12. fejezet

Tal�n az�rt, mert Holds�ppal �vek �ta �lt szoros kapcsolatban, Remusnak eg�sz gyorsan siker�lt kontaktust tal�lnia Vill�mmal. Persze ez nem volt olyan bens�s�ges kapcsolat, mint Holds�ppal, de ez term�szetes.
Remust gyermekkor�ban megharapta egy v�rfarkas, �gy maga is v�rfarkas lett. Eg�sz gyermekkor�ra �s feln�tt kora nagy r�sz�re r�nyomta a b�lyeget az, hogy minden h�napban teliholdkor v�rfarkass� alakult. Di�kkori bar�tai r�j�ttek f�ltett titk�ra, �m nem fordultak el t�le, s�t, �k nevezt�k el Holds�pnak. Bar�tokkal sokkal k�nnyebb volt elviselnie ezt az �tkot, de alig lettek feln�ttek, a S�t�t Nagy�r mesterked�sei miatt elvesztette t�rsait.
�vekig �lt mag�nyosan, amikor szerelmes lett. Sok�ig azt hitte, v�gre boldog lehet, �m r� kellett j�nnie, hogy az im�dott n� az � r�gi ellenfel�t szereti. Szeg�ny n� sz�gyellte, titkolta m�g maga el�tt is, de hi�ba.
Remus egy k�ldet�sekor �letvesz�lyesen megsebes�lt. Zelda, a menyasszonya �s Perselus Piton, az ellenfele �gy hagyt�k ott, hogy meg voltak gy�z�dve hal�l�r�l. �s val�ban nem sokon m�lott! Egy unikornis t�vedt be abba a barlangba, ahol eltemett�k, neki k�sz�nhette, hogy visszat�rt a t�lvil�gr�l.
Nem akart visszamenni Zeld�hoz. Nem akarta menyasszony�t �jabb s�lyos v�laszt�s el� �ll�tani. Csak akkor t�rt vissza, amikor megtudta, hogy Zelda elhagyott mindent �s mindenkit, ismeretlen helyre t�vozott. Nem kereste meg. Visszament a feh�r m�gusok verbuv�l�d� sereg�be, a F�nix Rendj�be, �s vesz�lyesebbn�l vesz�lyesebb k�ldet�seket v�llalt.
Egy alkalommal igen s�lyosan megsebes�lt, nehezen �p�lt fel. Ekkor a feh�r m�gusok vezet�je, Albus Dumbledore elk�ldte egy k�s�r�vel olyan helyre, ahol seg�thetnek rajta. A k�s�r� Perselus Piton volt, Remus ellenfele. A k�r�lm�nyek �gy hozt�k, hogy Pitonnal minden r�gi ellent�t�ket sutba dobt�k, �s testi-lelki j� bar�tok lettek. Ekkor tal�lkoztak egy �s�reg druid�val, aki kett�v�lasztotta Remusban az embert �s a farkast, �s k�l�n testet adott nekik. Remus, az ember �s Holds�p, a farkas az�ta sem v�ltak el egym�st�l. Olyanok voltak szinte, mint k�t test, egy l�lek. Persze ez �gy nem teljesen igaz, hiszen kett�s�knek vitathatatlanul Remus volt a vezet�je, m�gis olyan szoros volt az �ket �sszef�z� k�tel�k, hogy Remus ilyen szorosan egyetlen emberhez sem tartozhatott. �s m�r nem is akart.
A h�bor�ban nem halt meg. Sorra hullottak k�r�l�tte a bar�tai, sorst�rsai, de � t�l�lte. Kis h�ja volt, hogy bele nem �r�lt. Hogy m�gis meg�rizte �p elm�j�t, azt csak annak k�sz�nhette, hogy �j c�lt t�z�tt ki, �let�nek �j �rtelmet adott. Nem az �rul�kat kereste. Nem sz�tt kivitelezhetetlen bossz�terveket. A legy�z�tteket, az elnyomottakat seg�tette. A megvetett mugliknak igyekezett felt�n�s n�lk�l elviselhet�bb �letet teremteni. �s most ez a feladat!
Hermione a tan�tv�nya volt, amikor r�gen a Roxfort Var�zsl�- �s Boszork�nyk�pz� Szakiskol�ban tan�tott. Ugyanolyan tan�tv�nya, mint Draco Malfoy, Ronald Weasley �s persze Harry Potter. Akkor is kedvelte volna Hermion�t, ha nem Harry bar�tja, mert a l�ny okos volt, nagyon okos, �s hihetetlen�l tehets�ges. Persze �gy, hogy Harry bar�tja volt, m�g ink�bb kedvelte. Tudta, hogy Hermione egyetemre ment, m�ghozz� P�rizsba, �szt�nd�jjal, azt�n meg hogy a l�ny auror lett, de m�g a h�bor� elej�n elt�nt a szeme el�l, �s nem is hallott fel�le eg�szen mostan�ig. Sz�mtalan vesztes�ge mellett nem �rt r� Hermione elveszt�s�n is keseregni, ha n�ha-n�ha esz�be jutott, �gy gondolt r�, mint halottra. �s tess�k, most itt van el�tte, � t�masztja, hogy le ne essen a l�r�l, �s halott. B�rmennyi id� is telt el a b�jital bev�tele �ta, m�r fel kellett volna �brednie neki is �s a kicsinek is. De egyik sem mutatta az �let legpar�nyibb jel�t sem. Remus id�r�l id�re odatartotta arc�t Hermione arc�hoz, hogy ha a n� leveg�t f�jna ki, �rezze, de nem �rzett semmit. A n� tov�bbra is hideg volt �s �lettelen. Remus kezdett egyre idegesebb lenni.
- Messzire megy�nk? - k�rdezte Pardak.
- Mi? - eszm�lt fel Remus. - Igen, majdnem teljesen �szakra.
- Akkor keresn�nk kell olyan helyet, ahol biztons�gban el tudunk lenni napk�zben.
- Mi�rt? - h�kkent meg Remus.
- H�t tudod, n�ha nagyon okos vagy, de m�skor meg sz�rnyen buta! - Remus �rtetlenked� tekintet�t l�tva tov�bb magyar�zott. - Felt�n� jelens�g vagyok! Rejtekhely n�lk�l meg tudok t�veszteni p�r embert, de sokat m�r nem!
- Ja, �rtem! - kapott �szbe Remus.
- B�r te sem vagy kev�sb� felt�n�!
- �n?
- Egy kopottas �lt�z�k� f�rfi egy halott n�vel… T�nyleg, mikor �led m�r f�l az asszony? No meg ez? - emelte meg a csecsem�t.
- Nem tudom - vallotta be Remus. - M�r r�gen magukhoz kellett volna t�rni�k. A bar�tom azt mondta, hogy mind�ssze k�t �r�ra lesznek tetszhalottak.
- H�t, nem tudom, mikor ker�ltek ilyen �llapotba, de m�r j�csk�n eltelt k�t �ra az�ta is, hogy mi elindultunk!
- Tudom! �s ez az, ami aggaszt!
- Nem lenne m�gis jobb itt hagyni �ket? - kock�ztatta meg a k�rd�st a kentaur, de l�tva Remus arc�t, azonnal visszakozott. - J�, j�, vedd �gy, hogy nem sz�ltam!
Egy darabig n�m�n mentek tov�bb, de az egyre vil�gosabb �galj Pardakot is nyugtalann� tette. M�g nem felejtette el, milyen �ld�ztet�seken kellett kereszt�l mennie egy �vvel ezel�tt, �s nem k�v�nta mag�t �jaknak kitenni.
- Remus! Nem gondolod, hogy m�giscsak keresn�nk kellene egy helyet nappalra?
Remusnak azonban most kisebb gondja is nagyobb volt ann�l, hogysem a kentaur probl�m�ira figyeljen. Mi t�rt�nt Hermion�val �s a kicsivel? Mi�rt nem �lednek fel? Mit tud � tenni? Mert valamit tennie kell, nem hagyhatja, hogy halottak maradjanak! Tiszt�ban volt azzal, hogy Hermione �s a kicsi hal�la mag�val vonn� Piton hal�l�t is, �s nem biztos, hogy a sornak ezzel v�ge lenne… Tennie kell valamit!
- Remus! Figyelsz r�m egy�ltal�n?
- Tennem kell valamit… - motyogta Remus.
- M�g mindig az a bajod, hogy nem �lednek fel? Nem tudom, milyen b�jitalt adtatok nekik, de mi�rt nem d�rg�l�d be sz�v�ket leron vir�g nedv�vel?
- Mivel? - kapta fel a fej�t Remus.
- Leron vir�ggal! Az minden ilyenre j�!
- Hol van az a vir�g? �s hogy n�z ki?
- Erd�ben! - vetette oda a kentaur. Egyre kelet fel� n�zegetett, ahol m�r kezdett vil�gosodni. - T�nj�nk m�r innen!
Remus megragadta a karj�t.
- Milyen erd�ben? �s hogy n�z ki?
- B�rmelyik erd�ben! Menj�nk m�r!
- Seg�tesz megtal�lni?
- Igen, ha most elt�n�nk! - v�laszolt idegesen Pardak.
- Meg�g�red? - n�zett r� kem�nyen Remus. Tudta, ha most nem veszi egy�rtelm�en a kentaur szav�t, akkor az k�s�bb letagadja m�g azt is, hogy eml�tette a vir�got.
- Ha meg�g�rem, akkor keresel rejtekhelyet? - n�zett r� Pardak.
- Ha szavadat adod, hogy seg�tesz �letre kelteni �ket, akkor �n is meg�g�rem, hogy eg�sz �ton vigy�zok r�d! - mondta komolyan Remus.
- Rendben! - v�laszolt a kentaur. Most ugyanolyan komoly volt, mint Remus. - Meg�g�rem, hogy seg�tek �letre kelteni �ket. Megfelel?
Remus egy b�lint�ssal jelezte, hogy tudom�sul vette az �g�retet. Felemelte fej�t, mintha a t�jat f�rk�szn�. Val�j�ban Holds�pnak �zent, aki valahol el�tt�k cirk�lt felder�t�k�nt. Holds�p azonnal v�laszolt.
- T�l�nk k�r�lbel�l k�t m�rf�ldnyire �szak-nyugatra van egy erd�cske - k�z�lte Pardakkal, amiket a farkast�l tudott meg. - Nem nagy, de arra el�g, hogy elrejtsen benn�nket.
- K�t m�rf�ld! Akkor v�gta! - azzal el�re r�gtatott. Remusnak nem volt m�s v�laszt�sa, mint ut�na v�gtatni. B�r �gy egy�ltal�n volt k�nny� Hermion�t tartani, Remus megnyugodva vette �szre, hogy a v�gta sem olyan borzalmas, mint gondolta. S�t! Ha nem kellene Hermion�ra vigy�znia, m�g �lvezn� is!
Kivil�gosodott, mire el�rt�k az erd�cske sz�l�t, de mire �k maguk is �szre vett�k volna az els� mozg�st a hat�ron, m�r be is �rtek a f�k k�z�. T�nyleg kicsi volt az erd�, �s r�ad�sul csak amolyan muglik �ltal telep�tett erd�, de m�giscsak f�k voltak benne. F�k, amelyek eltakart�k �ket, �s amelyek m�r olyan r�g�ta hi�nyoztak Pardaknak. A kentaur gy�ny�rk�d� arccal s�t�lt a t�rzsek k�z�tt, egy�ltal�n nem b�nta, ha �gak �t�dtek test�nek, karj�nak. Orrcimp�i kit�gultak, �gy sz�vta be a hajnali harmatban f�rd� erd� illat�t. Remus azonban nem hagyta sok�ig gy�ny�rk�dni.
- Hol van az a vir�g? - faggatta.
Pardak kelletlen�l �llt neki a kutat�snak, b�r nem sok�ig kellett keresg�lnie. Igen gyorsan megtal�lta a kis z�ld n�v�nyk�t, amit Lupin utilapu n�ven ismert.
- Ez? Ez nem vir�g - mondta.
- Mert nem l�tsz a szemedt�l - cs�v�lta a fej�t a kentaur. Egyik kez�be fogta a n�v�nyk�t, a m�sik kez�t f�l� tartotta, �s amikor elh�zta a kez�t, a n�v�nyke sz�les levele mellett egy csodasz�p kis vir�g bontogatta sziv�rv�nysz�n szirmait. A leveg�ben valami meghat�rozhatatlanul j� illat t�madt, amit�l minden �l�l�nynek j� kedve kerekedett. Remusnak is.
- Ezt hogyan csin�ltad? - k�rdezte mosolyogva.
- Azt hiszem, nektek, embereknek szavakat is kell hozz� mondanotok: leron awrell. Pr�b�ld ki!
Remusnak nem kellett k�tszer mondani. Sz�tn�zett, r�gt�n megtal�lta a sz�les level� n�v�nyk�t, let�pte, �s kimondta: leron awrell. A lev�lk�k k�z�tt r�gt�n l�tszott a gy�ny�r� kis vir�g. Mosolyogva forgatta ujjai k�z�tt, �s tapasztalta, hogy a kis vir�g amilyen sz�p, olyan t�r�keny is, szinte el�g hozz� �rni, m�r foszlik is sz�t, �s az ujjon kimondhatatlanul j� illat� olajszer� l� marad. Remus r�gt�n tudta, hogy a kentaur err�l besz�lt. M�r vitte volna Hermion�hoz, amikor Pardak meg�ll�totta:
- �s enni mit adsz neki?
- Enni? - csod�lkozott Remus. - Mit tudom �n! El�sz�r t�rjen mag�hoz!
- Jjjjj� - mondta vontatottan Pardak. Remus meg�rezte, hogy van itt m�g valami, amit nagyon fontos lenne tudnia, de amit a kentaur m�g nem k�t�tt az orr�ra.
- Mi�rt kell neki ennie?
- Mi�rt, te nem lenn�l �hes, ha a hal�lb�l magadhoz t�rn�l? - n�zett r� �rtatlanul Pardak.
- Nem tudom. De, biztosan. �s ez mi�rt olyan fontos?
- Fontos? - k�rdezett vissza a kentaur, mintha id�t akarna nyerni. �m Remus kem�nyen r�f�rmedt:
- Meg�g�rted!
- Meg�g�rtem, hogy seg�tek mag�hoz t�r�teni. Hogy megmutatom neked a leron vir�got. Megtettem, nem?
- De van m�g itt valami! Mi az?
- Semmi! Ha bed�rg�l�d a sz�v�ket, fel�lednek!
- �s ha nem kapnak enni, mi t�rt�nik?
- Honnan tudjam? - adta a felh�borodottat a kentaur. - Nem tanulm�nyoztam ilyesmit! Semmi k�z�m az emberekhez!
- Pardak! - s�hajtott Remus. - Mi�rt kell minden inform�ci�t harap�fog�val kih�zni bel�led?
- Bel�lem? Megmutattam a vir�got! Megmutattam, hogyan teheted l�that�v�! Mit akarsz m�g hallani?!
- Hogy mi�rt kell nekik enni adni, miut�n fel�ledtek!
- Nem tudhatom! Pr�b�ld ki!
- Pardak! Hidd el, nem sz�vesen fenyegetlek, de ha nem mondod meg, baj lesz!
- Baj? -villant fenyeget�en a kentaur szeme. - Te is meg�g�rt�l valamit! Elfeledkezt�l r�la?
- Nem �n foglak b�ntani, hanem Holds�p! � nem �g�rt neked semmit!
Alighogy emlegette, Holds�p megjelent. Fenyeget�en r�mordult a kentaurra, �s felh�zta �ny�t h�feh�r fogair�l. Pardak nyugtalanul h�tr�lt, itt, a s�r� f�k k�z�tt � volt h�tr�nyban.
- Sz�lj a farkasodra! - ki�ltott Remusra.
- Sajn�lom, nem biztos, hogy hallgat r�m! De... ha te esetleg elmondasz nekem mindent, akkor tal�n m�giscsak megpr�b�ln�m!
- Ez zsarol�s! - a kentaur most m�r igaz�n fel volt h�borodva.
- Te k�nyszer�tesz r�! - v�gta r� Remus. - Ha nem tudn�d, egym�sra vagyunk utalva! Ha ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem seg�t�nk egym�snak mindenben, akkor jobb, ha sz�tv�lnak �tjaink!
- Megmondta az ap�m, hogy vigy�zzak az emberekkel!
- Az eny�m meg a kentaurokt�l �vott! Mondjad h�t! - ord�tott a kentaurra.
- J�l van! - ki�ltott Pardak. - Ha a leronnal fel�lesztettek nem kapnak azonnal legal�bb egy falat �telt, meghalnak, �s imm�r v�gleg, felt�maszthatatlanul! El�gedett vagy?
- �telt...? �s vizet? V�z nem kell nekik?
- Nem. Csak egy falat �tel.
Remus b�lintva rakt�rozta el fej�ben az inform�ci�t. Azt�n mer�en n�zte a kentaurt.
- Pardak! - sz�lalt meg v�g�l. - K�sz�n�m! De amit az im�nt mondtam, az igaz: ha nem tartunk �ssze, akkor nem �rdemes egy�tt lenn�nk. Gondold �t, hogy a bar�tom akarsz-e lenni, mert ha nem, �n is �llom az �g�retem, elmondom, hol van az a biztons�gos hely, �s elv�llnak �tjaink. Gondold �t, mert nem akarok erre t�bb id�t pazarolni! Gyorsan gondolkozz, mert most kell d�ntened!
Pardak f�lrehajtott fejjel gondolkodott.
- Ember �s kentaur k�z�tt bar�ts�g? - k�rdezte.
- Elnyomott, vesz�lyben l�v� ember �s elnyomott, vesz�lyben l�v� kentaur - mondta hat�rozottan Remus. - Mindkett�nket fenyegetnek a s�t�t m�gusok. B�rkivel hajland� vagyok bar�ts�got k�tni, akik ellen�k vannak.
- Ugyan mit tudn�l tenni ellen�k?
- Egymagam semmit. De ha sokan lenn�nk, ha �sszefogn�nk, tal�n gy�zhetn�nk!
- �jabb h�bor�t akarsz?
- Nyugodt �letet akarok, �s ez�rt m�g harcolni is k�pes vagyok!
- Hm... Ott, ahova megy�nk, sok olyan ember van, mint te?
- Nem tudom. De rem�lem!
- �s... kentaur?
- Azt sem tudom.
- De �n... rem�lem! - mondta Pardak, �s komoly pillant�ssal kezet ny�jtott. Remus ugyanilyen komolys�ggal fogadta el a felk�n�lt b�kejobbot. A bar�ts�g megk�ttetett.
Holds�p vill�mgyorsan felhajtott h�rom nyulat, amit azt�n Remus s�t�tt meg kis, messzir�l nem l�tsz�d� var�zs-t�ze felett. Eredetileg f�zni akarta, de ed�nye sem volt, �s a f�tt h�s marad�k�t - ha ugyan marad bel�le! - nehezebb vinni, mint a s�lt�t. Kider�lt, hogy a kentaurok ugyan�gy mindenev�k, mint az emberek, b�r ha kell, f�v�n, sz�n�n is el tudnak �lni, �m most, amikor elkezdett illatozni a ny�rson a h�rom nyuszi, Pardak nem sok hajland�s�got mutatott a veget�ri�nus �trendre. R�ad�sul majd' egy �vig csak a lovak kosztj�n �lt, �ppen ideje egy kis v�ltozatoss�gnak! Holds�p is a t�zecske mell� telepedett, a mennyei illat �gy t�nt els�pri a farkas �s a kentaur k�z�tti idegenked�st. Egyed�l Vill�m mutatkozott teljesen k�z�mb�snek a v�rhat� lakom�val szemben. No �s sajnos Hermione.
Amikor a nyulak elk�sz�ltek, Remus lem�rhette, hogy szak�csm�v�szete milyen sikert aratott: m�g j�szerivel t�zforr�n nekil�tott a k�t t�relmetlen. Remus maga el�vette k�s�t, �s apr� darabokat v�gott le a h�sb�l. Egy nagyobb lev�lre tette, hadd h�lj�n. Addig is keresett m�g n�h�ny leron vir�got. Ellen�rizte, a h�s ehet� h�m�rs�klet� lett. N�mi zavarral sz�th�zta a n� h�l�ing�t, �ppen csak annyira, hogy a keze a k�t kebel k�z�tt bef�rjen. Sz�td�rg�lte ujjai k�z�tt a kis n�v�nyt, �s a friss illat� olajjal bekente mellkast a sz�v f�l�tt. Agg�dva leste a hat�st.
Hermione arc�n p�r futott �t. Orrcimp�i megremegtek, ajka nagy s�hajjal ny�lt sz�t. Mintha ez a s�haj okozta volna, Remus �rezte, ahogy tenyere alatt beindul lassan a sz�v. A szempill�k megrebbentek, az ujjak megmozdultak, a leveg� elkezdett �ramolni ki �s be a t�d�be. A b�r megsz�nesedett, a szem kipattant, a sz�j kapkodva t�togott, az ujjak �k�lbe szorultak! Remus gyorsan egy falat h�st nyomott Hermione sz�j�ba. A n� lecsillapodott. Szem�t lehunyva, imm�ron egyenletesen l�legezve r�gta meg �s nyelte le az �telt. M�g mindig csukott szemmel k�rdezte:
- Hol vagyok?
Remus szeme gyan�san csillogott, amikor megfogva a n� kez�t v�laszolt:
- Velem vagy, Hermione! Remus Lupin vagyok, eml�kszel r�m?
A n� felpillantott, r�n�zett.
- Lupin professzor! H�t akkor siker�lt?
- Siker�lt, szerencs�re siker�lt!
- �s a kicsi?
- Itt van � is. De � m�g nem t�rt mag�hoz.
- Mi�rt nem? - �lt fel nyugtalanul Hermione.
- Nem tudom, mi�rt, de volt egy kis probl�ma. Te sem akart�l fel�ledni. De a bar�tom, Pardak - mutatott a kentaur fel� - mutatott egy kis n�v�nyk�t, amit�l m�giscsak siker�lt. Csakhogy ezzel a m�dszerrel azonnal ennie kell egy falatot a fel�led�nek. Mert ha nem, v�gleg meghal. Veled k�nny� dolgom volt, itt van a h�s, egy�l is m�g, de a kicsinek ez nem lesz j�.
- �, igen! Neki szopnia kell! - helyeselt Hermione. Kiss� elpirult. V�gig n�zett mag�n, l�tta, hogy egy sz�l k�nny� kis h�l�ing van rajta, az sem tiszta, hiszen ebben sz�lt, �s most tudatosult csak benne, hogy a kis t�rsas�gban egymaga k�pviseli a n�i nemet. �s most � n�zze meg, hogy van-e teje? �s szoptassa meg a kicsit? Most m�r f�lig pirult.
Remus meg�rezhetett valamit a v�v�d�s�b�l, mert odahajolt hozz�.
- N�zd, ez az a vir�g! Csak sz�t kell d�rg�ln�d, azt�n a kicsi sz�ve f�l�tt a mellkas�ra kenned. Ne felejts el, azonnal ennie kell! Ha �gy gondolod, hogy tudunk seg�teni, sz�lj�l! - azzal felkelt �s l�t�t�vols�gon k�v�lre ment, mag�val intve-h�zva a t�bbieket.
Hermione egy kicsit megnyugodott. Megn�zte a gyermeket, de az elk�k�lt, hideg test megijesztette. Kiss� remeg� k�zzel kapott a melle fel�, b�tortalanul megnyomkodta, �s megk�nnyebb�lten fels�hajtott: teje van. �gy h�t �lbe vette a kisdedet, �s a cs�pp mellkast bekente a leron vir�g nedv�vel. A kicsi ugyanolyan gyorsan t�rt mag�hoz, mint �, tejet is siker�lt cseppenteni a sz�j�ba. Ett�l teljesen fel�ledt, �s v�konyka hangocsk�j�n az etet�s folytat�s�t k�vetelte. Hermione nem volt teljesen biztos benne, hogy mindent j�l tesz-e, de a gyermek moh� nyeldekl�se megnyugtatta, hogy nagy bakl�v�st tal�n m�gsem csin�l.
- Minden rendben? - hallotta Remus agg�d� hangj�t.
- Igen, professzor! - sz�lt vissza.
- Kell valamilyen seg�ts�g?
- Azt hiszem, nem! J�jj�n, n�zze meg!
Remus �vatosan j�tt vissza, pedig nem kellett f�lnie, a kicsit csup�n az �rdekelte, hogy a pocik�j�t telet�mje. Remus megillet�dve n�zte az el�be t�rul� l�tv�nyt: any�t gyermek�vel.
- Gy�ny�r�, nem? - mosolygott Hermione a kicsire. Remus ugyan eredetileg cs�fnak tartotta a kis j�sz�got, de most �gy megk�nnyebb�lt, hogy maga is gy�ny�r�nek l�tta.
- Igen, az! Mi lesz a neve?
- A neve? Ezen m�g nem is gondolkodtam!
- Kilenc h�nap alatt egyszer sem gondolt�l arra, hogy hogyan fogod h�vni?
- Nem hittem, hogy t�l�li az �lete els� �r�j�t...
- J� - tette Remus megnyugtat�lag Hermione v�ll�ra a kez�t. - Akkor most van itt az ideje a n�vad�snak! Mit szeretn�l, mi legyen?
- H�t... - gondolkodott el Hermione. - Legyen Ron. Azaz ink�bb Harry! Vagyis...
- Rendben! - mosolygott Remus. - Akkor h�t legyen a neve Harry Ronald Granger Malfoy!
Hermione megh�kkenve n�zett r�, azt�n maga is elmosolyodott.
- Kicsi l�t�re sz�p hossz� nevet siker�lt �sszeszednie!
- Lehet m�g hosszabb is! - nevetett Remus.
- Lehetne, de ne legyen! Ink�bb azt kellene eld�nteni, hogy mi lesz a r�vid neve, amin sz�l�tjuk!
- Mit akarsz, hogyan sz�l�tsuk?
Hermione r�n�zett egykori tan�r�ra. N�zte, n�zte, azt�n suttogta:
- Harry...
�s Remus csak b�lintani tudott, mert a tork�ban l�v� gomb�ct�l nem b�rt megsz�lalni.