5. fejezet: Eml�kek

- Gyere, Tabita, j�tssz velem! – mondta k�rlel� szemeivel egy vil�gosbarna haj� kisl�ny. A megsz�l�tott komoran n�zett r� �s h�v�sen v�gta a k�p�be ugyanazt, mint mindig.
- Hagyj b�k�n – majd fel�llt �s az erd�be s�t�lt. A h�zuk az erd� sz�l�n volt, k�zel az aut�p�ly�hoz, egy hatalmas kerttel �s term�szetesen a d�s n�v�nyzettel, ami k�rbevette �ket. Eg�sz sz�p, nagy fah�z volt, k�t emeletes, terasszal, ist�ll�val �s egy k�ttal az udvaron. Tabita szerette az erd�ben t�lteni az idej�t, szerette a f�kat, a cs�ndet, a mag�nyt. Az anyja kifejezetten gy�l�lte �t, mert furcsa szok�sai voltak. Szerette l�tni az emberek szenved�s�t �s nem riadt meg a v�r l�tv�ny�t�l. Hossz�, fekete haja sosem volt felk�tve, mindig szabadon f�jhatta a hegyi sz�l, amit annyira szeretett. Az apja tulajdonk�ppen tal�n m�g szerethette is, b�r ezt sosem mutatta fel�, csup�n l�tszott rajta, hogy ut�lja, mikor a feles�ge riadtan h�vja sz�rnynek. Ez el�g sokszor volt �gy, mivel Tabita egyik szok�sa k�z� tartozott, hogy halott �llatokat hozott haza az erd�b�l. Nem mintha � �lte volna meg �ket, de egyszer�en r��rzett arra, hogy hol tal�lhatja meg a tetemeket. A f�l�ben hallotta duruzsolni az �llatok nyelv�n a seg�lyki�lt�st, vagy a megb�k�l�st, hogy az � �let�nek v�ge. M�g csak 17 �ves volt, Lilith pedig 14, de a gy�l�let m�r �lni kezdett benn�k. Jobban mondva, el�sz�r az id�sebb l�nyban, m�gpedig akkor, mikor megl�tta Lilithet az anyj�val, amint meg�leli, a n� pedig megdics�ri a l�ny�t, amit vele soha nem tett, mi�ta besz�lni tud. Most �jra, m�r vagy sz�zadj�ra j�rta v�gig az erd�t, nem f�lt farkast�l vagy b�rmi m�st�l, hiszen ismerte az erd�t. Az egyetlen bar�tja az erd� volt �s �nmaga. Mikor m�g nagyon kicsi volt, olyan 4 �ves, mag�val besz�lgetett, gondtalanul, �nfeledten, �s nem foglalkozott az anyj�b�l �rad� h�v�ss�ggel �s elutas�t�ssal, ami most be�rny�kolta az �let�t. Ha �j �letet kezdhetne, vajon egy m�sik csal�dban elfogadn�k �t? Hiszen nem tett semmi rosszat! Csak elhozta a halott �llatokat onnan, ahol meghaltak �s eltemette �ket a kert h�ts� v�g�be, mint egy �llattemet�be. A csal�dj�nak nevezett emberek gyakran elmentek a rokonaikhoz, �t is vitt�k magukkal, b�r vele igaz�n senki nem foglalkozott. Val�sz�n�leg azt hitt�k, hogy nem is az � rokonuk a fekete haja �s z�ld szeme miatt, mivel a csal�dban mindenkinek vagy barna, vagy sz�ke volt a haja, de egyik sem a s�t�tebb fajt�b�l. Ezzel szemben Tabita b�re m�lyen el�t�tt a hajsz�n�t�l, ez egy kis f�lelmet keltett m�sok sz�m�ra, ahogy az anyj�ban.
Hirtelen veszeked�st hallott a h�zuk fel�l, ez�rt visszasietett, s kihallgatta a sz�leit.
- Int�zetbe k�ne adnunk, Aaron! Nem akarok egy ilyen sz�rnnyel tov�bb egy�tt �lni!
- Hogy mondhatsz ilyet, Sherona?! � nem sz�rny, hanem a l�nyunk! Csak… furcsa hobbijai vannak. Ennyi – mondta az apja.
- Nem besz�lhetsz r�la ilyen kedvesen, mikor hull�kat hoz be a h�zunkba �s megv�gja az ujj�t az�rt, hogy megigya a v�r�t! Ez nem norm�lis! – j�tt a r�m�lt hang az asszonyt�l.
- El�g legyen! – parancsolta a f�rfi, mik�zben r�csapott az �kl�vel az asztalra, amin megremegtek a t�ny�rok. – Nem akarok ilyet hallani t�bbet �s nem mondhatod t�bb� azt, hogy � egy sz�rny! M�g… ha �gy is van… akkor is a mi l�nyunk.
Tabit�nak elege lett. Eddigi h�v�s �br�zata lerombol�dott, ahogy a lelk�ben is �sszet�rt valami, ami el�g �les lehetett, mert nagyon f�jt neki. Elrohant, messze az erd� oltalmaz� s�r�j�be, csak futott �s futott. El… El innen! Hangzott a fej�ben a remeg� ki�lt�s, ami legsz�vesebben a tork�t hagyta volna el. De nem tehette. El�sz�r ker�lj�n ki innen, azt�n m�r �gyis mindegy. Lass�tott, mert a l�bai zsibbadni kezdtek, �s egyre t�bb ki�ll� gy�k�rben bukd�csolt el, �s alig kapott leveg�t. Hamarosan meg�llt, fej�t a f�nak t�masztotta, sz�j�ra tapasztotta a kez�t �s n�m�n s�rni kezdett. Tudta, hogy a sz�lei ut�lj�k, de ennyire… �s �gy hallani… nem akart oda visszamenni t�bbet. A faluban sem l�tt�k sz�vesen, oda sem mehetett �s am�gy is messze volt. �gy d�nt�tt, itt marad, am�g ki nem tal�l valamit. Halkan felzokogott, amikor visszhangzottak a f�l�ben azok a szavak… Lassan esteledett. Nem �rdekelte, hogy nem alszik meleg �gyban, ez is megfelelt neki, r�tette a fej�t az egyik puha mohatelepre �s lassan �lomba mer�lt.

Kiss� kapkodta a fej�t, mikor Samantha elment el�tte �s l�tsz�lag hevesen gondolkozott a megold�son Daviddel kapcsolatban. Hogy jutott esz�be az a nap? Nem tudta, b�r nem is akart vele foglalkozni, r�gen volt m�r.
- Ne v�rj t�lem semmit.
- Ha ezt mondod, az olyan, mintha ord�tan�l az�rt, hogy seg�thess. Tudsz valamit, amit �n nem? – k�rdezte gyanakv�an. Tabita egy f�lmosolyt er�ltetett mag�ra.
- De m�g mennyire. Csak nem fogom veled megosztani.
- Mit? Mondd el, tudod, milyen fontos lenne!
- Oh, ugyan. El�bbre tartod a vil�g megment�s�t, mint azt a f�rfit, aki a kanap�n fekszik. Hogy is van ez? Nem szereted annyira, mint a vil�godat.
- Ez nem igaz – fordult el t�le dacosan. Abszol�t nem volt kedve ilyen ostobas�gon vit�zni.
- Azt mondasz, amit akarsz. Mindenesetre nem akarsz elmenni Lillyhez?
- Ez olcs� tr�kk volt. Term�szetesen nem – mondta �s tov�bb gondolkodott. Tabita k�s�bb ugyanilyen hangs�llyal, b�r kicsit m�g �rdektelenebb�l sz�lalt meg.
- K�ss�nk alkut.
- Milyen alkut? – k�rdezte egyb�l a l�ny.
- Neked a vil�god kell, David, Lilly. Nekem csak Lilith. Megkapom a h�gomat, cser�be seg�tek neked visszak�ldeni a Lelkek Ur�t.
- Hm…
- Aj�nlatos �tgondolnod.
- Gondolkodom rajta – �lt le fels�hajtva. Ha Tabita megkapta Lilithet, az azt fogja eredm�nyezni, hogy az �sszes k�pess�ge elv�sz, ami vele egy�tt j�rt, valamint szabadd� teszi Tabit�t, aki b�rkit meg tud �lni. B�rkit…, ak�r �t is.
- Mit akarsz csin�lni, ha szabad vagy?
- Elpuszt�tom Lilithet.
- �s ut�na? C�ltalanul lebegsz a k�t vil�g k�z�tt? Vagy �jabb ilyen szint� dolgokat tervezel?
- Egyik sem. Nem tervezek semmit. Ha esetleg megny�lna el�ttem a t�lvil�gi kapu… annak tudn�k �r�lni, azt hiszem…
- Hm – mormolta. Hogy Tabit�nak van olyan egyszer� v�gya is, mint, hogy �tkeljen? Fura volt ezt t�le hallani. De nem sz�m�tott. – Azt hiszem… benne vagyok.
- Azonban, tudod, hogy ez neked milyen �ron van? �s persze, az unokah�godnak is.
- Igen, elvesz�tj�k az �sszes k�pess�g�nket.
- �t k�ne m�g gondolnod. Minimum illene err�l �t is megk�rdezned – biccentett a n�.
- Igaz, csakhogy ismerem �t.
- Az nem tesz semmit, hogyha ismerets�g alapj�n vagy biztos egy dologban, amit meg sem k�rdezt�l – mondta Samantha h�t�t n�zve.
- Rendben, megk�rdezem. Telefonon – mondta, mivel tudta, hogy Tabita minden�ron azt akarja, hogy elvigye Lilith-hez. El�vette a mobilj�t �s be�t�tte a sz�mot. R�vid kics�ng�s ut�n egy v�kony n�i hang hallatszott.
- Hall�?
- Samantha vagyok.
- Szia! Mi�rt h�vt�l fel? Menjek �t?
- Ne! – v�laszolta gyorsan, majd higgadtan folytatta. – Nem sz�ks�ges. Egyel�re boldogulok, csak meg szerettem volna k�rdezni t�led egy nagyon fontos dolgot.
- Mondd – felelte �rdekl�d�en.
- Nos. Tudod, a Lelkek Ura elpuszt�thatja az eg�sz vil�got.
- Oh, igen.
- Egy… aj�nlatot kaptam. Tabita tudja, hogy mik�nt lehetne megszabadulni t�le, �s ez�rt csak egy valamit k�r.
- Nem, nem �s nem! – csattant fel idegesen. – Mondd, hogy nem Lilithet akarja!
- Sajn�lom – n�zett a f�ldre. Nem szerette, ha Lillynek ilyen a hangja. – Seg�t megmenteni a vil�got �s Davidet is. Nem fog meg�lni minket. Csak Lilithet akarja �s k�sz.
- Nem engedem! – kiab�lta. Samantha fels�hajtott.
- Lilly…
- Nem �rdekel David �s nem �rdekel Tabita sem! Nem akarom, hogy Lilith elszakadjon t�lem �s nem akarom elvesz�teni az er�met! Mi�ta megsz�lettem, � bennem volt, hozz�m tartozik!
- Lilly! – sz�lt er�lyesen Samantha, mire a l�ny megillet�d�tt �s elhallgatott. – Figyelj r�m. Itt nem csak Davidr�l van sz� �s nem csak arr�l, hogy Tabita el akarja-e vinni mag�val Lilithet. Arr�l van sz�, hogy van kem�ny 30 �r�nk kital�lni, hogy mi legyen a vil�g sorsa, �rted? Mert alig t�bb, mint egy nap m�lva… ha addig nem siker�l semmit tal�lnunk… - Samantha nehezen mondta tov�bb, �m Lilly nem sz�lt k�zbe. – Ha addig nem �zz�k vissza oda, ahova tartozik, akkor �… az eg�sz vil�gb�l kisz�vja a lelket, mag�val viszi az embereket, az �llatokat, a n�v�nyeket, minden �l� lelk�t. �s nem marad itt m�s, csak a t�rgyak, amiket m�r soha nem haszn�lhatnak az emberek…
- De �n…
- V�rj. Nem kell azonnal v�laszolnod, gondold �t alaposan. Adok neked id�t 5 �r�ig, addig el kell d�ntened, mert hogyha m�gis �gy d�nten�l, akkor kell a marad�k id� a t�bbi teend�re.
- De…
- Ne… Csak gondolkodj. Van h�rom teljes �r�d, hogy eld�ntsd. Ne vesztegesd m�sra az id�det – mondta Samantha, majd letette a telefont.
- El�g szigor� vagy hozz�. Szerintem egy ilyen d�nt�shez minimum 5 �ra kellene. M�rmint, nem magamr�l besz�lek, hanem r�la.
- Ah, hagy b�k�n. F�raszt�, hogy pr�b�lsz nekem �s ellenem is seg�teni egyszerre. K�t ostromot nem b�rok ki, sz�val szeretn�m, ha legal�bb egy kicsit eltekinthetn�nk ett�l a t�m�t�l.
- J�. Akkor tal�lj ki valamit.
- K�rdezhetek t�led valamit?
- Ha nem f�rasztasz vele…
- Hogy halt�l meg pontosan?
- Oh, ugyan m�r. Szerinted eml�kszem �n arra, hogy sz�z�tven �vvel ezel�tt mi t�rt�nt?
- K�rlek ne tettesd magad. Term�szetes, hogy eml�kszel r�. Mindenre eml�kezned kell az �letedb�l, miut�n meghalt�l – nem n�zett r�, kinyitotta a szob�ja ajtaj�t, majd les�t�lt a konyh�ba �s eb�det csin�lt mag�nak. Tabita le�lt egy sz�kre.
- Hogy hogyan haltam meg?
- Igen.
- Hm. Ugyeb�r, azt mondtam neked, hogy az-az ostoba v�gzett velem.
- Mi�rt, nem igaz?
- De, csak nem abban az �rtelemben – hangja ugyanolyan semleges volt, mint a Samanth��. – Mikor… any��k veszekedtek… nos, 25 �ves voltam, mikor �jra betelt n�lam a poh�r.
-… �jra? – sz�lt k�zbe. Tabita egy keser� mosollyal n�zte a m�rv�nypultot.
- Egyszer, 17 �ves koromban elsz�ktem, mikor meghallottam ap�t �s any�t veszekedni rajtam. Any�m azt akarta, hogy a faluban l�v� int�zetbe ker�ljek, hogy soha t�bb� ne l�sson, apa pedig ellenkezett. De � is sz�rnynek nevezett. Mindegy... Amikor elsz�ktem, apa �s Lilith keresett meg, �n meg egy fa t�v�ben aludtam aznap �jjel, az erd�ben.
- Nem volt ott valami vad�llat vagy ilyesmi? V�g�l is egy erd� tele lehet farkasokkal �s egyebekkel – �rvelt, �m Tabita tov�bbra sem n�zett r�, tekintete nyugodtt� v�ltozott.
- Voltak. Hajnalban felkeltem arra, hogy valami csiklandozza az orromat. Egy farkas volt az, akinek a hossz� sz�re el�rt od�ig. Azt nem tudom, hogy mi�rt nem t�madott meg, de mellettem aludt �s felmeleg�tett.
- Oh. Akkor m�r boszork�ny volt�l?
- Nem. Nem tudtam a k�pess�geimr�l, csak j�l meg�rtettem az �llatokat. Mindenesetre, amerre j�rtam, halott �llatokat szedtem �ssze �s temettem el a kert�nk h�ts� r�sz�ben. Ez�rt h�vtak sz�rnynek, elmebetegnek meg hasonl�. Nem �rdekelt. Mindenesetre, mikor fel�bredtem, a farkas, aki mellettem fek�dt, meghalt. Akkor ijedtem meg �letemben el�sz�r annyira, hogy �gy �reztem, hogy tal�n val�ban igaz az, amit mondanak.
- �rtem... Sz�rny� gyerekkorod lehetett - s�hajtott.
- H�t… nem b�ntak velem �ppen kir�lyn�k�nt. Mindenki az aranyos kis Lilithet szerette, akinek cuki k�k szemei voltak �s vil�gos haja �s soha nem tett semmi rosszat – a cinikus mondat v�g�n f�lhorkantott �s feltekintett Samanth�ra. – �m kett�nk k�z�l nem �n voltam a rosszabb. B�r, ez n�z�pont k�rd�se. Mindenesetre, �n nem direkt �ltem meg vagy hoztam haza azokat az �llatokat, viszont Lilith… Na igen. M�sodj�ra akkor telt be n�lam a poh�r, mikor a szeretett kish�gom azt mondta a szint�n szeret� any�mnak, hogy �n �ltem meg a tehen�nket �s a juhokat. Ott sem voltam. Akkor is az erd�ben voltam �s egy halott nyuszival t�rtem vissza, mikor anya pofon v�gott �s �jra sz�rnyetegnek nevezett. Ut�lag kider�tettem, hogy a juhainkat egy farkas puszt�totta el �s evett bel�l�k, ott sokan voltak a farkasok.
- �s a teh�n? Azt csak nem egy farkas v�gezte ki!
- H�t nem – vetett oda egy g�nyos f�lmosolyt. – Lilith volt. Mai napig sem tudom, hogy mi�rt.
- Uh.
- H�t igen. Valami�rt benne is el kezdett �rni a gy�l�let. Anya sok pofont osztott nekem azokon a napokon, ugyanis t�bb nap volt ilyen �ld�kl�s �s hi�ba mondtam, hogy nem csin�ltam semmit, � nem hitt nekem. Apa meg sem pr�b�lta le�ll�tani, de � nem �rt hozz�m. A harmadik nap ut�n elegem volt bel�l�k �s �jjel �jra kisz�ktem az erd�be. De azt nem vettem figyelembe, mikor hallottam p�r �greccsen�s m�g�ttem. Lilith volt. Egy nagy k�ssel a kez�ben.
- Akkor �lt meg t�ged?
- Ennyire ne n�zz b�n�nak… Term�szetesen megpr�b�ltam elvenni t�le. �s siker�lt is. Viszont, mikor d�hb�l megpr�b�ltam lesz�rni, valahogyan magamat siker�lt lesz�rnom, nem tudom, hogy, mert s�t�t volt.
- �rtem… akkor… ez a gy�l�let, gondolom el�gg� bel�tek �ghetett. Ha j�l eml�kszem, kor�bban eml�tetted, hogy a rokonaitokba k�lt�zt�k be… De ez hogy van? �n �gy tudom, hogy nem vagyok a rokonod.
- Ezt kit�l hallottad?
- Nagyany�mt�l.
- Heh. Te vagy az egyenes �gi lesz�rmazottam – mondta egyszer�en, mik�zben megt�masztotta a kez�n az �ll�t. – A t�rt�nelem ugyeb�r ism�tli �nmag�t, ugyanis te vagy a m�sodik ut�nam, aki l�tja a halottak lelk�t �s meg�rzi az �si szellemek jelenl�t�t.
- Akkor… ez azt jelenti, hogy nem vesztem el a k�pess�geimet?
- Ezeket nem. De a t�rgyak mozgat�s�t, a halv�ny gondolatolvas� k�pess�gedet �s az egyik testb�l a m�sikba v�ndorl�st nekem k�sz�nheted. De… m�g ha ezeket el is veszted, te maradsz a leger�sebb boszork�ny az emberek k�z�tt.
- �rtem. Engem nem foglalkoztat az, hogy �n legyek a leger�sebb boszork�ny. �n csak szeretn�m megv�deni Lillyt, Davidet, Claudi�t �s a t�bbi embert, aki ide sz�letett, a F�ldre.
- Claudia t�ged teljesen hidegen hagy, David mellett k�teless�gb�l maradt�l eddig.
- De mint embereket, �ket is meg kell v�denem a Lelkek Ur�t�l.
- Aprop�… �nagys�ga teste fel�bredt.
- David? – tekintett h�tra a ny�sz�rg� hangra a nappaliban.
- Sam… Samantha – d�rzs�lgette a fej�t. – Mi t�rt�nt?
- Hogy �rzed magad? – t�rt ki a v�lasz el�l.
- Egy k�v� megoldan� a probl�m�m… olyan �rz�sem van, mintha m�snapos lenn�k…
- Hozom azonnal.
- Mi t�rt�nt tegnap?
- Nem eml�kszel semmire? Hiszen el is mentem hozz�d! – mondta a l�ny.
- Nem, semmire, sz�vem. Lemaradtam valamir�l?
- Nem, dehogy! – mondta gyorsan.
- Ez k�nos – sz�lalt meg g�nyosan kuncogva. – Nem eml�kszik arra, hogy elmondtad neki, hogy boszork�ny vagy.
- Hm – mormolta idegesen Samantha. – Ahogy m�sra sem…
- Mondt�l valamit? – k�rdezte David egyre n�vekv� fejf�j�s�val.
- Semmit, David – mondta, mik�zben oda�lt mell� �s odaadta neki a k�v�j�t.
- Be fog neki ugrani, csak nem biztos, hogy ki tudjuk v�rni – mondta Tabita v�llr�ntva. Samantha halv�nyan b�lintott, majd gyeng�den mosolyogva n�zett r�.
- Jobban vagy? – k�rdezte, mikor David megitta a b�gre tartalm�t.
- Igen, k�sz�n�m – sim�tott v�gig a l�ny arc�n. – Hogy ker�l�k �n ide?
- Oh. H�t… rosszul �rezted magad �s led�lt�l – mondta szil�rdan, �m l�tszott Daviden, hogy k�telkedik.
- �n olyasmire eml�kszem, hogy te j�tt�l hozz�m �s nem ford�tva – mondta pislogva.
- Igen? Nem tudok ilyesmir�l. Mennem kell dolgozni, meg�g�rtem, hogy ma t�l�r�ban nyomom. K�rlek, etesd meg a macsk�kat! – vetett oda egy �rdektelen mosolyt, mik�zben apr� cs�kot nyomott David sz�j�ra, felvette a kab�tj�t �s elment.
- Hamar r� fog j�nni, hogy hazudt�l neki. Ha m�r most eml�kszik arra, hogy odament�l, f�l �r�n bel�l m�r azt is fogja tudni, hogy mi�rt.
- Probl�m�s – mondta halkan, mik�zben �thaladt a zebr�n, mikor az z�ldre v�ltott.
- Azonban, neked sz�molnod kell Claudi�val is.
- Mi van vele? – k�rdezte gyanakodva Samantha. Tabita egy darabig nem v�laszolt, azon gondolkodott, hogy ezzel v�ltoztatna-e a helyzet�n, de v�g�l belekezdett.
- Claudia �s a te kapcsolatod egyoldal�, az � r�sz�r�l. De ennek ellen�re � m�gis a h�gomat p�rtolja. A h�gomat, aki meg akar �lni engem �s tal�n t�ged is. Mint ahogy �n tenn�m ford�tott esetben. Ha Claudia neki fog seg�teni �s nem nek�nk, akkor meg kell �ln�m.
- De Clau ut�lja Lillyt.
- �t igen, de Lilithet nem. Mindenesetre a l�nyeg az, hogyha mell� �ll, akkor a Lelkek Ur�val szemben csak mi maradunk. Rem�lem, ez sz�modra is teljesen vil�goss� v�lt - Samantha erre fels�hajtott.
- Igen…