10. fejezet:  A sz�k�s

Kaon Bo s�t�t cell�j�ban fek�dt az �gyon. A nap r�g lenyugodott m�r, �jf�l is elm�lhatott. Tudta, hogy ma reggel fog el�rkezni az id�. Maga sem tudta, mi�rt gondolja �gy, de �rezte, ha most nem pr�b�lja meg, lehet, hogy sohasem lesz �jabb alkalma r�. De m�g azt sem tudta pontosan, hova megy majd. Mocskos emberekkel, akik vissza akarj�k majd ide cipelni, mindenhol fog tal�lkozni. De el�sz�r is meg kellett sz�knie a holdr�l. A t�bbi r��r k�s�bb…

A twileket kiab�l�s �bresztette fel r�vid �lm�b�l.
- N�gy �ra, mindenki kifel�! Munk�ra!
A kiab�l� �pp akkor �rt Kaon cell�ja el�. Sz�vesen let�pte volna a v�r�s p�nc�lt, hogy mag�ra h�zza, �s �gy sz�kj�n el, de most m�g t�l korai lenne. R�ad�sul alakja miatt, val�sz�n�tlen, hogy csak �gy r�ment volna.
- Gyer�nk, mozg�s f�rgek! – kiab�lta ism�t a katona, k�zben a m�r kiny�lt cell�kat �t�tte ostor�val. Ugyanazzal, amelyikkel �ket is �tni szokt�k.
Bo fel�llt az �gyr�l. Nem kellett fel�lt�znie, csup�n egyetlen szakadt ruh�ja volt mindenkinek. Azt hordt�k mindig.

A twilek kil�pett a halv�nyan �g� l�mp�kkal megvil�g�tott folyos�ra. T�bben kint voltak m�r, valamennyi f�radtnak t�nt, ahogy mindig. P�r napja �jabb rodi�n halt meg a k�ny�rtelen munka k�zepette. Sokan nap, mint nap �gy keltek fel, hogy sejtett�k, ez lehet az utols� napjuk. �t a kegyes hal�lba… Voltak, akik �gy gondolt�k, de nem mindenki. T�bben pr�b�ltak megsz�kni is, de sikertelen�l. Ha ki is jutott a t�borb�l, elkapt�k �s kiv�gezt�k. N�ha �jabb rabszolg�kat is sz�ll�tottak a holdra. De ezek k�z�tt soha nem volt ember...
- Mindenki elindul a kij�rat fel�, aki nem �gy tesz, agyonl�v�m! Vil�gos? – kiab�lta k�m�letlen�l a p�nc�los.

Sz�tlanul, lass� menetben indultak ki a hideg �jszak�ba.
- Gyorsabban, tet� banda! – �v�lt�tte, majd figyelmeztet�leg a plafonba l�tt. Erre egy kicsit felgyorsult a sor.
Kint cs�p�s hideg fogadta �ket, a sz�l is er�sen f�jt. El�l n�gy katona �llt, majd ki�rt a m�sik kett� is.
- J�l van, most az els� csoport a b�ny�kba megy, a m�sodik csoport a kik�pz� k�zpontba j�n. A harmadik �rufelt�lt�sre. Egyel�re ennyi, lusta banda – magyar�zta a teend�ket, mintha ez teljesen egyszer�, h�tk�znapi elfoglalts�g lenne.
A b�nyaj�ratok �letvesz�lyesek voltak, vesz�lyes ragadoz�k �ltek lent. Itt t�rt�nt a legt�bb hal�leset eddig. A kik�pz�s r�sze volt a k�nz�s is. Folyamatosan k�nozt�k �ket, bel�j�k t�pl�lva a gy�l�letet, amit soha nem lehet kit�r�lni bel�l�k. Az �rufelt�lt�s, tal�n a „legk�nnyebb”. De ez sem volt h�tk�znapi term�szetesen, itt nem l�tezett k�nny� munka. Az �ruk t�bbs�ge j�kora volt, �s azt naphosszat cipelni a t�z� napon szint�n borzalmas volt. Soha nem volt meg�ll�s. Napi egyszer ettek, akkor is igen keveset. A rabszolg�kat csoportokra osztott�k, naponta felv�ltva dolgoztak. Kaon az els�ben volt, vagyis ma � is a b�ny�ba indult. Rem�lte, hogy utolj�ra.

~*~

Mik�zben a b�ny�k fel� haladtak, meg�tl�tt a twilekben a gondolat, hogy csoportosan tal�n t�bb es�ly�k lenne, de el is vetette. T�l felt�n�ek lenn�nek, �s az ilyen l�zad�sokat nagyon hamar el szokt�k fojtani, m�gpedig igen kegyetlen�l, ez�rt az ut�bbi id�ben nem is t�rt�ntek ilyenek. Azok j�rtak j�l, akiket azonnal agyonl�ttek. Akik �letben maradtak, azokat kegyetlen m�dszerekkel k�nozt�k hal�lra. �gy j�rt az is, aki sz�kni pr�b�lt. Pedig most Bo is erre k�sz�lt. Feltett sz�nd�ka volt, hogy elt�nik, �gy vagy �gy…

~*~

Mikor a j�ratokhoz �rtek az egyik katona fel�j�k fordult.
- Minden harmadik felvesz egy l�mp�t, �s hozz�juk csatlakoznak a t�bbiek. Nyom�s!
Kaonnak nem jutott l�mpa, �gy egy zabrak t�rsas�g�ban indult a j�ratokba, hozz�juk m�g egy rodi�n csatlakozott. Ilyenkor nem sokat szoktak besz�lni egym�shoz, �s a Sith-ek is tiltott�k.
A b�ny�b�l ez volt az egyetlen ismert kij�rat, ezt t�bb katona is �rizte. A rabokat el�re engedt�k, n�h�ny katona k�vette �ket.
Eszk�z�k egy kisebb �s� volt. Be�rve a sz�k j�ratokba a csoportok elszakadtak egym�st�l. Bonak pont erre volt sz�ks�ge. Pihenni nem lehetett, teh�t nem t�lthett�k az id�t azzal, hogy keresnek egy m�sik kij�ratot, h�tha m�gis van, mivel t�bb katona �rj�ratozott k�zben, �s aki nem b�ny�szta ki a sz�ks�ges mennyis�get, azt kegyetlen�l b�ntett�k. Ha ez gyakran el�fordult, kiv�gezt�k, mivel hasztalan munkaer� volt.
Kaon most megsz�l�totta t�rsait.
- Menj�nk arra! – mutatott az egyik, m�g lejjebb vezet�, sz�k j�rat fel�.
- Pont arra? De mi�rt? – k�rdezte �rtetlen�l a zabrak. Mindenki besz�lte a k�z�s nyelvet. – Ugye nem hiszed azt, hogy van valahol egy m�sik kij�rat? Egy�bk�nt is, senki nem mer�szkedik t�l m�lyre, t�l sok a ragadoz�, �s…
- El�g legyen! – szak�totta f�lbe halkan, de t�relmetlen�l a twilek. – Arra megy�nk! Van egy tervem.
- Mi? Hogy keress ott egy szabad utat? Arra ink�bb a hal�l van, nem szabad kij�rat.
- Kuss! M�g meghallj�k. Gyorsan, menj�nk, miel�tt erre j�n valaki!

Mik�zben a zabrak elindult a meredek j�rat fel�, Bo elgondolkozott, mi�rt nem jutott ez esz�be kor�bban is. Egy k�l�n�s bels� er� miatt �gy �rezte, akkor nem siker�lhetett volna, de t�rt�nni fog valami, valami, ami miatt most siker�lhet, csak j�l kel id�z�tenie, �s �gyesnek kell lennie.
A j�ratban k�l�nf�le l�nyek ny�sz�t�seit hallott�k. K�z�l�k persze nem mind volt vesz�lyes. Az �s� volt az egyetlen fegyver, amit bevethettek ellen�k.
A hangok egyre er�s�dtek.
- Biztos, hogy ez j� �tlet? – k�rdezte agg�dva a rodi�n.
- Igen! Tov�bb! – utas�totta �ket, ellentmond�st nem t�rve. – Egy�bk�nt is, nem mindegy hogy halsz meg? �gy es�lyt kapunk a t�l�l�sre, viszont ha itt maradunk…
�gy t�nt, ez meggy�zte �ket.
Egy t�gasabb j�ratba �rtek, ahol azonban egy kisebb ragadoz�ra lettek figyelmesek. A l�ny elk�peszt�en b�d�s volt, ann�l m�r csak a kin�zete volt rond�bb. Am�g a l�mpa nem vil�g�totta meg, szemei s�rg�n vil�g�tottak H�rom is volt neki. Kett� egym�s mellett, a harmadik a kett� felett, k�z�pen. N�gyk�zl�b j�rt, nem volt t�l nagy, de m�gis, igencsak vesz�lyesnek t�nt. Vaskos teste volt, �s n�gy vastag l�ba, melyeken �les k�r�m volt, a hegy�kb�l m�r most z�ld folyad�k folyt Azonnal fel�j�k vetette mag�t.

A zabrak �s a rodi�n m�r emelte is �s�j�t, hogy megpr�b�lj�k le�tni.
A zabrak �t�tt, de elv�tette, a ragadoz� r�ugrott, elvesztette egyens�ly�t, �s a f�ldre esett.
Felki�ltott.
- Szedj�tek le r�lam! – kiab�lta.
Bo ott termett �s az �s�j�val ell�kte a ragadoz�t, miel�tt az belev�shette volna k�rmeit az �ldozat�ba. A ragadoz� oldala kicsit megs�r�lt, de ez nem vett vissza harciass�g�b�l. A twilek �tl�pte az �ppen felt�p�szkod� zabrakot, �s a t�madni k�sz�l� l�ny fel� emelte �s�j�t. Az ugrott, Kaon pedig meglend�tette a „fegyver�t”, �s egy er�s, vill�mgyors mozdulattal sz�rta bele a has�ba. A l�ny felvis�tott, majd Bo leeresztette az �s�t, �s ler�gta nyel�r�l az �ldozat�t, aminek k�k v�re gyorsan sziv�rgott. Ezt m�r biztosan nem �lte t�l.
- Legk�zelebb halkabban �v�lt�zz! – Szigor�an leteremtette a zabrakot, mikor vissza�rt.
- Bocs�nat… - v�gta r� ironikusan, �s kiss� s�rt�d�tten.
Bo �gy �rezte a k�t legb�n�bb, �s leglassabb rabbal hozta �ssze a sors.
- Menj�nk tov�bb! – Ennyit mondott v�g�l, �s elk�rte a koszos zsebl�mp�t, majd els�nek indult el. T�rsai k�vett�k.
A j�ratok egyre sz�k�ltek, lassan att�l kellett tartani, hogy nem fognak elf�rni. Ekkor Bo �jabb, az el�z�h�z hasonl� l�ny f�jdalmas ny�sz�t�s�t hallotta, majd nem sokkal k�s�bb meg is l�tta azt, pontosabban l�tta azokat. Ugyanis ketten voltak. A twilek egyed�l kellett szemben�zzen vel�k, mivel a folyos� sz�k�ss�ge miatt, nem tudtak egym�s mell� �llni. A l�nyek m�r t�madtak is Kaonra. Az egyiket m�r ugr�s�nak pillanat�ban �tsz�rta. A m�sik kis h�j�n el�rte, de m�g id�ben csapott z�m�k test�re, melynek k�vetkezt�ben egy m�ly v�g�s h�z�dott a h�t�n, amib�l patakzott a v�r. Most m�g hangosabban ny�sz�tett fel, utols� erej�vel r� akarta mag�t vetni a twilekre, de � ism�t les�jtott, �s a k�vetkez� csap�s a fej�n tal�lta el a ragadoz�t.

- Tov�bb! – mondta, miut�n �tl�pett a tetemek felett.
- Nem k�ne valamit b�ny�szni is? H�tha nem siker�l kijutnunk? Akkor meg m�r tudjunk valamit felmutatni is, hiszen tudod, hogy… - mondta aggodalommal teli hangon a rodi�n.
- Csendet! – teremtette le szigor�an. - Ha akartok, b�ny�szhattok, �n nem fogok!
Ekkor valahonnan f�ny sz�r�d�tt. A l�tv�ny meglepte Kaont. Egy t�gasabb barlangra leltek, melyet szikl�b�l ki�ll� k�l�nf�le krist�lyok vil�g�tottak meg. Bo-t ez k�l�n�s �rz�ssel t�lt�tte el, felb�tor�totta, mintha a krist�lyok er�t adn�nak neki. Er�t az itt l�v� ragadoz�k ellen, mivel t�bb is volt a k�zelben. Val�sz�n�leg a krist�lyok vonzott�k �ket ide.
A rodi�n �s a zabrak arc�r�l most is csak t�m�ny f�lelem t�kr�z�d�tt.
Kaon, mivel nem volt sz�ks�ge l�mp�ra ledobta azt a f�ldre, most nem f�l k�zzel kellett harcolnia ellen�k. Viszont ez�ttal sokkal nagyobb volt a „v�laszt�k”, ami a ragadoz�kat illeti.
- K�sz�ljetek! – parancsolta, mikor egy j�kora, tal�n majdnem k�t m�teres z�m�k test� sz�rnyeteg j�tt fel�j�k. Eg�sz test�t ny�lk�s, z�ld szarup�nc�l bor�totta. K�p�n sz�ja foglalta el a legt�bb helyet. K�t szeme fekete, kezei hossz�ak voltak, ak�rcsak rajta a karmok.
Hangosan felord�tott, kinyitotta sz�j�t, amib�l t�zet ok�dott. Kaon p�r centit l�pett csak h�tra, ellenben „sz�vets�geseivel”.

Mennyi es�lye lehet h�rom �s�val felfegyverzett rabszolg�nak egy ilyen teremtm�ny ellen? Kaon �rezte, hogy ki tudja j�tszani. B�r a sz�rnyetegnek hossz� karjai vannak, �s t�zet is ok�dik, vaskos test�vel nem lehet annyira gyors, hogy k�rt tegyen benne. Lehet, hogy m�sban k�rt tenne, de �benne soha. Tov�bb� val�sz�n�tlen, hogy meg�ll�s n�lk�l tudna t�zet ok�dni.
A l�ny k�zeledett, a m�sik k�t sz�rnyeteg kisebb volt, �s jelen pillanatban nem indultak meg fel�j�k, tal�n �k is tartottak valamennyire a t�zok�d�t�l, ami m�r majdnem a twilekhez �rt. Hallotta amint „t�rsai” tov�bbi m�tereket h�tr�lnak. Egy kicsit bosszantotta is a dolog.
Kaon a krist�lyoknak h�la meg�rezte, hogy a k�zeled� l�ny, ami m�r el�g k�zel volt hozz�, t�zet ok�dni k�sz�l, �gy idej�ben ugrott f�lre. A zabrakot �s a rodi�nt pedig m�r nem �rte el a l�ng. A sz�rny d�h�sen felord�tott, most a k�t gy�v�t szemelte ki, akik szinte remegtek, alig tudt�k megemelni az �s�t. Kaon felt�p�szkodott, �s fegyver�vel hatalmasat s�jtott a sz�rny h�ta fel�, de szinte meg sem �rezte az �t�st, d�h�sen lend�tett egyet a hossz� fark�val. Bo felugrott, �gy nem tal�lta el. Megfordult, mire Bo h�tr�lni kezdett, ekkor azonban megindult a m�sik k�t l�ny is fel�. Kaon most el�sz�r �rezte, hogy kiss� szorult helyzetbe ker�lt. Ha azok ott csin�ln�nak is valamit…

Bo megpr�b�lta mag�ba sz�vni a krist�lyokb�l �raml� k�l�n�s er�t. Eddig fogalma sem volt r�la, hogy ez lehets�ges. Nem �rtette, hogyan k�pes arra, hogy szinte meg�rezze ellenfele soron k�vetkez� t�mad�s�t.
A l�ny ism�t t�zet ok�dott, minek k�vetkezt�ben a twilek h�tr�bb l�pett. M�g �pp idej�ben figyelt fel arra, hogy az egyik sz�rnyeteg a l�b�ra t�madt volna, hogy belem�lyessze k�rm�t. Egy gyors lend�t�ssel sz�rta az �s�t a fej�be, majd h�zta is ki, mivel a nagyobbik bestia ism�t t�madni k�sz�lt. �pp les�jtott volna karj�val a twilekre, amikor � vill�mgyorsan el�re bukfencezett, �s amint fel�llt az �s�t a sz�rny egyik szem�be d�fte. Az felord�tott, minden eddigin�l hangosabban. Bo kih�zta a nyelet, majd m�g miel�tt a l�ny les�jthatott volna, ez�ttal h�trabukfencezett. A bestia egyik szeme hely�n csup�n t�tong� lyuk maradt, melyb�l folyamatosan �ml�tt a v�r.
F�jdalmas ord�toz�sa arra engedett k�vetkeztetni, hogy ez�ttal m�g d�h�sebb lett. K�zben l�tta, hogy a m�sik kisebb sz�rny is lassan el�ri. Egy ilyen hatalmas bestia ut�n, ez m�r gyerekj�t�knak sz�m�tott, b�r nem szabadott, hogy elb�zza mag�t, m�g nem gy�zte le.
A kisebb l�nyt az el�bbihez hasonl�an, vill�mgyorsan m�sz�rolta le. M�r csak egy ellenfele volt. Egy az egy ellen, �s kett� b�m�szkod� a t�loldalon…

A teremtm�ny ism�t t�zet ok�dott, majd ez�ttal sz�tt�rt karokkal, szinte futva megindult Kaon fel�. A twilek ugyanazt tette, amit az el�bb, egy el�re bukfenccel indult a t�mad� fel�, aki viszont tanulhatott az el�z�kb�l, az �ppen fel�ll� Bo fel� csapott, Kaon most nem volt el�g gyors, �pphogy csak kiv�dte a hal�lt jelent� t�mad�st. A sz�rny mindk�t kez�vel megmarkolta az �s�t. A twilek h�tral�pett, �s pr�b�lta kit�pni t�lm�retezett ellenfele karmai k�z�l fegyver�t, az viszont ell�kte Kaont. Ism�t felord�tott, majd kett�t�rte az �s�t, �s megindult az �ppen felt�p�szkod� �ldozata fel�.
Bo m�g id�ben �llt fel, �gy el tudott futni a bestia �s a sz�j�b�l ki�raml� t�z el�l is. Lassan ”t�rsaihoz” �rt…
- Az �s�t! Adj�tok ide! – kiab�lta. �gy t�nt, hogy ezt v�gre meghallott�k, �s m�r dobta is mindkett�. A twilek k�nnyed�n elkapta �ket. Ideje volt pontot tenni a k�zdelem v�g�re.
A l�ny indult meg fel� ism�t. Meg kellett t�vesztenie valahogy…
Ism�t el�re bukfencezett, de ez�ttal a terv nem ugyanaz volt, csak t�mad�j�t akarta megt�veszteni, a sz�rny m�r csapni is akart, de Bo t�l messze volt ahhoz, hogy a teremtm�ny el�rje. Kaon fel�llt, majd egyik �t�j�vel a sz�rny egyik kez�re csapott, az ism�t meg akarta markolni azt, de ez�ttal a twilek id�ben elh�zta, majd a m�sikkal t�madott, eltal�lva a m�sik kez�t, de k�rt abban sem tett. Annyit viszont el�rt vele, hogy a l�ny feld�h�d�tt, �s esztelen�l igyekezett fel�. Ism�t sz�ks�ge volt minden gyorsas�g�ra, ha hib�t v�t, meghal. H�tr�lni kezdett, a teremtm�ny pedig futott fel�, nem �rdekelte semmi, csak hogy kiszemelt �ldozat�ba m�lyeszthesse karmait. Eszeveszetten csapkodott, a twilek ekkor felemelte az egyik �s�t, �s a l�ny m�sik szem�t c�lozta meg vele. Az pedig m�r nem ker�lhette el. Kaon kiv�l� er�vel, �s gyorsas�ggal haj�totta fel� a fegyvert, �s az c�lt tal�lt. Hangosan fel�v�lt�tt, imm�ron semmit sem l�tott…

M�r csak v�geznie kellett vele valahogy. Sok es�lye az �s�val nem volt, a test�t mindenhol szarup�nc�l bor�totta, de m�r tudta, mit fog tenni. A l�ny �v�lt�z�tt, nem l�tott… igen… ha pedig �v�lt�zik, nyitva van a sz�ja, �szrev�tlen�l v�gez vele.
A d�h�ng� l�ny fel� futott, felemelte a m�sik �s�t, a l�ny k�zel�be �rve, t�k�letes pontoss�ggal c�lozta meg a sz�j�reg�t. Hatalmas er�vel d�fte bele az �s�t. A d�g tomp�n felord�tott…
H�tul a zabrak �s a rodi�n elsz�rny�lk�dve n�zt�k v�gig a jelenetet, amint a twilek v�gez a besti�val, ami val�sz�n�leg csak az�rt maradt alul, mert nem a t�bbi rabbal tal�lkozott, hanem pont Kaon Bo-val.
Nem sokkal k�s�bb a twilek odal�pett „t�rsaihoz”.
- K�sz�n�m az �s�t… - ennyit mondott csak komoran, �s odadobta a v�res eszk�zt a zabrak l�ba el�.
- Most hogyan tov�bb? – k�rdezte k�v�ncsian a rodi�n.
Kaon h�tat ford�tott nekik, majd ism�t a tetem fel� l�pett. Tudta, hogy �k csak h�tr�ltatn�k, csak � sz�khet meg.
Lehajolt, �s felvette a m�sik �s�t…

~*~

Kicsivel k�s�bb Bo megindult visszafel� a j�ratokban, imm�ron egyed�l, �s�val, �s l�mp�val a kez�ben. Miel�tt elindult volna elrakott p�r krist�lyt, ez er�t adott neki a tov�bbiakban is.
Fel�rve az egyik feljebb l�v� j�ratba kett�, �ppen j�r�r�z� katon�t l�tott, g�pfegyverekkel felszerelkezve. Jobb lenne, ha csak egyed�l lenne, nem szabad id�t hagynia, hogy riassz�k a t�rsaikat. A fegyvereik mellett, �k is l�mp�val vil�g�tott�k be a ter�letet.
Kaon halkan lopakodott m�g�j�k, nem lacafac�zott, azonnal felemelte az �s�t, �s les�jtott a figyelmetlen katon�ra, aki holtan rogyott �ssze. T�rsa viszont azonnal a fegyver�hez kapott.
- �llj! – r�szegezte a fegyvert, m�r t�zelt volna, de Bo a m�r j�l begyakorolt bukfenccel elker�lte a l�v�seket, eldobva az �s�t, felkapta a f�ldr�l a halott katona g�pfegyver�t. A p�nc�los id�k�zben h�tr�lt, �s folyamatosan t�zelt, �gy tett a twilek is. � gyorsabb volt, �s pontosabb… T�bbsz�r is telibe tal�lta. Sietnie kellett, mert val�sz�n�leg a t�rsaik meghallott�k a l�v�seket, �s mindegyik�k ellen nem lesz es�lye. Megfogta h�t az egyik holttestet a l�bain�l, �s elkezdte h�zni, egyenesen oda, ahonnan felj�tt. M�r hallotta a kiab�l�sokat. Pillanatokon bel�l ide�rnek.
A krist�lybarlangig h�zta a testet, �tl�pve a zabrak �s a rodi�n tetem�t.
Valahogy mag�ra kellett �ltenie a katona p�nc�lj�t. Nem fog rendesen r�menni, mert ha m�g a m�ret nagyj�b�l egyezik is, a feje miatt nem tudja rendesen mag�ra h�zni.
De legal�bb m�r volt rendes fegyvere is. Elk�pzelhet�, hogy a katon�k le fognak j�nni ide is… nem lesz k�nny� kijutnia.
Elkezdte leszedni a p�nc�lt a katon�r�l. Egy fiatal f�rfi volt az �ldozat, m�r l�thatta a mocskos arc�t is. K�ny�rtelen, gyilkos faj. Miattunk t�rt�nt minden.
Elhat�rozta, hogy egy r�st fog kiv�gni a fejet bor�t� p�nc�lr�sz h�tulj�n, hogy kif�rjen a fej�r�l lel�g� lekku is. Arra kell majd figyelni, hogy lehet�leg csak el�lr�l l�ss�k meg.
Mindezt az egyik itt maradt �s� seg�ts�g�vel tette meg.

Nem volt egyszer� felvenni a p�nc�lt, f�leg mikor a feje ker�lt sorra, de v�g�l hosszas munk�val siker�lt, b�r kiss� komikusan n�zett ki a h�tul kil�g� lekku. Roppant k�nyelmetlen is volt, de sz�ks�ges a tervhez. L�mp�val �s oldal�n egy g�pfegyverrel megindult ism�t felfel�. M�g j�, hogy elsaj�t�totta a k�z�s nyelvet. F�l�ton m�r hallotta a katon�k d�h�dt, k�ny�rtelen kiab�l�sait.
- Mindenki ide! Gyer�nk, mocskos banda! Ez�rt fizetni fogtok! M�g nincs mindenki itt!
Ekkor m�s valaki sz�lalt fel.
- Tal�ltam tov�bbi k�t rabot, m�g keress�k a t�bbit!
- Mindent vizsg�ljanak �t! Az utols� zugot is!
Mik�zben tov�bb ment felfel�, hallotta, hogy valaki k�zeledik fel�. Hamarosan meg is l�tta. Nem meglep�en egy katona j�tt vele szemben.
- Volt valami ott lent? – k�rdezte, mikor megl�tta Bo-t.
- Nem! – hazudta.
- Rendben, �n �gysem sz�vesen mer�szkedtem volna le oda.
H�t persze, hogy nem... gy�va n�ps�g. Csak a sz�juk nagy – gondolta Kaon. A katona megfordult, Bo m�g�tte haladt.
Mikor fel�rtek m�r t�bb p�nc�los is felt�nt. Innent�l lesz kock�zatosabb.
- Tal�ltak valamit? – k�rdezte t�l�k egy m�sik egys�ges.
- Lent nem volt senki – felelte Bo. Kaon megpr�b�lt annyira a fal el� �llni, hogy ne l�thass�k meg h�tulr�l.
- Nem �rdekel, akkor is meg kell tal�lni a b�n�st, vagy b�n�s�ket! – kiab�lta. – Hab�r lehet, hogy az m�r itt van k�zt�k… - a rabok fel� fordult. – Legsz�vesebben mindet agyonl�n�m.
- �n k�r�ln�zek fent m�g egyszer – „aj�nlotta” fel a twilek.
- Vannak fent elegen! M�g egyszer lemegy�nk… magam akarom l�tni, hogy nincs lent semmi! – adta ki hat�rozottan az utas�t�st. – Maguk itt maradnak �s vigy�znak a cs�csel�kekre! Egy sem sz�khet meg! – mondta majd n�h�ny t�rs�val elindult ism�t arra, ahonnan �k felj�ttek. Kaon most m�g jobban a falhoz simult, nehogy valamelyik v�letlen�l is megl�thassa, hogy � az, akit keresnek. Most el�sz�r mer�lt fel benne a kudarc gondolata. De nem szabadott feladnia, siker�lni fog, siker�lnie kell. �rezte. Csak igaz�n akarnia kell. De hogyan? Most nem indulhat csak �gy fel… �s ott is t�bben vannak, val�sz�n�leg m�r az eg�sz b�zist riasztott�k. Valakinek fel fog t�nni a kil�g� lekkuja. H�rman maradtak itt a rabokkal. M�r egyikn�l sem volt �s�, �s semmilyen m�s eszk�z sem. R�ad�sul akkor m�g egy aggaszt� dolog esz�be jutott… ha le�rnek, �szre fogj�k venni a k�t holtestet, tov�bb� a sz�rnyek tetem�t. Ezzel m�g nem is lenne akkora gond, de � azt mondta, hogy nem volt lent semmi. Az pedig nem volt �ppen semminek nevezhet�, nem is besz�lve a m�sik katona holttest�r�l.

Az �r�k tov�bbra is er�teljesen p�szt�zt�k a r�m�lt �s s�padt rabokat. � �llt legh�tul, tal�n lopakodva felindulhat. A lassan, a fal mellett araszolva, �gy is tett. Egy-k�t rab r�pillantott, de szerencs�j�re a m�sik k�t katona tov�bbra sem n�zett fel�je. Ki�rt a l�t�t�vols�gukb�l.
Feljebb �rve tov�bbi katon�kat l�tott meg, imm�ron f�ny sz�r�d�tt a j�ratokba, teh�t k�zel volt a felsz�nhez.
- H�nyan hi�nyoznak m�g? – k�rdezte t�le egy katona. – Fent m�r senkit sem tal�ltunk.
- Mindenki megvan. Az�rt k�ldtek, hogy sz�ljak, mindenki menjen le! – hazudta hat�rozottan.
�gy t�nt, a p�nc�los kicsit csod�lkozott, de v�g�l b�lintott. Kaon a falhoz simult, k�zben a katona elindult lefel�, tov�bbi n�h�ny t�rs�val. Az egyik kicsit gyan�san m�regette, m�g j�, hogy nem l�tta az arckifejez�s�t, tal�n �szrevette volna, hogy titkol valamit.
Kaon is megindult, �s egy darabig k�vette is �ket, nehogy felt�nj�n nekik, hogy � nem j�n ut�nuk, de v�g�l vill�mgyorsan sarkon fordult.
Fel�rve a b�ny�b�l, fell�legzett. M�r d�l is lehetett. M�g nem laz�thatott, hiszen valahogy haj�hoz kellett jutnia.
Elindult h�t el�re. Alighogy elindult h�rom katona futott fel�.

- �llj! Fel a kezekkel! – kiab�lt�k. Kaonban a veres�g �rz�se lett �rr�. H�t, ennyi volt.
H�tulr�l is fel�rt n�h�ny katona, �s szint�n r�szegezt�k a fegyver�ket. Nem maradt m�s v�laszt�sa, eldobta a fegyvert, let�rdelt, �s feltette mindk�t kez�t.
M�r k�sz�lt r�, hogy pillanatokon bel�l agyonl�vik, itt helyben, ekkor azonban az el�l �ll� katon�k sora megny�lt, k�z�l�k pedig egy fekete csukly�s alak l�pett ki. Bo nem l�tta az arc�t, az oldal�n hordott valami kis, henger alak� t�rgyat. Nem tudta, mi lehet. De annyi biztos volt, hogy a katon�k felett �llhat, mert gyorsan eltett�k a fegyver�ket, �s tisztelegtek neki.
Belegondolt, hogy most tal�n m�g lehetne es�lye, de v�g�l elvetette. Hiszen tudta, v�ge… nincs t�bb lehet�s�g. De vajon ki lehet ez a fekete csukly�s alak? Elindult fel�, amint k�zelebb �rt hozz�, egyben a hal�l k�zels�g�t is meg�rezte. Mikor oda�rt hozz�, megpr�b�lta kivenni az arc�t, de nem l�tta rendesen, csup�n az �ll�t.
- Sz�val, te lenn�l az?! – sz�lalt meg s�t�t hangon…
A katon�k ekkor ism�t a twilekre szegezt�k a fegyver�ket, de a k�penyes intett, hogy eressz�k le.
- �llj fel! – utas�totta. A twilek �gy is tett. Lassan, elkeseredetten fel�llt. M�g mindig f�jt neki a kudarc, pedig olyan j�l indult… Val�sz�n�leg id�k�zben �rtes�tett�k a fentieket, hogy megvan, ki a b�n�s.
- Katon�k! Elvonulni! – adta ki a parancsot, ellentmond�st nem t�rve. M�ly hangja kis h�j�n Boban is f�lelmet keltett, de neki m�r nem volt mit�l f�lnie, hisz tudta, mi v�r r�. M�g ha kegyelmet k�n�ln�nak is neki, � nem lesz t�bb� rabszolga, ink�bb �lj�k meg.
A p�nc�losok sz� n�lk�l k�vett�k a parancsot.
- Magam szeretn�k foglalkozni a twilekkel… - tette hozz� a csukly�s.