5. fejezet (1. r�sz)

Idwal m�g j�szer�vel el sem csendesedett, amikor betoppantak Malaz�r �r�k. A halottat megpillantva mindk�t �rn� els�padt, �m Godrik �r a t�bbieket vette szem�gyre.
- Hol van Soladra? - k�rdezte.
- Mi t�rt�nt? - morogta v�szj�sl�an Malaz�r is.
- A kisasszony j�l van - sietett megnyugtatni �ket Nual. - Ciaran gr�ffal t�vozott az im�nt. Nem tal�lkoztatok v�l�k?
- Nem - r�zta meg a fej�t Godrik. - De mondd h�t, mi t�rt�nt? S mi volt az izeneteddel, melyet e fi�val k�ldt�l? - intett fej�vel h�tra, a meglapul� szolgaleg�ny fel�.
- Elmondok mindent, uraim, sz�pen, sorj�ban - intette �ket t�relemre Nual, �s hozz�kezdett.
Mondand�j�t imitt-amott kieg�sz�tette Zadon �r �s Philip atya, s n�ha-n�ha belekotyogtak a t�bbiek is, de csak halkan, csak �vatosan, mert a szem�ld�k�t egyre jobban �sszevon� Malaz�r �r �s az egyre komorabb arc�v� v�l� Godrik �r f�lelmet keltett benn�k. E nagyurak nem v�dtelen, hossz�haj� le�nyz�k voltak, mint Soladra, e nagyurak haragj�t mag�ra vonni b�rkinek is nemcsak ostoba cselekedet lett volna, hanem hihetetlen�l veszedelmes is. Most tudatosult csak benn�k, kinek a l�ny�t, keresztl�ny�t akart�k m�gly�ra vetni az im�nt, s el�bbeni tetteiket, szavaikat felejtend� Idwalt feket�tett�k. Olyannyira, hogy az eddig n�ma csendben �ll� Rowena �rn� meg is jegyezte:
- Ha ti annyira p�rtolt�tok Soladr�t, Nual �r mi�rt szalajtotta leg�ny�t segedelem�rt?
Feleletet nem kapott, de Weylin �s Brogan l�tsz�lag �szrev�tlen�l elt�vozott, a t�bbiek pedig j�nak l�tt�k, ha a tov�bbiakban ink�bb hallgatnak.
Nual �r - becs�let�re legyen mondva - igyekezett t�rgyilagos �s l�nyegret�r� maradni, s nem is szapor�totta feleslegesen a sz�t.
- ... Ciaran gr�f pedig el�kapta a saj�t t�r�t, �s Idwal lovag sz�v�be v�gta. Azt�n l�tva, hogy t�bb veszedelem nem fenyeget, elment a kisasszonnyal egy�tt. Csod�lom is, hogy elker�lt�tek egym�st, hiszen csak egy minut�val el�bb t�vozott, mint ahogy �rkeztetek ti - fejezte be.
Szavait eleinte csend fogadta, azt�n Rowena �rn� sz�lalt meg el�sz�r:
- Ciaran m�g nem gr�f - mondta halkan.
- Atyja hal�l�val az lesz - v�laszolta ugyanoly cs�ndesen Godrik �r.
- Cselekedetei �ltal m�ris az - jegyezte meg Malaz�r �r.
- Idwalt fel kell ravatalozni. - Helga �rn� tiszt�n cseng� hangj�ra mindenki felkapta a fej�t.
- Mit besz�lsz? - csod�lkozott r� Malaz�r.
- Itt nem maradhat.
- T�n szem�tdombra...! - fakadt ki indulatosan Godrik, de Helga tiszta szemekkel n�zett r�.
- Tan�tv�nyunk volt - mondta, s Godrikban benne rekedt a folytat�s. - Az elhunytak�rt j�tt�nk im�dkozni. Tisztess�ggel tegy�k azt.
A k�t �r �sszen�zett. Eltelt t�n k�t pillanat is, mire intettek az ifjabb nemeseknek. Azok k�z�l n�gyen gyorsan meg is ragadt�k a tetemet, s Philip atya vezet�s�vel becipelt�k a f�haj�ba. Az olt�rra tett�k fel, s egy r�gi, �cska pal�st is ker�lt r� szemfed�nek. Tudt�k, a mise v�g�re kopors� is akad.
- Tess�k, uram! - ny�jtott �t egy t�rt Malaz�rnak az egyik ifj�. - Ciaran gr�f t�re.
- K�sz�n�m - vette �t Malaz�r, mintha mi sem lenne ann�l term�szetesebb, hogy leend� veje sz�thagyott, v�res gyilokjait neki adj�k �t. De nem is igen lett volna id� m�st mondania, hiszen elkezd�d�tt a mise.
T�rt�nt, ami t�rt�nt, a latin nyelv� szertart�s z�kken�mentesen zajlott le: Philip aty�t a t�bb �vtizedes rutin �tseg�tette mindenen. Tal�n csak az �h�tat hi�nyzott, tal�n csak a gy�sz, mert a mise ut�n mindenki olyan gyorsan hagyta el a k�poln�t, ahogy csak tudta. Nem maradt ott m�g Philip atya sem, m�g Nual �r sem, csak Malaz�r, Godrik, Rowena �s Helga.
Helga m�g mindig az �sszekulcsolt kez�re t�masztotta a fej�t, mintha im�dkozna, de a t�bbiek tudt�k, hogy gondolkodik.
- Menn�nk kellene - kock�ztatta meg egy id� ut�n Godrik.
Helga nem tett �gy, mintha nem tudn�, els�sorban neki sz�l ez. H�l�s volt a t�bbiek eddigi tapintat��rt is.
- Menjetek csak - felelte. - �n m�g maradok.
- Mi v�gre?
- Gondolkodom - s�hajtott az �rn�, s v�gre felemelte a fej�t a kez�r�l. - Gondolkodom.
- Mir�l gondolkodol? - k�rdezte Godrik, de csak az�rt, hogy sz�ljon, hiszen mindny�jan tudt�k, mir�l gondolkodik.
- Ama sebeket nem egy egyszer� �llat ejtette Ul�n - jelentette ki n�mi haboz�s ut�n Helga, s hogy senki sem sz�lt r�, hozz�tette: - D�mon volt.
- Lehet - b�lintott megfontoltan Malaz�r. Az arc�n egy izom megfesz�lt. - Na �s?
Helga nehezen form�lta a szavakat.
- Nem tudom, mit higgyek - mondta v�g�l halkan.
- Nincs mit gondolkodni err�l - d�rm�gte Malaz�r, de nem n�zett a nej�re. - Ciaran t�rt�nete igaznak hangzik.
- Az�rt, mert Soladr�t v�di - rebegte a n�.
- Az�rt - hagyta r� a f�rfi.
- Nek�nk... nem szabad magunk fel� n�zni - mondta Helga, s hogy Malaz�r fel� kapta a tekintet�t, l�thatta, hogy az asszonynak m�g az ajka is v�rtelen. - Ki kell der�ten�nk az igazs�got.
- Mi�rt? - k�rdezte Malaz�r kem�nyen.
- Mert �rz�k vagyunk.
- S mert �rz�k vagyunk, k�telkedn�nk kellene �nmagunkban?
- Nem �nmagunkban... Soladr�ban.
- Az ugyanaz! - csattant fel Malaz�r. - Soladra a l�nyom. V�r a v�remb�l, h�s a h�somb�l. Magamban k�telkedn�k, ha k�telkedn�k benne.
- � is csak... ember - n�zett r� Helga, s h�feh�r arc�n m�g a finom szepl�k is els�padtak. - V�tkezhetett � is. Hib�zhatott...
- V�tek? - horkant fel Malaz�r d�h�sen. - Hiba? Tudod, mi lenne Soladr�val, ha b�n�snek bizonyulna?
Helga nem is v�laszolt, csak megborzongott.
- Nem - jelentette ki hat�rozottan a f�rfi. - Vegy�k le ink�bb v�llamr�l az �rz�i terhet, de �n ezt akkor sem n�zn�m t�tlen�l, ha Soladra val�ban b�n�s lenne.
- Malaz�r...! Eldobn�d magadt�l a felel�ss�get?
- Ink�bb, mint a gyermekem �let�t!
- Nem biztos, hogy... Nem biztos, hogy Soladra lenne a b�n�s. Meg kellene n�zn�nk...
- Nem. - Malaz�r kijelent�se megfellebbezhetetlennek t�nt.
- Mi�rt? – ki�ltotta k�ts�gbeesetten Helga.
- Mert a sz�vem tudja az igazs�got.
Helga nem sz�lt, csak elgy�t�rten fels�hajtott �s lehajtotta a fej�t.
- Tal�n… - sz�lalt meg Rowena habozva -, tal�n �n megtehetn�m. – S hogy mindenki re� n�zett, kiss� biztosabban folytatta: - Magam is szeretem Soladr�t, mint �des l�nyomat, de m�giscsak t�volabb �llok t�le, mint ti.
- �gy van – b�lintott Godrik. – S ez r�m is igaz. Ha mi j�rn�nk ut�na, az olyb� lenne, mintha ti magatok tenn�tek ugyanezt.
Helga habozva pillantott fel Malaz�rra, de a f�rfi makacsul a padl�ra meredt.
- J�l van… - lehelte az asszony egy par�nyi s�haj k�s�ret�ben. – Tegy�tek azt, amit helyesnek v�ltek.
Rowena b�lintott, majd maga is s�hajtott egyet. S mintha ez a s�haj k�rbej�rta volna a kis k�poln�t, megremegtette a leveg�t. Mintha k�pek elevenedtek volna meg el�tt�k, alakok, kik nemr�giben j�rtak itt, besz�ltek vagy cselekedtek, de oly gyors egym�sut�nban, mintha vihar f�tta volna el �ket, s a feldereng� k�pekb�l nem maradt t�bb, mint bizonytalan l�tom�s.
Godrik a gyerty�k fel� intett, s azok l�ngja fellobbant egy pillanatra. De a pillanat alatt ugyan�gy felvillantak az im�nt l�tott alakok, mint Rowena s�haj�ra, s vill�mcsap�sk�nt ugyan�gy eleny�sztek, miel�tt b�rki is ut�nuk kaphatott volna.
- Val�ban volt itt egy d�mon – jelentette ki Godrik.
- De nem Soladr�hoz tartozott – eg�sz�tette ki Rowena.
- B�r v�dte �t, k�tszer is.
- Idwal ellen�ben.
- De nem Soladr�hoz tartozott.
- Nem Soladr�hoz tartozott – er�s�tette meg Rowena.
Helga v�gre leveg�t vett. Egyik l�b�t kiss� el�r�bb tolta, s megism�tl�d�tt az im�nti jelenet: alakok villantak fel, mintha porfelh�k lettek volna, �m miel�tt �szlelni lehetett volna �ket, eleny�sztek.
- Nem Soladr�hoz tartozott – ism�telte meg � is felder�lve. – Hallod ezt, Malaz�r? Soladra �rtatlan: nem � usz�totta Idwalra azt a pokolfatty�t! �rtatlan! N�zd meg!
- Tudom – b�lintott Malaz�r v�gre a feles�g�re n�zve. Senki sem vette �szre, hogy csak most engedi ki az eddig �k�lbe szor�tott kez�t.
- N�zd meg!
- Nem – r�zta meg a fej�t.
- Nem akarod l�tni, hogy…? – nyaggatta Godrik is, de Malaz�r ism�t csak nemet intett.
- Nincs sz�ks�gem r�. – Halv�nyon elmosolyodott, majd �t�lelte a hitvese v�ll�t. – Gyertek, menj�nk, keress�k meg szeg�ny gyereket! Biztosan hal�lra van r�m�lve.
A t�bbiek egyet�rtettek vele, s megk�nnyebb�lt sz�vvel sietve hagyt�k el a rossz eml�k� helyet.
T�n ez�rt nem vett�k �szre, hogy a szenteltv�ztart�ban feket�v� v�lt a v�z, a leveg�be dohos szag keveredett, a gyerty�k f�nye elhalv�nyodott, s a k�polna sima padl�ja megr�csk�s�d�tt.
Mert az �rz�k ugyan azt kikutatt�k a nyomokb�l, hogy Idwalra nem Soladra usz�totta azt a d�mont, de m�s egyebet semmit sem kutattak ki. Be�rt�k a f�ligazs�ggal, mert… emberek voltak �k is.
*
De h�t akkor kihez tartozott ama d�mon?