17. fejezet

- Mennyi id�s a fia? - k�rdezte Draco.
- Kilenc m�lt.
- �s m�ris tudj�k, hogy magid? - hitetlenkedett a fiatalember.
- N�gy-�t �ves volt, amikor Dumbledore r�j�tt - Piton hangja szinte k�z�mb�sen csengett, de szeme el�rulta, mennyire b�szke a fi�ra.
Draco f�ttyentett egyet.
- Ezt nevezem! - mondta elismer�en.
A magidek a var�zsl�t�rsadalom elitj�nek is a kr�mje volt: Rendk�v�li adotts�gokkal rendelkeztek, amelyekre azonban �ltal�ban csak a magid kamaszkor�ban der�lt f�ny. De rendk�v�l ritk�n sz�lettek ilyen adotts�g� emberek! Sokszor �vsz�zadokon kereszt�l nem is �lt egy sem. Ennek a kornak a fesz�lts�g�re m�r az is jellemz� volt, hogy Draco r�gt�n �t magidr�l tudott: Albus Dumbledore-r�l, Grindelwaldr�l, akit Dumbledore gy�z�tt le, a S�t�t Nagy�rr�l, Harry Potterr�l �s saj�t mag�r�l. �s most a hatodik: Joshua Piton.
- De hogyhogy �letben hagyta a Nagy�r? - k�rdezte Draco ink�bb mag�t�l, de azt�n gyorsan �szbe kapott. - Ne haragudjon, professzor �r, nem �gy gondoltam!
- Tudom - v�gta el Piton a menteget�z�st. Hangja most is higgadt volt, de a szeme imm�ron aggodalmat t�kr�z�tt. - Magam is gondoltam r�. �s nem tudom!
- Valamire fel akarja haszn�lni esetleg?
- Fogalmam sincs! Azt tudom, hogy t�ged felhaszn�l, de te teljesen m�s eset vagy!
- Mi�rt? Az �n ap�m is a Nagy�r h�ve, mint maga. Ap�m is Mardek�ros volt, mint maga. S�t �n is Mardek�ros voltam... Ja, persze! Joshua m�g csak kilenc �ves, � m�g nem j�rt a Roxfortba.
- De igen - mondta Piton. - Nyolc �ves volt, amikor megpr�b�lkoztunk vele, de egy h�nap ut�n r�j�tt�nk, t�l kicsi m�g hozz�, �s akkor kivett�k.
- Igen? - csod�lkozott Draco. A Roxfortba �ltal�ban tizenegy �vesen ker�ltek a di�kok. - Mi�rt is pr�b�lkoztak vele olyan fiatalon?
- Akkoriban �n m�g nem voltam vel�k - felelt kelletlen�l Piton. - Zelda pedig... nem volt m�s v�laszt�sa.
- �! - kapcsolt Draco. - Persze! Mugli anya magid gyermekkel... Nem k�nny� helyzet! No �s melyik h�zba ker�lt?
- A Mardek�rba. - Piton mozdulatlan arc�ban ism�t b�szk�n ragyogott fel a szeme.
- Na l�tja! - v�gta r� Draco. - Akkor ebben is egyez�nk!
- �s ezzel ki is f�jt az egyez�s�g - mondta Piton. - Ap�d h�s�g�hez nem sok k�ts�g f�r, az eny�met �lland�an megk�rd�jelezik. T�ged sz�let�sedt�l fogva szint�n h�s�gre neveltek, �n Josh nyolc �ves kor�ig azt sem tudtam, hogy van egy gyerekem. Te var�zsl� csal�dban n�tt�l fel, Josh a mugli anyja mellett. K�r�l�tted m�g most is ott van a csal�dod, Josht elv�lasztott�k t�lem. T�bb a k�l�nb�z�s�g, mint a hasonl�s�g! �s f�leg: te szabad vagy, � pedig rab.
- Igaz. Csakhogy �n m�r feln�ttem, Josh pedig m�g gyerek - vetette ellen Draco. - �t m�g �gy alak�tgathatja a Nagy�r, ahogy akarja!
- Igen. �s lehet, hogy alak�tott is rajta, m�g vele volt. Hogy t�nyleg megtette-e, nem tudom. �s hogy miben v�ltoztatta meg esetleg, arra nem is merek gondolni! De most m�r nincs vele! Josh most m�r csak szimpl�n rab, m�ghozz� ap�dn�l! Hogy mi a sz�nd�ka vele a Nagy�rnak, vagy ap�dnak, azt megint nem tudom! �s Zeld�val...? - Piton elharapta a mondat v�g�t. Merev arc�r�l nem sokat lehetett leolvasni, de Draco figyelm�t nem ker�lte el a professzor �k�lbe szorul� keze. Furcsa �rz�s ker�tette a fiatalembert hatalm�ba: Megsajn�lta egykori tan�r�t. �s sajn�lata mellett valami komor el�gt�tel-f�l�t is �rzett: Sejtette, hogy most saj�t �get� probl�m�ira is siker�lhet gy�gy�rt tal�lnia. Ragyog�an leplezve hirtelen t�madt izgatotts�g�t l�tsz�lag hanyagul sz�lalt meg:
- Aj�nlhatok egy alkut, professzor �r! Maga elvisz Hermion�hoz, �n pedig ut�na kiszimatolom, hogy mi van a csal�dj�val! Rendben?
Piton hideg tekintettel m�rte v�gig.
- Ez zsarol�s!
- Alku! - jav�totta Draco, �s arc�n apja finom, de kiss� f�l�nyes mosolya jelent meg. - Csup�n egy alku, professzor! De mindketten j�l j�rn�nk vele! Gondolja csak �t, professzor!
Piton tov�bbra is hideg szemekkel n�zett r�.
- Rendben! - mondta egy id� ut�n. - Megn�zed a csal�domat, ut�na elviszlek Hermion�hoz!
- Nem, nem! - mosolygott tov�bbra is Draco. - Ford�tva, professzor! El�sz�r Hermione!
- �s ha Hermione nem akar t�bb� l�tni? - k�rdezte halkan Piton. - Ha elk�ld, �s te d�h�s leszel? Mi a biztos�t�k, hogy akkor is �lln�d a szavad?
- Nos, akkor tal�n latba kellene vetni a tekint�ly�t Hermion�n�l, professzor, hogy ne k�ldj�n el! - Draco mosolya er�teljesen elhalv�nyult, szeme viszont ann�l hidegebben villogott.
- K�ptelens�g! - tiltakozott Piton. - Semmif�le tekint�lyem nincs el�tte, de ha lenne, ilyen dolgokban ez akkor sem sz�m�tana!
- Akkor hivatkozhatna a sz�nalm�ra! - Draco most m�r egy�ltal�n nem mosolygott. - Maga nagyon meggy�z� tud lenni, ha akar! �s most lesz mi�rt akarnia!
- Lehetetlen! Gondolkozz, Draco! Senki sem k�nyszer�theti, hogy veled legyen, ha egyszer � nem akarja!
- De igen! - robbant ki a fiatal f�rfib�l. - Besz�lhet nekem, amit akar, akkor sem fogok lemondani Hermion�r�l! �s neki is tudom�sul kell vennie, hogy hozz�m tartozik! Ha kell, er�vel fogom meggy�zni!
- Er�vel egyetlen n� szerelm�t sem lehet el�rni! - mondta nyugodtan Piton. - �s ha er�szakoskodni akarsz vele, biztos lehetsz abban, hogy az ellenkez� hat�st fogod el�rni!
- Honnan tudja azt maga? - vetette oda g�nyosan Draco. - Maga tal�n a n�i sz�vek ismer�je? Mert �n eg�szen ma estig �gy tudtam, hogy egyetlen n� sem tartozott mag�hoz soha!
- Nem kell ehhez szak�rt�nek lenni, Draco! - v�laszolt Piton halkan. - Ha lehiggadsz, r�j�ssz, hogy amit el�rt�l Herimon�n�l, azt nem az er�dnek, hanem a kedvess�gednek k�sz�nhetted!
Draco tudta, hogy Pitonnak igaza van, de nem akarta elismerni. �gy �rezte, minden t�ren a t�relme v�g�re �rt.
- L�tni akarom Hermion�t - sz�gezte le.
Perselus Piton pedig k�nytelen volt belet�r�d�en r�b�lintani.
Draco azt hitte, k�ptelen lesz aludni azon az �jjelen, de m�g kor�bbi mardos� �hs�g�t is feledve, ahogy letette a fej�t, m�r aludt is. Reggel kiss� k�b�n �bredt. A hideg zuhany mag�hoz t�r�tette, �s imm�ron friss fejjel tudta �jra �tgondolni az el�z� este t�rt�nteket.
Er�sebben k�telkedett Hermione meleg �rzelmeiben, mint valaha. Min�l jobban gondolkodott, ann�l jobban �rezte az ellene sz�l� �rveket. Viszont abban teljesen biztos volt, hogy � nem k�pes lemondani Hermion�r�l. Hogy mi mindenre lenne k�pes �rte, azzal m�g nem volt teljesen tiszt�ban, de sejtette, hogy b�rmire. Ak�rmire.
Pitont m�r a konyh�ban tal�lta. A k�sz�n�s ut�n n�m�n fogyasztott�k el reggelij�ket. Draco m�r csak a k�s�vel j�tszadozott, amikor v�gre r�sz�nta mag�t egy k�rd�sre:
- Mikor indulunk?
Piton nem n�zett r�, �gy v�laszolta:
- Tal�n holnap.
- Tal�n?
- Tal�n.
N�mi hallgat�s ut�n Draco �jra megsz�lalt:
- Ugye tudja, hogy min�l k�s�bb megy�nk Hermion�hoz, ann�l k�s�bb tudok a csal�dj�val foglalkozni?
- Tudom - v�laszolt Piton k�nyszeredetten. - De nem siettethetem a dolgokat, b�rmennyire is szeretn�m.
- Teh�t nem mag�n m�lik?
- Nem.
- �rtem - mondta Draco. - �s addig mit csin�lunk?
- Ut�na n�z�nk a b�jitalodnak.
Draco elh�zta a sz�j�t. Apj�nak beadott mes�j�t m�r teljesen el is felejtette, �s most nem is �rzett mag�ban sok kedvet, hogy ezzel foglalatoskodj�k, de tudta, nincs m�s v�laszt�sa. Most, hogy a saj�t b�r�n tapasztalta apja bizalmatlans�g�t mindenkivel szemben, nyilv�nval�v� v�lt a b�jital elk�sz�t�s�nek sz�ks�gess�ge. Kellett, mert ez volt az alibij�k a Hermione keres�s�re sz�nt id�re, �s kellett a hat�sa miatt, hiszen Draco csak akkor t�rhetett ki f�rji k�teless�gei teljes�t�se el�l, ha v�g�rv�nyesen szak�t jelenlegi helyzet�vel. Ezt azonban egyenl�nek �rezte az �ngyilkoss�ggal, teh�t eleve elutas�totta. Nem gy�vas�gb�l, hanem mert nem adta fel a rem�nyt, hogy megtal�lja a megold�st a probl�m�ira.
Pitonnak jelent�s k�nyvt�ra volt. Draco elk�pedt, micsoda ritkas�gok sorakoztak a polcokon a t�bbiek mellett. Be kellett l�tnia, m�gsem telt unalmasan a v�rakoz�s, b�rmennyire is tartott t�le: a ritka b�jitalok le�r�sai id�nk�nt leny�g�z�en izgalmasnak bizonyultak. �s b�r tiszt�ban volt eddig is azzal, hogy nem egy b�jitalnak f�lelmetes hat�sa van, az itt l�tott receptek egyike-m�sika m�g legmer�szebb elk�pzel�seit is fel�lm�lta.
Rengeteg k�nyvet n�ztek �t, keresve a potencia-n�vel� b�jital receptj�t. Napok teltek el ezzel a foglalatoss�ggal, mert Draco minden reggel �gy k�sz�nt Pitonnak: "Indulunk?" �s Piton minden reggel �gy v�laszolt: "Tal�n holnap". Draco hajlamos lett volna k�vetel�zni, ha nem l�tta volna, hogy Piton m�g idegesebb, mint �, noha a professzor k�ts�gtelen�l jobban tudta pal�stolni lelki�llapot�t, mint az ifj�. Drac�nak elk�pzel�se sem volt, mi lehet az akad�lyoz� t�nyez�, de a professzor imm�ron �lland�an �sszeh�zott szem�ld�k�t l�tva ink�bb lenyelte a k�rd�seit.
Maradt a recept keres�se. Draco azt hitte, hogy ez roppant egyszer� feladat, hiszen tudta, hogy m�g a muglik is pr�b�lkoztak vele. Tal�lt is j� n�h�nyat k�zismert b�jital k�nyvekben, de a professzor ezeket megvet�en f�lredobta, �s g�nyos hangon kioktatta: "A boszork�ny magazinokban le�rt l�tty�ket csak egy naiv kvibli-l�ny veheti komolyan".
A negyedik napon tal�ltak r�. Piton fesz�lts�g�t mi sem t�kr�zhette volna jobban, hogy a f�rfiass�g-serkent� abban a k�nyvben lapult, amit � b�ng�szett �t, de �tsiklott felette. Csup�n a v�letlenen m�lott, hogy m�gis r�bukkantak. Piton valami�rt letette a k�nyvet, �s kiment. Az ajt�nyit�st�l huzat t�madt, �s - b�r Draco fel� kapott - addigra p�r lappal el�bbre lapoz�dott a k�nyv. �s Draco legnagyobb d�bbenet�re a keresett recept pont ott �llt az imm�ron elhajt�dott lap tetej�n. K�v�ncsian futotta �t a le�r�st. H�t... ez sem tartozott a k�nnyen elk�sz�thet� b�jitalok kateg�ri�j�ba! R�ad�sul val�sz�n�leg boszork�nyok folyamodhattak a gy�ny�rszerz�s fokoz�s�nak ilyen m�dszer�hez, mert nem egy �sszetev� tipikusan n�i szem�remr�szb�l illetve v�lad�kb�l �llt, a kiszemelt f�rfinak mind�ssze p�r sz�l haja sz�ks�geltetett a rem�lt eredm�ny el�r�s�hez.. Olvas�s k�zben Drac�nak felfordult a gyomra: ezt neki nem csak elk�sz�tenie, hanem meginnia is kell?! Borzad�ly! Ink�bb maradjon Pansy tov�bbra is �rintetlen!
M�r �ppen azon volt, hogy visszalapoz, hadd fedje �r�k hom�ly ezt a receptet, amikor Piton visszaj�tt. Egy pillant�st vetett a k�nyvre, azt�n �tfutotta a le�r�st. L�tva a bizarr �sszetev�ket nem titkolt kaj�ns�ggal pillantott Drac�ra.
- Megtal�ltad! Akkor hozz� is l�thatunk! Min�l el�bb, ugye?
Most Draco volt k�nytelen belet�r�d�en r�b�lintani.
A k�vetkez� reggel Draco a dolgoz� szob�j�ban tal�lta Pitont, aki �ppen egy hossz� levelet k�rm�lt.
- Ap�dnak - k�z�lte a professzor k�sz�n�s helyett, mihelyt megpillantotta a fiatalembert. - N�h�ny �sszetev� beszerz�s�hez okvetlen�l sz�ks�g�nk van a seg�ts�g�re.
- Pansy? - fintorgott Draco.
- Igen. No �s persze �gy, hogy Pansy ne tudjon r�la. B�r roppant k�v�ncsi lenn�k, hogy egyikre-m�sikra hogyan fog �gy ap�d szert tenni! Pansy k�rme m�g hagyj�n! De az �jf�li vizelet�b�l p�r cs�pp! No meg n�h�ny sz�rsz�l a…
- B�zza ezt ap�mra, professzor! - v�gott a szav�ba Draco. Az arc�r�l les�rt, hogy rettenetesen gusztustalannak tartja az eg�szet, �s min�l kevesebbet besz�lnek r�la, sz�m�ra ann�l jobb. Piton m�g nem felejtette el a zsarol�st, ez�rt �lvezettel �jra �s �jra el�hozakodott az ifj�nak a recept "finoms�gaival". Gy�nge kis bossz�, de az�rt bossz� ez is! S�t�ni vigyorral meredt Draco arc�ba egy pillanatig, azt�n elkomolyodva folytatta:
- Az �jjel megj�tt az �rtes�t�s.
- Hemion�r�l? - �l�nk�lt fel Draco.
- Igen.
- Hol van? - ugrott hozz� Draco. - �s hogy van? Nincs semmi baja?
- Beteg volt, no meg akadt n�h�ny egy�b gondjuk is �tk�zben, de most m�r biztons�gban van, �s j�l �rzi mag�t. A fiaddal egy�tt.
- �s mikor l�thatom?
- Holnap reggel. Hat �rakor indulunk.
Draco eg�sz nap haszn�lhatatlannak bizonyult. Sz�rakozott �s egyben izgatott volt eg�sz id� alatt. Piton nem is pr�b�lta semmilyen �rtelmes dologra r�venni. Este kor�n vacsor�ztak, �s kor�n t�rtek nyugov�ra. Draco nagyon sok�ig dob�lta mag�t. Csup�n hajnalt�jban j�tt a szem�re �lom. Term�szetesen reggel elaludt volna, ha Piton nem �breszti fel id�ben. �m mihelyt kinyitotta a szem�t, �s felfogta a dolgokat, vill�mgyorsan k�sz�lt el.
Lementek a laborba. A kandall�ban a ny�ri meleg ellen�re �gett a t�z. Piton el�vett egy kis fiol�t, tartalm�t a t�zbe sz�rta. A l�ngnyelveket k�kre sz�nezte a por. Egy id� ut�n azonban kis pukkan�s ut�n z�ldre v�ltoztak, �s a fahas�bokr�l a t�zt�r sz�le fel� h�z�dtak. Piton bel�pett a t�zt�r k�zep�be.
- Gyere! - intett. Draco egy ugr�ssal mellette termett.
A z�ld l�ngok k�rbevett�k �ket, �s t�ncuk sz�d�t�en felgyorsult. �m miel�tt val�ban elsz�d�ltek volna, a k�rforg�s m�r le is �llt. A l�ngok k�tfel� v�ltak, �s �k kil�phettek. Egy barlangban tal�lt�k magukat. S�t�t volt, csak a h�tuk m�g�tti t�z adott k�s�rteties z�ld f�nyt.
Piton egy botocsk�ra mutatott, ami egy kiugr� sziklap�rk�nyon pihent.
- T�rd kett�! - mondta Drac�nak.
Draco habozva fogta meg a botocsk�t. L�tta, hogy mindenf�le - sz�m�ra ismeretlen - jelet v�stek r�. Hogy a jelek mit jelenthettek, nem tudta. K�rd�n n�zett a professzorra.
- T�rd kett� -ism�telte meg Piton. Draco egy pillanatra sem vette le a szem�t a professzorr�l, mik�zben megpr�b�lta kett�t�rni a botocsk�t. Meglep�en neh�z feladatnak bizonyult. A bot csak hajlott, mintha kem�ny gumib�l lenne, de nem mutatott j� darabig hajland�s�got arra, hogy kett�v�ljon. Draco �rezte, hogy ez egy pr�ba, �s ha nem megy �t, nem l�thatja viszont Hermion�t. Ahogy felr�mlett el�tte a szeretett n� k�pe, komor gondolatait mintha kis�p�rt�k volna a fej�b�l, �s a kis bot hangos reccsen�ssel kett�t�rt.
- Helyes! - b�lintott Piton. Kivette Draco kez�b�l a bot darabk�it, �s visszatette a sziklap�rk�nyra. Ut�na a t�zre mutatott, ami imm�ron s�rga l�nggal �gett, �s ism�t megny�lt el�tt�k. Draco pillanatnyi haboz�s ut�n bel�pett k�z�pre, Piton ut�na. �jra kezd�d�tt a sz�d�t� k�rforg�s, �s most hosszabban is tartott, mint el�z� alkalommal. �m egyszer ez is v�get �rt, �s a sz�tny�l� l�ngok k�z�l ism�t egy barlangba l�ptek ki. Draco m�r felk�sz�lt r�, hogy �jabb szinte t�rhetetlen botocsk�t kell esetleg kett�t�rnie, de most Piton nem sz�l�totta fel ilyesmire. A professzor kis f�nyt var�zsolt p�lc�ja v�g�re, �s hat�rozott l�ptekkel elindult. Draco term�szetesen ut�na. P�r l�p�s ut�n f�ny l�tsz�dott, nem messze voltak a barlang bej�rat�t�l.
Draco ki�rve �szrevette, hogy a barlangt�l egy keskeny, nagyon nehezen kivehet�, de k�nnyen j�rhat� �sv�ny vezetett le a hegyr�l. Ezen indultak el. Menet k�zben csak f�kat l�tott, �s ha az �sv�ny esetleg szabadabb t�rs�gen vezetett kereszt�l, meg�llap�thatta, hogy a v�lgy is erd�vel bor�tott. Emberi telep�l�snek nyom�t sem l�tta.
- Hova megy�nk? - k�rdezte.
- A tiszt�s k�r�lbel�l egy �ra j�r�sra van a barlangt�l - felelte Piton.
- Egy tiszt�s?
- Ott van a kunyh�.
Draco b�lintva vette tudom�sul az inform�ci�kat. Nem faggatta Pitont arr�l, hogy kik lehetnek ott m�g Hermion�n k�v�l. Tudta, mindent meg fog tudni idej�ben, ha sz�ks�ges. Egyel�re k�l�nben is jobban izgatta az, hogyan �rzi mag�t a kedves. Mi�rt tartott Hermion�nak n�gy h�tig az �t, ha �k egy �ra alatt ott lehetnek? Mennyire viselt�k meg a viszontags�gok? Mikor besz�lhet vajon vele? No �s a l�nyeg: mit mond akkor majd Hermione?
Annyira elmer�lt gondolataiban, hogy �szre sem vette, merre j�rnak. Pedig id�k�zben meg�rkeztek. A tiszt�s sz�l�n Piton meg�llt. Hagyta, hogy Draco sz�tn�zzen.
A tiszt�son kis fah�z �llt, kis kezdetleges, mintha r�gen �p�lt volna. A h�z el�tt egy �reg �s egy fiatalabb f�rfi �ld�g�lt, besz�lgettek, az �regember kis faragott b�lcs�t ringatott. Patakocska cs�rgedezett nem messze a h�zik�t�l, a partj�n egy n� �llt, tekn� f�l� g�rnyedve mosott. Draco sz�ve akkor�t ugrott, hogy szinte a tal�rj�n �t is l�tszott: Hermione volt az a n�. Draco ett�l a pillanatt�l fogva le sem vette a szem�t r�la.
K�r�lbel�l egy h�napja, hogy nem l�tta. Hermione ez id� alatt alaposan megv�ltozott. Sz�l�se �ta majdnem visszanyerte eredeti alakj�t, b�r hasa m�g nem teljesen h�z�dott vissza. Keblei megteltek, nagyobbak lettek, m�g ink�bb kihangs�lyozt�k karcs� derek�t. Arc�r�l elm�ltak a foltok, a terhess�g v�ge fel� jellemz� kis p�ffedts�g. Viszont sz�p barn�ra s�lt, �s ezt az egyszer� feh�r kis ruha, amely szabadon hagyta form�s karj�t �s l�bsz�r�t, m�g ink�bb kiemelte. Hossz�, bodros haj�t laza kontyban a tark�j�ra t�zte, b�r egy-k�t rakonc�tlan f�rt elszabadult.
Draco nem gy�z�tt betelni a l�tv�nnyal. M�g sokkal szebbnek l�tta, mint azel�tt, gy�ny�r� sz�pnek, f�jdalmasan sz�pnek. Szeretett volna odarohanni hozz�, a karjaiba kapni, de csak �llt ott, �s b�multa meredten.
- Menj�nk - sz�lalt meg Piton mellette, �s el is indult. Draco habozva k�vette. Ahogy kil�ptek a tiszt�st �vez� f�k k�z�l, a k�t f�rfi a kunyh� el�tt abbahagyta a besz�lget�st. A fiatalabb fel is �llt, kutat� szemekkel f�rk�szte a k�zeled�ket. Egyszer csak elmosolyodott:
- Perselus! - ki�ltotta, �s el�j�k sietett. Sz�v�lyesen kezet fogott a szint�n mosolyg� Pitonnal, majd Draco fel� fordult.
- �dv�z�llek, Draco - mondta kez�t ny�jtva. Draco sz�lni is alig tudott a meglepet�st�l:
- Lupin professzor! Maga �l?
- �lek, ha nincs ellenedre - mosolyodott el �jra Lupin.
- Nem, dehogyis! - hebegte Draco. Zavar�b�l Piton seg�tette ki, aki meg�rintette a k�ny�k�t, �s a kunyh� fel� biccentett:
- Menj�nk!
Draco pillant�sa �jra Hermione fel� siklott. A n� abbahagyta a mos�st, a k�zeled�ket figyelte. Egyik karj�t a feje f�l� emelte, hogy �rny�kot vessen a szem�re. Draco teljesen megfeledkezett Pitonr�l, Lupinr�l, m�g az ismeretlen �regemberr�l sem vett tudom�st, egyenesen Hermion�hoz ment. K�zvetlen�l el�tte �llt meg, magas termet�vel �rny�kot tudott vetni a n�re, ez�rt az leengedte a karj�t. Draco imm�ron szabadon n�zhetett a szem�be. De nem lett okosabb t�le. Hermione arca z�rk�zott lett, semmit nem lehetett kiolvasni bel�le. Draco egyre csak n�zte Hermion�t, �s Hermione is �t. Sok�ig n�zt�k egym�st.
- Draco Malfoy - sz�lalt meg v�g�l a n�. - Teh�t el mert�l j�nni egy olyan helyre, ahol nem te vagy az �r. Mi�rt j�tt�l?
- �rted - v�laszolt Draco rekedten.