C�m: Eml�kezet

�r�: Asd

Univerzum: Harry Potter


Hermione Granger teljes sz�v�b�l ut�lta Draco Malfoyt. �let�ben nem tal�lkozott ilyen undok �s �nz�, ennyire sz�nd�kosan rosszakarat� valakivel. Malfoy m�r mindenkinek �rtott, aki kedves volt Hermione sz�v�nek, az pedig, ahogy �vele b�nt, m�r csak hab volt a tort�n. �ppen ez�rt volt d�bbenetes, ami az ut�n a bizonyos �szi nap ut�n t�rt�nt.

Szeptember volt. M�r nyoma sem maradt a ny�ri h�s�gnek, de az�rt m�g kellemesen s�t�tt a nap, �s ilyenkor azt az ill�zi�t keltette, hogy a t�l soha nem fog ide�rkezni. �m id�r�l-id�re elfelh�s�d�tt az �g, felt�madt a sz�l, �s ilyenkor mindenki f�z�san h�zta �ssze mag�n a tal�rj�t - mivel �ppen kinn voltak Hagriddal a szabadban, legend�s l�nyek gondoz�sa �r�n, szok�s szerint egy�tt a mardek�rosokkal.

Mindenki �sszeh�zta h�t a tal�rj�t, kiv�ve Malfoyt. A fi� f�lreh�z�dott a t�bbiekt�l, csatl�sait is elzavarta maga mell�l �s b�multa a horizontot. M�g csak f�l szemmel, f�l f�llel sem figyelt oda az �r�ra, kigombolta a tal�rj�t, �s amikor felt�madt a sz�l, szembefordult vele.

Hermione v�letlen�l figyelt csak fel r�, de azt�n nem tudott elszakadni a l�tv�nyt�l. Mert sz�p volt Malfoy, ahogy az arc�t a sz�lben f�r�szt�tte, ez�stsz�ke haja �s tal�rja lobogott, �s izmos mell�hez hozz�tapadt az ing. A l�ny maga sem vette �szre, hogy az ajka is elny�lt, �gy b�multa megb�v�lten, m�g akkor is, amikor minden �tmenet n�lk�l eleredt az es�, �s mindenki fed�l al� igyekezett ker�lni. Mindenki, csak Malfoy �s � nem.

A fi� kit�rta a karj�t, fej�t felemelte, szem�t behunyta �s mosolygott. Mintha mag�ba sz�vta volna az es�t, �gy �lvezte, mint a hal a vizet.

Hermione pedig csak n�zte.

Malfoy hirtelen leeresztette a kez�t �s a l�ny fel� n�zett. Arc�ra valami le�rhatatlanul g�nyos �s f�l�nyes mosoly �lt ki.

- Mi van, s�rv�r�? Nem l�tt�l m�g igazi hatalmat? - k�rdezte.

Hermione egy pillanatig m�g �llt ott n�m�n, azt�n lassan k�zelebb l�pett. A fi� arc�n a f�l�nyess�get felv�ltotta az �rtetlens�g, de nem mozdult. V�rt. A l�ny v�g�l eg�szen k�zel �rt hozz�, felemelte a kez�t �s v�gigsim�tott a fi� arc�n. L�gyan, szinte csak az ujjai hegy�vel. Az �ll�n�l meg�llt, belen�zett a fi� szem�be, azt�n visszakapta a kez�t, sarkon fordult �s elindult a kast�ly fel�.

Nem l�tta, hogy Malfoy m�g hosszan b�mult ut�na az es�ben.


*


- Te meg hol j�rt�l, Hermione? - k�rdezte Ron, amikor v�gre be�rt a kast�lyba. A t�bbiek is mind az el�t�rben h�z�dtak meg, v�rt�k az es� v�g�t.

- Kint voltam a tiszt�sn�l - felelte a l�ny.

- Mi a fen�t m�velt�l a szakad� es�ben?

- Malfoyt figyeltem.

- Mit figyelt�l rajta?

- Hogy milyen sz�p - mondta term�szetes hangs�llyal Hermione.

�m hi�ba volt a hangs�ly term�szetes, a szavak hatalmas felz�dul�st keltettek.

- Granger belez�gott Drac�ba - nevetett fel Parkinson, �s vele nevetett a t�bbi mardek�ros.

- Sz�p?! - k�rdezte megr�k�ny�dve Parkinsonnal egyid�ben Ron. - J�l vagy, Hermione?

A l�nynak m�g v�laszolni sem volt ideje, amikor kiny�lt a kapu �s bel�pett Malfoy. Parkinson azonnal odarohant hozz�.

- Hallom, Draco - mondta m�zesm�zos mosollyal -, Granger id�ig b�mult, hogy milyen sz�p vagy. �r�lsz a h�d�t�sodnak?

Malfoy nem felelt. Tekintete Hermione tekintet�t kereste, �s amikor a l�ny r�n�zett, ism�t �rezte azt az �ram�t�sszer� valamit, amit az im�nt �rzett, amikor Hermione v�gigsim�tott az arc�n. Megborzongott �s egyben teljesen kimelegedett t�le.

Weasley Malfoy el� pattant.

- Hagyd b�k�n Hermion�t, Malfoy, vagy velem gy�lik meg a bajod! - fenyegette meg.

- Most azt�n nagyon megijedt t�led! - nyelvelt vissza Pansy.

- Te jobb lesz, ha hallgatsz! - n�zett d�h�sen a l�nyra Ron.

- F�lt�keny vagy, Weasley? - pimaszkodott tov�bb Parkinson. A fi� fenyeget�en tett egy l�p�st fel�, de a l�ny nem ijedt meg, mert a mardek�rosok k�z�tt biztons�gban �rezte mag�t.

- Ron! - sz�lalt meg Hermione. - �t�ztunk, menj�nk, �lt�zz�nk �t.

Ron megtorpant. Hermione ugyan neki besz�lt, de a tekintete m�g mindig Malfoy tekintet�be f�r�dott.

- Gyere, Ron! - csatlakozott a l�ny k�r�s�hez Harry is, ez�rt Ron vonakodva b�r, de elindult fel�j�k. P�r l�p�s ut�n azonban visszafordult.

- Ne feledd, mit mondtam, Malfoy! - intette a mardek�ros fi�t.

- Ron! - sz�lt r� ism�t Harry.

- Megyek m�r - morogta Ron, �s mivel �szrevette, hogy Hermione m�g mindig Malfoyt n�zi, d�h�sen megl�kte a l�ny v�ll�t. - Akkor induljunk �t�lt�zni!

Hermione engedelmesen megfordult, �s felemelt fejjel nekiv�gott a l�pcs�nek. A t�bbi griffend�les csatlakozott hozz�.

Malfoy k�vette a tekintet�vel a l�nyt. Parkinson megr�ngatta a fi� tal�rj�nak ujj�t.

- Mit b�mulod Grangert? - k�rdezte bosszankodva.

Malfoy �gy pillantott le a l�nyra, mint aki �lm�b�l �bred.

- Mert csinos - sz�lalt meg v�gre.

- Az a s�rv�r�? - sziszegte Parkinson.

- Az. Sokkal csinosabb, mint te - vetette oda kegyetlen�l Malfoy, �s nem foglalkozott vele, hogy ezzel mekkora f�jdalmat okoz a mardek�ros l�nynak. G�g�sen felemelte a fej�t, �s utat t�rt a t�bbiek k�z�tt a pince fel� vezet� l�pcs�h�z.


*


Napok teltek el, majd hetek. Hermione �s Draco nem k�zeledtek egym�shoz, de t�volr�l igenis sokszor �s sokat figyelt�k egym�st. Hermione minden titkol�z�s �s zavar n�lk�l, Draco d�h�sen �s megzavarodva. A fi�n l�tszott, hogy nem egyszer nekimenne a l�nynak, de valami�rt az utols� pillanatban mindig visszafogta mag�t.

Val�j�ban Draco Malfoy f�lt. Megpr�b�lta g�nyosan felfogni a dolgot, mint ahogy azt Pansy sugallta neki az elej�n - l�m, megh�d�totta a griffend�les eminenst! - de nem siker�lt neki. Hermione tekintete minden volt, csak g�nyol�d�sra alkalmas nem. Ha valaki ilyen mag�t�l �rtet�d�en v�llalja �nmag�t, mint Granger, azon nem lehet g�nyol�dni. Azt el�bb-ut�bb tisztelni kell, b�rmennyire is nem tetszik a dolog. Fogcsikorgatva b�r, de el kell fogadni a t�nyt, hogy az ember fia megpr�b�l megfelelni annak a tekintetnek. Mert ha nem is fogadja el, a t�nyek att�l m�g t�nyek maradnak.

Az �rd�gbe is! R�gebben minden tov�bbi n�lk�l bele tudott k�tni Potterbe �s Weasleybe, �s le tudta "s�rv�r�"-zni Grangert, de ez t�bb� m�r nem megy! Ha nem is �ll ott a l�ny amellett a k�t fajank� mellett, � akkor is ott �rzi �t, �s ez rosszabb szinte, mintha testi val�j�ban is megjelenne! �s aki �gy tud simogatni, az hatalmas boszork�ny, nem pedig s�rv�r�…

H�t mif�le hatalma van annak a l�nynak? Kicsoda val�j�ban? �s mit akar t�le azon k�v�l, hogy teljesen felkavarja az �rz�keit, �s �sszezavarja a fej�t?

Draco gyakran t�prengett ezen est�nk�nt, hanyatt fekve az �gy�ban, mereven b�mulva a baldachin tetej�t, vagy az ablakon �t a csillagokat, m�g csak el nem nyomta az �lom. S t�n ezek a gondolatok voltak azok, amik megjelentek el�tte, mert k�l�nb�z� helyzetekben �jra meg �jra bek�szott az �lmaiba Hermione. R�gi ismer�se lett, r�gi t�rsa, de az is lehet, hogy a j�v�t l�tta. �m az biztos, hogy k�zel �llt hozz�, olyan k�zel, mint senki m�s, olyan hat�ssal volt r�, mint senki m�s, megbabon�zta �gy, mint senki m�s se �bren, se �lm�ban. B�rkije volt is, b�rkije lesz is, Draco tudta, hogy az �let�t jelent�sen meg fogja v�ltoztatni a l�ny, �s Draco Malfoy, a tekint�lyes Malfoy csal�d sz�prem�ny� sarja, Draco Malfoy, a Mardek�r h�z rettenthetetlen rangid�s di�kja, Draco Malfoy, a leend� hal�lfal� - f�lt ezekt�l az ismeretlen v�ltoz�sokt�l.


*


Aznap �jjel is �lmodott. Hermion�val besz�lt, de nem �rtette, hogy mit, csak l�tta a l�ny arc�n a csal�dotts�got, azt�n a haragot. � pedig g�g�s volt valami�rt, nagyon g�g�s, �s hagyta, hogy a l�ny odavessen neki egy mondatot: "… ha nem mered v�llalni az �rzelmeidet…" - �s azt�n otthagyja. Azt�n t�z lett, �s � karba tett k�zzel b�multa a t�zet, g�g�sen �s kegyetlen�l, m�g meg nem hallotta Hermione sikoly�t az �g� palot�b�l, akkor pedig rohant, oltotta volna, az es�t h�vta seg�ts�g�l, de k�s� volt, rem�nytelen�l k�s�…

- Draco! �bredj! Draco! - hallotta Crakot �s Monstrot, de csak nehezen tudott mag�hoz t�rni, mert f�l�ben m�g mindig ott csengett az a sikoly. M�g mindig r�zk�dott az eg�sz teste a zokog�st�l, szinte fuldoklott a saj�t k�nnyeit�l. Sz�gyellte a gyenges�g�t a csatl�sai el�tt, de elaludni sem mert, h�t kiment a f�rd�be, hogy elrejt�zz�n, �s hogy nyugalmat tal�ljon.

Mi ez? M�r megint mi ez? - gondolta mag�ban k�ts�gbeesetten. Honnan j�nnek ezek a k�pek, amikt�l meg�r�l? Hermione nem hord abroncsos hossz� szokny�kat, �s nem veszett a t�zbe. Itt van most is, k�nyelmes, modern pizsam�j�ban vagy h�l�ing�ben fekszik az �gy�ban a t�bbi griffend�les k�z�tt, �s alszik. Esz�be sem jutna, hogy sikoltozzon, �s d�h�s szavakat v�gjon az � fej�hez…

"Lelketlen vagy, Giovanni! H�t elfelejtett�l eml�kezni is?"

Draco m�lyet s�hajtva t�masztotta forr� homlok�t a hideg csemp�nek. Tudta, hogy addig fogj�k gy�t�rni ezek az �lmok, m�g v�gre eml�kezni fog.

A k�rd�s csak az volt, mire kell eml�keznie?


*


Dupla b�jitaltan �r�juk volt a griffend�lesekkel. Ez az �ra rendszerint igen �lvezetes szokott lenni, r�szben az�rt, mert Piton professzor ott al�zta meg a pimasz griffend�les band�t, ahol tudta, r�szben meg az�rt, mert Draco szerette ezt a t�rgyat. Ma azonban…

- … ma megtanulj�k, hogyan lehet biztosan el�getni b�rmit, legyen az feleslegess� v�lt kacatjuk, vagy ak�r egy kellemetlen lev�l, amit nem szeretn�nek v�letlen�l sem a sz�leik kez�ben l�tni. De vigy�zat, p�r csepp ebb�l az anyagb�l k�pes felgy�jtani ak�r egy palot�t is! Teh�t a legteljesebb odafigyel�st v�rom el mindenkit�l!

Felgy�jtani egy palot�t? Egy eg�sz palot�t?!

Ism�t l�tta mag�t az �g� palota el�tt karba tett k�zzel, g�g�s �s kegyetlen mosollyal, azt�n felcsend�lt a f�l�ben Hermione sikolya…

- J�l van, Mr. Malfoy? - jutott el a tudat�ig Piton hangja.

- Igen, professzor �r - dadogta. - Igen…

- Megsz�d�lt. Most is nagyon s�padt. Nem akar felmenni esetleg a gyeng�lked�be? - firtatta Piton kutat� szemekkel.

- Nem, professzor �r, k�sz�n�m - t�rt mag�hoz teljesen. - M�r sokkal jobban vagyok.

- Rendben van. Maga tudja. Mindenesetre pr�b�ljon meg koncentr�lni. Az anyag nagyon vesz�lyes.

Crak volt mellette. De ak�r Longbottom is lehetett volna. Senkire nem volt sz�ks�ge. Benne volt a b�jital a zsigereiben. Oda sem n�zett a t�bl�ra, ahov� a hozz�val�kat �rta fel Piton, �gy m�rte, v�gta, por�totta a hozz�val�kat, �gy kevergette, f�zte, mintha ez m�r a sok sz�zadik ilyen f�zete lett volna, nem az els�.

Benne volt a zsigereiben.

De honnan?

Mire az utols� kever�seket v�gezte, m�r tudta, hogy � gy�jtotta fel azt a palot�t. De nem Hermione hal�l�t akarta, dehogy! Ha tudta volna, hogy ott van a l�ny, nem tette volna ezt, csak azt akarta… Mit is akart?

Idegesen r�zta meg a fej�t, lopva Hermion�ra pillantott, �s l�tta, hogy a l�ny ism�t �t n�zi. Zavartan kapta el a tekintet�t, ism�t a f�zetre meredt. Ha Granger tudn�, hogy most mi j�r a fej�ben…!

Nem tudhatja meg soha! Nem tudhatja meg, hogy agg�dik �rte, �s hogy szereti, tal�n m�r �vsz�zadok �ta! Nem szolg�ltathatja ki mag�t! Nem �rzeleghet! Az a gyenges�g jele… �s aki gyenge, azt eltiporj�k…!

Gondolataiba m�lyedve z�rta le a fiol�t, �s vitte a tan�ri asztal fel�. �szre sem vette Longbottomot, csak amikor m�r neki�tk�z�tt a h�t�nak.

- Szerencs�tlen h�lye! - sisteregte d�h�sen. - Nem tudsz vigy�zni?

- Te nem tudsz vigy�zni, Malfoy - fordult h�tra a fi�. - Te j�tt�l nekem.

- Mit pof�zol? M�g neked �ll f�ljebb?!

- Val�ban te ment�l neki, Malfoy - sz�lalt meg m�g�tte Hermione. Draco �gy perd�lt meg, mintha megcs�pt�k volna.

- �s m�g v�ded?

- Nincs sz�ks�ge v�delemre. Te ment�l neki.

- Mert itt �csorgott ahelyett, hogy f�lre�llt volna. Napokat kell v�rni ahhoz, hogy letehesse az ember ezt az �tkozott fiol�t?

- Csak �vatosan tette le. Ez vesz�lyes anyag.

- Egy fr�szt! Csak m�g ahhoz is k�tbalkezes, hogy norm�lisan le tudjon tenni egy fiol�t. Az ilyen rak�s szerencs�tlens�gnek a vil�gra sem kellett volna j�nnie!

- Mert te vagy a t�k�letess�g, ugye? - k�rdezte a l�ny �sszeh�zott szem�ld�kkel.

- Ha m�r �gy k�rded, igen! Ezt akartad hallani?

- Nem, nem ezt akartam hallani, de egy�ltal�n nem lepett meg az �ntelts�ged! Mindig is bek�pzelt alak volt�l! - v�laszolta Hermione hevesen.

Piton �s a t�bbiek csak d�bbenten figyelt�k kettej�k sz�p�rbaj�t.

- Csak ismerem az er�nyeimet - f�l�nyeskedett Draco.

- �s m�sok�t k�ptelen vagy felismerni? - �lesedett meg a l�ny hangja

- Egy ilyen k�t l�bon j�r� szerencs�tlens�gnek - mutatott Longbottom fel� - mif�le er�nye lehet?

- P�ld�ul kedvess�g, ny�lts�g…

- Bah! - h�rd�lt fel megvet�en Draco. - Ezek er�nyek?

- Azok! Tudod, vannak emberek, akik k�pesek a gyeng�ds�gre! - ki�ltotta Hermione.

- Gyeng�ds�g? Gyenges�g! - k�pte az utols� sz�t Draco.

- Az�rt, mert ez bel�led teljesen hi�nyzik?

- Szerencs�re! Csak sajn�lnival� bolond lenn�k t�le!

- Lelketlen vagy, �s m�g dicsekszel is vele!

- Ostobas�gokat besz�lsz, kisl�ny!

- Te pedig �gy besz�lsz, mint R�m�ban! - v�gta oda Hermione, azzal sarkon fordult �s fak�pn�l hagyta a fi�t.

Drac�t mintha fejbe v�gt�k volna.

R�m�ban… Az �g� palota…

- �llj meg! - ki�ltotta a l�ny ut�n, de Hermione le sem lass�tott. Draco ut�na rohant. A folyos�n tudta utol�rni. Elkapta a v�ll�t, �s a falhoz pender�tette. Egy�ltal�n nem finomkodott, de ezzel most sem Draco, sem Hermione nem t�r�d�tt.

- Honnan tudsz te R�m�r�l? - k�rdezte a fi� ellens�gesen.

- Olaszorsz�g f�v�rosa, ha nem tudn�d - g�nyol�dott a l�ny.

- Mit mondtam �n neked R�m�ban? - r�zta meg Draco Hermione v�ll�t.

- R�m�ban? Mir�l besz�lsz? - j�tszotta az �rtetlent a l�ny.

- Nagyon j�l tudod, hogy mir�l besz�lek! Mire kell eml�keznem? - �v�lt�tt Draco.

- Mr. Malfoy! - csattant fel Piton hangja, aki ut�nuk j�tt. - Azonnal magyar�zatot k�rek!

- Mire kell eml�keznem?! - r�zta meg Draco ism�t Hermione v�ll�t.

- Engedj el! - sziszegte a l�ny, �s v�ratlan seg�ts�ge is �rkezett. Piton maga pr�b�lta elv�lasztani t�le a megd�h�d�tt fi�t.

De Draco hirtelen felemelte a kez�t, amiben m�g mindig a bedugaszolt fiol�t tartotta.

- Ha azonnal nem mondod meg nekem - kiab�lta -, esk�sz�m, felgy�jtom ezt a k�cer�jt!

- Malfoy! Adja ide nekem! - ny�jtotta a kez�t Piton, de Drac�n l�tszott, hogy k�pes bev�ltani a fenyeget�s�t. Mindenki elsz�rnyedve h�tr�lt - kiv�ve Hermion�t.

- Gy�jtsd! - mondta halkan, �sszeh�zott szem�ld�kkel. - Gy�jtsd fel ezt is! Hiszen k�nnyebb �lni, mint er�t venni magadon, ugye?

- Nem akartalak meg�lni! Te is nagyon j�l tudod!

- Dehogynem! R�m gy�jtottad a palot�t!

- Nem tudtam, hogy te is ott vagy! Mit kerest�l ott, a vicomtn�l?

- Meg akartam v�deni!

- Teh�t m�gis igaz! �t v�lasztottad! - �rj�ng�tt Draco.

- Te magad d�nt�tt�l �gy! Nem v�llaltad az �rzelmeidet! - ki�ltotta Hermione.

- Az �rzelmek sebezhet�v� tesznek!

- De ha nem v�llalod ezt a kock�zatot, hogyan akarsz �jra boldog lenni?

- Soha nem voltam boldog, �s soha nem voltam boldogtalan sem!

- Eml�kezz, Giovanni, k�rlek!

- Nem! - �v�lt�tte Draco. - Nem kellenek az eml�kek!

- Elfelejtett�l eml�kezni is? - suttogta v�ratlanul Hermione.

Draco fej�ben lassan k�pek jelentek meg. R�ma… Egy palota… Egy l�ny…

- Helena… - motyogta hang n�lk�l.



Szerette �t. De soha nem mondta neki. Szeretni f�j, �s el�bb-ut�bb k�n a v�ge. Nem kell a szerelem. Nem kell a k�n. �gy h�t a l�ny m�snak adta a kez�t.

"… ha nem mered v�llalni az �rzelmeidet, mag�nyra vagy k�rhoztatva…"

F�lt�keny volt. Nem b�rta elviselni a gondolatot, hogy Helena m�s� legyen. A vicomtot a szerelem t�ze hev�ti? H�t hev�tse m�smilyen t�z is! Ismerte a b�jitalt, r�g�ta ismerte, valaki adta neki m�g r�gen, nagyon-nagyon r�gen…

Felgy�jtotta h�t a vicomt palot�j�t. A f�zet kit�n� volt. El�z� nap l�togat�ba ment a fics�rhoz, mintha bar�ti jobbot akart volna neki ny�jtani. Val�j�ban sz�tcsepegtette az anyagot mindenfel�, amerre csak j�rt. M�g a fics�r ruh�j�ra is siker�lt hintenie. Ut�na m�r csak ki kellett mennie biztons�gos helyre, �s elmondania a kell� var�zsig�t. A cseppek l�ngra kaptak, olthatatlan l�ngra, �s elem�sztettek mindent, mindent, ami csak a k�zel�kben volt.

Volt ereje megv�rni az est�t. Milyen l�tv�nyoss�g! A lemen� nap sugarai ut�n k�zvetlen�l ez a pazar t�zij�t�k! R�ma n�p�nek sz�rakoz�s kell! Megszokt�k �sid�kt�l, �s a cs�sz�rok �ta nem volt m�g itt olyan hatalmas �r, mint �, h�t az � feladata sz�rakoztatni �ket!

Csak �llt ott, �s n�zte, hogyan csapnak fel a puszt�t� l�ngok. Az ajt�k nem ny�ltak, el�bb az � var�zsig�j�t�l, azt�n a l�ngol� torlaszokt�l. A vicomt csenev�sz karjai nem el�g er�sek ahhoz, hogy szabadd� tegy�k az utat, �s a b�tors�g is hi�nyzik a sz�v�b�l, hogy ak�rcsak megpr�b�lja. Hamarosan kihajol az ablakon �s seg�ts�g�rt fog rim�nkodni utca hosszat, de hi�ba! Hah!

�s val�ban! Hamarosan megjelent a t�bbi �r�lten sikoltoz� el�tt a vicomt. M�sodik emeleti ablak�b�l l�gott ki, de kiugrani nem mert, csak azt v�rta, hogy m�s kock�ztassa �rte az �let�t. De �, Giovanni csak �llt ott, karj�t keresztbe fonta a mell�n, ajk�n g�g�s, el�gedett mosoly j�tszadozott, szeme bossz�szomjasan itta be a l�tv�nyt, f�le kihegyezve fogta fel a hangokat, �s akkor meghallotta a sikolyt, �s egy m�sik ablakban megpillantotta a l�nyt, Helen�t…!

Hogy ker�lt ez ide?!

Olts�k! Olts�k a l�ngokat! Mindenre, ami szent, seg�tsenek m�r! Vizet! Vizet!

Megpr�b�lt behatolni a palot�ba, de a h�s�g, a l�ngok m�r nem engedt�k. Es�t id�zett meg, de a f�zet kiv�l� volt, a t�zet nem oltotta semmi. Tehetetlen�l kellett n�znie, ahogy Helena fel�llt az ablakp�rk�ny�ra, meg sem k�s�relte eloltani a ruh�j�t, �s v�gig �t n�zve kivetette mag�t.

Vitte a l�nyt a karj�ban, vitte saj�t palot�ja rejtek�be, hogy ord�tva �tkozza a sorsot, ami�rt �nkez�vel �lte meg az egyetlent, akit szeretett.

H�t nem megmondta? Szeretni f�j. Nem kell szerelem…

De most… R�ma reszketve hajolt f�ldig el�tte, ahogy bossz�ja v�gigs�p�rt rajta. Vesszen, ki t�l merte �rni ezt a trag�di�t! Vesszen, ki boldog volt, vagy rem�lni merte, hogy boldog lesz valaha! Vesszen minden �l�, ha halott az egyetlen, akinek �lni kellett volna…


*


- Nem… - motyogta maga el�. Egyik kez�vel m�g mindig magasra emelte a fiol�t, a m�sik kez�vel megragadta Hermione haj�t a tark�j�n�l, �gy h�zta mag�hoz. - Nem vesz�thetlek el m�g egyszer.

�m Hermione a mellkas�nak fesz�tette a karj�t.

- Magad dobt�l el magadt�l. �s most is �gy teszel.

- Eml�kszek m�r, Helena. Szerettelek.

- Soha nem merted v�llalni a szerelmedet - mondta a l�ny halkan.

- Szeretni f�j. Tudod, min mentem kereszt�l, mikor elvesz�tettelek?

- Mit tett�l, Giovanni? - k�rdezte Hermione.

Draco kereste a szavakat, amelyek azt�n akadozva t�rtek el�. Hi�ba, az eml�keket �t �vsz�zad hom�lya fedte…

- �ltem - mondta. - �ltem mindent �s mindenkit, aki az utamba ker�lt.

- Mi�rt?

- Mert te halott volt�l. �k voltak az okai…

- Te gy�jtottad fel azt a palot�t, Giovanni.

- A vicomt miatt! - csattant fel Draco. - Azt hitte, elvehet t�ged t�lem!

- Magam ny�jtottam neki a kezem, Giovanni.

- De mi�rt?!

- Mert � szeretett engem.

- �n is szerettelek.

- Akkor h�t mi�rt tett�l �gy, mintha nem szerett�l volna? - k�rdezte a l�ny.

- Mondtam m�r! Szeretni f�j! H�t nem �rted? - ki�ltotta k�nl�dva Draco. - Nem b�rn�k ki m�g egy akkora k�nt, mint akkor…

- Mikor, Giovanni? - k�rdezte Hermione, �s a szeme k�l�n�sen csillogott.

- Akkor, amikor elment�l… - verg�d�tt Draco.

- Kicsoda? - r�zta meg Hermione. - Kihez besz�lsz? Kit vesz�tett�l el?

- Amikor elment�l… Helga!

- V�gre! Eml�kezel! - ki�ltott fel a l�ny, �s h�travetette a fej�t.

Gy�ngyh�zf�ny burkolta be �ket, f�nyes, de nem vak�t�, �s Piton, meg a di�kok d�bbent szeme l�tt�ra Hermione �s Draco megkett�z�d�tt. Ott, ahol Hermione �llt, �llt m�g valaki, egy alacsony, karcs�, hossz� haj� n�, �s ott, ahol Draco �llt, egy magas, v�llas, szak�llas f�rfi is �llt.

A n� - Hermion�val egy�tt - felemelte a kez�t a f�rfi arc�hoz.

- L�tod, itt vagyok, Malaz�r - mondta l�gyan cseng� magas hangon.

A f�rfi - Drac�val egy�tt - az arc�hoz szor�totta a n� kez�t.

- Nem is lett volna szabad elmenned sohasem - d�rm�gte m�ly hangj�n.

- Hiszen soha nem is mentem el. Te tasz�tottad el hozz�d visszat�r� lelkemet.

- Nem igaz! - csattant fel a f�rfi. - V�rtalak! De te nem j�tt�l, csak a k�n…

- Gonoszs�ggal burkoltad be magad, Malaz�r. V�r tapadt a kezedhez, �s arr�l is gondoskodt�l, hogy a k�s�bbi nemzed�k is pusztuljon.

- A muglik! A s�rv�r�ek! �k tehettek arr�l, hogy itthagyt�l - mondta v�daskod�n a f�rfi.

- Csak eszk�z�k voltak a sors akarat�b�l - csit�totta a n�. - Lej�rt az id�m, mennem kellett. El�bb-ut�bb mindenkinek mennie kell.

- Most is �ket v�ded! - csattant fel a f�rfi.

A n� l�gyan felnevetett.

- H�t soha nem tanulsz semmib�l sem, Malaz�r? A szeretet ereje volt az, amivel megpr�b�ltam visszat�rni hozz�d. A szeretet ereje volt az is, amivel �jabb lehet�s�get kaptunk Giovanni �s Helena test�ben. �s a szeretet ereje �ltal �llhatunk most itt, ebben a k�t fiatalban. M�g �lt�l, tettben vagy gondolatban, eltasz�tott�l magadt�l. �m amikor k�zel engedted magadhoz a szeretetet… visszakapt�l engem is.

- Ez volt h�t a var�zsige? Eml�kezni �s szeretni? - vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi.

- Igen - nevetett a n�. - Eml�kezz �s szeress, Mardek�r…

Azzal odab�jt a f�rfi sz�les mellkas�hoz. A f�rfi gy�ng�den mag�hoz �lelte, �s kettej�k szoros �lel�se volt az utols�, amit a roxfortosok l�thattak. Mert feler�s�d�tt a f�ny, vak�t�an feler�s�d�tt, �s mire elm�lt, nem maradt m�s a folyos� azon r�sz�n, csak az egym�st szorosan �t�lel� - Draco �s Hermione.


*


Hetek teltek el, de a Roxfort m�g mindig zengett a furcsa esem�nyt�l. A pince folyos�j�n t�rt�ntek sz�jr�l sz�jra j�rtak, �s Draco �s Hermione azon kapt�k magukat, hogy kellemetlen figyelem k�z�ppontj�ba ker�ltek. B�rhov� mentek, b�rmit csin�ltak, biztosra vehett�k, hogy a m�g�tt�k �ll�k izgatottan fognak �sszes�gni.

Ism�t b�jitaltan �r�juk volt, egy�tt a Griffend�l a Mardek�rral. �ra v�g�n Draco is �s Hermione is addig sz�szm�t�lt a holmij�val, m�g v�g�l csak �k maradtak a teremben. Draco b�tortalanul fordult a l�ny fel�.

- Hermione… - kezdte.

- Igen…? - Valami�rt Hermione is csak f�l szemmel mert Drac�ra pislogni.

- �lmodsz m�g? - b�kte ki a k�rd�s�t nagy nehezen a fi�.

- Giovannir�l �s Helen�r�l? Nem.

- �n sem… De m�sr�l �lmodsz?

- Hugrabugr�l �s Mardek�rr�l? Nem, r�luk sem.

- Nem r�luk… R�lunk…

Hermione elpirult. Kiss� el is ford�totta a fej�t.

- N�ha… - rebegte halkan.

- �s… mit? - Ez a zavart bizonytalans�g nem volt jellemz� Drac�ra, most azonban valahogy m�gis term�szetesnek hatott.

- Mindenf�l�t… - motyogta m�g nagyobb zavarban a l�ny.

- P�ld�ul… l�tod magunkat a folyos�n? - l�pett k�zelebb Draco. - �ssze�lelkezve…

- Hogyan? - j�tszotta az �rtetlent Hermione, de az arca nem is lehetett volna pirosabb.

- H�t… �gy… - mondta Draco, �s teljesen k�zel l�pve b�tortalan mozdulattal �t�lelte a l�nyt. Hermione nem tiltakozott. - �s azt�n…

- Azt�n…?

- Azt�n… - Nem folytatta, legal�bbis szavakkal nem. T�tov�n lehajolt, ajka a l�ny ajk�t kereste. �s amikor megtal�lta, Hermione akkor sem tiltakozott…

Hossz� id� telt el, mire ajkaik sz�tv�ltak.

- Ezt nem kellett volna - hajtotta le a fej�t Hermione.

- Mi�rt nem?

- Eml�kezz! Mi ellens�gek vagyunk…

�m Draco csak elmosolyodott.

- Nem lesz semmi baj. Ismerem a var�zsig�t. Tudod, Mardek�r hagyta r�m. Eml�kezz, Hermione, �s szeress!

�s Hermion�nak nem volt t�bb ellenvet�se.

- v�ge -