2. Esend�

Vacsora ut�n kedvetlen�l fek�dtem le. Valahogy olyan nyomott volt a s�t�t. Pontosabban nem is volt s�t�t. F�lhom�ly ter�lt a szob�mra, az utcal�mpa gy�r f�nye j�volt�b�l. Forgol�dtam, nem b�rtam �lmot er�ltetni a szememre. Hallgattam az �r�k kattog�s�t, t�bb is volt bel�l�k, engem nem zavartak. Egy nagy �ra a falon, egy �breszt� a kisasztalon, �s m�g egy a szekr�nyen, amit m�r nem tudom honnan kaptam. Tal�n valamelyik kar�csonykor ker�lt hozz�m. A vicces az eg�szben, hogy mint minden „modern” gyerek, �n is a telefonomat haszn�ltam id�m�r�sre �s �breszt�nek is. De az �r�k megmaradtak. Most ezek kattog�s�val pr�b�ltam nyugtatani magamat. Igen, nyugtatni, mert valami�rt ideges voltam, magam sem tudtam ok�t. Azt rem�ltem, hogy az egyhang�, monoton hangok majd elaltatnak. Tudt�tok, hogy ugyanaz az �ra nem mindig ugyan�gy kattog? �n meggy�z�dtem r�la ezen az est�n. Mint ahogy arr�l is, hogy az id� val�ban relat�v. Am�g elaludni pr�b�ltam, v�nszorogtak a percek, de mikor felfedeztem, hogy egyik perc sem olyan hang�, mint a m�sik, akkor egyszerre csak reggel lett.

M�g kedvetlenebb�l keltem fel, mint ahogy lefek�dtem. �lmos �s ny�g�s voltam. Kimentem a f�rd�szob�ba, hogy egy kiad�s zuhannyal el�zzem az �jszak�t �s fel�bredjek ebb�l a r�v�letszer� �llapotb�l. Visszat�rtem a szob�mba �sszepakolni, de az �lomtalans�g nem engedett el. K�r�lfolyt �s ragadt a ruh�mra, r�m �s r�nehezedett a szememre, az eg�sz val�mra. Most az sem tudott fellelkes�teni, amikor r�n�zve az �r�ra r�j�ttem, hogy megint k�s�sben vagyok. Igen, t�nyleg van, ami nem v�ltozik.

�jabb v�gel�thatatlan nap. Sosincs ebb�l ki�t? Szar volt az �jszak�m, az azel�tti is. Szar a napom �s szar az eg�sz �let is. K�l�nben is, mi a francot akarnak t�lem? Mi van, ha be sem j�v�k? Mi�rt kell r�k�nyszer�teni az embereket, hogy h�lyes�geket tanuljanak? Hol fogom �n legk�zelebb a logaritmusokat haszn�lni?

Alig b�rtam magammal. T�k�n �ltem eg�sz �r�n, eg�sz nap, most m�g az eddig j� bev�llt rajzolgat�s, vagy �rogat�s sem k�t�tt le. R�ad�sul k�nyv sem volt n�lam, pedig m�skor el sem indulok n�lk�le. Ez is csak azt bizony�tja, mennyire nem itt j�rok. A szerencs�tlen d�lel�tt pedig csak v�nszorog, �s v�nszorog, �s v�nszorog....

El sem hiszem, amikor v�gre itt az eb�dsz�net. Magamba kanalazom a kaj�t, nem is eml�kszem mit ettem. Most b�rmit le tudtak volna nyomni a torkomon, oda se figyeltem. M�g egy �ra, csak azt kib�rjam valahogy. Minden perc visszafel� halad. A tan�r pedig olyan egyhangon dar�l, hogy a fejem majdnem koppan. Ez k�t rossz �jszak�nak �s a k�v�hi�nynak is betudhat�. Reggel elk�stem �s a szerencs�tlen reggeli koffeinemet sem b�rtam magamhoz venni, mert valami tan�ri maszlagot kellett hallgatnunk, m�g az �ra el nem kezd�d�tt. R�ad�sul �gy a h�zit sem volt id�m meg�rni, term�szetesen mikor bukjak le, ha nem ilyenkor. A kar�t is csak azzal �sztam meg, hogy tegnap a j� r�sz�t m�r megcsin�ltam. Mit ne mondjak, r�g nem volt ilyen rossz napom. Amikor v�gre kil�ptem a nagykapun, �gy �reztem magam, mint akir�l leemeltek egy gerend�t, �s �jra megl�tta a napot. Ez el�g ban�lisan hangzik, f�leg az�rt, mert h�l'istennek ak�rmilyen borzalmas is volt, eddig m�g h�z nem omlott r�m. De mint tudjuk, minden lehets�ges, �s ezt a te�ri�t igyekezett bebizony�tani azaz iz�, ami ebben a pillanatban zuhant r�m fa�gastul, mindenest�l....

- EZ MEG MI A J� FRANC?! H�t nem igaz, hogy az ember fi�t m�r nem hagyj�k b�kiben! M�r a rohadt utc�n sem tudok
menni an�lk�l, hogy a fejemre ne szakadjon az �g?!

Miut�n kik�pk�dtem a homokot a sz�mb�l, kikotortam a hajamat a szememb�l, �s kif�jtam a d�h�met, r�f�kusz�ltam az el�ttem kuporogva �ld�g�l�, megszeppentnek l�tsz� alakra. Az ut�bbi meg�llap�t�s nem volt helyes, mert miut�n l�tta, hogy abbahagytam, sz�p lassan f�l�llt, �s megk�rdezte:
- Akkor befejezted?
- Mi van? Te esel a nyakamba arr�l a rohadt f�r�l �s m�g csit�tgatsz? Mi a j� fene van ma? P�r napja meg�r�lt a vil�g, vagy csak �n aludtam �t valamit?
- Nem teljesen �rtem mi bajod van, lesz�m�tva, hogy a nyakadba estem, ami nem volt sz�nd�kos.
- Hahha... am�gy ki a j�fene vagy te?
Az el�ttem �ll� alak visszahajtotta csukly�j�t, �s �gy rendesen l�ttam az arc�t. N� volt. Az�rt ilyen az �n szerencs�m. Eg�sz helyes kiscsaj nem randizni h�v, hanem egyenesen a nyakamba esik.
- Bocs, ha durva voltam, de p�r napja nem alszom j�l. Am�gy nincs kedvem randizni. - azzal megker�ltem �s elindultam...

Nem j�tt ut�nam. Kicsit csal�dott voltam, mert minden norm�lis t�rt�netben ilyenkor a csaj csod�lattal eltelve a herceg ir�nt, h�dolattal t�rdre hull �s megk�sz�ni, hogy puh�ra eshetett, majd felaj�nlja, hogy �r�kk� �t szereti majd. Na mondom, ilyen az �n szerencs�m. M�g csak egy kegyes ugyanm�rt sem mondhattam. Micsoda csaj! Eszemmeg�ll. F�ra m�szik, �s r�esik az �ldozat�ra. Ezek a mai csitrik mire nem k�pesek egy randi�rt. R�gebben csak elk�ldte volna az egyik bar�tn�j�t, vagy egy levelet csemp�szett volna a cuccaim k�z�, megjel�lve a tal�lka sz�nhely�t, az id�t �s az ismertet� jelet esetleg. De a mai l�nyok...

A gondolatmenet itt megakadt, mert eszembe jutott egy apr� momentum. A csaj nem k�vetett. Ha akart volna valamit, akkor csak sz�lt volna, nem? Itt megakadtam. Akkor ez most mire volt j�? Vagy ennyire durva lettem volna tal�n. Megijedt? Most m�r kezdtem magam kicsit bunk�nak �rezni. Furdalt a lelkiismeret, �s szinte m�r f�jt.
- A rohadt �letbe! - azzal visszafordultam