B�ntudatlanul

Krist�lyok. Minden k�pzeletet fel�lm�l� alakzatokban al�hull� apr� pih�k. Egyed�l nem �rnek semmit, l�t�ket minden apr� fuvallat vesz�lyezteti. De egy�tt csod�ra k�pesek.
Lassan sz�llnak lefel� ez �gb�l, j�l esz�kbe v�sve a magasb�l l�tottakat.
K�l�n-k�l�n beh�dolnak a melegnek. �m egy�tt �lni k�pesek jeges �lel�s�kkel.

Hogy is mondtad, szivi? Nem, k�ssz, nem k�rek k�v�t, a keser�s�ge beleeszi mag�t a sz�mba, hogy azt�n bel�lr�l marjon sz�t. Hal�lt�nc-mot�vum, a depresszi�s m�v�szek egyik legkedveltebb �nkifejez�si form�ja. Igen, azt mondtad, a h�pelyhek is hal�lt�ncot j�rnak, �ngyilkosk�nt vetik le magukat a felh�kr�l, hogy azt�n m�g utolj�ra kitombolj�k magukat megsz�llott szabades�s�kben. K�v�h�z a K�r�ton, 1997. Eml�kszem, l�tod?

F�ny villan a perg� s�t�tben. Gyertyal�ng a v�r�sesbarna kom�d tetej�n.

N�dd m�r, ebben a f�lhom�lyban olyan, mintha a csillagok zuhann�nak fel�m az �gb�l ak�r valami groteszk lass�tott felv�telen. �n pedig itt �llok, �s b�mulom �ket, mik�zben minden v�gyam, hogy eltal�ljanak, s min�l m�lyebben �tsz�rjanak k�pr�zatos t�sk�ikkel. Hogy bolond vagyok, szivi? Szerinted, mit keres a kom�d a havas mez� k�zep�n? Na ugye. Mindig is csak foglalta a helyet az el�szob�ban, mondtam neked, de te sosem dobtad volna ki magadt�l. Szent�lyed volt, csak mert egyszer az ujjammal lesim�tottam r�la a port.

Elfogyott a gyufa. A kopott f�nyk�p lassan �t�zik a szit�l� szemekt�l.

Szit�l� szemek… Morbid vagy, szivi. Au! Ne r�ngassanak!
*

- Figyelj, te kis szuka! – Mit v�tettem m�r megint, Biztos �r? �gy n�zel r�m, mint, aki mentem lekever egyet. �h, gondolatolvas� vagy? Ez f�jt, te mocsok! – Maradj m�r veszteg, h�lye kurva! �gy…

Bel�knek a sarokba, kedves ismer�seim a piszok �s b�z t�rsas�g�ba.

-… �s ha legk�zelebb sem b�rod visszatartani magad a biliig, sz�m�thatsz r�, hogy a finom kis kezeiddel kell felsik�lnod az eg�sz cell�t, vagy ha az sem el�g, fel�lem a folyos�t is, meg�rtetted?!

Na, a Biztos �r se �llt sorban az �sz�rt. Felkuncogok. Hisz �ssze-vissza besz�l. �n nem csin�ltam semmit, eg�sz id� alatt a h�ban �csorogtam. H�trapillantok magam m�g�… Hopp�. A francba, m�gis… M�rt nem eml�kszem semmire?

Felesleges f�lelmek csap�dnak a l�lekre a cellaajt� z�r�d�s�val. �s vigasztalan retteg�s a f�lelemmel val� szemben�z�st�l. Ki�t csak egy l�tezhet: menek�lj!
*

Ripi-ropi. A feh�rs�g roppan� sz�n. Darabokra t�rik a l�bad nyom�n. Roppantul roppan� rideg r�szecsk�kre. R�szegecsk�kre. Itt vagyok a feny�k k�z�tt, z�ld pontok a v�gel�thatatlans�gban. Megnyugtat, ahogy k�r�lz�rnak �s elb�jtatnak a mindenl�t� �gbolt fagyott k�nnyeket hullat� tekintete el�l. M�r a t�gas mez�n sem �rzem biztons�gban magam, a Biztos �r ott is megtal�l, felriaszt h�takar�s �lmaimb�l.

Kop-kop. Valaki kopog, ki lehet az ilyen kor�n, szivi, nyisd m�r ki, �n itt �llok egy sz�l semmiben. Hogy hozz�m? Ezt honnan veszed, �n nem h�vtam senkit. Most m�rt kezdt�l el b�gni? Ez csak a v�z�r�s, szivi, nem csallak meg!

1998. A feny�k meghallgatnak, nekik elmondhatom. Beissz�k t�rzs�kbe a f�jdalmamat, �s ezut�n ott fog majd keringeni benn�k v�r�kk�nt, a gyant�val keveredve.

M�r f�l �ve egy�tt �lt�nk. Az �tkozott m�v�szlelke, az tehetett mindenr�l. �sszel kezd�d�tt, s a h�napok m�l�s�val csak egyre rosszabb lett. �n pedig nem l�ktem el �t magamt�l id�ben, mert m�g senki nem volt soha, aki ennyire im�dott volna.

Novemberben m�r komors�g �rnyalta az arc�t, egy es�s d�lut�non karj�ba karcolta a nevemet. De a m�lypont m�gis decemberben �rte el �t s vele engem is.

Naphosszat �ltem �that� szemei el�tt a m�terem m�vil�g�ban. Le akart festeni engem, de ak�rh�nyszor l�tott neki, mindig tal�lt valami kivetnival�t a munk�j�ban. Pedig tehets�ges volt, fantasztikusan festett, de… a veszte volt, hogy megsz�llottan szeretett engem. T�k�letes k�pet akart r�lam k�sz�teni. �m mindig volt valami, ami nem stimmelt: egy f�lrecs�szott hajsz�l, egy f�lresiklott ecsetvon�s, egy rosszhelyre t�vedt napsug�r. Hetekig dolgoztunk. A v�g�re teljesen kifordult mag�b�l, minden apr� semmis�gen s�rva fakadt. F�lt�keny volt mindenkire k�r�l�ttem, �gy lassan m�r senki nem mert l�togat�ba j�nni hozz�nk, a bar�tok elmaradtak valahol azon a k�rny�ken, ahol �tl�pt�k a norm�lis �letet az �mokfut�st�l elv�laszt� k�sz�b�t.

A r�csokon megcs�szik a holdsug�r �s ferd�n, �nmag�b�l kifordulva siklik a koszos k�padl�ra. A gyilkosok nem is sz�m�tanak jobbra. Nem v�rj�k m�r a tiszt�n ragyog� ez�stf�nyt, ami csak egy gyorsan fakul� eml�keik sor�ban.
Az ajt�r�sen beles a testes smasszer, h�z m�g egy kortyot lapos�veg�b�l, majd lassan tov�bbl�pked. A rideg folyos�n m�g visszhangzik egy ideig k�r�rvend� �nekl�se. „A b�rt�n ablak�ba…”

B�rt�n? Dilih�z? Tiszt�zzuk a dolgokat, szivi. Tudod, hogy im�dtam a f�citan�rom. Gimn�ziumban. De ez m�g nem volt ok arra, hogy felkutasd, becs�ngess hozz�, �s eszeveszett f�lt�kenys�gi rohamodban leord�tsd a fej�t.

M�rt nem szakadtam el t�led, amikor m�g k�vetkezm�nyek n�lk�l tudtam volna? Vagy sosem volt ilyen egyszer�? Mikor v�ltam �n is ugyanolyan f�gg�v�, mint te? Mikor elm�lt a szerelem var�zsa �s csak a cs�k�ny�s ragaszkod�s maradt?

�s mi a franc kell hozz�, hogy egyszer v�laszt kapjak a k�rd�seimre?

Most r�m n�zel, �s azt l�tod, b�rt�nben vagyok, de hidd el, innen n�zve �k vannak a r�cs m�g� z�rva. A nagy mamlasz Biztos �r is. De nem csak �. Az eg�sz posv�nyos vil�g b�rt�nben cs�cs�l, szivi! L�tod, nevetek, mert tudom az igazs�got. Azt, hogy �n vagyok a legszabadabb l�lek ezen a rohadt gumilabd�n.

�k mind be vannak z�rva a fej�kbe, bez�rva a monoton munk�jukba, az elrontott �leteikbe, a fejl�d�nek hitt vil�gukba, a „nagy �s hatalmas” vil�gmindens�gbe, s�t az azt k�r�l�lel� Semmibe, de m�g Semmin t�li �ress�gbe is. Szabad egyed�l csak �n vagyok.

A dilih�z pedig az, ahol te vagy. A dilih�z maga az �g.

*

Versz engem, mondd?! �gy f�jnak ezek a h�pelyhek, mintha k�vekkel hajig�ln�nak odafentr�l. Megv�ltozt�l. R�gen sosem mert�l meg�tni, azt mondtad az ember nem tesz k�rt a legszebb d�szn�v�ny�ben. K�r, hogy az a d�szn�v�ny v�g�l kit�rta szirmait �s el�bukkantak a m�regfogai. Vannak ilyen vir�gok, tudod. Nem b�rj�k a t�lzott k�nyeztet�st, vagy tal�n csak �gy mutatj�k ki a szeretet�ket.

1999. Csak h�rom �v volt. Az utols� maga a pokol. Nem vett�k �szre mikor k�szott f�l�nk az �r�let s�t�t fellege. De egyszer csak ott volt. Egym�st kergett�k a t�bolyba. �n t�ged, mert mindenkire f�lt�keny volt�l, aki csak r�m pillantott a szeme sark�b�l, �s mert rettegt�l hogy egyszer elhagylak. Egyre s�t�tebb k�peket festett�l, egyre kevesebb �let sz�nezte a v�sznat. Te pedig engem, mert egyre kev�sb� viseltem el furcsas�gaidat, �s ezt a zavarbaejt� figyelmet, ahogy minden mozdulatom felett �rk�dt�l.

M�gsem hagytalak ott. Magam kov�csoltam bilincseimet. Te m�r elmart�l mindenki m�st mell�lem, �s minden s�t�t �s vil�gb�l ki�br�ndult gondolatodat megosztottad velem. V�g�l iszonyodni kezdtem a t�bbi embert�l �s a k�lvil�gt�l, mert f�lelmet �bresztett�l bennem vel�k szemben, �s k�ts�gesetten kapaszkodtam bel�d, az egyetlen biztos pontba.

�gy maradtunk ketten, k�t egym�st �s �nmag�t marcangol� bolond, �sszez�rva egy m�sf�lszob�s lak�sban.

Hajnalodik. A legt�bb embernek ilyenkor tisztul ki a feje, ahogy az �lmok k�pl�kenys�g�t felv�ltja a val�s�g biztos talaja. Nem �gy itt. A vil�goss�g m�g riaszt�bb, a napf�ny l�tt�n csak m�g er�sebben �bred fel a bez�rtakban a v�gy a szabads�g ir�nt. Ez�rt ink�bb vaks�got tettetnek, s lehunyva szem�ket visszazuhannak a k�pzelet vil�g�ba. Sz�mukra nem l�tezik nappal, csak �nk�nt v�llalt �r�k �jszaka.

Hagyd m�r abba, k�rlek! B�borsz�n cseppek f�rd�znek k�r�l�ttem a feh�r �ce�nban. F�jsz nekem, szivi, hallod…?
Valaki nyitva felejthette az ajt�t m�g�tted, azon kereszt�l hajig�lod egyre r�m a feh�r b�ntudat-szikr�kat. K�rlek, hagyd abba, z�rd be azt a ny�l�st. �n nem foglak k�vetni, �n nem v�gyom oda, ahov� te ker�lt�l. Egyed�l akarok maradni v�gre.

A f�k t�rzse legyen halotti kamr�m fala, h� ide be ne hulljon, napf�ny itt el ne �rjen. Nem akarok leveg�t kapni soha-soha t�bb�. Meg akarok fulladni.

Meg�ltelek.

Egyik nap elmentem a k�zeli boltba bev�s�rolni. M�r az �hhal�l sz�l�n �lltunk, mert �rtelmetlen gy�tr�d�s�nk k�zepette m�g az �telr�l is megfeledkezt�nk. De aznap k�l�n�sen tiszta volt a tudatom. �s az�ta is az. Nem vagyok �r�lt, miut�n meghalt�l v�gleg kij�zanodtam.

R�mmosolygott az elad�, pedig sz�rnyen festhettem. Helyes fi� volt, m�g n�lad is helyesebb, szivi. Nem hiszed? Igen, te mindig tudtad, mikor hazudok. De a mosoly a l�nyeg. Az ind�tott el bennem valamit. �vezredeknek t�nt, mikor utolj�ra l�ttam �szinte mosolyt valakinek az arc�n.

Az utc�n m�r direkt figyeltem az embereket. Mosoly-vad�sz lettem. �s itt is, ott is felbukkant, amit kerestem. Akkor d�bbentem r�, hogy becsapt�l. Az �let nem volt olyan sz�rny�, mint amilyennek te, szerencs�tlen m�v�sz, lefestetted nekem.

M�rges lettem r�d, ami�rt elv�gt�l m�sokt�l �s csak a te v�lem�nyedet ismerhettem meg a vil�gr�l, �s m�rges lettem magamra, ami�rt olyan hisz�keny �s naiv voltam.

Akkor �bredt�l fel, mikor haza�rtem.

Rettent� d�h�s lett�l, mikor megtudtad, hogy egyed�l kimentem az utc�ra. Addigra alig volt�l besz�m�that�. �n viszont �pp akkor �bredtem �ntudatra.

Hirtelen t�k�letesen tiszt�n l�ttam a helyzetet. A k�t elrontott �letet, h�rom elt�kozolt �vet. Az �rz�st, ami nem volt t�bb, mint beteges f�gg�s egy m�sik embert�l.

Veszekedt�nk.

Azt�n fogtam a k�st, amellyel egyszer magadra v�sted a nevem, �s lesz�rtalak. Te pedig belet�r�d�en zuhant�l �ssze. M�g utolj�ra r�m n�zt�l, �s abban a pillanatban �jra olyan volt�l, mint aznap a k�v�z�ban, ahol el�sz�r tal�lkoztunk. Ahol a hal�lt�ncr�l besz�lt�l. T�nyleg ennyi volt a k�z�s �let�nk: t�nc a Hal�l fel�. �s itt �rt v�get.

Azt�n j�ttek a Biztos urak �s elvittek, pedig akkor �leltelek �t t�ged a leg�szint�bben.

Nem b�ntam meg semmit, ne k�rd, hogy b�ntudatot �rezzek. �gy volt a legjobb, szivi.
*

Egy utols� h�pehely sz�ll m�g a rongyos ruh�kra �s a s�padt arcra, azt�n kitisztul az �g. Vannak �letek, amelyek, ha egyszer f�lresiklottak, t�bbet meg nem menthet�k. A vil�g m�gis befogadja �ket, mert hozz�tartoznak mindannyian.

Ez a t�k�letes hely. Tudom, hogy innen nincs vissza�t, szivi. De abban, hogy nem b�nok semmit, a kezdet is benne volt. Az, hogy tal�lkoztunk, ahogy most a b�cs� is. Adieu. A feny�k meg�rzik a titkot. Hogy m�gis meg�rte. Hogy m�gis �let volt, amit �lt�nk.

K�t izmos b�rt�n�r hajol az eszm�letlen test f�l�.
Tan�cstalan tekintetek, fesz�lt hallgat�z�s, hogy meghallj�k a ritmusos dobban�sokat. De csak a csend egyre �that�bb.
V�g�l megr�ntj�k v�llukat �s elindulnak kifel� a v�llukra vetett testtel.

- Tal�n sz�lni k�ne a F�n�knek, hogy csavarja fel a f�t�st… v�g�lis t�l van – mormolja az egyik.
- Tal�n – feleli a m�sik, azt�n lassan elnyel�dik l�pteik visszhangja a folyos� kanyarulat�ban.