7. Nevedben a sorsod

Megr�k�ny�dve n�ztem r�. Na nem! Nem leszek �n az �gyeletes idi�ta. �gy, b�r nagy er�fesz�t�ssel, de rendeztem az arcvon�saim, hogy viszonylag nyugodtnak �s �rtelmesnek t�njek.

- Nem szeretn�l ehhez m�g p�r dolgot hozz�f�zni? - Szerintem a helyzethez k�pest nagyon udvarias vagyok.
- Ne haragudj, nincs id�m mindent elmagyar�zni. De elviszlek az Any�hoz, � majd minden k�rd�sedre v�laszol. Nekem tov�bb kell mennem a h�rrel, hogy meg�rkezt�l, �s elint�znival�m is akad m�g b�ven - azzal intett, �s elindult befel� az erd�be.

Mit tehet ilyenkor egy pasi? Mentem ut�na. R�g megtanultam, hogy a n�knek nem �rdemes ellentmondani, mert �gyis kiharcolj�k az igazuk. F�l�sleges er�pocs�kol�s.
Ink�bb n�zel�dtem, mik�zben hallgatag vezet�m m�g�tt s�t�ltam az �sv�nyen. Hatalmas f�k vettek k�r�l, az �gaikat karvastags�g� li�nok k�t�tt�k �ssze. Tiszt�ra dzsungel-feelingem lett t�le. Meg azok a hangok is, amik a s�t�nk k�s�ret��l szolg�ltak. Sosem voltam valami nagy term�szetb�v�r, de kicsit abszurdnak �reztem, hogy egyiket sem tudom beazonos�tani.

Itt-ott, ahol a f�k gy�kerei el�g helyet hagytak, k�l�n�s form�j� bokrok bukkantak fel, �s fur�bbn�l fur�bb vir�gok. B�d�t� illatuk szinte neh�zz� tette a leveg�t, de a meg-meglebben� szell� el�zte az ebb�l fakad� f�radts�got. �gak roppantak, hol a l�bam alatt, hol nem messze t�lem, de nem �reztem fenyeget�st. J�l esett v�rosi f�lemnek a neszekkel �tsz�tt cs�nd.

Az �sv�ny v�get �rt egy �jabb, kisebb tiszt�son, ahol egy apr�csk�nak t�n�, de nagyon bar�ts�gos h�zik� �llt h�vogat�an. N�dteteje volt �s apr� k�m�nye, meg piros musk�tli az ablakaiban. Pont, mint a mes�kben. Vezet�m arra vette az ir�nyt, �s �n is arra d�bbentem r�, hogy ideje volt. M�r el�gg� �rzem a l�bamat, a gyomromr�l nem is besz�lve.

Miel�tt bekopogott volna a kis faajt�n, Adelinda fel�m fordult:
- L�gy az Any�val nagyon kedves! - t�bbet nem f�z�tt hozz�, csak bez�rgetett.

Egy kortalan n� nyitott ajt�t. L�tszott rajta, hogy nagyany�kor�, de arc�b�l, mozdulataib�l olyan fiatalos lend�let sug�rzott, hogy a magam tizenh�t �v�vel ser�nyen elb�jhattam volna m�g�tte. Amint megl�tta Adelind�t, sz�ja mosolyra g�rb�lt, �s olyan nagymam�san meg�lelte.

- De j� l�tni t�ged, Vitusk�m! �r�l�k, hogy m�g mindig �p �s eg�szs�ges vagy.
A l�ny v�lla f�l�tt pillant�sa r�m esett.
- L�tom, sikerrel j�rt�l - azzal engedte kibontakozni t�rsn�met az �lel�sb�l, �s r�m mosolygott.
- �dv�z�llek n�lunk - intett bar�ts�gosan a kunyh�ja fel� –, Polix�n any� vagyok.
- ���... h�t... Sz�val �n is �r�l�k, hogy itt vagyok – ny�gtem ki valami v�laszf�l�t, azon gondolkodva, hogy ez mennyire nem igaz. Baromira nem �r�l�k, mert azt sem tudom, hol, �s v�gk�pp, hogy mi�rt vagyok itt, de h�la any�mnak �s az � nevel�s�nek, az udvariass�gom megel�zte az �szintes�gemet.

- Alfonz vagyok.
- Csitt! - Az any� kicsit ijedten n�zett r�m, majd Adelind�ra. - Nem mondtad neki, hogy ne haszn�lja a nev�t?
- De sz�ltam. - Bossz�san r�m pillantott. - Csak kicsit lassan kapcsol. Nem tudom, mi lesz �gy...

A mondat v�ge ott f�gg�tt a leveg�ben, �s �n azon kaptam magam, hogy megint nem �rtek semmit. Csak �lltam ott az �sszevillan� szemek keresztt�z�ben, �s sz�rnyen sajn�ltam magam. Ez is csak velem t�rt�nhet meg. Mi�rt nem tudj�k rendesen elmagyar�zni, mit akarnak, �s mi�rt mindig �n �rzem magam idi�t�nak a kialakult helyzetben? F�leg, mert csak a saj�t nev�r�l volt sz� eddig. Honnan kellett volna tudnom, hogy az eny�m is tabu, f�leg azt, hogy mi�rt?
Az any� hangj�ra eszm�ltem.

-... akkor gyertek beljebb, ne itt kinn �csorogjunk.
- �n nem tehetem, s�rg�sen tov�bb kell mennem, m�g sz�tviszem a h�rt, �s �sszeh�vatom a Tan�csot. Nem vesztegethetek t�bb id�t. M�r tegnap itt k�ne lenn�nk, de ez – itt fel�m intett – elrohant, �s mire sz�t tudtunk v�ltani, lez�rult az �tj�r�.

M�r nem is k�s�reltem megs�rt�dni azon, hogy holmi „ez”-nek titul�ltak, vagy azon, hogy valamit, tudtomon k�v�l, megint �n sz�rtam el. Azt hiszem, kezdek belet�r�dni a mai napba �s az elker�lhetetlenbe, �gy amikor az any� kit�rta el�ttem a h�zik� ajtaj�t, rezign�ltan bel�ptem, an�lk�l, hogy �szrevettem volna, Adelinda elt�nt mell�lem.

A kunyh� bel�l is pont olyan bar�ts�gosnak t�nt, mint k�v�lr�l. A konyh�ba �rkeztem, ami egyszerre szolg�lt f�z�-, eb�dl�- �s fogad�helyis�gk�nt. Vajon hallottak itt amerikai t�pus� nappalir�l? Nem hinn�m. A sarokban sparhelt �llt, az meleg�tette a k�padl�s helyet, gondolom a h�z t�bbi r�sz�t is. Most is vid�man pattogott benne a t�z, �s s�l� t�szta illat�t hozta fel�m az ajt� kavarta l�g�ramlat. Beljebb szoba ny�lt, a m�sik oldalamon az �t tal�n a kamr�hoz vezetett.

- �lj le, Lelkem, mindj�rt ker�tek neked valami ehet�t. Biztosan elf�radt�l idefele.
- K�sz�n�m.

Csak n�ztem, ahogy s�r�g-forog, �s pr�b�ltam meggy�zni a gyomrom, hogy bunk�s�g neki is sz�lnia �ress�g�r�l, amikor �n m�r megtettem. Am�g �gy viaskodtunk, az any� megter�tett, �s el�m rakott mindent, mi szem-sz�jnak ingere. Pont, mint a mes�kben. Nem tehettem r�la, de megfordult a fejemben a gondolat, ez�rt oldalra sand�tva, gyan�s szemmel kezdtem m�regetni a sparheltot. M�r nem is t�nt olyan vid�mnak �s bar�ts�gosnak a pattog�sa...

Az any� �szrevette pillant�som �s j��z�en f�lkacagott. L�tva elpirult arcomat, m�g jobban r�kezdte, r�zk�dott bele mindk�t v�lla, �n meg pr�b�ltam f�ltal�lni a l�thatatlann�v�l�s technik�j�t, h�tha bej�n, ha m�r itt minden ilyen meseszer�. Mikor j�l kinevette mag�t, r�m kacsintott.

- L�tom, sok n�pmes�t olvast�l. De nem kell agg�dnod, a zseng�bb gyerekeket kedvelem - azzal �jra kacagni kezdett, �n pedig bel�ttam, hogy a l�thatatlans�g itt m�r nem seg�t.
- Bocs�nat.
- Semmi gond, Lelkecsk�m. R�gen nevettem m�r ilyen j�t, de ha megk�rhetlek, akkor ne sz�l�ts „�regany�mnak”.

Nem tudtam, hogy milyen, ha az ember minden v�re az arc�ba szalad, de szerintem hasonl�an n�zhettem ki az el�ttem �ll� c�kl�s�veg tartalm�hoz.

- Mondom, semmi gond! Ezekben az id�kben kincs minden kacagtat� pillanat.
K�rd�n n�ztem r�, � pedig ahogy mosolygott vissza, szemeiben m�g mindig az el�bbi vid�ms�g szikr�i pattogtak, de m�ly�n megpillantottam a b�lcsess�get, �s a neh�z id�k n�lk�l�z�s�t.

- K�rdezz b�tran! Sz�vesen v�laszolok, ha m�r Vitus r�m s�zta a feladatot.
Ezer, meg ezer, �s m�g t�bb k�rd�s kavargott bennem, mi�ta tal�lkoztam a nyakamba es� csajjal. Vajon hol kezdjem?
- Mi�rt h�vod Vitusnak? Nekem azt mondta, Adelinda a neve.
- Igen, pontosabban kellett volna figyelmeztetnie t�ged. Nem is �rtem, mi�rt �rulta el ilyen meggondolatlanul az igazi nev�t...

Hangtalan gondolkodott egy ideig, majd ism�t fel�m fordult.
- Nem tudom, mit akar, mennyit mondhatok el, de igyekszem t�ged is felvil�gos�tani �letbev�g�an fontos dolgokr�l, �s meg�rizni az � titkait is. Nos, n�vk�rd�s. Vannak bizonyos l�nyek, akiknek k�t nev�k van. P�ld�ul dzsinnek, s�rk�nyok, v�mp�rok, �s m�g sok ilyen teremtm�ny. Nekik van egy eredeti nev�k, ami a l�ny�ket rejti, �s van t�bb-kevesebb olyan nev�k, amiken a f�ldi haland� sz�l�tja �ket. Az eredeti nev�ket titkolj�k, mert aki ismeri, annak hatalma van a l�nyeg�k, teh�t test�k �s szellem�k f�l�tt egyar�nt. Minden l�nyn�l m�sk�pp n�z ki ez a hatalom, de akiket �rint, azok nagyon vigy�znak r�. �rted-e eddig?

- Igen. Adelinda is ilyen... l�ny?
- Nem mindenkinek van sz�ks�ge �j n�vre azok k�z�l, akiknek van. N�melyek az�rt haszn�lnak t�bbet, mert el�kel�nek v�lik, m�sok az�rt, mert azt a l�tszatot akarj�k kelteni, hogy valamely ilyen n�p sz�l�ttei, megint m�sok pedig csak az�rt, hogy ne der�lj�n ki, honnan sz�rmaznak. A k�rd�sedre csak Vitus adhat v�laszt, de figyelmeztetlek, ne haszn�ld az igazi nev�t, mert nem tudhatod, nem kevered-e bajba vele. - Most hat�rozottan szigor�an n�zett r�m, nem mertem k�ts�gbe vonni szavait, sem tov�bb faggatni a t�m�r�l. Miut�n abbahagyta az arcom vizsg�l�s�t, egy �jabb mosollyal az arc�n folytatta.

- Vitus annyit tesz, sz�fogad�. Ezt a nagyl�nyt ugyanis �n neveltem eg�sz kicsi kor�t�l. Vad gyerek volt, �s �rva, ami nem is csoda, hiszen a h�bor� kirobban�sa k�r�l sz�lethetett. Olyan �t�ves form�nak t�nt, amikor Windebalt egy nap be�ll�tott vele, �s a gondjaimra b�zta. Meghagyta, hogy ne haszn�ljam az igazi nev�t, azzal visszat�rt az erd�be, ahonnan j�tt, sosem volt b�besz�d�. Ennek idestova tizenk�t, vagy tizenh�rom �ve. Vituska, mint mondtam, aranyos, de nagyon vad�c kisl�ny volt. Ez�rt is furcs�llottam, hogy velem milyen engedelmes, �gy elkereszteltem Vitusnak.

Elmerengett a r�gi, tal�n sz�p eml�keken, �n pedig nem mertem megzavarni, �gy cs�ndesen ettem tov�bb, b�r a k�rd�sek sz�ma csak n�tt a fejemben.
Olyan hirtelen sz�lalt meg, hogy ijedtemben majdnem az �lembe ejtettem a k�st, ami valljuk be, nem t�l nyer� �tlet, ha �rted, mire gondolok...

- A neveket �ltal�ban ki�rdemlik ezen a f�ld�n, �gy nem tudom, hogyan nevezzelek most. Neked is aj�nlom, hogy am�g nem vagy tiszt�ban a k�pess�geiddel, addig ne haszn�ld a mostanit. Az ember nev�ben van a v�gzete. Senkit sem v�letlen keresztelnek ennek, vagy annak.
Ezt m�r nem b�rtam meg�llni.

- M�g j�. Azt hittem csak ap�m baroms�ga volt, hogy ilyen h�ly�n h�vjanak. Sosem �rtettem, Anya mi�rt nem v�t�zta meg, hiszen egyed�l nevelt f�l. Sosem ismertem azt az embert, aki a nevemet adta. Szerintem nem a F�ld�n j�rt, hogy ilyen l�k�tt n�vhez ragaszkodott...

Nem fejeztem be a gondolatot, mert valami sz�get �t�tt a fejembe, de mire k�rvonalaz�dhatott volna, addigra m�r megint az any� k�t�tte le minden figyelmem.

- Nem tudom, �desany�d mi�rt d�nt�tt �gy, de szerintem sz�p, �s b�szke neved van. Tudod egy�ltal�n, mit jelent?
- Nem - n�ztem r� k�v�ncsian.
- Nemes, k�szs�ges, harcra k�sz f�rfi.
Nos, t�nyleg h�zelg�, de szerintem ilyen idi�ta n�vbe, mint az Alfonz, k�r beles�r�teni ennyi jelent�st.

Az any� egy darabig cs�ndben szeml�lte az arcom, (engem m�r kezd kicsit zavarni a t�l sok cs�nd ebben a besz�lget�sben) miel�tt ism�t megsz�lalt.

- Hidd el, minden j�l van �gy, ahogy van. M�g eltelik egy kis id�, am�g ezt magad is bel�tod, de akkor majd arra k�rlek, l�gy b�szke a nevedre!
R�n�ztem, az arc�n mindentud� mosoly �lt.

- Mit jelent az �n neve?
- Polix�n? - sz�lesedett el a mosolya. – Vend�gszeret�. De nekem is van m�sik nevem. - Mostanra megint kacag�ss� v�ltak a szemei. - Wandelin �s a kuty�i a megtisztel� Asztrid n�ven emlegetnek, ami annyit tesz, akit az istenek j�indulata elvar�zsolt.
Kicsit �rtetlen�l n�ztem r�, mire a nevet�se elszabadult, �s ak�zben v�laszolta.
- Bolondnak tartanak, ennyi.

H�t... eln�zve, lehet n�mi igazuk. Gondolatban r�gt�n meg is r�ttam magam az �tlet�rt, hiszen az any� csak t�lzottan sz�v�lyesnek, bolondnak semmik�pp nem t�nt.

- L�tom, v�gezt�l – mutatott az asztalra. - M�ra el�g a mes�b�l, k�r lenne elrontani a hangulatot szomor� k�rd�sekkel. Megmutatom a fekhelyed - azzal f�l�llt, �s ellentmond�st nem t�r�n elindult a szoba fel�.

K�vettem az any�t, �reztem, hogy t�nyleg nehezedik a fejem. T�l sok minden t�rt�nt velem az ut�bbi napon, �s a r�m�lmok se seg�tettek kipihenni magam. �gy amikor Polix�n megbontotta az egyik �gyat, �s bar�ts�gosan megpaskolta a v�nkost, nem k�rdeztem semmit, csak j�les�n eld�ltem, mint egy fa. Begub�ztam a dunyh�ba, �s mindennem� elm�lked�s n�lk�l el is aludtam.

Odakinn a telihold t�ny�rja m�r v�gan gurult az �jszaka eg�n, �s a t�voli vony�t�st megsz�rte a k�r�l�tt�nk susog�, soha le nem nyugv� erd�.