3. fejezet: Kett�s id�z�s

- Jaj ne, a fen�be… - szitkoz�dott mag�ban f�lhangosan a sz�kehaj�. – Ha ezt Samantha megtudja, biztosan meg�l…
- Mit kell tudnom, Claudia? – l�pett mell� nyugodtan a l�ny.
- Semmit, igaz�n semmit – �llta el az �tj�t. Samantha f�lrel�kte onnan �s szemei el�remeredtek. Lassan, l�tsz�lag nyugodtan h�trafordult a sz�k�hez �s halkan megsz�lalt.
- Mi�rt van a padl�n Lilly v�re?
- Honnan veszed, hogy az… - kezdte volna, de Samantha m�ly �s cseppet sem halk hangja f�lbeszak�totta a k�rd�s�ben.
- Ne n�zz h�ly�nek, Claudia Braun! Magyar�zd el, mi t�rt�nt vele! – miut�n a m�sik megszeppenve semmit sem v�laszolt, r�sz�lt. – Most!
- J�l van, nyugodj meg! Lilly felkelt az �gy�b�l, mik�zben te nem volt�l itthon. M�g anya sincs itthon, ez�rt egyed�l voltam. El akart menni �s bej�tt a konyh�ba…
- Folytasd.
- Azt nem tudom, hogy, de megv�gta mag�t azzal a k�ssel! – mutatott egy nagy �les, s�tem�nyszeletel� k�sre, Samantha �sszesz�k�lt szemekkel tekintett Claudi�ra. – Komolyan �gy volt! Megpr�b�ltam meg�ll�tani, de meg�llt � mag�t�l is, mert… �sszeesett itt. Ki kellett h�znom a gyomr�b�l a k�st – fintorgott. – Bek�t�ztem, �s most takar�tom a v�r�t…
- Ha nem mondt�l igazat, �n…
- H�, Samantha! – n�zett r� bossz�san a sz�kehaj�. – Mi�ta vagy velem ilyen bizalmatlan?
A m�sik nem v�laszolt. Bizalmatlan lenne? Igen, hisz megv�dolta a bar�tn�j�t azzal, hogy nem mond igazat. Borzalmas, mennyire nem tud b�zni Lillyn k�v�l senkiben.
- Bocs�ss meg- s�t�t�lt el a szeme. – El kell mennem Davidhez…
- De nem ott volt�l az el�bb? – k�rdezte �rtetlen�l Claudia, �m Samantha nem v�laszolt, csak csendben elment.

- Hallo? Itt Samantha Bennington. Eln�z�st, de ma nem tudok bemenni, dolgozni. �g�rem, megmagyar�zom. Holnap menjek? Rendben. Akkor tizenegy, k�sz�n�m, Mr. Courry – mondta, majd letette a telefont. M�r legal�bb egy �ve dolgozott a c�gn�l �s mindig kifog�sokat keresett arra, hogy mi�rt nem tud bemenni, csod�lkozott, hogy eddig nem r�gt�k ki az asszisztens szerepk�r�b�l.
Ahogy a fekete Mercedes�vel haladt az aut�p�ly�n, azon gondolkozott, hogy mondja el neki. V�g�l is, csak nem v�ghat azzal a k�zep�be, hogy „Figyelj, David, mi�ta �lek boszork�ny vagyok, egy m�sik l�nnyel �lek a testemben �s ez�rt t�nedezek el”, nem? Arr�l nem is besz�lve, hogy a vil�g legnagyobb ereje az � kez�ben van �s… Tabit��ban. A k�t v�gletben, ugyanis, m�g � a j� oldalon �ll, addig a benne lak� szem�lyis�g mondhatni, maga az �rd�g. Csak egy sokkal nyugisabb form�ban. Tan�cstalan volt, de valahogy majd csak lesz. Az egyik vari�ci�, hogy nem sz�l hozz� t�bbet �s szak�tanak. A m�sik az, hogy nem is hisz neki. Egyel�re m�s lehet�s�gek latolgat�s�t elvetette mag�ban.
Hamar oda�rt �s r�hajtott a felj�r�ra, majd le�ll�totta az aut�t �s kisz�llt bel�le.
- Samantha, k�rlek, magyar�zd meg v�gre, hogy mi�rt t�nsz el mindig Claudi��khoz vagy tudja az isten, hova… - n�zett r� szok�sos agg�d�s�val, �m nem l�tszott megenyh�lt embernek, mark�ns vonalai tan�ri szigort, ugyanakkor t�r�d�st mutattak.
- Menj�nk be – mondta kisv�rtatva a l�ny, �s bement David el�tt. – David, mondanom kell valamit.
- Mi az? Csak nem vesz�tetted el az �ll�sod? Komoly vagy.
- Komolyan is besz�lek. Heh, nem tudom, hogy kezdjek bele. De v�g�l is mindegy, mert �gysem hiszed el.
- Hajr�. Szerintem jobb lenne, ha nem feszengen�l – mondta szok�sosan hetyk�n, ahogy az t�le v�rhat� volt. Davidet semmi nem szokta aggasztani �s m�g kevesebb dolog �rdekli, mert m�r r�j�tt arra, hogy amit tudnia kell, azt �gy is megtudja, a t�bbi meg nem �rdekes. Felszolg�lt egy poh�r martinit Samanth�nak, mik�zben az elkezdte �jb�l.
- Na j�. Akkor a te st�lusodban mondom. A l�nyeg, hogy vannak olyan term�szetfeletti er�k, amelyeknek tulajdon�ban vagyok – mondta nyugodtan, nem sietve, hogy a f�rfi minden szav�t felfogja. – �s �n vagyok a leger�sebb mind k�z�l.
- Uh, Samy, azt hiszem, itt valami eg�szen m�s bujk�l, mint hittem volna, de mindegy, �n meghallgatlak – mondta v�llr�ntva.
- Boszork�ny vagyok, David.
- … Tess�k? – l�tszott rajta, hogy kedve szerint nevetne, de Davidt�l ezt v�rhatn� az ember. Igaz, hogy m�v�szeti egyetemen tan�t, de ilyen elvontan nem gondolkodik. – Ugyan, Samantha! Miket besz�lsz? A mai korban nincsenek boszork�nyok.
- Nem tudom megmutatni neked, hogy elhidd, de ha szeretsz, akkor elhiszed, m�st nem tudok tenni… - r�ntotta meg a v�ll�t, mik�zben felkortyolta a martinit. „Ez abszurd…” hallotta David hangj�t. – Igen, tudom, hogy ez abszurd, de igaz.
- Mi? �n… - „nem is mondtam semmit.”
- Hogy �rted, hogy nem mondt�l semmit? De hiszen most… oh ne… - Samantha k�ts�gbeesett arccal n�zett Davidra �s gyorsan fel�llt a kanap�r�l. – Iz�, most azonnal el kell mennem. Gondolkozz azon, amit mondtam.
- V�rj, hov� m�sz?
- Majd… j�v�k – mondta sietve �s besz�llt az aut�j�ba. „Francba, ne akarj m�r megint kit�rni…” Gyorsan Claudi��k fel� indult, beletaposva a g�zba.
- Engedd el magad, Samantha. Nem esik b�nt�d�sod – hallatszott egyszer csak Tabita hangja.
- Nem, hagyj b�k�n! Mit akarsz ennyire t�lem? – k�rdezte. Hirtelen az aut� lef�kezett, majd �jra elindult, Samantha be�t�tte a fej�t a korm�nyba.
- Van egy elint�znival�m a Lelkek Ur�val. S�t, az Alvil�g Ur�val is.
- Egyed�l nem id�zhetsz meg k�t T�lvil�gi Urat! M�g a te er�d sem ny�lik id�ig! – kiab�lta. K�v�lr�l �gy t�nhetett, mint egy skizofr�n, aki �ppen mag�val veszekedik, de ez az eset cseppet sem tartozott a skizofrenit�s szab�lyai k�z�. Samantha pr�b�lta balra forgatni a korm�nyt, �m a kezei nem neki, hanem Tabit�nak engedelmeskedett, �gy kanyarogva, n�ha �tcs�szva a m�sik s�vba, m�giscsak jobbra mentek, a szirtek fel�.
- Nem is fogom egyed�l. Te seg�tesz benne.
- Dehogy seg�tek! Egy sz�t ki nem ejtek a sz�mon, meg�rtetted? Fel kell h�vnom Claut, fel kell h�vnom Claut – idegeskedett �s pr�b�lta egyik kez�t levenni a korm�nyr�l. Levette �s m�r majdnem el�rte a telefont, mikor a kocsi �jabbat f�kezett, Samantha pedig �gy bev�gta a fej�t a korm�nyba, hogy abb�l csurogni kezdett a v�r v�kony kis patakocsk�kban..
- Nem h�vod fel. Velem j�ssz �s k�sz – z�rta le a t�m�t Tabita akaratosan, mik�zben �jra elindult a f�k melletti kis �sv�nyen, ahova a kocsi �ppen csak bef�rt. Tabita lelass�tott, egyesbe v�ltott, majd v�g�l meg�llt egy j�l eldugott helyen, ahonnan a szirthez vezetett az �t. M�r �tvette Samantha felett az ir�ny�t�st, a l�ny nem tudott mit tenni ellene, n�m�n szitkoz�dva ment vele. Persze, Tabita ezt is hallotta a gondolatolvas� k�pess�ge miatt, de nem k�v�nt hozz�sz�lni. El�rt�k a szirtet, a tenger halk morajl�sa elhallatszott od�ig, mint mindig. Az �g egy kicsit bor�s volt, a sz�l is felt�madt, mikor ki�rtek. A n� felvett egy f�sz�lat �s atham�v� v�ltoztatta, s le�lt vele. K�rt vont maga k�r�, az ujj�n l�ng �gett, gyertya hi�ny�ban, s � t�r�k�l�sben kezdte mormolni az ig�zetet.
- Unma operotis claudium execept tiudius. Hallj�tok szavam, r�g sz�letett, hallhatatlan Urak! J�jjetek el�m, le�tkozva engem a pokol bugyraiba, s k�ss�nk �zletet! – Samantha felhorkant. „Ez nincs is benne!” Tabita morogni kezdett. „Hallgass. Tudom j�l, hogy nincs benne, de csak akkor tudom leh�vni �ket, ha �sszevonok k�t ig�zetet…” Samantha cinikusan felkuncogott, �m Tabita figyelembe se vette. – Unma ritolius nomnep exelent ictus! Lelkek Ura, Alvil�g Ura, jelenjetek meg!
David titokban Samantha ut�n ment, mert tudni akarta, hogy hova sietett el �s mi�rt. Elhaladt kedvese aut�ja mellett, egyre csak ment tov�bb a kis �sv�nyen, m�g v�g�l meghallotta a latin halandzs�nak mondhat� sz�veget. Mikor oda�rt, megl�tta Samanth�t h�ttal neki �s a hang egy�rtelm�en t�le sz�rmazott, b�r valamivel nyugodtabb �s m�lyebb volt, mint szokott. A haja onnan m�g s�t�tebbnek t�nt, b�r lehet, hogy csak a szeme volt csal�ka, nem tudta, de nem is �rdekelte. Elb�jt a fa m�g� �s leereszkedett a talajra. Mikor megint kin�zett m�g�le, az �g egy�rtelm�en vill�mlott a l�ny fel�, aki tov�bbra is az id�zeteket kiab�lta a magasba.
- Unma operotis claudium execept tiudius, Unma oprotis ritolius nomnep exelent ictus! UNMA OPEROTIS CLAUDIUM EXECEPT TIUDIUS, UNMA RITOLIUS NOMNEP EXELENT ICTUS! – kiab�lta, s hirtelen az �g fel�l h�rg�sf�le hangok bocs�tkoztak ki.
„Ne, Tabita! Nem tudod, milyen k�vetkezm�nyei lehetnek! Mi van, ha bel�nk akarnak k�lt�zni?! A testem nem b�r el egy ekkora terhet!”
„Nem fognak. Az�rt h�ztam ritu�lis k�rt. Csak lebegni fognak a semmiben.”
Hamarosan az �gb�l kivehet� volt k�t felett�bb d�h�s arc, akik r�juk n�ztek, majd k�rbe, egy test ut�n keresve. Hirtelen a Lelkek Ura elt�nt a szem�k el�l, egyenesen a bokrok fel� haladva.
- Rossz h�rem van, Samantha. Valaki van itt – hallotta David az utols� hangot, majd minden elhom�lyosult el�tte…
„Jaj, ne! Hogy �rizz�k meg a Lelkek Ur�t, ha bek�lt�z�tt valakinek a test�be? �s… vajon… kinek a test�be k�lt�zhetett?”
„Hm. Annak a f�rfinak a test�be, aki a k�k dzsippel j�tt ut�nunk. De itt j�n, n�zd meg magad”
Samantha valahogy szabads�got kapott, a test�t � maga meg tudta mozd�tani, majd megfordult. A l�tv�ny lesokkolta.
- Ne… D… David!!
- Hi�ba sz�longatod, � m�r nem az, akit l�tsz. � m�r a Lelkek Ura, szem�lyesen – mondta balj�slat�an Tabita, mik�zben az Alvil�g Ur�hoz fordult. – Fels�ges Uram. Veled csak annyi a dolgom, hogy tartozol nekem valamivel, ami�rt seg�tettem neked elrabolni Lilithet.
- Nem tartozom neked semmivel.
- �, dehogynem. Mivel hogy, azt k�rtem cser�be, hogy add nekem azt az er�t, hogy elvehessem m�sok �let�t. Te megkapod a rossz lelkeket, amivel kedved szerint j�tszadozhatsz, ha esetleg j�k vannak k�zt�k… - mosolyodott el gonoszan – m�rpedig lesznek… akkor azt �gy is, �gy is �t kell adnod a m�sik �rnak.
- Hm – gondolkodott el az Alvil�g Ura. Samantha k�zben k�ts�gbeesetten pr�b�lta megszak�tani Tabit�val a kapcsolatot, hogy legal�bb ez a t�lvil�gi l�ny elt�nj�n, �s nem mellesleg �tvehesse az ir�ny�t�st, miel�tt Tabit�� lesz az a hatalmas er�. – J�. De lek�t�m az er�t. Csak h�rom embert �lhetsz meg, hogy megmaradjon az egyens�ly. An�lk�l is tudn�l gyilkolni, minek kell neked ez az er�, le�nyom?
- Arra, hogy elpuszt�tsam �t… - hajtotta le a fej�t. – Tudod, az �n egyetlen bossz�m.
- A te d�nt�sed, Tabita. De figyelmeztetnem kell t�ged, hogy ha �t meg�l�d, azzal magadat is sz�m�zeted, m�gpedig ut�nam. Persze nem azonnal.
- Tudom, csak miut�n meghaltam. Mint valami sablonsz�veg, Uram… Unalmas.
- Heh. Nem v�ltozol sokat. Nos, boldogulj vele – mondta sz�rakozottan az Alvil�g Ura �s kiny�jtva a mutat�ujj�t, az er�t egyenesen Tabit�ba vezette.
„Az er� ebben a testben van. Nem tehetsz ellene m�r semmit… Samantha”
„NE! Nem siker�lhet! Nem, nem akarom! Engedd el a kezem!” kiab�lta k�ts�gbeesetten, �m a k�k f�ny k�r�l�tt�k maradt, s Tabita is er�sen fogta a kez�t, megtartva ezzel a spiritu�lis kapcsolatot. A Lelkek Ura David test�ben �sszeesett, b�r ezt �k �szre sem vett�k, csak azt �rezt�k, hogy az er� egyenesen �ramlik bel�j�k, s bek�szik a b�r�k al�, az izmokba, a sz�vbe, a v�rbe, mindenhova. V�g�l az Alvil�g Ura elvette a kez�t �s felkuncogott, majd elt�nt. Tabita l�t�sa egyre gyeng�lt, m�g v�g�l m�r foltokat is alig l�tott, �sszeesett, az athame pedig kiesett a kez�b�l, ahogy � eld�lt a f�ben �s lecsukta a szemeit.