7. fejezet  Megcsaltak az �szt�neim?

Kopogtat�sra �bredtem. Keren volt az, ment dolgozni a k�rh�zba, de el�bb meg akart gy�z�dni az �cs�m �llapot�r�l. Halkan osontunk �t a nappalin, hogy ne �bressz�k fel Liont. Keren p�r percig vizsg�lta az �cs�met. �n k�zben k�v�t f�zni mentem a konyh�ba, ami k�s�rtetiesen az eny�mre hasonl�tott. Amerikai st�lus� k�k sz�n� konyhab�tor, be�p�tett berendez�sekkel. Az egyetlen k�l�nbs�g a szekr�nyek tartalma volt. N�la a k�z�ps� pult ink�bb egy b�rszekr�ny volt, mint konyhai �lelmiszerrakt�r, tele itallal �s poharakkal. A h�t�ben nem sok mindent tal�ltam. Jellemz�! Kiismertem magam itt, nem ez volt az els� alkalom, hogy az �cs�mn�l voltam, miel�tt Mike nekem adta a rezidenci�mat sok�ig itt laktunk k�z�sen. A k�v� lef�tt �s Keren m�r a konyh�ban volt �s kortyolgatta a fekete l�tty�t, mik�zben nyugtatott, hogy az �cs�m rendbe j�n. A nappalib�l hangok sz�r�dtek be. Lion forgol�d�sa �s nyugtalans�ga �s motyog�sa hallatszott: „Ne! Ne! Ne!”
- Mi ez a hang? – k�rdezte Keren.
- Lion. – �sszen�zt�nk, �s mindketten a nappaliba siett�nk. Lion forgol�d�s k�zben ler�gta a takar�t. Szinte folyt a v�z r�la.
- Lion, �breszt�. – r�ztam meg gyeng�den. Nem �bredt fel. – �bredj fel! – r�ztam meg er�sebben. Felriadt �s reflexb�l a nyakamra szor�totta a kez�t. �n ugyanolyan reflexmozdulttal kaptam el �s tartottam t�vol p�r centire a nyakamt�l. P�r pillanat m�lva felfogta, mit tesz, �s lassan elvette a kez�t. L�ttam a szem�ben az ijeds�get.
- Sajn�lom! – Zih�lta leveg��rt kapkodva. Keren n�m�n f�rk�szte.
- Mi�ta vannak r�m�lmaid? – k�rdezte.
- Egy ideje. – v�laszolta Lion m�g mindig szapora l�gz�s k�zepette.
- Mi�ta ilyenek? – k�rdezte. M�rmint milyenek? – fogalmaztam meg a k�rd�st magamban, de l�ttam, hogy Lion jobban �rti a k�rd�st, mint �n.
- �gy egy hete. – A nyugodtan alv�sra is ezt v�laszolta nekem az �jszaka.
- Mennyit aludt az elm�lt napokban? – tette fel a k�rd�st Keren nekem szegezve.
- Nem tudom, tal�n 10 �r�t �sszesen. – mondtam.
- N�gy vagy �t nap alatt 10 �ra? – h�lt el. – Az rettenetesen kev�s. – tette hozz�.
Lion ijedten merengett maga el�, m�g mindig az �lma hat�sa alatt volt. Keren a konyh�ba ment. �n ott maradtam a kanap� mellett. V�zcsobog�st hallottam, majd a doki visszat�rt egy poh�r v�z k�s�ret�ben, amit Lion fel� ny�jtott. A f�rfi h�l�san pislogott fel� �s kortyolgatni kezdte. �gy t�z perc m�lva le�lt a kanap� sz�l�re �s a pulzus�t vizsg�lta.
- M�g mindig t�l gyors a sz�vver�se. – motyogta maga el�.
Azt�n a t�sk�j�hoz ment, kivett bel�le egy injekci�s t�t �s valami szert fecskendezett bele, majd visszaj�tt �s �jra az �gy sz�l�re �lt. A f�rfi karj�t felfel� ford�totta �s elkezdte lefert�tlen�teni a k�ny�ke hajlat�n�l. Lion elkapta a kez�t �s felpattant a kanap�r�l.
- Arra nincs sz�ks�gem. – mondta el�gg� hat�rozott �s kem�ny st�lusban.
- De igenis van. – mondta legal�bb olyan hat�rozottan Keren, �n �rtetlen�l pislogtam hol az egyik, hol a m�sik f�lre. – A r�m�lmokt�l nem tudsz aludni, ha nem tudsz aludni, akkor nem k�pes a szervezeted regen�l�dni �s az agyad nem k�pes feldolgozni a napi esem�nyeket.
- Elmegyek. – mondta Lion �s felkapta a kab�tj�t a mellette l�v� fotelb�l.
- Att�l, hogy nem itt vagy m�g jelentkezni fog ennek a hat�sa. Az utc�n akarsz �sszeesni? – k�rdezte Keren, m�g mindig a kanap�n �lve.
- Nem fogok… - kezdte Lion, de Keren f�lbeszak�totta.
- �h, dehogy nem. N�zd meg a kezed. Remeg. – Lion megn�zte, majd �k�lbe szor�totta. – A sz�ved szab�lytalanul ver �s ingadozik a v�rnyom�sod. El�bb ut�bb a k�rh�zban fogsz kik�tni jobb esetben. Az agresszi�d is t�net.
- Semmi k�z�d nincs hozz�, hogy mi lesz velem. – csattant fel Lion.
- Ez egy�ltal�n nem igaz. El�sz�r is Nora v�dence vagy.
- Nem, nem vagyok. – morogta. Dehogynem. – tettem hozz� �n gondolatban.
- M�sodszor a csapat r�sze lett�l az �jjel, amikor idehoztad Nor�t. Amikor el�sz�r megmentetted, vagy amikor kih�ztad az �ccs�t a v�zb�l. – Keren fel�llt �s lassan k�zeledett Lion fel�.
- Nem vagyok semmilyen csapat r�sze. – vette fel a kab�tj�t. – Most pedig elmegyek.
- Harmadszor… - folytatta Keren. – a h�godnak tartozok ennyivel.
- Nea. – suttogta Lion. – Honnan ismered… - a kez�re n�zett, amibe Keren bele�ll�totta az injekci�s t�t �s belenyomta a tartalm�t.
- Nem hagyhatom, hogy bajod essen a h�lyes�ged miatt �s f�leg azt nem, hogy akkor ess �ssze, amikor a csal�dom sz�m�t r�d. Sajn�lom!
- Ehhez nincs jogod! – Kiab�lt r� Lion.
- Igazad van! – v�laszolta Keren.
Lion az ajt�hoz rohant, megfogta a kilincset �s megingott egy percre. Azt�n kinyitotta �s a f�lig nyitott ajt�n�l esett �ssze.
- Seg�ts! – n�zett r�m.
Egy pillanatig megmeredve figyeltem a k�r�l�ttem zajl� esem�nyeket, azt�n seg�tettem felvonszolni Liont az egyik vend�gszob�ba. Levett�k r�la a kab�tot �s a cip�j�t. Halkan �s egyenletesen szuszogott. Ezut�n a konyh�ban folytattuk a besz�lget�st Kerennel.
- Lehet, hogy el�t�lsz, az�rt amit tettem, de te is �s a t�bbiek is annyira �nfej�ek tudtok lenni, ha az eg�szs�getekr�l van sz�. Ez nem olyan, amit vissza tudsz csin�lni, ha elsz�rod. Nekem is legal�bb annyira makacsnak kell lennem, mint amilyen ti vagytok. – panaszkodott. – Eml�kszem mikor ezt meg kellett csin�lnom Robbal is, mert nem tudta meg�rteni, hogy aludni is kell n�ha. �rted? – n�zett a szemembe.
- Azt hiszem �rtem, mir�l besz�lsz. – v�laszoltam.
Nem hittem, hogy � ilyenre is k�pes. Keren volt a legszel�debb k�z�l�nk �s most nem t�nt annak az �rtatlan b�r�nynak, akit �n megismertem. De meg�rtettem mindazt, amit mondott. Eml�kszem �n hogy agg�dtam Le��k miatt, amikor megs�r�ltek �s az �cs�m ir�nti aggodalmam miatt is ismer�s. Jobban meg�rtettem most, mint b�rmikor eddig. Agg�dik, hogy � nem tud seg�teni, hozz� legt�bbsz�r csak betegen �s s�r�lten fordulunk. � ismeri a gyenge emberi r�sz�nket is, amit m�g egym�snak sem mutattunk meg.
- Lassan megyek, mert elk�sem. – �llt fel. �s indult el a kab�tj��rt. Az ajt�ban visszafordult. - Chris hamarosan fel�bred, h�vj fel, ha baj van. Ha v�geztem, visszaj�v�k. Ami Liont illeti, amilyen gyorsan hatott a nyugtat� vele ma nem lesz gond. De az�rt n�z be r� �r�nk�nt! Ha fel�bred nagyon m�rges lesz, �s el akar majd menni. Besz�lned kell vele!
- Ok�. H�vlak, ha lesz valami. – mondtam.
Keren elment. Remek, nincs kivel besz�lgetnem �s nincs semmi dolgom. Mit csin�ljak ebben a nagy h�zban egyed�l? – tettem fel a k�rd�st. A h�z �res volt. A k�t pasi az igazak �lm�t aludta, egyed�l Balt� j�tt reggelit k�vetelni mag�nak, majd visszament az �cs�m �gya mell�. �r�nk�nt ben�ztem mindk�t sr�choz, ahogy Keren mondta. Bekapcsoltam egy dvd-t �s �n is elszundik�ltam a kanap�n. Lea hangj�ra �bredtem.
- J�, adok enni, de nem egyszer� ebben a nagy konyh�ban megtal�lni a kaj�dat. Balt�, nem mutatn�l r�, hogy hol van? – morgott Lea a farkassal. Ugyanaz a takar� volt rajtam, amit el�z�leg �n takartam Lionra. Felkeltem �s bes�t�ltam a konyh�ba.
- A g�zt�zhely mellett l�v� szekr�nyben. – mondtam Le�nak rekedt hangon. El�sz�r d�bbenten meredt r�m, lehet megijesztettem.
- Bocs�nat, nem akartunk fel�breszteni. – sajn�lkozott, mik�zben kinyitotta a szekr�nyt �s felbontotta a konzervet Balt�nak.
- Mennyi az id�? – k�rdeztem.
- Este 6 m�lt. – v�laszolta.
- J�l elaludtam. – morogtam. – R�g�ta vagy itt?
- Nem. �gy negyed �r�ja j�ttem. Mindenki aludt, gondoltam csin�lok vacsit, de azt�n l�ttam, hogy nincs itt semmi kaja, �gy elmentem hoztam pizz�t. Holnap majd felt�lt�m a h�t�t. Balt� viszont jelezte, hogy neki ez nem kaja �s adjak neki valami ennival�t.
- Te kis k�vetel�z�. – mosolyogtam a ny�mmog� farkasra. - Chris?
- M�g alszik. – v�laszolta. Megsz�lalt a telefonja.
- Bocs�ss meg! – mosolygott r�m. – Igen! – vette fel.
- Csal�di v�szhelyzet van. – hallottam John hangj�t.
- M�g pedig?
- Kamilla nem akarja megenni a z�lds�get.
- Nor�n�l vagyok, de mindj�rt indulok. – v�laszolta. – Trag�dia, megyek, miel�tt kit�r otthon a kaja csata. – mosolygott.
A h�ziasszony, a feles�g, az anya, a bar�tn�, �s az �gyn�kn�. Ez mind egyben. Hihetetlen, hogy hogy b�rja. Elment �s �n megint magamra maradtam a gondolataimmal. �r�kig j�rk�ltam a h�zban. V�giggondoltam az esem�nyeket. Gondoltam egyet �s be�ltem Chris �gya mell�. �gy f�l �ra m�lva �bredezni kezdett. Itt az ideje a leszid�s�nak.
- Szia! – suttogta csendesen. Az arcomat f�rk�szte. Gondolom tudni akarta milyen hangulatban vagyok.
- Szia! Hogy vagy? – k�rdeztem.
- Gondolom, ahogy kin�zek. – v�laszolta.
- Hogy lehett�l ennyire felel�tlen, nem tudom felfogni. – fakadtam ki.
Ha valaki ismeri az Owens csal�dod, akkor ismeri azok d�hkit�r�seit, apun�l jobban senkinek nem megy. Amennyire nyugodtak vagyunk az egyik percben, legal�bb annyira vagyunk d�h�sek a m�sik pillanatban. Ilyenkor jobb nem a k�zelben lenni, k�l�nben az is kap, aki �ppen akkor teljesen �rtatlan. Mi f�leg ilyenkor voltunk d�h�sek egym�sra az �cs�mmel, amikor egyik�nk h�lyes�get tett �s bajba ker�lt.
- Mi�rt nem h�vt�l? Vagy mondtad, mibe keveredt�l? Nem gondoltad komolyan, hogy egyed�l bes�t�lsz az oroszl�n barlangj�ba! M�gis mit gondolt�l, hogy t�ged csak �gy beengednek?
- Sajn�lom. – motyogta halkan.
- A sajn�lattal nem lenn�l itt. Mit gondolt�l, mit fogok tenni? Ha nem �rek oda id�ben? Ha nem j�n velem Lion? Most a temet�sedre k�sz�l�dn�k. Egy cseppet sem �rdekel?
- Sajn�lom. Ne haragudj! Sz�lnom kellett volna. Mi van Lucyval?
- Biztons�gos helyen van, t�vol innen.
- �n t�nyleg nem gondoltam v�gig. Felel�tlen voltam. Haragszol? – k�rdezte. Teh�t tudja, hogy b�n�s, tudja, hogy h�lyes�g volt, m�g t�le is. Nincs okom tov�bb szidni. F�leg, hogy �rzem a hangj�ban a f�jdalmat, amit megpr�b�l elfojtani, nehogy nekem rossz legyen. Pedig hallom.
- Agg�dtam. – v�laszoltam egy kisebb csend ut�n. – Csak egy �cs�m van. – mosolyogtam r�.
Pihennie kell. �n besz�ltem � behunyt szemmel hallgatta, n�ha vissza-visszak�rdezve. Elmes�ltem, hogy mentett�k meg. Mi volt a kupaktan�cson, �s mint egy fenyeget�sk�ppen, mit tett Keren Lionnal, mert nem fogadta meg a tan�cs�t. Elaludt. �n ism�t megetettem Balt�t, aki v�gig az �gy mellett fek�dt. Azt�n �n is elvonultam a saj�t szob�mba, egy forr� f�rd� a legjobb megold�s, ha t�l fesz�lt vagyok. Hi�ba Chris mindig adott a luxusra. Ez a f�rd� egyszer�en fantasztikus �s az a rengeteg f�rd�olaj meg illatszer, amit nekem v�s�rolt �s egy sz� n�lk�l csak gy�jt�gette itt. Nem csak ezeket v�s�rolta, de n�h�ny ruh�t �s cip�t is tal�ltam a szekr�nyben, amin m�g a c�mke is rajta volt. Tudta, hogy lesz ilyen alakalom, amikor hozz� kell k�lt�zn�m minden el�zetes n�lk�l �s gondoskodott r�la, hogy k�nyelmesen t�ltsem itt az id�t. �szint�n, lehet ilyenre haragudni? Levendulaolaj megnyugtatott �s ellaz�tott. Nem volt dilis, aki kital�lta az aromater�pi�t. Felvettem egy topot �s egy kis sortot �s beb�jtam az �gyamba. Elszundik�ltam. Arra �bredtem, hogy valaki besz�lget, m�ghozz� el�g hangosan.
- Elmegyek! – mondta Lion.
- Nora alszik, �s nem lenne vele tisztess�ges, ha csak �gy elk�sz�n�s n�lk�l t�vozn�l. – v�laszolta Keren. Ezek szerint v�gzett a k�rh�zban.
- Nem hiszem, hogy pont neked van jogod ebbe belesz�lni. – morogta Lion.
- Nekem nincs is, de ismerek valakit, akinek van.
- �s m�gis kit? – tette fel g�nyosan a k�rd�st a f�rfi.
- Engem! – hallottam a cseveg� v�konyka hangot. Linnea itt van. Okos h�z�s, ki is hathatna jobban a nagytestv�rre, mint a kistestv�r ez m�g ellenem is el�gg� hat�sos m�d lenne. Erre k�v�ncsi leszek.
- Te m�gis hogy ker�lsz ide? – n�mi a meglepetts�get t�kr�z�d�tt a hangj�n. – Nora azt mondta biztons�gba vagy.
- Ott is van. – csattant r� Keren.
- Kocsival. – v�laszolta egyszer�en Nea. B�rom ezt a kiscsajt. – Egy�bk�nt Keren mondta, hogy mit m�velsz. El�rulod mire j� ez? Tudod mit… - folytatta an�lk�l, hogy id�t hagyott volna sz�hoz jutni a testv�r�nek. -… semmire. Az eg�sz hajmereszt� akci�dat meg tudt�k akad�lyozni, ez�rt most �jabba kezdesz. Mi�rt? Engem akarsz s�rba tenni? Musz�j neked mindenk�ppen meghalnod? – k�rdezte. Ez a besz�lget�s annyira hasonl�tott arra, ami k�ztem �s az �cs�m k�z�tt szokott lezajlani. Linnea egy perc alatt n�tt hatalmasan a szemembe, a l�ny, aki �gy �l, hogy senkit ne b�ntson meg, most szembesz�ll a testv�r�vel, mert �szhez kell t�r�tenie. A szomsz�d szob�ban csend volt. – �gy kell �r�lni a h�godnak? – k�rdezte a kiscsaj �s a komoly hangnemb�l �tv�ltott az annyira megszokott cseveg�re. – ���! �sszenyomsz! – nevetett.
- Magatokra hagylak benneteket! – mondta Keren. – Bizony�ra sok mes�lni val�tok van. Ajt�csuk�d�s. Val�sz�n� kiment a szob�b�l.
- Mes�lj, hogy ker�lsz ide! – k�rdezte Lion.
- M�r mondtam, kocsival.
- Vicces. – morgott a f�rfi.
- Tudom. – v�laszolta Nea.
- Azt mondt�k biztons�gban vagy, akkor hogy hogy itt vagy?
- Nora �ccse elvitt Le��khoz �s neki van k�t t�nd�ri gyerk�ce, akikkel elkezdtem j�tszani, m�g telefon�lgattak, azt�n mikor John megl�tta, milyen j�l elvagyunk a gyerekekkel megk�rdezte, hogy mit sz�ln�k, ha n�luk maradn�k �s vigy�zn�k a gyerekekre. Beleegyeztem. �k elint�zt�k a f�sulit, �gy a gyerekekre vigy�zok �s tanulok mellette. Keren is �t szokta hozni a fi�t. Innen ismerj�k egym�st. J�l vagy? – v�ltott agg�d� hangsz�nbe.
- Igen. Csak telenyomott valami nyugtat�val �s annak hat�sa alatt vagyok m�g. – v�laszolta Lion.
- �rtem. �g�rd meg, hogy nem fogsz minden�ron meghalni!
- Nem hiszem, hogy hagyn�k.
- Meg kedveltem �ket. – jelentette ki Linnea.
- �n is h�gi! – Hat�rozott v�lasz, teh�t valamit j�l tett�nk.
Egy ideig hallgattam a besz�lget�st, azt�n gondoltam egyet �s felvettem a v�r�s szat�n k�nt�s�met �s elindultam megkeresni Kerent. �n m�r lent voltam, amikor Linnea kiment Kerenhez, aki nem vette �szre, amikor lementem a l�pcs�n �s �n sem, hogy � m�g az emeleten volt.
- Elaludt. Ideje menn�nk. – suttogta Linnea Kerennek.
- Rendben. Menj�nk.
- Ez nem sz�p, hogy nem is k�sz�nt�k. – j�tszottam meg a duzzog�t. A nappaliban v�rtam �ket. Linnea �r�m�ben a nyakamba ugrott. – Szia kiscsaj! – mosolyogtam.
- K�sz�n�m, annyira k�sz�n�m! – suttogta a f�lembe.
- Nem akartunk fel�breszteni. – mondta Keren.
- �gy j�r, aki d�lut�n elalszik a kanap�n. Az �jszaka nem fog tudni aludni. Siettek valahova?
- Ami azt illeti…- kezdte Keren, azt�n Linne�ra n�zett, aki szinte k�ny�rg�en n�zett r�. -… nem. – fejezte be.
Csin�ltam forr� csokit, majd csevegni kezdt�nk. Javar�szt Nea besz�lt, vagyis ink�bb csacsogott. Azt�n �tt�rt�nk Lionra.
- Agg�dom �rte. – suttogta Linnea. – R�gen volt ennyire az �lmok hat�sa alatt.
- Akkor ez nem az els� eset? – k�rdeztem.
- Nem. Miut�n hazahozt�k ez �lland� volt. Elk�ldt�k valami pszichoter�pi�ra, de nem haszn�lt.
- Szedett valami gy�gyszert? – �rdekl�d�tt Keren.
- Valamit igen, de csak r�vid ideig, de az sem haszn�lt. Azt mondt�k ez gyakori a hadifoglyok eset�ben, valami stressz.
- Volt, hogy r�d t�madt mikor fel�bredt? – tette fel a k�vetkez� k�rd�st. Linnea n�mas�gba burkol�zott, de azt�n �gy d�nt�tt m�gis megosztja vel�nk.
- Egyszer. Fel akartam kelteni, de hirtelen kapta el a kezemet �s megszor�totta, majdnem elt�rte. Azt�n l�ttam a szem�ben, hogy ez �szt�n�s �s nem tudatos t�mad�s volt. �sszef�gg�tt az �lm�val. Ezerszer k�rt bocs�natot �s m�g aznap elt�nt h�rom h�napra. Mikor visszaj�tt a r�m�lmok megmaradtak, de megtanult vel�k �lni, �gy mondva.
- Hova ment akkor? – �n sz�laltam meg el�sz�r.
- Nem mondta meg. N�ha elt�nik most is, de mindig megmondja, mikor j�n vissza. – jelent�s�gteljesen �sszen�zt�nk Kerennel, jelt adva arra, hogy ez m�g t�ma lesz Lionn�l.

M�snap:
Keren szabadnapos. Christ jobbnak l�tta, ha altat�sban tartja a f�jdalmai miatt p�r napig, am�g lemegy a duzzanat. Inf�zi�t k�t�tt be neki. Lionhoz ment�nk, � �ppen a pulzus�t m�rte, amikor Lion elr�ntotta a kez�t. El�bb mozdult, mint kinyitotta a szem�t.
- �n a helyedben hagyn�m magam! El�bb szabadulsz. – int�ztem hozz� a szavaimat.
Keren mellette �lt az �gyon. �n meg az egyik fotelban. Hasonl� berendez�s� szoba volt, mint az eny�m, csak ez m�s sz�nekben. Az eny�mben, mint mindenhol a narancs �s v�r�s �rnyalatai, addig itt a v�r�s �s fekete, az �cs�m k�k �s �rnyalataiban. A negyedik szob�ban pedig a barack �rnyalat uralkodott. Kandall� mindenhol volt �s a fa is ugyan�gy dekorat�van sorba rakva. K�nyvespolcok. K�t fotel, egy �vegasztal k�z�tte. Olvas�l�mpa �s nagy �gyak. Parketta. Az �gy k�r�l egy k�r alak� sz�nyeg, modern mint�zattal. A falakon t�jk�pek. Van �zl�se a testv�remnek meg kell hagyni.
- Nem b�zok benne! – mutatott a fej�vel Keren fel�.
- Valaki bal l�bbal kelt. – jegyezte meg a doki csaj.
- M�g szerencse, hogy �n igen. – v�laszoltam.
- Csakhogy ne ut�lj annyira. A v�rnyom�sod rendben, sz�vritmuszavarod nincs �s nyugodtabbnak is t�nsz. Fogadni mern�k, hogy a kezed is biztosabb, mint ut�lag volt. Mi�rt nem vallod be te magad is, hogy jobban �rzed magad? – k�rdezte Keren. – Na mindegy, mennem kell. – magunkra hagyott benn�nket.
- Mennyi ideig �t�tt ki?
- �gy 19-re el�sz�r, ut�na 3 �s most 7-re.
- V�gigaludtam 29 �r�t? – h�lt el.
- Csod�lkozol? Linnea este el�g sok mindent elmes�lt. Mes�lte, hogy az �lmaid r�gen vontak �gy hatalmukba. Mi v�ltotta ezt ki? – kezdtem nyugodtan.
- Nem tudom. Az ut�n kezd�d�tt, hogy l�ttam, �s mi�ta itt vagyok New Yorkba egyre rosszabb.
- A lift miatt nem lehet?
- De lehet �s a volt doki szerint m�s is lehet az oka, kiv�lthatja egy illat vagy zaj is, ami arra az est�re eml�keztet. – motyogta elgondolkozva. Kir�zta a hideg.
- Mes�lt, arr�l, hogy elt�nsz egy id�re, �s a banksz�ml�dra el�g sok p�nz �tutal�s �rkezik. Nem mindet tudtuk lenyomozni, de el�g nagy �sszegek j�nnek �s mennek. – mutattam fel a pap�rokat, amit Oliver szerzett meg nekem ma reggel. – Mit csin�lsz, mert egy veter�n nem ennyit keres?
- Nem kell nekem mindenr�l besz�molnom neked! – csattant fel.
- Nem kell, de tudni akarom! – jelentettem ki ugyanolyan akarattal, mint � az el�bb. – Tal�n te is haza�rul� vagy? – h�ztam fel a szem�ld�k�met. M�r nem a fotelban �ltem, hanem az �gya mellett �lltam. A szemeimet f�rk�szte, k�zben hat�rozottan besz�lt.
- Nem vagyok haza�rul�.
- Akkor mi vagy? – tettem fel �jra a k�rd�st.
- Fontos ez?
- Nekem igen. – farkasszemet n�zett velem.
- Nem fog tetszeni! – hadakozott.
- Azt hagy d�ntsem el �n.
- B�rgyilkos! – b�kte ki. – Jobb �gy, hogy tudod?
- Igen. – Remek egy b�rgyilkost v�dek. Lehet m�g enn�l rosszabb? A hangom hat�rozottan csengett, de bel�l k�ts�gek t�madtak bennem.
- H�vd fel a kapcsolataidat �s k�rdezd �ket az „Oroszl�nr�l”! – utas�tott.
Kimentem a szob�b�l �s t�rcs�ztam Mike-ot, aki elind�totta a keres�st a saj�t kapcsolatai k�z�tt, majd felh�vtam Le�t, aki Johnhoz ir�ny�tott. John sem sokkal t�bb inf�t tudott csak azt, hogy egy b�rgyilkos, akit a nemzetbiztons�giak szoktak h�vni. A sz�mlasz�m szint�n ezt mutatta, amiket �tfaxoltam neki �s az �gyn�ks�g egyik titkos sz�mlasz�ma is k�z�tte volt. Akkor ideje a nemzetbiztons�got h�vnom. A vonal kics�ng�tt.
- Adam Gordon. – sz�lalt meg a vonal m�sik oldal�n egy f�rfi.
- Szia Adam! Leonora Owens vagyok.
- Szia Nora! M�r nagyon r�gen nem hallottam fel�led, mit tehetek �rted? – k�rdezte kedvesen a f�rfi.
- Inform�ci�kra lenne sz�ks�gem egy Oroszl�n nev� b�rgyilkosr�l, akit alkalmazni szoktatok.
- N�zd, Nora. – kezdte. Tudod, mennyire im�dlak, de ebben m�g neked sem mondhatok semmit.
- Ne �rtsd f�lre, nem riv�lisok vagyunk. Jelenleg egy oldalon �llunk, de szeretn�m tudni, mibe �som bele magamat, ha seg�tek neki. – magyar�zkodtam.
- Ismered? – d�bbent meg. – Mi a h�ga neve?
- Linnea.
- Ok�. Ezt a b�rgyilkos kifejez�st honnan szedted? – k�rdezte.
- � mondta.
- Ez h�lyes�g, m�r neki is elmagyar�ztam. A neve miatt kapta az Oroszl�n fed�nevet. Az �gyn�ks�gek is �s mi is csak k�l�nleges esetekben h�vjuk. Hidegv�r� profi, aki nem szokott hib�zni. – magyar�zta.
- Mit �rtesz az alatt, hogy k�l�nleges esetekben h�vj�tok? – �rdekl�dtem.
- Netk�zelben vagy?
- �… P�r perc m�lva igen. – v�laszoltam mik�zben �tmentem az �n szob�mb�l a negyedik, velem szemben l�v� szob�ba.
A laptop az asztalon volt, pont, mint r�gebben. Bekapcsoltam. K�zben Adam ecsetelte, hogy �tk�ldi az anyagot, meg a szok�sos „hogy vagy?” sz�veg, azt�n megk�sz�ntem a seg�ts�g�t, mivel �t�rt a k�rt inf� �s letettem a telefont. Az �gyon v�gighasalva olvastam a jelent�seket. El�g sok volt bel�le, de egy �s ugyanaz volt a tartalma. Lion nem b�rgyilkos, de t�ny, hogy mocskosul j�l megfizetik. Ink�bb egy mesterl�v�sz, akit olyan k�l�nleges esetekben h�vnak, mint az �v�k volt. � az er�s�t�s, ha hasonl� �rul�st felt�teleznek, mint az � eset�kben volt. A dokumentumokb�l kider�l, hogy nagyon j�l tud l�ni. Hidegv�r� profi, ahogy azt Adam is megmondta. Ezt �n is l�ttam rajta, amikor Christ hal�szta ki a csatorn�b�l. Gondolkod�s n�lk�l �s �szt�n�sen. Ezek szerint a v�r�ben van, amit csin�l. Megnyugodtam, m�gsem csalt meg az �szt�n�m, sem engem, sem Balt�t. A konyh�ba mentem, azt�n a szob�j�ba, kezemben k�t cs�sze k�v�val. Lion az �gyon �lt �s olvasott egy krimit a k�nyvespolcr�l. Kopog�somra nem is m�ltatott feln�zni a k�nyvb�l.
- Am�g nyomoznak a kapcsolataid, addig megpr�b�lsz t�lem megtudni r�szleteket, hogy k�nny�tsd a munk�jukat? – k�rdezte goromb�n.
- Ami azt illeti, amit akartam m�r kider�tettem. – most v�gre m�lt�ztatott feln�zni a k�nyvb�l. Megd�bben�s futott �t az arc�n.
- Azt ne mond, hogy 3 �ra alatt kider�tetted, amit tudni akart�l! – mondta.
- J�k a kapcsolataim! K�v�t? – ny�jtottam fel� a b�gr�t. � elvette.