26. fejezet



- M�lik az id�! - t�pte fel Hermione a kunyh� ajtaj�t. - Tan�cskozni akarnak, vagy b�j�csk�zni?

- Befejezt�tek m�r a besz�lget�seteket? - k�rdezte szinte b�tortalanul Lupin.

- Be! - v�gta oda a fiatal n�, majd visszah�zta a fej�t az ajt�b�l.

A bent l�v�k �sszen�ztek, azt�n Piton megsz�lalt:

- Tal�n jobb lenne, ha a fiatalok maradn�nak.

- Vagy ak�r mi is - mondta kiss� fanyar mosollyal Lupin, de azt�n kinyitotta az ajt�t, �s udvariasan el�re engedte a Mestert.

Az �reg ny�ltan f�rk�szte a fiatalok arc�t. Hermione szeme m�g mindig villogott, Draco pedig m�g mindig beh�zta egy kiss� a nyak�t.

- Megbesz�lt�tek? - k�rdezte az �reg.

- Igen, Mester - v�gta r� a fiatalasszony.

- �s mi v�gre jutottatok?

- Azonnal meg kell szervezni az akci�t. Draco vel�nk egy�tt megy vissza.

- Te is j�ssz? - kapta fel a fej�t Lupin.

- Megyek - jelentette ki Hermione ellentmond�st nem t�r�en, de Lupinb�l m�gis kics�szott a k�rd�s:

- Minek? - Ahogy kimondta, abban a pillanatban meg is b�nta. Nyilv�nval� volt, hogy minek megy a n�: szemmel tartani Drac�t.

- �gy gondolom, auror l�v�n �n is �rtek egy keveset a m�gi�hoz - mondta fenyeget�-halkan Hermione.

- Persze, term�szetesen! - menteget�z�tt Lupin.

- No �s hogyan jutunk �gy be a kast�lyba? - k�rdezte �sszeh�zott szemmel Piton.

- Mint Draco vend�gei - vonta meg a v�ll�t a n�.

- Hallotta, hogy ehhez is Lucius enged�lye kell - v�laszolta Piton, �s k�t szem�ld�ke imm�ron egybef�gg� vonall� v�ltozott.

- Valahogy biztos megoldhat� - v�gta r� hat�rozottan Hermione.

- M�g ha �gy is lenne, maga semmi sz�n alatt nem j�het oda - mondta Piton, �s az arc�n megfesz�ltek az izmok a visszafojtott d�ht�l. - Lucius �gy tudja, hogy maga meghalt.

- Legjobb tudom�som szerint Remusr�l is �gy tudja, hogy meghalt - v�gott vissza a fiatal n�.

- Csakhogy �t gyakorlatilag nem is ismeri, ellent�tben mag�val.

- M�rpedig menni fogok, ak�r tetszik ez mag�nak, professzor �r, ak�r nem - v�laszolta Hermione haragosan, �s l�tszott rajta, hogy ett�l a d�nt�s�t�l semmi �s senki nem b�rja elt�ntor�tani.

A kedves�t f�ltette.

Csakhogy Piton meg a csal�dj�t f�ltette. �gy t�nt, hogy a k�zt�k lev� fesz�lts�g r�gt�n heves veszeked�sbe fog torkollni, amikor megsz�lalt az �reg:

- Az ifi�r csak egy akad�lyt b�rt volna elh�r�tani fejetek fel�l, de m�g akkor is maradt volna el�g, mikkel nem tudtatok v�n megk�zdeni. Megyek h�t v�letek.

A t�bbiek csod�lkozva meredtek r�.

- Meg tudod t�rni az �r-m�gi�kat, Mester? - k�rdezte Lupin.

- Nem megt�rni kell, csak semleges�teni - vetette k�zbe Draco.

- De hiszen ennek te nagy mestere vagy! - fordult fel� Hermione.

- Ennyire m�g �n sem - n�zett r� vissza Draco. - Nemzed�kr�l nemzed�kre er�s�tett�k a v�delmet, ehhez m�g �n is kev�s vagyok.

- De �n nem - mondta der�sen az �reg.

- Biztos vagy benne, Mester?- k�rdezte Piton.

- Biztos - felelte az �reg, �s �gy t�nt, a bizalmatlans�g csak fokozta der�j�t.

- Khm… - k�sz�r�lte a tork�t zavartan Draco. - Bocs�ss meg, Mester, de tal�n m�gis jobb lenne, ha maradn�l.

- Mi�rt? - kapta fel a fej�t Lupin.

- Mert… t�ls�gosan is felt�n� jelens�g - intett az �reg fel� Draco. - Nem tudom, mekkora ereje van egy Vigy�z�nak, de az biztos, hogy a v�delmi m�gi�kat folyamatosan semleges�teni iszony� er�fesz�t�s! �s m�g arra is �gyelni, hogy nem t�nj�n fel senkinek a k�lseje...!

�hatatlanul is mindannyian a Mesterre n�ztek. Az �reg bizony minden volt, csak h�tk�znapi nem, �ve al� �r� feh�r haj�val, szak�ll�val, r�ncokt�l szabdalt ezer �ves arc�val, porlepte, �don k�peny-f�les�g�vel, k�t�lszand�lj�val.

Az �reg somolygott.

- T�n m�g akadna er�m elterelni a k�v�ncsiskod�k figyelm�t, de akad arra is, hogy meg�jhodjam, ha csak ez a gondod, ifi�r - azzal becsukta a szem�t, �s a k�vetkez� pillanatban megv�ltozott.

Sz�r�s szem�, negyvenes �veiben j�r� f�rfi �lt az �reg hely�n a kis h�roml�b� sz�ken. Magas homlok�b�l h�tra f�s�lte f�lhossz� fekete haj�t, mark�ns arc�t fekete, gondosan ny�rt k�rszak�ll keretezte. Sz�les v�ll�, magas alakj�ra fekete tal�r borult. Am�g valaki nem l�tta a szem�t, h�tk�znapi var�zsl�nak hihette.

A t�bbiek t�tott sz�jjal lest�k.

- �s ez meddig tart? - k�rdezte Lupin. Mindny�jan a Sz�zf�l� f�zetre gondoltak, mert ilyen �talakul�st csak ennek a b�jitalnak a hat�sak�nt l�ttak, �s az egy �r�ig tartott.

- Mostant�l ilyen vagyok - n�zett r�juk mosolyogva a f�rfi. - M�g meg nem v�ltoztatom magam. Vagy meg nem �regszem - kacsintott cinkosan Lupinra. Azt�n r�n�zett a megfiatalodott kez�re. - Bizony, id�szer� volt m�r! Utolj�ra akkor v�ltoztattam alakot, amikor el�sz�r tal�lkoztam ezzel a fiatalemberrel, akinek felvettem most a k�lsej�t.

- �s ki volt az? - k�rdezte nem titkolt k�v�ncsis�ggal Piton.

- Hallottatok m�r r�la - mosolygott a f�rfi. - Malaz�r, Mardek�r gr�fja.


*


- Ilyen volt Mardek�r? - suttogta t�gra nyitott szemmel Hermione. L�tszott, hogy a f�rfi teljesen elb�v�li, ezt viszont Draco nem n�zte j� szemmel.

- �s most hogyan sz�l�tsunk? - k�rdezte cs�p�sen. - Mardek�rnak?

- Nem. Sz�l�thattok tov�bbra is Mesternek. Persze valamilyen nevet is ki kell tal�lni. Nos, akkor legyen a nevem… David Post. Megfelel?

- Nekem igen - vonta meg a v�ll�t Piton.

- Nekem is - felelte Lupin.

- Nagy sz�p n�v - mondta Hermione. A f�rfi szeme huncutul megvillant, �s ekkor egy r�pke pillanatra, egy par�nyi villan�sra ism�t mintha az �reget l�tt�k volna. De a pillanat elt�nt, �s vele az ill�zi�, �s a megv�ltozott k�lsej� Mester komolly� v�lt.

- Akkor n�zz�k a feladatainkat. Mennyire k�zel lehet hoppan�lni a kapuhoz? - fordult Drac�hoz.

- F�l m�rf�lddel el�.

- �s ha k�zelebb?

- Csak bejelentetteknek, vagy csal�dtagoknak. M�sokat egyszer�en visszadob a k�ria k�zel�b�l.

- �s amikor t�vozna valaki?

- Ugyanaz a helyzet.

- �s mi a helyzet Voldemorttal?

Draco - csak�gy, mint Piton, - �sszerezzent a n�v hallat�n, de azonnal v�laszolt.

- � m�s.

- Teh�t er�s m�gi�val meg lehet t�rni a v�delmi gy�r�t… De Zelda var�zstalan, azt mondt�tok - fordult Piton fel� a Mester.

- Igen, az - v�laszolta Piton.

- Akkor a menek�l�shez m�s utat kell v�lasztanunk - mondta hat�rozottan a Mester. - Pardak! Merre k�sz�l most az a kentaur?

- Nem tudom - v�laszolt csod�lkozva Lupin. - Holds�ppal bolyonganak az erd�ben.

- H�vd vissza �ket! Most!

Lupin kiss� �rtetlenkedve b�lintott, majd telepatikus �ton azonnal felvette a kapcsolatot a farkassal.

- J�nnek - k�z�lte lakonikus t�m�rs�ggel.

A Mester b�lintott, majd folytatta:

- Figyeljetek r�m! Nekem csak nagyon kicsit szabad beleavatkoznom a dolgokba, ez�rt nem fogok azzal foglalkozni, hogy elrejtselek benneteket. Var�zslatot sem szabad haszn�lnotok, mert �n csak azt a m�gi�t semleges�tem, amelyik az idegeneket jelzi. A ti dolgotok teh�t, hogy ne vegyenek benneteket �szre.

- Hi�ba - vetette ellene Piton. - Akkor is ott van a k�s�rtet. Meg a b�v�s k�r.

- A k�s�rtet az �n gondom, a k�rt pedig egy�tt semmis�tj�k meg Drac�val �s Joshu�val.

- Nem lehet! Megmondtam! - mordult fel a fiatalember. Mi�ta megv�ltozott, �s Hermion�nak annyira tetszett, egy�ltal�n nem volt neki szimpatikus a Mester.

- Harmad er�ddel kell arra koncentr�lnod, hogy BET�RD a hat�rvonalat - n�zett r� der�sen a f�rfi. - Joshu�nak harmad erej�vel kell arra koncentr�lnia, hogy KIT�RJE. Ti ketten szinte semleges�titek egym�s, �n meg lev�lasztom r�latok a m�gi�tokat, �s feler�s�tem. Ut�na gyenge leszel te is, meg Joshua is, megsebes�l ap�d �s Zelda is, de t�l�lik. Viszont ap�d tudni fogja, hogy ott vagy, �s Voldemort is �rtes�lni fog a hat�rvonal megsemmis�l�s�r�l.

- �s akkor mi lesz? - kapkodott a t�bbiekkel egy�tt leveg� ut�n Lupin.

- Oda fog j�nni - v�laszolta nyugodtan a Mester. - �ppen ez�rt nagyon figyeljetek most r�m...


*


Hirtelen bukkant fel a semmib�l a kis csoport, �t ember - n�gy f�rfi �s egy n�, - meg egy kentaur. Ahogy kil�ptek a csalit �rny�k�b�l, a telihold k�s�rteties f�nybe burkolta �ket.

- Ennek is �ppen most kellett el�b�jnia - morogta Pardak felsand�tva a s�padt �gitestre.

- Most az egyszer sajn�lom, hogy nem v�lhatok farkass� - d�rm�gte Lupin is. Legnagyobb d�bbenet�re Piton, aki el�tte ment, visszafordult, �s halv�ny mosollyal az ajk�n k�rdezte:

- Megk�rj�k a Mestert, hogy ford�tsa vissza a var�zslatot?

- Nem kell mindent komolyan venni - v�laszolta Lupin. - Egy�bk�nt meg hogy az �rd�gbe vagy ilyen nyugodt?

- �n �lland�an borotva�len t�ncolok - vonta meg a v�ll�t Piton. - Megszoktam.

�s igaza volt. �lete minden pillanat�ban f�l�tte lebegett a lebuk�s vesz�lye. Hozz� k�pest a t�bbiek �lete nyugodtnak t�nt, b�r egy akt�v hal�lfal�, egy volt auror, �s egy bujk�l� Rend-tag �lete is tele volt rendszerint vesz�llyel. Pardak megint egy m�sik kateg�ri�nak sz�m�tott, hiszen � az �ld�ztet�sig h�bor�tatlanul �lte az �let�t a maga erdej�ben, �gy most, �lete els� bevet�s�n mindenki term�szetesnek vette, hogy a kentaur szinte remeg az idegess�gt�l.

A Mester pedig… Olyan nyugodtan haladt mindny�juk el�tt, mintha csup�n kis �jjeli s�t�n venn�nek r�szt. Szeme higgadtan p�szt�zta a k�rny�ket, azonnal felfedezett minden apr� �rny�kot, aminek a takar�s�ban tov�bb haladhattak. L�tszott rajta, hogy nem �js�g neki az eff�le kaland.

Magabiztoss�ga j�t�kony hat�ssal volt a t�bbiekre is, gyorsan haladtak. Azt az utat k�vett�k, amelyet Lupin haszn�lt p�r h�nappal ezel�tt Holds�ppal. Akkor nem okozott gondot a kast�lyba jut�s, de att�l tartottak, hogy az a k�nnyebbs�g csak az esk�v� napj�ra sz�lt.

Nem is t�vedtek.

Egy id� ut�n a Mester megtorpant. Szeme �sszesz�k�lve n�zte a semmit, ami neki - �gy l�tszik - m�giscsak VALAMI volt.

- Innent�l azt�n t�nyleg a nyomomban! - sz�lt h�tra. - Gyorsan, �s �vatosan!

K�t kez�t �vatosan kiny�jtotta, majd sz�tt�rta, mintha f�gg�nyt nyitott volna sz�t, majd �tl�pett a r�sen. A t�bbiek ut�na. Nesztelen l�ptekkel osontak �rny�kt�l �rny�kig.

Senkivel nem tal�lkoztak, de �rezt�k a k�zel�kben a m�gi�t. Mindny�juknak k�z�k volt a var�zslatokhoz, ez�rt azonnal be tudt�k azonos�tani ezt a semmihez sem hasonl�that� dolgot, de �rezt�k azt is, hogy a m�gia nem k�zvetlen�l rajtuk, hanem csak k�r�l�tt�k kavarog. A Mester igazat mondott, t�nyleg semleges�teni tudta az �r-var�zslatot.

Ahogy �thaladtak a foly� menti parkon, a Mester odafordult Pardakhoz:

- M�g ha tal�lkozn�l is b�rkivel, ne foglalkozz vele! Menj tov�bb! �s ut�na… ahogy megbesz�lt�k!

A kentaur csak n�m�n b�lintott, �s elindult az ist�ll� fel�. A t�bbiek az �szaki Torony fel� vett�k az ir�nyt. Itt m�r Draco haladt el�l, � mutatta az utat.

Gond n�lk�l jutottak el a Toronyig, �m a vastag faajt�t bez�rva tal�lt�k. Draco m�r kapta volna el� a p�lc�j�t, de a Mester lefogta a kez�t.

- Majd �n - mondta.

�s val�ban! Ahogy lassan lenyomta a kilincset, az ajt� nyikorg�s n�lk�l kit�rult. Hermion�nak a csukly�ja alatt kit�gult a szeme, Drac�� viszont �sszesz�k�lt.

A Mester egyetlen l�p�st tett el�re �gy, hogy m�r a toronyban legyen, �s hogy hatalmas termet�vel eltakarja az ut�na �ll�kat. Halkan, de roppant hat�rozottan sz�lalt meg:

- James Charles Philip Tyboli Malfoy! Sz�l�talak!

A k�s�rtet gyanakv� arckifejez�ssel bukkant fel a semmib�l a Mester el�tt.

- Ki sz�l�t?

- Nem ismersz meg, James Charles? N�zz meg jobban!

A k�s�rtet arc�n m�g ink�bb elm�ly�lt a gyanakv�s.

- Aki lehetn�l, az m�r r�gen nem �l! De te nem vagy k�s�rtet! Ki vagy h�t?

- Ugyan, James Charles! �gy n�zek ki, mint egy k�z�ns�ges haland�?

- Nem… Nagyuram! De azt mondt�k, hogy m�r az �n id�mben meghalt�l!

- Biztos? Gondolkozz csak!

- Nem! Val�ban nem, Nagyuram! Csak hogy elrejt�zt�l a vil�g el�l!

- Csak �ssze�ll! - biccentett a Mester, majd olyan fens�bbs�gesen sz�lalt meg, hogy a t�bbiek biztos nem ismertek volna benne r� a hajdani j�indulat� �regemberre: - Eml�kszel-e m�g, mivel tartozol nekem, James Charles?

- Igen, Nagyuram! - suttogta megremegve a k�s�rtet. - Felt�tlen engedelmess�ggel! De az r�gen volt! Most m�r a csal�df�nek tartozom engedelmess�ggel!

- �s ki a csal�df�, James Charles?

- Lucius.

A Mester halkan nevetni kezdett. �m a nevet�se olyan h�tborzongat� volt, hogy a m�g�tte l�v�k is h�tr�ltak egy l�p�st, Kal�z Jim pedig v�gk�pp remegni kezdett t�le, mint a ny�rfalev�l.

- Te, Nagyuram! - dadogta a k�s�rtet.

- �n! - sz�lt hidegen mosolyogva a Mester. - �s nem t�r�k meg m�s hatalmat - mondta, azzal villant egyet a szeme, �s a k�s�rtet megdermedt.

A Mester egy kicsit od�bb rakta Jimet, mintha szil�rd halmaz�llapot� lenne, majd h�trasz�lt a t�bbieknek:

- Gyertek!

Draco volt az els�, aki k�vette. Miel�tt a csigal�pcs�re tette volna a l�b�t, meg akarta �rinteni Jimet, ahogy azt a Mester tette. �m az � keze kereszt�l siklott a mereven maga el� b�mul� k�s�rteten. �sszen�zett a t�bbiekkel, azt�n nekil�dult.

J�csk�n lihegve �rtek a l�pcs� tetej�re. A k�s�i �ra ellen�re kit�rult az ajt�, �s egy borzas haj�, �lmoss�gt�l k�v�lyg� kisfi� dugta ki a fej�t rajta.

- Mit akarnak? - k�rdezte d�h�sen.

- Josh! - furakodott el�re Piton. Joshua egyb�l fel�bredt.

- Apa! - ki�ltotta, �s Piton m�r rohant volna hozz�, de a Mester r�juk ki�ltott:

- Ne!

Apa �s fia egyszerre torpant meg. Perselus majdnem d�h�sen meredt a Mesterre:

- Bemenni sem szabad?

- De igen. Csak ut�na kij�nni nem tudsz - n�zett szembe vele nyugodtan a Mester. - V�rj! Hiszen nem tart sok�ig!

Piton er�t v�ve mag�n b�lintott, �s �ppen f�lre�llt volna, amikor Joshua feje f�l�tt felbukkant egy n�i arc.

- Perselus!

- Nem! - �llta el az ajt�t a Mester Piton �s Lupin el�l is. Lupin kapcsolt el�bb, odal�pett a professzorhoz. Piton villog� szem�b�l nehezen lehetett kiolvasni, hogy most a viszontl�t�snak �r�l, vagy a Mesterre akarja mag�t vetni, de Lupin minden eshet�s�gre gondolva f�lreh�zta bar�tj�t.

A Mester kiss� meghajtotta mag�t a n� el�tt.

- Asszonyom! A t�bbieket ismeri, �n pedig David Post vagyok. Az�rt j�tt�nk, hogy seg�ts�nk �n�knek kiszabadulni innen.

- Ebb�l a szob�b�l nem lehet kil�pni - mondta Zelda. Csod�lkoz� szeme hol a Mesterre, hol Perselusra rebbent. Josh viszont egy�rtelm�en az apj�ra mosolygott.

- Legal�bbis nehezen - jav�totta ki kis f�lmosollyal a Mester. Josh felkapta a fej�t, �s v�gre r�n�zett. A f�rfi folytatta: - Tiszt�ban vagyok vele, hogy a b�v�s k�rt Voldemort rajzolta a szob�juk k�r�, �s azzal is, hogy ha Josh megpr�b�ln� egymaga �tt�rni, azzal meg�ln� �nt.

- Egymagam? - k�rdezett r� Joshua, azonnal �tl�tva a l�nyeget.

- L�tom, �rted - mosolygott r� a Mester. - H�rom magid kell.

- �s ki a harmadik? - k�v�ncsiskodott a fi�.

- �n - l�pett el� a h�tt�rb�l Draco. Joshua r�mosolygott, de Zelda elkomorodott.

- Tud-e r�la, Mr. Post, hogy ez a fiatalember Draco Malfoy? - k�rdezte.

- Persze - mosolyodott el a Mester.

- Draco vel�nk van, Zelda - sz�lalt meg Lupin.

- Vagy legal�bbis azt hiszed, Remus - v�laszolta a n�, bizalmatlan pillant�s�t le nem v�ve a sz�ke fiatalemberr�l. - � is Malfoy.

- �n is az vagyok, Mrs. Piton - l�pett el� Hermione, csukly�j�t lev�ve. Zeld�n l�tszott, hogy megismerte a fiatal n�t, ez�rt a kellemes meglepet�s mosolya �s a csod�lkoz�s kever�ke �lt ki az arc�ra.

- Hermione! Hogyan?

- Draco feles�ge vagyok.

- De h�t - mondta zavartan Zelda - Draco feles�ge Pansy Parkinson! Vagy t�vedn�k?

- T�ved - v�laszolta kiss� sz�razon Hermione. - Pansy is…

- B�zhatsz Drac�ban, Zelda - sz�lalt meg v�gre Piton is. Zelda tekintete �sszekapcsol�dott a f�rj��vel, �s l�tszott rajtuk, hogy most olyan bizalmas dolgokat t�rgyalnak meg, amikre szavak sincsenek. A Mester szinte sajn�lkozva szak�totta f�lbe �ket:

- Figyeljetek r�m! Josh! Lassan, fokozatosan koncentr�lj arra, hogy KI akarod t�rni a hat�rvonalat! Csak �vatosan! Nem kell teljes er�db�l! Draco! - fordult a fiatalember fel�. - Te ugyanilyen fokozatosan koncentr�lj arra, hogy BE akarod t�rni! Mondtam, Mrs. Piton meg fog sebes�lni, de azonnal el�ll�tom a v�rz�st, �gyhogy nem kell megijedni! - n�zett r� Pitonra �s Lupinra. - Ha elt�ntett�k a hat�rvonalat, ne legyen kavar, Remus Drac�t, Perselus Zeld�t, Hermione pedig Joshu�t fogja t�mogatni! �s b�rmi t�rt�nj�k, B�RMI, igyekezzetek olyan gyorsan a tal�lkoz� helyre jutni, ahogy csak tudtok! Van valakinek k�rd�se?

Zelda csod�lkozva j�ratta szem�t az elsz�nt arcokon, azt�n v�g�l kib�kte:

- No �s maga?

- Nekem lesz m�g egy kis dolgom, asszonyom - fordult fel� mosolyogva a Mester. - De velem nem kell foglalkoznia. Nos, kezdhetj�k? - k�rdezte a t�bbieket. Mindenki visszajelzett. - Akkor most!

Draco �s Joshua arc�n megfesz�tett koncentr�l�s t�kr�z�d�tt. Szem�ket behunyt�k, szem�ld�k�ket �sszeh�zt�k. M�g a kez�ket is �k�lbe szor�tott�k. Ahogy sz�p lassan elkezdett felizzani a szoba el�tt a leveg�, �gy kezdett el egyre jobban gy�ngy�zni a homlokuk. A verejt�k k�v�r izzadts�gcseppekben g�rd�lt le a hal�nt�kukon, test�k egyre jobban remegett. �s az er�fesz�t�s nem volt hi�baval�, mert a var�zslatb�l sz�tt fal egyre jobban l�that�v� v�lt, egyre jobban izzott, z�mm�g�tt, majd amikor m�r majd' megvak�totta-s�ket�tette �ket, nagy durran�ssal megsemmis�lt.

Piton, aki fesz�lten figyelte az esem�nyeket, p�rduck�nt ugrott a csal�dj�hoz. Szerencs�re Lupin alig valamivel lemaradva k�vette, mert Perselus nem b�rta volna egyszerre elkapni Zeld�t �s Joshu�t is. �gy Remusnak jutott a fi�, Perselus pedig a halotthalv�ny, hal�nt�k�t�l has�ig v�rz� asszonyt fogta fel, miel�tt eld�lt volna. A Mester azonnal egy f�nycs�v�t k�ld�tt Zeld�ra, amit�l a v�rz�s fokozatosan el�llt.

Hermione is �szt�n�sen a falnak t�ntorod� Drac�hoz ugrott, v�gk�pp felbor�tva az el�zetesen megbesz�lt tervet. De a Mester nem tette sz�v� a dolgot, csak mosolyogva megcs�v�lta a fej�t, �s Draco m�sik oldal�ra l�pett, hogy seg�tsen Hermion�nak let�mogatni a fiatalembert. �m ahogy elindultak volna, egy n�i hang csattant fel a l�pcs� fel�l:

- Tudhattam volna, hogy ez a szajha az oka mindennek!