13. fejezet

- J� reggelt! Hogy �rzed ma magad, Pansy?
- J� reggelt, Mr. Malfoy! K�sz�n�m, j�l. �s �n?
- K�sz�n�m, remek�l! �s Draco merre j�r? � nem j�n reggelizni?
- Nem. Azt mondta, nem �hes.
- M�r megint? - k�rdezte Narcissa, az id�sebbik Mrs. Malfoy.
- Van az �gy! - ked�lyeskedett Lucius.
- �n m�g nem is l�ttam reggelizni - mondta Pansy. - Nem is szokott?
- Ritk�n! Csakugyan ritk�n! - mosolygott meny�re Lucius. Sz�nd�kosan semmitmond� mosollyal �nt�tt mag�nak a narancsl�b�l. Draco, aki nem �hes reggel? Azel�tt olyan kit�n� �tv�gya volt, amilyen egy fiatal makkeg�szs�ges f�rfinak csak lehet.
- De... - habozott Pansy. - Eb�dn�l is ritk�n l�tjuk. �s vacsor�n�l is. �s mintha…
- Mintha? - pillantott fel merevebb mosollyal a meny�re Lucius.
- Nem is tudom… - lett m�g bizonytalanabb Pansy. - Olyan… furcsa! Mintha nem lenne teljesen eg�szs�ges!
- Ezt a k�vetkeztet�st abb�l vontad le, hogy rosszabb az �tv�gya, mint gondoltad? - Lucius udvariasnak l�tsz� k�rd�s�ben mintha rejtett fenyeget�s b�jt volna meg. Pansy azonban �gy d�nthetett, hogy v�gre ki�nti a sz�v�t, �s nem foglalkozott azzal, hogy ez tetszik-e ap�s�nak.
- Nem csak az �tv�gy�b�l, hanem egy�b dolgokb�l is! Azel�tt rengeteget sportolt, zen�t hallgatott, sz�rakozott, most meg beh�z�dik egy sarokba, �s csak mered maga el�. Ha sz�lok hozz�, a legt�bbsz�r mintha nem is hallan�, azt�n meg ott is hagy. Mintha ker�ln� a t�rsas�gomat.
- Ugyan, kedvesem! - sz�lt Narcissa. - Val�sz�n�leg csak k�pzel�dsz!
- Nem hiszem, Mrs. Malfoy! Ott van lakoszt�lyunk, amit voltak olyan sz�vesek otthonosan berendezni. Annak idej�n Draco is azt mondta, hogy nagyon tetszik neki! De most m�gis a r�gi h�l�szob�j�ban �ld�g�l. Mi m�sra gondolhatn�k, ha nem arra, hogy velem nem akar egy�tt lenni?
- De dr�g�m, ezek csak formalit�sok! - cs�v�lta a fej�t Narcissa. - Gondolj bele, nemsok�ra lej�rnak a m�zeshetek, �s Drac�nak vissza kell t�rnie a Nagy�r szolg�lat�ba! Val�sz�n�leg akkor sem fogod t�bbet l�tni, mint most, �s ehhez jobb, ha min�l el�bb hozz�szoksz! Nek�nk, n�knek sajnos ez a sorsunk!
- Ezt sem �rtettem! - folytatta Pansy. - M�sok n�sz�tra utaznak, egzotikus helyeken t�ltik a m�zesheteiket, Draco azonban sehov� sem akart utazni!
- Tudod, kedvesem, hogy m�sutt m�g nem siker�lt annyira mugli-mentess� tenni a terepet, mint itt! - mondta Lucius. - Draco egyszer�en csak nem akart kitenni annak, hogy esetleg valami egzotikusnak mondott helyen ilyen alantas l�nyek inzult�ljanak! T�ged f�ltett!
- Engem f�ltett? �rd�g�t! - ki�ltott fel Pansy. Nyilv�nval� volt, hogy csak ap�sa ir�nti f�lelme tesz f�ket a nyelv�re, egy�bk�nt valami durv�t mondott volna. Lucius azonban val�sz�n�leg ezt is soknak tal�lhatta, mert kiss� fens�s�ges, majdnem len�z� mosollyal pillantott a meny�re.
- Igen, t�ged f�ltett! - mondta nyomat�kkal. - �s �n teljesen meg tudom �rteni! Tudom, ti n�k kiss� m�sk�pp l�tj�tok a dolgokat, de hidd el, Draco a legjobbat akarja neked! B�zd ezeknek az eld�nt�s�t Drac�ra! V�g�l is �r� akartad b�zni magad teljesen, amikor a feles�ge lett�l!
- Amikor a feles�ge lettem…! - ki�ltott fel Pansy, elharapva a mondat v�g�t.
- Mi a gond, kedvesem? - Lucius mosolya most m�r t�nyleg olyan lett, mintha gyenge elm�j�vel kellene foglalkoznia. - Hiszen a feles�ge vagy, nem?
- Persze! - Pansy hangja annyira keser�en csengett, hogy m�g Lucius is felkapta a fej�t, h�t m�g Narcissa!
- Mi a baj, Pansy? - k�rdezte az any�s agg�dva.
- Semmi - Pansy hirtelen nagyon z�rk�zott lett.
Lucius �s Narcissa �sszen�ztek. �vek �ta csak egym�s mellett �ltek, de Draco mindkett�j�k fia volt, ebben �sszetartottak.
- Kedvesem! - sz�lalt meg mosolyt er�ltetve Lucius. - Az im�nt elkezdt�l valamit. Fejezd be!
- Nincs mit befejeznem!
- Mi van Drac�val?
- Nincs semmi!
- Az �rd�gbe! - csapott az asztalra Lucius. Arc�n nyoma sem volt az im�nti k�nyszeredett ny�jass�gnak. - Mi van Drac�val?! Felelj!!!
Pansy ugyan el�sz�r ijedten rezzent �ssze a kiab�l�sra, de azt�n gyorsan �sszeszedte mag�t. Most az � arca lett fens�bbs�ges.
- Hogy mi van? Az van, hogy nem f�rfi!
- Hogy �rted ezt? - hajolt k�zelebb Narcissa.
- �gy, hogy hozz�m sem �rt!
- Ezen az �jszak�n?
- Egyiken sem!
- Azt akarod mondani, hogy soha nem volt veled?
- Nem, de az nagyon r�gen volt!
- Mikor?
- Majd' egy �ve! Mi�ta eljegyzett!
- Tal�n �gy tartotta illend�nek? - kock�ztatta meg Narcissa.
- Egy fr�szt! Impotens! - v�gta oda Pansy, �s kiszaladt a reggeliz� szob�b�l.
Narcissa teljesen fel volt d�lva.
- Lucius, valamit azonnal tenni kell!
- Nem tudom, dr�g�m, m�gis mit tehetek. Ugye nem k�v�nod, hogy �lljak a fiam hely�re?
- Hogy tr�f�lkozhatsz ilyen helyzetben? Orvost kell h�vni Drac�hoz!
- Nem kell elkapkodni, dr�g�m! Lehet, hogy a dolog csak �tmeneti. Vagy az is lehet, hogy a helyzetb�l kifoly�lag csup�n Pansyra korl�toz�dik.
- Micsoda s�letlens�gek ezek? Ilyen nincs! Ragaszkodom hozz�, hogy orvost h�vjunk!
Luciusnak j� oka volt azt felt�telezni, hogy Draco f�rfiatlans�ga val�ban csak Pansyra korl�toz�dik, de jobbnak l�tta, ha az erre vonatkoz� bizony�t�kait nem t�rja feles�ge el�. Ezt az inform�ci�t is - mint �let�k legt�bb fontos inform�ci�j�t - mag�nak tartotta meg.
- �s m�gis hogyan �hajtod orvossal megn�zetni? - k�rdezte ink�bb. - Ha ide is cit�lsz egy orvost, hogyan fogod Drac�t r�b�rni, hogy engedje is mag�t megvizsg�lni? Mert hogy Draco nem fogja engedni, az biztos!
- Nem? - n�zett r� Narcissa. - Honnan veszed ezt ilyen biztosra?
- Nincs az a f�rfi dr�g�m, aki elismern� nyilv�noss�g el�tt az impotenci�j�t. M�rpedig egy orvos, az nyilv�noss�g!
- Dehogy! Ott van az orvosi titoktart�s!
- A mi k�reinkben nincs ilyen, dr�g�m! Ha mi orvost h�vunk, az el�bb-ut�bb a Nagy�r tudom�s�ra jut. �s biztos lehetsz abban is, hogy a Nagy�r azt is megtudja, hogy mi�rt volt sz�ks�g�nk orvosra, ez pedig nem vetne j� f�nyt r�nk! �gyhogy megtiltom, dr�g�m, hogy orvost h�vj�l! - mondta mosolyogva, de k�zben a tekintete j�ghideg lett.
- De mi m�st tehetn�nk? - k�rdezte tan�cstalanul a feles�ge. - Mert valamit tenn�nk kell!
- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha besz�lek Drac�val. Mint f�rfi a f�rfival.
Lucius �s Draco az esk�v� �ta nem besz�lt egym�ssal. Apa �s fia k�z�tt ugyan hallgat�lagos t�zsz�net �llt be, de mindketten tudt�k, csak egy szikra kell, hogy kirobbanjon a h�bor�. Mert h�bor� lenne ez, k�t egyform�n er�s ellenf�llel, �s Lucius �rezte, hogy Drac�ban olyan �rz�sek keltek �letre, amelyeket � nemhogy soha nem �rtett meg, de mindig is megvetett.
Lucius csak k�t embert szeretett �let�ben: az apj�t �s a fi�t. Apj�t mindig is p�ldak�p�nek tekintette, a fi�t pedig a maga - �s az apja - k�p�re akarta form�lni. Eg�szen mostan�ig �gy t�nt, sikerrel. Eg�szen mostan�ig.
Nem akart h�bor�t a fi�val, �s nem akarta, hogy olyasmik der�ljenek ki r�la, ami�rt meg kell vetnie. Ez�rt halogatta a besz�lget�st. De tudta, ha most nem ker�t r� sort, hamarosan v�g�rv�nyesen elvesz�ti Drac�t.
Sejtette, hogy most is a r�gi h�l�szob�j�ban tart�zkodik. Perselus Piton - miut�n elv�gezte a k�nyes feladatot - Luciusnak adta oda a med�lt, amit Lucius az�ta is a nyak�ban hordott. Draco teh�t nem mehetett be a titkos szob�ba, de pr�b�lt olyan k�zel lenni hozz�, amennyire csak lehets�ges. Ezt t�masztotta al� az is, amit Pansy mondott - gondolta Lucius.
Nem is t�vedett. Draco egy karossz�kben �ld�g�lt, szemben a drap�ria m�g�tt rejt�z� ajt�val. Mintha arra v�rt volna, hogy valamilyen csoda folyt�n kiny�ljon, �s olyat mutasson, ami el�zi bel�le a r�mk�peket. H�rom hete m�r, hogy erre v�rt. H�rom hete hi�ba.
Nem n�zett az apj�ra, amikor az bel�pett. Lucius meg�llt, szem�gyre vette a fi�t. Draco mindig is s�padt volt, teljesen feh�r b�r�, de most egyenesen kifakult, �ttetsz� b�re alatt vil�gosan l�tszottak a k�k erek. Arca beesett, ny�zott lett, szeme alatt karik�k, mint azoknak, akik hosszabb ideje nem tudnak aludni. Magas, ar�nyos teste, amely a p�rduc rugalmass�g�val �s erej�vel rendelkezett, mintha �sszet�p�r�d�tt, megereszkedett volna. Szem�be, tart�s�ba valami le�rhatatlanul �reges von�s lopakodott.
Lucius sz�nalmat �rzett a fia ir�nt - �s d�h�t.
Le�lt vele szemben.
- Pansy panaszkodott - mondta, - hogy nem foglalkozol vele.
Draco nem v�laszolt.
- V�g�l is - folytatta Lucius - egy �j asszony joggal v�rn� el, hogy a f�rje vele akarjon lenni, legal�bb a m�zeshetek alatt.
Draco m�g mindig nem v�laszolt.
- Mi �rtelme van annak, hogy itt �ld�g�lsz? Nem hozod m�r �ket vissza!
Draco szeme megrebbent. Lucius persze �szrevette.
- Milyen �let�k lett volna? Jobb nekik �gy, hidd el! Z�rd le magadban v�gre ezt a szerencs�tlen �gyet! - Semmi hat�s. - Mi�rt �ld�g�lsz itt �r�kk�? Mi�rt j� ez neked?
Draco arca mozdulatlan maradt.
- Azt hiszed, jobb lesz neked, ha bem�sz? Nem lesz jobb, biztos lehetsz benne! - Cs�nd. - H�t j�! Gy�z�dj meg r�la!
Azzal odament az ajt�hoz, �s a nyak�b�l leakasztott med�llal kinyitotta. Draco lassan, megfontoltan felkelt, �s �tment. Arc�n semmif�le �rzelem nem t�kr�z�d�tt, ahogy sz�tn�zett. H�rom h�t alatt semmi nem v�ltozott, csak valami iszonyatos b�z terjengett, a rothad� v�r b�ze. Draco k�rbes�t�lt. V�gig h�zta a kez�t a k�nyveken, a CD-ken, v�gigsim�tott a ruh�kon, beleszimatolt egy-egy parf�mbe. L�tszott a szem�n, hogy eml�kek peregnek le benne - �gy l�tszik, minden holmihoz valamilyen eml�k f�zte.
V�g�l az �gyhoz l�pett. A takar� hi�nyzott, de a p�rn�k m�g �rizt�k Hermione fej�nek nyom�t. A leped� megsz�radt m�r, a v�rfoltok barn�ra sz�nez�dtek rajta. M�g Lucius is hallotta mag�ban a haldokl� utols� szavait, m�g � is l�tta a meg�vegesed� tekintetet.
A megillet�d�tt pillanatot Draco hat�rozott hangja v�gta kett�:
- Semmis�ttess meg mindent! - mondta, azzal sarkon fordult, �s lend�letes l�ptekkel kiment. Lucius b�szke mosollyal n�zett ut�na.
- Azt hiszem, �jra munk�ba kellene �llnom - mondta Draco az eb�dn�l.
- Nem lesz ez m�g egy kicsit korai? - aggodalmaskodott az anyja.
- Nem. Azt hiszem, j�t tenne nekem.
- No de Draco! Ezek m�g a m�zesheteitek! Nem gondolod, hogy Pansy nem �r�lne, ha itt hagyn�d?
- Mi? Ja! Mit sz�lsz a tervemhez? - fordult k�nyszeredetten ifj� nej�hez, �s m�g a v�laszt v�rta, ujjai idegesen doboltak az asztalon.
Pansy arc�n l�tszott, hogy v�rig van s�rtve, de minden erej�vel igyekszik pal�stolni - sikertelen�l. Hangja kim�rten csengett:
- Ha �gy l�tod j�nak!
Draco egy t�relmetlen biccent�ssel nyugt�zta a beleegyez�st, mint aki m�g erre is sajn�lja az idej�t, azt�n folytatta:
- J�, akkor most eb�d ut�n �tugrom Londonba.
- F�l�sleges ilyen kor�n menned - mondta az apja. - A Nagy�r pillanatnyilag �gysem ott van, majd csak holnaput�n t�r vissza. Akkor indulok �n is, ha gondolod, mehet�nk egy�tt.
- Nem is tudom - v�laszolt Draco. - M�r el�g r�gen voltam Londonban, teljesen kiestem a dolgokb�l. Tal�n nem is �rtana t�j�koz�dnom egy kicsit, miel�tt a Nagy�rral tal�lkozok. Azt hiszem, m�gis jobb, ha ma indulok, nem?
- Nem tudom, kiket tal�lsz most ott, de ha �gy akarod, akkor menj ma!
Pansy az �l�ben tartott szalv�t�t odacsapta az asztalra, �s v�rv�r�s arccal felpattant.
- Hov� m�sz, kedvesem? - k�rdezte Narcissa. - M�g nincs v�ge az eb�dnek!
- K�sz�n�m, de �n m�r torkig vagyok! - v�gta oda Pansy, �s elrohant.
Narcissa aggodalmas arccal n�zett ut�na, azt�n Drac�ra. M�r kinyitotta a sz�j�t, de Lucius egy pillant�sa belefojtotta a sz�t. Draco ugyan m�g nem az igazi, de m�r kezd hasonl�tani r�gi �nmag�ra, �s ez a f�! Pansy pedig m�sodlagos.
Draco Londonban egyenesen Piton lak�s�hoz ment, de nem volt szerencs�je, a var�zsl� nem tart�zkodott a v�rosban. Tudta, hol van a vid�ki lak�sa, �gyhogy haboz�s n�lk�l oda hoppan�lt. Hossz� id� telt el, mire a kopogtat�s ut�n Piton ajt�t nyitott, Draco addigra m�r k�sz volt ak�r er�vel is bet�rni.
- �, f�radjon be! - invit�lta ked�lyesen Piton a vend�get. Draco bel�pett, Piton becsukta ut�na az ajt�t, �s r�gt�n a falhoz passz�rozta Drac�t. Ked�lyess�g�nek nyoma sem volt.
- Minek j�tt�l ide? - sziszegte. - H�nyan k�vettek?
- Mir�l besz�l? - h�pogott Draco. - Mi az, hogy k�vettek?
- Mindenkit figyelnek. Azokat is, akik m�sokat tartanak szemmel. Nem tudtad? Biztos, hogy t�ged is k�vettek ide!
- Lehet, de nem �rdekel! - Draco ler�zta mag�r�l Piton kez�t. Most � lett a t�mad�. - Hol van Hermione? Letelt a h�rom h�t �s maga nem jelentkezett! Hol van a feles�gem?
- A feles�ged? - k�rdezte fanyar mosollyal Piton. - Felh�vn�m sz�ves figyelmedet, hogy Hermione nem a feles�ged!
- Ne j�tsszon a szavakkal! A l�nyeget!
- Nem tudom.
- Micsoda?!
- Nem tudom - ism�telte Piton. - M�r nagyon agg�dom �n is!
Felhaszn�lva Draco d�bbenet�t ler�zta a karj�t mag�r�l, �s elindult a szoba fel�. Draco k�vette. Piton a kandall� el�tt �ll� k�nyelmes karossz�kbe vetette mag�t, beleb�mult a t�zbe, ami a meleg ny�r dac�ra v�gan lobogott. Draco m�sik sz�ket h�zott oda, szembe Pitonnal.
- Mi t�rt�nhetett? - k�rdezte. � Pitonra meredt.
- Ha tudn�m!
- Ki volt a seg�t�je?
- Ne �rdekeljen!
- De �rdekel! H�tha ismerem, �s h�tha siker�lne �gy kigondolni, hogy mi t�rt�nhetett.
- Nem hiszem. A leg�gyesebb emberrel is el�fordulhatnak el�re nem l�that� balesetek.
- Gondolja, hogy most is ez t�rt�nhetett? - k�rdezte nyugtalanul Draco.
- Nem tudom, mire gondoljak. Lehet, hogy csak az �zenet akadt el, hogy meg�rkeztek.
- Maga tudja, hova viszi Hermion�t a seg�t�je?
- Mi�rt?
- Mert elmehetn�nk oda, �s megn�zn�nk, hogy meg�rkeztek-e. Ha meg nem, akkor visszafel� haladva pr�b�ln�nk meg ut�na j�rni, hogy hol akadtak el.
Piton megr�zta a fej�t.
- Vesz�lyes! M�g �gy is magyar�zkodni kell, hogy mi�rt j�tt�l el hozz�m! T�nyleg, honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Elmentem a londoni lak�s�ra, ott nem tal�ltam, de �sszefutottam Coltonnal, � mondta, hogy a vid�ki h�z�ban tart�zkodik.
- Colton? Hol futott�l �ssze vele?
- A miniszt�riumban.
- �llj! - hajolt el�re �lt�ben Piton. - Mes�ld el el�lr�l az eg�szet! Mikor ment�l Londonba?
- Ma. Ma d�lut�n.
- Ma d�lut�n! �s ut�na r�gt�n neki�llt�l engem kajtatni! A lak�somon �s a miniszt�riumban, �s miut�n nem tal�lt�l, azonnal idej�tt�l?
- Igen. M�r nem gy�ztem tov�bb v�rni!
- Szents�ges egek! Tudod te, h�ny szagl�szt szabad�tott�l most a nyomomba?
- Mi a baj? Azt mondta, eddig is figyelt�k, nem?
- Haszn�ld m�r az eszed! A Nagy�r meg a prib�kjei most azt�n betegesen k�v�ncsiak lesznek, hogy mi az �rd�g�rt akart�l te velem olyan s�rg�sen besz�lni!
- Na �s? Maga a tan�rom volt, a h�zam vezet�je, �s az�ta is j� bar�ts�gban vagyunk, mi�rt ne kereshetn�m fel?
- De ennyire s�rg�sen? Mi lehet az, ami ennyire nem t�r halaszt�st? Ostoba! Vesz�lybe sodortad magadat, engem is, �s rajtunk kereszt�l Hermion�t is!
- Maga r�meket l�t!
- Gondolod?!
- Biztos vagyok benne!
Ebben a pillanatban kopogtattak