18. fejezet



Hermione nem v�laszolt. Arca tov�bbra is z�rk�zott maradt. A k�nos cs�ndet ism�t Draco t�rte meg:

- Hogy vagy?

- J�l! - b�lintott a n�. - Most m�r eg�szen j�l.

- �s a kicsi?

Hermione arca megv�ltozott. Nehezen lehetett volna leolvasni, milyen �rzelmek suhantak �t rajta, de legal�bb l�tszott, hogy �rez, �s Drac�t m�r ez is megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tte el.

- � is - mondta Hermione.

�jabb cs�nd.

- Piton professzor mondta, hogy beteg volt�l. Az�rt tartott ilyen sok�ig az �t?

- Igen. Meg hogy csak �jszaka haladhattunk.

- Mi�rt csak �jszaka? - k�rdezte a f�rfi kiss� megd�bbenten.

- �… ez hossz� t�rt�net!

- Mondd el! - k�rlelte Draco. - Minden �rdekel, ami veletek t�rt�nt!

- De ez m�r engem is �rdekel! - sz�lalt meg a h�tuk m�g�tt Piton. Hermione kikukucsk�lt Draco mell�l, �s amikor megl�tta egykor hevesen ut�lt tan�r�t, elmosolyodott.

- Professzor! - mondta egy kicsit megillet�dve. - Piton professzor! Hogyan k�sz�nhetem meg?

- Ugyan m�r, nincs mit! - v�gta r� gyorsan Piton. � ugyan nem mosolygott, de szeme annyi megel�gedetts�ggel n�zett az �ltala megmentett fiatal n�re, hogy Hermione meg�rezte: a hajdani ellens�gesked�snek egyszer s mindenkorra v�ge. Innent�l a bajt�rsiass�g l�thatatlan k�tel�ke k�ti �ssze �ket. Pillanatnyi haboz�s ut�n k�t l�p�ssel a f�rfi el�tt termett, �s egy sug�rz� mosoly k�s�ret�ben megragadta annak mindk�t kez�t. Piton megd�bbent, de mivel a helyzet tagadhatatlanul nem volt kedve ellen�re val�, nem h�z�dott el. �s miut�n l�tta, hogy Draco majd �td�fi a szem�vel, m�g t�lzott sz�v�lyess�ggel el is mosolyodott.

- Hermione - d�nny�gte kedveskedve -, annyira �r�l�k, hogy �ps�gben l�tom!

Piton sanda oldalpillant�sokkal ellen�rizte, hogy Drac�t val�ban meg akarja-e �tni a guta, mik�zben hagyta, hogy Hermione belekaroljon, �s meginduljon vele a kunyh� fel�. Arc�n sz�les mosoly �lt - be kell vallani, ez szinte h�tborzongat� l�tv�ny volt -, �gy faggatta tov�bb a n�t, aki kedves mosollyal az arc�n v�laszolgatott neki. Olyanok voltak, mint a r�gi, meghitt bar�tok.

Drac�t val�ban meg akarta �tni a guta! Miut�n �gy t�nt, az ifj� Malfoy senkit sem �rdekel, k�nytelen volt m�g�tt�k somford�lni. Tehetetlen d�h�ben �szre sem vette, hogy val�j�ban mindenki �t figyeli. F�st�l�gve b�multa Hermione h�t�t, �s meg sem fordult a fej�ben, hogy a n� sz�nd�kosan mell�zte �t, �s �dv�z�lte Pitont ilyen megk�l�nb�ztetett sz�v�lyess�ggel. Egysz�val f�rfi m�dra bed�lt az �vezredes tr�kknek: f�lt�keny lett!

A h�z el�tt m�g mindig ott �ld�g�lt az �regember. Piton egyenesen hozz� tartott. Elengedte Hermion�t, �s tiszteletteljesen meghajtotta el�tte a fej�t.

- Mester! - mondta.

- �dv�z�llek, fiam! - v�laszolt hihetetlen�l m�ly hangon az �reg. Draco csak most vette jobban szem�gyre. K�z�pmagas volt a f�rfi, �reg, de m�g mindig j� er�ben lev�. Hossz� haja �s szak�lla �ve al� �rt, mint hajdan Dumbledore-nak, csak az �regnek nem csillogott ez�st�sen, hanem feh�r volt, mint a frissen hullott h�. Sz�rke szeme egyszerre �rult el korral j�r� v�gtelen b�lcsess�get �s csillant meg fiatalos der�vel. �lt�z�ke egy kopottas, csukly�s, f�ldig �r� k�p�nyegb�l �s k�t�lb�l font szand�lb�l �llt. Mellette embernyi nagys�g� bot hevert a kunyh� fal�nak t�masztva. Ahogy szem�t Drac�ra vetette, a fiatalember v�gtelen�l kiszolg�ltatottnak �rezte mag�t, ugyanakkor meg is nyugodott. Ut�nozva Pitont � is fejet hajtott az �reg el�tt.

- Mester! - sz�lt Piton. - Hadd mutassam be Draco Malfoyt. � az, akir�l m�r mes�ltem neked. Az � apja a Nagy�r egyik legf�bb embere. �s �… az apja Miss. Granger gyermek�nek.

- Isten hozott, fiam! - k�sz�nt�tte az �reg. - �lj le k�zib�nk! Sokat hallottam m�r fel�led.

- �s miket? - faggat�zott �vatosan Draco, mik�zben leereszkedett egy primit�ven �sszet�kolt h�roml�b� sz�kre. F�l szemmel figyelte csak, hogy Lupin �s Hermione tov�bbi sz�keket hoznak ki, majd Pitonnak is adva egyet mindny�jan le�lnek.

- Ezt is, azt is - t�rt ki az egyenes v�lasz el�l az �reg. - J�t is, rosszat is. De mi sz�l hozott errefel�?

Draco r�n�zett Hermion�ra, a n� rezzenetlen arccal viszonozta a pillant�s�t. J� perc m�lt�n Draco hirtelen r�eszm�lt, hogy mindenki a v�lasz�t v�rja. �gy l�tszik, b�rmilyen kopottas az �reg, meghat�roz� szem�lyis�g lehet. Draco visszakapta a pillant�s�t az �regre, �s megpr�b�lta �sszeszedni mag�t.

- Ahogy azt m�r Piton professzor eml�tette a bemutat�somkor - kezdte kiss� akadozva, - Hermion�nak �s nekem van egy fiunk. Az�rt j�ttem, hogy l�ssam a fiamat �s az anyj�t.

- Dics�retes! - b�lintott az �reg, aki addig t�relmesen v�rt. - Nagyon dics�retes! Asszonyod virul� r�zsasz�l, sarjad pedig �mhol - mutatott a b�lcs�re.

Drac�ban nem tomboltak �ppen az apai �rz�sek, mert m�g eml�kezett az �jsz�l�ttre, a r�ncos, aszott, cs�f j�sz�gra, aki imitt-amott v�res, �s az arca k�k. Ett�l f�ggetlen�l k�zelebb l�pett a b�lcs�h�z, �s belekukkantott. Meglepetten kerekedett ki a szeme: ez a baba nem az a baba! Ennek form�s kis feje volt, kerek arca, pisze kis orra, cseresznye kis ajka. Eg�szen vil�gos, szinte tejf�l-sz�ke haja csup�n csak az�rt l�tszott, mert b�r�t finoman lebarn�totta a nap. Puf�k kis kezeit a feje mellett tartotta, apr� l�bait felh�zta, ahogy azt m�r a bab�k szokt�k. Szem�t lecsukta, mivel �ppen b�k�sen aludt, pedig Draco rettenetesen k�v�ncsi volt r�. Sejtette, hogy sz�rk�s-k�k szeme van, csak�gy, mint neki, az apj�nak. Ahogy n�zte a gyermeket, egyre t�bb hasonl�s�got fedezett fel a kicsi �s saj�t maga k�z�tt. Lehet, hogy egyed�l a b�r�t �r�k�lte volna az anyj�t�l? Ahogy n�zte, �rezte, hogy gomb�c n� a tork�ban a meghatotts�gt�l. Ez h�t az � gyermeke! Az � fia! �gy �rezte, a vil�g egyik legcsod�latosabb dolga ap�nak lenni!

Hirtelen meg�rezte, hogy n�zik. Felkapta a fej�t, �s �sszeakadt a szeme a b�lcs� t�loldal�n �ll� Hermion��val. Tekintete l�tt�n tudatosult benne, hogy m�g nem gy�zte le a neh�zs�geket.

- No, �lj�l le! - sz�lalt az �reg. - Fiad m�g cseppnyi, de sz�p sz�l leg�ny l�szen bel�le!

- H�la az �gnek, hogy j�l vannak! - sz�lalt meg Piton, aki nem n�zte meg a gyermeket. - M�r nagyon agg�dtam �rt�k.

- Cseppet nehezen �rkez�nek ide. J�magam is aggodalmaskod�m �rett�k, de �m�, itt vagynak! - n�zett szeretetteljesen a fiatal n�re �s Remusra. - �s elbesz�lhetik n�ktek viszontags�gaik sor�t.

Lupin visszamosolygott az �regre, azt�n belekezdett. Elmes�lte, hogy mik�nt mentette ki Holds�ppal Hermion�t �s a kicsit, hogyan szerzett lovat �s ismerkedett meg Pardakkal, mennyire k�ts�gbe volt esve, hogy se Hermione, se a csecsem� nem t�rnek magukhoz, �s miut�n nagy nehezen ki b�rta csikarni Pardakb�l a leron vir�g titk�t, hogyan siker�lt a fel�leszt�s.

- Ut�na sem volt k�nny� dolgunk - folytatta. - Pardak miatt csak �jszaka haladhattunk, r�ad�sul Hermione bel�zasodott. Nemcsak tartani volt �gy neh�z Vill�m h�t�n, de f�l� volt, hogy elmegy a teje is, akkor pedig mit adtunk volna Harrynek.

- Kinek? - kapta fel a fej�t Draco, de Pitonon is l�tszott a d�bbenet.

- Harrynek - v�laszolt Hermione. El�sz�r nyitotta ki a sz�j�t, mi�ta le�ltek a kunyh� el�, mert eddig cs�ndben figyelte hol Remust, hol Drac�t. Most azonban ny�ltan �s dacosan n�zett Draco szem�be. - A fiamnak. Nem tetszik tal�n a neve?

- De igen - v�gta r� azonnal Draco, �s moh�n kapta el Hermione tekintet�t. - Csak azt hittem, Ronaldnak fogod nevezni.

- Azt a nevet is megkapta - v�laszolta Hermione m�g mindig dacosan. - A teljes neve Harry Ronald Granger.

- Malfoy - tette hozz� Lupin. Egy�ltal�n nem j�tt zavarba Hermione r�vetett �les pillant�s�t�l, s�t! Kiss� szemreh�ny�an viszonozta. - Granger Malfoy. Ez a teljes neve, ha m�r itt tartunk.

Hermione egy fut� pillant�st vetett Drac�ra, azt�n kiss� elpirulva elm�ly�lten tanulm�nyozni kezdett egy t�voli feny�t. Draco �rezte, hogy ez a pirul�s azt jelenti, Lupin igazat mondott. M�rpedig ha Hermione a Malfoy nevet is a gyermeknek adom�nyozta, akkor neki, az ap�nak sincs teljesen vesztett �gye. Nem nyugodott m�g meg eg�szen, de l�nyegesen jobb kedvre der�lt. �nk�ntelen�l is kid�llesztette a mell�t, amivel Hermione arc�ra - aki az�rt a szeme sark�b�l figyelte �t - fut� bosszankod�st siker�lt csalnia. A t�bbiek figyelm�t nem ker�lte el ez a kis n�ma p�rviadal, de Piton nem reag�lt r�, Lupin kiss� �sszeh�zta a szem�ld�k�t, az �reg viszont igyekezett elrejteni a mosoly�t.

- �s ezt hogyan oldott�tok meg? - k�rdezte Piton.

- Ism�t Pardak seg�tett - v�laszolt Lupin. - Mi�ta elbesz�lgettem vele a leron vir�g kapcs�n, l�nyegesen megv�ltozott. Eg�szen k�szs�gesen megosztotta vel�nk a tud�s�t, ha b�rmi gondunk t�madt. M�rpedig akadt el�g, hiszen Hermion�nak Harry az els� gyermeke, nekem meg sohasem volt. �gyhogy azt sem tudtuk, mit tegy�nk vele, Pardak seg�tett a tan�csaival. Meglep�, hogy egy kentaur mennyi mindent tud az emberi csecsem�kr�l! No �s hogy tud lopni!

- Lopni? - �rtetlenkedett Piton.

- Hermion�nak nem volt csak egy sz�l h�l�inge, Harrynek meg egy t�r�lk�z�je. A takar� kellett, no meg valamib�l pelenk�kat is kellett fabrik�lni, �gyhogy ruh�k, takar�k, pelenk�nak val�k kellettek. Amikor �jjelente elhaladtunk egy-egy emberlakta hely mellett, Pardak nagyon �gyesen �sszelopkodta a sz�ks�ges holmikat. Nekem tized olyan j�l siker�lt csup�n lopnom - mosolygott Lupin.

- No �s hol van ez a h�res kentaur? - k�rdezte Piton.

- Valahol az erd�ben k�sz�l Holds�ppal - vonta meg a v�ll�t Lupin. - Mi�ta �sszebar�tkoztak, szinte s�lve-f�ve egy�tt vannak.

- Holds�p itt hagyott t�ged? - hitetlenkedett Piton. Tiszt�ban volt azzal, milyen szoros sz�lak f�zt�k bar�tj�t a farkashoz.

- Itt hagy�sr�l sz� sincs - ingatta a fej�t mosolyogva Lupin. - A kapcsolatunk nem szakadt meg, s�t, m�g csak el sem halv�nyult! Ha sz�ks�gem van r�, meg�rzi, �s itt terem. De mi�ta megvan, m�g soha nem �lvezhette ki ennyire a szabads�got, �s most igyekszik mindent bep�tolni. Ez �rthet� is, nem?

- Dehogynem! - b�lintott Piton.

- Na l�tod! - mosolygott Lupin. - Sz�val b�r eleinte t�nyleg �dzkodtam, de el kell ismernem, hogy nagyon sok mindent k�sz�nhett�nk Pardaknak. N�lk�le m�g �jra�leszteni sem siker�lt volna Hermion�t �s Harryt.

- Igen, f�tt is a fejem, hogy mi van, ha elsz�rtam valamit - morogta maga el� Piton.

- Ezek szerint ha nincs ez a kentaur, akkor most Hermione �s Harry halottak lenn�nek? - k�rdezte szem�ld�k�t �sszeh�zva Draco.

- Att�l tartok, igen - felelt Lupin.

- Akkor maga meg�lte volna �ket? - vonta Pitont �les hangon k�rd�re Draco.

- Nem tettem volna rosszabbat vel�k, mint te - v�gott vissza Piton.

- Nem? - Draco hangja egyre �lesebb lett. - Meg�lte volna a feles�gemet meg a fiamat! Hogyan lehetett ennyire felel�tlen? �s m�g maga mondja mag�t b�jitalta…

- De nem haltunk meg! - szak�totta f�lbe Hermione. F�lrebillentett fejjel figyelte Drac�t, sz�ja sz�glet�ben eg�szen halv�ny gunyoros mosoly bujk�lt. - Nem vagy te egy kicsit hisztis mostan�ban?

- Hisztis? - s�rt�d�tt meg Draco. - Csup�n agg�dtam �rtetek! �s most der�l csak ki, hogy mennyire nem alaptalanul! Belegondolni is sz�rny�, milyen vesz�lyeknek voltatok kit�ve!

- �s nem voltunk hal�los vesz�lynek kit�ve am�gy is? - k�rdezte Hermione. - Ha Piton professzor �s Remus nem hajland�k seg�teni, nem lenne biztos a hal�lunk?

- J� - pattant fel Draco, �s fel al� rohang�lt, hevesen gesztikul�lva, - de ha az ember m�r egy ilyen tekint�lyt k�r meg, mint Piton professzor, akkor azt gondoln�, hogy majd z�kken�mentesen haladnak a dolgok! Hogy sz�p sim�n megold mindent! Hogy nem lesz semmi baj! Erre tess�k! Mi t�rt�nik? Meg�l benneteket! Nem l�tszatb�l, hanem igaz�b�l! �s mellette m�g nagy sz�jjal le is int engem, mint egy tacsk�t, s�t m�g zsarolni is pr�b�l engem! �s mindezt mire alapozva?

- Zsaroltad? - n�zett a bar�tj�ra Lupin, f�lbeszak�tva ezzel Draco monol�gj�t.

- � zsarolt engem - felelte halkan Piton.

- Mivel?

- Zeld�val.

A v�lasz hallat�n Remus Lupin feh�r lett, mint a fal.

- Mi van Zeld�val? - k�rdezte r�m�lten.

Piton kinyitotta a sz�j�t, de nem j�tt ki hang a tork�n. M�ly leveg�t vett, �jra pr�b�lkozott, de sikertelen�l. Draco, akit teljesen kiz�kkentett felh�borod�s�b�l Lupin r�m�lete, kiseg�tette:

- Fogs�gban van. �t h�napja fogta el a Nagy�r.

- Voldemort?! - pattant fel elsz�rny�lk�dve Lupin. Mind Draco, mind Piton �sszerezzentek a rettegett n�v hallat�n. Az �reg arca kif�rk�szhetetlenn� v�lt, Hermione viszont csod�lkozva n�zett egyik f�rfir�l a m�sikra. Fogalma sem volt, kir�l besz�lnek.

- Igen - v�laszolt Draco. - Nem tudjuk, mit tett vel�k, de k�t h�napja �tk�ldte �ket ap�mhoz.

- De ha ap�dhoz k�ldte �ket, hogyhogy nem tudod, mi t�rt�nt vel�k? - ugrott szinte a tork�nak Lupin.

- Csak n�gy-�t napja tudtam meg, hogy Miss Grey �s Joshua a professzorhoz tartoznak. - menteget�z�tt Draco. - Addig csup�n k�t fogoly volt sz�momra, akiket a Nagy�r k�ld�tt ap�mnak. Igaz�b�l m�g a nev�ket sem tudtam.

- �rtem - b�lintott Lupin. Lassan vissza�lt �s gondterhelt hallgat�sba m�lyedt.

- Kikr�l besz�lnek? - t�rte meg a be�ll� csendet Hermione kiss� b�tortalan, halk hangja.

- Nem eml�kszel Miss Zelda Greyre? - k�rdezte szint�n halkan Draco. - Mugliismeretet tan�tott az iskol�ban.

- De igen. �s?

- Piton professzor feles�ge - v�laszolta Draco.

- �s ez a Joshua? - r�ncolta a homlok�t Hermione.

- A fiuk.

- M�rmint Piton professzor �s Miss Grey fia? - lep�d�tt meg Hermione.

- Igen - b�lintott Draco. - Nem ilyen kicsi, mint a mi�nk, hanem j�val nagyobb. Kilenc �ves.

- Aha! - mondta Hermione. Az eg�sz t�rsalg�s csendben folyt le k�zt�k, Piton �s Lupin �gy tettek, mintha nem is hallottak volna semmit, �s gondosan ker�lt�k egym�s tekintet�t is. Hermione azonban m�g mindig nem �rtett mindent. - �s Lupin professzor? Ismerte?

- Nem tudom - vonta fel a v�ll�t Draco. - Ezek szerint igen. V�rj csak! - n�zett hol Lupinra, hol Pitonra. - Lehet, hogy � volt…

- � volt az a titokzatos alak, akivel Zelda egy�tt �lt Roxfortban - fejezte be a mondatot Piton. A k�t fiatal �gy kapkodta fej�t egyik�kr�l a m�sikukra, mintha zsin�ron r�ngatt�k volna �ket. Piton r�n�zett Lupinra, �gy folytatta: - Zelda Remus menyasszonya volt.

- Akit te elszerett�l - mondta Lupin, �s � is r�n�zett Pitonra. A fesz�lts�g egy pillanatra felszikr�zott, de azt�n Lupin is folytatta: - �s nagyon j�l tetted, Perselus! Zelda mellettem soha nem lehetett volna olyan boldog, mint melletted.

- Ja! - helyeselt Piton fanyarul. - Az eltelt kilenc-t�z �v �lete legboldogabb id�szaka lehetett!

- Ostoba volt�l, amikor megb�ntottad, de meg is b�nh�dt�l �rte - jelentette ki Lupin. - �s amikor v�gre kib�k�ltetek, t�nyleg lehettetek volna boldogok egym�ssal, csak h�t a h�bor� k�zbesz�lt… Sz�val - folytatta hat�rozott hangon - ne hib�ztasd magad a m�lt�rt, hanem tegy�l meg mindent a j�v��rt! �s �n mindenben seg�telek, amiben csak tudlak, ak�r megk�rsz r�, ak�r nem!

- �s ugyan hogyan akarsz seg�teni? - Ha Lupin nem tudta volna, hogy Piton csak rettenetes elkeseredetts�g�ben ilyen v�rl�z�t�an g�nyos, lehet, hogy meg is s�rt�d�tt volna. - Megostromlod Holds�ppal a Malfoy-k�ri�t?

- Egyszer m�r bejutottam oda - v�laszolt halkan Lupin. - S�t m�sodszorra is bejutottam. Bemegyek harmadszorra is, ha kell, csak azt mondd meg, melyik r�sz�be rejtett�k Zeld�t �s Josht.

- Nem tudom - higgadt le hirtelen Piton, �s �nk�ntelen�l r�n�zett Drac�ra. Lupin is. Draco egyszer csak azon kapta mag�t, hogy az eg�sz kis t�rsas�g �t n�zi.

- M�g �n sem - menteget�z�tt. - De meg fogom tudni!

- Hogyan? - k�rdezte Hermione.

- Nekem tal�n m�gsem lesz olyan neh�z r�vennem ap�mat, hogy mutassa meg a foglyait - v�laszolt g�nyosan Draco, �nk�ntelen reakci�k�nt Hermione megvet� hangj�ra.

Hermione egy le�rhatatlanul bizalmatlan pillant�st vetett Drac�ra, azt�n elfordult. A fesz�lts�g szinte tapinthat�v� v�lt, �s miel�tt robban�shoz vezetett volna, az �reg megsz�lalt:

- Hanem, fiam, mondjad, mi minden esett meg v�letek! - fordult Pitonhoz. A Mester m�ly hangja olyan volt, mintha egy v�d�r hideg vizet z�d�tott volna a nyakukba, mindenki egy csap�sra �szhez t�rt t�le. Mintha el�lr�l kezdt�k volna a t�rsalg�st.

Draco k�nyelmetlen�l mozdult meg a sz�k�n. Nagyon nem szerette volna, ha mag�n�lete intim r�szeir�l is sz� esik, k�l�n�sen nem Hermione el�tt. �gy l�tszik azonban, hogy b�r mindenki �szre vette a mozdulat�t, Piton nem.

- H�t egy p�r dolog - kezdte a professzor. L�tszott, hogy igyekszik �sszeszedni a gondolatait. - Murdockot siker�lt fellelnem, de Draco miatt Foggra kellett b�znom az �thozatal�t. Meg�rkezett rendesen? - Lupin b�lintott. - Woodhouse meg�l�s�t sajnos nem siker�lt megakad�lyoznom. Annie White-r�l viszont vadonat�j inform�ci�im vannak, tal�n siker�l v�gre tal�lkoznom vele.

Draco elkerek�lt szemmekkel hallgatta a professzort. Fogg kiv�tel�vel mindegyik�kr�l hallott, feh�r m�gusok voltak. Teh�t igaz, Piton val�ban �rul�! Istenk�m, milyen elvakult is volt! Hiszen m�r Lupin l�te is meggy�zhette volna! Piton azt mondta az apj�nak, hogy meg�lte Lupint, mert gy�l�li, �s erre most tess�k, a saj�t szem�vel l�tja, hogy Lupin �l, virul, �s nagyon is j� bar�ts�gban van Pitonnal! Pedig a professzor hogy meggy�zte az apj�t is az �rtatlans�g�r�l! Micsoda k�pmutat� alak! �s hogy � milyen ostoba, hogy erre eddig nem j�tt r�! De val�ban nem j�tt r�? Dehogynem!

Kezdet kezdet�t�l sejtette, hogy Piton Hermion�t a feh�r m�gusok oltalma al� helyezte. S�t att�l az est�t�l fogva, hogy elment Pitonhoz, �s olyan hosszan besz�lgettek, ez m�r t�bb is volt, mint sejt�s. Tudta, hogy Piton a feh�r m�gusvil�ghoz tartozik, csak az�rt nem volt hajland� tudom�st venni r�la, mert az ilyen seg�ts�get tudatosan elfogadni m�r �nmag�ban is fel�r egy �rul�ssal. Val�j�ban � maga is el�rulta a Nagyurat, hi�ba dugta homokba a fej�t.

- V�ratlanok n�ked e dolgok? - �t�tte meg f�l�t hirtelen az �reg hangja.

- Igen - v�laszolt vontatott hangon Draco. - Nem tudtam, hogy a professzor foglalkozik ezekkel az emberekkel.

- De azt eszedbe vetted, hogy nem set�t m�gus - mondta az �reg mosolyogva, de hat�rozottan.

- Igen. Azt tudtam.

- Tudtad? - h�rd�lt fel Piton.

- Igen, professzor - n�zett r� Draco. - Eddig a pillanatig nem ismertem be magamnak sem, de igenis tudtam.

- Honnan?

- Nem tudom - vont v�llat Draco.

- Minden bizonnyal sz�ve s�gta meg - jegyezte meg az �reg. - Mint ten�ked is, hogy re� b�zhatod f�ltett titkodat.

- Semmif�le f�ltett titkomat nem b�ztam r� - felelte Piton kim�rten.

- �s Miss Grey? - csattant fel Draco. - �s Joshua?

- Tulajdonk�ppen nem �n mondtam el neked, hogy kik �k, hanem te magad j�tt�l r�.

- �s az alkunk? Az sem sz�m�t?

- Sz�m�tani sz�m�t. De azt sem lehet elfelejteni, hogy zsarol�ssal vett�l r� - folytatta Piton ugyanolyan modorban.

- Teh�t ezt akkor �rtelmezzem �gy, hogy maga sem b�zik meg bennem?

- �rtelmezd, ahogy akarod - mondta sz�razon Piton.

Draco megb�nt�dott. Arca merev lett, mint a k�. Nem n�zett senkire sem, amikor fel�llt.

- Akkor azt hiszem, jobb, ha a tov�bbi bizalmas megbesz�l�s�k�n �n nem leszek jelen - �s azzal elindult a patak fel�.

- Draco! - sz�lt ut�na Lupin. - Ez ostobas�g! K�rlek, �lj vissza!

- Nem, Lupin professzor - v�laszolt a v�lla felett Draco. - Jobb lesz ez �gy!

Lupin ut�na ugrott, �s megfogta a v�ll�t.

- Draco! K�rlek! �n b�zok benned! �s Perselus �s Hermione is, csak j�ratj�k a sz�jukat!

- Nem hiszem, Lupin professzor - Draco hangja minden igyekezete ellen�re f�jdalmasan csengett. - �k azt hiszik, hogy �rtani fogok maguknak.

- Ostobas�g! - csattant fel Lupin. - Tudj�k, hogy ez nem �gy van!

- Hogyhogy tudj�k? - csod�lkozott Draco.

- M�gia - felelte Lupin. -Aki �rt� sz�nd�kkal akar ide j�nni, az meghal.

- De h�t ki tudja meg�llap�tani, hogy ki j�n j� �s ki j�n rossz sz�nd�kkal?

- Egy vessz� - mondta Lupin. - Idefel� j�vet kett� kellett t�rn�d egy r�n�kkal tele�rt vessz�t, nem?

- Azt akarja mondani, hogy az a kis vessz� fel tudta m�rni a sz�nd�kaimat? - k�rdezte hitetlenkedve Draco.

- Azt - v�laszolta nyugodtan Lupin.

- Ugyan! Az ilyen m�ly var�zslatot m�g a Nagy�r sem tudna v�grehajtani! - legyintett Draco. - Ki lenne erre k�pes? Tal�n maga?

- �n - v�laszolt az �reg der�sen.

- Maga?! - fordult fel� Draco. - De h�t ki az �rd�g maga?

- �rd�g? Nem, dehogy! - mosolygott az �reg. - Csak egy Vigy�z�.