1. fejezet:  Ki vagyok �n?

Szakad az es�. A cip�met valahol elhagytam. Csontig el�ztam. A karom �s a bok�m rettenetesen hasogat. A fejem pedig sz�trobban. S�ntik�lva haladok c�ltalanul a s�t�t �jszak�ban. Menek�l�k valami el�l, valami el�l, amire m�r nem is eml�kszem, hogy pontosan mi.

- Ott van! Kapj�tok el! – hallom egy f�rfi kiab�l�s�t, majd t�bb m�sik cip�kopog�st, amint rohanva fel�m tartanak. Hirtelen p�nikot egy m�sik �rz�s v�ltja fel. A t�l�l�si �szt�n. Rohanni kezdek. Nem t�r�dve a bok�mba has�t� �rz�st�l, ami �jra �s �jra �szhez t�r�t, hogy nem adhatom fel. Mi�rt �ld�znek? Mit akarnak t�lem? Szaladok, de azt sem tudom hol vagyok vagy hova tartok? Egy s�t�t sik�torba b�jok, hallom, amint 3 f�rfi elrohan a kisutca mellet �n a kuk�s kont�ner mellett kapkodok leveg� ut�n. Szinte csillagokat l�tok a f�jdalomt�l. Az �ld�z�im elt�ntek, legal�bbis egyenl�re. V�gign�zve magamon egy valaha vil�gos sz�n� nadr�gkoszt�m volt rajtam, ami most csupa s�r �s v�z. A sik�torral szembe l�v� utc�ba kezdek szaladni, nehogy az �ld�z�k visszat�rjenek, visszafel� tekintek �s a sarkon egy f�rfi elkapja a kezemet m�g azel�tt, hogy bele�tk�ztem volna. �n ijedtemben egy elhalt sikolt�sszer�s�get er�ltetek, majd eszm�letlen�l csuklom �ssze.

Mikor magamhoz t�rtem zsibbadt voltam, nem f�jt sem a bok�m, sem a karom, m�g a fejem sem. Sz�rnyen melegem volt �s jellegzetesen hallottam a t�z pattog�s�t nem messze t�lem. A szememet nem volt er�m kinyitni, �gy csendben hallgattam a t�z hangj�t, majd nem sokkal k�s�bb visszaaludtam.

Nem tudom mennyit aludhattam, mikor fel�bredtem m�r nem hallottam a t�zet. F�ztam, r�zott a hideg. A homlokomon egy vizes borogat�s volt. A szemem �gett, a leveg�t zih�lva vettem. Verejt�kbe �szva �bredtem. A fejem rettenetesen f�jt. A szemet kinyitottam �s oldalra pillantva egy f�rfit vettem �szre, aki a melletem l�v� fotelba aludt. A kandall�, ami t�lem �gy 3 m�terre lehetett m�g v�r�s�sen par�zslott. Az eg�sz szoba s�t�t volt �s nekem nem igaz�n volt er�m jobban sz�tn�zni. A f�rfi arc�t nem l�ttam, mert pont f�l�rny�kba volt. Az eg�sz szob�t az utc�r�l bevil�g�t� f�nyek tett�k kicsit vil�goss�. Az ablak pontosan velem szemben volt, a s�t�t�t� nem volt beh�zva. �gy l�tsz�dott a m�g mindig szakad� es�. Egy ideig figyeltem, majd ism�t visszaaludtam.

Reggel a nap sugarai cir�gatt�k meg melegen az arcomat. K�sza kis szell� j�rt kelt a szob�ban. Jobban sz�tn�zve, �gy vil�gosban egy bar�ts�gos kis szob�ban tal�ltam magam. A mellettem l�v� fotelra n�ztem, de ott m�r nyoma sem volt a f�rfinak. Tal�n csak �lmodtam? Nem. – sz�geztem le magamban, mikor meghallottam k�t f�rfi besz�lget�s�t, ami nem is olyan messzir�l hallatszott.

- Lement a l�za. A bok�j�t �s a karj�t ell�ttam. A bok�ja kificamodott, de a karja elt�rt, helyreraktam. Kapott f�jdalomcsillap�t�t, de d�lut�n m�g ben�zek, hogy mi �js�g van vele. A fejs�r�l�se viszont aggodalomra ad okot. De ha fel�bred majd kider�l mennyire s�lyos. N�gy k�r�l j�v�k.

- K�szi Bob, j�v�k eggyel.

- Ugyan ez a dolgom! Szia!

- Szia!

Hallottam a f�rfi motoszk�l�s�t a m�sik szob�b�l. K�v� illata k�szott be a szob�ba. Nem sokkal k�s�bb hallottam a f�rfi l�pteit. Bej�tt a szob�ba, majd becsukta az ablakot. R�m n�zett.

- Hell�! – k�sz�nt, majd le�lt az �gyam sz�l�re.

- Hell�! – motyogtam er�tlen�l.

- Szesz�lyes a november. Igaz? – �rtetlen�l n�ztem r�. – Egyik nap szakad �s mintha d�zs�b�l �nten�k. M�sik nap h�t�gra s�t a nap �s nyoma sincs az el�z� napi viharnak. F�j valamije?

- Nem. – cs�v�ltam meg a fejemet, majd pillanatokon bel�l elnyomott az �lom.

- Egyik percr�l a m�sikra elaludt. – mondta a f�rfi.

- Ez term�szetes, a f�jdalomcsillap�t� hat�sa. Mi�ta alszik?

- Szinte mi�ta elment�l. 8 �r�ja. – v�laszolta.

- L�za nincs ez j�. – ekkor nyitottam ki a szememet. – �dv! – mosolygott egy k�z�pkor� z�ldszem� �szes haj� szem�veges f�rfi.

- Hell�! – motyogtam.

- �n Bob vagyok. �s maga? – k�rdezte.

Lassan �rtettem meg a szavakat, azt�n a k�rd�sre beindultak az agytekerv�nyeim. Pr�b�ltam er�ltetni a visszaeml�kez�st, de eg�szen egyszer�en nem jutott eszembe semmi m�s, csak a tegnapi �ld�z�im, a f�jdalom… Semmi a m�ltamb�l… Hi�ba kutattam ott bent. Semmi.... Csak �res s�t�ts�g. Kezdtem p�nikba esni �s ezt �gy l�ttam �k is �szrevett�k.

- Hah�! Figyel r�m? – k�rdezte a Bob nev� f�rfi. �n r�n�ztem.

- �n…�n… nem tudom… Nem eml�kszem… - n�ztem k�ts�gbeesetten r�. Ki vagyok �n? Mi t�rt�nt velem? Kik �ld�ztek tegnap? Hogy ker�ltem ide? – tettem fel magamban ezer k�rd�st. Kezdett eluralkodni rajtam valami hiszt�ria szer�s�g. A k�t f�rfi pr�b�lt megnyugtatni, hogy „nincs semmi baj” meg hogy „ez a sokk hat�sa”… De nem siker�lt nekik. Abban a pillanatban k�pes voltam magamban is k�rt tenni. Hadakoztam vel�k �s fel akartam kelni �s elmenni innen. Vadidegenek voltak sz�momra �s magam is idegen voltam �nmagam sz�m�ra. Nem t�r�dtem a f�jdalommal, amit �reztem. Lehet �k �ld�ztek? �s most, hogy nem eml�kszem semmire, k�nny� dolguk van velem.

- Fogd le! – mondta a Bob, a m�sik engedelmeskedett �s h�tulr�l, �vatosan vigy�zva a t�r�tt karomra lefogott. Az id�sebb f�rfi t�sk�j�b�l valami fecskend�t szedett el�, majd bel�m sz�rta.

- NEE! – sik�tottam zokogva. Lassan sz�tterjedt bennem a fecskend� tartalma �s s�r�sba, majd t�z perccel k�s�bb �lomba s�llyedtem. A f�rfi karj�ban aludtam.

- Semmi baj! – suttogta mik�zben ringatott. M�g �szen voltam mikor l�gyan visszafektetett a kanap�ra �s kimentek a m�sik f�rfival a szob�b�l.

- Mi baja van?

- Amn�zi�s. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy a sokk okozta vagy a fejs�r�l�se, de �r�ln�k, ha holnap bej�nn�l vele a k�rh�zba, hogy csin�ljak p�r vizsg�latot.

- Ok�!

- Most megyek! Maradj vele, ha baj van, h�vj fel.

- K�sz�n�m!

* * *

Valamikor az �jszaka k�zep�n �bredtem fel. Pontosabban ijedtem fel. Verejt�kben �szva �s hevesen dobog� sz�vvel. �lmodtam, a tegnap est�t, de ez�ttal el i kaptak akik �ld�ztek Nem tudom az ok�t. Sem a v�laszokat a k�rd�seimre, csak azt hogy es�lyem sem volt elmenek�lni. Perceken bel�l egy kellemesen meleg k�z r�ngatott vissza a val�s�gba.

- H�j j�l van? – k�rdezte a f�rfi halkan �s megnyugtat�an.

- Nem, nem vagyok j�l. – v�laszoltam m�g mindig zih�lva.

- K�r valamit?

- Igen, hogy ne mag�zzon. – Igaz fogalmam sincs a koromr�l sem arr�l, hogy, hogy is n�zek ki a val�s�gban, de azt tudom, hogy marh�ra ut�lom, ha mag�znak.

- Ok�. Zack vagyok. – mondta a f�rfi.

- �n meg nem tudom, de �r�l�k, hogy megismerhetem.

- P�r perc �s j�v�k. – mondta, majd kiment a szob�b�l. T�nyleg csak p�r perc volt m�g visszaj�tt, kez�ben k�t b�gr�vel. Az egyiket a kezembe nyomta. – Forr� csoki. – mondta. Kellemes kr�mes csoki illata volt, �s amikor belekortyoltam �tj�rta a lelkemet a finom �ze �s melegs�ge. A f�rfire n�ztem.

- K�sz�n�m!

- Nincs mit! – vont v�llat. – Rossz �lom?

- Aha. – b�lintottam.

- Ha akarod, elmondhatod. – el�sz�r nem akartam, azt�n d�ltek bel�lem a szavak.

- Nem eml�kszem semmire csak a tegnap este egy r�sz�re. Eml�kszem, hogy elhagytam a cip�met, hogy f�jt a karom, a bok�m �s a fejem. Hogy �ml�tt az es� �s arra is, hogy valaki ki�ltott. „Ott van! Kapj�tok el!” Arra hogy �ld�ztek, hogy beszaladtam egy sik�torba, elb�jtam el�l�k. �k elmentek mellettem, majd egy m�sik ir�nyba indultam el szaladva, m�r amennyire tudtam �s egy f�rfi elfogott a sarkon. Azt�n arra, hogy itt �bredek.

- Az a f�rfi �n voltam. Sok mindent megmagyar�z sz�momra. – �rdekl�dve n�ztem r�. – Azt, hogy mi�rt nincs n�lad semmif�le irat �s mi�rt r�m�lt�l hal�lra mikor megl�tt�l. De nyugodj meg ,�n nem akarlak b�ntani. Itt biztons�gban vagy. Amiben tudok, seg�tek. �rezd otthon magad ez az �n lak�som. Nem nagy �s nem is a legtiszt�bb, de biztons�gos. Ok�?

- K�sz�n�m! – suttogtam.

- Igaz�n nincs mit. Most az a legfontosabb, hogy kipihend magad �s jobban legy�l, holnap beviszlek a k�rh�zba, mert Bob ragaszkodik hozz�, hogy megcsin�ljon p�r vizsg�latot. Azt�n meg seg�tek kider�teni ki is vagy te. Rendben?

- Ok�!