20. fejezet


- Ez az�rt nem olyan egyszer� - ism�telte meg Hermione. - Rendben van, �t tudsz j�nni. �s igen, igaza van Remusnak, tudjuk, hogy nem fogsz el�rulni benn�nket. De… - elakadt a folytat�ssal.

- De? - s�rgette Draco.

- De... tudod-e egy�ltal�n, hogy most mire adod a fejed?

- Hogyne! - v�laszolt Draco. - Veletek fogok �lni!

- Ez csak az egyik fele lesz a dolgoknak. M�r amennyiben lesz ilyen fele... A m�sik fele azonban - folytatta gyorsan, miel�tt a f�rfi a szav�ba v�ghatott volna, - a m�sik fele azonban az, hogy mindent �t kell magadban �rt�kelned.

Draco k�rd� tekintettel n�zett r�. Hermione akadozva folytatta:

- Eml�kszel, milyenek voltunk, amikor megismerkedt�nk? Te rettenetesen b�szke volt�l a sz�rmaz�sodra, az ap�dra, �s mindenki m�st len�zt�l. Engem is.

- Hermione... - pr�b�lt magyar�zkodni Draco, de a n� folytatta.

- �s ez nem csak akkor volt �gy, hanem a k�s�bbiek folyam�n is. Mikor m�r egy�tt voltunk, te m�g akkor is nagyon b�szke volt�l a sz�rmaz�sodra, �s m�g akkor is feln�zt�l ap�dra! �n viszont soha nem foglalkoztam senkinek a sz�rmaz�s�val, �s gy�l�ltem ap�dat. Gy�l�l�m most is! De nem v�rom, nem is v�rhatom, hogy te �gy �rezz, �s m�gis tudnod kell, ha valaha �sszefutok vele, imm�r szabadk�nt, azt csak egyik�nk fogja t�l�lni. Azt�n - sorolta tov�bb egy l�legzettel - itt van az, amit mi "h�siess�gnek", te "ostobas�gnak" h�vsz. Eml�kszel, mi b�rmit csin�ltunk, �s f�leg Harry… p�ld�ul amikor megmentette a b�lcsek k�v�t! Mi �nnepelt�k �t, mint egy h�st, te pedig len�zted, mert szerinted nem volt el�g okos. Hogy nem az esz�t haszn�lta. Igen, mert te minden piszkos munk�t Crakkal �s Monstr�val v�geztett�l el. Te mindig az "eszmei szerz�" maradt�l. Csak nagyon ritka, kiv�teles alkalmakkor v�llaltad magadra a kivitelez�st.

- Amit viszont ti gy�vas�gnak neveztetek - vetette k�zbe halkan Draco. Hermione arc�n sajn�lkoz�s futott �t.

- Nem akarlak b�ntani, Draco - mondta. - Rengeteget v�ltozt�l, el�ny�dre is, h�tr�nyodra is.

- �, el�ny�mre is? - k�rdezte f�jdalmas g�nnyal a f�rfi.

- Igen - b�lintott Hermione, �s megpr�b�lt annyira tapintatos lenni, amennyire csak mondand�ja megengedte. - El�ny�dre is. De te Mardek�ros vagy �zig-v�rig. Nem tudom, hogy tudsz k�z�nk beilleszkedni…

- Ez ostobas�g, Hermione! - mondta a f�rfi, �s most m�r haragos is volt. - Piton professzor is Mardek�ros, �zig-v�rig Mardek�ros, m�gis megb�ztok benne! Mert err�l van sz�, ugye? Hogy nem b�zol bennem?

- Igen - Hermione v�lasza olyan halk volt, mint egy suttog�s.

Draco von�sai k�merevek lettek, ahogy pr�b�lta visszafogni a benne d�l� indulatokat. Ha belegondolt, erre a bizalmatlans�gra Hermion�nak minden oka megvolt, ugyanakkor b�ntotta a dolog. �gy �rezte, �szintes�ge az arc�ra van �rva: hogy nem l�tja ezt a n�? Vagy nem is akarja? Az�rt nem b�zik benne, mert nem szereti? A cs�kja nem err�l �rulkodott, de a szavai, a visszah�z�d�sa…!

- Hermione - kezdte, amikor m�r v�gre meg b�rt sz�lalni. �m a n� nem figyelt r�. Szeme a semmibe r�vedt, teste megfesz�lt. Hallgat�zott.

- Harry! - mondta egy id� ut�n, �s gyors l�ptekkel a kunyh� fel� indult. Draco ut�na. Ahogy a k�zelebb �rtek a kunyh�hoz, m�r a f�rfi is hallotta azt a macskany�vog�sra eml�keztet� hangot, amire Hermione anyai f�l�vel felfigyelt. Harry s�rt.

Mire Draco oda�rt, Hermione m�r �t is vette az �regt�l, aki mosolyogva pr�b�lta nyugtatgatni a b�mb�l� kis j�sz�got, �s indult vele a h�zba. Draco k�v�ncsian k�vette. A kunyh� bel�l j�val nagyobbnak bizonyult, mint azt k�v�lr�l gondolni lehetett volna, r�ad�sul folytat�dott a hegyben is, aminek az oldal�hoz simult. Maga a f�b�l �p�lt r�sz egy t�gas k�z�s helys�g volt, ami egyszerre t�lt�tte be a konyha, az �tkez� �s a nappali szerep�t, m�g�tte pedig kis folyos�-szer�s�gb�l ny�lva szob�k h�z�dtak meg. A folyos� egy t�gasabb barlangba vezetett, ahol kis melegviz� tavacsk�ban lehetett megm�rt�zni. Mint ahogy azt Draco k�s�bb megtudta, r�szben egy krist�lytiszta viz� forr�s, r�szben egy kis term�l forr�s t�pl�lta a tavacsk�t, ez ut�bbi f�t�tte egyben a szob�k nagy r�sz�t, t�len is meleget adva az ott lak�knak. Megd�bbentette, milyen �tletesen �s milyen kev�s v�ltoztat�ssal haszn�lt�k ki az emberek a term�szetes adotts�gokat.

Hermione az egyik szob�csk�ba vitte a gyermeket. A szob�cska apr� volt, j�szerivel csak egy �gy, egy asztalka, egy sz�k, egy nagy ruh�s l�da, no meg a b�lcs� f�rt be, ami viszont most kint maradt a kunyh� el�tt. Szemmel szinte nem is l�that� r�seken �t jutott be a f�ny, amit t�kr�kkel fel is er�s�tettek. Hermione tobozokkal, vir�gokkal �kes�tette fel, �gyhogy a kis szoba nagyon bar�ts�gos hangulatot �rasztott.

Hermione az �gyon gyorsan tiszt�ba tette a kicsit, azt�n az �gyra �lve, h�t�t a falhoz t�masztva �lbe vette. Egy pillanatig habozva n�zett Drac�ra, ut�na kibontotta a bal mell�t, �s a gyermeknek k�n�lta. A kicsi azonnal elhallgatott, moh�n vetette mag�t a kebelre. Hossz� perceken �t csak cuppog�st �s kluttyog�st lehetett hallani, ahogy a csepp emberke szinte leveg�t sem v�ve szopott. Apr� kezeivel �t�lelte anyja mell�t, mintha att�l tartott volna, hogy az elsz�kik. Hermione mosolyogva n�zte, �s igyekezett �gy tartani, hogy a kicsinek min�l k�nyelmesebb legyen.

Draco lassan, szinte f�lve �lt mell�j�k az �gyra. A tiszt�ba tev�st nem, de az etet�st elb�v�l�nek tartotta. Azon k�v�l, hogy �hatatlanul is megfordult a fej�ben, mennyire sz�vesen cser�lne a fi�val, rendk�v�l meghat�dott. Hermione lopva leste, �s amikor megl�tta az arc�n az elragadtat�st, megsz�lalt:

- Mindig ilyen moh�n eszik. �s mindig ilyen t�relmetlen. Meg akaratos! Igazi Malfoy.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy �n is t�relmetlen �s akaratos vagyok? - k�rdezte a f�rfi.

- De m�g mennyire, hogy az vagy! - mosolygott r� Hermione. - Pedig te sokkal nagyobb vagy, mint a fiad, megtanulhatt�l volna uralkodni magadon!

- Uralkodni fogok magamon, Hermione - mondta halkan Draco. - Meg�g�rem…



Amikor Hermione �s Draco felpattant, �s mag�ra hagyta a t�rsas�got, Remus fejcs�v�lva ereszkedett vissza a sz�k�re.

- Nem �rtem �n a mai szerelmeseket. Ahelyett, hogy nyugodtan szeretn�k egym�st, marakodnak!

- Ez nem mindenkin�l van �gy - v�lte Piton, de Lupin leintette.

- Te jobb, ha hallgatsz! - mondta. - Hallottalak �n t�ged veszekedni Zeld�val �gy, hogy zengett a f�l Roxfort!

Piton s�padt arc�n n�mi p�r suhant �t.

- N�ha el�fordult - mormolta.

- N�ha! - horkant fel Remus. - J�szer�vel valah�nyszor tal�lkoztatok! Ez volt n�latok az udvarl�s!

Piton m�r vette a leveg�t a kim�rt v�laszhoz, de Lupin teljesen m�s hangnemben folytatta:

- �s hogyan tervezed a kiszabad�t�sukat?

- M�g sehogy! - Pitonb�l s�hajk�nt szakadt ki az im�nt besz�vott leveg�. - Draco azt �g�rte, hogy ha elhozom Hermion�hoz, cser�be kipuhatolja, hogy pontosan hova z�rta �ket Lucius. No meg hogy hogy vannak.

- H�t igen - gondolkodott el Lupin. - Ha Voldemort r�j�tt, hogy Joshua magid…

- Ez aggaszt engem is - mondta gondterhelten Piton.

- Ha ez ifj� kipuhatolta rabs�guk hely�t - sz�lalt meg az �reg, - jertek el! Minden bizonnyal l�szen m�d kiszabad�t�sukra, �s egy�ttesen meg is lelj�k azt!

- Mester! - fordult fel� Lupin. - Seg�tesz nek�nk ebben?

- K�l�nben nem mondan�m - n�zett r� az �reg.

- Akkor biztos siker�lni fog! - ragyogott fel Lupin arca.

- Felt�ve, hogy Draco nem fog �tverni benn�nket - jegyezte meg sz�razon Piton.

Lupin megh�kkenve b�mult bar�tj�ra, �s az �reg is f�lre billentette a fej�t, mik�zben k�rdezte:

- Mire f�l v�led, hogy hazudna n�k�nk?

- Malfoy - felelte t�m�ren Piton.

- �s? - n�zett �rtetlen�l Lupin.

- Hal�lfal�.

- Te is az vagy! - v�gta r� Lupin.

- De �n csak l�tsz�lag! - tiltakozott Perselus.

- No �s honnan veszed, hogy nem gondolta meg mag�t � is? - szegezte neki a k�rd�st Lupin.

- Nem is tudom - bizonytalanodott el egy kicsit Piton. - Ismerem gyerekkor�t�l fogva. Elk�nyeztetett, akaratos, de nagyon j� esz�, agyaf�rt k�ly�k volt mindig is. Minden hib�ja ellen�re �n mondjuk kedveltem. Tulajdonk�ppen kedvelem most is…

- Csak? - faggatta Lupin.

- Csak… �! - r�zta meg a fej�t Piton. - Lehet, hogy csak a harag besz�l bel�lem! T�nyleg agyaf�rt a k�ly�k, �s t�nyleg � j�tt r�, hogy Zelda hozz�m tartozik. �s igenis hogy � zsarolt meg engem! Hogy csak akkor n�z ut�na, mi van a csal�dommal, ha el�tte �n elhozom Hermion�hoz! Pedig m�r addig is mennyit seg�tettem neki!

- Sz�val a s�rtett t�relmetlens�g besz�l bel�led! - �llap�totta meg Lupin. Kez�t bar�tja karj�ra tette. - Nyugodj meg, �n biztos vagyok az �szintes�g�ben!

- J�magam is - b�lintott az �reg a nyomat�k kedv��rt. Piton halv�nyan rem�nykedve n�zett hol az egyikre, hol a m�sikra.

- Honnan veszitek? - k�rdezte.

- El�lem nem sok ideig lehet rejtezni - mosolygott a bajusza alatt az �reg. - Nagy k�osz vagyon most az ifj� sz�v�ben, agy�ban, csak egy vagyon, mi tiszta: vonzalma ama feh�rn�p ir�nt!

- �gy �rted, Mester - tapogat�zott Piton, - hogy az�rt lehet megb�zni benne, mert szerelmes?

- Az�rt. S mert e szerelem tiszt�t�t�z n�kie, az marad meg benne, mi nemes.

- �s ha Hermione visszautas�tja? - bizonytalankodott m�g Piton.

Az �reg �s Lupin �sszemosolyogtak.

- �rtem! - mondta megnyugodva Piton. - NEM fogja visszautas�tani!

- Legal�bbis ha j�l �rtettem - v�laszolt Lupin m�g mindig mosolyogva. - Rengeteget besz�lgett�nk �t k�zben. M�g nincs teljesen tiszt�ban mag�val � sem, de �gy l�tszik, Draco annak ellen�re, ahogy ind�tott, eg�szen megkedveltette mag�t vele! Ha m�r Hermione tal�l ments�geket, hogy Draco ezt vagy azt mi�rt csin�lta…!

- Ments�geket? - visszhangozta Piton, azt�n teljesen megnyugodva hozz�tette. - Akkor T�NYLEG nem fogja visszautas�tani!

- No �s egy�bk�nt mi van vele? - k�rdezte Remus. - Hogy viselte a v�rakoz�st?

Pitonnak esz�be jutott az az este, amikor Draco feld�h�d�tt bikak�nt rontott r�, r�g nem l�tott "feles�g�t" k�vetelve rajta. Elh�zta kis f�lmosolyra a sz�j�t, azt�n belekezdett az elbesz�l�sbe. Tapasztalt �sszeesk�v�k�nt tudta, hogyan kell bonyolult esem�nyeket r�viden, de semmi l�nyegeset ki nem hagyva elmondani, ez�rt mire a kis Harry fel�bredt, m�r a potencia-n�vel� b�jital receptj�nek pik�ns r�szein is t�l voltak. �gy h�t a h�rom id�sebb f�rfi nem csak az�rt mosolygott a visszat�r� Drac�ra, mert annyira meghatotta �ket a csecsem�, hanem egyebek�rt is, �m Draco mindebb�l semmit sem vett �szre, megbabon�zottan k�vette p�rj�t mindenhova, mint aki k�r�l megsz�nt a vil�g.

Amint a kis csal�d elt�nt a kunyh�ban, az �reg nagy �rtatlanul odafordult Perselushoz.

- �gy l�tszik, eme nemz�shez nem kellett a te segedelmed!

- H�t nem! - somolygott Piton. - Ezzel megbirk�zott egyed�l is!

- Pedig itt sz�vesen beseg�tene az ember, m�g ha nem is b�jitallal! - t�d�totta Lupin is.

A h�rom f�rfi ism�t f�rfi m�dra mosolygott �ssze.

- Meddig maradhattok? - k�rdezte azt�n Lupin.

- Sajnos nem sok�ig - felelte Piton, mik�zben el�h�zta az �r�j�t a zseb�b�l. - Igazs�g szerint m�ris indulnunk kellene.

- Nem maradtok itt eb�dre?

- Tegnap reggel levelet k�ldtem Lucius Malfoynak. A nyakamat teszem r�, hogy megszerezte a hozz�val�kat. �s ha megszerezte, el is hozza.

- �rtem! - b�lintott Lupin. - �s Drac�nak haszn�lnia is kell a f�zetet, ha hazamegy?

- Haszn�lnia - hagyta helyben a feltev�st Piton. - �mb�r fogalmam sincs, hogy mag�t�l tudna-e teljes�teni… De biztos, ami biztos! Meg fogja inni!

- Szeg�ny! - cs�v�lta a fej�t az �reg, l�tsz�lag a legnagyobb r�szv�ttel.

- �s ha teljes�t otthon - vetette k�zbe Remus, - akkor milyen �r�ggyel keres fel t�ged, hogy elmondja, amit megtudott?

- Ez a b�b�jos kis f�zet csak egy �jszak�ra sz�l - felelt komoly arccal Piton. - Ha tart�s eredm�nyt akar el�rni, m�sik f�zetet kell k�rnie.

- Aha! - b�lintott ugyanolyan komoly arccal Lupin. Azt�n hozz�tette: - Mit gondolsz, ezt elmondja Hermion�nak?

- Nem tudom - vonta meg a v�ll�t Piton. - Pansy a feles�ge. �s h�zast�rsak k�z�tt el� szokott az ilyesmi fordulni, ezt Hermione is tudja. No �s Hermione maga is r�besz�lte erre a h�zass�gra Drac�t.

- T�nyleg - kapott �szbe Lupin. - Mes�lte. De te honnan tudod?

- Nekem meg Draco mes�lte.

- Ja, persze! Te meg a m�sik fel�t hallottad.

M�g megegyeztek n�h�ny r�szletben, Annie White-tal �s m�sokkal kapcsolatban is, hiszen Pitonnak nem csak az volt a dolga, hogy h�reket szerezzen a S�t�t Nagy�r terveir�l �s tev�kenys�g�r�l, hanem biztons�gba kellett helyeznie azokat a feh�r m�gusokat, akik m�g mindig oda�t voltak, �s nem tudtak be�p�lni az ellens�g k�z�. �ppen v�geztek a megbesz�l�sekkel, amikor kij�tt a fiatal p�r.

- Rem�lem, elb�cs�ztatok - fordult Drac�hoz Piton.

- M�ris indulunk? - r�k�ny�d�tt meg a fiatalember.

- Menn�nk kell. M�g sok a dolgunk.

Draco Hermione fel� fordult, de a n� kif�rk�szhetetlen arccal n�zett vissza r�. A f�rfinek esz�be jutott minden, amir�l besz�lgettek, k�l�n�sen, hogy Hermione nem b�zik benne. Itt az ideje, hogy bizony�tsak! - gondolta mag�ban.

- Igaza van a professzornak - mondta. - Menn�nk kell.

A n� csak sz�tlanul b�lintott.

- Vigy�zz magadra! - b�cs�zott Draco. - �s vigy�zz Harryre is!

- Mi itt biztons�gban vagyunk - v�laszolt Hermione. - Miattunk ne agg�dj, ink�bb magadra vigy�zz!

Draco b�lintott, azt�n t�tov�n mozdult a fiatalasszony fel�. Hermione lekapta a fej�t, mintha a kicsire n�zett volna, �gy v�g�l a f�rfi Harry homlok�ra lehelt egy �vatos cs�kot. A fiatalasszony eg�szen halv�ny mosollyal a sz�ja sz�glet�ben biccentett neki, Draco vissza. Azt�n a f�rfiaknak egy-egy k�zfog�s, �s m�r azon kapta mag�t, hogy a professzorral barlang fel� vezet� �sv�nyen baktatnak.

Sok�ig sz�tlanul mentek, Piton el�l, Draco ut�na. M�r a hegy oldal�ban j�rtak, amikor Piton h�trafordult, mert nem hallotta Draco l�pteit. Az �sv�ny �ppen egy kisz�gel�s mellett vezetett, a csupasz szikla a f�k f�l�tt meredt a semmibe, �gy ragyog� kil�t�s ny�lt a v�lgybe. Draco ott �llt a szikla perem�n�l, �s lefel� b�mult.

- Draco! - sz�l�totta meg Piton.

- Furcsa - mondta Draco. - Nem is tudtam, hogy van a vil�gnak ilyen r�sze az �serd�n k�v�l, ahol minden csupa fa. Olyan s�r�n �llnak, hogy m�g a tiszt�st sem l�tom.

- �gy tudom, az�rt, mert m�r a hegy t�loldal�n j�runk. Nem vetted �szre, mennyit kanyargott az �sv�ny?

- De igen. Csak azt nem hittem volna, hogy meg is ker�li a hegyet.

- H�t ez nem is v�letlen. A barlang ugyanis ugyanabban a hegyben van, amihez a kunyh� t�maszkodik. Csak ezt a sok kanyar miatt �szre sem lehet venni.

- Hm… - vetett r� egy sanda pillant�st Draco. - R�m meri b�zni ezt a titkot? Nocsak, mi t�rt�nt mag�val?

- Ha valaki illet�ktelen minden �vint�zked�s ellen�re m�gis a barlanghoz tudna hoppan�lni, a f�k nem engedn�k maguk k�z�, az �sv�ny mindenhova elvezetn�, csak a kunyh�hoz nem - felelte Piton. - �gyhogy semmi olyat nem tudt�l meg t�lem, ami bajt hozhatna r�nk.

Draco erre nem tudott mit v�laszolni, csak �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

- Egy�bk�nt pedig - folytatta Piton, an�lk�l, hogy a fiatalemberre n�zett volna, - a Mester j�t�ll �rted.

- Komolyan? - lep�d�tt meg Draco.

- Nem szoktam viccel�dni - felelt Piton, de csak a szavai voltak elutas�t�ak, az arca, szeme megenyh�lt.

- Nem fog csal�dni bennem - fogadkozott Draco. - �g�rem, nem fog egyik�k sem csal�dni bennem.

Perselus Pitonnak nem kellett gondolatolvas�nak lennie ahhoz, hogy kital�lja, kinek sz�lt els�sorban ez az �g�ret.