6. fejezet: Gyan�

- Lilly… k�tlem, hogy j� �tlet lenne odamenni – r�gta a k�rm�t. Claudia mindig akkor r�gja a k�rm�t, hogyha nem tud a helyzettel mit kezdeni.
- Mi�rt? Oda kell mennem, sz�ks�ge van r�m! Seg�tenem kell rajtuk! �s am�gy is d�nt�ttem! – mondta magabiztosan a l�ny, mik�zben Claudia el� l�pett.
- Igen? – meresztette r� a szemeit. – Mire jutott�l?
- �rte… - kezdte halkan. – �rte megteszem. �rte b�rmit megtenn�k!
- Ennyire szereted �t?
- Hogyne szeretn�m! Az unokan�v�rem! �s persze, igen! – b�logatott hevesen. – � a legfontosabb szem�ly sz�momra.
- �rtem – �lt le Claudia elgondolkodva. – �n is d�nt�ttem.
- Hm?
- D�nt�ttem, m�gpedig �gy, hogy Lilithet t�mogatom – mondta sz�razon. Azon az elven tudta ezt kimondani, hogyha nem lehet Samantha jobb keze, akkor az ellens�ge lesz.
- De h�t…!
- Ha elmondod neki… - s�t�ten n�zett Lillyre – Meg�llek.
- Huh – s�hajtott neh�zkesen a m�sik. Sz�vesen elmondta volna Samanth�nak, de ez egy kicsit akad�lyozta benne. Mellesleg, addig nem halhat meg, am�g benne van Lilith. De ett�l f�ggetlen�l ugyan�gy k�l�nv�lhatnak, mint ahogy Tabit��k. – �rtettem.
- �jjelis vagyok, mennem kell dolgozni az �ruh�zba. Mellesleg, ha el akarn�l menni Samanth�hoz, akkor sz�lok, hogy azon nyomban meg fogsz halni, amint Tabita megl�t. �gyhogy nem kezdek el neked magyar�zkodni – mondta ridegen, majd t�vozott.
Lilly le�lt a kanap�ra �s bekapcsolta a tv-t. Hamarosan viszont azt �rezte, hogy a belsej�ben h�vogatja valami, Lilith sz�l�tja �t. Lehunyta a szemeit, majd megjelent mellette.
- Mi�rt h�vt�l ide?
- Egy p�r dolgot tudnod kell. Tabita el�rulta Samanth�nak, hogy meg�ltem �t. De az�rt nem hiszem, hogy teljesen �gy mondta el, ahogy t�rt�nt.
- El szeretn�d mondani a te verzi�dat is, igaz?
- Ja – b�lintott. – Sz�val… mikor � 25 �ves volt, �n 22, t�bb, mint h�rom �v van k�z�tt�nk. Nos, any��k… h�t… - alig b�rta kimondani, hiszen ilyen komoly besz�lget�st m�g nemigen folytatott senkivel, m�gis komoly volt � is, �s a hangja is annak �rz�d�tt. – Anya szeretett engem. De �t sz�rnynek tartotta. �s sokszor felpofozta. Legutolj�ra a farkasok meg�ltek h�rom juhot, �s egy tehenet �n �ltem meg… Hogy mi�rt? Mert r� akartam fogni.
- M�r �rtem, hogy mi�rt �t�tt meg…
- H�t igen. Nem b�rja az igazs�got.
- Nem vagy �ppen mintagyerek… - h�zta el a sz�j�t komoran.
- Nos… Tabita mindig olyan volt, aki valami�rt halott �llatokat hozott haza �s eltemette �ket. A szok�s�t mindig megtartotta… Fura l�ny volt mindig is, igazi k�l�nc. Nem hiszem, hogy � �lte volna meg �ket, de r��rz� k�pess�ge volt arra, hogy hol vannak a d�gl�tt �llatok. �s nem foglalkozott velem, csak azokkal a d�g�kkel �s az erd�vel… - le�lt, �s nem b�rt Lilly szem�be n�zni, egy kicsit ki is pirult, �m a komoly hangs�lya megmaradt. – N�lam jobban eg�sz �let�ben nem szerette senki! De � gy�l�lt. Ez olyan, mintha Samantha ut�lna t�ged.
- Abba belehaln�k… - tekintett � is lefel� �s Lilith el� �lt.
- S�relmeztem a dolgot. Soha nem csin�ltam ellene addig semmit, m�gis b�ntott a szavaival, pedig szerettem volna magamhoz �lelni! Nagyon szerettem volna… - mondta szinte k�ts�gbeesetten. – Nos, elegem lett abb�l, hogy nem foglalkozik velem, f�ltem, hogy nem l�thatom t�bb�. Azt�n… ez megv�ltozott �s gy�l�lett� �rett arra a napra. Mikor meg�ltem a tehenet, ut�na Tabita k�pe ugrott be el�m, mintha �t �ltem volna meg. El�sz�r sz�rny� volt, de azt�n, mivel r� kellett fogni valakire, Tabita k�zenfekv� volt. Azt hiszem, el�gg� �r�lt voltam, hogy r�fogtam. Mindenesetre azokban a napokba any�m sokszor megverte �t. Anya est�nk�nt addig s�rt, m�g el nem aludt. �n viszont egyik napon sem tudtam aludni. Egyszer meghallottam, hogy nyit�dik az ajt�, majd becsuk�dik halkan. �s megn�ztem, hogy mi volt az. Tabita kiosont, l�ttam az ablakb�l, amint az erd� fel� s�t�lt, mint mindig. Ut�namentem �s…
- �s? – k�rdezte egy kis cs�nd be�llta ut�n. �jabb cs�nd k�vetkezett, mire Lilith megsz�lalt.
- Vittem egy nagy k�st magammal. Lassan mentem, nehogy zajt csapjak, �m a talpam alatt �gy is megreccsent egy �g. � meghallotta �s megl�tta a k�st a kezemben. Ami azt illeti… ut�lag tudom, hogy egy saj�t k�sz�t�s� b�jitalom okozta a trag�di�t. Mivel �n m�r akkor is boszork�ny voltam, ezen ne csod�lkozz.
- Mi�rt, � nem volt az?
- Nem. � akkor m�g nem is tudott a k�pess�geir�l. M�rmint, nem az �sszesr�l. Arr�l tudott, hogy gondolatolvas� �s hogy k�ze van a halottakhoz. �n legal�bb is �gy tudom – r�ntotta meg a v�ll�t. – Mindenesetre… el akarta venni t�lem a k�st �s siker�lt is. De a s�t�tben siker�lt kihaszn�lnom a helyzetet �s megford�tottam a k�st a kez�ben, � ezt �szre sem vette. �s v�letlen�l lesz�rta mag�t. Persze, ez nem sz�m�t �ngyilkoss�gnak, �n tehetek r�la… Sok�ig s�rtam, miut�n elm�lt a b�jital hat�sa. Nagyon sok�ig… - s�hajtott. – De v�g�l a gy�l�let m�g ezt is legy�zte �s v�g�l nem is b�ntam, hogy meghalt. Hiszen nem szerette senki, m�g a saj�t sz�lei sem. De… csak ut�lag tudja, hogy �gy �reztem ir�nta, szokott is ezzel sz�vatni…
- Hm… �rtem. �s… most �rzel ir�nta valamit a gy�l�leten k�v�l?
- A gy�l�let minden �rz�sn�l er�sebb, de ez �sszek�t minket. Hozz�l�ncol a tudat, hogy gy�l�l. �s, hogy gy�l�l�m – a hangja egyre t�volabbinak hallatszott, elhom�lyosult. – De…
- �s most k�vetkezzen az id�j�r�s – mondta a tv. Lilly k�bulva t�rt mag�hoz �s szemrev�telezte, hogy ugyan�gy a tv el�tt �l, mint a besz�lget�se el�tt. �m ezt soha nem felejti el… �gy d�nt�tt, hogy felh�vja Samanth�t a lak�s�n, h�tha otthon van �s tud vele besz�lni. Meglepet�s�re egy f�rfihang sz�lt bele, p�r macskany�vog�s k�s�rt�ben.
- David?
- Igen. Samantha nincs itthon, d�lel�tt azt mondta, hogy dolgozni ment. Ha gondolod, gyere �t �s v�rjuk meg, nekem �gyis csak a macsk�it kell megetetnem…
- Nem mehetek, bocs�ss meg – vette fel a kedves hangj�t, David el�g ny�zottnak hallatsz�dott.
- Iz�. V�rj, tudn�l nekem seg�teni valamiben?
- Persze. Mondd.
- Az elm�lt esem�nyekb�l annyira eml�kszem, hogy Samantha �tj�tt hozz�m �s… azt mondta, hogy � boszork�ny…?
- Oh, ne…
- Mit jelentsen ez? Hogy �rtette? �s mi�rt nem eml�kszem t�bbre?
- �h, bocsi, le kell tennem, majd… majd besz�l�nk! – mondta �s letette. Kif�jta a leveg�t �s �jra led�lt a kanap�ra…

F�l nyolckor ott �lldog�lt, m�g v�gre megkapta a kulcsot, hogy bez�rja az ajt�t.
- �h, v�gre – mondta, mikor el�rt a h�z�ig, a l�mpa fel volt kapcsolva a nappaliban. Amint bel�pett, furcsa, neh�z aura fogta k�rbe, szinte m�r fojtogat� volt. David amint megpillantotta, der�sen egy cs�kot nyomott az ajk�ra, majd d�h�sen n�zett r�. Samantha nem �rtette a hirtelen hangulatv�ltoz�s�t, de az aura nagyon fojtogatta…
- Szia, David!
- Szia, Samantha. M�r eml�kszem mindenre.
- Igen?
- Hogy hozt�l ide? Egy�ltal�n mi t�rt�nt? Valami b�jitalt adt�l be, vagy kisepregett�l a h�zamb�l, mint a gonosz szellemeket? Vagy mi?
- Egyik sem. M�g nem eml�kszel mindenre ezek szerint. Te j�tt�l ut�nam, nem?
- Igen! Ez az utols� eml�kem! Hogy l�tlak t�ged mik�zben kiab�lsz valamit latinul, vagy isten tudja milyen nyelven, azt�n… �hh! – hirtelen lerogyott a f�ldre �s meg kellett fognia a fej�t, mert �gy �rezte, nyomban sz�tesik.
- Jaj, ne! J�l vagy, David?
- Ezen a napon ez a harmadik… T�l�lem.
- Harmadik! Te j� isten!
- Jut eszembe. �… - szem�vel v�gigm�rte a kuncog� n�t, mik�zben r�mutatott. – � hogy ker�l ide?
- Hupszi, megl�tott – mondta cinikusan.
- Te l�tod Tabit�t?
- Ha a feketehaj�, z�ld szem�, ijeszt�en r�d hasonl�t� szem�lyre gondolsz, akkor igen.
- Oh. Tabita vagyok, Samantha �k-�k-�k-�k nagyanyja – mosolygott g�nyosan.
- Az… nem lehet!
- Dr�g�m, boszork�nyokn�l mindent lehet – mondta Samantha megnyugtat�an, Tabita g�nyol�dva, mindketten egyszerre. Samantha megrov�an n�zett a n�re.
- Tabita, ez most nem a g�nyol�d�s ideje! Te is �rzed, nem?
- �, dehogynem. Term�szetesen �rzem az erej�t. Ha r�m hallgatsz, akkor nem eshet bajotok. B�r, Lillyt kellene err�l megk�rdezni.
- Hogy mi? �n nem sokkal ezel�tt besz�ltem vele.
- �tj�tt?
- Nem. Felh�vott, azt mondta nem j�het �t. �s lerakta… ezek szerint… � is boszork�ny!
- David… - �lelte meg, de a f�rfi nem viszonozta.
- V�laszolj!
- Igen. S�t, Claudia is – engedte el. Davidben meg�llt az �t�.
- Ez… nem lehet igaz…!
- Pedig az. �n pedig egy szellem vagyok, eddig Samantha test�ben voltam – biccentett.
- Tabita! – sz�lt r�. – Ez t�l sok lesz neki, m�g a v�g�n el�jul… vagy felkel a Lelkek Ura.
- M�g van kevesebb, mint 6 �r�nk kital�lni, hogy hogyan el�zz�k meg a vil�gv�g�t.
- Mir�l besz�ltek? Lelkek Ura, vil�gv�ge… Samantha test�ben volt�l…
- Hagyd csak, pihenj �s ne foglalkozz ezzel – mondta gyeng�den Samantha.
- Nem hagyom! Nekem is k�z�m van hozz�, ha itt vagyok, nem?
- De igen… - mondta oldalra n�zve a l�ny. – Tabita, nekem nincs kedvem elmondani, t�l sok embernek mondtam el �gy is. Most kiv�telesen te j�ssz.
- J�l van. David, �lj le – mondta neki, mik�zben � is helyet foglalt. David gyan�san n�zett r�.
- V�zolom a helyzetet, lehet�leg �gy, hogy te is meg�rtsd – kezdte. – Sz�val… vannak olyan szellemek, akik nem sz�lettek le a F�ldre. Soha nem voltak emberek. Ezek valaminek az urai.
- Teh�t a Lelkek Ura is ilyen – sz�lt k�zbe Samantha.
- Igen. Amikor megl�tt�l, akkor az nem Samantha volt, hanem �n, az � test�ben. Nekem az a feladatom, hogy a rokonaim test�ben legyek, m�g a vet�lyt�rsam vagy �n el nem pusztulunk �r�kre. Ez�rt k�lt�ztem bel�, ott voltam eg�szen a sz�let�s�t�l kezdve. Az igazs�g az, hogy �n is boszork�ny vagyok �s a vet�lyt�rsam a h�gom, aki Lilly test�ben van.
- Hogy? Lillynek is van egy m�sik szem�lye? – k�rdezte meglep�dve David.
- Igen. Az � neve Lilith. Mindenesetre, ez nem l�nyeges a te szempontodb�l, csak az�rt adtam r�la t�j�koztat�st, hogy a j�v�ben ezt el lehessen ker�lni, �s hogy teljes legyen a k�p. A Lelkek Ur�t megid�ztem egy m�sik szellemmel, az Alvil�g Ur�val egy�tt. Az Alvil�g Ura nekem adta az erej�t ahhoz, hogy meg tudjam �lni Lilithet, a Lelkek Ura…
- Most k�sz�lj fel, David…
- Mi az?
- Bel�d k�lt�z�tt.
- Tess�k? – pislogott.
- �rzed, hogy fojtogat valami? Mintha t�bb lenne a gravit�ci�…
- Igen, pontosan ezt �rzem. Mi k�ze ennek ahhoz a szellemhez? – vonta fel a szem�ld�k�t.
- Ez az � erej�nek egyharmada. �s te ennek az egyharmadnak az egynegyed�t �rzed.
- De… �gy is el�g er�s ez a valami, ami k�rbevesz… - mondta David a nadr�gja sz�r�t n�zve. – Akkor milyen lehet, mikor az eg�sz erej�t �rzem?
- H�t igen… lehet, hogy szeretn�d megtudni, de od�ig te nem fogsz eljutni, m�g eszm�letedn�l vagy. De… amint elveszted az eszm�leted, nek�nk ki kell �zn�nk a testedb�l a Lelkek Ur�t, k�l�nben felfalja az �sszes lelket, emberek, �llatok, n�v�nyek… minden �l� meghal.
- �risten… - vakargatta az �ll�t elborzadva. – �s…
- Semmit nem kell tenned.
- �rtem… �n… azt hiszem, most lefekszem aludni – mondta David. Samantha vele ment.
- J�l �rzed magad?
- Igen, b�r kicsit sok volt. Majd megszokom. Felt�ve, ha addig �lek m�g – nevetett k�b�n, majd bes�t�lt a szob�ba, ahol �ltal�ban szokott aludni a l�nnyal �s le�lt�z�tt.
- J� �jt, David.
- J� �jt, sz�vem – cs�kolta meg l�gyan. Samantha ut�na kiment a szob�j�b�l �s fels�hajtott.
- Ez fura… - mondta.
- Micsoda?
- Nem l�tszott rajta, hogy meglepte volna a dolog.
- Val�ban. Arra gondoltam… �h, semmi, nem �rdekes – mondta Tabita legyintve.
- Felh�vom Lillyt, ut�na k�nytelen leszel elmondani… - mondta egy sz�jh�z�s k�s�ret�ben, majd bep�ty�gte a telefonj�ba a sz�mot �s a f�l�hez tartotta.
- Hall�? – sz�lalt meg a l�ny.
- Itt Samantha.
- �, szia! M�r kerestelek, David gondolom, mondta.
- Igen. Gondolom, d�nt�tt�l.
- Igen, Samy. �rted… megteszem.
- K… Komolyan? – pislogott. Lilly hangja gyeng�dd� v�lt.
- Igen. �s persze, a vil�g�rt is – h�mm�g�tt a telefonba. – Ha b�rmi probl�ma t�madna, azonnal h�vj fel, vagy legal�bb cs�rgess meg, �s ott vagyok!
- K�szi, Lilly, majd h�vlak!
- Szia �s j� �jt!
- J� �jt! – v�laszolta. Miut�n letette, Tabita fel� fordult.
- Meg�rz�s?
- Olyasmi. Nos, mondhatod.
- Szerintem � m�r nem David.
- �- �gy �rted… a Lelkek Ura?
- Lehets�ges…