24. fejezet



Draco csak k�s� d�lut�n �bredt fel. Ahogy k�b�n fel�lt az �gy�n, �les f�jdalom has�tott a fej�be, �s felkavarodott a gyomra. Perceknek kellett eltelni�k, mire siker�lt visszaeml�keznie az elm�lt esem�nyekre. B�szkes�g t�lt�tte el h�rszerz�i tev�kenys�g�nek eredm�ny�re gondolva, de ez vill�mgyorsan elm�lt az �jabb �melyg�s-hull�m hat�s�ra.

Nehezen elv�nszorgott a f�rd�szob�ig. Meglepte a rendetlens�g, de azt�n esz�be jutott, hogyan pr�b�lt Piton �letet verni bel�. Fej�t igencsak fogva lehajolt, �s �zott ruh�ja egyik zseb�b�l el�kotorta a p�lc�j�t. M�g p�r percet ig�nybe vett, mire bevillant a megfelel� var�zsige, de ut�na sz�razak lettek a ruh�i, �s v�zfoltok sem tark�tott�k a helyis�get.

Nagyon hosszan folyatta mag�ra a vizet, hideget, meleget felv�ltva. Rosszull�te csillapodott is, de az�rt �rezte, nem �rtana Pitont�l valami b�jitalt k�rnie, hogy igaz�n helyrej�jj�n. Keservesen fel�lt�z�tt, azt�n lev�nszorgott a f�ldszintre.

Pitont nem tal�lta sem a laborban, sem a nappaliban. M�r azt hitte, hogy a professzor el is ment otthonr�l, amikor r�bukkant a konyh�ban. Ott �lt az asztaln�l, el�tte egy �veg �s egy poh�r. Drac�nak id�be tellett, mire azt is �szrevette, hogy a professzor nem j�zan. T�volr�l sem az.

- Nocsak! - jegyezte meg Draco. - L�tom, megirigyelt!

Piton megemelte a pohar�t az ifj� fel�.

- Eg�szs�gedre! - A nyelve bizony m�r akadozott.

- Mag�nak is. De miel�tt belemer�lne, nem �ruln� el, hol tartja a m�snaposs�g elleni b�jital�t?

- B�jital? - Piton megr�zta a fej�t. - Nem kell!

- De igen. Sz�rnyen hasogat a fejem.

- Kutyaharap�st eb sz�rivel! - motyogta a professzor.

- K�sz�n�m, ezt most kihagyn�m - tett a kez�vel elh�r�t� mozdulatot Draco. - Tegnap k�t h�tre val�t megittam.

- Puh�ny - mormolta Piton, �s ki�r�tette a pohar�t.

- �n? - vonta fel a szem�ld�k�t vigyorogva Draco. - L�tom, hogy belemer�lt, de att�l m�g messze van, hogy utol�rje az �n teljes�tm�nyemet!

- Nem �rdekelsz.

- Nem? - vigyorgott tov�bb Draco �s le�lt szemben Pitonnal. - Akkor mi ez a nagy iv�szat?

- Tudod, hogy h�vj�k ezt? - k�rdezte Piton felemelve a boros�veget.

- Bornak.

- B�felejt�nek - helyesb�tett a professzor, �s ha m�r �gyis a kez�ben volt az �veg, h�t t�lt�tt mag�nak m�g egyet.

- Na �s elfelejtette t�le a b�nat�t? - k�rdezte Draco. B�rmennyire f�jt a feje, remek�l sz�rakozott. Soha nem l�tta m�g Pitont becsiccsentve.

- Nem - v�laszolta az id�sebb f�rfi elkomorodva.

- H�t akkor… igyon m�g!

- Iszok! - b�lintott Piton �s beleivott a pohar�ba. Fel�t sem itta ki, �gy tette vissza maga el�.

- Ez kev�s lesz a felejt�shez, professzor! - h�zta Draco.

- Mindegy. �gysincs annyi bor a vil�gon, amit�l felejteni tudn�k.

- Mit akar annyira elfelejteni, professzor?

Piton r�n�zett Drac�ra. Fekete szeme zavarosan p�szt�zta a fiatalembert. Arca most is merev volt, tal�n csak megszok�sb�l, �m a sz�ja sark�ba ki�lt egy halv�ny, de le�rhatatlanul f�jdalmas von�s.

- Magamat - mondta v�g�l.

- Mag�t? - k�rdezett r� Draco �rtetlen�l.

- Magamat - Piton egy fejb�lint�ssal adott nyomat�kot saj�t mondand�j�nak. - Ezt az ostoba, tehetetlen, pipogya alakot. Pipogyuszt.

- M�r mi�rt lenne maga ostoba, lehetetlen �s pipogya? - k�rdezte Draco elkomolyodva. �rezte, hogy ami Pitonban d�l, az minden, csak nem vicces.

- Mert az vagyok - meredt maga el� Piton. A sz�ja sz�glet�ben megb�v� f�jdalmas von�s er�teljesebb lett.

- Nem igaz! - tiltakozott Draco. - Ne mondjon ilyeneket mag�r�l!

- H�t mit mondjak arr�l a f�rfir�l, aki k�ptelen megv�deni a csal�dj�t? - n�zett r� a professzor, �s Draco ett�l a n�z�st�l hirtelen k�nyelmetlen�l �rezte mag�t.

- Professzor! - hajolt el�re. - Meg fogja v�deni a csal�dj�t! Kiszabad�tjuk �ket! �rtes�tette m�r Lupin professzort �s a Mestert?

- Igen.

- �s? Mikor megy�nk?

- Holnap reggel.

- Na l�tja! Egy�tt kidolgozzuk a strat�gi�t, �s kiszabad�tjuk �ket!

- Egy�tt…! - harapta el a mondand�ja v�g�t Piton.

- Igen. Egy�tt - ism�telte meg a sz�t Draco. Egy darabig n�m�n f�rk�szte az id�sebbik f�rfit, azt�n r�k�rdezett: - Ez b�ntja? Hogy egy�tt?

Piton eleinte nem v�laszolt. Felhajtotta a bor�t, �jra t�lt�tt, azt�n a bort b�multa a poh�rban. Akkor sem n�zett fel, amikor v�gre megsz�lalt.

- Any�m sokat mes�lt annak idej�n Mardek�r Malaz�rr�l. Az � lesz�m… lesz�mra… � az �s�nk - fejezte be v�g�l a mondatot.

- Igen? - csod�lkozott r� az ifj�. - Nek�nk is.

- Tudom - b�lintott Piton, azt�n folytatta a saj�t t�rt�net�t. - Mindig olyan szerettem volna lenni, mint �. B�tor, agyaf�rt, er�s! Egy h�s!

- Maga t�nyleg b�tor �s agyaf�rt!

- Persze! - v�gta r� Piton elkeseredett ir�ni�val. Azt�n felkapta a fej�t: - Tudtad, hogy Hugrabug Helga volt a feles�ge?

- Micsoda?! - h�rd�lt fel Draco. - Ezt nem mondja komolyan!

- R�g�ta nem divat err�l besz�lni. A Nagy�r sz�gyelli. De �gy volt!

A fiatalember hitetlenked� arcot v�gott, de Piton nem foglalkozott vele. A saj�t gondolatai k�t�tt�k le.

- Egyszer egy d�monherceg elrabolta Hugrabug Helg�t a gyerek�kkel. �s Mardek�r kiszabad�totta �ket. Egyed�l!

- H�t kivel szabad�totta volna? - k�rdezte zavarodottan Draco. - Griffend�llel ellens�gek voltak.

- Nem - r�zta meg a fej�t Piton. - Akkor m�g nem. Nagyon is j� bar�tok voltak akkor m�g! De Mardek�rnak nem kellett Griffend�l seg�ts�ge. Mert egyed�l is meg tudta oldani. Mert olyan er�s volt. �n pedig… - s�hajtott egy nagyot, - �n pedig gyenge vagyok.

- Dehogy! - tiltakozott Draco, de Piton folytatta.

- Szeg�ny Zelda! Szeg�ny kicsik�m! Amikor v�gre hozz�m j�tt, azt hitte, valamilyen k�l�nleges f�rfihoz k�t�tte az �let�t! Pedig csak egy hitv�ny f�reg vagyok!

- Hogy mondhat ilyeneket?

- Zelda maga is megmondta! Neked! Semmi k�ze egy ilyen hitv�ny hal�lfal�hoz!

- De hiszen azzal csak mag�t mentegette!

- Mindig olyan b�szke voltam magamra! Mindig egyed�l dolgoztam, �s a legt�bbsz�r sikeresen oldottam meg a feladataimat. Olyan titkokat der�tettem ki, amiket senki m�s. �s a h�bor� ut�n… szinte a Nagy�r orra el�l menek�tettem el embereket!

- Na l�tja!

- De ott voltam, amikor Zeld�nak �s Josh-nak menek�lnie kellett? Nem! H�t amikor a Nagy�r t�madt r�juk? Nem! �s amikor ap�d vetette �ket rabs�gba? Nem!

- De kereste �ket!

- Nekem kellett volna a Nagy�r �s k�z�j�k �llnom! - folytatta hevesen Piton, �gyet sem vetve Draco k�zbevet�seire. - Tudom, meg�lt volna, de akkor is az �n k�teless�gem lett volna! De nem voltam ott! H�t mif�le ember vagyok �n?!

- �s mi�rt lett volna az j� nekik, ha maga meg�leti mag�t? - emelte fel a hangj�t Draco, �s nem is eredm�nytelen�l. Ahogy Piton felkapta a fej�t, l�tszott, hogy v�gre eljut a tudat�ig, amit a fiatalember mond. - Mag�t t�nyleg meg�lte volna a Nagy�r, �s akkor ugyanott lenn�nek, mint ahol most, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy meghalt volna a rem�ny�k a kiszabadul�sra!

- Nem tudom �ket kiszabad�tani!

- Dehogynem! Egy kis seg�ts�ggel!

- �s kikb�l �ll az a seg�ts�g? - kelt f�l Piton, �s az asztalra t�maszkodva d�lt Draco fel�, arc�t szinte belenyomva az ifj� arc�ba. - Egy kelek�tya v�nemberb�l, egy bujdos� v�rfarkasb�l, �s egy bizonytalan hal�lfal�b�l!

- Az a kelek�tya v�nember egy Vigy�z�! - emelkedett meg �lt�b�l �s t�maszkodott az asztalra Draco is. - Az a volt v�rfarkas a maga bar�tja! �s az a bizonytalan hal�lfal� a maga lek�telezettje!

- �s?!

- Ahelyett, hogy itt s�r-r�, ink�bb �r�lnie kellene, hogy mennyi bar�tja van! Manaps�g ezt h�nyan mondhatj�k el? Elk�telezett bar�tai vannak, akiknek seg�ts�g�vel biztos siker�l kiszabad�tania a csal�dj�t!

- Egy bar�tom van! Lupin!

- Meg �n!

- Mi�ta vagy te a bar�tom?

- J�zusom! Mondjuk, most �ta! �gy megfelel?

Piton egy pillanatig nem felelt, azt�n Draco legnagyobb megr�k�ny�d�s�re b�lintott.

- Meg - azzal sz�pen visszaereszkedett a sz�k�re, �s megfogta a pohar�t.

Draco t�tott sz�jjal b�multa. Nem akarta elhinni, hogy ez a z�rk�zott, bizalmatlan ember v�gre elfogadta �t feh�r m�gusnak. Draco hom�lyosan azt is sejtette, hogy ezek ut�n Hermione bizalm�t sem lesz lehetetlen elnyernie. Hermione… Holnap ism�t tal�lkozhat vele. �s bizony�that el�tte!

Az izgalomt�l hirtelen kisz�radt a sz�ja. Felkapta az �veget, �s megh�zta.

- Ker�thetn�l magadnak egy poharat, bar�tom! - n�zett r� megrov�an Piton.

Draco levette a sz�j�r�l az �veget.

- Majd a k�vetkez�n�l. Ez m�r �gyis ki�r�lt - menteget�z�tt vigyorogva. Nem ker�lte el a figyelm�t, hogyan sz�l�totta a professzor.

- Na mi van? M�giscsak kutyaharap�st eb sz�rivel? - morogta Piton.

- H�t ha m�r sehogy sem ad nekem valami b�jitalt a m�snaposs�gomra, akkor k�nytelen leszek ezt alkalmazni!

- B�jital! Ez is b�jital - morogta Piton, �s lehajolva el�kotort m�g egy �veget.

- Igaz! M�ghozz� nem is a legrosszabb fajt�b�l! - nevetett Draco, �m megcs�v�lta a fej�t. - De att�l tartok, ennek �gy nem lesz j� v�ge. Teljesen ki�tj�k magunkat.

- Na �s? - vonta meg a v�ll�t Piton.

- �s akkor nem tudunk holnap elmenni a Mesterhez. �s akkor nem tudunk ki�tleni egy tervet a csal�dja kiszabad�t�s�ra.

- Mi�rt kell m�s? Mi nem tudunk tervet �tleni?

- H�t nem - mondta komolyra v�ltva Draco. - �szint�n sz�lva fogalmam sincs, hogy hogyan tudn�nk kij�tszani Kal�z Jimet. Meg a Nagy�r hat�rvonal�t.

- Josh magid - mondta Piton.

- De azzal az anyj�t sebezn� meg. Ezt akarja?

- Nem! Dehogy! - tiltakozott hevesen Piton. - Zeld�t nem! Tudod, �… olyan �rz�keny! - magyar�zta ell�gyulva. - Olyan kicsi, olyan t�r�keny! Vigy�zni kell r�! �vni kell �t!

- Meg�vjuk - mosolygott Draco. Ahogy becsiccsentve, ugyan�gy el�rz�keny�lve sem l�tta m�g a professzort soha. - �m ehhez er�snek �s agyaf�rtnak kell lenn�nk!

- De hiszen azok vagyunk!

- Hogyne! De j� lenne holnap is annak lenn�nk! Pihenjen le, professzor!

- Nem vagyok �lmos! - tiltakozott Piton, de Draco k�nyszer�tette, hogy szemben�zzen vele.

- Le kell pihennie! - mondta az ifj�. - Zeld��rt �s Joshu��rt!

- Musz�j?

- Musz�j!

Piton egy darabig farkasszemet n�zett Drac�val, azt�n �llapota ellen�re is m�k�d�sbe l�pett a v�r�v� v�lt vasfegyelme.

- Zeld��rt �s Joshu��rt! - mondta, mint egy poh�rk�sz�nt�t, �s lehajtotta a bor�t. Ezut�n felt�p�szkodott, �s viszonylag egyenes l�ptekkel elindult a l�pcs�n a szob�ja fel�. Draco �vatoss�gb�l k�vette, de Piton vagy nem ivott annyit, mint � - ami val�sz�n�, - vagy jobban b�rta az italt, mert minden tov�bbi n�lk�l fel�rt, �s Draco a zajokb�l azt is meg tudta �llap�tani az ajt�ban, hogy le is b�rt vetk�zni. P�r perc ut�n m�r csak a horkol�s�t lehetett hallani.

Draco mosolyogva cs�v�lta meg a fej�t, �s visszament a konyh�ba. Evett, n�mi keresg�l�s ut�n orvoss�got is tal�lt a fejf�j�s�ra, azt�n tekintve a m�snap fontoss�g�t, j�nak l�tta, ha maga is min�l el�bb led�l.


*


M�snap - az ifj� legnagyobb h�kkenet�re - a professzor keltette fel Drac�t. Piton ugyan meglehet�sen s�padt volt, �s a szeme alatt is �kl�mnyi karik�k d�szelegtek, a hangulata sem volt a legkicsattan�bb, �m m�skor sem jellemezte a kirobban� j�kedv, �gyhogy csak az tudta megmondani, hogy a professzor m�snapos, aki tudta, hogy el�z� nap ivott.

Draco tudta.

- Mit vett be, hogy ilyen fitten n�z ki? - k�rdezte irigyen.

Piton sz� n�lk�l egy kis fiol�t ny�jtott �t neki. Draco azt sem k�rdezte, hogy mi ez, egy hajt�sra megitta.

- F�l �r�d van - mondta Piton, mik�zben zsebre v�gta az �res fiol�t, �s ut�na kiment a szob�b�l.

B�rmit is kotyvasztott �ssze a professzor, hat�sosnak bizonyult. Egy perc sem telt el, Draco m�r �rezte, hogy harmadnaposs�g�t mintha kif�jta volna a sz�l a fej�b�l, zuhanyoz�s ut�n pedig v�g�rv�nyesen rendbej�tt. Sz�tlanul bekaptak p�r falatot, �s m�r indulhattak is.

Az utaz�s nem okozott meglepet�st, minden ugyan�gy zajlott, mint a m�ltkor, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy Drac�nak most nem kellett az "�tsz�ll�" barlangban p�lc�t t�r�getnie. Hamarosan ott bandukoltak az �sv�nyen, �s nem sok id� m�lva m�r meg is pillantott�k a tiszt�st. A kunyh� el�tt t�bben is voltak. Draco �les szeme r�gt�n felfedezte a Mestert �s Lupin professzort. A professzor k�t tizenegy-tizenk�t �v k�r�li fi�csk�val besz�lgetett, egy fiatal, de m�r feln�tt l�ny pedig egy hatalmas farkassal �s egy kentaurral j�tszadozott. Draco ugyan m�g soha nem tal�lkozott se a farkassal, se a kentaurral, de azonnal r�ismert Holds�pra �s Pardakra. A l�nyt �s a fi�kat nem ismerte.

�s b�rhogy tekintgetett, nem b�rta felfedezni Hermion�t sem.

M�g ki sem tett�k a l�bukat a tiszt�sra, amikor Holds�p orr�n felh�zva a b�rt fenyeget�en morogni kezdett abba az ir�nyba, ahol �k �lltak, azt�n el is indult vicsorogva. �m ahogy a k�zel�kbe �rt, lelass�tott, orr�n kisimult a b�r, nyelv�t kidugva lihegett, kimondottan olyan �rz�st keltve, mintha mosolyogna. Ezt a benyom�st m�g er�s�tette is az, ahogy fark�t cs�v�lva k�zel�tett Pitonhoz. Val�s�ggal �gy viselkedett, mint egy kutya. Piton kedveskedve simogatta meg a fej�t.

- Szervusz, Holds�p! De r�gen l�ttalak! Hogy te milyen sz�p farkas vagy! Milyen f�nyes a bund�d! H�t nincs is szebb farkas Holds�pn�l! - a farkas el�gedetten d�rg�l�z�tt Pitonhoz, kis h�j�n feld�ntve a professzort, de k�zben f�l szemmel Drac�t leste. A fiatal Malfoy m�g mindig kimeredt szemmel b�mult vissza r�, alaposan megijesztette a fel�j�k rohan� fenevad, amelyhez hasonl�t m�g soha nem l�tott. Piton �szrevette a szemez�st. - �s � a bar�tom, Holds�p! Draco Malfoynak h�vj�k.

- J� ember - tette hozz� az id�k�zben hozz�juk �rkez� Lupin mosolyogva. Gazd�ja szav�t hallva Holds�p �vatosan odal�pett Drac�hoz, �s megszimatolta. Draco m�g kiss� dermedten �llt ott, de amikor a fenevad feln�zett r�, �s cs�v�lni kezdte a fark�t, megnyugodott. Lupin azonnal meg is er�s�tette sejt�s�t: - � is j� embernek tart t�ged. Bar�tj�v� fogadott. Na de gyertek, gyertek, hadd mutassalak be benneteket a t�bbieknek is! � Pardak, akir�l m�r mes�ltem nektek - mutatott a kentaurra, aki kecsesen meghajtotta mag�t az �rkez�k el�tt. Piton �s Draco viszonozt�k a meghajl�st. - Pardak, � Perselus Piton, � pedig Draco Malfoy.

- �dv�z�llek benneteket - mondta a kentaur. - �gy hallottam, Perselus, te nagy szak�rt�je vagy a b�jitaloknak. Egyszer �ssze�lhetn�nk besz�lgetni.

Piton egy f�biccent�ssel k�sz�nte meg a bar�ts�gos szavakat, de t�bbre nem is lett volna lehet�s�ge, mert Lupin m�r folytatta is a bemutat�st.

- �k Philips�k gyermekei. Perselus ismeri �ket, neki k�sz�nhetik az �let�ket, de te, Draco, m�g nem.

- Hallani hallottam m�r r�luk, de szem�lyesen m�g val�ban nem tal�lkoztunk - mondta Draco, ahogy oda�rkeztek a fiatal l�nyhoz, �s a k�zel�ben megh�z�d� k�t fi�hoz.

- Ave - kezdte a bemutat�st Lupin, - � Draco Malfoy. Draco, � Avedney Philips, ez a k�t sz�prem�ny� ifj� pedig Dave Philips �s George Philips.

- �rvendek - mondta Draco, de a fiatalok m�g egy biccent�ssel sem voltak hajland�k viszonozni az �dv�zl�s�t. K�l�n�sen a l�ny n�zett r� �gy, mint a v�res rongyra. Drac�nak nem kellett magyar�zat ahhoz, hogy tudja, mi�rt. K�rd�n fordult Lupinhoz. - Miattam, vagy ap�m miatt kellett menek�lni�k?

- Ap�d miatt - somolygott Lupin az orra alatt. - Sz�m�t?

- Nem - r�zta meg a fej�t Draco. A l�ny gy�l�lk�dve m�rte v�gig.

- Val�ban nem - k�pte szinte a szavakat. - Egyik Malfoy olyan, mint a m�sik.

- Ave! - cs�v�lta meg a fej�t Lupin. - Nem tudod, mit besz�lsz! Egyszer m�g bocs�natot fogsz k�rni Drac�t�l ezek�rt a szavak�rt!

- Azt ugyan lesheti! - vetette oda a l�ny. Lupin m�r nyitotta volna a sz�j�t a v�laszhoz, de Draco megel�zte.

- Hagyja, professzor! Majd ez is elm�lik egyszer! De hol van Hermione �s Harry? - �s ezzel r�sz�r�l be is volt fejezve a medd� vita a Philips-l�nnyal. Hiszen mi �rtelme is lett volna? Majd a tettei besz�ljenek helyette!

- M�g odabenn - intett Lupin a fej�vel a kunyh� fel�. - Lassan hozhatjuk is ki a b�lcs�t. Ilyen sz�p id�ben v�tek lenne benn hagyni a gyereket a szob�ban.

Draco csak b�lintott, azt�n k�vette Pitont az �reg el�. Tisztelettel k�sz�nt�tt�k a Mestert.

- �dv�z�llek �n is titeket! - mosolygott r�juk az �reg. - Helyezz�tek magatokat k�nyelembe n�lunk, �s mes�lj�tek, mi dolgot siker�lt v�ghezvinnetek!

Piton oldalra sand�tott.

- Az igazi mes�l� Draco lenne, Mester, de � m�g el�bb val�sz�n�leg �dv�z�lni szeretn� a csal�dj�t.

- J�l vagyon! - b�lintott a Mester. - Eredj, fiam!

Draco kis f�biccent�ssel k�sz�nte meg az engedelmet, azt�n sietett befel�. Ugyan csak egyszer j�rt m�g Hermione szob�j�ban, de semmif�le neh�zs�get nem okozott neki, hogy ism�t odatal�ljon. Kiss� �sszeszorult a torka izgalm�ban, ahogy bekopogott.

- Tess�k! - csend�lt fel Hermione kedves hangja. Draco nyelt egyet, �s benyitott. Hermione az �gyon fek�dt a kicsivel, �s besz�lgettek, m�r amennyiben besz�lget�snek lehet nevezni azt, hogy Harry hangokat adott ki mag�b�l hol csod�lkoz�, hol nevet� arckifejez�ssel, Hermione pedig a bab�t pr�b�lta ut�nozni. Ahogy Draco bel�pett, Hermione nevet� arccal n�zett fel�.

- Szia! - mondta, �s m�r kapta is vissza a fej�t a gyermekhez. - Ha�! - visszhangozta, amit a kicsi g�gy�g�tt.

Draconak nagyon tetszett ez a j�t�k. �vatosan leereszkedett az �gyra Harry m�sik fel�n, �s b�r � nem vett r�szt benne, mosolyogva figyelte �ket.

�szre sem vett�k, mennyi id� telt el �gy. Csak arra eszm�ltek, hogy Lupin bekopogtatott.

- Seg�tsek kivinni a b�lcs�t? - k�rdezte.

- Igen, k�sz�n�m! - pattant fel Hermione. Felkapta Harryt is, �s f�lre�llva igyekezett utat adni a k�t f�rfinak, akik egy�tt cipelt�k ki az egy�bk�nt nem neh�z b�lcs�t. Amikor ki�rtek, belerakta a bab�t, gy�ng�den eligazgatva a kicsi �gynem�j�t. Draco csak �llt mellette, �m ahogy Hermione felegyenesedett, � igazgatta el a k�nny� f�gg�nyt, amit az�rt tettek a b�lcs�re, hogy a bogarak ne zavarj�k a gyereket.

V�gre mindny�jan le�ltek, k�r�l�lve a kis asztalt, amire id�k�zben Lupin �s a Philips gyerekek friss�t�ket �s s�tem�nyeket raktak letakarva. Draco egy darabig szinte v�rta, hogy a gyerekek sz�lei is kij�nnek, de azt�n beugrott neki egy eml�k.

R�j�tt, hogy a Philips-csal�d t�l�l�ivel �l most egy asztaln�l. Nem volt kellemes a gondolat, hogy ezek a gyerekek az � apja miatt lettek �rv�k. Nem csoda, hogy a l�ny gy�l�li m�g a Malfoy nevet is.

Mindegy. Ez is a r�gi �let�hez tartozik.

Egy darabig semmis�gekr�l csevegtek, azt�n a Mester Drac�ra emelte tiszta tekintet�t.

- Mondjad h�t, fiam, mit v�gezt�l!

Draco vett egy m�ly l�legzetet, �s belev�gott.