudott kijutni, mert az oszlopok jelezt�k az ottl�t�t, hiszen var�zsl�ny. Megvolt h�t az ok, hogy mi�rt ilyen seg�t�k�sz Pardak: egyed�l nem b�r kimenni!
Teh�t a kapun csak Remus jutna ki, de tiszt�ban volt azzal, hogy ha megpr�b�ln�, maga Pardak l�rm�zna fel mindenkit puszta irigys�gb�l. A m�sik �tvonal az, amin kereszt�l Remus is ide keverg�z�tt. M�s v�laszt�suk nem volt.
Remus �sszeszor�totta a fog�t, �s elsz�ntan felsz�llt a nyeregbe. K�nnyebben siker�lt, mint hitte, �s ez �nbizalmat adott neki. Mik�zben b�szen rem�lte, hogy Vill�m a fut�s�nak sebess�ge miatt kapta nev�t, nem pedig hirtelen term�szete miatt, finoman hozz��rintette sark�t a l� oldal�hoz. Vill�m sz�pen elindult. Remek! A kant�rt is finoman kell kezelni, �s a paci oda megy, ahova a lovasa akarja! Pr�b�ljuk ki a f�ket! Ez is m�k�dik! �, h�t � nem is gondolta volna, hogy tud lovagolni!
Hajnali kett� is elm�lhatott m�r, de m�g mindig hallatszott a mulatoz�k zajong�sa. Remus �s Pardak a park sz�l�n haladt, lehet�leg f�t�l f�ig. M�g mindig sokan tart�zkodtak a parkban, de a legt�bbj�k egym�ssal volt elfoglalva, vagy m�r senkivel, mert �ntudatlann� itta mag�t. Senki sem csod�lkozott r�juk, senki nem foglalkozott vel�k, Remus m�gis igyekezett �rny�kban haladni. Nem tetszett neki az a kis szakasz, ami a st�ghez vezet, mert ott egy fa sem volt, a hold pedig ekkor kelt fel. Pardak egyfolyt�ban nyugtalan volt, szeme ide-oda cik�zott, �s er�lk�dnie kellett, hogy �tvegye Vill�m lass� temp�j�t - � maga meg-megugrott. Elismer�en pillantott id�nk�nt Remusra, csod�lta az ember k�t�l idegzet�t, �s meg sem fordult a fej�ben az, hogy Remus m�g soha �let�ben nem v�gt�zott lovon, �s hal�lra van r�m�lve a gondolatt�l is, hogy ezt most kellene kipr�b�lnia.
A szerencse nem el�sz�r szeg�d�tt Remus mell� ezen az �jszak�n, minden gond n�lk�l siker�lt kijutniuk a parkb�l. Pardak azonnal v�gt�ba csapott volna �t, de Remus r�sz�lt:
- Nagyon hangos vagy! M�g ne kelts felt�n�st!
Pardak bel�tta, hogy igaza van. Ak�rki is ez a var�zsl�, �gy l�tszik, hely�n van az esze! De ahogy elhagyt�k a foly�kanyart, Pardak �jra neki akart iramodni. Remus viszont a foly� mellett egy bokorcsoporthoz ment, �s lesz�llt. Pardak visszafordult:
- Mi�rt nem megy�nk tov�bb?
- Itt van a bar�tom.
- Nem baj, menj�nk!
- Hogyhogy menj�nk? - csod�lkozott Remus. - Hova?
- Arra a biztons�gos helyre!
- Mindj�rt. Csak el�bb felveszem a bar�tomat.
- Mi�rt fekszik?
- Mondtam, hogy gyenge.
- Gyenge ember csak ny�g az �ton! Hagyd itt, �s menj�nk!
- Menj, ha akarsz!
- Ha nem j�ssz, elviszem Vill�mot!
- Vill�m itt marad! - v�laszolt Remus, �s megmarkolta a l� kant�r�t. A kentaur azonban val�sz�n�leg jobban kommunik�lhatott a l�val, mint Remus, mert Vill�m �gaskodni kezdett.
- Gyere, vagy itt hagyunk! - fenyeget�z�tt Pardak.
- Maradsz, vagy meghalsz! - felelt villog� szemekkel Remus. Egyik kez�vel m�g mindig a kant�rt fogta, de a m�sikban var�zsp�lc�t tartott.
- El tudok b�nni veled, p�lc�s ember! - k�z�lte lekezel�en Pardak.
- Kett�nkkel kell elb�nnod! - mondta Remus, �s fej�vel Pardak h�ta m�g� intett. A kentaur h�tran�zett �s egy ember nagys�g� farkast vett �szre, amelyik a h�ta m�g�tt vicsorgatta r� a fogait. Visszakapta a fej�t, �s l�tta, hogy a var�zsl� m�r hatalm�ba ker�tette Vill�mot, mert a l� �ppen leheveredett a f�ldre, �gyet sem vetve se a farkasra, se a kentaurra.
- Elb�nok a farkasoddal is...
- V�rfarkas - v�gott a szav�ba Remus.
- Micsoda?!
- V�rfarkas. �s csak az �n szavamra hallgat.
- Ezt higgyem is el?
- Ha nem akarod, ne hidd! Nem az �n hal�lom...
Pardak �ppen elhat�rozta, hogy megpr�b�l kit�rni, �s elinalni, amikor Remus r�sz�lt:
- Maradj veszteg, bar�tom! Nem b�ntalak, �s Holds�p sem! Meg�g�rem!
Pardak t�relmetlen�l dobogott.
- Mi�rt b�zzak benned? - k�rdezte.
- Mert nincs m�s v�laszt�sod! �s mert �n tudok neked seg�teni! - mosolygott Remus.
- Miben?
- Hogy elker�lhess egy biztons�gos erd�be, ahol szabad lehetsz.
- Ezt is meg�g�red?
- Meg! De most seg�ts!
Remus kih�zta a bokor al�l Hermion�t.
- �t kellene Vill�m h�t�ra rakni.
Pardak k�zelebb l�pett.
- Ez az asszony halott. Minek akarsz halott asszonyt cipelni?
- Mag�hoz fog t�rni nemsok�ra.
- A halott?
- Nem igazi halott. Csak ivott egy b�jitalt, hogy halottnak l�tsz�djon.
- Mi�rt?
- Ez egy hossz� t�rt�net, majd m�skor elmes�lem. Most ink�bb rakjuk fel Vill�m h�t�ra.
- H�t vedd magad el�!
- �n nem �l�k fel.
- Akkor te hogyan fogsz utazni, ha nem Vill�m h�t�n?
- Gyalog.
- Nem j�! El�sz�r is gyorsabban haladunk, ha te is lovagolsz, m�sodszor meg kell valaki, aki tartja az asszonyt. Ha t�nyleg mag�hoz t�r, akkor is gy�nge lesz, szerintem sz�ks�ge lesz r�d.
Remus n�mi gondolkod�s ut�n �gy d�nt�tt, hogy Pardaknak igaza van. De hogyan �lj�n � is Vill�m h�t�ra? A kentaur megcs�v�lta a fej�t:
- Ugye nem sok kalandfilmet n�zt�l? El�sz�r �lj fel te a l�ra, ut�na feladom el�d az asszonyt! �gy tartani is tudod, meg Vill�mot is ir�ny�tani!
Remus k�nytelen volt bel�tni, hogy Pardaknak ism�t igaza van. Vill�mmal m�r siker�lt kapcsolatot l�tes�tenie, ez�rt a l� szinte mag�t�l t�p�szkodott fel. Remus felm�szott a nyeregbe, Pardak pedig er�s karj�ba kapta Hermion�t, �s el� �ltette. Hermione feje �lettelen�l csuklott h�tra. Ez �gy nem volt j�, ism�t a kentaur seg�tett �gy elhelyezni a n�t, hogy Remusnak k�nyelmes legyen.
- Mehet�nk - mondta a kentaur. �m Remus megr�zta a fej�t, �s a bokorra mutatott, ahol Holds�p egy csomagot tartott a sz�j�ban. A farkas elindult Pardak fel�, de a kentaur bizalmatlanul h�tr�lni kezdett. Erre Holds�p letette a csomagot, �s most � h�tr�lt. Pardak felvette a csomagot, de mindj�rt majdnem el is dobta.
- Ez egy embergyerek! - ki�ltott szemreh�ny�an. - Egy halott embergyerek!
- � is mag�hoz fog t�rni - mondta Remus. - De att�l tartok, meg kell k�rjelek, hogy te vidd.
- Micsoda? - h�rd�lt fel a kentaur.
- Nekem m�r nincs szabad kezem.
- Ember! - h�rd�lt fel �jra Pardak.
- A biztons�gos erd�d�rt - mosolygott Remus.
Pardak �gy n�zett r�, ahogy a d�h�ng� �r�ltekre szoktak, de az�rt elindult Remus nyom�ban. Holds�p sz�les k�rt le�rva el�j�k ker�lt, hogy felder�tse a terepet. Az ir�ny �szak volt.