H�rom s�rga falev�l

Mert azt mondtad elj�n. �s �n elhittem.

Azt�n lehullott az els� s�rga falev�l a t� m�lyk�k viz�re. Megbabon�zva n�ztem �s furcsa dolog �tl�tt az eszembe. K�v�nni k�ne valamit.
Megtettem, mert akkor m�g nem gyanakodtam, akkor m�g fel sem mer�lt bennem, hogy megint �tverhetsz. Pedig tudhattam volna, te sosem v�ltozol.

Azt k�v�ntam, hogy �gy csillogjon a szeme, mikor megl�tom, mint az az ezernyi apr� f�nypont ez �gen. Lehunytam a szemem, hogy k�v�ns�gomba minden er�met beleadjam, �gy nem vettem �szre a s�t�t felleget, amely az �sszes f�nyt eltakarta abban a pillanatban. Persze, mire �jra feln�ztem, m�r csak a t�voz� felh� fekete szeg�lye l�tszott a horizont sz�l�n.

Gy�l�l�m a j�t�kaidat.

Pedig t�nyleg k�l�n�sen sz�p �jszaka volt, kir�lyk�k v�z, �sz-sz�nben al�perg� levelek, v�r�sen rozsd�ll� korl�t a park k�r�l. Na, igen. �s �n �t v�rtam eg�sz �jjel. Mert te meg�g�rted.

�jf�l k�r�l hullott le a m�sodik s�rga falev�l. A sz�l k�cos hajam mellett r�p�tette a v�zhez, �pp az els� mell�. B�multam �ket egy ideig, pedig semmi szokatlan nem volt benn�k. K�t k�z�ns�ges falev�l. Tal�n m�g rond�k is voltak. Ringat�ztak ide-oda t�tov�n az apr� hull�mokon.

K�z�ns�gesek? Megint j�kor�t t�vedtem.

Al�becs�ltelek.

Akkor m�r kezdtem f�lni, hogy valami k�zbej�n, hogy m�gsem j�n el aznap. Napnyugt�ra v�rtam �t, �r�kkal azel�ttre, de az id� m�r r�g nem sz�m�tott, csak a v�rakoz�s. Teljesen kit�lt�tt ez az �rz�s, minden apr� neszre �sszerezzentem, minden suhan� �rny�kban a k�rvonalait v�ltem felfedezni. �s ahogy tov�bb n�ztem a k�t levelet, akaratlanul fogalmaz�dott meg bennem a k�vetkez� k�v�ns�g. Hogy minden rendben legyen, hogy v�gre egyszer�bb� v�ljon az �let�nk...

Kegyetlen hideg volt aznap �jjel. Pont, mint amilyen te is mindig volt�l velem. Hideg, mint egy kietlen j�gmez�. �s �n r�gen m�g k�pes voltam t�ged j�s�gosnak l�tni, pedig v�gig dr�tokon r�ngatt�l, mindig minden �gy t�rt�nt a nyomorult �letemben, ahogy te akartad.

V�g�l m�gis saj�t csapd�d lett a v�gzeted. Mert maradt bennem egy darab, amit k�ptelen volt�l kiismerni. Te is al�becs�lt�l engem, a fels�bbrend� f�l biztos nyugalm�val kezelt�l. Most azt�n b�nhatod.

Eltelt �jabb egy �ra, az �jszaka pedig egyre csak m�ly�lt. K�ts�gbeestem. Olyan r�g l�ttam �t. Idegesen j�rk�ltam a t� partj�n, a t�voli, s�t�t utc�kat f�rk�szve. M�r nem voltak sz�pek a �j sz�nei.

Tal�n meg�reztem, hogy �jabb csap�sra k�sz�lsz, m�r nem eml�kszem pontosan. Kezdtem m�rges lenni r�d, balsejtelmek z�rtak s�t�ni k�r�kbe, �s torz �br�zatukkal vihogtak rajtam, egym�st b�kd�sve. Hat�rtalan f�lelem lett �rr� rajtam, legsz�vesebben elrohantam volna, de nem lehetett, mert v�rtam �t, mert te azt mondtad elj�n, �s �n elhittem, mert erre a napra v�rtam eg�sz �letemben.

Ami ezek ut�n t�rt�nt, az le�rhatatlan.

Rem�lem �lvezted a sz�nj�t�kot, amit rendezt�l. Persze, utols� darabodnak igaz�n t�k�letes volt. Megtisztelt�l vele, hogy szerepet kaptam benne. �s m�g milyet…

�veknek t�n� csend ut�n visszhangos l�ptek zaja csend�lt fel a t�volban. �sszerezzentem.

Az egyik utca v�g�n siet� alak t�nt fel. � volt az, ezt r�gt�n tudtam. Fel�m tartott, �s valamit hozott a karj�ban, de a s�t�tben csak egy hom�lyos foltot l�ttam a csomagb�l, k�s�bb pedig m�r jobb dolgom is volt ann�l, mint hogy efel�l �rdekl�djek. � is l�tott engem, fel�m intett a szabad kez�vel, �s egy utcal�mpa f�ny�ben m�g l�thattam a mosolyt az arc�n, miel�tt �sszeesett.

H�tulr�l l�tt�k le.

L�ttam elfutni az utca m�sik v�ge fel� a s�t�t alakot, egy kapualjb�l ugrott ki, azt�n rohant a macskak�v�n, csak �gy dobbantak a l�ptei a f�ld�nt�li csendben. Ha egyed�l vagyok, m�g ma is tiszt�n hallom ezt a hangot, a hall�som valahogy megrekedt abban a pillanatban.

Hogy el�lem futott-e a gyilkos? Ha igen, felesleges volt. Egy ideig f�ldbe gy�kerezett l�bbal �lltam a park bej�rat�n�l, kezemmel a rozsd�s korl�tot szorongatva, olyan er�sen, hogy m�r a v�rem is kicsordult. Azt�n lassan, nagyon lassan leengedtem a karom.

El�sz�r nem jutott�l eszembe, naiv voltam, m�g el se hittem igaz�n, ami t�rt�nt.

Csak �lltam ott, �s n�ztem �t.

V�g�l m�gis odamentem hozz�, pedig akkor m�r tudtam, mit fogok l�tni. Halkan l�pkedtem el�re, hiszen aludt, nem akartam fel�breszteni.

Mikor oda�rtem, a szem�be n�ztem. M�g ragyogott a tekintete, f�nyesebben, mint azel�tt az eml�keimben valaha is. Azt�n hirtelen j�tt valami mindent elbor�t� hom�ly, �s m�r csak k�t fekete sz�ndarabot l�ttam, amelyekb�l minden t�z ki�gett �r�kre.

R�m�lten h�k�ltem vissza.

Azt hiszem, ekkor �rtettem meg els� k�v�ns�gom s�ly�t, �s a te gonoszs�godat, amivel a magad nyelv�re ford�tottad a k�r�semet.

N�m�n h�tr�lni kezdtem a park fel�, de magamban ord�tottam. Veled. A hazugs�gaid�rt. Eddig sosem teljes�tetted, ha k�rtem valamit, eddig meghallgat�s n�lk�l l�kt�l el magadt�l… r�g nem hittem a csod�kban, mert te azt hazudtad, nem l�teznek, �s �n m�r akkor is vakon elhittem mindent, amit mondt�l. Most m�gis val�ra v�ltottad, amit k�v�ntam, �s pont �gy, ilyen aljas m�don…

Soha, senkire nem voltam m�g ennyire d�h�s, mint r�d akkor. A m�sodik k�v�ns�g akkor eszembe sem jutott, eszemet vesztve rohantam vissza a t�hoz, �s a parton megtorpanva a s�t�t vizen s�rg�ll� levelekre meredtem. H�t �gy �llunk…? – suttogtam komoran, a d�ht�l elf�l� hangon, �s nem vettem le szemem sz�m�t� j�t�kod eszk�zeir�l.

Az�ta r� kellett d�bbennem, hogy a m�sodik k�r�semet is teljes�tetted a magad m�dj�n. F�jdalmas r�d�bben�s volt. Hogy v�ljon egyszer�bb� az �let�nk… Ezt k�ts�gk�v�l m�r az � hal�l�val elint�zted. Az�ta t�nyleg minden egyszer�bb� v�lt. Az�ta nem �rdekel semmi. Nincsenek sz�nek, nem akarom, teh�t nem is l�tom meg �ket. Hogy legyen minden rendben… M�r nem sz�m�t mi t�rt�nik velem. Kiz�rtam a k�lvil�got az �letemb�l. Minden rendben van. �szbont�an, hideglel�sen rendben.

Tal�n sosem mozdulok el onnan a t� mell�l, �s �r�kre ott �lln�k, ha nem hallok hirtelen valami halk suhog�st jobb oldalr�l.

Egy harmadik, �zott s�rga lev�l landolt t�rsai mellett a k�ks�g k�zep�n.

Hitetlenkedve kaptam oda a fejem.
Ez m�r sok volt.

D�g�lj meg, suttogtam �s kirohantam a park kapuj�n. T�bbet nem fordultam h�tra.