Hat �s h�t

„Minden most kezd�dik el,
Azt�n �gyis menni kell,
Elfordul r�lunk a f�ny,
Azt�n nincsen t�bb rem�ny.” *

F�radtan gurul v�gig a k�t kocka a kortalan k�szikl�n. M�r j� ideje kergetik egym�st az �n akaratomb�l.

Az elmos�dottan p�rd�l� sz�mok, majdnem-meg�ll�sok �s �r�k hajsz�k istene vagyok.

V�g�l halk koppan�ssal mindk�t kocka megtorpan. Az elm�lt n�h�ny napban annyiszor hallottam m�r ezt a titokzatos z�rejt, hogy beidegz�d�tt az agyamba, s n�ha m�r fak� �lmaimban is megjelenik. Ez a hang mag�ban hordozza az elk�vetkez� pillanatok sors�t, el�rajzolja a j�v�t, s k�ny�rtelen�l m�sz�rolja le a m�r nem kell� eml�keket.

Unottan ford�tom a fejem arrafel�, ahol a sz�rke t�mb egys�g�t megt�ri a k�t apr� kit�remked�s. Sziv�rv�nyfoltok gabalyodnak egym�sba a kock�k mellett, beszennyezve mer�sz boldogs�gukkal a szikla rend�thetetlen mag�ny�t. �vegb�l faragott, gy�ny�r� j�t�kszerek t�bolyult t�nyked�sem t�rgyai. Bet�rik a f�ny vad sugarait, �s elemeire bontj�k azokat.

Hat �s h�t. Ez �ll rajtuk, ez a k�t sz�m n�z farkasszemet a v�r�sen g�z�lg� �ggel. Ahogy m�r annyiszor. Felkacagok. Ahogy m�r annyiszor.

�me a Sors. Most, hogy a v�g�re �rt�nk, kezdek hinni benne, hogy val�ban l�tezik. �n, az �r�k k�tked�, �rzem, hogy valami megnevezhetetlen akarat fanyar humorral egyengeti utunkat a szakad�k sz�le fel�. S a t�meg engedelmesen l�p el�re, m�g el�bbre, m�g ann�l is el�bbre, oda, ahonnan m�r nincs vissza�t.

Hat �s h�t. Nem b�rom abbahagyni a keser� nevet�st. H�t �gy fog v�get �rni a mese, ilyen cs�fosan. Befejezetlen befejez�ssel.

Mostanra az egyes sz�m t�rl�d�tt az emberek tudat�b�l. Az egy az semmi. A kett� m�r valami. Ez itt m�r a t�meg �s a m�rt�ktelen m�rt�kek vil�ga. T�ln�ttek rajtunk a sz�mok, s mi lassan belefulladunk a sz�ntelen mosolyok �s �res tekintetek k�z�ss�g�be. Nem hi�ba tiltott�k be a t�kr�ket n�h�ny �ve. T�l sok volt az �ngyilkoss�g.

Hat �s h�t. K�t �let �s a k�z�s v�gzet, ami �gy t�nik, nem j�n el.

- Tudod mit?

Nevetett r�m az istenadta… neki mindez csak j�t�k volt.

- Itt leszek, ha egyszer kidobod a kedvenc sz�mainkat kock�n. K�ptelen �tlet, mi? - �s �jra nevetett. Tal�n ez a mostani, sz�raz nevet�sem is csak az �v�nek b�gyadt visszhangj�b�l sz�v�d�tt �ssze. - Hat �s h�t. Szerintem nagyon is lehets�ges, ezt ne felejtsd el. Ha siker�l, megtal�llak, visszaj�v�k, �s teljes�lhet, amit az el�bb k�rt�l t�lem.

Teljes�lhet? Egy �r�lt m�sodperccel azel�tt arra k�rtem, sose hagyjon el. �t perccel k�s�bb pedig m�r csak cip�j�nek bolond kopog�sa hallatszott, ahogy f�lig futva, f�lig t�ncolva t�volodott az utc�n.

Bar�tok voltunk. Nem a legjobbak. De igazi bar�tok.

Hat �s a h�t.

Persze, v�g�l elfelejtettem �t �s az �g�ret�t. �ltem tov�bb az �letem szerencsej�t�kosk�nt, s m�r nem kellett tettetnem a p�kerarcot, ha k�rty�zni volt kedvem.

A legjobb m�gis mindig a kock�z�sban maradtam. M�sok nem �rtett�k, s k�s�bb m�r �n se tudtam, mib�l fakad az a szenved�ly, amivel az egym�st kerget� kock�kat figyelem. Valahol m�lyen, azt hiszem, m�g mindig v�rtam, hogy megt�rt�nik a lehetetlen, felt�nnek az �h�tott sz�mok, �s �letre kel a sosemvolt j�v�.

Hat �s h�t.

Tal�n ez az alkony az utols�. Most �g bele retin�mba utolj�ra ez a gy�l�lettel vegyes elkeseredett f�lt�s, ahogy a haldokl� napkorong a f�ldre n�z.

H�rom �ve t�rt�nt, hogy legy�rtott�k az els� �tsz�mozott kock�kat. Kett�t�l h�tig. Akkor �jra felderengett bennem valami hom�lyos sejtelem, �s azont�l mindig erre a k�t sz�mra fogadtam.

Hat �s h�t.

Egyre csak vesztettem. Apr�nk�nt folyt �t vagyonom a t�bbi p�nzs�v�r j�t�kf�gg� kez�be. Nem b�ntam. Szinte v�gytam r�, hogy elvegy�k, hogy vegyenek el t�lem mindent, t�pj�k cafatokra a testem, �s r�zz�k ki bel�lem a lelkem, ha azt az egy dolgot nem kaphatom meg, ami�rt m�g �letben maradtam, hab�r m�r szinte nem is eml�keztem r�, mi volt az. Csak az �rz�s hajtott el�re, hogy hi�nyzik valami, �s ezt a hi�nyt egyed�l �gy tudom bet�lteni, ha tov�bb j�tszom.

M�ra nem maradt semmim, csak a ruh�im �s ez a k�t �vegkocka.

Hat �s h�t.

Tiszt�ban vagyok vele, hogy megsz�llott vagyok. Mikor n�h�ny napja elj�tszottam az utols� fill�rem, t�voz�somkor felgy�jtottam a kaszin�t.

Mindenki tudta, hogy �n vagyok a tettes, m�gsem pr�b�ltak meg elkapni. Ugyanis, mint kider�lt, t�k�letesen id�z�tettem. Aznap �jjel csapott le r�nk a h�r, hogy v�ge. Hogy minek? A vil�gnak, k�rem sz�pen.

Mikor megtudtam, kij�ttem ide a tengerpartra, a szikl�k k�z� �s j�tszani kezdtem. S az�ta meg�ll�s n�lk�l ezt teszem. M�r ismerem a kock�k sz�nkavalk�dj�t alkonyatkor, a k�l�n�s m�lys�get, amely akkor jelenik meg benn�k, mikor magukba fogadj�k az �jszak�t, �s a vak�t� villan�sokat, ahogy a d�li napsugarak kacsint�s�ra felelnek.

Hat �s h�t.

Most �rtem csak meg az � �let�t, most, hogy a saj�tom is j�t�kk� v�ltozott.

Nem lehet tudni, mennyi id�nk maradt. Tal�n napok, tal�n m�r csak �r�k. Tal�n �pp ez az utols� pillanat… Elr�vedve n�zek fel az �gre. Sosem f�ltem a hal�lt�l, de most szorongat az ir�ny�thatatlan retteg�s. Nem! N�lk�le nem!

Hat �s h�t.

A francba, hiszen m�r sz�mtalanszor teljes�lt a felt�teled, kedvesem. Mikor el�sz�r g�rd�ltek v�gig az �vegkock�k a szikl�n, amely �vezredek f�jdalm�t siratta vel�k, mert azt hitte a k�nnyei azok… Mikor el�sz�r t�rt�nt, hogy m�r csak f�sult megszok�sb�l pillantottam az eredm�nyre…

Hat �s h�t.

Az�ta nem mutatnak m�st a kock�k.

�jb�l felkacagok, de a remeg� nevet�s hamarosan g�rcs�s zokog�ss� korcsul. Nem sz�gyellem a k�nnyeimet. Nincs m�r ki el�tt. Csak az egyre s�t�ted� �gbolt mered r�m csupasz komors�ggal.

Hat �s h�t, mi…?

Felt�mad bennem a d�h, �s egyetlen mozdulattal les�pr�m a k�r�l a csalfa kock�kat. Vad sz�ps�ggel robbannak apr� darabokra a szomsz�dos szikla �les kisz�gell�sein. Mintha csak el�revet�ten�k, ami r�nk v�r hamarosan.

Most nem nevetek. Nem is s�rok. A szil�nkokat n�zem, melyek az el�bb m�g a k�t sz�mot form�zt�k.

Hat �s…

K�nny� k�z �rinti meg a v�llamat. Hitetlenkedve fordulok fel�.

- Elj�ttem, hogy egy�tt haljunk meg. - Most is mosolyog. - Ahogy meg�g�rtem.

- M�g mindig j�tszol? - k�rdezem kavarg� �des-b�s boldogs�ggal.

Le�l mell�m miel�tt felelne, s azt�n tekintet�t a t�vols�gba m�lyesztve suttogja:

- Most mindketten ugyanazt j�tsszuk.

M�g van id�m �tkarolni, s - tal�n �letemben el�sz�r �szint�n - r�mosolyogni, miel�tt egym�sba olvadn�nak a f�nyek, s a hatos �s hetes sz�m bar�ts�g�t megpecs�teln� az utols� id�tlen pillanat.

* Az id�zet �kos: Minden most kezd�dik el c. sz�m�b�l van.