Vaks�g

- S�t�tben tapogat�ztok ti is,
Ha az est leejti fekete f�tyl�t,
Ti akik nevettek rajtam,
�, ti ostob�k!

Szeretn�tek ekkor megfogni egy kezet,
Mely benneteket is oly biztons�ggal vezet,
Furcs�nak t�nik ugye?
H�t ilyen egy vak ember �lete.

L�tn�lak csak egyszer is �gy f�lni,
Mikor sorsotok, hogy el kell t�vedni,
Mert a hely, merre j�rtok, ismeretlen �s neh�z,
De az ember, sokszor nagyon makacs mer�sz.

B�tors�got kap, Isten tudja honnan,
�szre sem veszi, s m�r ama helyen van,
Mit volt szerencs�m el�bb megeml�teni,
S ekkor csaknem fej�t elvesz�ti.

Rem�li, hogy j�r arra valaki,
Megsz�nja, s kez�t az �v�be teszi,
S csak egy p�r sz�val, de b�ztatja,
S mi a helyes ir�ny, azt is megmutatja.

Azoknak �zenem, kik gyakran nevetnek,
Az nevet, aki ut�lj�ra nevet,
Nem szeretn�k k�r�rvend� lenni,
De, hogy a j�v� mit hoz, soha sem lehet tudni.