15. fejezet

- Ha �ket valami �ri, az nekem n�lk�led is baj, k�ly�k! - vetette oda f�lv�llr�l Piton.
- Tulajdonk�ppen ki ez a seg�t�je? - k�rdezte Draco. - �s hol van az a hely, ahova Hermion�t k�ldte?
- Ne akarj mindent tudni! A csek�ly tud�s id�nk�nt nagyon hasznos lehet!
- Ugyan! A helyet el�bb-ut�bb �gyis megtudom!
- Igaz�n? �s honnan?
- Maga fogja megmutatni!
Piton elgondolkodva simogatta meg az �ll�t. �gy l�tszik, r�g�ta nem borotv�lkozott, mert sercegett a borost�ja.
- Ha meg is kapjuk az �rtes�t�st, nekem k�telyeim vannak - mondta.
- Mif�le k�telyei?
- Hogy j�-e, ha Hermione �jra l�t t�ged!
- Mi�rt ne lenne j�? - sz�k�lt �ssze Draco szeme.
- N�zd, az egy dolog, hogy te �gy tekintesz r�, mint a feles�gedre. A szeretett feles�gedre! De vajon az � �rz�sei is ilyenek ir�nyodban? � is a szeretett f�rj�nek tekint t�ged?
Most Drac�n volt a sor, hogy elgondolkozzon.
- Nem tudom biztosan - b�kte ki v�g�l. - Lehet, hogy csak a rem�nyeim mondatj�k velem, de azt hiszem, igen!
- Mire alapozod ezt?
- Nem tudom semmi konkr�tumra alapozni! Ez csak meg�rz�s!
- Teh�t � soha nem mondta?
- Nem.
- De �reztette?
- Igen! Azaz nem! Vagyis…
- Vagyis?
- Vagyis… nem tudom!
- Nem tudod. Tulajdonk�ppen mi volt k�ztetek? Mondjuk �gy az elej�t�l fogva?
Draco a t�zbe b�mulva pr�b�lta �sszeszedni eml�keit. Hossz� percek m�lva sz�lalt meg:
- Di�kkorunkban ut�ltuk egym�st, ezt azt hiszem, tudja. �n akkor is sokat foglalkoztam vele gondolatban, r�szben, mert Potter bar�tja volt, r�szben meg saj�t maga miatt. Nem volt m�g egy l�ny, aki �gy mert volna szembesz�llni velem! Azt hittem, gy�l�l�m ez�rt. Hogy az ember id�nk�nt mennyire nem ismeri mag�t!
Amikor a h�bor� el�tt azt a feladatot kaptuk, hogy min�l t�bb aurort tegy�nk el l�b al�l, azonnal kin�ztem magamnak. Bossz�t terveztem, �s a bossz�m l�nyege az volt, hogy nem �l�m meg, hanem fogs�gba vetem, m�ghozz� �gy, hogy nem lesz m�dja a var�zserej�t haszn�lni. Mindent el�k�sz�tettem, �s terveimet siker koron�zta: el b�rtam k�b�tani.
�gy �lltam f�l�tte, amikor v�gre mag�hoz t�rt abban a szob�ban, mint egy s�t�t d�mon. �zlelgettem a bossz�mat! Elmondtam neki, hogy nemsok�ra kit�r a h�bor�, �s mi fogunk gy�zni. R�szletesen ecseteltem neki, hogyan fogjuk v�gre hely�kre tenni a muglikat �s a m�gusvil�g s�pred�k�t, �s � itt fog �lni, �s nem tehet semmit!
Nekem ugrott. Var�zsereje n�lk�l is �gy tudott verekedni, mint egy vadmacska! Persze �n sokkal er�sebb vagyok, le tudtam szerelni, de � �jra �s �jra nekem ugrott, �s ha nem akartam meg�lni, le kellett �tn�m. Legy�ztem, de nem k�v�ntam t�bb ilyen gy�zelmet. Ez nem a bossz� �des �ze volt, hanem a sz�gyen keser�s�ge! Igen, sz�gyelltem magam! Hi�ba vetettem meg magam emiatt, akkor is sz�gyelltem magam! Megfogadtam, hogy ilyenre m�g egyszer nem ker�lhet sor! Amikor legk�zelebb tal�lkoztunk, tisztes t�volban maradtam, �s a szavaimra is jobban vigy�ztam. �gy l�tszott, � is valami hasonl� eredm�nyre juthatott, mert nem pr�b�lt t�bb� nekem esni.
Ennek ellen�re eleinte rengeteget veszekedt�nk. S�t, csak veszekedt�nk! Id�nk�nt �gy �v�lt�zt�nk egym�ssal, hogy k�sz csoda, ha nem hallott�k meg. �n mindenf�le �rzelg�s, ostoba, s�rv�r� ribancnak elmondtam, � engem �rz�ketlen baromnak, v�reskez� gazembernek, lelkiismeretlen m�sz�rosnak titul�lt - mit mondjak, t�k�letes volt k�z�tt�nk az �sszhang!
Feld�h�tett! �, de sokszor feld�h�tett! Egyszer - fogadalmam ellen�re - m�gis pofon �t�ttem... - Draco sz�gyenkezve lehajtotta a fej�t. Piton nem hitt a szem�nek. - Szeg�nyk�m a f�ldre esett, de felkelt, azonnal felkelt, �s ahogy n�zett...! Halk volt a szava, gy�l�lett�l f�t�tt, hogy �ssem m�g, �ssem tov�bb, hiszen nincs m�s �rvem, csak az �tleg, �s �n am�gy is biztos hozz� vagyok szokva, mert a Nagy�r val�sz�n�leg egy�bre sem haszn�l, csak ver�embernek... M�r emeltem a kezem a k�vetkez� pofonhoz, � pedig ahelyett, hogy elh�z�dott volna, odatartotta az arc�t, �s n�zett!... Soha t�bb� nem b�rtam meg�tni. Pedig m�g sokszor fordult meg a fejemben! Gy�l�ltem, mert nem b�rtam megal�zni. Mert azt akartam, hogy t�rden cs�sszon el�ttem, �, a megvetett s�rv�r�! �n marha! - cs�v�lta meg a fej�t. - Maga ismeri, tudja, milyen okos! �s milyen b�tor! Hiszen pontosan ez volt az, ami tetszett nekem mindig is benne! Pontosan ez�rt ejtettem fogs�gba, �s nem �ltem meg! Mert m�r akkor is szerettem, csak nem fogtam fel!
Nem al�zkodott meg. Volt, hogy sz�nd�kosan nem vittem neki ennival�t. Szinte csontt� sov�nyodott, de akkor sem k�rt! S�t nekem kellett belet�mn�m az �telt, mert kijelentette, hogy az �hhal�l is hal�l, �s legal�bb megszabadul t�lem. Azt hittem, f�l�be b�rok kerekedni, �s a v�g�n m�g nekem kellett k�ny�r�gn�m! T�bb� nem mertem ilyen eszk�zh�z folyamodni!
Amikor nagyon feld�h�tett, Cruti�val fenyegettem, de � egyenesen a k�pembe nevetett, hogy helyes, pr�b�lkozzak csak, legal�bb vissza�ll�tom a m�gi�t. Ezt nem kock�ztattam, tudtam, milyen tehets�ges boszork�ny, �s ezzel � nagyon is tiszt�ban volt! Ellenem tudott ford�tani mindent, amivel megfenyegettem! Nagyon sok�ig azt hittem, gy�l�l�m...
Elhallgatott. Piton azonban t�bbet akart tudni.
- �s mikor j�tt�l r�, hogy szereted? - k�rdezte.
- Amikor... - kezdte lassan a fiatal f�rfi - amikor elmes�ltem neki Potter �s Weasly hal�l�t. Magam is j�csk�n megs�r�ltem a harc folyam�n, de mihelyt ell�tt�k a sebeimet, rohantam hozz�, hogy ki�lvezzem f�l�tte is a diadalt.
Nem s�rt. Nem is sz�lt. Csak meredt a semmibe, �s a szeme... tompa lett. A tekintete kereszt�l futott rajtam, mintha �vegb�l lenn�k, �s akkor r�j�ttem, hogy temet. �s akkor, ahogy figyeltem, mellbev�gott a f�jdalma.
- Sajn�ltad Potter�ket? - k�rdezte Piton.
- �t sajn�ltam. Nem �n �ltem meg se Pottert, se Weasleyt, de akkor olyan lelkiismeret-furdal�som t�madt, mintha �n tettem volna. Mert neki f�jt az elveszt�s�k. �s nekem az � f�jdalma f�jt. Akkor j�ttem r�, hogy szeretem.
Meg akartam vigasztalni, meg akartam h�d�tani, de ez nem volt k�nny�. �szrevette, persze, hogy �szrevette! T�bb� nem akartam megal�zni, t�bb� nem volt veszeked�s, ord�toz�s. Kedves pr�b�ltam lenni. Udvarolni pr�b�ltam.
- �s �? - vetette k�zbe Piton.
- �? � nem lett hozz�m kedves, id�vel m�gis megv�ltozott. Nem provok�lt, legal�bbis nem �lesen. Ink�bb egy modor lett r�sz�r�l. Viszont egyre ink�bb hajland� volt besz�lgetni velem.
- Mir�l besz�lgettetek?
- T�nyleg mindenf�l�r�l. A di�kkorunkr�l, a h�bor�r�l, a mostani helyzetr�l, �s magunkr�l. Els�sorban r�lam, hiszen �n szabad voltam, mindenfel� m�szk�ltam, emberekkel tal�lkoztam. Minden nap mentem hozz�, �gyhogy minden nap besz�moltam neki arr�l, hogy mi t�rt�nt velem. � eleinte csak meghallgatott, de azt�n ahogy m�lt az id�, ha nem �rtett valamit, r�k�rdezett, v�g�l elmondta a v�lem�ny�t is. Tan�csokat adott, �s kider�lt, hogy nagyon is hasznos tan�csokat tud adni. Sokszor j�val hasznosabbakat, mint az ap�m! Pedig Hermione �ll�t�lag nem az �n �rdekeimet tartotta szem el�tt! �rdekes viszont, hogy a Pansyvel k�tend� h�zass�gra � is �pp�gy r�besz�lt, mint az ap�m, �s m�g az �rvei is nagyj�b�l ugyanazok voltak!
- Te t�nyleg nem akartad elvenni Pansyt? -vetette k�zbe Piton. - Pedig azel�tt mintha j�ban lettetek volna!
- Pansy od�ig volt �rtem mindig is, �n pedig - mi tagad�s - kihaszn�ltam ezt, mint ahogy minden m�s f�rfi kihaszn�lta volna. De amikor beleszerettem Hermion�ba, onnant�l �gy �reztem, megcsaln�m, ha Pansyhez ny�ln�k.
- Sz�val neked nem potencia-n�vel� b�jital kellene, hanem Hermione-felejt�! - g�nyol�dott finoman Piton.
- Lehet, de olyan nem akarok! - jelentette ki hat�rozottan Draco.
- �s Hermione? �gy �rtem, gyereketek lett, teh�t egy�tt kellett lennetek…
- Hogy �nk�nt adta-e nekem mag�t? Igen is, meg nem is!
- Igen is, meg nem is? Na, azt hogy csin�lta?
- Mondtam m�r, udvaroltam neki. � nem k�ld�tt el, de nem is b�ztatott. Persze nekem k�nnyebb volt �gy �rtelmeznem, hogy � is akarja... De amikor tettekre v�ltottam volna a szavakat, a l�nyeges pont el�tt mindig elh�z�dott. Nem tudta elfelejteni, hogy hal�lfal� vagyok.
- �rtem - b�lintott Piton. - Szeg�nynek sz�rny� lelkiismeret-furdal�sa lehetett, amikor v�gre beadta a derek�t!
- Igaz�b�l soha nem adta be a derek�t. Amikor el�sz�r t�rt�nt meg, akkor is elh�z�dott, de �n m�r nem b�rtam magammal, v�gigvittem a dolgot. �s � �gy tett, mintha ott se lett volna. �s k�s�bb is mindig ez t�rt�nt. Mintha ilyenkor a test�t t�le k�l�n�ll� valaminek tekintette volna. Amit � akar, az egy dolog, amit a teste cselekszik, az egy m�sik dolog. Soha nem tett szemreh�ny�st az�rt, mert �leltem, de soha nem mondta azt sem, hogy akarja. Pedig ha valamit nagyon nem akart, azt k�z�lte velem!
- P�ld�ul?
- Eml�kszik XY falura?
- Ahova el�sz�r telep�tett�tek be a bomb�z�s ut�n a muglikat?
- Igen, az! Ki kellett volna �ket irtanom. Az volt a Nagy�r parancsa. De Hermione - amikor tudom�st szerzett a tervr�l - kiborult. Mindenf�le aljas gyilkosnak lehordott, �s kijelentette, hogy ha teljes�tem a parancsot, � v�gez mag�val.
- Erre lett volna m�dja?
- Nem nagyon. B�r � nagyon lelem�nyes… De akkor sem! Nem, nem hiszem, hogy komolyan gondolta volna, ink�bb csak fenyeget�snek sz�nta! �s annyira k�ts�gbe volt esve att�l, hogy gyilkolni k�sz�l�k, hogy meginogtam. Kital�ltam ezt a letelep�t�s dolgot, beadtam ap�mnak is, �s szerencs�re siker�lt! Ap�m a terv mell� �llt, �s r�besz�lte a Nagyurat. �s Hermione olyan b�szke volt r�m! - Draco elmosolyodott a visszaeml�kez�sre.
- Ezek szerint - mondta habozva Piton - ap�dnak igaza volt. Val�ban nagy befoly�ssal van r�d!
- Igen - b�lintott Draco. - Lelkem m�ly�n ez�rt f�ltem annyira, hogy ap�m r�j�n. Tudtam, hogy k�ny�rtelen�l meg�ln�. �s ez�rt volt trag�dia sz�munkra a gyermek, mert a kicsivel nem tudtam volna tov�bb titokban tartani Hermione l�tez�s�t. Persze ut�lag kider�lt, hogy Hermion�r�l tudott, de m�gsem ny�lt hozz�. Am�g azt tettem, amit mondott, ap�m nem sejtette, hogy Hermione mit jelent nekem.
- �s a kicsi?
Draco arc�n f�jdalmas fintor futott �t.
- Amikor Hermione megmondta, hogy gyermeket v�r, el�sz�r megh�kkentem, mert az els� eset kiv�tel�vel mindig vigy�ztam. A d�bbenet elm�lt�val sz�rnyen b�szke lettem, de azut�n... Azut�n elkezdtem gondolkodni, �s r�j�ttem, hogy mekkora fenyeget�st jelent az a gyermek az anyj�ra. Onnant�l gy�l�ltem.
- H�t igen - f�tyoloz�dott el Piton szeme. - Vesz�lyes az, amikor egy n� ir�nt �rzett szerelem elhom�lyos�t minden m�st.
Draco nem vette �szre Piton elm�l�z�s�t, mag�val volt elfoglalva.
- Tudtam, hogy Hermione �rdek�ben a gyerek nem maradhat �letben. �s Hermione r�j�tt erre. K�ny�rg�tt, hogy �ljem meg �t is a kicsivel egy�tt. Nem fogta fel, vagy ink�bb nem akarta felfogni, hogy a gyerek �lete az � hal�l�t jelentette volna. � csak azt l�tta, hogy teherbe ejtettem, �s meg akarom �lni a gyermek�nket. Ez m�g engem is az �r�letbe kergetett, h�t m�g �t! - Draco belet�rt a haj�ba. - T�nyleg �gy �reztem, hogy bele�r�l�k! De nem l�ttam m�s megold�st! Engedtem volna el, egy sz�l egymag�ban?
Piton b�lintott. � is tiszt�ban volt azzal, hogy ez Hermione - �s a gyerek - hal�los �t�lete lett volna. Egyed�l ebben ez �llapotban nem maradhatott. Ha muglik k�z� megy, az elvadult muglik v�geztek volna vele. Ha el�vette volna boszork�ny tudom�ny�t, hogy megv�dje mag�t, a s�t�t m�gusok figyeltek volna fel r�, �s az m�g k�nosabb hal�lt jelentett volna.
- �s hogy ker�ltem �n a k�pbe? - k�rdezte a professzor. - Hiszen m�r r�gen tal�lkoztunk. Hogyan jutottam eszedbe?
- Ap�m besz�lt mag�r�l.
- Hogyhogy?
- Ap�m ritk�n szokott a Nagy�rt�l k�zvetlen�l kapott megb�zat�sair�l besz�lni, most is csak az�rt tett ilyet, mert d�h�s volt. Maga nagyon �gyes, professzor, ap�m szerint legfeljebb csak � tudja felvenni mag�val a versenyt agyaf�rts�gban.
- No �s mi�rt volt d�h�s?
- Mert maga egy kiv�tellel az �sszes szagl�sz�t ler�zta. Azt hiszem, Mortell maradt csak a maga nyom�ban, de ap�m szerint Mortellnek is t�bb szerencs�je volt, mint esze. Akkor kezdtem gondolkodni, hogy ha valaki, akkor maga tud nekem seg�teni.
- �s ez�rt h�vt�l meg.
- Ez�rt.
- De mi�rt nem besz�lt�l vil�gosan? Bevallom, id�be tellett, mire r�j�ttem, mit akarsz.
- Eml�kezzen vissza, mennyire kev�s id�nk volt! Ap�m mindv�gig a sarkunkban loholt, akkor m�g nem �n miattam, hanem maga miatt! Nem volt m�s v�laszt�som, b�znom kellett benne, hogy maga �gy is mindent meg�rt!
- H�t mindent ugyan nem, de a l�nyeget igen! Azt hittem, meger�szakoltad Hermion�t, �s perverz m�don k�rkedsz a kegyetlens�geddel. De a l�nyeg �gy is az volt: Hermion�t �s a kicsit valamilyen m�don kiszabad�tani, �s biztons�gos helyre vinni!
- �s maga meg tudta ezt oldani!
- Meg - b�lintott Piton.
- Csak egy hely van, ahol biztons�gban lehetett �ket elhelyezni: a megmenek�lt feh�r m�gusok k�z�tt! - �s Perselus Piton k�nytelen volt ism�t a hideg Malfoy-szemekbe n�zni.