16. fejezet

Piton keresztbe fonta a karj�t, �s visszan�zett. Az � fekete szeme szemernyit sem volt kev�sb� hideg, mint Drac��, s�t! Annyira fekete volt a szeme, mintha nem is lenne �risze, mert elnyelte volna a pupill�ja, ett�l azt�n szinte emberfeletti lett a pillant�sa. Aki volt olyan b�tor, hogy belen�zett ebbe a feketes�gbe, s�t�t �rv�nyben tal�lta mag�t, ami borzongat� m�lys�geket �g�rt.
Draco Malfoy nem volt egy romantikus l�lek, de egy pillanatra � is beleborzongott.
- Mondtam m�r, a csek�ly tud�s id�nk�nt nagyon hasznos lehet - mondta Piton. - De tegy�k fel, hogy igazad van. Mihez kezdesz ezzel a tud�ssal?
- Teh�t igazam van? - k�rdezte Draco. - T�nyleg feh�r m�gusok k�z� k�ldte?
- Hol vannak a feh�r m�gusok? - d�lt el�re Piton. Fekete szeme �rv�nyleni kezdett. - Csak s�t�t m�gusok vannak, akik el�bb-ut�bb vagy a Nagy�r, vagy az ap�d kez�re adj�k Hermion�t! Felhaszn�lj�k ellened, megzsarolnak vele, elveszik a saj�t akaratodat, �s b�bb� aljas�tanak! Vagy megfosztanak �p elm�dt�l, �nbecs�l�sedt�l, �leted �rtelm�t�l! Ronggy� tesznek, �s ha m�r nincs mit kifacsarniuk bel�led, �sszet�rik a kedvesed, �s bel�d r�gnak!
- Kikr�l besz�l? - k�rdezte nyugtalanul Draco. - Kinek a kez�ben van Hermione?
- Az eny�mben! Nem el�g nyugtalan�t� ez neked? Hiszen �n is s�t�t m�gus vagyok!
Drac�t sz�d�tette a fekete �rv�ny, de kitartott.
- Ap�m szerint lehet, hogy maga nem igazi s�t�t m�gus!
- Hanem micsoda?
- �rul� - Draco szinte k�pte a sz�t.
- Kit �rultam volna el kinek? - k�rdezte Piton rezzenetlen arccal, mintha nem is �rezte volna ki a megvet� hangs�lyt a fiatal f�rfi felelet�b�l.
- A Nagyurat az ellens�gnek.
- �s ki az ellens�g?
- Ez nem k�rd�s! - t�rta sz�t a karj�t Draco. - A feh�r m�gusok.
- A feh�r m�gusok - mondta Piton. Sz�ja sz�glet�ben megjelent a g�nyos mosoly, �gy k�rdezte - �s te mit hiszel?
- �n sem hiszem, hogy igazi s�t�t m�gus lenne - n�zett kem�nyen Piton szem�be.
- �rul�nak tartasz?
- Nem - v�gta r� egy kicsit t�l gyorsan Draco, majd egy pillanatnyi haboz�s ut�n folytatta - Csak olyan embernek, akinek nem a Nagy�r a legfontosabb.
- Hanem ki?
- Azt hiszem, saj�t maga!
- Draco! Mindenkinek saj�t maga legfontosabb! - Piton most m�r ny�ltan g�nyos lett.
- Nem! Dehogy! -tiltakozott Draco.
- P�r fanatikuson k�v�l mindenkinek - sz�gezte le Piton. - Mit gondolsz, ha a Nagy�r ap�dnak nem biztos�tana m�g nagyobb hatalmat, szolg�ln�?
- Biztosan - v�laszolta Draco. Most rajta volt a sor, hogy g�nyosan mosolyogjon. - A mi csal�dunk �vsz�zadok �ta szolg�lja a s�t�t hatalmakat.
- Ford�tva n�zed a dolgokat - mondta Piton. - Te azt l�tod, hogy szolg�ltok, teh�t kaptok. Pedig a helyes sorrend: kaptok, az�rt szolg�ltok!
- Gondolja? - k�rdezte Draco f�l�nyesen.
- Mit mondott az ap�d az im�nt, amikor itt volt? Mi a legfontosabb az �letben?
Draco arc�n m�g mindig ott honolt a g�nyos mosoly, de bizonytalann� v�lt. L�tszott rajta, hogy er�sen gondolkodik. Piton nem hagyta b�k�n.
- Mi h�t nektek, Malfoyoknak a legfontosabb az �letben?
- A hatalom - mondta Draco, amikor m�r nem t�rhetett ki a felelet el�l. L�tszott, hogy mag�ban m�r a k�vetkeztet�seket is levonta.
- �gy van - b�lintott Piton. - Nem azt mondta, hogy a h�s�g a Nagy�r ir�nt, nem azt, hogy az � szolg�lata, hanem a hatalom! A ti hatalmatok, a Malfoyok hatalma!
Piton k�m�letlen�l folytatta:
- A saj�t �rdekeitek mindig megel�zt�k a Nagy�r �rdekeit! Addig, m�g �rdeketekben �ll �t szolg�lni, szolg�lj�tok, de mihelyt m�st dikt�l az �rdeketek, elfordultok t�le! �s ez �gy is van rendj�n!
- Hogyan? - kapta fel Draco a fej�t.
- Ugyan mi�rt d�bbent�l meg annyira, hogy nem a h�s�g k�t benneteket a Nagy�rhoz?
- Nem d�bbentem meg! - tiltakozott a fiatal f�rfi.
- Dehogynem - hessentette el egy k�zmozdulattal a tiltakoz�st Piton. - Mert m�g mindig vannak benned nemes �rzelmek, b�rhogy is pr�b�lta bel�led kinevelni az ap�d.
- Mire akar kilyukadni? - k�rdezte �sszeh�zott szemmel Draco.
- Oda, hogy el kell d�ntened, a Nagyurat akarod-e tov�bbra is szolg�lni, vagy Hermion�hez akarsz tartozni?
- H�t ez meg mif�le k�rd�s? - borzol�dott fel Draco.
- Nagyon is jogos k�rd�s - mondta nyomat�kkal Piton. - Gondolkozz csak, fiam! A Nagy�r nem t�rn� el, hogy egy ilyen vesz�lyes ellens�g tartozzon hozz�d, mint Hermione!
- Igen, ez�rt kellett �t elrejteni!
- De Hermione akarna-e veled �lni, ha tov�bbra is a Nagyurat szolg�lod?
Draco ugyan nem v�laszolt, de Piton folytatta.
- Most m�r szabad. Legal�bbis t�led szabad. Most m�r maga d�nt a sors�r�l.
Draco szeme szikr�kat h�nyt.
- De a gyerek sors�r�l nem d�nthet egyed�l - jelentette ki szigor�an.
- Mi�rt ne? - vonta fel a szem�ld�k�t Piton, azt�n kegyetlen�l folytatta - Te m�r d�nt�tt�l r�la, egyszer �s v�g�rv�nyesen. Hogy meg�l�d. Most Hermione kez�ben van a gyermek sorsa. Egyed�l az � kez�ben.
- �s a mag��ban! - sziszegte Draco.
- �s az eny�mben! - b�lintott Piton.
- �s maga mit akar vele? - k�rdezte Draco gy�l�lk�dve.
- Semmit. A k�rd�s eld�nt�s�t teljesen Hermion�ra b�zom.
- �s � mit mond?
- Hogy a hal�lfal�k ellen neveli a gyereket.
Draco arc�ra r�fagyott a gy�l�let kifejez�se, ahogy v�giggondolta az elhangzottakat. �s Piton kimondta, amit Draco nem akart mag�ban kimondani:
- Hogy az apja ellen neveli a gyermeket, ha tov�bbra is hal�lfal� maradsz.
Draco fel�llt. Odas�t�lt a t�zh�z, �s csak b�multa a l�ngokat. Sok�ra sz�lalt meg:
- D�res�g lenne azt hinni, hogy csak �gy kisz�llhatok. Csak egyszer tagadjam meg Nagy�r parancs�t, �s m�r v�gem. Maga is nagyon j�l tudja, hogy nincs v�laszt�som.
- Teh�t a Nagyurat v�lasztod - nyugt�zta az elhangzottakat Piton.
- Nincs v�laszt�som! - t�rt ki az indulat kiab�lva Drac�b�l. - H�t nem �rti? Pont maga nem �rti? Nincs v�laszt�si lehet�s�gem! Egyetlen utam van! Hal�lfal� vagyok!
- Te d�nt�d el, ki �s mi vagy - vonta meg a v�ll�t Piton, azt�n megd�rg�lte a homlok�t. Nagyon f�radt volt, �s ez most nagyon l�tszott is rajta. Draco �les pillant�ssal figyelte.
- �s maga? - k�rdezte szinte moh�n. - Maga hogyan d�nt�tt �nmag�r�l? Maga kicsoda? �s micsoda?
- �n? - n�zett r� �rzelemmentesen Piton. - Perselus Piton vagyok.
- Ennyi?
- Ennyi. - �jabb v�llvon�s. - Egy nagyon f�radt Perselus Piton. Jobb lenne eltenni magunkat holnapra.
- Nem vagyok �lmos! - tiltakozott Draco.
- �n azonban igen! Gyere, megmutatom a szob�dat!
Draco megpr�b�lt tiltakozni, de Piton m�r el is indult a l�pcs�n. Drac�nak nem maradt m�s v�laszt�sa, mint k�vetni. A h�z nem volt t�l nagy, az emeleten mind�ssze h�rom szob�val rendelkezett, b�r mindegyik szob�hoz egy-egy f�rd�szoba is tartozott. Piton r�mutatott k�t szob�ra:
- Melyiket v�lasztod?
Drac�nak mindegy volt, �gyhogy r�vid haboz�s ut�n a Piton�hoz k�zelebb es�t v�lasztotta.
- J� �jt! - b�cs�zott a professzor, �s bement a saj�t szob�j�ba.
Draco mag�ra maradt. Sz�tn�zett a kis szob�ban. A berendez�s meglehet�sen egyszer� volt, egy �gy, egy kis �jjeli szekr�ny, egy asztal, k�t fotel �s egy szekr�ny. T�bb semmi, de az egy-k�t �jszak�ra megsz�ll� vend�gnek ennyi b�ven el�g is. Draco ruh�st�l v�gigvetette mag�t az �gyon, �s nyitott szemmel meredt a plafonra.
Egy cs�ppet sem volt �lmos. Fej�ben a nap esem�nyei j�rtak. Apj�ra nem sokat gondolt, amit m�gis, az kaj�n mosolyt csalt az arc�ra. Ellenben Piton…! Rejt�ly volt sz�m�ra ez az ember. Egyszer azt mondja, hogy nem tudja, hol van Hermione, azt�n �gy besz�l, mintha tudn�, de nem mondja meg. Mintha zsaroln� vele �t, Drac�t. De mit akar el�rni? Hogy forduljon el a Nagy�rt�l? Tegy�k fel, hogy megtenn�. �s? Mi haszna lenne ebb�l Pitonnak? M�g ha igaz is, hogy Piton �rul� lett, mi�rt lenne j� neki, ha Draco is �rul� lenne? Feh�r m�gusok nem maradtak, csak nagyon kev�s, azok is sz�tsz�rva egym�st�l, �s r�ad�sul m�g egyre cs�kken is a l�tsz�muk a rajta�t�sek k�vetkezt�ben. Draco volt annyira bennfentes, hogy tudja, ellen�ll�sr�l, pl�ne szervezett ellen�ll�sr�l sz� sincs, �s nem is lehet. Hacsak Piton maga nem akar szervezkedni. Na de kiket akar szervezni? Ha m�r feh�r m�gusok nincsenek, akkor reneg�t s�t�t m�gusokat? �s mi c�lb�l? Hogy megpr�b�lja led�nteni tr�nus�r�l a S�t�t Nagyurat, �s hely�be mag�t �ltetni oda? Ennyire nem lehet Piton ostoba! Neki is tiszt�ban kell azzal lennie, hogy k�pess�gei nem m�rk�zhetnek a Nagy�r�val. �s bizony�ra tiszt�ban is van vele, mert hiszen t�nyleg nem ostoba! S�t! Nagyon is agyaf�rt! Akkor h�t?
Vagy lehet, hogy �ppen ellenkez�je a c�lja? Ezzel akarja pr�b�ra tenni a h�s�g�t a Nagy�r ir�nt? �s ha bes�t�lna a csapd�ba, akkor lecsapna r�? Soha nem mutatta, hogy gy�l�ln�. Ink�bb di�kkora �ta nagyon is bar�ts�gos volt hozz�!
�s ha egyszer�en csak t�nyleg seg�teni akar? �, Draco nagyon is tiszt�ban van azzal, hogy amit Piton felvetett, igaz. Az imm�ron szabad Hermione nem val�sz�n�, hogy a hal�lfal� Drac�val akarna �lni. Pl�ne rejtetten, titokban. Ink�bb v�lasztja a bujk�l�st �lete v�g�ig.
�s a Nagy�r sem t�rn� el, hogy Hermione mellette legyen. B�rki, de Hermione nem. �s azt is tudta, hogy b�rmennyire is b�jtatn�, titka el�bb-ut�bb leleplez�dne.
Na j�. Tudja. �s akkor? Mi a j� ebben Pitonnak? Mik�pp n�veln� ez a hatalm�t? Mert ha a Malfoyoknak a hatalom az els�, akkor Pitonnak is. Tudni akarja, hogy �, Draco mik�pp d�nt? Hogyan tudn� ezt a maga haszn�ra ford�tani?
No �s hogyan fog d�nteni? Hermione az �lete, n�lk�le �res �s �rtelmetlen minden. De lehetetlen, hogy �gy �ljen, ahogy Hermione k�v�nja. Ezt a n�nek is be kell l�tnia, hiszen teljesen egy�rtelm�!
Hermione nem fogja bel�tni. Ink�bb a hal�lt v�lasztja. De h�t hogyan seg�thetn� a Nagy�r buk�s�t az � hal�luk? Nem l�tja, hogy �rtelmetlen az eg�sz?
�, b�rcsak tudna Hermion�nak parancsolni! B�rcsak engedelmeskedne neki! De hiszen pontosan az�rt szeretett bele �ppen ebbe a n�be, mert annyira m�s, mint a t�bbi, okos, bet�rhetetlen �s �nfej�. Az�rt szerette meg, mert nem engedelmeskedett neki.
Mik�zben ilyen gondolatok j�rtak a fej�ben, f�jdalmasan megkordult a gyomra. R�j�tt, hogy d�l �ta nem evett, d�lben sem sokat, Piton pedig elfelejtette megk�n�lni b�rmivel is. R�n�zett az �r�j�ra, �jf�l k�r�l j�rt m�r az id�. Pitont nem akarta fel�breszteni, �gy d�nt�tt, hogy maga n�z sz�t a konyh�ban valami ennival� ut�n. Halkan kinyitotta az ajtaj�t, �s l�bujjhegyen leosont a l�pcs�n. Mintha befel� j�vet jobbra kellett volna mennie a konyh�ba, akkor ir�ny a bej�rati ajt�. �m ahogy elhaladt a nappali ajtaja el�tt, halk besz�dfoszl�nyok �t�tt�k meg a f�l�t.
- Biztos vagy benne? - hallotta Piton hangj�t.
- Eg�szen biztos - v�laszolt egy idegen hang. - A Malfoy-k�ri�ba vitt�k �ket.
Draco azonnal visszal�pett, �s a f�l�t mintha odasz�gezt�k volna az ajt�hoz. Azt hitte, valami baj lehet, mert egy darabig nem hallott semmit, de azt�n megsz�lalt Piton, b�r a hangja rekedten csengett.
- Mikor vitt�k oda �ket?
- M�r vagy k�t h�napja - mondta az idegen.
- �s a gyereket… khm… a gyereket elv�lasztott�k az anyj�t�l?
- Az �ton biztos nem. Hogy a k�ri�ban hogyan helyezt�k el �ket, azt nem tudom.
- L�tta �ket �tk�zben?
- Persze.
- M�rmint hogy l�tszott-e rajtuk valami. Hogy… b�ntalmazt�k-e �ket.
- Nem. Ehhez t�l messze volt.
- �rtem.
- Perselus! - mondta az idegen. - Legy�l nagyon �vatos! Lucius Malfoyt�l sem szoktak egyk�nnyen megsz�ktetni rabokat, h�t m�g ha azok a rabok Tudodki rabjai!
- K�sz�n�m, Dan!
- Komolyan besz�ltem, Perselus!
- Persze, Dan! �vatos leszek!
- Ha seg�ts�gre lesz sz�ks�ged, tudod, hol tal�lsz!
- Tudom. �s most menj!
Draco halk pukkan�st hallott, innen tudta, hogy az idegen hoppan�lt. V�rt egy darabig, de Piton nem j�tt ki. Ekkor Draco elhat�roz�sra jutott, �s maga l�pett be a nappaliba.
Piton a kandall� el�tt �lt, ugyanabban a karossz�kben, amiben este is. Mindig s�padt arca most szinte hullaszer�en feh�r volt. A sz�rny� �sszhat�st m�g fokozta beesett, karik�s fekete szeme, ami most term�szetellenesen kit�gult. Nem n�zett vend�ge fel�, amikor az berontott.
Draco eg�szen k�zel h�zta a m�sik karossz�ket, �gy �lt le szembe vele, el�rehajolva.
- Ki az a n� �s az a gyerek? - k�rdezte moh�n f�rk�szve a professzort. �m az �gy tett, mintha nem is hallotta volna a k�rd�st.
- Halljuk, professzor! Mi�rt olyan fontosak mag�nak?
Most sem kapott v�laszt.
- Nem mondja meg? No l�ssuk csak! - h�zta �ssze a szem�t koncentr�l�s k�zben Draco. - K�t h�napja… k�t h�napja… Igen, ap�m eml�tette, hogy a Nagy�r egy rendk�v�l fontos seg�ts�get adott neki a megb�zat�s�hoz. Akkoriban mag�t kellett figyelnie… �s… igen! K�t foglyot k�ld�tt, akiket ap�m felhaszn�lhat maga ellen, ha �gy l�tja j�nak! Egy n� �s egy gyerek? Professzor, csak nem…? - vigyorgott gonoszul Draco. Piton most sem n�zett r�, de minden �nuralma ellen�re a sz�ja sz�le alig l�that�an megremegett.
- Teh�t az a n� �s az a gyerek mag�hoz tartozik? - �t�tte tov�bb a vasat Draco. - Professzor! Nem is gondoltam volna! Hogy maga milyen titkol�dz�! Mi�rt nem eml�tette nekem �ket id�ig? - Piton nem reag�lt a g�nyol�d� bizalmaskod�sra. Draco ism�t koncentr�lt. - De v�rjunk csak! A n�… a n� mugli! Ugye? - Pitonnak ugyan egy arcizma sem rezd�lt, Draco m�gis igennek �rtelmezte a hallgat�st. Megj�tszott felh�borod�ssal folytatta. - Egy mugli n� �s maga? Professzor! Ezt nem felt�teleztem volna mag�r�l! Egy muglival? Hogyan alacsonyodhatott le id�ig?
Piton v�gre r�n�zett. Ha szemmel �lni lehetett volna, Draco abban a pillanatban holtan fordult volna le a sz�kr�l.
- �s egy s�rv�r�vel? - sziszegte g�nyosan. Most Drac�n volt a sor, hogy cs�ny�n n�zzen.
- Ne merje s�rtegetni Hermion�t! - csattant fel fenyeget�en.
- Te se merd s�rtegetni Zeld�t! - Piton hangj�nak fenyeget� �le egy jott�nyival sem maradt el a m�sik f�rfi�t�l.
- Zelda? - h�kkent meg Draco, �s ezzel kiesett a kor�bbi gonoszkod� szerep�b�l. - Nem � az a mugli n�, aki Roxfortban tan�tott?
- De igen.
- �s a gyerek?
- A fiam.
- Na v�rjunk! - pr�b�lta tiszt�zni mag�ban az �j inform�ci�kat Draco. - Miss Grey… hogy is? Megvan! T�z �ve tan�tott a Roxfortban. �s volt neki valakije. Nem tudtuk, hogy ki az, de azt igen, hogy vele �l. �s az nem maga volt! Ut�na elment az iskol�b�l, maga pedig maradt. Mikor j�ttek �ssze?
Piton egy darabig sz�tlanul meredt a t�zbe, azt�n halk hangon megsz�lalt:
- Igen, volt valakije, de azt�n… elszerettem. Ut�na megb�ntottam, �s �... elhagyott…
- Azzal a m�sikkal? - Draco maga is lehalk�totta a hangj�t.
- Nem - r�zta a fej�t Piton. Sok�ig nem sz�lalt meg �jra, Draco pedig nem akarta megt�rni a csendet. A t�rt�net akaratlanul is felkeltette a k�v�ncsis�g�t, �s �gy �rezte, valamif�le p�rhuzam van Piton �s az � szerelm�nek t�rt�nete k�z�tt. V�rt h�t, �s nem hi�ba. Piton egy id� ut�n folytatta: - Amikor elhagyott, annyira haragudott r�m, hogy… azt sem mondta meg, hogy gyereket v�r… Azt�n egy napon tal�lkoztunk… eg�szen v�letlen�l. �s �gy t�nt, v�gre rendez�dnek a dolgaink. Soha �letemben nem voltam m�g olyan boldog… De sajnos nem tartott sok�ig. J�tt a h�bor�… �s �k elt�ntek.
- Hogyhogy elt�ntek?
- Zelda Londonban �lt… - k�z�lte Piton, �s Draco azonnal kapcsolt.
- Londonban v�gezt�nk el�sz�r a muglikkal - mondta �nk�ntelen�l is megrend�lten.
- Siker�lt annyit kider�tenem, hogy elmenek�ltek, �s �szak fel� vett�k az ir�nyt. H-ig tudtam k�vetni a nyomokat… �s ut�na sok�ig semmi…
- �s most? - k�rdezte Draco. Maga sem vette �szre, mennyi egy�tt�rz�s �lt ki az arc�ra.
- Most? - s�hajtott Piton. - Most megtudtam, hogy �t h�napja mag�nak a Nagy�rnak a fogs�g�ba ker�ltek! �s hogy a Nagy�r �tadta �ket k�t h�napja ap�dnak!
- A Nagy�r… Honnan tudta, hogy mag�hoz tartoznak? �s mi�rt adta �t �ket ap�mnak? �s ha m�r �tadta, mi�rt olyan k�s�n?
- Nem tudom, honnan tudta meg. De ha tudja, akkor az nyilv�nval�, hogy engem akar sakkban tartani vel�k. Az�rt is adta �t �ket ap�dnak, hiszen � foglalkozott velem! De az is lehet, hogy jutalomnak sz�nta a feles�gemet �s a fiamat! K�t fogoly, akikkel Lucius Malfoy azt tehet, amit akar! - Piton szeme ekkor m�r komolyan izzott. - �s mi�rt olyan k�s�n? El�bb biztos maga akart sz�rakozni vel�k!
- De h�t c�lozgatott ap�m mag�nak, hogy n�la van a feles�ge �s a fia?
- Nem. Eddig m�g soha!
- Akkor a csal�dj�nak m�g semmi baja nem esett.
- Honnan veszed? - k�rdezte Piton moh�n.
- Mag�t k�rte meg, hogy �lje meg Hermion�t �s a fiamat - v�laszolt nyugodtan Draco. - S�t, most is mag�ra b�zott, amikor azt hiszi, hogy f�rfiatlan vagyok! Ezek az�rt olyan titkok, amelyeket ap�m nem nagyon akarna nyilv�nosan megszell�ztetni! Ha mag�ra b�zta �ket, akkor v�g�rv�nyesen elvetette a v�dat maga ellen!
- Akkor mi�rt tartja fogs�gban a csal�domat? - robbant ki Pitonb�l a fesz�lts�g.
- Biztos�t�knak - felelte Draco. - Hogy ne is mondja el a k�s�bbiekben sem senkinek! Viszont nem ny�l hozz�juk!
- Erre sajnos nincs semmilyen garancia!
- M�r hogyne lenne! Egyszer�en nincs sz�ks�ge a k�nz�sukra ahhoz, hogy mag�t sakkban tarthassa! El�g, ha nyilv�noss�gra hozza a l�tez�s�ket! M�r �nmag�ban ez is el�g lenne ahhoz, hogy t�nkretegye mag�t!
- Ha ez �gy van, nem lenne egyszer�bb, ha �tadn� �ket nekem?
- Dehogy! - Draco sz�ja sz�glet�ben egy kis g�nyos mosoly jelent meg alig �szrevehet�en. - Az�rt a k�nz�s lehet�s�ge m�g mindig elrettent� er�vel b�rhat!
Piton megsercegtette borost�j�t, azt�n megcs�v�lta a fej�t.
- Sajnos nem j� az �rvel�sed!
- Mi�rt? - k�rdezte f�l�nyes mosollyal Draco.
- Mert eleve a Nagy�rt�l hozta �ket. A Nagy�r val�sz�n�leg m�r tudja a kil�t�ket. Akkor meg nincs zsarol�si �rt�k�k.
- �! - h�kkent meg Draco.
- B�r… - gondolkodott el Piton
- Igen? - k�rdezte Draco meg�jult k�v�ncsis�ggal.
- B�r ker�lhettek a Nagy�r el� m�s�rt is…
- Mi�rt?
- Mert Joshua… - kezdte vontatottan Piton
- A fia? - k�rdezett r� Draco.
- Igen…
- Mi van vele? - s�rgette Draco.
- Magid - b�kte ki r�vid haboz�s ut�n Piton.