B-612

D�r�mb�lve hull�mzottak a teheraut� oldal�n a sz�lfoszl�nyok.
A busz ablak�b�l figyeltem kavarg� szemeimmel. F�lig �r�lt, f�lig abnorm�lis. F�lig ember, f�lig semmi. F�lig savas es�, f�lig �ber �jszaka. Vagyok.
Akkor a ponyv�t tart� k�gy� letekeredett a teheraut� oldal�r�l, s el�m magasodott sz�rk�s sz�vet test�vel.
- Leszel a bar�tom? - k�rdeztem.
- A bar�tod…? - sziszegve kacagott. - �sssszekeverssz valakivel.
- Sz�ks�gem van egy bar�tra, aki b�rmikor k�pes meg�lni. Aki mellett szabadon d�nthetek, �lek-e vagy �julok. Bele a vakvil�gba. Aki nem s�r �rtem, mert nincs sz�ve.
- Sssz�ve, sssz�ve… - ism�telgette, �s d�h�dten �rv�nyl� nyugalommal n�zett a szemembe. - M�risz a bar�tod vagyok. Moszt r�gt�n akarssz sszabadon d�nteni?
Lehunytam a szemem. �gy nem l�tezett a k�gy�. De az �jsz�l�tt, haldokl� bar�ts�g fojtogatott minden k�t�d�st mell�z� tisztas�g�val.
Kinyitottam a szemem. A sz�rke test �jb�l val�s�gg� pr�selte mag�t el�ttem.
- Nem.
- Nem… - � sosem pislogott. Eg�sz �let�ben egyszer sem. Tudtam r�la, m�r mikor megl�ttam.
- F�jni fog?
- Cak amennyire egy szoszemvolt bar�t elvesszt�sze f�jhat.
- Ett�l tartottam. A lehet� legrosszabb.
- M�r nem isz kellek akkor? - Hipnotiz�l� l�nye s�rtetten t�ncolt el�ttem.
- Dehogynem! - ki�ltottam fel. - A bar�tom vagy.
- A bar�tom vagy… - ism�telte lust�n forg� nyelvvel. – Vagy… vagy… vagy. – Azt�n csak n�zett. Sok�ig. Megismerkedt�nk egym�s pusztas�got t�kr�z� szem�vel.
- A d�nt�s pillanata el�tti pillanatban tal�lkozunk - b�cs�ztam el.