9. Cikisz

Mi mindent ki nem hoz az emberb�l az ideg? Lehet, hogy jobban hasonl�tunk, mint eddig gondoltuk?

~~***~~


Van valami furcsa ezekben a h�pelyhekben. M�g sosem vettem �szre. Val�ban nem lenne k�zt�k k�t teljesen egyforma? Mi, emberek sem vagyunk mind egyform�k? Hogy lehet valami, b�rmi olyan hatalmas, �s ennyire kreat�v? Sosem hittem Istenben. �n csak istent j�tsz� embereket szolg�ltam eddigi �letemben. De most, hogy elt�nt az �letemb�l a mindig felettem �ll� hatalom, r�j�ttem, valahol hi�nyzik. Hi�ba v�gyom j�magam is arra, hogy uralkodjam, k�ptelen lenn�k egyed�l viselni a terh�t. Erre csak az igaz�n �r�ltek k�pesek.

Egyszer kezembe ker�lt egy mugli hittank�nyv. Valamelyik szerencs�tlen, els�s hugrabuggos� volt, aki rossz id�ben, rossz helyen tal�lt lenni. Vid�m, sz�nes bor�t�ja mag�ra vonzotta a tekintetet, �gy h�t f�lemeltem. A kezemben �gy ny�lt ki a k�nyv az egyik oldaln�l, mintha sokszor hajtott�k volna m�r meg ugyan ott, vagy tal�n valami fels�bb akarat lapozota, egyenesen nekem c�mezve. Egy bejegyz�s ragadta meg a figyelmem, amit az�ta is k�ptelen vagyok kiverni a fejemb�l.
„Isten az�rt teremtette az embert, hogy a Szeretetet, ami � maga, oda tudja adni valakinek. Mert mi �rtelme a Szeretetnek, ha �nmag�ra mutat? A Szeretet akkor er�s�dik, sokasodik, ha b�ven osztogatj�k. A Szeretet kiz�rja a mag�nyt. A Szeretetnek Szeretett kell, valaki, vagy valami, ami fel� ir�nyulhat.”
Nem hiszek a muglik isten�ben, kicsit furcsa lenne azok ut�n, hogy a saj�t vil�gom�t elutas�tom, de ez m�r akkor is elgondolkoztatott. �rdekesnek tartottam, �s tartom mind a mai napig. Kicsit k�v�l�ll�k�nt vizsg�lom a mondatok �rtelm�t, hiszen �n azt hiszem, nem vagyok k�pes szeretni. Vagy legal�bbis nem abban a form�ban, ahogy az az emberek sz�m�ra elfogadott lenne. Hiszen szeretem az ap�mat �s az any�mat, tisztelem, �s feln�zek r�juk, b�r a var�zsl�k szem�ben nem m�sok, mint aljas hal�lfal�k. De ez a sz� az aranyv�r� csal�dokn�l valahogy m�st takar. Nem tudom mi az, ami annyira k�l�nb�zik a k�tfajta szeretet k�z�tt, de irigylem a lehet�s�get, hogy van olyan �rz�s, ami k�pes megsz�ntetni a mag�nyt, �s amit �n nem tudok megszerezni.
Azt tartjuk, az egyed�ll�t meger�s�t, k�pess� tesz a harcra akkor is, ha nincs, aki seg�tsen. Az �rzelmek gyenges�get sz�lnek. Aki hatalmat akar, annak megengedhetetlen luxus ez. F�l�sleges k�t�dni valakihez, vagy valamihez, amit b�rmikor elvehetnek t�l�nk, amivel megzsarolhat�ak vagyunk. B�r, jobban belegondolva, ilyen szempontb�l a hatalomszeretet is f�gg�s�g. Teh�t t�lem is lenne mit elvenni, van olyasmi, ami egyezked�sre k�sztetne. Igen, magamnak f�l�sleges lenne tagadni, szeretem a hatalmat, a tudatot, hogy b�rmit megtehetek. Ismerem, �s el kell fogadom h�t az ezzel j�r� mag�nyt is.

Draco elgondolkodva �llt az ablak el�tt, s b�mult ki a kavarg� h�es�sbe. Odakinn m�r s�t�tedett, nem sokkal ezel�tt gyulladtak fel mindenfel� a l�mp�k �jszak�ra. Halov�nyan derengtek m�g, bizonytalan f�nyben f�r�sztve a havas utc�kat. Kell egy kis id�, m�g kell�k�pp felmelegszik a neoncs� az igazi f�nyhez. Am�g meger�s�dik a feladathoz, hogy vil�g�tson, hogy mutassa az utat az alant id�nk�nt siet�sen elhalad�, kab�tjaikba burkol�z� �rnyaknak.
A c�ltudatosan tovarohan� emberek nem figyeltek olyesmire, mint az utcal�mp�k harca a s�t�ttel. Szem�k fokozatosan hozz�szokott m�r a hom�lyhoz, �s csak akkor emelt�k volna meg fej�ket k�rd�n, ha hirtelen teljesen kialudna minden f�ny. Tal�n m�r akkor sem. Esetleg n�h�nyan, a nagyhang�ak k�z�l, balh�zn�nak egy sort, m�sok csak az orruk alatt szidn�k a rendszert, de ezt is megszokn�k, ebbe is belet�r�dn�nek, �s minden menne tov�bb a maga �tj�n.
Draco figyelte a n�ha-n�ha felbukkan�, c�ltudatosnak t�n� alakokat. Mag�nyosnak �rezte mag�t. M�skor is volt m�r az, de a hatalom, ami a kez�ben �sszpontosult, nem hagyott id�t elm�lkedni. Eddig nem t�r�d�tt vele, hisz mindig egy fels�bb elme d�nt�tte el helyette, mit tegyen, mit gondoljon, hogyan �rezzen. � pedig ment, tette, amit mondtak, vagy osztogatta az utas�t�sokat olyanoknak, akik minden szav�t lest�k, f�lt�k.
Ez a mag�ny most m�s volt. A mag�ramarad�s mag�nya. Az ember t�rsas l�ny. Mindegy, hogy al�-, vagy mell�rendel�-e a szerep, amit �lete sor�n r�szabtak, de akkor is sz�ks�ge van a figyelemre, m�g ha csak egy parancs odavet�se erej�ig is. Hiszen addig a pillanatig is r�, csak r� figyelnek. Eddig Voldemort t�lt�tte ki az �let�t. Ak�rmennyire borzaszt�, megal�z� volt az az id�szak, �s az azt k�vet�, mindig volt el�tte egy c�l, egy ir�ny, amit k�vethetett. Most nem maradt semmije. Az �let��rt m�r nem kell megharcolnia, hisz azt is megteszi helyette m�s.

Persze, itt van Potter. De mit tudhatok r�la, �s � mit tudhat r�lam? Olyan m�ly szakad�k v�laszt el kett�nket, hogy nincs az a f�gg� viszony, ami �t�rje, ami k�pes el�g er�sen �sszek�tni k�t ilyen, a term�szet t�rv�nyei, az emberi t�nyez�k miatt, t�redezett partot annyira, hogy megtartsa az egym�s fel� indul�kat. P�r l�p�s ut�n a m�lybe szakadn�nak, �s egyetlen gy�k�r, vagy sziklaszirt sem adna rem�nyt a menek�l�sre, mert sim�ra kopott m�r ezeknek a mered�lyeknek a fala a mindennapos ostromt�l.
A m�lybe zuhann�nak ugyan�gy, mint a h�pelyhek, annyi k�l�nbs�ggel, hogy �ket nincs, aki v�rja, nincs aki elkapja, nincs aki meg�lelje. Ebben m�gis egyform�k vagyunk, igen. Egyetlen k�z�s pontunk van. A Mag�ny.

Harry bevallotta mag�nak, hogy kicsit izgul. �gy ut�lag nem volt teljesen meggy�z�dve arr�l, hogy j� �tlet volt Malfoyt leh�vni a vacsor�hoz. Hermione szerint ugyan m�r szinte teljesen rendbej�tt, de � nem volt sz�z sz�zal�kig biztos abban, hogy felk�sz�lt erre. M�rmint �, hisz Malfoyt, mint sz�letett arisztokrat�t, val�sz�n�leg nem fesz�lyez egy ilyen helyzet. Vagy ha m�gis, h�t biztos, hogy jobban �rr� lesz majd az �rz�sein. Sz�val, val�sz�n�leg csak � fogja mag�t szemmel l�that�an k�nosan �rezni, �s tot�lis h�ly�t csin�lni mag�b�l. Erre a gondolatra elkeseredetten s�hajtott fel. M�gis mit tegyen? Elv�gre h�t �v, �s egy h�bor� minden eml�ke nem t�rl�dik egyetlen h�t alatt.
Nem b�nta ugyan meg, hogy szembesz�llt a miniszterrel �s nem engedte dementorcs�kra �t�lni a fi�t, hisz ilyen b�ntet�st val�ban nem �rdemelt meg, de azt sem szabad figyelmen k�v�l hagynia, hogy a m�sik oldalt szolg�lta eg�sz a k�zelm�ltig. �s most? Most vajon hova h�z?

Idegesen tett-vett. Szinte oda sem figyelt arra, amit csin�lt, �gy fordulhatott el� az, amire n�la f�ny�vente egyszer sem volt eddig p�lda.
Rendet rakott a szob�j�ban.
Pedig ide m�g Hermion�t sem engedi be soha. Azzal magyar�zta az akad�koskod� l�nynak, hogy ennyi szem�lyes t�rre m�g neki is sz�ks�ge van, pedig val�j�ban csak sz�gyellte az eszm�letlen m�reteket �lt�tt kupit. Minden egyes alkalommal megfogadta, hogy na most, majd rendet v�g ezen a csatat�ren, de valami �ltal�ban, term�szetesen a legnagyobb sajn�lat�ra, k�zbej�tt. Ha nem, h�t kital�lt m�s elfoglalts�got. De most, hogy az esze �lland�an Malfoyon �s az el�tt�k l�v� est�n j�rt, �nk�ntelen�l igyekezett lefoglalni a kez�t, �gy szinte p�tcselekv�sk�nt, rendet tett maga k�r�l. Az el�bb m�g fest�ien szertesz�t sz�rt ruh�k, nem �ppen elv�g�lag ugyan, de m�r �sszehajtogatva fek�dtek egym�son, majd v�g�l az eg�sz kupac beker�lt a szekr�nybe. A meg�zvegy�lt zokniknak hirtelen el�ker�ltek r�g elt�ntnek nyilv�n�tott p�rjaik, a pergamenek, m�r amelyik m�g haszn�lhat� �llapotban volt a sok h�ny�d�s ut�n, a fi�kba ker�ltek. Kidobta a t�bb darabba t�r�tt penn�kat, az �peket bele�ll�totta az asztalra helyezett tart�ba a tint�s �vegek mell�. Rendesen visszaakasztgatta a f�gg�nyt, �s leszedte a sarokb�l, a port�l m�r besz�rk�lt p�kh�l�kat, a lak�kat pedig kitess�kelte a szell�ztet�sre kinyitott ablakon �t a szabadba. A k�nyvek, hosszas sz�m�zet�s ut�n, visszat�rhetek a polcra, ahol a p�lcaint�sre r�gt�n katon�s rendbe sorakoztak fel. Ez volt ugyanis az egyetlen h�ztart�si b�b�j, amit Harry t�k�letesen v�gre tudott hajtani. A szennyest laza mozdulattal a sarokba dob�lta a padl�ra, mondv�n, onnan nem esik tov�bb, �s majd egyszerre leviszi. V�g�l nem maradt m�s, mint megv�vni a csat�t az �gynem�vel. A paplan majdnem legy�rte, de azt�n Harry m�gis belefojtotta a huzatba, �gy a tollsz�rny v�gre nyugton maradt, �s �let�ben tal�n el�sz�r, �sszehajtva v�rta az �jszak�t.
Miut�n mindennel v�gzett, r�j�tt, hogy az �gvil�gon semmi dolga nem maradt estig, amivel el�thetn� az id�t, pedig m�g t�bb, mint egy �ra, mire Hermione meg�rkezik. K�ts�gbeesve n�zett k�r�l az imm�r tiszta, �s ragyog� szob�ban, mire megakadt a szeme a sz�kre dobott tiszta p�l�ban, �s nadr�gban, amit �t akart venni a vacsor�ra, nehogy megint hallgatnia kelljen A l�nyt, hogy „igaz�n adhatn�l magadra...”. Kicsit beleborzongott az �jabb fejmos�s gondolat�ra. Hermione nem ismert ebben (sem) kegyelmet.
Mag�ra pillantva meg�llap�totta, hogy bizony elkelne egy f�rd� a r�gt�nz�tt nagytakar�t�s ut�n, �gy �th�zta fej�n a kicsit m�r �tizzadt, otthoni p�l�t, meg a kit�rdesedett nadr�got, majd a sarokba haj�totta a t�bbi sorst�rs k�z�. Mind�ssze a bokszer maradt rajta, mert valahogy viszolygott a gondolatt�l, hogy meztelen�l s�t�ljon, m�g akkor is, ha a saj�t lak�s�ban, egyed�l tenn�, h�t m�g �gy, hogy Malfoy is itt van valahol. Ebbe belegondolva, cs�b�t�v� v�ltak az el�bb oly gyorsan levetett ruhadarabok, de azt�n meggy�zte mag�t, hogy a f�rd� mind�ssze p�r l�p�s a szob�t�l. Ennyi�rt csak nem r�ngat vissza mindent mag�ra. Felkapta h�t az odak�sz�tett tiszta ruh�t, �s kil�pett a szoba ajtaj�n.

Draco elkedvetlenedve ford�tott h�tat a h�es�snek, �s az �vegen t�li �letnek. Vajon mennyi id�be telik, mire k�pes lesz �jra talpra �llni. Ez az elm�l�z�, filozof�lgat� alak, sz�les k�t�sekkel a teste megannyi pontj�n, ez ellens�ge od�j�ba beh�z�dva a vil�g el�l, ez nem �. �kl�vel d�h�dten a leveg�be csapott, majd inger�lten k�r�ln�zett.
Szeme a kandall�ban t�ncol� t�z�n pihent meg, mire kif�jta a t�dej�be szorult leveg�t. Nem lesz ez �gy sehogy se j� – gondolta –, mi�ta vagyok ennyire ingerl�keny? Miel�tt azonban �jabb �nmarcangol� t�preng�sbe fogott volna, szem�t szinte er�szakkal elszak�totta a l�ngokt�l, �s v�gign�zett a kandall�p�rk�nyon. Hopp-port nem fedezett fel, mondjuk meg is lep�d�tt volna ekkora hanyags�gon, viszont l�tott nem egy apr� d�szt�rgyat. Alig teny�rnyi, d�szes, �mde �res doboz, tetej�n L �s egy J farag�ssal. V�za, p�r kacat, amit nem tudott azonos�tanni, �sszet�rt t�k�r egybeillesztett darabjai, mellette a Magyar Mennyd�rg� kicsiny�tett, mozg� m�sa. Ha j�l eml�kszik, ezt Harry negyedik �vben kapta. A Trim�gus Tusa els� pr�b�ja...
M�g miel�tt �jabb eml�k�radat temette volna maga al�, Draco az �gyhoz l�pett, melyb�l nem olyan r�gen kelt ki el�sz�r. Mivel p�lc�j�t nem kaphatta meg a Miniszt�rium kik�t�se miatt, k�zzel dob�lta le a p�rn�kat, �s a s�lyos tollpaplant. Megigaz�totta a gy�r�tt leped�t, majd az el�bb f�ldre sz�m�z�tt �gynem�t darabonk�nt, felr�zogatva visszatette a hely�re.
Ohh, hogy gy�l�lte ezt a szolga munk�t! Egy Malfoy, amint be�gyaz maga ut�n. Ink�bb nem gondol bele, mert erre most sz�ks�ge van, �s k�sz. A p�rna p�f�l�s�be beleadta minden eddig felgy�lemlett fesz�lts�g�t. Musz�j, mert k�l�nben meg�r�l, vagy egyszer�en este nekimegy Potternek. Elege van ebb�l a tehetetlen, k�ts�gbeesett �rz�sb�l, a kiszolg�ltatotts�gb�l. No, nem mintha v�delmez�je eddig vissza�lt volna a helyzettel. De akkor is! V�delmez�je. Felfordul a gyomra, ha arra gondol, hogy siker�lt ilyen m�lyre s�llyednie. Egy man� munk�j�t v�gzi fesz�lts�glevezet�sk�nt. H�t nem �rj�t�? De a leggy�l�letesebb m�gis az, hogy nem kaphatta meg a p�lc�j�t. A keze meg�llt f�l�ton, ahogy a takar��rt ny�lt, �s ism�t �k�lbe szorult. Az egyetlen szerencse, hogy nem szokv�nyos volt az �t�lethirdet�se, mert akkor helyben el is t�rik, mondv�n, gazd�j�nak nem lesz t�bb� sz�ks�ge r�. Annyi haszn�t �gyis venn�, mint �gy most. De az�rt jobb, hogy nem t�rt�nt meg.
„A p�lca v�lasztja a var�zsl�t.” Szinte m�g most is hallja az �reg Ollivander hangj�t a hossz� �vek t�vlat�b�l. Igen, a p�lca d�nt, �s ut�na t�k�letes p�rost alkot gazd�j�val. Persze el�fordul, hogy megs�r�l, vagy valami m�s okb�l kifoly�lag haszn�lhatatlann� v�lik, �s a var�zsl�nak �jat kell szereznie. De az sohasem lesz m�r olyan, mint az els� volt. Mindenki sz�m�ra l�tezik A P�lca. Az Egyetlen. Nem t�bb, csak egy, �s Draco biztos volt benne, hogy � visszaszerzi a saj�tj�t. Ha t�rik, ha szakad, de �jra az �v� lesz.
A kez�re n�zett, �s k�nyszer�tette ujjait, hogy ellazuljanak. Csak hideg fejjel. Ez a legfontosabb most. Higgadtan gondolkodni, tervezni, �s nem lesz semmi baj - b�ztatta mag�t.
Felemelte a takar�t, �sszehajtotta, �s visszapakolta az �gyra. Ezzel a mozdulattal mintha mag�t is helyretette volna, sokkal nyugodtabb� v�lt. Vagy az is lehet, hogy a munka befejez�se volt r� ilyen hat�ssal.
�jra k�r�ln�zett, �s az ablak alatti kis �r�asztalon megpillantott p�r odak�sz�tett tiszta ruhadarabot. Eml�kezett r�, hogy tal�n egy f�l nappal ezel�tt, Harry hozta be �ket menteget�zve. Azt mondta, hogy a Miniszt�rium lefoglalta a Malfoy k�ri�t, �gy nem tudott onnan ruh�t k�rni. De mivel nagy�b�l egy a m�ret�k, addig, jobb �tlete nem l�v�n, k�lcs�n�z p�r darabot, azt�n majd term�szetesen szerez p�r �jat.
Draco akkor szinte megvet�en horkantott. Mi j�het m�g? Potter ruh�iban flang�ljon eg�sz nap? Ezzel az er�vel lassan leshetn� minden szav�t, ehetne a kez�b�l, �s ihatna a pohar�b�l. Az m�r szinte k�zvetett sm�rol�snak sz�m�t. Sz�val ak�r lehetne a szeret�je is... Mikorra id�ig �rt gondolatban, kicsit megh�kkent. Ez baromi k�vetkezetes volt - �llap�totta meg mag�ban, illetve ezzel egyidej�leg azt is, hogy lassan agy�ra megy mind a hely, mind a helyzet. Ekkora baroms�got.
K�zelebb l�pett a ruhahalomhoz. Szolid daraboknak t�ntek, de kicsit k�telkedett abban, hogy a m�ret megfelel� lenne. Elv�gre Harry kicsit magasabb volt n�la, �s mi tagad�s, izmosabb is. Mondjuk neki nem nagyon volt lehet�s�ge az ut�bbi id�ben t�r�dni az izmaival. S�t mi t�bb, �gy �ltal�ban a kin�zet�vel sem, elv�gre ahhoz els�sorban a rendszeres �tkez�s is hozz� tartozik, amiben neki nagyon sok�ig nem volt r�sze. Se menek�l�s k�zben, se az Azkabanban...
A falon halkan ketyeg� �r�ra pillantott. Nehezen l�tott od�ig, mert a s�t�t m�r ide is bek�szott lassan, alattomosan, �s � nem gy�jtott m�gvillanyt. V�g�l siker�lt meg�llap�tania, hogy k�r�lbel�l egy �r�ja van m�g a vacsor�ig, amit a h�res Harry Potterrel �s a s�rv�r� bar�tosn�j�val k�lthet el. Milyen felemel� – fintorgott. Mindegy - d�nt�tte el v�g�l –, lesz, ami lesz, nem futamodik meg, �s nem csin�l f�l�sleges jelenetet, ami k�s�bb esetleg keresztbe tehetne neki. Majd j�pofizik egy sort, elv�gre erre nevelt�k. Mindig, mindenkivel meg�tni a megfelel� hangot, �s f� az udvariass�g. Ma este csillogni fog az aranyv�r.
V�gigpillantott mag�n. No igen, a csillog�s sajnos igencsak �tvitt �rtelm� lesz ebben az esetben, hiszen teste m�g viselte a var�zsl�k b�rt�n�nek vend�gmarasztal� jegyeit. Nem is volt rajta ruha tulajdonk�ppen, mert amiben �rkezett, nos, az m�r felmos�rongynak sem megfelel�. Otthon, a k�ri�ban, a h�ziman�k is eleg�nsabban �lt�ztek enn�l. V�lt�s nincs n�la, �s az �gyban, am�g betegen fek�dt, nem is nagyon volt r� sz�ks�ge. �gy Hermion�nak is k�nnyebb volt �tk�t�zni a sebeit. Sz�val egy sz�l als�ban, ami, ha kiv�telesen a saj�tja is, �s egy csom� g�zben az�rt m�gsem ill� megjelenni egy vacsor�n. M�g egyszer az �r�ra pillantott, bizonyoss�got szerezni az id�r�l, majd megragadta a ruh�kat �s elindult f�rdeni.

A fi�k enyhe d�bbenettel meredtek egym�sra. Szinte egyenl� t�vols�gban �lltak a f�rd�szoba ajtaj�t�l mindketten, kez�kben tiszta ruh�val, egy sz�l als�ban.
… �s m�g Harry�n piros, addig Malfoy�n z�ld alapon cik�ztak vid�man az apr� cikeszek.