Sz�d�let

Kavargott. Nem csak a gyomra, a lelke is. M�r �r�k �ta �cs�rg�tt egy m�lladoz� k�l�pcs�n a Duna-parton, a Szabads�g-h�d mellett, s egyre n�tt k�r�l�tte az �res s�r�s�vegek sz�ma, amelyeket bontatlan �llapotban egy cs�kos nejlonszatyorb�l h�zott el� sorban. Mintha sosem akarn�nak elfogyni.

Megmagyar�zhatatlan �rz�s�rv�nyek font�k gy�r�be. Egyik k�l�n�sen furcsa pillanat�ban azon vette �szre mag�t, hogy az �res �vegeket sorba rendezi, �s az utca szintj�t�l kezdve minden l�pcs�fokra helyez egyet, szigor�an �gyelve arra, nehogy b�rmelyik is kil�gjon a sorb�l.

�szinte tisztelettel g�rnyedt �jra �s �jra el�re, mintha csak az �vegek el�tt b�kolna, s �h�tattal igazgatta d�lceg vigy�zz�ll�sba �ket. V�g�l m�r csak h�rom l�pcs�fok maradt �resen a v�z szintj�ig.

Akkor kom�tosan le�lt �s bontogatni kezdett egy �jabb �veget.

H�ta m�g�tt k�r�rvend� nevet�s �s g�nyosan odavetett szavak hangoztak fel.

Nem t�r�d�tt vel�k. Tudta, hogy bolondnak n�zik, �s mosolyogva �lvezte ezt a megtiszteltet�st.

A nevet�s csak nem maradt abba, s�t mintha k�zeledett volna.

Eh, nem �rtenek ezek semmit. Fiatalok. Igaz, � is az. De ugyan, mi v�gre. Mi v�gre, mi v�gre…

Mikor m�r k�zvetlen�l a h�ta m�g�l hallotta a hangokat, hirtelen jeges r�m�let hurkolta vasujjait a sz�v�re.

Az �vegek miatt j�ttek. Fel akarj�k bor�tani az �vegeket. Esetleg csak a legfels�t akarj�k megp�ccinteni tornacip�j�k hegy�vel, hogy domin�k�nt omoljon az eg�sz sor a v�zbe.

Hogy a gaztettet megakad�lyozza, imbolyogva felugrott.

Egy pillanatra megr�szeg�tette am�gy sem j�zan elm�j�t a sz�d�l�s csod�ja, ahogy a f�k, a f�nyek, a h�d, a terek �s az id� mind forogni kezdett, �j sz�nekbe �s form�kba �lt�ztetve a v�rost.
Csak egy pillanat volt, de �sszeakadt t�le a nyelve, �s megzavarodva pillantott az el�tte �csorg� band�ra.

- Sr�cok, hagyj�tok az �vegeimet – mondta nekik v�g�l olyan meghat�an komolyan �s �nnep�lyesen, a sz�d�l�s pillanata ir�nt �rzett minden leny�g�z�tts�g�t beles�r�tve ebbe a n�h�ny sz�ba, hogy a r�h�g� tin�dzsereknek ajkukra fagytak az el�re eltervelt megsz�gyen�t� szavak, s ink�bb vonakodva h�tat ford�tottak, �s elkullogtak. M�r az �r�ltekkel sem lehet po�nkodni, m�r a bolondoknak is elment az esze…

A hangok elhalkultak, � azonban tov�bbra is ott maradt �llva, a sz�rk�letbe dermedve.

Azon gondolkozott, vajon �lland�v� lehet-e var�zsolni a sz�d�letet, vajon nem lankadna-e az �lm�ny ereje n�h�ny percnyi forg�s ut�n.
V�g�l v�llat vont, megfordult, �s lassan �jra a l�pcs�re ereszkedett.

Hogy is lehetne b�rmi �lland� a v�ltoz�s kor�ban?

Megivott m�g egy �veg s�rt, �s az �res �veget - imm�r kiss� kelletlen�l – pontosan a sorba helyezte.

Id�k�zben teljesen bes�t�tedett. A holdf�ny eml�kk�peket vet�tett neki a Duna viz�re. Furcsa eml�keket egy tal�n sosem volt m�ltb�l, de eg�szen bizonyosan nem az � m�ltj�b�l.

Boldogs�got l�tott. Kerget�z�, majd �r�mm�morban egyes�l� ez�stf�nyeket, egy el�sz� olajfolt tetej�n megvillan� h�lak�nnyeket, amiket � sosem s�rt, �s egy motorcs�nak berreg�s�ben felfedezett valami halv�nyan ismer�s �letteli kacag�st.

Elbor�totta az id�tlens�g �rz�se. Ler�zhatatlanul, mint valami s�lyos takar�, amely j�t�kony meleg�vel �lnokul fojtogatja az embert.

F�lelmetes volt.

A Duna vize kavargott, fel-fel csapott a l�pcs�re, apr� tajt�kcseppeket z�d�tott r�. Tal�n csak a sz�l miatt t�rt�nt az eg�sz, � m�gis eg�sz bizonyosan �rezte, hogy a Duna lek�pte �t.

A legundor�t�bb, legelviselhetetlenebb m�don: saj�t nyomor�s�g�nak �ntudat�val.

Sietve bontotta meg az utols� el�tti �veg s�rt. Most m�r k�v�nta, hogy min�l el�bb v�ge legyen.

A sz�l �ssze-vissza futk�rozott k�r�l�tte, majd fiatal n� k�p�ben megkopogtatta a v�ll�t, �s le�lt mell� a hideg k�re.

- M�g felf�zol nekem – mormolta oda sem n�zve. – Azt�n fizethetem az orvost.

A n� felkacagott.

- Hisz sosem volt�l m�lt� hozz�m annyira, hogy b�rmit is kifizethess nekem. M�g egy k�v�ra sem h�vt�l meg soha.

- Sz�ra, ezt m�r megbesz�lt�k, az �rz�seim mindenre feljogos�tanak. – Tiszt�n mondta, ak�r egy kinyilatkoztat�st. – Mondd csak, te sz�d�lt�l m�r?

A n� mosolygott, n�ma f�jdalommal, azt�n lassan felkelt �s l�giesen a v�zbe s�t�lt, csak a visszhangja maradt:

- Egy�tt sz�d�lt�nk eg�sz �let�nkben, s �n most is sz�d�l�k.

� pedig csak �lt ott tov�bb mozdulatlanul, a felfedez�st�l megr�k�ny�dve, �s b�multa a habokat. Valahogy �j �rtelmet nyertek most a dolgok. Abban a percben vil�gosodott meg el�tte, hogy m�g nem k�s�. Hogy sosem k�s�.

Gyorsan az utols� el�tti fokra helyezte a k�l�n�sm�don m�ris ki�r�lt s�r�s�veget, majd visszazuttyant a hely�re.

„Az �rz�seim mindenre feljogos�tanak” – mondta neki mindig. Most is, m�g most is jelen id�ben. Nem szerette a n�t. Szerelemmel biztosan nem, legfeljebb t�rhetetlen rajong�ssal egy-egy l�zas tervekkel �tsz�tt tal�lkoz�s ut�n. Egyszer�en csak �ltek egym�s mellett, �lvezve a m�sik k�zels�g�t. Ak�r szavak n�lk�l, ak�r �jszak�kon t�lny�l� besz�lget�sekben, de megmagyar�zhatatlan m�don sz�ks�g�k volt egym�sra.

M�g csak az sem kellett felt�tlen�l, hogy a m�sik �ljen, �s erre most d�bbent r�. Sz�ra meghalt, de neki �reznie kellett a k�zels�g�t ma �jszaka, hogy tov�bb tudjon �lni, ez�rt a n� elj�tt. �s elj�n majd �jra �s �jra, ah�nyszor csak elakad majd az �let ragacsos p�kh�l�j�ban.

Az utols� �veg s�r. A lez�r�s.

A v�g�t a Dun�ba �nt�tte.

Minden nap halnak meg emberek. Emiatt nem kell hullar�szegre innia mag�t.

Sz�pen elhelyezte az �veget a sor v�g�n, a hull�mnyelvek simogat�s�ba.

Egy korszak v�ge, �s? Nem gondolt�k komolyan, hogy egy�tt fognak meghalni, nem igaz? Nem gondolt�k komolyan az ezernyi k�ptelen �tletet, a hom�lyb�l lassan alakot �lt� �lmokat �s r�m�lmokat, nem gondolt�k, hogy egyik�k nem b�rja majd, �s hirtelen �tlett�l vez�relve a Dun�ba veti mag�t. Nem gondolt�k komolyan, hogy t�l lehet �lni. Ezt az �letet nem lehet t�l�lni.

�s m�gis. � hitt benne. �s ez�rt most d�h�s volt Sz�r�ra.

Fels�t�lt a l�pcs� tetej�re. A fokok jobban hull�mzottak, mint a v�z.

A d�h volt ennek az eg�sz �tkozott napnak a l�nyege. Csak d�hb�l itta le mag�t, mert a n� gyenge volt, nem b�rta elviselni a tudatot, hogy egyszer boldog lehet. Nem b�rta elviselni, hogy l�tezhet ez a neml�tez� �rz�s, ami egym�shoz l�ncol k�t k�v�lyg� lelket.

A l�pcs� tetej�n meg�llt �s megfordult.

Egy j�l ir�nyzott r�g�ssal �tj�ra ind�totta a s�r�s�vegek buk�s�t, s elsz�nt tekintettel figyelte, ahogy azok sz�tt�rnek a sz�zados k�veken, majd a Dun�ba vesznek.

A n�alakot �jb�l mell� sodorta a sz�l, a v�ll�ra helyezte a kez�t, � pedig ism�t �rezte, hogy sz�d�l, ez�ttal azonban a m�land�s�g �rzete n�lk�l. Elindult hazafel�.

�rv�nylett a vil�g. Igen, most �jra hinni fognak, elj�tt az id�, hogy val�ra v�lts�k a r�gi �lmokat. Az egyetlen h�tr�ltat�ok - Sz�ra k�ts�ge �nmag�ban �s az �let val�ss�g�ban - m�r nem �llhat k�z�j�k.

A szemk�pr�ztat� p�rg�sben valahogy minden karny�jt�snyira ker�lt. A felh�k�n taposott, �s a feje f�l�tt tany�z� pocsoly�kb�l a nyak�ba �ml�tt a v�z. A galambok a v�z alatt rep�ltek, a h�zak pedig mind felsz�lltak valami hatalmas k�rhint�ra, amelynek tengelye a l�t�hat�r volt. Lelke meg�rezte a szabads�g k�zeledt�t �s gy�zelemt�ncot j�rt a test�ben.

Sz�d�lni kell.

S �k sz�d�lni fognak elk�pzelhetetlen t�jakra �s id�kbe, sz�d�lni fognak, imm�r meg�ll�thatatlanul.