27. fejezet



- Pansy! - kapta fel a fej�t Draco. - Hogy ker�lsz te ide?

- Nem tudtam aludni, ugye sejted, mi�rt? - k�rdezett vissza cs�p�sen a n�. - Kint �lltam a balkon ajtaj�ban, �s mit l�tnak szemeim? �t s�t�t alak meg egy lovas oson kereszt�l a parkon! Az egyik alak fej�n f�lrecs�szik a csuklya, �s mit ad Isten, pontosan ugyanolyan sz�ke haja van, mint a f�rjemnek! - Hermione halkan felmordult, de Pansy nem foglalkozott vele, felhev�lten folytatta tov�bb. - K�v�ncsi lettem, hogy mi�rt settenkedik a f�rjem a saj�t kast�ly�ban �jnek �vadj�n, mint egy bet�r�! �s hogy kik azok, akikkel egy�tt settenkedik! M�r ahogy ut�natok j�ttem, sejtettem, hogy ez a szuka is itt lesz! �s l�m! Nem is t�vedtem!

- Vigy�zz a sz�dra, Parkinson! - figyelmeztette Hermione vill�ml� szemekkel.

- Malfoy! - v�gta oda neki Pansy nem kevesebb vehemenci�val. - Ha megk�rhetlek, Granger, sz�l�ts az asszonynevemen!

- Ostoba liba! - sziszegte fel� Hermione.

- Draco! - fordult a f�rfi fel� Pansy. - Azonnal gyere ide! Mit sz�lna ap�d, ha megl�tna ilyen t�rsas�gban? - m�rte v�gig a t�bbieket.

- Pansy! - v�laszolt gyenge hangon Draco. - Menj, fek�dj le! �s felejtsd el, hogy egy�ltal�n l�tt�l minket.

Pansyben csak ekkor tudatosodott, hogy Draco val�sz�n�leg megsebes�lhetett, vagy valami ilyesmi t�rt�nt vele. R�m�lten l�pett k�zelebb a f�rfihoz, de Hermione Draco el� �llt.

- T�nj innen, Granger! - fenyegette meg d�h�sen Pansy.

- Nem hallottad, mit mondott Draco? - f�jt vissza r� Hermione. - Kopj le!

- Nekem ne parancsolgass, te loty�!

- S�ket vagy, Parkinson? H�zd el innen a cs�kot!

- � az eny�m, ha a fejed tetej�re is �llsz!

- �lmodban, kis h�lye! Velem van!

- A feles�ge vagyok!

- �n meg a gyerek�nek az anyja!

- Draco! Gyereket csin�lt�l ennek a szuk�nak?

- Csodasz�p kisfi�t, ha �rdekel! - vetette oda Hermione.

- Nekem meg megj�tszottad a beteget? - h�borodott fel teljesen Pansy.

- Ki mit �rdemel, dr�g�m! - jegyezte meg lekicsinyl�en Hermione.

- Erre most nincs id�! - ki�ltott fel Piton, de elk�sett.

Pansy v�rcse-visong�ssal ugrott Hermion�nak, de Hermion�t sem kellett f�lteni. Sz�z s�rk�ny sz�tt�p�s�hez elegend� f�ri�val estek egym�snak, t�pt�k, szaggatt�k, r�gt�k, cs�pelt�k a m�sikat, sikolt�sokkal, vis�t�sokkal megt�zdelve a bizarr k�zdelmet.

Tal�n csak Zelda volt az egyetlen, aki nem lep�d�tt meg a k�t n� vehemenci�j�n, a f�rfiak viszont sz�jt�tva lest�k �ket. Draco ugyan b�tortalanul meg-megsz�l�totta asszonyait, de azok meg sem hallott�k.

- Tenni kellene valamit - mondta tan�cstalanul Lupin, �m ekkor a vereked�k a l�pcs�h�z keverg�ztek. Pansy egyens�lyozni pr�b�lt a legfels� fok sz�l�n, de azt�n m�gis eld�lt. K�ts�gbeesve kapott Hermione ruh�j�hoz, meg is ragadta, �gy az utols� pillanatban mag�val r�ntotta ellenfel�t. A k�t n� sik�tva zuhant al� a meredek csigal�pcs�n.

Draco - feledve gyenges�g�t - hanyatt-homlok rohant ut�nuk. A t�bbiek k�vett�k.

A k�t n� mozdulatlanul fek�dt a l�pcs� alj�n, f�lig beletemetkezve Kal�z Jim megmerevedett k�s�rtet-test�be. V�gtagjaik �sszekeveredtek, szinte nem is lehetett tudni, melyik ki�, �s a hold f�nye egyre terjed� s�t�t foltot vil�g�tott meg a fej�kn�l.

Drac�nak m�g a sz�vver�se is el�llt, azt�n remeg� l�bakkal odat�molygott hozz�juk. Lehajolt, elsim�totta Hermione mindent bebor�t� bozontos haj�t, �s megl�tta Pansy semmibe mered� nyitott szem�t. Gyorsan felr�ntotta Hermion�t, de nem lett nyugodtabb att�l, ahogy a n� feje tehetetlen�l bicsaklott jobbra-balra.

- Hermione! - r�zta meg. - Hermione!

A fiatalasszony szeme megrebbent.

Draco megk�nnyebb�lten s�hajtott fel.

- T�rj magadhoz, dr�g�m! Indulnunk kell! - r�zta meg most m�r j�val finomabban.

- Indulnunk bizony - hagyta helyben a Mester. - R�gt�n itt lesz Voldemort is.

- �s Pansy? - k�rdezte Piton, aki sereghajt�k�nt csak most �rkezett le a m�g mindig gyenge Zeld�val.

- Meghalt - l�pett k�zelebb a fiatalasszonyhoz Lupin. - Azt hiszem, bet�rt a kopony�ja. B�r ahogy a feje �ll, ak�r a nyak�t is kit�rhette.

- Mindkett� - �llap�totta meg a Mester. - Rajta m�r nem seg�thet�nk, de j� lenne, ha Hermione er�re kapna.

- M�r jobban vagyok - motyogta a n� a fej�t tapogatva. - Mehet�nk.

- Helyes! Indul�s! - adta ki a parancsot a Mester.

Draco Hermion�t t�masztva odafordult a torony ajtaj�hoz - �s szembetal�lta mag�t Luciusszal.


*


Lucius bal oldal�n a hal�nt�k�t�l a hasa alj�ig nem t�l m�ly, de l�that�an az�rt s�lyos seb t�tongott, amelyb�l er�teljesen folyt a v�r. K�sz csoda, hogy Lucius egy�ltal�n talpon tudott maradni ilyen s�r�l�s mellett, h�t m�g menni! De ott volt, bal kez�vel a has�n igyekezett �sszefogni a sebet, jobb kez�ben pedig p�lc�t szorongatott, amit most Drac�ra szegezett. Sz�rke szeme jeges hidegs�ggel tekintett a fi�ra. Draco �ppen el�gszer l�tta m�r az apja szem�t ilyennek, bevet�sekkor, az ellens�geivel szemben.

- Teh�t miatta - intett Lucius a fej�vel Hermione fel�. - Miatta �rult�l el minket.

Hermione ijedten kapott leveg� ut�n, de Draco szemrebben�s n�lk�l �llta apja tekintet�t.

- � az �letem - mondta nyugodtan.

- Most m�r igen r�vid lesz ez az �let - v�laszolta Lucius, de nem k�ld�tt �tkot. Ink�bb leengedte a p�lc�t tart� kez�t. - A Nagy�r mindj�rt itt lesz.

- Tudjuk - tolta f�lre Drac��kat a Mester, hogy elf�rjenek az ut�na j�v� Lupin�k is. - �gyhogy igyekezzetek!

- Maga kicsoda? - meredt r� Lucius.

- Hogy �n? Voldemort ellens�ge - vetette oda k�nnyed�n a Mester, �s egy �jabb f�nycs�v�val el�ll�totta Lucius v�rz�s�t is.

Az id�sebb Malfoy d�bbenten vizsg�lta a seb�t, azt�n �sszesz�k�lt szemmel meredt az idegenre. Tudta, hogy a Nagy�r �ltal �t�tt sebet nem ak�rki gy�gy�tja meg. �m m�g ez v�gigfutott az agy�n, Lupin Joshu�val �s Piton Zeld�val m�r el is indultak a park ir�ny�ba.

- Menjetek! - tuszkolta gyeng�den a Mester Drac��kat. - S�rget az id�!

- Ap�m…! - pr�b�lt mondani valamit Draco, de elakadt a hangja. Lucius vill�mgyorsan felm�rte a helyzetet.

- Menjetek! - sz�lt r�juk � is. - �s vigy�zzatok egym�sra!

Draco m�g egyszer sz�ra nyitotta a sz�j�t, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. Lehajtotta a fej�t, elindult, �s ment�ben sim�totta v�gig apja karj�t. Hermione azonban visszan�zett.

- �s az unok�j�ra! - mondta. L�tta, hogy azokban a hideg sz�rke szemekben mik�nt csillan meg a b�szkes�g. Hermione fut�lag m�g r�mosolygott Luciusra, azt�n igyekezett tov�bb.

Nem kellett sok�ig mennie, Pardak h�rom l�val el�j�k v�gtatott. Lucius n�m�n figyelte, ahogy a menek�l�k kettes�vel felkapaszkodnak a lovakra, �s elv�gtatnak.

- Nem sok idej�k maradt, hogy el�rj�k a hoppan�l�si �vezetet - sz�lalt meg a Mester. Lucius csod�lkozva kapta fel� a fej�t.

- �s maga? - k�rdezte.

- �n megv�rom Voldemortot - n�zett r� nyugodtan a Mester. - El�tte fogok innen hoppan�lni.

- Innen nem lehet hoppan�lni - felelte Lucius.

- �s Voldemortnak? - k�rdezte az idegen.

- � m�s!

- Na l�tod! �n is m�s vagyok! Megv�rom, mert l�tnia kell, hogy van, akinek ereje vetekszik az �v�vel. K�l�nben rajtad �llna bossz�t a fiad elt�n�s��rt.

- �gy is meg fogja tenni - vonta meg a v�ll�t Lucius.

- Nem - mosolygott a Mester. - F�lt� gonddal fogja vigy�zni h�veit, mert tudni fogja, hogy a hatalma v�ges. K�sz�lnie kell a harcra…



Lucius Malfoy volt az egyetlen tan�ja annak, hogy hogyan �lt ki a f�lelem Voldemort k�gy�szer� arc�ra, amikor szembes�lt a m�sik Nagy�r erej�vel. Ett�l a pillanatt�l fogva tudta, hogy Draco nem k�vetett el hib�t, amikor �t�llt a m�sik oldalra…


*


- Nagyon sz�p menyasszony vagy! - n�zte v�gig Zelda kedvtelve Hermion�t.

- Biztos? - k�rdezte Hermione egy kiss� s�padtan. - Annyira izgulok!

- �n is! - mondta Avednay, �s h�tr�bb l�pett, hogy jobban szem�gyre vegye Hermione frizur�j�t, amin eddig �gyk�d�tt.

- Te meg mi�rt? - k�rdezte t�le mosolyogva Zelda.

Avednay a sz�v�re tette a kez�t.

- Tudom, hogy h�lyes�g, de �n minden esk�v�t olyan romantikusnak �rzek, hogy b�g�k rajta. Most is alig b�rom visszatartani a k�nnyeimet - mondta mosolyogva, de k�nnybe l�badt szemmel.

- Nehogy s�rni mer�szelj! - fenyegette meg elfeh�red� sz�jjal Hermione. - Ha s�rsz, akkor �n is. �s hogy n�zn�k ki teljes menyasszonyi d�szben, sz�tfolyt sminkkel?

- Csod�san - jegyezte meg Zelda kiss� gunyorosan. - Feh�r alapon lenn�l fekete.

A k�t l�ny elnevette mag�t.

- De k�l�nben is mi a csud��rt izgulsz annyira? - mosolygott Zelda is. - Draco nem fogja mag�t meggondolni, ebben biztos lehetsz.

- �s ha m�gis? - k�rdezte Hermione.

- Nem t�l val�sz�n�. Amiket tett �rted, amit kock�ztatott… No �s akiket elhagyott �rted… Ha nem szeretne teljes sz�v�b�l, mi�rt tette volna?

Hermione a t�k�rb�l n�zett Zeld�ra.

- �s Pansy? - k�rdezte csendesen.

- Az baleset volt! - jelentette ki Zelda hat�rozottan. - Nem hib�ztathatod magad �rte!

- �n nem ismertem ezt a Pansyt - kottyantotta k�zbe Avednay -, de biztos, hogy te sokkal szebb vagy, mint �!

- �gy igaz! - b�lintott Zelda. - Nincs mi�rt agg�dnod!

- Maga nem izgult az esk�v�je el�tt? - k�rdezte k�v�ncsian Avednay.

- Dehogynem! - b�kte ki Zelda, elmosolyodva a visszaeml�kez�sen. - De most m�r igyekezz�nk, mert mindenki r�d v�r, Hermione!

Avednay m�g p�r utols� sim�t�st v�gzett Hermione frizur�j�n, f�lt� gonddal r�helyezte a cs�pp kis f�tyolt, �s h�tral�pett.

Hermione pont abban a pillanatban �llt fel a sz�kr�l, amikor kopogtattak. Zelda kinyitotta az ajt�t: Lupin �llt a k�sz�b�n.

- K�szen vagytok m�r? - faggat�zott.

- K�szen - mosolygott r� Zelda �s f�lre�llt.

Lupin ugyan�gy gy�ny�rk�d�tt a menyasszonyban, mint az �sszesereglett n�szn�p, akik a megmenek�lt feh�r m�gusokb�l �lltak, �m senki nem n�zett Hermion�ra �gy, mint a v�leg�ny. Draco arc�n l�tszott, hogy a Lupin karj�n fel� l�pked� menyasszonyn�l szebbet el sem tud k�pzelni.

Cs�ndes meghatotts�gban zajlott le a szertart�s. Figyelmes szeml�l� m�g Pitonon, Draco tan�j�n is �szrevehette a megillet�d�tts�g apr� jegyeit - b�r Zeld�n k�v�l m�s nem foglalkozott a hajdani b�jitaltan tan�rral. A t�bbiek ink�bb az ifj� p�rt n�zt�k, �s Boyle-t, a szertart�st levezet� var�zsl�t hallgatt�k.

- A r�m ruh�zott hatalomn�l fogva h�zast�rsaknak nyilv�n�talak benneteket - mondta a v�g�n Boyle. - Cs�kolj�tok meg egym�st!

Amikor megt�rt�nt az els� hitvesi cs�k, a var�zsl� tov�bb folytatta:

- Engem �rt az a megtiszteltet�s, hogy els�k�nt k�v�nhatok minden sz�pet �s j�t nektek. Az �ld�s mindig j�l j�n, de a most k�vetkez� id�kben k�l�n�sen. Hiszen neh�z id�szak el�tt �lltok, �llunk, mert m�g meg kell v�vnunk a harcunkat a s�t�t hatalommal. Szeretnetek kell egym�st, �ssze kell tartanotok, �s akkor semmi sem v�laszthat el benneteket egym�st�l. Mert b�rmilyen er�s, a Gonosz percei meg vannak sz�ml�lva. Csak alkonyatt�l virradatig tart…

- v�ge -