22. fejezet



- Mit besz�lsz? - h�rd�lt fel fenyeget�en Lucius. - Milyen kunyh�? Milyen erd�?

- Mit tudom �n! - vonta meg a v�ll�t Draco. - Azt nem tudom, hogy ker�ltem oda, de �lmomban egyszer csak ott voltam.

- �lmodban…! - k�nnyebb�lt meg Lucius. - �lmodban…

- M�g soha nem �lmodtam vel�k. Csak tegnap. Olyan… val�s�gos volt.

- Felejtsd el!

Draco felkapta a palackot. �res volt. Felkelt, hogy hozzon a t�lal�r�l k�t teli �veget. Ahogy felkelt, akkor l�tszott, hogy mennyit ivott, mert megt�ntorodott. Lucius f�lig felkelve ut�na kapott, de m�r � is megsz�d�lt. Draco azonban csak megr�zta a fej�t, a haja megint az arc�ba hullott, azt�n meglep�en egyenes l�ptekkel a t�lal�hoz ment. Minden baj n�lk�l hozta a k�t palackot.

- Nem kellene ennyit - mondta Lucius, de val�j�ban m�r neki sem volt komoly kifog�sa az iv�s ellen.

- Mi�rt ne? - vonta meg a v�ll�t Draco, �s kiss� er�lk�dve mindk�t �vegb�l kih�zta a dug�t. Apja el� �gy tette az egyiket, hogy r�gt�n t�lt�tt is neki a pohar�ba, azt�n a m�sik �vegb�l a saj�tj�ba.

- A n�kre! - mondta.

Ittak.

- Nem b�sulj, Draco! - tette Lucius Draco v�ll�ra a kez�t. - Ez csak �tmeneti �llapot. Piton megf�zi neked a b�jitalt, azt�n el�bb-ut�bb elfeleded azt a s�rv�r�t.

- Hermione nem s�rv�r�! - emelte fel az ujj�t Draco. - � a fele… feles�gem volt! - csuklott a sz� k�zep�n.

- Nem volt a feles�ged - k�t�tte az ebet a kar�hoz Lucius.

- De igen! Vele… vele soha nem volt ilyen gondom. � igazi n� volt! Gy�ny�r� n� volt!

- Az volt - hagyta helyben Lucius is. - De Pansy se cs�nya!

- Nem. Nem az - ismerte el Draco. - De Hermion�hoz k�pest…! - legyintett egyet, azt�n odahajolt Luciushoz, hogy bizalmasan a f�l�be s�gja, mik�zben hevesen gesztikul�lt: - Nem t�l j� az �gyban, tudod? Nem mondom, fel… felkelti az �rdekl�d�semet, de m�g miel�tt igaz�n helyt�llhatn�k… Olyan unalmas, hogy… lelanyhul a k�v�nalmam. �rted? - n�zett k�rd�n Luciusra.

- �rtem - b�lintott az id�sebbik Malfoy.

- Tudtam, hogy te meg�rted! - csapott sz�les mozdulattal az apja v�ll�ra Draco. - Erre inni kell! - �s m�r �nt�tt is.

- Erre inni! - Lassan Lucius is bel�tta, hogy egyre t�bb indok van az iv�sra. Ittak.

- �s m�g � v�gja a fejemhez, hogy nem vagyok f�rfi! - m�ltatlankodott tov�bb Draco az �res pohar�t let�ve. - � nem igazi n�!

- Majd ha megiszod Piton b�jital�t, nem lesz panaszszava - vigasztalta Lucius.

- Azt a f�rmedv�ny?! - borzongott meg Draco. - Benne lesz Pansy k�rme, meg hajsz�la, meg a vizelete - sorolta az ujjain -, meg az ak�rmily�r�l sz�r, meg… �h! Igya meg Piton!

- De neked kell meginnod! - er�sk�d�tt Lucius. - Pansy nem Piton feles�ge, hanem a ti�d!

- Hihi! - nevetett fel v�ratlanul Draco a r�szegek nevet�s�vel. - Neki nincs is feles�ge! Azt mondta… - hajolt ism�t bizalmasan az apj�hoz -, azt mondta, hogy neki soha nem volt sz�ks�ge ilyen b�jitalra! De szerintem soha nem is volt n�je! Hihi! - nevetett ism�t h�trad�lve. Lucius sz�les vigyor�n szint�n megl�tszott az elfogyasztott italmennyis�g, de � m�g nem volt olyan f�ktelen, mint a fia.

- T�vedsz - mondta. - Neki is van feles�ge.

- Micsoda? - kapta fel a fej�t Draco. - Pitonnak?!

- Neki bizony! - er�s�tgette Lucius.

- Nem is tudtam - bambult maga el� egy pillanatig Draco, azt�n belevigyorgott Lucius k�p�be: - Akkor lehet, hogy az�rt tudja ilyen j�l a b�jital hat�s�t?

Mindk�t f�rfib�l egyszerre robbant ki a r�h�g�s. Mert ez m�r nem is nevet�s volt, hanem r�h�g�s. D�l�ng�ltek, csapkodt�k az asztalt, meg egym�s v�ll�t, �s ha az egyik abbahagyta, a m�sik folytatta.

- Piton, ahogy tudom�nyos alaposs�ggal t�pkedi a feles�ge sz�rzet�t! - r�h�g�tt Draco. - �s cseppenk�nt adagolja a l�ttybe a vizelet�t!

�jabb r�h�g�s-roham kapta el �ket, annyira, hogy Lucius szem�t t�r�lgetve is alig b�rt megsz�lalni:

- H�t mostan�ban nem!

- Mi�rt? - k�rdezte Draco vigyorogva.

- Mert n�lam van a feles�ge.

- Mi�rt? - k�rdezte �jra Draco.

- Shhhh! - intette cs�ndre Lucius, ujj�t a sz�ja el� t�ve, de k�zben kegyetlen�l vigyorgott. - Ezt titok!

- Titok? Akkor erre iszunk! - mondta Draco szint�n vigyorogva �s m�r �nt�tt is. Ittak. Azt�n Lucius hajolt el�re bizalmaskodva:

- A Nagy�r adta nekem - s�gta, majd nyomat�kul b�lintott egyet, ahogy felegyenesedett. Ut�na ism�t k�zelebb hajolt, hogy hozz�f�zhesse: - A fi�val.

- A Nagy�r fi�val?

- Dehogy! Piton fi�val!

- Pitonnak fia is van? Akkor t�nyleg j� az a b�jital!

�jabb f�ktelen r�h�g�sben t�rtek ki.

- �s mi�rt titok, hogy itt vannak? - k�rdezte Draco, miut�n kiss� lecsillapodtak.

- Shhh! - intette megint cs�ndre Lucius. Most m�g sz�t is n�zett, hogy hallja-e v�letlen�l valaki, ut�na mondta halkan Drac�nak. - A fi�... a Nagy�r kudarca - azzal jelent�s�gteljesen b�logatva arr�bb h�z�dott. Draco ugyan�gy maradt, kiss� el�red�lve, �s bamb�n vigyorgott.

- Mi�rt? - k�rdezte.

- Mert magid - ezt �gy k�z�lte Lucius, mintha ezzel mindent megmagyar�zott volna. Draco azonban tov�bbra sem �rtette.

- Na �s? - k�rdezte. - �n is az vagyok!

- De te soha nem t�madt�l a Nagy�rra!

- Mert a fi� r�t�madt? - kerekedett ki Draco szeme.

- Shhhh! Cs�ndesebben! - n�zett k�rbe Lucius. Imm�ron az � szeme is el�gg� zavaros volt. - R� bizony! �s kis h�ja, hogy nem v�gzett a Nagy�rral!

- Micsoda?! - h�rd�lt fel Draco.

- Spencer�k tal�lkoztak vele el�sz�r - mes�lte Lucius eg�szen k�zel hajolva. - Muglikra vad�sztak H k�rny�k�n, akkor botolhattak a sr�cba. K�t nap m�lva Taylornak felt�nt a hi�nyuk. J�r�r�ket k�ld�tt ki, azok tal�lt�k meg a holttesteket. De �k is �sszefutottak a fi�val, �s csak egy �szta meg �p b�rrel. Azok a barmok! - vigyorgott, mintha j� viccet mes�lt volna. - Agyatlanul fogtak hozz�!

- No �s hogyan fogt�k el m�gis? - k�rdezte Draco.

- �k? - k�rdezte g�g�sen Lucius. Felegyenesedett, most maga t�lt�tt a pohar�ba. F�lig az ajk�hoz emelte, �gy vetette oda: - �n!

- Te? Mes�lj!

Luciuson l�tszott, hogy j�lesik neki Draco elismer�se, �gyhogy mihelyt ki�r�tette a pohar�t, ism�t el�rehajolt, �gy folytatta:

- Pitont figyelt�k abban az id�ben, eml�kszel? Piton is arra k�sz�lt, �s keresett valakiket. Egy... hikk - csuklott hirtelen, - n�t, meg egy gyereket. Egy fi�t. Piton ravasz! Nagyon ravasz! De �n m�gis r�j�ttem! - vigyorgott �ntelten Lucius.

- Mire?

- Hogy Piton ezt a gyereket keresi!

- De hogyan?

- Taylor seg�ts�g�rt rohang�szott, �n meg a k�zelben voltam. Oda hoppan�ltam, �s akkor megl�ttam a k�lyk�t. Piton! - heher�szett Lucius. - Le sem tagadhatn�!

- Annyira hasonl�t r�?

Lucius sz�les �vben k�rbelend�tette a karj�t.

- Mondom! Csak a szeme v�g�sa nem. De egy�bk�nt...!

- No �s hogy fogtad el?

- L�ttam, hogy ez csak egy k�ly�k. Magid. �zentem a Nagy�rnak, azt�n elzavartam a k�ly�k k�zel�b�l mindenkit �s egyed�l mentem oda.

- A magidhez? - n�zett elismer�en az apj�ra Draco.

- Azt mondtam neki, hogy az apja k�ld�tt. Hogy vigyem el.

- �s elhitte?

- H�t... majdnem. De az anyja... az a mugli szuka nem! Ha nem �rt volna oda a Nagy�r, bajban lettem volna! Hehe! - nevetg�lt Lucius, �s �jabb poh�rral �nt�tt mag�nak. - Na, akkor t�madt a k�ly�k a Nagy�rra!

- �s mi t�rt�nt? - d�lt el�re Draco. Luciusnak nem t�nt fel, hogy a fiatalember m�r egy�ltal�n nem l�tszik olyan r�szegnek, mint el�tte.

- Magid, de k�ly�k! M�g nem tudott k�rt okozni a Nagy�rban. De - halk�totta le a hangj�t Lucius, miut�n ism�t sz�tn�zett, - a Nagy�r megt�ntorodott t�le. Ezt soha nem ismern� el senkinek, de �n l�ttam!

Drac�n l�tszott, hogy nagyon is �rti, mire gondol az apja. F�lelmetesen er�s lehet az a kilenc �ves gyerek, aki ki b�rta billenteni egyens�ly�b�l a S�t�t Nagyurat, minden id�k egyik legnagyobb m�gus�t.

- �s azt�n? - k�rdezte az ifj�.

- Azt�n - folytatta Lucius m�g mindig halk hangon, - a Nagy�r t�madott, �s k�ly�k kiv�dte! �rted?

- Mint Harry Potter? - hitetlenkedett Draco.

- M�g jobban! Potter csak mag�t tudta megv�deni, de a Piton-k�ly�k az anyj�t is! Igaz, Potter csak egy �ves volt - bambult maga el� Lucius.

- Hogyan tudta az anyj�t is megv�deni? - h�ledezett Draco.

- El�ugrott - vonta meg a v�ll�t Lucius. Ivott egy kicsit, majd folytatta. - Azt�n k�rt vont maguk k�r�. Nem nagyot, kb. olyan t�z m�ter �tm�r�j�t, de aki azon bel�l volt, azt megv�dte.

- Mert kik voltak ott m�g?

- Muglik. �ket is v�dte. A kis h�lye - Lucius r�szeg vigyora csak eml�keztetett j�zan �llapot� f�l�nyes mosoly�ra, de az�rt fel lehetett ismerni. - T�l sok fel� apr�zta az erej�t.

- Mert? - k�rdezte Draco fesz�lten.

- Nem haszn�ltam var�zslatot, csak elkaptam az anyj�t h�tulr�l. Ha nem v�di a muglikat is, el b�rt volna b�nni velem - mondta Lucius, �s megint ivott egy kicsit.

- De �gy nem b�rt - konstat�lta Draco.

- Nem. �s �gy a Nagy�r r� b�rta venni a t�rgyal�sra. Hogy menjen vele �, meg az anyja.

- A Nagy�rhoz? Nem azt mondtad, hogy itt vannak?

- El�sz�r a Nagy�r vitte mag�val �ket.

- Minek?

- Hogy meg�lje �ket... hikk!


*


Ha Lucius Malfoy kicsit kevesebbet ivott volna, tal�n felt�nt volna neki Draco arckifejez�se. �gy l�tszott, Drac�nak egy�ltal�n nem tetszett az az �tlet, hogy a Nagy�r meg�lj�n egy kilenc �ves gyereket, meg egy v�dtelen mugli n�t. A hal�lfal� Draco Malfoynak, a Nagy�r egyik kegyeltj�nek egy�ltal�n nem tetszett ez. Milyen bizarr!

�m Lucius sokat ivott, �s semmi k�l�n�set nem l�tott Draco arc�n. Kiss� id�tlen�l nevetg�lve folytatta a t�rt�netet:

- Persze nem siker�lt neki. Pedig bevetett mindent! Az Adava Kedavr�t, egy�b �tkokat, de nem haszn�lt. Akkor j�ttek a mugli m�dszerek. H�napokon kereszt�l pr�b�lkozott mindenf�l�vel, t�rrel sz�rta le, megm�rgezte, pallossal csapatta volna le a fej�t, kar�ba h�zatta volna, pisztollyal l�tte le, meg ilyenek... De semmi! �rted? Semmi nem �rtott a k�ly�knek! �s ez m�g csak hagyj�n! A Nagy�r a mugli n�n is kipr�b�lta ezeket! �s a k�ly�k a n�t is megv�dte! Hehe! Nem is lehetett az anyj�t elvonszolni a k�zel�b�l! Egyszer�en.. nem lehetett!

- �s a Nagy�r mit csin�lt ezut�n? - k�rdezte Draco fesz�lten.

- D�h�ng�tt - j�tt a t�m�r v�lasz. - Gondolhatod! H�napokig pr�b�lkozott megt�rni a fi�t, de nem siker�lt!

- Megt�rni?

- K�nozni! Megbolond�tani! Elvenni a hatalm�t! Hi�ba!

- De h�t - vetette k�zbe Draco -, a fi� m�giscsak az egyik f�embere fia! Hogyhogy meg akarta �lni? Meg megk�nozni?

- Ez nem sz�m�t! - legyintett Lucius nagy lend�lettel. - Csak az, hogy a fi� vesz�lyes!

- �rtem! - b�lintott Draco elgondolkod� arccal. - Na �s v�g�l mit siker�lt el�rnie a Nagy�rnak?

- Egy nagyon bonyo… hikk… bonyolult var�zslatot csin�lt vel�k. V�r-�tok…

- V�r-�tok? Mi az?

- Var�zslat. V�r kell hozz�.

- Ki�?

- A k�ly�k�, az anyj��, meg a Nagy�r�.

- �s? - s�rgette Draco.

- Neh�z! - legyintett Lucius. - A l�nyeg, hogy ha a k�ly�k haszn�lja a magid-erej�t, az anyj�t sebes�ti meg. Ha meg a Nagy�r ellen t�madna, akkor a mugli n� meghal.

- �s ebbe beleegyezett a k�ly�k meg az anyja? - k�rdezte elh�lve Draco.

- Bele - b�lintott Lucius, �s �nt�tt a pohar�ba. - Mert ha a Nagy�r t�madn� meg �ket, akkor a Nagy�r is meghalna!

- Sz�val ez�rt adta ide neked �ket! - konstat�lta Draco. - Hogy ne legyenek a szeme el�tt!

- Igen - vigyorgott Lucius. - Mert megb�zik bennem. Tudja, hogy h�s�ges vagyok hozz�!

- Az vagy!

- Az bizony! No meg… Piton miatt.

- Hogyan?

- Piton… kisz�m�thatatlan. �s ravasz! Nagyon-nagyon ravasz! Soha nem tudni, hogy mit mi�rt tesz!

- Ez igaz!

- �s ha ellen�nk fordulna… nos, a kezemben van a feles�ge meg a fia! �rted?

- Ravasz! - vigyorgott Draco is. - Te is nagyon ravasz vagy!

- Az bizony! - helyeselt nevetve Lucius.

- Erre iszunk - �nt�tt Draco. Pohar�t megemelte az apja fel�: - A birodalom legravaszabb f�ember�re!

Lucius vigyorogva, kis f�b�lint�ssal k�sz�nte meg a b�kot.

- No �s hova raktad �ket? - k�rdezte Draco, miut�n letette a ki�r�lt pohar�t.

- Az �szaki toronyba.

- Kal�z Jimhez?

- Oda bizony!

- Szeg�nyek! - vigyorgott Draco. - Enn�l m�g a b�rt�n is jobb lett volna nekik!

- Hova gondolsz? - v�gott �lszent�l felh�borodott k�pet Lucius, b�r �llapot�t tekintve nem ez lett a legmeggy�z�bb fintora. - Vigy�zni kell az eg�szs�g�kre! A toronyban friss a leveg� �s sz�p a kil�t�s!

- Az! - v�gta r� Draco, �s a k�t f�rfib�l ism�t kit�rt a nevet�s.

Kal�z Jim a csal�d egyik legr�mesebb k�s�rtete volt, kib�rhatatlan, rosszindulat� �s sokszor vesz�lyes is. Draco biztosra vette, hogy a szerencs�tlen foglyoknak nem sok nyugodt pillanatot hagyott az alatt a k�t h�nap alatt, amit a k�s�rtet �ltal birtokolt toronyban t�lt�ttek. Josh val�sz�n�leg v�dekezni k�nyszer�l, �s ha igaz, amit Lucius mondott, ezzel egyre-m�sra az anyj�nak okoz s�r�l�seket…

- K�v�ncsi vagyok erre a k�ly�kre - mondta vigyorogva.

- Mi�rt?

- Na hallod! Piton k�lyke! Aki annyira hasonl�t r�! El�bb is megmutathattad volna!

- �! N�lam vannak ugyan, de �k nem az eny�mek igaz�b�l!

- Hanem?

- A Nagy�r foglyai.

- Na �s? - �t�tte tov�bb a vasat Draco. - Att�l m�g meg lehet �ket n�zni! Vagy nem?

- De. Megn�zni szabad.

- Akkor meg? Menj�nk!

Lucius "nemszeretem" k�pet v�gott, mik�zben r�n�zett a majdnem ki�r�lt �veg�re. Draco meg�rtette, mi a gondja.

- Majd visz�nk magunkkal sz�ver�s�t�t! Na gyere! - mondta, azzal a h�na al� csapott egy �veget �s fel�llt. Lucius megpr�b�lta k�vetni a p�ld�j�t, de visszazuttyant a sz�kre, �s a h�na al�l is kics�szott az �veg.

- A bor! - sir�nkozott. - �rd�g vigye Piton fatty�t! Nem �r a k�ly�k annyit, mint ez a finom kis bor!

- Majd leverj�k rajta! - biztatta Draco, �s k�zben seg�tett apj�nak �jra felkelni. Luciusnak er�s feje volt - ahogy Drac�nak is, de bizony elkelt a seg�ts�g imm�ron neki, hogy �gy-ahogy egyenesen b�rjon menni! �sszekapaszkodott h�t a k�t Malfoy, m�sik kez�kbe teli �veget ragadtak, hogy ha net�n megszomjazn�nak a hossz� �ton, tudjanak mit inni, azt�n elindultak.

A Malfoy-kast�ly r�gi �p�let volt, sz�p, sz�les folyos�kkal, amiket m�g az abroncsos szokny�j� h�lgyeknek terveztek, akiket karddal fel�vezett lovagjaik k�s�rtek. �m most a k�t Malfoy sz�m�ra igencsak sz�knek bizonyultak! Ment a k�t f�rfi �sszekapaszkodva, hol t�tov�n, hol t�ls�gosan is gyorsan, legt�bbsz�r el�re, de n�ha h�tra t�ntorodva, hol jobbra, hol balra kilengve falt�l falig, egyfolyt�ban nevetg�lve, id�nk�nt meg-meg�llva inni. Igencsak hossz� id�be tellett, mire v�gre meglelt�k az �szaki toronyba vezet� csigal�pcs�t, �s mire oda�rtek, palackjaiknak m�r csak az alj�n l�ty�g�tt valami.

- H�, de magas! - jegyezte meg Draco, ahogy meg�lltak a csigal�pcs� alj�ban.

- Az! De egy Malfoyon nem fog ki! - d�llesztette ki a mell�t Lucius. Ekkorra m�r mindkett�j�k mindig s�padt arca kipirosodott, szem�k zavaross�, besz�d�k akadoz�v� v�lt. Most m�r Lucius haja is �sszeborzol�dva �llt, apa �s fia t�n m�g soha nem hasonl�tott �gy egym�sra.

Lucius kiss� lehajtotta a fej�t, mint az �klelni k�sz�l� bika, �s el�rerontott. �m ahogy a l�b�t az els� l�pcs�fokra tette, egy kard szegez�d�tt a tork�nak.

- Hova, hova, bar�tocsk�m? - k�rdezte egy sejtelmes hang.

- Jim! - horkantott fel Lucius. - Eredj az utamb�l! Vagy m�r annyira v�n k�s�rtet vagy, hogy becsip�sodott a szemed? Nem l�tod, ki vagyok?

- L�tom! - b�jt el� a k�s�rtet a falb�l. Bal kez�ben szorongatta a kardot, mert jobb keze hely�n kamp� �ktelenkedett. L�bain�l ford�tva �llt a dolog, bal l�ba fal�b volt csup�n. F�l szeme lek�tve, fej�n kend�, azon h�romsz�glet� kalap, �v�ben sz�mtalan nagy pisztoly �s k�s, az �sszhat�st pedig a mosolya tette igaz�n h�tborzongat�v�, mert sz�j�ban alig egy-k�t fog maradt, azok is feket�k, sz�vasak voltak. - L�tom! De t�n csak nem tagadsz meg t�lem egy kis j�t�kot?

- J�tszadozz�l csak azokkal - b�k�tt Lucius felfel�.

- Tudod, Lucius, mindent meg lehet unni… �ket is - mondta szomor�an a k�s�rtet. - �j kalandokra v�gyom, ezt igaz�n meg�rtheted!

- Ha nem t�nsz az utamb�l, sz�m�zlek, azt�n kereshetsz magadnak kalandot, ahol akarsz!

- R�szeg vagy, Lucius! - l�pett k�zelebb a k�s�rtet, �s �gy tett, mintha beleszimatolt volna a leveg�be. - �rad r�lad a cefreszag!

- Na �s? - csattant fel Lucius. - Mi k�z�d hozz�?

- Ajaj! - vigyorgott kaj�nul Kal�z Jim. - �gy akarod megl�togatni �ket? Vigy�zz, a fi� vesz�lyes! M�g engem is majdnem elint�zett!

- Elint�zett volna? - k�rdezte vigyorogva Draco. - Akkor meg is �rdemelted volna!

- No l�m! - libbent hozz� a k�s�rtet. - Az ifjabbik sarj! L�tom, te is ugyanolyan r�szeg vagy, mint az ap�d! Sz�p kis csal�d! M�g j�, hogy nem az �n lesz�rmazottaim vagytok! Most sz�gyellhetn�m magam miattatok!

- Sz�gyelld te csak magad miatt magadat! - intette Lucius. - Van mi�rt! �s most… eredj az utamb�l!

- Mi�rt? - k�rdezte Jim.

- Mert �n vagyok most a csal�df�, �s azt parancsolom! - hadon�szott Lucius sz�les mozdulatokkal.

- �rtem! H�t akkor… parancsolj, uram! - hajtotta meg mag�t cs�fond�rosan Jim, �s utat engedett nekik.

- Na l�tod! - n�zett a fi�ra Lucius, mik�zben b�szk�n kid�llesztette a mell�t, azt�n elindult a l�pcs�n. Draco k�vette.

A torony igencsak magas volt, �s hi�ba s�t�tt be a hold a keskeny ablakokon, a k�t becsiccsentett Malfoynak k�l�n�sen hossz� id�be tellett, mire meg b�rta m�szni a kanyarg�s fokokat. �m v�g�l m�giscsak ott �lltak a torony legfels� emelet�n, egy becsukott ajt� el�tt. Lucius m�r emelte az �kl�t, hogy d�r�mb�lj�n, amikor az ajt� kiny�lt, �s a benti gyertya f�nye egy alacsony kis alakot vil�g�tott meg h�tulr�l. �s b�r Draco m�g soha nem tal�lkozott vele azel�tt, azonnal tudta, hogy ez a kis ember Joshua Piton.