8. Windebalt

�rnyak, k�dfoszl�nyok, meleg. K�rbe�lel, elfolyik, j�t�kosan leh�z, majd ism�t f�ldob a h�t�ra, mozdul, hull�mzik, l�legzik. Puha, l�gy, simogat�. Sosem �reztem magam ennyire nyugodtnak, ennyire biztons�gban. B�ke.

Hirtelen nyitom ki a szemem. Nem tudom, hol vagyok, mit keresek itt, �s az els� pillanatban m�g saj�t l�tem tudat�ra �bredni is neh�z. Azt�n minden a hely�re z�kken. Egy kunyh�ban vagyok, a valami k�zep�n, egy idegennel, �s m�g mindig nem tudom, mi�rt. Jah, hogy mindent a hely�re tegy�nk, �gy is, mint a nemi identit�som, fi� vagyok.

Ahogy ezt mind tiszt�ztam fejben, m�r eg�sz vid�man keltem f�l, v�gt�re is, ha m�r �gy t�nik, itt ragadtam, mi�rt ne �rezhetn�m j�l magam. F�leg annak tudat�ban, hogy m�g Jancsit sem �t�ttem ki a nyeregb�l.

Az �gyam melletti sz�ken a ruh�im sz�pen kiteregetve, mellette a lav�r, bolyhos t�r�lk�z�kkel. Tiszta t�nd�rmese. Miut�n siker�lt k�rbecsod�lnom a mosd�eszk�z�ket, �s r�j�ttem, hogy komolyan ebben, vagy ezzel kell f�rdenem, nekil�ttam valami tiszt�lkod�sf�l�nek is, de valljuk be, hogy ink�bb macskamosd�s volt. Egy v�rosi gyereknek, aki f�rd�szob�val �s zuhannyal n�tt f�l, igencsak meg kell k�zdenie a lav�rral.

Megsz�r�tkoztam, majd magamra vettem a ruh�imat, �s kil�ptem a konyh�ba. Tudom m�r, mi keltett f�l. A k�v�, �s a frissen s�l� szalonna, toj�s illata csalogatta ki az �lmot a szememb�l. A gazdaasszony valahol a kamr�ban matatott, �n pedig meg�lltam az ajt�ban szimatolni. Egy fekete kand�r s�t�l �t el�ttem m�lt�s�gteljesen a tejest�lj�hoz. Most legyek babon�s? Abban a bizonyos mes�ben vajon volt sz� fekete macsk�r�l?

- Sz�p j� reggelt, vi�tor!
- �hm. J� reggelt! Mi az a vi�tor?
- Tegnap m�r eml�tettem, hogy nem haszn�lhatod egy darabig a saj�t nevedet. Neked nem lenne szerencs�s, mert akkor megtudn�k, hogy itt vagy. Ez�rt k�sz�nt�ttelek a v�ndor sz�val, mert �gy bar�ts�gosabb, nemde? - mosolygott r�m h�ziasszonyom.

H�mm�gtem valamit, erre mit sz�ljak? Egy olyan vil�gba cs�ppentem, ami teli van sz�momra idegen kifejez�sekkel, �s m�g csak a nevem sem lehet a r�gi, annak ellen�re, hogy mindig is ut�ltam, de az�rt ez az egy eddig biztosan hozz�m tartozott. T�nyleg szeretn�m tudni, mi folyik itt.

- Kik akarnak tudni r�lam? P�r nappal ezel�tt m�g �n sem hittem, hogy idejutok, akkor mi�rt is v�rn�nak? - tettem f�l az �sszer� k�rd�st, �s igyekszem elhessegetni azt a bizonyos el��rzetet, hogy nem fogok �r�lni.
Polix�n az asztalhoz invit�lt, el�m rakott minden f�ldi j�t, majd amikor l�tta, hogy v�gre falatozni kezdek, belekezdett a „mes�be”.

- Tudom, hogy sok minden zavaros neked most, fiatal�r. Nem mindent �rulhatok el, majd Vitus d�nt a r�szletekr�l. De annyit megtehetek �rted, hogy mes�lek egy s m�st, m�gis legyen valami fogalmad az itteniekr�l.

T�mtem a fejem, nem sz�ltam k�zbe, mert nem akartam megakasztani. Rem�nykedtem, ha v�gre elkezdi, akkor legal�bb azt megtudom, hol vagyok. Egy ideig figyelmesen vizsg�lta az arcom, majd v�g�l folytatta.

- Azt m�r, gondolom, tudod, hogy Vulcanuson vagy. Ez a f�ld egy hatalmas sziget, melyet h�rom tenger �lel k�rbe. �szakr�l a Mesob, a Zaf�r-tenger, Keletr�l a Vibzog, a K�rmin-tenger, �s Nyugatr�l az Em�b, az Az�r-tenger. Nem tudjuk, hogy van-e rajtunk k�v�l m�s sz�razf�ld is, mert akik elindultak kider�teni, sosem t�rtek vissza. �szakon a legsek�lyebb a v�z, ez�rt teli van h�n�rral, �s tengeri n�v�nyekkel, melyek z�ldd� sz�nezik a viz�t. Keleten a felkel� Aur�ra v�r�sre sz�nezi, m�g az elj�v� �jszaka visszaadja k�k sz�n�t. A sziget neve Vulcanus, sug�rz�t, ragyog�t jelent. Ezt az anno m�k�d� vulk�njai miatt adt�k neki a r�giek. Most az �szakkeleti erd�s�gekben vagyunk, amit csak Silv�nak, azaz erd�nek neveznek. �n hossz� id� �ta itt �lek, mert m�g ez az egyik legh�bor�tatlanabb hely. A tiszt�st, melyen a h�zik�m �ll, Doym-Dijnek ismerik az arra �rdemesek. Nincsen sok t�rsas�gom, csak azok, akik szint�n az erd� rengeteg�ben kerestek mened�ket a sziget t�bbi r�sz�n d�l� h�bor�k miatt.

- H�bor�? - k�rdeztem r� csod�lkozva, mert azt hiszem, el�g f�ldrajzi adatot meghallgattam az ut�bbi p�r percben. Sosem voltam j� topogr�fi�b�l, ez�rt minden er�mmel igyekeztem a t�m�t terelni.

- A r�gi kir�lyok a sziget k�zep�n l�v� K�r�b�l ir�ny�tott�k az �letet. De tizenk�t-tizenh�rom �ve az akkori kir�ly �s csal�dja �rul�snak esett �ldozatul. Mire b�rki is �szbekaphatott volna, Wandelin �s n�pe m�r el is foglalta a K�r�t �s kiki�ltotta mag�t �j kir�lynak. S�t�t id�szak k�sz�nt mindenkire, hisz nem t�rnek maguk mellett m�s fajt meg. A koron�z�s pedig �rv�nyes volt, nem tehett�nk semmit. Ez�rt a walteru, a kir�ly serege, retteg�sben tart mindent, �s mindenkit. Egyetlen hely van, ahov� nem tudtak id�ig bef�rk�zni, itt h�z�dik meg az ellen�ll�k csoportja. K�rmen a sziget �szaknyugati sark�ban van, �s hatalmas hegyek z�rj�k el a sz�razf�ld t�bbi r�sz�t�l. Egyetlen sz�k �tj�r� vezet be, �gy k�ptelenek nagyobb sereggel t�madni �ket, a kisebbekkel pedig a v�d�k k�nnyed�n elb�nnak.

M�r megint kezd�nk a f�ldrajz ir�ny�ba eltol�dni, ez�rt gyorsan megpr�b�lok ism�t t�m�t v�ltani. M�r zsong a fejem a sok adatt�l.
- Hogy ker�l�k �n a k�pbe? - (Rem�lem err�l nem �jabb helys�gnevek jutnak esz�be.)
Egy darabig �rtetlen�l n�z r�m, majd eszembe jut, hogy val�sz�n�leg nem besz�li a fiatalok „f�ldi” szlengj�t.

- Hogyan ker�ltem ide, �s legf�k�pp mi�rt?
- Egy nap megjelent a f�papn�nek Szelen�, Vulcanos Istenn�je, �s parancsba adta, hogy l�togass�k meg Stella Marist.
- Az nem egy fa? - v�gok k�zbe. - Azt ismerem.
- Nem ak�rmilyen fa. Senki nem tudja, honn�t �rkezett, tal�n a tenger hozta a magot, melyb�l kikelt. R�ges-r�gen �ll m�r ott, nem tudni, mi�ta, s mi c�lb�l. Id�r�l-id�re, az arra �rdemeseknek megsz�lal, tan�csot, vagy j�slatot ad. �gy a F�papn� nem ellenkezett, hanem a jelen�s ut�n r�gt�n elk�ldte az els� k�zn�l lev� embert.
- Ade... Vitust?
- Pontosan - mosolygott vend�gl�t�m. – Nem hitted volna, hogy ilyen fontos ember, mi?

Sz�, mi sz�, t�nyleg nem. Hisz id�sebbnek t�ntem n�la, �s b�rmilyen furcsa is volt a viselked�se, �lt�zk�d�se, sosem gondoltam, hogy fontosabb szem�ly lehet, mint a korunkbeli csajok b�rmelyike. Na igen, f�rfisovinizmus.

- Vitus elindult Stella Marishoz, �m amikor meg�rintette, egy sz�m�ra idegen vil�gba cs�ppent. Miut�n nem akart f�l�sleges felt�n�st kelteni, f�lm�szott a mellette l�v� f�ra �s figyelt. H�rom nap ut�n val�sz�n�leg biztos lett a dolg�ban, �s le akart m�szni, de annyira megg�mberedett, �s val�sz�n�leg �hes is lehetett, hogy eg�sz egyszer�en leesett a f�r�l. Szeg�nyk�m. Nem gy�z�tt sz�gyenkezni, meg szabadkozni nekem, mikor elmes�lte. Meg van r�la gy�z�dve, hogy hib�zott. Szerintem t�l szigor� mag�val, nem k�ne ennyire hajtani, hiszen m�g olyan fiatalka.

P�r percnyi csend �llt be, �s �n nagyon rosszul �reztem magam. Hogy leord�tottam szeg�nyt. Ha tudtam volna... B�r ki az a gy�k�r, aki h�rom napig l�g egy f�n, �tlen-szomjan?
- V�g�l tal�n minden j�ra fordul, hisz elhozott t�ged. A Szent Fa nem adott magyar�zatot, de nem is ellenkezett, �gy Vitus j�l d�nt�tt, neked kellett j�nn�d.

�n ebben kor�n sem voltam olyan biztos, �s kezdtem igen cs�ny�kat gondolni, �s megfelel� hal�lnemeken agyalni, ami, valljuk be, el�g r�hejes, ha egy f�r�l van sz�. M�g ha oly szesz�lyes, sorsomat megkeser�t� f�r�l is. Fenyeget�snek sz�m�t, ha be�g�rem neki a fogpiszk�l� l�tet?

Hogy eltereljem nem �riemberhez m�lt� gondolataimat, egy �jabb k�rd�st tettem f�l, ami igencsak f�rta az oldalamat.
- �s Vitus? � hogy ker�lt ide? Kicsoda tulajdonk�pp?
- Ezt majd tal�n � maga elmondja, ha itt az ideje, �s meg k�v�nja osztani veled.
- De hisz azt mondta, hogy �n az anyja.
- Nem, nem. Annyit mondtam, hogy �n neveltem f�l. Nem sokkal a h�bor� kirobban�sa ut�n, egy nap be�ll�tott Windebalt �s a gondjaimra b�zta. Semmi t�bbet nem tudok r�la, b�r val�ban saj�tomk�nt szeretem, �s � is sokra becs�l, de nem mes�l mostani �let�r�l. Tal�n k�m�lni akar, hiszen pont az el�l menek�ltem ide, aminek � a s�r�j�ben v�jk�l. T�lem �s t�le is ez a v�ge�rhetetlen �ld�kl�s vette el a csal�dot, �gy ha lehet, nem besz�l�nk ilyenekr�l. Szerintem � is felejteni j�r ide. Ha j�t akarsz, azt tan�csolom, ne k�rdezz r� ezekre.

Mik�zben besz�lgett�nk, �n elfogyasztottam a reggelit, Polix�n elmosogatott, lepakolta az asztalt, �s m�r kinn �lt�nk egy padon babot fejtve. Seg�tettem neki, k�zben � tov�bb mes�lt, apr� t�rt�netekkel sz�rakoztatott. �n nem igaz�n besz�ltem, ami el�g meglep�, de nem nagyon maradt mondanival�m, se hozz�f�znival�m a dolgokhoz. M�g rendszerezni kellett a fejemben, hogy pontosan mir�l mit gondoljak, vagy hogy hogyan is �rezzek ezzel az eg�sszel kapcsolatban.

B�k�sen telt a nap, �s olyan kellemesen �lmos�t� volt a meleg. M�g sosem hallottam ennyi madarat �nekelni, v�rosi gyerek l�v�n, �s furcsa volt az erd� jelenl�t�t is ilyen k�zelr�l, szinte k�zzel foghat�an �rezni. Sokkal bar�ts�gosabb volt, mint ahogy azt valaha is el tudtam volna k�pzelni. Valahogy mindig �l az emberben a f�lsz. Egy rengetegr�l mindig a s�t�tben ismeretlen, f�lelmetes zajok �s roppan�sok ugranak be, pedig ezek a f�k csak nyugalmat �s b�lcsess�get �rasztottak. Hihetetlen, hogy valahol, az erd�n t�l h�bor� d�l. Itt minden b�k�s volt. Az any� szerint nem kell bed�lni a l�tszatnak, mert nem v�letlen menek�lnek ide a harcokt�l megcs�m�rl�ttek. Tud ez az elszigetelt vil�g igencsak goromba is lenni, ha akar. De olyan k�ptelennek t�nik mindez most. Neh�z vir�gillatot hoz a sz�l, �s az ideszokott, apr� �llatok eg�sz k�zel mer�szkednek.

Lehunytam a szemem, hogy a t�bbi �rz�kem m�g ink�bb ki�lesedjen. Sosemvolt harm�ni�t �reztem, egy olyan vil�g l�ktet�s�t, ahol mindennek �s mindenkinek meg van a helye, a feladata �s a c�ljai.

- Megnyugtat�, ugye?
Annyira k�r�l�lelt a b�ke, hogy az idegen, hirtelen hang hallat�ra sem rezzentem �ssze, pedig nem hallottam �rkez�s�t. Lassan nyitottam ki a szemem, mik�zben v�laszoltam.
- Val�ban.

Mellettem egy kentaur �llt. Igaz�b�l m�r semmin nem lep�d�m meg, �gy ezt is csak nyugt�ztam magamban, mint egy olyan dolgot, amit nem �rtek, �s nem is fogj�k megmagyar�zni.
A test�t barna sz�r bor�totta, �s s�t�t s�r�ny hullott r�. Magas testfel�p�t�s�, �s izmos volt, ahogy azt az ember egy ilyen mesebeli l�nyt�l el is v�rja. A szemei is m�lynek, b�lcsnek t�ntek. Nem n�zett r�m, mik�zben �jra besz�lni kezdett b�rsonyos, a f�k zajaiba beleolvad� hangj�n. Olyan volt, mintha maga az erd� sz�lt volna hozz�m.

- A sziget egyetlen nyugodt pontja. M�r nem sok�ig – tette hozz� �rzelemmentesen.
- Biztosan Windebalt vagy. Nekem nincs nevem.
- Tudom. Majd megszolg�lod.
- Mi�rt j�tt�l hozz�m?

Nem tudom honnan, de biztos voltam benne, hogy velem akar besz�lni. Ennek ellen�re sok�ig tartott, am�g ism�t megsz�lalt.
- Neh�z lesz.
- Micsoda?
- Az �t, am�g megtal�lod �nmagad.

Nem akartam �res fecseg�s keret�n bel�l kifejteni, hogy az mindenkinek neh�z, �gy hallgattam. V�rtam, h�tha elmondja, mi�rt j�tt, de � sz�p lassan megfordult, �s t�vozni k�sz�lt.
- Majd gyere vissza - sz�lt, azzal elt�nt, ahogy �rkezett, ugyan olyan hangtalanul.

Ut�nan�ztem, �s nem nagyon �rtettem, mit akart t�lem, de m�r nem f�rasztom magam k�rd�slista �r�s�val. Teljesen f�l�sleges, mert a v�laszok �gy se, �gy se jelennek meg, akkor pedig csak id�pocs�kol�s. Furcsa egy hely – �sszegeztem, �s ezzel le is tudtam mindent.

Sz�p lassan f�lt�p�szkodtam a padr�l, ahol val�sz�n� elb�biskoltam, hisz nem vettem �szre, hogy Polix�n mikor �llt f�l mell�lem, �s bel�ptem a h�zba.