7. fejezet: �rul�s

Leif elk�pedve b�mult a hadistenre, s hitetlenkedve cs�v�lta meg a fej�t, s r�m�lten figyelte a f�rfit, aki felemelte a kardot.
- Nos? D�nt�tt�l?- k�rdezte, mik�zben mellmagass�gba emelte a fegyvert.
- Igen, �s v�llalom a sorsom.
- Az�rt mert nem akarod, hogy meg�ljelek?
- Nem. Az�rt mert r�j�ttem, hogy, ha m�r r�m test�ltad ezt a feladatot, b�rmennyire nem is tetszik, meg kell tennem. Ez a sorsom.
- Nocsak, milyen hirtelen t�r�dt�l bele. Hogyan jutott�l erre a d�nt�sre?- mosolyodott el a hadisten.
- Nincs m�s v�laszt�som. A kardot �n tal�ltam meg, �s abban igazad van, hogy nem menek�lhetek �lland�an a sors el�l. Meg abban is, hogy mivel engem v�lasztott a kard a vele j�r� felel�ss�g is az eny�m.
- V�gre, hogy r�j�tt�l. Igaz�n dics�retes az elhat�roz�sod, �s nekem pedig tiszteletben kell tartanom ezt. Nos, rendben. Itt a kard, m�t�l meghat�rozatlan id�re a ti�d.
A hadisten Leif el� l�pett, �s a kard markolat�t a fi� fel� ny�jtotta. A fi�nak remegett a keze, mikor �tvette a kardot. Kez�k egy pillanatra �ssze�rt, s a tekintet�k is �sszekapcsol�dott. Leif szem�ben m�g ott volt a szorong�s �s a k�tely, de m�r egy �j �g�ret is, a hadisten viszont szigor�an �s kem�nyen n�zett a fiatal harcos szem�be.
- K�sz�n�m.
- Nem akarok m�g egyszer csal�dni benned, meg�rtett�l?
- Igen, �s �g�rem, nem fogsz.
- Rem�lem is -b�lintott hidegen a hadisten. - K�l�nben nem lesz m�s v�laszt�som, mint hogy ezzel a karddal �ljelek meg.
Leif tekintete erre a mondatra elborult egy pillanatra, �s egy f�l perce lehajtotta a fej�t. Mikor felemelte nyoma sem volt benne szorong�snak vagy k�telynek, csak valami �jfajta kem�nys�g l�tszott benne.
- Helyes. Nagyon helyes- b�logatott Tyr is. - Most pedig t�rj vissza a templomba.
- Igenis.
- M�g egy dolog, mi el�tt elv�ln�nk egym�st�l. L�gy nagyon �vatos a papokkal, f�k�nt a f�pappal.
- Mi�rt?- h�kkent meg Leif.
- Mert terveik vannak veled �s Sve�val. Mivel l�tt�k, hogy mire vagy k�pes, megpr�b�lnak majd a szolg�latukba k�nyszer�teni. �s Sve�t is.
- Ezt hogy �rted?
- Majd megl�tod. �g veled!
Azzal k�dd� v�lt, s Leif mag�ra maradt. Megfogadta a tan�csot, �s visszat�rt a templomba. A szob�j�ba tartott, mikor megl�tta Sve�t. A l�ny is meghallotta a l�pteit, s fel� fordult, majd intett neki.
- Hol volt�l? –k�rdezte, mikor a fi� oda�rt hozz�.
- S�t�ltam egyet. Tal�n valami baj van?
- Nem, csak nem tudtam, hov� lett�l, �s agg�dtam. Hallottam mit m�velt�l ma a piacon.
- �s? - k�rdezett vissza t�relmetlen�l a fi�.
Svea fej�ben ekkor megsz�lalt a v�szcseng�. Leif m�skor �ltal�ban sz�gyenkezve hajtotta le a fej�t, �s a b�ntudat hom�lyos�totta el a tekintet�t. De most… Mi t�rt�nt ezzel a k�ly�kkel? Mi v�ltozott meg k�r�l�tte?
- Mi az, hogy �s?
- Megs�rtettek, h�t megtoroltam - vont v�llat higgadta a gyerek.
- Hogyhogy nincs b�ntudatod emiatt?
- Mert besz�ltem valakivel, aki azt mondta, hogy nem kell emiatt sz�gyenkeznem.
- Te besz�lt�l Tyrrel? Mikor?- k�rdezte r�m�lten Svea
- Igen, t�le j�v�k. Igazs�g szerint meg akartam szabadulni a kardt�l.
- Micsoda? Te…
- Igen, de azt�n megjelent �s elbesz�lgett�nk kicsit.
- Mes�ld el mi t�rt�nt.
Leif elmondta a tal�lkoz�st. Mikor v�gzett a l�ny csak ennyit mondott.
- �rtem. Sz�val t�nyleg te vagy a kiv�lasztott. De mit akart azzal, hogy legy�nk �vatosak a papokkal?
- �n se tudom, de figyel�nk, �s megl�tjuk, mi t�rt�nik.
K�t nappal k�s�bb Sve�t mag�hoz k�rette a f�pap. Mikor a l�ny a f�pap szob�j�hoz �rt �s bel�pett, a pap �gy fogadta.
- Csukja be az ajt�t, kedvesem. Mag�nbesz�lget�sre k�rettem.
Svea engedelmeskedett. A pap hellyel k�n�lta, s mikor a l�ny le�lt megk�rdezte:
- Mir�l k�v�n besz�lni velem, Torsten?
- Eddig nagyon �gyesen v�gezte a munk�j�t, �s szeretn�m tudni, hogy nem lenne kedve hozz�nk csatlakozni?
- Sajn�lom, de �n Tyr papn�je vagyok, neki tettem esk�t. Ha megszegn�m, bossz�t �llna rajtam.
- Ne utas�tson el, k�rem. Att�l, hogy hozz�nk csatlakozik, nem kell megtagadnia a r�gi ur�t. Van a k�zelben egy Tyr templom, ahol nyugodtan szolg�lhatn� �t, Igaz a templom hozz�nk tartozik, de mi meghagytuk eredeti funkci�j�t. Nem kell nek�nk semmilyen esk�t tennie, csak annyit k�rek, hogy maradjon.
- �rtem. Tal�n meggondolom. De gondolom, van itt m�g m�s is.
- Igen. Az ifj� Leifr�l is szeretn�k besz�lni.
- Tal�n valami gond van vele?
- Nem mondan�m. Remek harcos lesz, de m�g k�ne neki egy f�l�v. K�rem, gy�zze meg, hogy ha v�ge lesz a kik�pz�snek, maradjon itt, �s v�djen meg benn�nket az Idegenekt�l.
- H�l�b�l?- k�rdezte g�nyosan Svea.
- Igen. Mivel az egyik papunk a mestere �gy gondolom, van benne annyi tisztess�g, hogy ezt megtegye.
- Ezt ink�bb vele besz�lje meg, �m k�tlem, hogy igent fog mondani az aj�nlat�ra. Leif tiszt�ban van, azzal…
- Csak gy�zze meg, k�rem! - szak�totta f�lbe a pap kiss� inger�lten, megnyomva az utols� sz�t.
Svea felugrott, �s fagyosan ennyit k�rdezett:
- �s ha nem teszem, akkor mi lesz? Kidob innen?
- Ha nem teszi, �g�rem, hogy a papn�s�g�nek v�ge. Legyen ez el�g.
- Ellehetetlen�ti a tov�bbi m�k�d�semet, igen? Ez lenne a bossz�ja az�rt, mert nem megyek szembe Tyr akarat�val, f�ggetlen�l att�l, hogy a papn�je vagyok-e vagy sem? El�gg� kicsinyes, nem gondolja?
- Vigy�zzon, Svea!-sz�lalt meg a pap csendesen. - Ne b�sz�tsen, mert azt maga b�nja!
- Igaz�n? H�t tudja meg, hogy Leif nem �ll a szolg�latukba! � csak az isteneket szolg�lja, senki m�st!
- T�vozzon!- ki�ltott r� a pap, s az arca b�borsz�n�v� v�lt a d�ht�l.
Svea m�lt�s�gteljesen emelte fel a fej�t, s t�vozott. � is d�h�s volt, �m esz�be jutottak Tyr szavai, Leif tolm�csol�s�ban. Ekkor esz�be jutott a fi�. D�l fel� j�rt az id�, �s ilyenkor szokta befejezni a d�lel�tti edz�st. Keresni kezdte. A kertben akard r�, ahol �pp v�gzett. Egyed�l volt.
- Leif, besz�lhetn�nk?
- Igen. Mondjad, hallgatlak.
- Ink�bb a szob�mban, mert nem k�ne m�soknak hallani.
- Rendben.
Bementek Svea szob�j�ba, ahol a l�ny elmondta a f�pappal folytatott besz�lget�s�t. Leifnek is eltorzult az arca, mikor meghallotta a fejlem�nyeket.
- Sz�val csak ez�rt kell�nk nekik?
- Igen. Erre figyelmeztetett Tyr is. Mivel l�tt�k, hogy mire vagy k�pes, ny�lv�n val�, hogy ki akarj�k haszn�lni.
- Val�ban. Nos, azt hiszem jobb, ha ezt megel�zz�k. �n nem akarok a papok kuty�ja lenni.
- Tudom. De mit tegy�nk?
- Ma �jjel elmegy�nk innen a lehet� legnagyobb csendben. �j otthont keres�nk magunknak.
- J�. Menj�nk.
- �jf�lkor tal�lkozunk a templomban. Gyere addig, egy�nk.
A nap h�tral�v� r�sze gond n�lk�l telt el. Egyik�j�k sem mutatta, hogy izgul az �jszak miatt. �jf�lkor mindketten ellop�ztak a templomba. Svea �rkezett utols�nak.
- Leif, itt vagy?- sz�longatta halkan a fi�t, aki egy s�t�t oszlop m�g�l l�pett el�.
- Ide, Svea! - s�gta.
A l�ny odasietett a gyerekhez.
- R�g�ta v�rsz?
- Nem, �n is most �rkeztem. Induljunk!