3. Szobat�rs

- Most nehogy azt hidd, hogy az�rt vagyok itt, mert nem tudok sz�ps�gedt�l elszakadni, �s te vagy �lmaim n�je. Csak igyekszem tiszt�zni, hogy nem akartam bunk� lenni az el�bb, csak �gy siker�lt. Rosszkor volt�l rossz id�ben.

A l�ny, mikor oda�rtem, m�g mindig ott �lt a fa alatt, de csukly�j�t visszah�zta az arc�ba. Csak onnan ismertem meg, hogy ilyen h�lye g�ncben nem t�l gyakran flang�lnak errefel�. Az �nostoroz� monol�gomra nem v�laszolt, m�g csak fel sem n�zett.
- Mi van? �lljak t�rdre, �s cs�koljak kezet, hogy hajland� l�gy r�mfigyelni? - ez megint er�s volt, de m�r nagyon elegem van mindenb�l. Az�rt v�giggondolva, ha bocs�natot akartam k�rni, nem �ppen j�l kezdek hozz�, asszem...
- J�l van na! Ne haragudj!
A l�ny v�gre f�ln�zett, hal�los nyugalommal a szemembe. Mint aki el�re tudta azt, hogy visszaj�v�k, �s hogy mit reag�lok. Rossz �rz�sem lett.
- Rendben, - hallottam a hangj�t – ha kid�h�ngted magad, akkor indulhatn�nk is.

Nem k�rdeztem semmi, annyira led�bbentem. Szinte akaratlan emelgettem a l�baimat �s mentem a k�l�n�s l�ny mellett, aki nem m�ltatott t�bb figyelemre. Akkor eszm�ltem f�l, amikor meg�lltunk a kapu el�tt �s v�rakozva n�zett r�m. El�sz�r nem �rtettem mi�rt �lltunk meg, de azt�n eszembe villant, �s el�vettem a kulcsomat. Bedugtam a z�rba, elford�tottam, �s megv�rtam am�g a l�ny bel�p el�ttem, majd �n is ut�naeredtem, miut�n bez�rtam a kaput.
Benyitottam a h�zba, �s els�v�tettem a szok�sos k�sz�n�st.
- MEGJ�TTEM!
Semmi v�lasz. Megint �n vagyok az els�, vagy a tes�m ism�t csavarog valamerre. Nem rossz gyerek �, csak kamasz, �s ideges�t�.
Bement�nk a szob�mba, a t�ska m�r j�l megszokott hely�n landolt, mire eszembe jutott valami.
- TE MI A FEN�T KERESEL ITT?!

Tudom kicsit k�s�i reakci�, de csak most tudatosult bennem, hogy hazahoztam a csajt. Eddig annyira lefoglaltak a gondolataim err�l a k�l�n�s helyzetr�l, hogy f�l sem t�nt. A l�ny pedig ahelyett, hogy szabadkozni kezdett volna, csak nyugodtan �llt, �s csukly�ja rejtek�b�l figyelte, am�g �n sz�p lassan kiborulok. Mint egy �r�val ezel�tt, most is meglepett ez a hidegv�r, nekem is seg�tett lecsillapodni. M�r nem akartam �v�lt�zni, f�leg, mert v�gigfutott a fejemben, hogy azonnal el k�ne t�nn�nk, mert hamarosan betoppan az �cs�m, �s any�m is. Akkor azt�n magyar�zkodhatok.

- Azonnal menn�nk kell! - azzal megragadtam a karj�t �s az ajt� fel� h�ztam, de...
- MEGJ�TTEM!
- A b�d�s francba! - szitkoz�dtam. M�r t�nyleg csak a tes�m hi�nyzott a t�rt�netb�l.
Gyorsan visszar�ntottam a csajt az ajt� m�g�, �s bez�rtam, m�rmint az ajt�t.
- A fen�be! - ism�teltem meg, �s k�zben lep�rg�tt az agyamban minden lehets�ges megold�s. Az ablakon nem sz�ktethetem ki, t�l id�tlen lenne, ha b�rki megl�tn�. Este m�g ink�bb, s�t, akkor ciki is. Ha csak kis�t�ln�nk a bej�raton, �s amilyen szerencs�m van, az �cs�m felfigyelne r�nk, szint�n mehetne a magyar�zkod�s. Ut�na k�t eshet�s�g, vagy sz�tk�rt�li mindenkinek, hogy csajokat cipelek a szob�mba, vagy megzsarol a hallgat�s�rt. Valahol az ut�bbit kicsit meg is �rten�m, mert h�t nekem se j�nne rosszul egy kis zsebp�nzkieg�sz�t�, csak ne �n finansz�rozzam. Teh�t maradt a c-terv. A l�ny fel� fordultam, s�hajtottam egy akkor�t, hogy h�tiszta lelkem biztos elszabadult, �s most valahol a t�ren kutatja a morzs�kat, majd egy hanyag mozdulattal a birodalmam fel� intettem:
- �rezd magad otthon!

Nem t�nt meglepettnek. Ism�t. Ezek szerint ilyesmik, m�rmint meglepet�sek, csak engem �rhetnek. Ez biztos valami �tok, vagy a m�ltkori bar�tn�m vert szemmel, mert szerinte igazs�gtalanul dobtam. Nem is tudom. Tal�n nem kellene n�lk�lem, buliban idegen pasival sm�rolnia v�letlen�l... Na tess�k, jut eszembe. �n itt gondolkodom megint, ahelyett, hogy t�rt�nne valami, �s m�g csak most t�nik fel, az eddig tart� k�nos cs�nd.
- ���...
- Befejezted?
- Igen. - b�r nem voltam biztos benne, hogy a d�h�ng�sre, vagy a gondolkod�sra �rti-e. - Akkor – b�torodtam f�l egy kicsit – foglalj helyet szer�ny hajl�komban.

A l�ny k�r�ln�zett. K�nos lass�s�ggal vette szem�gyre a szob�m berendez�s�t. Ilyenkor kicsit h�l�t adok, hogy nem a „tipikus pasi” vagyok, �gy nem l�g a csill�ron az als�m, �s nem a zoknimmal alszom. Megn�zte a k�nyelmes, �s szeretem azt hinni, j� �zl�sr�l tan�skod�, fotelokat, a hozz�juk tartoz� kanap�t �s a sp�ci doh�nyz�asztalomat, amir�l nekem mindig egy sz�nk� jut az eszembe, de nincs ezzel semmi baj. M�g most is szeretek sz�nk�zni. Hosszasan elid�z�tt a b�rszekr�nyemn�l, szerintem f�l is h�zta volna a szem�ld�k�t, ha bele tal�l n�zni, nem iszom �m ak�rmit meg... V�gigk�vette a sz�nyeg mint�j�t, felfutott a f�gg�ny�n, szem�gyre vette a csill�rt, majd egy pillant�sra m�ltatta az �gyamat is. K�v�ncsi voltam a v�lem�ny�re.
- Hol fogok aludni?

ENNYI!? Majdnem felki�lltottam. Ez nem igaz! V�gigmustr�lja az �letem sz�nter�t �s megk�rdezi, hol alszik �. Semmi h���, meg h���. Err�l jut eszembe:
- M�rmint hogyhogy hol? Ki mondta, hogy itt alhatsz?
R�mn�zett, a szemeib�l hat�rozottan lemond�st v�ltem kiolvasni. Na nem a helyzetr�l, ink�bb az agyb�li k�pess�geimr�l val� lemond�st. Meg�ll az eszem.
- Szerinted hol m�shol aludhatn�k? Nem ismerek itt senkit?
- Mi az, hogy nem ismersz? Egy�bk�nt is, mi sem vagyunk puszipajt�sok. S�t, tov�bbmegyek, fogalmam sincs ki vagy, �letemben ma l�ttalak el�sz�r, amikor a nyakamba szakadt�l – fogamaztam sz�nd�kosan k�t�rtelm�en. No, ez�rt megint nem j�r pirospont.
- Azt hittem tudtad, hogy j�v�k. Meg�rtam.
- M�r bocs, de nem eml�kszem olyan lev�lre, ami azt tartalmazta volna, hogy e h�, e szent napj�n a nyakamba m�lt�ztatik esni az �n kegyes ismeretlens�ge! - Azt hiszem kezdem elveszteni a fejem.
- Nem kaptad volna meg? - n�zett most kiss� csod�lkozva r�m. – Pedig odatetettem az asztalodra.

B�multam r�. Nincs jobb sz�. Most a sok h�lyes�gb�l, ami eszembe jutott, melyiket k�rdezzem meg? V�g�l a leg�get�bb mellett d�nt�ttem.
- Hogy jutott�l be? - siker�lt higgadt hangnemet meg�tn�m, v�llvereget�s.
- Sehogy. Nem j�rtam m�g itt.
- Akkor, hogyan ker�lt a lev�l az asztalomra? - m�g mindig visszafogom magam, nem is hittem volna, hogy ennyi �nuralom szorult bel�m.
- Ezek szerint m�gis megkaptad, mi�rt nem olvastad?
- Most �n k�rdezek! - emelem feljebb a hangom. Ajajj, a nemr�g felfedezett tartal�k igencsak apad�snak indult. - Ha nem j�rt�l benn sem a h�zban, sem a szob�mban, akkor hogyan jutott be a lev�l?
- Term�szetesen az ablakon �t.
Mag�t�l �rtet�d� arccal n�zett r�m. Tal�n �szrevett valamit a bennem felgy�leml� trutyib�l, mert m�g hozz�tette:
- Araid volt olyan kedves �s v�llalta a k�zbes�t�st.

Mintha nem is az �n nyelvemet besz�ln�. N�zek r� bamb�n – ism�t, milyen meglep� – �s nem �rtem. V�gigondolom, h�tha csak �n vagyok h�lye, de t�nyleg nem �rtem, hogy ezt most �rtenem k�ne, de hogyan? V�g�l nem marad m�s, k�rdezek.
- Ki a fene azaz Araid?
A l�ny szemmel l�that�an feladta, hogy b�rmit is hajland� vagyok els�re meg�rteni.
- Araid, a sas. A bar�tom.

Azt hittem a bamba n�z�st nem lehet fokozni, de val�sz�n� �teri magass�gokba emeltem ez ir�ny� tehets�gemet, ugyanis halkan felkuncogott. Majd l�tva �rtetlens�gemet, kacagni kezdett. J�les�en, hosszan, tisztasz�vb�l. �r�l�k, hogy legal�bb neki okoztam egy j� napot. Eln�zve nevet�st�l r�zs�sod� arc�t, el kellett ismernem, hogy ha nem ilyen h�lye k�r�lm�nyek k�z�tt tal�lkozunk, fenn lenne a randilist�mon.

- Halkabban vidulj ha lehetne!
K�rd�n n�zett r�m, mire �n is hozz�tettem a v�laszomhoz a magyar�zatot.
- Ha itt akarsz �jszak�zni, akkor nem k�ne lebuknunk. Az el�bbi kacaj-koncert is csak az�rt nem t�nt f�l senkinek, mert Anya m�g nincs itthon, a tes�mn�l meg b�mb�l a zene.
Mikor r�j�tt, hogy nyert, �s a sz�ll�sa biztos�tott� v�lt a szob�mban (az �N szob�mban), nemes egyszer�s�ggel levette a k�peny�t �s elny�lt az egyik fotelomban.