1. fejezet  Angyali dolgok


N�h�ny percen bel�l magamhoz t�rtem. Jo t�rdelt a fejem mellett �jabb szenteltvizes palackkal a kez�ben.

- Nyugodtam r�m �ntheted nem fog f�st�l�gni. – mondtam, majd neh�zkesen fel�ltem �s miut�n Jo r�m �nt�tte a szenteltvizet a h�tamat a falnak t�masztottam, ami nem volt messze eddigi fekv�helyemt�l. – J�l vagy? – k�rdeztem a l�nyt, az arc�ra m�r r�sz�radt az alvadt v�r.

- Igen. �s te? – udvariaskodott, ugyanakkor le sem vette r�lam a szem�t. �rtetlen�l n�zett r�m. – Mi volt ez az eg�sz?

- Sajn�lom, hogy eddig nem mondtam el. Nem f�st�l�g a szenteltv�z, mert nem vagyok d�mon, mellesleg tal�l� a b�r neve „The Demons”. – erre � is elmosolyodott, meg �n is. B�r a fejem majd sz�trepedt, �gy azt is a falnak d�nt�ttem. – Abban Megnek igaza volt, hogy mindketten ap�nk miatt v�ltunk sz�rnyetegg�, de m�g Meg apja az egyik leger�sebb d�mon a S�rgaszem�, addig az �n ap�m egy angyal.

- Angyal, ja, �n meg most j�ttem a 6:20-sal. – g�nyol�dott Jo.

- Jo, ez az igazs�g. L�tod ez a baj benned �s a legt�bb vad�szban. Legy�zitek a szellemeket, a mumust, a v�mp�rokat, a v�rfarkasokat �s m�g sorolhatn�m sok�ig, amik ugyeb�r nem is l�teznek, de az angyalokban nem hisztek. – Mi�rt nem lep�d�k meg ezen, hiszen eddig m�g senki sem hitt nekem, igaz, ilyen k�zelr�l sem v�dtem meg m�g senkit, mint Jot.

- Ha, tegy�k fel hiszek neked – kezdte a l�ny – akkor, hogy lehets�ges, hogy az ap�d angyal volt? Az angyalok nem l�that�ak, nem?

- Az ap�m hib�zott, ez�rt a t�bbiek b�ntet�sb�l lek�ldt�k tanulni hozz�nk haland�khoz. Tanult is, szeretni, beleszeretett az any�mba, majd megfogantam �n, de err�l nem tudott az ap�m mikor visszah�vt�k �n m�r 4 h�napja �ton voltam erre a vil�gra. Nem der�lt ki a fentiek sz�m�ra az �n l�tez�sem. �desany�m csak hal�la el�tt osztotta meg velem az igazs�got. 16 �ves voltam, amikor meghalt. Ez ut�n kezdtem el fejleszteni a k�pess�geimet. Vad�sz vagyok, de nekem nincs sz�ks�gem fegyverre, hogy ezeket elpuszt�tsam.

- Teh�t Angela White, mint White Angel?

- Vicces mi?

- Mi volt ez a feh�r f�ny?

- A pajzsom, ez az egyik leger�sebb fegyverem a Meg-f�l�k ellen. De ez a leggyeng�bb pontom is. – suttogtam Jonak.

- Mi�rt? – k�rdez�sk�d�tt tov�bb. De m�r � maga is �lt velem szemben, �s mint egy kisgyerek k�rdez�sk�d�tt tov�bb.

- Mert, ha ezen �thatol valami, bele is halhatok. Csak f�lig vagyok angyal ez�rt nincs meg minden er�m, hogy v�dekezni �s t�madni is tudjak. Azon k�v�l kisz�vja minden er�met. – Most becsuktam a szememet, mert m�r nem b�rtam tov�bb nyitva tartani, annyira z�gott a fejem. Forgott velem a szoba. Megk�nnyebb�lten l�legeztem fel, valaki tudja a titkot, amit �vek �ta �rz�k magamban. V�gre megoszthattam valakivel. Ez j��rz�ssel t�lt�tt el �s egy feh�r f�ny halv�nyan izzott fel k�r�l�ttem. �reztem, ahogy minden porcik�mat �tj�rja a melegs�g. Visszat�rt bel�m az �let. Hiszen minden j� �rz�st a pajzsba fektettem, ami kisz�vta az „�letet” bel�lem �s csak negat�v dolgok maradtak bennem. Kinyitottam �jra a szememet. Jo hitetlenkedve n�zett r�m.

- Ez mi volt?

- Mi? – k�rdeztem. Mivel �n nem l�tom magam k�v�lr�l, �gy nem tudtam, hogy mire gondol.

- Ez a… ez a feh�r f�ny? – kereste r� a szavakat.

- �let. – suttogtam. – Sajn�lom, hogy nem mondtam el el�bb, de most megyek �s �sszepakolom a holmimat �s elmegyek. – t�p�szkodtam fel a f�ldr�l.

- Hova m�sz? – k�rdezte.

- Ezek ut�n gondolom, nem maradok itt.

- Mi�rt nem? El akarsz menni?

- Nem, de…

- Akkor, maximum aludni m�sz, ha rendbe hoztuk a b�rt.

- Vele mi lesz? – k�rdeztem a halott fick�ra utalva.

- Szeg�ny Robert nem ilyen sorsot �rdemelt.

- Ismerted?

- Igen m�g a Roadhouse id�kb�l. Jaj, fel kell h�vnom any�t.

- Nyugi, hazudott, anyuk�d j�l van.

- Honnan tudod? – erre �n a k�k szememre mutattam.

- �rzi, ha hazudnak �s a rosszat.

- �s m�g?

- L�tom az aur�kat �s a l�thatatlan dolgokat. P�ld�ul a szellemeket, meg ilyesmiket. Rakok m�gly�t m�g j�, hogy el�g messze vagyunk a belv�rost�l, �gy senkinek nem t�nik fel, hogy hull�kat �get�nk.

- Mintha ez olyan gyakran el�fordulna. – mondta Jo.

* * *

H�napok teltek el az �ltalunk csak nyugodtnak mondott id�b�l. N�h�ny szellem, v�mp�r, hiszen a k�rny�k nyugisnak volt mondhat� mi�ta a b�r itt van, de n�ha �tra kelt�nk mi is Joval, akivel az �ta m�g jobban �sszeszoktunk, de csak az�rt hogy ne ess�nk ki a gyakorlatb�l. Igen, de mint minden nyugis id�szaknak, ennek is v�ge szakadt… Egyszer� bevet�snek indult. Szellemirt�s. M�ghozz� a szellem neve: dr. Maryanne Campbell. Foglalkoz�sa: fogorvos. J� mi? �gy is �gy irt�zok t�l�k, m�rmint a fogorvosokt�l. Nem m�g, azokt�l, akik meg�li a beteg�ket.

- A dolog nem egyszer� hamvasztott�k. – mondta Jo.

- De gondolom az orvosi eszk�zei megmaradtak.

- T�nyleg, erre nem is gondoltam, de egy orvosi ac�lt, hogy tudjuk elolvasztani?

- Majd akkor csak megtiszt�tjuk, egy kis boszork�nys�ggal. – mondtam neki erre r�h�gni kezdett.

- Azt ne mond, hogy boszork�ny is vagy!

- Mi bajod van a boszork�nys�ggal? – erre al�bb hagyott a r�h�g�ssel �s ijedten n�zett r�m.

- Jesszus, te ezt komolyan mondtad.

- M�? Az�rt, mert te nem hiszel benne, m�g l�tezhetnek boszork�nyok. – hagytam fak�pn�l �s elmentem beszerezni egy-k�t apr�s�got, mint p�ld�ul feh�r gyerty�t, meg szenteltv�z… amib�l ugye mindig kell tartal�k. M�g j�, hogy szeretek s�t�lni. Vissza�rve l�ttam f�lig sz�j bar�tn�met, amint egy fecnit lobogtat.

- Megvan a rendel� helye.

- Hurr�, akkor induljunk. – mondtam. 20 km kocsik�z�s ut�n, amit Jo valami Bobby nev� fick�t�l kapott, aki szint�n vad�sz. Teljesen �sszer�zta a gyomromat, hiszen az a r�gi telepj�r� roncs, de ezt Jo nem tudhatja meg, mert val�sz�n� meg�lne, hogy szidni merem a kicsi megb�zhat� kocsik�j�t. �pp, hogy sz�t nem esik. Egy k�temeletes r�gi h�zn�l k�t�tt�nk. – Tuti ez az a c�m? – k�rdeztem.

- Igen ez. – v�laszolta Jo magabiztosan.

- Akkor menj�nk be. – javasoltam, de a h�tamon a sz�r is fel�llt a hely l�tt�n. Csak �gy �radt bel�le minden rossz, ami egy helyen �sszegy�lhetett.

- J�l vagy? – k�rdezte Jo, mikor megborzongtam a h�zba l�pve.

- Asszem igen, csak siess�nk innen.

- Ok�! – v�laszolta �s kett�v�ltunk �s megkerest�k a rendel�t, ami az emeleten volt. – MEGVAN! – kiab�lta. �n felrohantam hozz�. �letem egyik legrettenetesebb l�tv�nya t�rult el�m. Egy olyan fogorvosi rendel�, ahol minden felbor�tgatva, poros �s mindenb�l �radt a fert�tlen�t� szaga. �h, hogy �t�lom. K�rberaktuk feh�r gyerty�val, felrajzoltuk a pentagramm�t �s minden cs�cs�ban elhelyezt�k egy-egy hatalmas feh�r gyerty�t. Elkezdtem mormolni egy �jabb latin ig�t. A szellem megjelent a k�r k�zep�n, majd elt�nt.

- V�ge? – k�rdezte Jo.

- V�ge! T�nj�nk el. – mondtam. De m�r mikor a l�pcs� alj�ra �reztem, hogy baj van. �s mikor h�tulr�l r�m t�madtak m�r tudtam ez csapda volt. Jo ijedten n�zett vissza r�m. - Menj ki innen. Gyer�nk, kifel�. – mondtam, de � csak n�zett r�m. – JO! B�ZZD R�M! – kiab�ltam r�m k�t v�dekez�s k�z�tt. – MENJ KI! – erre � kiment. A t�mad�m egy 40 k�r�li fekete fick� volt. Ijeszt� nagydarab, amolyan kigy�rt izomfej�. Percek m�lva v�gre el�ny�s helyzetbe ker�ltem. Ell�ktem magamt�l. N�h�ny m�sodperc piheg�s k�vetkezett, majd k�rbevettem magam a pajzsommal. Id�k�zben Jo miatt agg�dtam. Rem�lem, � j�l van �s m�r a kocsiban van. Azon fel van rajzolva a d�moncsapda, ott biztons�gban van. K�r volt m�ssal foglalkoznom, hiba volt. �s a hiba k�vetkezm�nye egy k�s a v�llamban. Ez csak egy olyan k�s, lehet, amivel meg�ltek egy �rtatlan embert. K�l�nben nem tudott volna �thatolni a pajzsomon. – Rohadj meg! – sziszegtem a f�rfinak. Ekkor a feh�r f�ny, kezdett egyre ritk�bb� v�lni. Az utols� pillanatban bev�g�dott Jo �s elkezdte mormolni a d�mon�z�s sz�veg�t. A f�rfi felord�tott k�nj�ban �s egy fekete f�st t�vozott a test�b�l. A f�rfi �sszecsuklott �s ijedten tekintett sz�t a szob�ban. Ami el�gg� romos volt l�nyeg�ben az elhagyatotts�g, l�nyeg�ben az el�bbi buny� miatt. Odakint teljesen bes�t�tedett.

- Mi t�rt�nt? Hol vagyok? – k�rdezte a fick� zavartan. Jo figyelemre sem m�ltatta, csak fel�m rohant, a nyak�ba karoltam �s kiny�zott a h�zb�l. A f�rfinek m�g visszasz�lt.

- Legk�zelebb kevesebb drogot haszn�lj, vagy szokj le, akkor tal�n eml�kszel, majd a tetteidre! – azzal a kocsi any�s�l�s�re �ltetett. � maga bev�g�dott a vezet��l�sre �s a kocsit ind�totta vagyis csak ind�totta volna, ha beindult volna, idegesen a korm�nyt verte. – Ne most! Ne most! Cseszd meg!

- H�j, nyugi! Nincs g�z, m�g nincs, de nem szedn�d ki ezt a szart bel�lem. – utaltam a k�sre.

- Ok�! – suttogta a k�nnyein �t. Majd kih�zta bel�lem �n felord�tottam f�jdalmamban. El�jultam.

- Ang, t�rj magadhoz, ezt nem teheted velem. – pr�b�lt �szhez t�r�teni. Kev�s sikerrel. – A rohadt �letbe indulj m�r be te �cskavas! – ind�totta �jra a kocsit, ami csod�val hat�ros m�don beindult.

- Lassabban. – suttogtam neki. – Nem akarok ebben a f�mkopors�ban meghalni.

- Tarts ki, mindj�rt a k�rh�zba �r�nk.

- Oda nem vihetsz! – suttogtam ism�t. – �n f�lig angyal vagyok, elfelejtetted?

- Akkor hova? – k�rdezte tan�cstalanul.

- A b�rba.

Percekkel k�s�bb a b�r el�tt f�kezt�nk le. Beseg�tett, de ott �sszerogytam a f�ldre. � tov�bbra is a k�nnyeivel k�zd�tt.

- Nyugi! Semmi baj. – pr�b�ltam nyugtatni.

- Mit hozzak?

- Semmit. Maradj itt! – suttogtam. �jra el�jultam. Hossz� �jszak�nak n�zt�nk el�be, de legal�bb nem voltam egyed�l. A leveg� �rezhet�en forrott k�r�l�ttem, de annyira, hogy meg�gettem Jo kez�t is. Sz�rny� �lmaim voltak. Minden l�ny visszat�rt, amit eddig �ld�ztem �s �tk�ldtem a m�svil�gra �s mind engem �ld�z�tt. �ml�tt r�lam a v�z. Egy tuti nem akarok pokolra ker�lni t�l sok ott az ellens�g. Jo nem gy�zte t�vol tartani a vend�geket a b�rt�l, hiszen nyit�si id� volt.

- Ma nincs nyitva a b�r! – kiab�lta m�r vagy harmadszor. �rezhet� volt a hangj�n, hogy rettenetesen agg�dik. De � maga tal�n nem is �rti, hogy mi folyik itt. Nem a sz�r�s lehet sz�momra hal�los, hanem a penge, amivel sz�rtak. R�ad�sul az a valaki pontosan tudta, hogy hol a leggyeng�bb a pajzsom, a bal v�llamn�l. Hogy mi�rt? Mert a jobb oldalam „angyali” a jobb szemem k�k, a jobb kezem az, amivel k�pes vagyok a f�nyt ir�ny�tani. Eg�szen egyszer�en m�sikkal nem megy. Egy pillanatra l�ttam Meg arc�t, amint nevet, �jra siker�lt tal�lnia egy sz�ke k�ls�t mag�nak, ami nagyon hasonl�tott az el�z� �ldozat�ra, m�rmint amit �n ismertem. A nevet�se k�zben felvillant a fekete szeme is, erre riadtam fel �s �ltem fel a b�r padl�j�ban. Jo �r�mteljesen n�zett r�m �s rohant volna fel�m, de leintettem.

- M�g ne! – suttogtam rekedten, erre � megtorpant. A sz�m m�r kisz�radt �s er�tlennek �reztem magam. Id�k�zben �szrevettem, hogy igencsak forr� lehetett a helyzet, mert m�g a padl�n is felismerhet�en l�tszik az �g�s nyoma, amit �n okoztam. �vatosan leh�ztam a sebr�l a fekete topot, �s megn�ztem a sebet, a bal v�llamon a csont alatt helyezkedett el, 5 centi v�r�s k�r a k�zep�ben a sebbel. Levettem a fekete kab�tomat is, amit �rdekes m�don nem �gettem meg �s a rajtam l�v� ruh�imat sem. A kab�tot f�lredobtam. Becsuktam a szememet �s er�sen a sebre koncentr�ltam, k�rbevett valami feh�r k�dszer�s�g. A jobb kezemmel meg�rintettem a bal v�llamat, amib�l egy f�nynyal�b t�rt el� �s �sszeforrasztotta a megv�gott h�somat, az eg�sz egy hegg� forrt �ssze. Ami el�g l�tv�nyos volt �s Jo is �mulva n�zett fel�m. Kicsit megv�ltozott a csaj mi�ta ismer. Az angyalok csod�kra k�pesek. A feh�r k�d elm�lt �s �n pihegve �ltem a padl�n. � r�m n�zett, amire �n lassan b�lintottam, hogy most m�r j�het. A l�ny let�rdelt velem szemben �s �t�lelt.

- H�la az �gnek! Nagyon megijesztett�l �m! – mondta.

- Sajn�lom, nem direkt volt. – mondtam alig hallhat�an. – K�sz�n�m! – suttogtam, ekkor felfigyeltem az �g�sre a k�zfej�n, ami m�r sz�pen felh�lyagzott. – Ez �n voltam? – k�rdeztem a sebre utalva. Pont �gy volt a nyom, mint ahogy fogtam a kez�t. � csak n�m�n b�lintott. A fen�be is m�s angyal tud gy�gy�tani is, �n nem. Mi�rt pont azt vett�k el, amire sz�ks�g lenne. – Sajn�lom! – kezdtem bele a zokog�sba. A k�nnyeim potyogtak a padl�ra �s �tban oda v�gigfolytak Jo kez�n is. Olyat �reztem, amit m�g soha. Felmelegedett a padl� �s Jo is fur�n n�zett r�m, egy pillanatig elvak�tott egy f�nycs�va is. Jo k�zfej�r�l elt�nt az �g�s �s a padl� is �jra a r�gi „f�ny�ben” ragyogott fel.

- K�r, pedig olyan j�l mutatott a padl�n. – mondta Jo. – Legal�bb eldicsekedt�nk volna, hogy legy�zt�nk egy d�mont �s az �gette be mag�t a padl�ba.

- Tiszta h�lye vagy! – r�h�gt�k el magunkat mindketten.

- Gyere! – �llt fel a padl�r�l �s ny�jtotta a kez�t. - Most pedig alv�s, d�lut�nig meg sem l�ssalak. – adta ki a parancsot. Mivel m�r reggel 6 �ra volt.

- Igenis f�n�kasszony. – mondtam �s elindultam sz�pen lassan a saj�t szob�m fel�. �s v�gigfek�dve az �gyon m�r aludtam is.