21. fejezet


- Eb�delj�nk, mert ap�d b�rmelyik pillanatban itt lehet - mondta Piton.

- Hacsak nem volt m�r itt - tette hozz� Draco.

- Nem volt. Azt az ajt� jelezte volna. No meg Pansy haj�b�l d�lben kell t�pnie h�rom sz�lat, �gyhogy csak ut�na j�n.

- Azt kit�phette tegnap is.

- Tegnap Londonban volt. Csak este ment haza.

- Ezt honnan tudja?

- � �rta.

- Besz�molt mag�nak a programj�r�l? - hitetlenkedett Draco.

- Miut�n megk�rtem, hogy min�l el�bb hozza el a hozz�val�kat. �gy mentette ki mag�t.

Draco hallgatott egy darabig, miel�tt megsz�lalt:

- Nekem egy�ltal�n nem olyan s�rg�s a dolog.

- Nekem viszont igen - jegyezte meg sz�razon a professzor. - Elfelejtetted, miben �llapodtunk meg?

- Nem felejtettem el. �s be is tartom az �g�retemet. Csak ez az eg�sz… - tett egy bizonytalan mozdulatot a kez�vel a labor fel�, - csak ez ne lenne!

- De van. Ezen most m�r k�r lament�lnod.

- �gy l�tom, sz�vf�jdalom n�lk�l tapossa s�rba a f�rfi�i h�rnevemet a feles�g��rt - jegyezte meg Draco ep�sen.

- Nem �n tal�ltam ki ezt az eg�szet - vonta meg a v�ll�t Piton.

Draco eg�sz eb�d alatt a gondolataiba m�lyedt. Mire v�geztek, elhat�roz�sra jutott.

- Nem fogom bevenni a b�jitalt.

- Nem biztos, hogy n�lk�le sikered lesz - felelte nyugodtan Piton.

- Nem is baj! S�t! - a professzor k�rd� tekintet�re folytatta: - Nekem most nem az a fontos, hogy Pansy el�tt bizony�tsak, hanem hogy min�l el�bb siker�lj�n a maga feles�g�r�l �s fi�r�l inform�ci�kat szereznem.

- No �s milyen �sszef�gg�sben van ez azzal, hogy nem veszed be a b�jitalt? - k�rdezte gyanakv�an Piton.

- K�tszeresen is! - d�lt el�re Draco, mintegy bizalmasan k�z�lve mondand�j�t. - El�sz�r is �gy szinte garant�lt a kudarc, �s meg lesz az indok, hogy mi�rt akarok majd ap�mmal inni!

- �h! - mondta Piton, �s felcsillan� szeme el�rulta, hogy �rti Draco gondolatmenet�t. - De ezzel vigy�znod kell! Az ital k�t�l� fegyver! Mi van, ha � fog �gy kifaggatni t�ged?

- Emiatt ne f�jjon a feje! - legyintett f�l�nyesen Draco. - Crakkal �s Monstr�val �ppen eleget gyakoroltam az ilyesmit! Minden tov�bbi n�lk�l asztal al� ittam mindk�t mel�kot!

- Az er�s Malfoy-fejed miatt? - k�rdezte kiss� g�nyosan Piton. - Csakhogy ap�dnak is Malfoy-feje van, gondolt�l erre?

- Gondoltam - mosolyodott el Draco. - Egy darabig val�sz�n�leg egy szinten lesz�nk, �s ut�na ap�mnak nem fog felt�nni, hogy �n m�r csak sz�nleg fogok inni!

- �rtem. Csak vigy�zz, mert ap�d rendk�v�l gyanakv�!

- Velem szemben is?

- Veled szemben is. Nem eml�kszel, hogy azonnal itt termett, amikor ide j�tt�l hozz�m?

- Val�ban. Akkor majd nagyon �vatos leszek.

- M�g ann�l is �vatosabbnak kell lenned! Ap�d az egyik legf�bb intrikus a birodalomban, �s t�bb �vtizednyi tapasztalat �ll m�g�tte. Te viszont m�g csak kezd� vagy!

- Tal�n f�lt, professzor? Milyen kedves! - vigyorgott Draco.

- T�ged? Vigyen el az �rd�g, k�ly�k! -fakadt ki Piton. - A csal�domat!

- Nyugodjon meg, professzor - v�lt azonnal komolly� Draco, - NAGYON �vatos leszek! Semmi baj nem fogja �rni a csal�dj�t!

Piton vett egy m�ly leveg�t, feltehet�en ezzel csillap�totta le mag�t, mert amikor megsz�lalt, �jra a megszokott, kiss� fanyar hangj�n besz�lt.

- �s a m�sodik �sszef�gg�s?

- Ez nyilv�nval�. Vissza kell j�nn�m mag�hoz elk�rni a b�jitalt - no meg mellesleg be tudok sz�molni mag�nak mindarr�l, amit megtudok.

- Erre mi is gondoltunk - mondta Piton, �s Draco tudta, hogy a "mi" alatt a Mestert, Lupint �s Pitont kell �rteni. - Csak mi a v�gleges hat�s� b�jitalt akartuk bedobni �r�gyk�nt.

- Olyan is van? - csod�lkozott r� Draco.

- �gy tudom, van. De mi�rt �rdekel ez t�ged? �gy tudtam, m�g ezt sem akarod haszn�lni!

- Pansyn�l nem is… - harapta el a mondat v�g�t a fiatalember.

- Na csak vigy�zz! - intette komolys�got er�ltetve mag�ra Piton. - Az ilyen hossz� t�v� mesters�ges dolgoknak mindig meg van a maguk h�tul�t�je!

- Enn�l p�ld�ul mi? - k�v�ncsiskodott Draco.

- Megr�vid�ti az �letet.

- T�z-h�sz nappal? - g�nyol�dott a fiatalember.

- T�z-h�sz �vvel.

- �! - h�kkent meg Draco. Azt�n gyanakv�an k�rdezte - Akkor mi�rt akart�k ezt adni nekem?

- Nem akartuk adni. Csak ezt gondoltuk �r�gynek!

- Ha ismerte ezt a v�gleges hat�s� b�jitalt - gondolkodott el Draco, - mi�rt nem mondta r�gt�n, amikor idej�ttem?

- Mert akkor eszembe sem jutott. Amikor meg beugrott, akkor pontosan a h�tul�t�je miatt nem mondtam.

- Nem �rtem. Hiszen mag�nak csak jobb lett volna, ha min�l el�bb megszabadul t�lem!

- V�glegesen? Draco! - mondta Piton imm�ron teljesen komolyan. - Tudod-e, mi�rt fordultam a Nagy�rral szembe?

- Nem. Most, hogy mondja, t�nyleg mi�rt?

- Mert olyan k�nnyen �l. �s mert mindenkinek �gy kellene �lnie, ahogy � mondja. - Piton vette egy m�ly leveg�t, �s �gy folytatta: - Nem szeretem a puszt�t�st. �s nem szeretem az egyhang� �letet. Az �let �gy sz�p, ha sokf�le. Ha sz�nes. �rted? M�smilyen vagy, k�ly�k, mint �n, m�sok a c�ljaid, mint nekem, de ez nem ok arra, hogy a hal�lodat akarjam.

Elhallgatott, kiss� el is fordult, mintha sz�gyellte volna, hogy �gy kit�rulkozott. Draco is zavarba j�tt, de egyben j�lesett neki az, amit hallott. � is kedvelte Pitont.

- K�sz�n�m! - motyogta sut�n.



Amikor kopogtak, Draco Pitont megel�zve ment ajt�t nyitni.

- Ap�m! - mondta kedvesen, mintegy �dv�zl�sk�ppen.

- Szervusz, fiam! - biccentett Lucius, mert term�szetesen � volt a l�togat�.

- Indulhatunk haza?

- Tal�n el�bb beengedn�l?

Draco �gy �llt f�lre, mint aki csak most kap �szbe, hogy udvariass�g is van a vil�gon. Lucius r�pke pillant�ssal m�rte v�gig, mik�zben elment mellette, majd halv�ny mosollyal nyugt�zta, amit l�tott. M�g szerencse, hogy Draco fintora m�r elker�lte a figyelm�t.

- Hoztam mag�nak n�h�ny apr�s�got - adott �t egy kis csomagot Lucius Pitonnak, miut�n k�nyelmesen elhelyezkedtek a nappaliban. - Ha b�rmi egy�bre lenne sz�ks�ge, m�skor is sz�ljon nyugodtan.

- K�sz�n�m, Lucius - vette �t a csomagocsk�t Piton, �s azonnal �tvitte a laborba, k�zben mondta tov�bb. - Lehet, hogy k�nytelen leszek �lni a nagylelk� aj�nlat�val.

- Nocsak! - vonta fel a szem�ld�k�t Lucius. - Ezek szerint m�g nincs minden k�sz? Pedig �n m�r sz�m�tottam arra, hogy Draco hazaj�n.

- Haza is megyek - v�gta r� Draco.

- Igen - mondta Piton visszat�r�ben. - Haza akar menni. De szerintem ez m�g korai - tette hozz�, mik�zben ism�t helyet foglalt a karossz�k�ben. - Kellene m�g k�t nap, mire el b�rn�m k�sz�teni a ... gy�gyszert.

- Nem akarok v�rni! - jegyezte meg a fiatalember.

- De Draco! - mondta az id�sebbik Malfoy. - Nem lenne jobb, ha m�gis kiv�rn�d? K�t nap m�r ide vagy oda nem sz�m�t, �s ut�na nincs t�bb�... ilyen probl�m�d!

- M�r eln�z�st - vetette k�zbe Piton, - de ez �GY nem teljesen igaz! Egy h�t! Az el��rt mennyis�g� �sszetev�kkel a... gy�gyszer csup�n maximum egy h�tre elegend�!

- �s ut�na? - k�rdezte Lucius.

- �jat kell f�zni.

- �s nem lenne esetleg olyan... gy�gyszer - nyomta meg Lucius is az utols� sz�t, - ami hosszabb id�re, vagy ak�r �r�kre tudna seg�teni a gondon?

- Lehets�ges, de ez tov�bbi kutat�munk�t ig�nyel - v�laszolta Piton.

- Nem kell! - pattant fel Draco. - Ez a... gy�gyszer...! - legyintett egyet, �s odament a kandall�hoz. H�ttal �llt mindk�t id�sebb f�rfinak, tal�n, hogy ne l�ss�k az arc�t. - Pihentem eleget. Szerintem... ez mindenn�l jobb orvoss�gnak bizonyult! Nem kell semmilyen mesterked�s!

Lucius Malfoy k�rd�n n�zett Pitonra, aki g�nyos mosollyal k�rdezte a fiatalembert:

- �s ha m�gsem? Mi lesz akkor, ha most elrohan - Lucius jelenl�t�ben ism�t mag�zta a fiatalembert, - �s a d�nt� pillanatban der�l ki, hogy k�r volt? Nem okoz majd ez n�mi... csal�d�st?

- Nem hinn�m - mondta dacosan Draco.

- Nem hinn�, hogy csal�d�st okozna? - k�rdezte ironikusan Piton.

- Nem hinn�m, hogy oka lenne... b�rkinek is csal�dnia bennem! - fakadt ki Draco. - �s ha m�gis, m�g az is jobb, mint ez a... ez a... f�rmedv�ny! - intett karj�val bizonytalanul a labor ajtaja fel�.

Piton �s az id�sebb Malfoy �sszen�ztek, azt�n Lucius sz�lalt meg:

- Draco! Az orvoss�gok �ltal�ban nem szoktak kellemesek lenni. Viszont ha a hat�sukat n�zed... nos, az eredm�ny b�s�gesen k�rp�tolni fog minden�rt, majd megl�tod!

- Honnan tudod? - fordult fel� hirtelen Draco. Arca s�padt volt a haragt�l. - Hiszen nem is tudod, mi ez!

- Val�ban nem - felelte Lucius gyorsan, - de az orvoss�gokra �ltal�ban �rv�nyes, amit mondtam.

- De ez nem is orvoss�g! - kiab�lt most m�r a fiatalember. - Ez... ez... egy k�nz�eszk�z!

- Ennyire rossz lenne? - fordult Lucius Pitont�l.

- Tal�n ha nem ismern� az �sszetev�ket... De nem! - r�zta a fej�t a professzor. - Maga az elk�sz�lt... orvoss�g �llaga, sz�ne, szaga sem t�l bizalomgerjeszt�.

- Akkor nem lehetne ink�bb m�sik orvoss�got haszn�lni?

- Ha biztosak akarunk lenni a hat�sban, akkor csak ezt mern�m javasolni.

- Maga kipr�b�lta m�r?

- Nem.

- Akkor honnan tudja?

- Rendelkezem m�r akkora tapasztalattal, Lucius, hogy tudjam, melyik receptben lehet megb�zni, �s melyikben nem - mondta g�g�s-z�rk�zottan Piton.

- Igaza van - v�gta r� ism�t gyorsan Malfoy. - A maga szaktud�sa nem vonhat� k�ts�gbe. Akkor viszont nem lenne jobb m�gis megv�rnod, m�g elk�sz�l az ital? - fordult Drac�hoz.

- Nem! - ki�ltott a fiatalember.

- Khm… - kezdte volna Lucius, amikor Draco a szav�ba v�gott.

- Nagyon k�sz�n�m, professzor �r, hogy seg�teni akart nekem. T�nyleg h�l�s vagyok �rte, de… most hazamegyek.

Mindk�t id�sebbik f�rfi arc�r�l les�rt a bizalmatlans�g, de ahogy �sszen�ztek, mindketten igyekeztek ezt pal�stolni.

- Rendben van, Draco - mondta v�g�l Piton. - Menjen haza. Pr�b�lja meg rendbe tenni a dolgait �gy. �n ett�l f�ggetlen�l megf�z�m a f�zetet, �s ha m�gis sz�ks�gesnek tal�lja, holnaput�n elviheti.

Draco egy kicsit habozott, azt�n k�nyszeredetten b�lintott.

- De nem lesz r� sz�ks�g! - mondta, mintegy �nmag�nak.

Az id�sebbik Malfoy �s Piton �jra �sszen�ztek. �k meg voltak gy�z�dve az ellenkez�j�r�l. A k�l�nbs�g k�zt�k csup�n annyi volt, hogy Malfoy ezt csak sejtette, Piton viszont tudta.



- Hov� m�gy? - k�rdezte Draco.

- �t�lt�zni - felelte Pansy. - Nemsok�ra vacsora van.

- Aha - Draco sz�rakozottan vette a kez�be Pansy kez�t. - Mit sz�ln�l hozz�, ha ma k�l�n vacsor�zn�nk?

- K�l�n?

- Igen. Itt, a lakoszt�lyunkban. Csak te �s �n.

- Draco! - f�lt el Pansy hangja a d�bbenett�l.

- Mit sz�lsz hozz�? - n�zett a f�rfi a szem�be.

- J�! - rebegte Pansy.

Pansynek fogalma sem volt arr�l, hogy hol volt Draco t�bb mint egy h�tig. Tudta, hogy any�s�nak sincs sejtelme r�la, ap�s�t pedig nem merte faggatni. �m b�rhol volt is ifj� f�rje, az biztos, hogy teljesen megv�ltozva t�rt vissza. Kedves lett, figyelmes, �s �gy n�zett r�, de �gy, hogy Pansy szem�rmes zavarba j�tt t�le. �s most, hogy visszavonultak a sz�l�kt�l, akik - rejtett mosolyaikb�l �t�lve - szint�n felfigyeltek fiuk v�ltoz�saira, Draco m�g ink�bb ellen�llhatatlan lett. Pansy remeg� izgalommal k�sz�lt a vacsor�ra, mintha most lenne a n�sz�jszak�juk. �s ha belegondol, val�ban most lesz a n�sz�jszak�juk…! A legcs�b�t�bb ruh�j�t vette fel, a legizgalmasabb parf�mj�t haszn�lta, lehelethalv�ny sminket tett csak fel, haj�t rafin�lt kontyba tekerte. V�g�l belen�zett a t�k�rbe, �s el�gedett volt �nmag�val. M�r csak Drac�nak kell el�gedettnek lennie vele!

Ahogy bel�pett a szob�ba, a l�legzete is elakadt. Nem ismerte fel a halk zen�t, de andal�t�an �des mel�dia volt. �s minden�tt, amerre csak n�zett, v�r�s r�zsa - a kedvenc vir�ga - v�z�kban, kosarakban, gy�ny�r�en elrendezve. A teraszra vezet� ajt� nyitva �llt, el�tte h�feh�r abrosszal bebor�tott megter�tett asztal, rajta k�t sz�l �g� gyertya, �s az asztal el�tt fekete b�rsony tal�rban, kez�ben r�zs�t tartva, cs�b�t�an mosolyogva: Draco.

Ahogy Pansy ledermedt az ajt�ban, Draco indult fel�.

- Csod�latosan sz�p vagy, dr�g�m! - mondta. M�lyen a neje szem�be n�zett, ahogy finom cs�kot lehelt a kez�re. - M�r csak egyvalami hi�nyzik, hogy t�k�letes legy�l: egy r�zsa a hajadba! Megengeded? - �s ahogy Pansy b�lintott, let�rte a kez�ben tartott r�zsa sz�r�b�l a felesleget, �s a vir�got a n� haj�ba t�zte. Egy l�p�st h�tr�bb l�pett, v�gign�zett Pansyn, majd mosolyogva mondta: - T�k�letes!

Pansy �rezte, mik�nt pirul el.

Draco karj�ba f�zte a n� karj�t, az asztalhoz vezette, kih�zta, majd al�tolta a sz�ket.

- Egy kis pezsg�t, dr�g�m? - k�rdezte kiemelve a j�gb�l a pezsg�spalackot.

Pansy csak b�lintott. Egyszer�en nem tudott hova lenni az �mulatt�l. Ilyen udvariasnak, ilyen elb�v�l�nek tal�n m�g soha nem l�tta Drac�t. A f�rfi csak most, e vacsora alatt mutatta meg neki, milyen egy igazi, arisztokratikus Malfoy, ha h�d�tani akar.

Vacsora ut�n t�ncra k�rte. Pansy most sem ismerte fel a dallamot, de m�r nem is foglalkozott vele. A lass� zen�re eleinte csak illedelmes t�vols�got tartva t�ncoltak, azt�n a f�rfi egyre szorosabban �s szorosabban �lelte mag�hoz. Lehajolt, sz�ja a n� sz�j�t kereste, azt�n a nyak�t bor�totta be lass�, puha cs�kokkal a v�ll�ig �s vissza, hogy �jra a sz�j�ra tapadjon. Keze a derek�r�l finoman lejjebb t�vedt, de k�zben a m�sik karj�val m�g szorosabban �lelte, azt�n nem csak kezet, hanem ir�nyt is v�ltott, most m�r a n� mell�t simogatta, �s ahogy Pansy behunyt szemmel egyre jobban �tadta mag�t neki, felkapta, �s elindult vele a h�l�szoba fel�…



Lucius Malfoy a zajra �bredt fel. Igaz, el�g nyugtalanul is aludt, de az irdatlan cs�r�mp�l�s m�g a mellette fekv� Narcissa �lm�t is megzavarta, ha fel nem is keltette. Lucius mag�ra kapta fekete selyem k�nt�s�t, �s elindult megkeresni a zaj forr�s�t.

Nem volt neh�z dolga. Az �jabb �s �jabb cs�r�mp�l�sek, zubog�sok mellett m�r az emberi hangot is egyre jobban hallotta, �s ahogy k�zeledett nagyterem fel�, m�r ki is tudta venni a szaftos k�romkod�sokat is. Meg�llt a terem ajtaj�n�l, �s egy darabig sz�tlanul n�zte, ahogy Draco t�ri-z�zza a berendez�st. �gy l�tszik, a kis szobrocsk�kkal, v�z�kkal m�r v�gzett, k�t feld�nt�tt, �sszerugdosott p�nc�l is hevert a f�ld�n a cserepek mellett, most m�r a b�torok voltak soron, egy szerencs�tlen sz�k m�r megs�nylette Draco viharos rosszkedv�t.

- Megmondan�d, mit csin�lsz? - k�rdezte, amikor Draco a sz�k maradv�ny�val egy m�sikat vett c�lba.

A fiatalember megdermedt a mozdulat k�zep�n, �s a szeme zavarosan p�szt�zta a teremnek azt a r�sz�t, ahonnan a hangot hallotta. Luciusnak nem kellett semmilyen tov�bbi magyar�zat, azonnal l�tta, hogy a fia er�sen ittas.

- Rendet! - mondta Draco, amikor v�gre felfedezte az apj�t. A kez�ben tartott ronccsal lecsapott a kiszemelt sz�kre. - Valakinek rendet kell tennie v�gre ebben a lepusztult k�cer�jban!

- Ezt nevezed te rendnek? - k�rdezte Lucius.

- M�g nem! M�g nem v�geztem! - ki�ltott Draco, �s d�h�dten nekiesett a szerencs�tlen b�tordarabnak. Akkora er�vel cs�pelte, hogy teljesen kifulladt, mire v�gzett vele. F�jtatva egyenesedett ki, ekkor megt�ntorodott.

- Nem lenne jobb, ha esetleg lepihenn�l? - kock�ztatott meg Lucius egy �vatos k�rd�st.

- Nem! - vetette oda dacosan Draco. Nem az apj�ra n�zett, hanem a kandall� p�rk�ny�ra. Felfedezte, amit keresett, egy boros �veget. Kiejtette a kez�b�l a sz�kl�bat, megpr�b�lta kisim�tani a szem�be hullott csapzott haj�t, majd �tverg�d�tt a romokon a kandall�ig. Lekapta a p�rk�nyr�l a palackot, a sz�j�hoz emelte, �s megh�zta. Csakhogy nem el�sz�r v�gezhette el ezt a mozdulatot, mert az �veg p�r korty ut�n teljesen ki�r�lt. Draco meg-megr�zogatta, de hi�ba. Ekkor hevesen k�romkodva a kandall� f�l�tti t�k�rbe v�gta, hogy mind a t�k�r, mind a palack ezer darabra t�rt.

- H�t l�tod? - �v�lt�tte teli torokb�l. - Tele van a h�z �res dolgokkal! �reg �vegek, �res szob�k, �res vitrinek! Minden �res!

- R�szeg vagy - �llap�totta meg Lucius.

- Nem! M�g nem! De az leszek! Hova tett�k ezek a tetves man�k a bort?! - ord�totta. - Ha egyet is elkapok k�z�l�k, �gyel�t csin�lok a leny�zott b�r�b�l! Hol vannak a man�k?!

- Majd pont ilyen bar�ts�gos h�v�sra fognak el�j�nni!

- Nem?! Akkor sz�tverem ezt az �tkozott k�cer�jt! Se man�, se bor? - azzal elindult az im�nt lehaj�tott sz�kl�b fel�.

- �llj! �llj! - l�kte el mag�t Lucius az ajt�f�lf�t�l. - Jobb lenne, ha sz�pen lefek�dn�l! Mif�le viselked�s ez?

- Mif�le? - torpant meg Draco. - Szabad! �rted, ap�m? - indult el � is Lucius fel�. - Szabad viselked�s! Ami�ta az eszem tudom, mindig megszabt�tok, hogy mit �s hogyan kell tennem! Mert hogy ez meg az illik egy igazi Malfoyhoz! De mikor tehetem v�gre azt, amit �N akarok?

- Ostobas�gokat besz�lsz!

- Ostobas�gokat?! Te nem �rezted �gy soha, hogy most iszonyatosan be kellene r�gni? Elfelejteni ezt az eg�sz keserves, nyomorult �letet? Soha nem �rezted, ap�m? Soha? - �rt oda Luciushoz, orr�t szinte belenyomva az apja k�p�be.

Lucius nem h�k�lt h�tra, b�r nem kis �nuralm�ba ker�lt nem elfintorodni a Drac�b�l �rad� b�z miatt. Belen�zett az ifj� zavaros sz�rke szem�be, �s azonnal tudta, hogy Pansynek ism�t minden oka meg van az el�gedetlens�gre. Egyszerre sz�nta a fi�t �s lett r� rettenetesen d�h�s, de bel�tta, hogy ma �jjel semmire sem megy a d�h�vel.

- De igen - felelte.

- Akkor te meg�rtesz engem! - borult az apja nyak�ba Draco. Lucius sem volt apr� termet� ember, de a fia m�g n�la is magasabbra n�tt, ez�rt az id�sebb Malfoynak igencsak �ssze kellett szednie mag�t, hogy Draco ne billentse fel.

- Meg�rtelek! - veregette meg a fiatalember v�ll�t.

- Tudtam! - nyomta a homlok�t az apja homlok�hoz Draco. - Te mindig meg�rtett�l engem! Ugye, ap�m?

- Igen.

- Most is meg�rtesz!

- Igen.

- Innom kell - suttogta Draco. - Le kell innom magam a s�rga f�ldig.

- Nem fontos!

- De igen! Olyan r�szeg akarok lenni, hogy ne tudjak magamr�l! Igy�l velem! - kapta el a fej�t, hogy az apja szem�be tudjon n�zni.

- Nem, Draco! Te is jobban tenn�d, ha…

- Igy�l velem, ap�m! Feln�tt f�rfi vagyok, de m�g soha nem itt�l velem!

- Le kellene fek�dn�d…

- Vagy tal�n nem tartasz feln�tt f�rfinak? M�g mindig k�ly�knek tartasz, igaz? - Draco a r�szegek gyors hangulatv�lt�s�val hirtelen d�hbe gurult. L�k�tt egyet Luciuson, ahogy h�tr�bb l�pett t�le. - Csak egy taknyos k�ly�knek tartasz, ugye? Akinek dirig�lhatsz! Hogy ezt tegye, meg azt tegye!

- Draco!

- De hogy igy�l vele, azt m�r nem! Len�zel engem!

- Nem n�zlek le!

- Akkor iszol velem?

Lucius habozott, v�g�l bel�tta, hogy Draco ma nem fog hallgatni semmilyen j�zan sz�ra. �s v�g�l is mi�rt ne? Egy-k�t poh�rral � is megihat, Draco meg - ha m�r hozz�kezdett - jobb, ha az � t�rsas�g�ban �ti ki mag�t teljesen.

- Iszok. De nem itt.

- Hanem?

- Az eb�dl�ben.

Draco k�r�ln�zett a sz�tvert teremben.

- Ez nem el�g nagy? - t�rta sz�t a karj�t.

- Mire bemegy�nk az eb�dl�be, ott m�r lesz bor - emelte meg egy kicsit a hangj�t Lucius. Tudta, hogy a man�k a k�zelben settenkednek, de nem mernek beljebb j�nni. �gy viszont, hogy hallott�k az � parancs�t, an�lk�l is ki tudj�k szolg�lni �ket, hogy mutatkozniuk kellene vesz�lyes ifjabbik gazd�juk el�tt. Draco azonban m�g mindig nem l�tta �t a dolgok finoms�gait.

- Itt nem j�?

- Gyere, fiam! - karolt Lucius bele, �gy kalauzolta Drac�t �t. Alig �rtek ki a teremb�l, m�r hallotta is az apr� neszeket, ahogy az el�b�j� man�k neki�llnak a romok eltakar�t�s�nak.

Draco ellenkez�s�t nyom n�lk�l f�jta el a sz�l, mihelyt megpillantotta az eb�dl� asztal�n a j�gbe h�t�tt bort, �s a t�lal�n el�k�sz�tett t�bbit.

- Ez az! - mondta fellelkes�lve. �nt�tt Luciusnak �s mag�nak is. - Igyunk! Mire igyunk?

- Mire akarsz?

- R�nk! R�d �s r�m!

- Rendben!

Lucius belekortyolt a pohar�ba, azt�n letette. Draco �szrevette, �s � is levette a poharat a sz�j�r�l.

- Te csalsz! - mondta szemreh�ny�an.

- �n? - csod�lkozott Lucius.

- Te! Nem iszod ki a borodat!

- Nem kell azt egyszerre!

- De igen! Koccintottunk! Akkor fen�kig ki kell inni!

- Ugyan, Draco!

- De igen!

- Sz�p lassan eliszogatjuk!

�ltek egym�ssal szemben, �s egym�st f�rk�szt�k. Arcuk, alakjuk d�bbenetesen hasonl�tott egym�sra, �s m�gis v�gtelen�l elt�r�ek voltak. A v�llig �r� ez�stsz�ke haj, mely mindkett�j�k arc�t keretezte, Luciusn�l sz�p rendezetten �llt, Drac�� �sszeborzol�dott. A hideg, sz�rke szemek Lucius arc�b�l �rzelemmentesen villantak el�, Drac�n�l hol d�h�sen, hol el�rz�keny�lten, de zavarosan. Csak egyben nem t�rtek el: mindkett�j�k sz�ja k�r�l az a kem�nyen, szinte kegyetlen, len�z� von�sban. Hi�ba volt ittas Draco, ez nem v�ltozott.

- Sz�val nem akarsz velem rendesen inni - sz�lalt meg az ifjabbik Malfoy.

- Dehogynem! Hiszen �ppen azt teszem - mondta kiss� cs�p�sen Lucius.

- Persze! - vetette oda keser�en. - Te sem tartasz f�rfinak. Az�rt nem iszol velem tisztess�gesen.

Draco egy hajt�sra megitta a pohar�ban lev� ned�t, azt�n megragadta az �veget, �s �jra telet�lt�tte a pohar�t. M�r nem n�zett az apj�ra, a pohar�t fix�rozta.

Lucius cs�ndben n�zte a fi�t, azt�n � is megitta egy hajt�sra az ital�t. Elvette Draco el�l az �veget, �s � is telet�lt�tte �jra a pohar�t.

- F�rfinak tartalak, fiam - mondta. - Igazi f�rfinak. R�nk! - emelte meg a pohar�t. - R�d �s r�m!

Draco arc�n hitetlenked� csod�lkoz�s suhant �t, azt�n elmosolyodott.

- R�nk! - emelte meg � is a pohar�t. Ittak, ut�na egyszerre tett�k le az �res poharukat.

- Te vagy az egyetlen, akire sz�m�thatok - mondta k�nnybe l�badt szemmel Draco. - Te szeretsz engem egyed�l!

- Nana! - v�laszolt Lucius. - Az�rt nem ilyen v�szes a helyzet!

- De! - ingatta a fej�t Draco. - Csak te szeretsz engem egyed�l, ap�m!

- Ugyan! H�t any�d? Vagy… Pansy?

- Pansy…! - horkant fel Draco. Hirtelen felkapta a palackot, ism�t t�lt�tt mindkett�j�knek, azt�n megemelte a maga pohar�t. - A szeret� hitvesekre! - mondta v�gtelen�l g�nyosan. Lucius habozott egy pillanatig, de ut�na � is lehajtotta a mag��t. B�rmilyen er�s feje is volt, ez a hirtelen lehajtott h�rompoh�rnyi er�s, testes bor �rezte, hogy fejbe v�gta.

- Draco - kezdte �vatosan. - Minden rendben van k�ztetek Pansyvel?

- Rendben? - nevetett fel keser�en Draco. - M�g hogy rendben?! Semmi sincs k�zt�nk rendben! �rted? Semmi!

- Nem siker�lt…?

- Nem! - v�gta el Draco a tapogat�z�st. Megk�v�lt arccal �jra t�lt�tt, de most nem akart koccintani, csak b�multa a pohar�ban a f�nyeket, amit a gyerty�k vetettek a bor�ra.

- Nem pihent�l eleget? - puhatol�dzott tov�bb Lucius.

Draco egy darabig sz�tlanul b�multa tov�bb a bort, azt�n mintegy mell�kesen sz�lalt meg:

- Nem. Nem hiszem, hogy ez a baj. Csak nem kell.

- Mi nem kell?

- Ki - igaz�totta ki Draco. - Pansy - s azzal felhajtotta az italt. Ahogy letette az �res poharat, meredten b�mult az ablak fel�, de �res tekintet�n l�tszott, hogy befel� n�z. - Mi�rt vetted el t�lem Hermion�t?

- Azt hittem, ezen m�r t�l vagyunk - h�zta �ssze a szem�ld�k�t Lucius.

- T�l - b�lintott Draco. - De vele soha nem voltak ilyen gondjaim. Mi�rt? - n�zett az apj�ra. Lucius erre nem tudott v�laszolni, ez�rt ink�bb maga is felhajtotta a bor�t.

- Tegnap vele voltam - mondta Draco.

- Kivel?

- Hermion�val. �s a fiammal.

- Micsoda?! - k�rdezte megr�k�ny�dve Lucius.

- Egy kunyh�ban egy erd� m�ly�n.