5. fejezet  �cs�m �s a h�lyes�gei

Eg�sz �ton nem besz�lt�nk. A h�zban l�v� liftbe el�gg� lefeh�redve sz�llt be, de t�l�lte �s a lift sem �llt le f�l�ton.
�ppen a kulcsot ford�tottam el a z�rban, amikor megsz�lalt.
- Most m�r tudom, mi�rt h�vnak farkasnak! – mondta.
A motoros dzseki a karomra volt fektetve, csak egy top volt alatta, ami nem takarta el a h�tamat �s �gy l�that�v� v�lt a tetov�l�som. A b�r�mbe van varrva egy farkas, ami Balt�r�l lett mint�zva.
- Biztos vagy benne, hogy ez�rt h�vnak farkasnak? – k�rdeztem.
K�zben kinyitottam a bej�rati ajt�t. Id�k�zben bes�t�tedett. Annyira szeretem New Yorkot ilyenkor este, a f�nyei miatt, k�r hogy pont emiatt nem l�tszanak itt a v�rosban a csillagok. A kapcsol�t megtal�ltam �s felkapcsoltam a villanyt.
- Balt�, nyugi! – fenyegettem meg h�zi farkasomat.
Eml�kszel az �szt�n dologra, amit m�g a legelej�n eml�ttettem neked? Ha r�mordul Lionra, nem b�zhatok a f�rfiben. Kicsit meglep�dve b�multak egym�sra, de semmi t�bb. �r�l�k, legal�bb valami j� is.
- Akkor miatta? – k�rdezte �sszevont szem�ld�kkel.
- Javar�szben, de van itt p�r apr�s�g. Egyed�l dolgozom, teh�t mondhatni „mag�nyos farkas” vagyok. Mellesleg a „farkast�rv�nyek” v�d�je �s m�g p�r m�sik egyszer� ok. – v�laszoltam meg k�rd�s�re. - Ez a legbiztons�gosabb hely a v�rosban. �rezd otthon magad!
Az el�szoba csak egy egyszer� kis zug volt, felakasztottam a kab�tomat a fogasra, ezt a p�ld�t � is k�vette. Rajta egy hossz� sz�vet kab�t volt, alatta egy m�regz�ld garb�val. Ugyan�gy farmer volt rajta, mint rajtam, csak az �v� nagyon s�t�tk�k volt, m�g rajtam a szok�sos koptatott sz�n� �s fazon�. A nappaliba vezettem, ahol beh�ztam a f�gg�nyt. Itt az egyik oldalon hatalmas ablak volt, nagy k�pet mutatva a v�ros f�nyeir�l. K�z�pen egy eb�dl�asztallal. Bal oldalt egy nagy kandall�. M�g jobbra egy kanap�, hatalmas plazma t�v�vel �s a hozz� tartoz� h�zi mozi rendszerrel. A sz�nyeg vil�gos kr�msz�n�, a kanap�t cappuccino sz�n� b�r bor�totta, a falak pedig naps�rga sz�nben pomp�zott a falon �l�nk sz�n� dekor�ci�val, javar�szt k�pekkel. Innen t�bb ajt� ny�lt.
Az egyik az �n h�l�szob�m, ami az egyik legnagyobb helyis�g volt a h�zban. Ez ink�bb meleg �rnyalatokkal narancss�rga �s v�r�s �l�nk sz�n kavalk�dja a k�z�ppontban hatalmas v�r�s sz�n� selyembor�t�s� �gyammal. Nagy gardr�bszekr�nnyel, aminek ajtaj�n t�kr�k bor�tott�k.
A m�sik �cs�m szob�ja, ez ink�bb a k�k �s fekete �rnyalatokkal.
M�g a harmadik a vend�gszoba, ami ink�bb a z�ld �s feh�r �rnyalatok utalt�k.
Minden helyis�get, a konyh�t �s a f�rd�szob�k kiv�tel�vel haj�parketta bor�totta. Minden szob�hoz tartozott egy sz�neiben hozz� hasonl� f�rd�szoba.
A konyh�t a nappalit�l egy fal v�lasztotta el. A konyha amerikai st�lusban berendezve. Nat�r sz�n� b�torokkal, amik finoman voltak faragva, itt ink�bb baracksz�n� �s t�rk�vekkel d�sz�tett falak �lltak �s bolt�v vezetett a nappali �tkez� r�sz�hez.
A konyh�ba mentem, el�sz�r vizet adtam Balt�nak, azt�n el�vettem k�t poharat, mindkett�be j�g, azt�n j� f�lig �nt�ttem az aranysz�n� whiskyb�l, visszamentem a nappaliba, ahol Lion helyet foglalt a kanap�n. Az egyik italt fel� ny�jtottam.
- Mi ez? – k�rdezte.
- Nyugtat�. – v�laszoltam, majd felhajtottam a saj�tom tartalm�t, mire � is.
- K�sz!
- L�gy �szinte! V�letlen�l volt�l ott a m�ltkor, mikor �n szorultam seg�ts�gre? – V�gre kib�ktem, ami m�r a telefonh�v�sa �ta izgatja a fant�zi�mat.
- Ha �szinte akarok lenni, akkor nem v�letlen volt. – Na bumm! Tudtam! – tettem hozz� gondolatban. - F�lest kaptam, hogy a Farkas egy helikoptert rendelt 23:30-ra �s �n �t kerestem, mikor megl�ttalak, nem tudtam, hogy te vagy a Farkas, csak azut�n tudtam meg, mikor m�r Velenc�ben voltunk �s jelentette az inform�torom, hogy nem ment�l a helikopterhez a megbesz�lt id�pontban csak akkor j�ttem r�.
- �rtem, de mi�rt nem sz�lt�l, akkor, amikor n�latok voltam?
- Kisebb bajod is nagyobb volt az �n probl�m�mn�l. Nem?
- N�lam ilyen nincs, ha seg�ts�get k�rnek, megoldom valahogy, ha hallott�l r�lam, azt is tudod, hogy eddig nem hagytam senkit cserben, aki seg�ts�g�rt fordult hozz�m. K�s� van, tegy�k el magunkat holnapra, �s akkor pontosabban megt�rgyalunk mindent. Rendben?
- Ok�.
Mindenki elfoglalta a hely�t. Lion a vend�gszob�ba �n �s Balt� a saj�t szob�nkba ment�nk. Egy forr� f�rd� csod�kra k�pes. Balt� gondterhelten n�zett r�m �s �n magam is elgondolkodtam.
- Mi a baj koma? – simogattam meg a fej�t. � halkan ny�sz�tett.
- Igen, �n is �rzem a nyugtalans�got. Ideges �s ezt mindketten el�g j�l �rezz�k. Igaz? – Egy f�rfi, aki nem f�l a hal�lt�l, hiszen katona volt �s a mai akci�ja is el�gg� igazat ad ennek a tulajdons�g�nak, de megbolondul a bez�rts�gt�l. Tal�n f�l �r�ig gondolkoztam ezen, mikor zajokat hallottam a nappali fel�l.
- Mi a fene? – mikor felkapcsoltam a villanyt a nappaliban. Balt�, amint kif�rt a szob�m ajtaj�n egyenesen kit�rtetett �s a k�t f�ld�n fetreng� f�ri k�z� �llt �s r�juk morgott. Lion �s Chris birk�zott a padl� azon r�sz�n, ahol nem volt sz�nyeg, csak parketta. Az ablak nyitva volt. A k�t f�rfi �rdekesen vizslatta a m�sikat, majd a farkast, azt�n mindkett� r�m n�zett.
- J� helyetek van? – k�rdeztem.
- � egy bet�r�. – mutatott Chrisre Lion.
- Megt�madott! – kontr�zta Lionnal egyszerre Chris �s Lionra mutatott.
- Nem � nem bet�r�, csak az �cs�m, aki az ablakot haszn�lta az ajt� helyett bej�ratnak. �gyhogy meg�rdemelte, amit kapott. – mosolyogtam rajtuk. Mindketten fel�lltak.
- Christopher Owens. – ny�jtott kezet az �cs�m.
- �r�l�k, hogy megismerlek. Lionel Thomson. Bocs az el�bbi�rt. – kezet r�ztak. Balt� bocs�natk�r�en megnyalta Chris kez�t.
- Szia pajti! – vakarta meg Balt� f�l�t Chris.
- Csak az�rt j�ttem, hogy k�z�ljem, hogy Linnea biztons�gban van. – Egy megk�nnyebb�lt s�hajt�s Liont�l. – Na megyek, randim van. – mondta.
- K�sz�n�m! – mondta Lion.
- K�sz a h�reket, megtenn�d, hogy ez�ttal az ajt�t haszn�lod a kedvem�rt? – k�rdeztem.
- De h�t abban nincs semmi extra. – motyogta.
- Nem baj, att�l m�g az a kij�rat. Nem hi�nyzik, hogy valaki kih�vja a rend�r�ket r�d.

M�snap:
Reggel elmentem a szok�sos kocog�sra Balt�val. Visszafel� bementem a k�zeli p�ks�gbe is. Bez�rtam az ajt�t, Lion m�g aludt. Mikor vissza�rtem m�r �bren volt �s �ppen a konyh�ban kereste a k�v�s b�gr�ket.
- J� reggelt! – mosolyogtam.
- J� reggelt! – mondta rekedt hangon. L�tszott, hogy nem aludt valami sokat. – Nem tal�lom… - kezdte, de �n k�zben a kez�be adtam k�t nagyobb cs�sz�t, majd megetettem Balt�t �s megter�tettem. � is seg�tett m�r amennyire feltal�lta mag�t a konyh�ban. Nem szeretek reggel besz�lgetni �s � sem volt �ppen a szavak embere. Csendben reggelizt�nk. A telefonom szinte f�ls�ket�t�en kezdett el cs�r�gni.
- Szia Lea! – k�sz�ntem.
- Farkas koma, nagy bajban vagyok.
- Na mi a szitu ez�ttal? – k�rdeztem.
- Egyik inform�torom ker�lt bajba, lebukott, l�tott egy gyilkoss�got a C�g nem seg�t, de �n nem akarom cserbenhagyni. – mondta k�ts�gbeesve Lea. Igen ez�rt szeretek ezzel a csapattal dolgozni. Nem hagynak cserben senkit.
- Adj egy nevet �s egy c�met. – v�laszoltam.
- Lucy Lewis. Ha j�l tudom a Sunlightba pultos, vagy legal�bbis az volt. �ps�gben ki kellene juttatnod onnan. – Hajaj, ez nem lesz �ppen egyszer�. A Sunlight Sanchelis tulajdon�ban �ll. Ez fel�r egy �sz�leck�vel a krokodilok k�zt. V�rjunk csak! Lucy Lewis. Hiszen � az �cs�m leg�jabb bar�tn�je. Basszus!
- Megteszem, amit tudok. – v�laszoltam.
- A p�nzt megbesz�lj�k k�s�bb.
- Hagyjuk, egy sz�vess�g�rt megteszi. – azzal bontottam is a vonalat. Idegesen nyomtam be a h�v�s gombot. A telefon kics�ng�tt. Vedd fel! Gyer�nk, vedd fel!
- Baj van? – k�rdezte Lion. De a k�rd�se megv�laszolatlan maradt. A telefonom megint cs�rg�tt. Mike az.
- Farkas! – vettem fel.
- G�z van, ugye tudod? – k�rdezte.
- Ne m�r, n�lad is?
- Ez ink�bb hozz�d tartozik.
- Mi t�rt�nt?
- Chris. – Valahogy sejtettem.
- Mit csin�lt?
- Itt van Lucy, azt mondja, Chris val�sz�n� bajban van. Tegnap �jjel elhozta ide. Azt mondta neki, maradjon itt �s csak velem besz�ljen, mert csak bennem b�zik. �n most j�ttem be. Meg�g�rte neki, hogy reggel visszaj�n �rte, de nem j�tt. Tudod ki Lucy?
- Sanchelis pultosa, aki tan�skodik ellene, mert l�tott valamit, amit nem kellett volna. El�g dolgot, hogy lecsukj�k az eg�sz bag�zst. Hova ment az �cs�m? – hadartam el a t�nyeket.
- Nem tudja. – v�laszolta n�h�ny m�sodperc ut�n Mike. – Azt nem mondta.
- Idi�ta barom, amilyen h�lye, egyenesen Sanchelishez ment. �n akkor szem�lyesen fojtom meg. – tettem le a telefont.
Gondoljuk csak �t, mit tegy�nk! Meg�l�m Sanchelist azt�n az �cs�met. J� terv! Kell egy p�r fegyver. Odamentem a konyhaszekr�nyhez. Milyen praktikus is a sok szekr�ny. Kinyitottam a mosogat� feletti szekr�nyt, t�ny�rok helyett egy eg�sz fegyverarzen�l t�rult el�m. Lion halkan j�tt ut�nam, folyamatosan k�rdezgetve, hogy mi t�rt�nt, de �n nem v�laszoltam. Ez. Ez �s ez is kell. Vettem ki h�rom fegyvert �s t�lt�nyeket hozz�. Kell m�g valami? Kab�t, ami eltakarja. A szob�mba mentem �s el�kerestem egy hossz� sz�vetkab�tot.
- Majd �n adok neki. – morogtam magamban. – Hogy lehet ennyire felel�tlen, �s m�g � papol nekem.
Elindultam. Felh�ztam a csizm�mat. Az ajt�b�l m�g visszafordultam. Kocsi kulcs. K�vetkez�leg a kocsiban eszm�ltem fel, hogy Lion ott �lt mellettem.
- Ez nem a te �gyed! – mordultam r�.
- Lehet, akkor 1: 1. – n�zett r�m.
- Ez most nem olyan. Sz�llj ki! Egyed�l dolgozom.
- Erre most nincs id�nk. Indulj m�r! – utas�tott. Igaza van. Lehet m�r az �cs�m nem is �l, de akkor �n…
A Sunlight el�tt egy les�t�telt aut� �llt, amikor oda�rt�nk. Lion kez�be nyomtam az egyik fegyvert �s �ppen k�sz�ltem kisz�llni, amikor Lion megfogta a karomat.
- V�rj! – mondta. – N�zd! – akkor hozt�k ki az �cs�met.
Ketten fogt�k �s a harmadik nyitotta ki az ajt�t. Bel�kt�k a kocsiba, majd � maguk is be�ltek, de csak ketten a harmadik ott maradt. Elindultak. A sz�vem a torkomban dobogott.
- K�vesd �ket! – utas�tott.
A sz�vem majd kiugrott a hely�b�l, vajon �l m�g? Mozdulatlan volt �s falfeh�r. Seg�tsetek �giek! A k�zeli Hudson foly�hoz mentek. Itt m�r nem volt m�s es�ly�nk, vagy most megy�nk vagy soha. Az �cs�met �gy vonszolt�k ki a kocsib�l, mint egy zs�kot. Elengedt�k �s � t�rdre esett. A sz�vemet mintha sanyargatt�k volna, de akkor biztosan l�ttam, hogy megmozdult. �l! Esett le a szikla a sz�vemr�l. K�sz�n�m �rangyalok, legal�bb �n tehetem el l�b al�l, ha ezt t�l�lj�k.
- Menj�nk! – halottam Lion hideg hangj�t.
El�b�jt bel�le a profi. A f�lelmet nem ismer� katona. Egy�ltal�n b�zhatok ebben a fick�ban? Hiszen mit tudok r�la. M�gis itt vagyunk! Nem szoktam ahhoz, hogy t�bben vagyunk az akci�kban. Mi legyen?
- Figyelj! – kezdte. – Te eltereled a figyelm�ket, �s �n elhozom az �cs�det. Rendben?
- Ok�. – v�laszoltam.
„Mi t�v� legyek” gond megoldva. Kezdj�k! Eddig j� lassan k�zeledt�nk fel�j�k, az egyik felh�zta az �cs�met �s talpra �ll�tja.. A m�sik fegyvert vesz el�, l�ni k�sz�l, azt nem hagyhatom. C�lra tart �s �n is, de nekem kell gyorsabbnak lennem. Megvagy! Megl�ttem a kez�t. T�k�letesen kereszt�l l�ttem a kez�t, a m�sik tasz�tott egyet az �cs�men, aki belesett a foly�ba. A m�sikra c�loztam.
- Ha megmozdulsz szit�t csin�lok bel�led! – utas�tottam remeg� hangon.
Lion gondolkod�s n�lk�l ugrott Chris ut�n. �n elvettem a fegyvereket a k�t fick�t�l. Az egyiket le�t�ttem a m�sik el volt foglalva a lyukas kez�vel. L�ttam, hogy Lion felj�n leveg��rt, majd �jra lebukik. Felj�n leveg��rt �s lebukik. �jra �s �jra. Gyer�nk m�r! Megvan! Lion felhozta Christ. �gy 500 m�terrel arr�bb part alacsonyabb volt, �gy oda�szott, majd kih�zta az �cs�met a partra. �n odarohantam a kocsihoz, szinte felt�ptem az ajtaj�t �s bepattantam. Amikor oda�rtem � m�r �jra�leszteni pr�b�lta Chris �lettelen test�t.
- Gyer�nk! Gyer�nk m�r! H�vj egy ment�t! – utas�tott, mik�zben m�g mindig pump�lta az �cs�m sz�v�t. Engedelmeskedtem, azt�n �n is seg�tettem neki.
- Na idefigyelj, te barom. Meleg testv�ri szeretettel aj�nlom, hogy vissza gyere, hogy �n saj�t kez�leg ny�rjalak ki. Ne mer�szelj a f�ny fel� menni! – k�szk�dtem a k�nnyeimmel.
- Gyere vissza! – motyogta Lion is. �k�lbe szor�tott k�zzel r��t�ttem a szegycsontj�ra. Semmi!
- A rohadt �letbe! – �t�ttem teljes er�mb�l ism�t egy reccsen�st hallottam. A francba. Zokogtam �s r�hajtottam a fejem a mellkas�ra. Hallottam, hogy nagyon halkan dobog a sz�ve. A mellkasa enyh�n szinte alig l�that�an emelkedett, l�legzik.
- K�sz�n�m! – suttogtam Lionnak. A v�gsz�ra meg�rkezett a ment� is, mint mindig most is az utols� pillanatban.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte a ment�s.
- Megvert�k �s belel�kt�k a v�zbe. – v�laszolta Lion, mert �n mindig nem tudtam sz�hoz jutni.
- Meddig volt odalent? – hallottam a k�vetkez� k�rd�st.
- Kb. 3 vagy 4 percig, nem tudom.
- Rendben van m�g valami?
- �n… �n… - motyogtam. – Val�sz�n�leg elt�rtem a bord�j�t. – n�ztem az orvosra.
- Ink�bb t�r�tt bord�ja legyen, mint egy kopors�ja.
Innent�l az ell�t�st r�juk b�ztuk. Mi hazament�nk, hogy Lion valami sz�raz ruh�ba �lt�zz�n, amit Christ�l k�lcs�n�ztem. Majd mi is bement�nk a k�rh�zba. Elt�rt k�t bord�ja, megrepedt a szegycsontja. Agyr�zk�d�st kapott �s elt�rt az egyik keze �s kifordult a bok�ja. Eltekintve a k�k z�ld foltokt�l rosszabbul is j�rhatott volna.