A szabads�g foglya

Tekintetem belefakul a s�t�tlila �jszak�ba. Egy hajsz�lon �llok, valamif�le szemmel felfoghatatlan reped�sen a tudat hat�r�n. K�r�l�ttem semmi m�s, mint a k�dbe vesz� t�rtelens�g.

�s j�nnek… megint j�nnek a rohan� l�ptek. Zakatol kopog�suk a mellkasomban l�v� �regben. A sz�vem egykori hely�n, a sz�vem helyett dobognak a l�ptek, hogy keser� �s monoton hangjukkal mindig eml�keztessenek sz�m�zet�semre. Pedig el tudn�m felejteni. Ha ez a zaj nem volna a k�rhozatom r�sze, m�r r�g belek�v�ltem volna az �jszak�ba. Mag�ba sz�vott volna, ahogy a l�ptekhez tartoz� lelkeket is, �s megtudhatn�m mi az a var�zslat, amiben elnyel�dnek a kopog�sok.

De �gy… Iszonyat. Ez maga az iszonyat. Valami hi�nyzik. M�r csak hom�lyos �s k�rvonalazhatatlan �rz�sek gurgul�znak bennem. Hi�nyzik, hi�nyzik. De mi? Valami, amire m�r nem eml�kszem. Az �let. Valami, amivel vissza�ltem, s ez�rt legirt�ztat�bb teljess�g�ben lett az eny�m, �gy, hogy t�bbet mozdulni sem b�rok. A Szabads�g.

Azt�n az utols� �rz�sfoszl�nyokat is tov�bbsodorja a kietlens�g. M�r nem maradnak meg bennem �gy, mint az emberekben, mert nincs gy�ker�k, amivel bel�makaszkodhatn�nak, �s nincs t�ptalaj se, ahol megvethetn�k magukat. Nincsen testem, �s morbid m�don nincs m�r lelkem se. Valamif�le groteszk�l kiszabott �letdarab vagyok egy k�pr�ztat� �s f�rtelmes ruha mellett, amire m�r sosem varrnak fel. Egy �lettelen �letdarab.

�k pedig csak futnak, egyfolyt�ban menek�lnek el�lem, aki mozdulatlanul �ll a hely�n �vezredek �ta.

R�gen �n is hasonl� voltam hozz�juk. Egyesek �gy mondan�k: ember, de akkoriban m�g m�s fogalmakat haszn�ltunk. �rny�k n�lk�li boldogs�gtudatban lubickoltunk egy �r�kk�val�s�gba vetett pillanat erej�ig. S az a pillanat maga volt az �let, a legtiszt�bb �rtelemben vett �let. Mi pedig hatalmasak voltunk, de hatalmunkban is csup�n apr� porszemek a mindens�g v�gtelenbe tornyosul� csod�i mellett.

Azt�n elj�tt az id�, mikor m�st kellett j�tszani. Bele�r�lt�nk volna, ha mindig boldogok maradunk. Kellett a v�ltoz�s. �j kalandok, �j szemsz�gek, �j vil�g. De engem addigra m�r t�lzottan megr�szeg�tett a korl�tlans�g. Elfelejtettem, hogy csak j�t�k az eg�sz, m�g nagyobb �s m�g szabadabb akartam lenni. A Mindent akartam, �s a Semmit kaptam oszt�lyr�sz�l.

Az�ta �llok itt egymagam, sz�m�zve minden addigi �rtelemt�l. Itt nincsenek szavak, nincsenek �rz�sek, nincs id�, nincs �let, nincs hal�l.

A l�ptek az�rt menek�lnek el�lem, mert zavaros �let�kben t�l sok torz r�mmes�t hallanak r�lam. R�vid �loml�t�k ideje alatt v�gig rettegnek t�lem. S�t�t k�pennyel, kasz�val �br�zolnak, s szinte hallj�k egy kop�r csarnokban visszhangozni gonosz kacag�som, ahogy tort �l�k holttest�k felett. Hal�lnak h�vnak engem, aki maga az �let k�v�nt lenni egykor, s mikor elj�n az id�, hogy �tl�pj�k a k�sz�b�t, ahol �rk�d�m, oldalra sem n�zve rohannak el mellettem a v�gtelenbe. Nem vesznek �szre. Az �ltaluk annyira f�lt koponyafej� alak nem l�tezik, csak egy �res szemp�r pislog, ahogy a l�buk nyom�n felkavart csillagpor a szem�be sz�ll.

�gy maradok �r�k mag�nyra �t�ltetve a s�t�tlila �jszaka foglya. Mert a b�ntet�semet csak egy megtorpan� l�p�s oldhatn� fel. De az a megv�lt� l�p�s nem �rkezik meg imm�r soha.