Feh�r galamb r�zsafa �g�n
/Claudi�nak, szeretettel/

„Ezen a f�ld�n tal�ltam kincset
Legal�bb azt ne vesz�tsem el”
(Republic)

A f�sz�lak halkan �sszes�gtak, ahogy a sz�l megborzongatta �ket. A dombtet�n nem mozdult m�s, csak �k. L�gyan lengedeztek erre-arra, gy�ny�r�ek voltak, ahogy a napf�ny �tvil�glott rajtuk, el�rasztva �ket a z�ld minden �rnyalat�val. Boldognak t�ntek, mintha �r�mt�ncot j�rn�nak a f�ny karjainak simogat�s�ban, �m mindez csak l�tszat volt, puszta ill�zi�. Nem lehet boldog az, aki helyhez van k�tve, nem t�ncolhat senki sem szabadon l�bak �s karok hi�ny�ban.
A f�sz�lak elsuttogt�k panaszukat a sz�lnek, �s k�rlel�n ny�jt�ztak a nap fel�. �m sem a sz�l, sem a nap nem enyh�thette b�natukat.
Ahogy v�g�l a f�ny fejet hajtott a s�t�ts�gnek �s al�bukott, fiatal f�rfi t�nt fel a dombtet�n. A felh�k sz�rny�n �rkezett, egy t�voli orsz�g illat�val maga k�r�l. Feh�r �lt�z�ket viselt, aranysz�n� haj�ba ez�stsz�lakat sz�tt az els� csillagok f�nye. P�r l�p�st tett el�re, azt�n meg�llt �s szem�t v�rakoz�an a f�lhom�lyba f�rta.
Nem kellett sok�ig v�rnia. Hamarosan halk �neksz� t�rte meg a csendet. Egy l�ny t�nt fel a domboldalon, futva �s mez�tl�b. Ruh�ja �s haja egy ritmusban lengett az imbolyg� f�sz�lakkal. Amint el�rte, �t�lelte a f�rfit, azt�n elengedt�k egym�st, a k�t fiatal szemp�r �sszekapcsol�dott �s elmosolyodtak. N�h�ny pillanatig n�m�n szeml�lt�k a m�sik arc�t, agyuk elrakt�rozta a pillanatot. A csillagf�nyben kirajzol�d� arcvon�sok, az apr� mosolyg�dr�k a l�ny arc�n, a t�voli tenger halk moraja, a falombok suhog�sa, a f�rfi ing�nek minden gy�r�d�se bele�gett az eml�kezet�kbe, hogy majd egyszer nehezebb id�kben el�vehess�k ezt a k�pet, �s elmer�lhessenek benne.
- N�da… - sz�lalt meg v�g�l halkan a f�rfi. – R�g l�ttalak.
A l�ny arc�r�l leolvadt a mosoly, tekintete elm�ly�lt a m�sik szem�ben. B�nat suhant �t az arc�n, amit belet�r�d�s k�vetett. De a szemei v�g�l �jra vid�man csillantak fel.
- Hagyjuk az �rzelg�st, kir�lyfi – kacsintott a m�sikra. – Ma �jszaka ne sz�m�tson a m�lt. Felejts�k el, ami em�szt minket, m�g v�r r�nk n�h�ny csoda. Ne t�r�dj�nk a j�v�vel se… - tette hozz�, ink�bb csak mag�nak, majd figyelmen k�v�l hagyja a f�rfi kutat� tekintet�t, minden �tmenet n�lk�l felki�ltott: - Gyer�nk, Sel, fussunk!
Azzal karon ragadta t�rs�t, �s szaladni kezdett vele lefel� a dombr�l. Csak rohantak �s rohantak a szentj�nosbogarakkal p�tty�z�tt �g alatt, nevetve, fiatalon, szabadon. �t a mez�n, �t a gondokon, �t az �leten. Legal�bbis �k �gy �rezt�k. Az �reg t�lgyf�k kiss� megrov�an tekintettek r�juk, ahogy m�g mindig kacagva az erd�sz�lre �rtek.
Lelass�tottak, �s kart karba �ltve t�rtek r� az egyik �sv�nyre, ami a rengeteg m�ly�be vezetett. N�da lopva Sel arc�ra tekintett. � m�r tudta hova tartanak, de nem akarta a f�rfinek id� el�tt el�rulni. Maradjon csak meglepet�s.
Az utat v�gigbesz�lgett�k, ahogy mindig. Tudniuk kellett, mi t�rt�nt a m�sikkal az utols� tal�lkoz�s �ta. Sel p�lmaf�kr�l, hatalmas vitorl�kba belekap� sz�lr�l mes�lt, N�da a fiatal �zgid�k t�ntorg�an k�v�ncsi l�pteir�l, a dombtet�n �lve �t�lt egetrenget� viharokr�l. Szerett�k egym�s t�rt�neteit hallgatni, mert annyira m�sok voltak, �j, eddig elk�pzeletlen dimenzi�kat t�rtak fel, t�voli messzes�gekbe r�p�tettek, vagy �pp az �let legapr�bb csod�it vil�g�tott�k meg.
F�l�r�s s�ta ut�n f�ny t�nt fel az erd� f�i k�zt megb�v� s�t�tben. A f�rfi meglepetten fordult a l�ny fel�, aki erre csak titokzatosan elmosolyodott, �s megszapor�zta a l�pteit.
Ahogy k�zelebb �rtek vid�m zene hangja �t�tte meg a f�l�ket. A f�ny egyre er�sebb lett, a f�kra �rnyj�t�kok vet�ltek. V�g�l az �sv�ny egy �ri�si r�tbe torkollott, ahol t�bort�zek vil�g�n�l megannyi karcs� alak j�rt t�ncot. A f�k t�v�b�l �s m�g ezernyi m�s helyr�l muzsika hallatszott, furuly�k �s dobok semmivel �ssze nem t�veszthet� hangja.
Sel a l�nyra mosolygott, aki megb�v�lten �llt a v�r�ses f�nyben, szem�ben a t�ncosok t�kr�z�d� alakj�val. Gy�ny�r� �s k�l�nleges volt, pont, mint mikor el�sz�r megl�tta. Ezek szerint m�r egy �v eltelt volna az�ta?
Ugyanezen az �nneps�gen t�rt�nt, ugyanezen a tiszt�son. Az �sz bek�sz�nt�t �nnepelt�k akkor is ezek a csod�latos l�nyek, nimf�k �s faunok egy�tt, �nfeledten �s boldogan. � messzir�l �rkezett, megf�radtan ereszkedett al� egy kedves juharfa kiny�jtott �g�ra. M�g hossz� �t �llt el�tte, de b�rmilyen f�radt volt is, aznap k�v�ncsian szeml�lte a sz�m�ra eddig ismeretlen n�pek zen�s mulats�g�t. Elvar�zsolta a l�tv�ny, a t�z k�r�l hajlong� sz�ps�ges l�nyok, a huncut tekintet� furuly�s faunok, a gy�m�lcs�k �s a bor m�mor�t� illata. Teljesen belemer�lt a n�zel�d�sbe, a hangulatba, mikor hirtelen mozg�st hallott maga m�g�l az erd�b�l. Egy fiatal l�ny k�zeledett a r�t fel� sietve, majd megtorpant a juharfa �rny�k�ban. R�vid, barna ruh�t viselt, szem�b�l k�nnyek hulltak a f�ldre. Keser�en, �k�lbe szor�tott k�zzel meredt maga el�. Azt�n ujjainak szor�t�sa hirtelen megenyh�lt, s a l�ny a f�hoz simult, mintha t�le v�rna vigasztal�st. Arc�t haj�nak f�gg�nye m�g� temette, ahogy a f�t �lelte, �s mikor feln�zett, m�r elt�nt r�la minden indulat. Egy kis ideig n�zte sz�kdel�, forg� t�rsait, majd mag�val ragadta az �si ritmus �s mindent feledve � is t�ncba kezdett.
Sel t�bb� nem tudta levenni r�la a tekintet�t. A l�ny egy�tt mozgott a t�bbiekkel, m�gis sz�zszor t�bb lakozott mozdulataiban, mint t�rsainak ak�rmelyik�nek. Nemsok�ra arra is r�j�tt, hogy mi volt az, ami olyan k�l�nlegess� tette az � t�nc�t. A t�bbi nimfa minden l�p�se, minden rezd�l�se az �r�kl�tet hirdette, a term�szet korl�tlan hatalm�t, az �let folytonos k�rforg�s�t. Ezzel szemben a fiatal l�ny �gy t�ncolt, mintha minden pillanat az utols� lenne, benne volt mozdulataiban az �let kimondhatatlan sz�ps�ge az elm�l�s szor�t� f�jdalm�val egy�tt.
Sel eg�sz �jjel figyelte �t. Hajnalban a t�zek elhamvadtak, a nimf�k �s faunok �lomra hajtott�k fej�ket. �m a l�ny ottmaradt a haldokl� l�ngok mellett, figyelve az utols� lobban�sokat.
Sel nem b�rta tov�bb, �s rejtekhely�t elhagyva a l�ny v�ll�ra sz�llt. Mikor apr� karmaival megkapaszkodott a barna ruh�ban, furcsa �rz�s j�rta �t. A t�voli orsz�g, ahol sz�letett az otthona volt, most m�gis �gy �rezte: �let�ben el�sz�r, val�ban hazat�rt.
A nimfa meglepve pillantott v�ratlan l�togat�j�ra, majd elmosolyodott a l�tv�nyt�l. Ilyen gy�ny�r� madarat m�g sosem l�tott. �vatosan megsimogatta a h�feh�r galamb sz�rnytollait. A k�vetkez� pillanatban azonban a mad�r sz�rnyra kapott �s mellette egy fiatal f�rfi �lt�tt testet. A l�ny csak egy pillanatra h�kkent meg, azt�n lassan v�gigj�rtatatta tekintet�t a j�vev�nyen.
- Pont, mint a kir�lyfi az �lmomban… – mormolta r�vedezve, a vele szemben �ll� f�rfi s�rg�sbarna szem�be n�zve. Azt�n hirtelen vid�man felkacagott. – L�gy �dv�z�lve, kir�lyfi!
Sel d�bbenten figyelte az el�tte �ll� jelens�get. L�tta m�r s�rni, l�tta t�ncolni, l�tta nevetni. �s b�rmilyen furcsa volt ez �nmaga sz�m�ra is, nem is v�gyott t�bbre. M�r akkor mindent megtett volna ez�rt l�ny�rt. �nk�ntelen�l is visszamosolygott r�, majd f�l t�rdre ereszkedett, s onnan sz�lt hozz�.
- A nevem Seldan. Egy t�voli orsz�gb�l j�ttem, az �ce�non t�lr�l. Megpihenni t�rtem meg ezen a szigeten, de igazi kincsre leltem, mely rabul ejtette a lelkemet. Parancsolj velem, b�rmit k�rsz, a szolg�latodra �llok – hajtotta meg fej�t a l�ny el�tt.
Az mosolyogva n�zte �t, hab�r egy pillanatra �rny�k vet�d�tt kedves arc�ra.
- Rendben, Sel… kir�lyfi. Azt mondod, b�rmit k�rhetek? Nekem csak egyetlen dologra van sz�ks�gem ezen a f�ld�n, egy bar�tra, aki mellettem van, ha egyed�l �rzem magam. Valaki olyanra, aki nem k�rdez arr�l, amir�l hallgatnom kell, aki elfogad olyannak, amilyennek mutatom magam. Aki ha elb�cs�zom t�le, elfogadja, hogy ez �r�kre sz�l �s nem kutat ut�nam. Te k�pes lenn�l minderre? – Sel v�laszra nyitotta a sz�j�t, �m a l�ny int�leg felemelte a kez�t. – Figyelmeztetlek, mindez csak bar�ts�g. K�rlek, sose v�gyj enn�l t�bbre. – Elt�k�lten n�zett a m�sik szem�be, m�gis valahol a tekintet�nek legm�ly�n k�ny�rg�s csillant. – Igen, �gy kell lennie. El tudn�d fogadni ezeket a felt�teleket?
Sel b�lintott. F�j� sz�vvel, igaz, mert megsejtett valamit a l�ny szavai nyom�n a j�v�b�l, m�gis boldogan, hogy vele lehet.
- Csak egy valamit �rulj el – k�rte a l�nyt, miut�n felkelt a f�ldr�l �s kiss� �gyetlen�l kezet r�ztak, v�gleges�tve a szerz�d�st.
- N�da – felelte a nimfal�ny a ki nem mondott k�rd�sre. – Sz�l�ts csak N�d�nak!
Azzal felkacagott, �s ezzel kezdet�t vette a k�t fiatal bar�ts�ga.
*
A zene �jult frissess�ggel t�rt utat mag�nak Sel f�l�be, mikor N�da karon ragadta �t, kiszak�tva eml�kei rabs�g�b�l, �s a t�ncol�k k�z� h�zta. Belevetett�k magukat az �sz jelmezeibe �lt�z�tt forgatagba. Ugr�ltak, forogtak, rep�ltek a vid�m dallamok sz�rny�n. �sszemos�dtak k�r�l�tt�k a sz�nek, a t�z �g� narancss�rg�ja, a ruh�k m�lybarn�ja, lombz�ldje, �s avarsz�ne, a faunok r�t szak�lla, a f�k �rny�kba borult s�t�t t�rzsei. Tal�n az id� is megsz�nt l�tezni azokban a percekben, csak hogy bebizonyosuljon: minden rossz ellen�re l�tezik m�g felh�tlen boldogs�g a f�ld�n. Elv�tve, de l�tezik.
N�ha kifulladva meg�lltak a sok mozg�s ut�n �s belekortyoltak az �zletes borokba, hogy azt�n N�da egy �jabb ki�lt�s�ra ism�t visszap�rd�ljenek a t�ncosok k�z�.
Egyszer �pp egy faun mellett pihentek meg, akit�l a l�nynak n�h�ny furfangos sz�val siker�lt k�lcs�nk�rnie a furuly�j�t. Mindenk�ppen szerette volna, ha kir�lyfija j�tszik rajta, mert, ahogy � mondta: belen�zett a f�rfi lelk�be, �s sz�ntiszta muzsik�t l�tott ott. V�g�l szavai el�rt�k a k�v�nt hat�st, �s Sel megsz�laltatott egy csod�latos, r�gi dallamot a hangszeren, amit ut�na k�nytelen volt a faunnak is megtan�tani, s sok, nevet�ssel v�gz�d� pr�b�lkoz�s ut�n ez siker�lt is neki.
Ezut�n m�g sok�ig t�ncoltak N�d�val.
Azonban ahogy teltek az �r�k, Sel j�kedv�be egyre t�bb keser�s�g vegy�lt. Pr�b�lt tov�bbra is mosolyogni, de a l�nyt nem csaphatta be. Tov�bb forogtak, �m mozdulataik vesztettek a sz�vb�l j�v� lend�letb�l, �lomszer�v� lassultak, s vid�ms�guk is m�r �larc volt csup�n.
Sel �nmag�t okolta mindez�rt. M�r fogadalma els� perc�ben tudta milyen neh�z lesz betartani az egyezm�nyt. Szerelmes volt a l�nyba, minden tilt�s ellen�re. De nem k�rdezhette meg soha, mi b�ntja, nem firtathatta a titk�t, mert �g�retet tett neki. �s most k�l�n�s el��rzetek sz�llt�k meg a sz�v�t, szomor�s�g z�rta vaskarmait lelke k�r�, ahogy N�da szem�be n�zett.
A l�ny tudta, mi j�tsz�dik le bar�tj�ban. Lass�tott a l�ptein, �s �t�lelte �t. �gy ringat�ztak szel�den tov�bb, a k�lvil�got hirtelen eg�sz t�volinak �rz�kelve. �s ahogy arcuk felderengett a l�ngok f�ny�ben, mindk�t szemp�rban megcsillant egy-egy k�nnycsepp.
N�da tudta, hogy nem halogathatja tov�bb, amit meg kell tennie. „Ahogy az �j nap hajnala feldereng, �s az �j �sz bek�sz�nt…” – visszhangoztak f�l�ben egy recseg�s hang kegyetlen szavai. K�zelgett az id�.
Hirtelen kiengedte �lel�s�b�l Selt.
Mosolyogva n�zte az arc�t, hogy j�l az esz�be v�shesse minden apr� r�szlet�t, �m k�zben k�nnyek g�rd�ltek le szemeib�l.
- Kir�lyfi… - sz�lalt meg azt�n halkan. – Mennem kell, ne keress, ne v�rj t�bb�.
Sel f�jdalmas arccal n�zett le r�. Sejtette, hogy egyszer elj�n majd ez a perc, de most, hogy �t kellett �lnie, ezerszer rosszabb volt, mint ahogy elk�pzelte.
- Eml�kezz r�, mit �g�rt�l, k�rlek… - folytatta N�da. - A saj�t �rdekedben. �s… ne felejts el, soha… - azzal Sel v�ll�ra tette k�nny� karjait, �s szel�den megcs�kolta �t.
A k�vetkez� percben pedig m�r nem volt sehol. Fut�, mez�tl�bas l�ptek zaja a f�v�n, egy barna ruha libben�se, mindez m�r k�s�n jutott el a f�rfi tudat�ig. Csak �llt ott megk�v�lten, �rz�sei fogs�g�ban, �s mire megfordult N�d�t m�r elnyelte a rengeteg.
A furuly�j�n m�g mindig az �jonnan megtanult dallamot j�tsz� faun, n�h�ny perccel k�s�bb csak egy sz�rny�t l�gat� feh�r galambot l�tott ott, ahol az el�bb m�g a k�t fiatal t�ncolt. A galamb neh�zkesen mozgott, de v�g�l siker�lt felsz�llnia, s nemsok�ra elnyelte �t is a k�zeled� �j nap sz�neivel tark�tott �gbolt.
*
Majdnem egy �v telt el, mire a feh�r ruh�s f�rfi ism�t a dombtet�re l�pett, m�r ny�r v�ge fel� j�rt az id�. Most nem t�nt olyan fiatalnak, mint el�z� alkalommal. S�t�t �rny�kok �ltek a szeme alatt, aranyhaja f�s�letlen�l l�gott arc�ba. A hold f�nye egy v�gletekig elsz�nt arcot vil�g�tott meg. Igen, elsz�ntat. A f�rfi az�rt j�tt, hogy megszegjen egy r�gi fogadalmat, amelynek minden szava l�ngol� bet�kkel a sz�v�be volt v�sve.
K�r�ln�zett az ismer�s dombtet�n. Lent az erd� f�i hull�moztak az egyre er�s�d� sz�lben, messze a h�ta m�g�tt a tenger z�gol�dott. Vihar volt k�sz�l�ben, b�rig �ztat�, hosszan tart� ny�ri �gzeng�s. �s a f�rfi pont erre v�gyott. Azt akarta, hogy az es�cseppek bele�v�djanak a b�r�be, �s minden sejtj�t, minden porcik�j�t �tmoss�k. Hogy el tudja feledni a m�ltat, el tudja feledni az �res elj�vend�t, �s el tudja feledni az �rtelmetlen jelent.
Lass� l�ptekkel indult lefel� a dombr�l. Az erd�be vezet� �t minden r�szlete eml�kt�red�kekkel volt kik�vezve.
Miut�n bar�ts�got k�t�tt a l�nnyal, annak k�r�s�re nem rep�lt egyb�l haza. Egy hossz� h�napon �t egy�tt kalandoztak a nimf�k sziget�n, felfedezve minden titkos zugot. B�r voltak helyek, amiket N�da tan�cs�ra messzire elker�ltek. P�ld�ul, az egyik hegynek m�r a puszta l�tv�ny�ra is remeg�s lett �rr� a l�nyon, �s dermedten b�mult maga el�, �rhetetlen szavakat mormolva.
A sziget legt�bb r�sze azonban gy�ny�r� volt �s p�ratlan sz�ps�get ny�jtott a barangol�knak. Nagyon sokat nevettek egy�tt, s mikor a f�rfi v�g�l �tra kelt t�voli otthona fel�, m�r az els� sz�rnycsap�s is �lomneh�zs�g�nek t�nt sz�m�ra. A szigeten �jra gyerek volt, �nfeledt �s vid�m, most pedig vissza kell t�rnie a feln�ttek rideg vil�g�ba.
Sel m�g sokszor megl�togatta a l�nyt. N�ha messzir�l hangz�, halk �neksz�t hallott a f�l�ben, �s ilyenkor r�gt�n �tra kelt, mert tudta, hogy N�d�nak sz�ks�ge van r�. �gy alkudtak meg, mikor sz�vets�get k�t�ttek.
A f�rfi azonban utolj�ra azon a bizonyos �sz-eleji napon �rezte a h�vogat� �rz�st. Az�ta nem hallott m�st, csak a n�ma, ideg�rl� cs�ndet. A f�l�ben, a lelk�ben, minden�tt.
�s most itt volt, hogy kider�tse, mi t�rt�nt a l�nnyal.
F�rg�n v�gott neki az erdei �sv�nynek, le-ler�zogatva mag�r�l a r�t�r� �rz�seket. Id�k�zben eleredt az es�, �s a vihar �tvette az ir�ny�t�st az elemek felett. A f�kat ide-oda r�ngatta az er�s sz�l, az es�cseppek ezernyi d�rdak�nt hulltak al�.
Nem tudta, mennyi id� telt el, mire a r�thez �rt. A vihar elmosta az id� fogalm�t.
A talaj medreiben meg�lt t�cs�kat �tl�pve, a f�rfi a tiszt�s k�zep�re v�gott, �s ott meg�llt.
Nem tudta, hogy kezdhetn� a keres�st, csak �llt z�dul� es�ben, �s azt a helyet b�multa, ahol utolj�ra l�tta a l�nyt. Ahol egy�tt t�ncoltak, ahol �t�lelt�k egym�st. Ahol…
L�tod, N�da, te is megszegted a szavad. Azt mondtad, bar�ts�g, semmi t�bb… m�gis megcs�kolt�l. Ez felhatalmaz r�, hogy �n is megszegjem a meg�llapod�sunkat. Keresni foglak, nem adom fel, am�g r�d nem tal�lok.
Hirtelen esz�be jutott valami. Tal�n… tal�n a t�bbiek tudj�k, mi t�rt�nt, tal�n �k ismerik a titkot, amit a l�ny neki sosem mondott el. Hisz N�da egy volt k�z�l�k, az � n�p�kh�z tartozott.
De hogyan leljen r�juk? Mit csin�lnak a nimf�k ilyen id�ben? Egy�b �tlet h�j�n, Sel kiab�lni kezdett, bele a zuhog� �jszak�ba.
- Hah�! Valaki!
Hangj�t elnyelte az �gzeng�s felt�r� robaja.
- Nimf�k! Valaki! K�rem! Faun! Furuly�s faun!
�m nem jutott semmire. Hangja lassan megt�rt, �s rem�nyvesztett� v�lt. V�g�l m�r csak rekedten suttogott.
A hajnal a f�ld�n fekve tal�lt r� a feh�r ruh�s f�rfira. Eg�sz �jjel nem adta fel a ki�ltoz�st, a f�radts�gt�l v�g�l m�gis �sszerogyott.
Ekkort�jt �llt el az es� is. A cseppek lassan futottak v�gig Sel kimer�lt arc�n, hogy azt�n v�gigg�rd�ljenek �t�zott ing�n is, amely m�r nem volt k�pes t�bb nedvess�get mag�ba fogadni.
�j nap virradt. Mad�rdallal sz�l�, er�s f�ny� �j nap.
*
- Jesszusom, jesszusom, jesszusom… - hadarta egy ideges hang Sel feje f�l�tt. – �, nagy Brondin, te minden erdei istenek k�z�l a leghatalmasabb…
Sel hunyorogva kinyitotta a szem�t.
- Mit csin�ljak most? Mit csin�ljak most? – sop�nkodott a hang, �s a naps�t�tte �g k�pe el� be�szott egy borzas, v�r�shaj� l�ny feje, aki meglehet�sen r�m�lt arcot v�gott.
Sel ny�gve megmoccant �s megpr�b�lta kiny�jt�ztatni megmerevedett tagjait, mire a l�ny halkan felsikkantott.
- Hiszen te �bren vagy! Lindor any�m, seg�ts meg… Mit csin�ljak? – t�rdelte a kez�t tan�cstalanul, azt�n esz�be jutott a megold�s. – Megvan! Futni fogok!
Sel azon nyomban felpattant, feledve minden f�radts�got, �s m�g �pp idej�ben megragadta a menek�lni k�sz�l� l�ny z�ld ruh�j�t. M�g csak az hi�nyzik, hogy � is elfusson…
Ahogy maga fel� ford�totta a v�kony testet, megd�bbenve vette �szre, hogy a l�ny �sszeszor�tott szemh�jjal remeg, �s k�zben k�l�nf�le foh�szokat suttog maga el�.
- H�, figyelj… - pr�b�lta halkan megsz�l�tani.
- Nem, nem, nem! T�vozz t�lem, s�t�n! – a l�ny m�g mindig csukott szemmel kiab�lt. Azt�n k�ts�gbeesetten motyogni kezdett. – M�r megint, ezt nem hiszem el, ez csak velem t�rt�nhet meg…
- Bocs�ss meg. – Sel megr�k�ny�dve elengedte a l�nyt, aki szemmel l�that�an annyira bep�nikolt, hogy m�r elmenek�lni sem jutott esz�be. – Nem akarlak b�ntani, �n csak keresek valakit, aki…
- Akit elvar�zsolhatsz, mi? Tudom �n, hogy megy ez n�latok… - s�hajtotta a l�ny.
- Nem, dehogyis, �n olyasvalakit keresek, aki seg�teni tud nekem. Elvesztettem valamit, ami nagyon fontos volt nekem.
- Elvesztett�l? – A l�ny szemei hirtelen felpattantak, �s Sel �nk�ntelen�l is h�tr�lt egy l�p�st. Vil�gosz�ld tekintet meredt r�, tiszta ak�r egy t� vize. – �s azt mondod, most keresed? – mondta t�n�dve a l�ny. – Furcsa… mintha eml�keznem kellene valamire, de most egyszer�en nem megy… - Oldalra hajtott fejjel v�gigm�rte Selt. – T�nyleg nem t�nsz var�zsl�nak, t�l feh�r vagy. �s mintha m�r l�ttalak volna valahol… �h, mostan�ban minden kimegy a fejemb�l. – Azzal meg�t�gette kez�vel a homlok�t.
- K�rlek… - sz�l�totta meg Sel �jra a l�nyt, mire az abbahagyta a homlokcsapkod�st. – Nagyon fontos lenne, hogy seg�teni tudj. Egy l�nyt keresek, a neve…
- �llj, �llj, �llj! – sz�lt k�zbe a v�r�shaj� ijedten. – Ez itt nem alkalmas hely az ilyen megbesz�l�sekre. Gyere, elviszlek magamhoz, �s ott folytathatod. Nem, ne is sz�lj k�zbe, igaz�n nincs messze, a m�sodik t�lgyfa ut�n jobbra, r�d f�rne n�h�ny sz�raz ruha is, esetleg egy cs�sze forr� tea, vagy…
Sel oda sem figyelt a hablatyol�sra, csak hagyta, hogy a l�ny maga ut�n h�zza az erd�be. Volt egy olyan meg�rz�se, hogy most k�zelebb ker�lhet a titokhoz. �s egy olyan is, hogy ez a l�ny csak az�rt besz�l ennyit, nehogy a f�rfi folytatni tudja, amit elkezdett mondani. K�l�n�s l�nyek ezek a nimf�k... Vagy csak � vonzza az ilyen neh�z eseteket?
A v�r�shaj� l�ny nemsok�ra megtorpant egy nagy bokorcsoport el�tt.
- Csak ut�nad – intett Selnek, aki �rtetlen�l n�zte �t.
- De h�t, hov�…?
- Nem l�tod, vaksik�m? – �gy t�nt a f�lelem elm�lt�val a l�nynak is visszat�rt az a nimf�kra nagyon jellemz� szok�sa, hogy k�l�nf�le neveket aggat besz�lget�partner�re. – Akkor megyek el�re… - s�hajtott fel, azzal k�zelebb l�pett az egyik bokorhoz, mire annak �gai megny�ltak el�tte.
Sel k�vette �t, s nemsok�ra mindketten egy otthonosan berendezett helyis�gben �lltak, melyet minden oldalr�l s�v�ny hat�rolt. A tet�t a bokorcsoport f�l� l�g� f�k lombja alkotta.
A f�rfi �pp neki�llt volna jobban k�r�ln�zni, mikor a l�ny le�ltette �t egy f�b�l faragott asztal mell�, �s elkezdett az egyik sarokban l�v� k�l�nf�le ed�nyekkel cs�r�mp�lni. Kis id� m�lva a zajhoz hangos d�dol�s is t�rsult. Sel egyre idegesebben n�zte, biztos volt benne, hogy a l�ny direkt csin�lja. Csak azt nem �rtette, mi�rt. Mikor v�g�l �gy �rezte, nem b�rja tov�bb a f�ls�rt� l�rm�t, a l�nyra ki�ltott.
– Abbahagyn�d, k�rlek?!
V�r�shaj� vend�gl�t�ja megszeppenve n�zett fel r�. Azt�n gyorsan el�kapta az ed�nykupacb�l a te�skann�t, megt�lt�tte v�zzel, �s a t�zhelyhez vitte. Miut�n a l�ngok felcsaptak, a l�ny b�nb�n� arccal az asztalhoz l�pett.
- K�sz�n�m – s�hajtott fel f�radtan Sel. Nem �rtette ezt az eg�sz sz�nj�t�kot. � csak azt akarta tudni, merre van N�da.
- Jut eszembe, a sz�raz ruh�k! – kapott �szbe a l�ny hirtelen, de a f�rfi leintette.
- Hagyjuk ezt… tudod j�l, hogy ez nem sz�m�t.
- Igen… �, Brondin, minden erdei istenek ura, m�rt pont �n…
- Hogy h�vnak? – vette elej�t Sel a tov�bbi panasz�radatnak.
- Julna – n�zett r� furcs�n a m�sik. – M�g nem j�tt�l r�?
- M�gis, mib�l kellett volna…?
- Sz�val nem is mes�lt r�lam? – szomorodott el a l�ny.
- Kicsoda? – k�rdezte Sel, azt�n sz�ve hevesebben kezdett el dobogni. – Csak nem…
- M�r bocs�ss meg, de ha m�g azt sem tudod, kit keresel, hapik�m… - pr�b�lt k�zbebesz�lni a l�ny.
-… N�da?
Julna tudta, hogy ez fog k�vetkezni, m�gis els�padt a n�v hallat�n.
Sel viszont teljesen fellelkes�lt, csillog� tekintettel meredt a vele szemben �l� l�nyra. H�t siker�lt! A nyom�ra bukkant!
Julna hirtelen felpattant, �s k�sz a tea! – felki�lt�ssal a t�zhelyhez sietett. Sel nem l�thatta az arc�t, melyen gondolat gondolatot kergetett. Mikor v�g�l visszat�rt az asztalhoz kez�ben k�t b�gr�vel, a f�rfi meglep�dve vette �szre, hogy a l�ny s�r.
- Mi t�rt�nt vele, Julna? – k�rdezte csendesen Sel. A boldogs�g rem�nye k�rtyav�rk�nt hullott sz�t lelk�ben.
- Te vagy a kir�lyfi, igaz? – szipogott a l�ny v�lasz helyett. – M�r eml�kszem… Nagyon f�radt volt�l azon az �jszak�n, m�gsem tudtad levenni r�la a tekintetedet. L�ttam azon a kiismerhetetlen mad�rszemeden is, hogy azonnal beleszerett�l. Mikor k�nnyes arccal meg�llt a lombok alatt, �gy megszor�tottad karmaiddal az �gakat, hogy szeg�ny juharfa fels�hajtott bel�. Aznap kezd�d�tt minden.
Sel zavartan n�zett r�.
- Azt�n egy �vvel k�s�bb… Furcsa, hogy ami az egyiknek a szabadul�s, az a m�siknak a rabs�g kezdete. Ott t�ncoltatok az �nneps�gen, egy�tt a t�meggel, m�gis valahogy k�l�n, mintha a saj�t var�zsvil�gotokban l�tezn�tek csak. B�cs�zni kellett, s te nem is vetted �szre, hogy N�da ugyanaz al� a fa al� vezetett, ahonnan el�z� �vben megpillantottad �t. Mikor elrohant, te megt�rten �llt�l feh�r ruh�dban, � pedig fut�s k�zben kiss� v�dl�n, kiss� b�tor�t�an megsim�totta a juharfa t�rzs�t…
- Honnan tudod te mindezt? – suttogta Sel, �s �rezte, ahogy �sszeszorul a torka.
Julna egy pillanatig hallgatott, azt�n csak ennyit felelt lehajtott fejjel:
- �n voltam a fa.
*
A l�ny az arca el� kapta a kez�t, mintha att�l tartana, hogy Sel meg�ti �t. �m a f�rfi csak n�zett maga el� sz�tlanul. Sz�rny�bbn�l sz�rnyebb r�mk�pek rajzol�dtak ki agy�ban Julna szavai nyom�n. Rend�letlen�l meredt a semmibe, azt�n megr�zta fej�t, �s egy hajt�sra kiitta te�j�t.
Julna egy perc hallgat�s ut�n f�l�nken leeresztette arca el�l a kez�t. Vil�gosz�ld szemeib�l m�g mindig harmatcseppk�nt hulltak a k�nnyek.
- � volt az egyik leg�nzetlenebb ember, akit ismertem. A legjobb bar�tn�m, eg�sz gyermekkoromban – megpr�b�lt Sel szem�be n�zni, s kis id� m�lva a k�t szemp�r �sszekapcsol�dott. – Elv�laszthatatlanok voltunk, ezernyi m�k�t tal�ltunk ki egy�tt. Ha valaki megl�tott minket, r�gt�n mosolyogni kezdett, mi voltunk a j�kedv �s a gondtalans�g h�rn�kei. – Julna elmosolyodott az eml�kekt�l, �s Sel �nk�ntelen�l is visszamosolygott r�. Azt�n a l�ny arca �jra komolly� v�lt, �s folytatta a mes�l�st. – K�t �ve, n�h�ny nappal az �szk�sz�nt� �nneps�g el�tt, elk�ldtek minket az erd�be r�zs�t gy�jteni. Ahogy szedegett�k az �gakat a f�ldr�l, elt�volodtunk egym�st�l. �s akkor… - a l�ny arca m�g feh�rebb� v�lt -, akkor l�ttam meg �t.
Magas volt, �sz haj�, �s sz�nes k�penyt viselt, amin ijeszt� form�k �rv�nylettek. Annyira megijedtem, hogy mozdulni sem b�rtam, legsz�vesebben felsikoltottam volna, de egy hang sem j�tt ki a torkomon. Azt�n megragadott �s vonszolni kezdett mag�val – Julna hangja megremegett. – Csak mikor a hegyet megl�ttam a f�k m�g�tt, akkor j�ttem r�, hogy t�l messzire elkalandoztunk az erd�ben. A Var�zsl�k hegye…
- �s N�da? – sz�lt k�zbe Sel akaratlanul.
- L�tta, hogy mi t�rt�nt, �s ez volt a legrosszabb – szak�totta el a l�ny a tekintet�t a f�rfi arc�r�l. - L�tta, hogy r�ngat engem az a sz�rny� ember, �s nem tett semmi, csak �llt �s n�zett. Volt valami idegen akkor a szem�ben, amit�l elvesztettem minden rem�nyem, �s feladtam a harcot, hagytam, hogy a var�zsl� oda cipeljen, ahov� akar.
�tk�zben a p�nikt�l elveszthettem az eszm�letem, mert mikor fel�bredtem, egy apr� kamr�ban tal�ltam magam. A k�falakb�l �t�lve, barlangban lehettem. Egy d�szes f�gg�nnyel letakart ajt�ny�l�s m�g�l f�ny �s hangok mormol�sa sz�r�d�tt ki. K�zelebb m�sztam, hogy meghalljam, mit besz�ljek, �s legnagyobb megd�bben�semre az egyik hangban N�da hangj�t ismertem fel.
Kiss� f�lreh�ztam a f�gg�ny sark�t �s megl�ttam �ket. Ha eddig azt hittem, N�d�nak nincs semmi titka el�ttem, csal�dnom kellett. Rejtekhelyemr�l �pp r�l�thattam az arc�ra, amely el�g d�h�snek t�nt. Vele szemben, nekem h�ttal, �llt az �sz haj� var�zsl�, �s mellette egy m�sik f�rfialak. K�s�bb kider�lt, hogy a fia. – Ezeket a szavakat a l�ny olyan megvet�ssel ejtette ki a sz�j�n, amilyet Sel nem is felt�telezett volna r�la. – A mocskos diszn�k! Hogy akadn�nak fenn mindketten az els� t�visbokor �g�n! Mikor meghallottam, mir�l van sz�, majdnem �jra el�jultam. Kider�lt, hogy az �sz var�zsl� �s fia az�rt k�lt�ztek a szigetre, hogy a fi�nak feles�get tal�ljanak a nimf�k k�z�l. �s az a v�n gazember m�r h�napok �ta figyelte minden l�p�s�nket, m�g nem kiszemelte a legmegfelel�bb ar�t: N�d�t. A szavaib�l �gy t�nt ki, m�r n�h�ny hete pr�b�lja megk�rny�kezni �t, �s megh�vni magukhoz, hogy megismerhesse j�vend�beli f�rj�t. F�t-f�t �ssze�g�rt neki, ha elfogadja a h�zass�gi aj�nlatot. Persze N�d�t nem lehetett ilyen egyszer�en beh�l�zni – tette hozz� apr�, b�szke mosollyal az arc�n Julna. – � nem d�lt be az ilyeneknek.
Ez�rt tal�lt�k ki azt a tervet, hogy engem elrabolnak… Tudt�k, hogy �rtem m�g ebbe a f�ldi pokolba is elj�nne…
A l�ny �jra s�rva fakadt, mire Sel nyugtat�an megsimogatta a haj�t, b�r bel�l benne is tomboltak az indulatok.
- K�rlek, folytasd…
- A var�zsl� alkut �g�rt. Elenged engem, ha N�da beleegyezik az esk�v�be. Bar�tn�m belenyugv�an s�hajtott, �s l�ttam, mindj�rt kimondja azt a sz�rny� sz�t, amivel �r�kre elrontja az �let�t. �sszeszedtem magam, �s kirohantam a kamr�b�l. Nem tudom, hogy akartam megakad�lyozni a dolgot, csak felkaptam a kezembe ker�l� els� t�rgyat, �s j� er�sen a fi� fej�hez v�gtam. �s h�t… hm… az els� t�rgy, mint kider�lt egy var�zsf�zettel teli �veg volt, ami sz�pen elt�rt a becsap�d�s ut�n. A fi�ra r�folyt a z�ldes f�zet, �s – Julna nem tudott elfojtani egy k�r�rvend� vigyort – cs�t�nny� v�ltozott a szentem… �gy t�nik, ez a f�zet kihozza az emberb�l az igazi val�j�t… Mindenesetre a var�zsl� szerint ez nem volt olyan vicces a dolog, mert nagyot suhintva a ruh�j�n megfordult, azt�n csak egy feh�r villan�st l�ttam, �s a k�vetkez� pillanatban megsz�ntem nimf�nak lenni. Fa lettem, juharfa… - mondta elr�vedve. - Az id� �s a mozg�s k�r�l�ttem valahogy furcs�n elmos�dott, �s lelassult. Neh�z volt beleszokni ebbe az �j l�tform�ba. Azt�n miel�tt jobban megvizsg�lhattam volna magam, hirtelen sz�rny� szomj�s�g t�rt r�m. �s meztelens�g �rz�se. A gy�kereim s�rva k�ny�r�gtek az �ldott f�ld takar�s��rt. Ezt N�da is �szrevehette, mert kiab�lni kezdett a var�zsl�val. Azt mondta… azt mondta, mindent megtesz neki, csak ne k�nozzon engem. A var�zsl� kegyetlen hangon felkacagott. Azt�n – borzadt el a l�ny -, visszav�ltoztatta a fi�t, �s megtartott�k az eljegyz�st. Meg kellett cs�kolnia �t, m�g n�zni is sz�rny� volt.
Sel keze �k�lbe szorult.
- Azt hittem megszakad a sz�vem, de nem tehettem semmit ellene. Az �reg kit�zte az esk�v� id�pontj�t is… „Ahogy az �j nap hajnala feldereng, �s az �j �sz bek�sz�nt…” Azaz egy �v m�lva, az �szi �nneps�g ut�n. Legsz�vesebben megfojtottam volna, vagy kig�ncsoltam volt egy gy�keremmel, de t�l gyenge voltam b�rmif�le mozg�shoz. N�da k�vetelte a var�zsl�t�l, hogy v�ltoztasson vissza, de az kik�t�tte, hogy az �tka csak az esk�v� napj�n hull le r�lam. V�g�l bar�tn�mnek siker�lt el�rnie, hogy oda �ltethessen el engem, ahov� � szeretn�. Egy felt�tellel… Ha ennek fej�ben n�ha megl�togatja a var�zsl�t �s fi�t, �s „sz�vess�geket” tesz nekik. B�vebben nem fejtette ki, de… - Julna elv�r�s�d�tt. – �s � volt olyan bolond, �s beleegyezett. M�ig sem �rtem. Tal�n �gy gondolta, neki m�r �gyis mindegy, nem tudom. Meg akartam halni abban a percben, tudtam, hogy �n nem �rek ennyit, nem vagyok r� m�lt�, hogy valaki t�nkretegye miattam az �let�t.
Aznap este �ltetett el engem a nagy r�t sz�l�n. Sosem voltam m�g annyira szomor�, mint akkor. Meg�ll�thatatlanul hullottak leveleim, ahogy a k�nnyek is az � szem�b�l. �s k�zben folyamatosan azt suttogta, hogy bocs�ssak meg neki… M�g a sz�l is s�rt, ahogy k�nny� es�cseppekkel ter�tett be minket. Nem tudom, hogy �ltem t�l azt az �jszak�t…
*
- Akkor… ezek szerint… - Sel csak nehezen tudott megsz�lalni. – Aznap is onnan j�tt, mikor el�sz�r megl�ttam �t a lombok alatt? Az�rt volt, h�t olyan elkeseredett?
- Igen.
- �s ez azt jelenti, hogy most…?
- Nem, kedves bar�tom. Igazad van, az egyezs�g szerint N�d�nak akkor hajnalban, mikor elrohant t�led, feles�g�l kellett mennie a var�zsl� fi�hoz. Ez meg is t�rt�nt, mivel az aznapi alkonyat �jra nimfak�nt tal�lt r�m. Zavaros eml�kek kavarogtak a fejemben, miut�n visszav�ltoztam. De N�da nem maradt ott a barlangban.
Sel csod�lkozva n�zett r�, �s megpr�b�lta elcsit�tani a sz�v�ben �jj��led� rem�nyt. Julna azonban szomor�an viszonozta tekintet�t, ezzel hamar ki�lve a f�rfib�l a boldogs�g lehet�s�g�t.
- Nem tudom, pontosan mi t�rt�nt. Ott �lltam a tiszt�son, csod�lva az �jszak�t, mikor l�lekszakadva el�bukkant az erd�b�l. Egyetlen gyors �lel�s, �s n�h�ny elhadart sz�: erre volt id�nk, miel�tt a var�zsl� is felt�nt volna a sz�nen. N�da elmondta, hogy az esk�v�n az �jdons�lt f�rj kiss� leitta mag�t, �s mikor az apa magukra hagyta �ket, � kihaszn�lta az alkalmat, �s a ruh�j�ba rejtett t�rrel lesz�rta fi�t. Azt�n megpr�b�lt elmenek�lni, de a var�zsl� �szrevette mit tett, �s m�r a nyom�ban j�r. M�g gyorsan a kezembe nyomta a t�rt, azt�n megl�k�tt, �s �n elter�ltem a f�ben. �gy a gonosz �reg csak �t vette �szre, mikor a r�tre rontott. – Julna a te�sb�gr�re meredt, mintha most venn� csak �szre �s ivott bel�le egy hatalmas kortyot. – A var�zsl� �tkokat kezdett el sz�rni r�, de � f�lreugrott el�l�k… �n pedig csak fek�dtem ott, �s nem b�rtam megmozdulni a retteg�st�l… Azt�n eszembe jutott minden, amit � tett �rtem, �s k�l�n�s er�t �reztem magamban. Azt hiszem, ez az, ami �gy neveznek: b�tors�g. Hirtelen felugrottam �s a var�zsl�ra ki�ltottam, akinek az �tkai erre c�lt t�vesztettek. Azt�n fel�haj�tottam a t�rt, �s… eltal�ltam. – A l�ny hitetlen�l n�zett maga el�. – �rted ezt? Eltal�ltam, pedig vil�g �letemben gy�va �s �gyetlen voltam. �s � �sszeesett. Azt hitt�k meghalt, ez�rt odaszaladtunk �s f�l� hajoltunk. De m�g nem volt halott… Az utols� erej�vel N�d�ra mutatott, �s ezt suttogta neki: - L�gy �tkozott… �r�kre… - Azzal kilehelte azt az elkorcsult valamit, ami m�g �sszetartotta a test�t.
N�da akkor megragadta a karomat, �s megszor�totta, �n pedig megijedtem a tekintet�t�l. Iszonyatos f�lelem �lt benne, pedig � sosem szokott f�lni. Azt�n a l�baira mutatott. – Julna hangja megt�rt. – Gy�kerek voltak a l�bai hely�n! – zokogta. - Pedig �n azt hittem, nem hatott az �tok, azt hittem v�gre �jra �lhet�nk! V�gig kellett n�znem, ahogy lassan f�v� v�ltozik. El�sz�r csak a l�baival t�rt�nt meg, azt�n k�vetkezett a teste. �n pedig csak fogtam a kezeit, �s m�r nem eml�kszem, mikor d�bbentem r�, hogy �gakat szorongatok.
� pedig egyre csak besz�lt hozz�m, kihaszn�lt minden percet. Akkor besz�lt r�lad is. Azt mondta, szeret t�ged. Hogy �rted l�zadt fel a var�zsl� ellen, te adt�l neki er�t, hogy ne nyugodjon bele a sors�ba. �s s�rt, ami�rt azt mondta neked, ne keresd �t t�bb�, de akkor m�g nem tudta, hogy �gy fognak alakulni a dolgok, hogy miut�n t�ged megcs�kolt, soha t�bbet nem b�rja majd elviselni a var�zsl� fi�nak egyetlen �rint�s�t is. M�gis valahogy �rezte, hogy nem fogod feladni… �gy mondta, egy nap, hetek, h�napok, tal�n �vek m�lva elj�n majd egy feh�r ruh�s f�rfi, aki keresni fog valamit, amit egykor elvesz�tett. �s az lesz az � kir�lyfija, az leszel te.
Sel megt�rten n�zett r�, azt�n felpattant.
- Vezess hozz�! – k�rlelte a l�nyt.
Julna r�pillantott.
- Nem megy… nem b�rom… - pr�b�lt ellenkezni, azt�n megl�tta a f�rfi tekintet�nek villan�s�t. – Rendben… - s�hajtott fel. – K�vess, galambom.
Nem tartott sok�ig az �tjuk. A r�t egyik szeglet�ben, k�zel ahhoz a helyhez, hol r�gen a juharfa �llt, gy�ny�r� r�zsafa vir�gzott. Sel k�zel l�pett hozz�, Julna pedig �gy d�nt�tt, magukra hagyja �ket. A f�rfi gyeng�den v�gigsim�tott a vil�gos t�rzs�n, beleszagolt az illatos vir�gokba.
- H�t megtal�ltalak – s�hajtotta.
A fa halkan megsuhogtatta apr� leveleit.
- �n is t�ged – mosolyodott el Sel, �s let�r�lt arc�r�l egy elt�vedt k�nnycseppet.
*
Mikor a v�r�shaj� l�ny n�h�ny �r�val k�s�bb visszat�rt, hogy megn�zze, mit csin�l ennyi ideig a f�rfi a f�n�l, m�r nem tal�lta ott Selt. Csak egy feh�r galamb �lt mozdulatlanul a r�zsafa egyik �g�n, jelezve, hogy � ott virraszt mindaddig, am�g megt�rik az �tok, nem t�r�dve t�bbet az id�vel, csak v�rva a szabadul�st, a boldog�g kezdet�t, �r�kre.