9. fejezet  Elszabadult �rzelmek

Nem tudok aludni, nem tudom, mi baj van velem. Tal�n a t�nc dobott fel ennyire. Balt� Chris szob�j�ban aludt �s nem volt sz�vem fel�breszteni, hogy megsimizzem �s megnyugtassam magam, nincs baj velem. M�r �r�k �ta itthon vagyunk �s �n csak itt �l�k �s n�zek magam el�. Mi van velem? Azt�n csak magukt�l elindultak a l�baim.
Arra eszm�ltem fel, hogy Lion szob�j�nak kilincs�t fogom. K�t v�laszt�som van. Vagy vissza megyek, �s tov�bb merengek magam el�, vagy �t adom magam annak az �szt�nnek, ami ide vezetett. Behunytam a szememet, a z�r halkan adta meg mag�t.
Lion az �gyon fek�dt �s aludt vagy legal�bbis szundik�lt. A takar� f�lig volt csak rajta �s mivel csak egy boxerben aludt nem volt neh�z k�s�rt�sbe esni a test�t l�tva. L�bujjhegyen k�zel�tettem meg az �gyat �s mell�b�jtam. El�sz�r v�gigsim�tottam azokon a t�k�letesen kidolgozott izmokon. � elkapta a kezemet, �n megcs�koltam a sz�j�t.
- Nem kell ezt tenn�nk! – suttogta. �reztem, ahogy a hangja megremeg. � sem gondolja komolyan, amit mond �s most legkev�sb� nem. Innen nincs vissza�t.
- De �n akarom! – suttogtam, �s szem�be n�zve l�ttam, hogy felcsillant benne valami er�s t�z.
- A simogat�s�ra forr� bizserg�s futott �t a gerincemen. Cs�kolni kezdett �s mire �szbe kaptam m�r csak annyi �lt�z�k volt rajtam, mint rajta. A nyaka k�r� fontam a kezem. A forr� lehelt�t �reztem a nyakamon minden porcik�m libab�r�s lett. V�gig cs�kolta a nyakamat, a v�llamat.
- V�gytam r�. Az �rint�se ak�r a j�ghegyet is megolvasztotta volna. Milyen gyarl� is az ember, el�g egy �rint�s �s megremeg a f�ld alatta. El�b�jt bel�lem az �szt�n, ami most idejuttatott, az �szt�n, ami s�rba tehet.
- Az �szt�n, ami sebezhet�v� tesz minket, embereket, amit�l �llati tulajdons�gok el�b�jnak. Csak meg kell tennie, ezerf�lek�ppen meg�lhet. De nem �rdekelt, ha itt meg is halok.
- K�jes ny�g�sek hallatszottak a hatalmas nyitott ablakon kereszt�l az utca fel�.
- R�g�ta nem �reztem m�r ezt. Nem volt ilyen hat�ssal r�m f�rfi. Lionnak pedig el�g volt egyetlen v�ggyal teli cs�k, hogy lerombolja az a m�r olyan j�l fel�p�tett falat k�r�lem.
- K�v�ncsiv� tett mikor bel�pett az �letembe �s mikor meg�rtettem m�g jobban akartam ezt, de v�rtam valamire, ami az �jszaka bek�vetkezett...
- L�ttam a szem�ben. Moh� v�gytam r�, hogy itt legy�nk, de soha nem vallottam be magamnak. Akartam ezt �s lassan meg�rtettem mi�rt. Az �lel�sei �s cs�kjai k�z�tt v�gre az lehettem, aki vagyok. �reztem a szenved�lyt, a gyenges�gemet, azt hogy n� vagyok. Egy szenved�lyes gyenge n�, aki ennek a f�rfinak a karjai k�z�tt biztons�gban van. Azt �reztem, hogy b�rmi t�rt�nik is � megv�d. Bizalmat adtam neki, amit m�r r�g�ta t�lem f�rfi nem kapott �s most ezt n�k�nt gondolom. De neki ezt a falat is siker�lt �tt�rnie. Szenved�lyesen cs�koltam vissza, nem gondolkodtam �s nem pr�b�ltam �tvenni az ir�ny�t�st, hagytam magam. Most azt tehet, amit akar.
- Nem kell ezt tenn�nk! – suttogta rekedten, r�m hajolt �s m�lyen a szemembe n�zett. A szem�b�l ki olvastam, hogy � is akarja. Akkor mire v�r?
- Innen m�r nincs menekv�s. – suttogtam mosolyogva.
- Az utols� ruhadarab is a padl�n v�gezte. A k�jes ny�g�sek egyre hangosabbak lettek. Test�nk egy ritmust pump�lt. A sz�vem egyre hevesebben dobogott. �reztem, ahogy minden porcik�mat �tj�rja egy j�les� �rz�s. Egy pillanatig mindketten megdermedt�nk. Azt�n �jra �s m�g egyszer.
- Elaludtunk. Arra �bredtem, hogy felriadt �lm�b�l. Zih�lva kapkodott leveg� ut�n, majd �vatosan felkelt �s az �gy sz�l�re �lt. Az arc�t a tenyer�be temette. Csak csendben figyeltem a gy�tr�d�s�t. Nem sokkal k�s�bb a f�rd�szob�ba ment, hogy lezuhanyozzon. Az �r�ra n�ztem hajnali f�l 5 volt. Teh�t nem teljes 3 �r�t aludt. K�s�bb visszafek�dt mell�m, de tudtam, hogy nem alszik vissza m�r. Csendben �t�let �s �lomba cir�gatott.
Nem ez volt az els� alkalom, hogy felriadt az �jszaka k�zep�n, szinte mindig fel�bredtem r�, de sosem tettem sz�v�. Ez �gy ment p�r napon kereszt�l, m�g v�g�l d�nt�ttem, hogy megpr�b�lok vele besz�lni r�la. Szinte a fekete karik�k az arca r�sz�v� v�ltak �s l�ttam, hogy b�rmikor k�pes lenne leesni a sz�kr�l a f�radts�gt�l.
Aznap este ugyan�gy t�rt�nt minden, mint az el�z� est�ken. Felriadt, de ez�ttal egy gy�trelmes „Ne!” ki�lt�ssal is p�rosult az �lma.
Az �gy sz�l�n �lt. Itt volt az alkalom. Halkan k�zeledtem fel� �s meg�rintettem a v�ll�t, amire � �sszerezzent.
- J�l vagy? – suttogtam.
- Ne haragudj, nem akartalak fel�breszteni. – motyogta.
- Most ne ezen r�g�dj. Mi a baj? – k�rdeztem, majd a kezemmel �tkaroltam a karj�t �s az �lamat a v�ll�ra tettem.
- Semmi, csak fel�bredtem. Fek�dj vissza nyugodtan.
- R�m�lom?
- Semmi baj, j�l vagyok.
- Tudom, tegnap is j�l volt�l �s azel�tt is. Mit gondolsz p�r �r�s alv�ssal, meddig b�rod?
- Honnan tudod, hogy… - fordult fel�m �s a szemembe n�zett.
- Nem vagyok h�lye, el�g r�d n�zni. Aludnod kell!
- K�nny� azt mondani, nem te l�tod a hal�lukat. – mondta elkeseredve.
- De neked nem kellett volna meghalnod vel�k. �lsz �s itt vagy, sz�m�tunk r�d. Nem azt k�rem, hogy felejtsd el �ket, csak tanulj meg tov�bbl�pni a t�rt�nteken. – suttogtam a szem�be n�zve.
- Most l�ttam benne azt a f�jdalmat, amit �n m�r annyira j�l ismertem a t�k�rk�pemb�l m�g r�gr�l, amikor l�ttam a v�rt �s az �lettelen testeket, amik �gy hevertek az utc�n, mintha b�bu lenn�nek. B�buk, akik f�l �r�val kor�bban m�g velem vit�ztak, hogy mi legyen az esti fell�p�s r�m es� r�sze.
- Gyorsan t�rt�nt minden. Egy les�t�t�tett telepj�r� csikorogva fordult be az utca sark�n. A t�rsaim tudt�k mi k�vetkezik. Egy sportp�ly�n voltunk, amihez tartozott egy j�tsz�t�r �s egy kisebb lel�t�. Kilencen voltunk akkor a v�gzetes helysz�nen. N�gy fi� lelte hal�l�t, akik drogokkal �zleteltek, hogy p�nz�k legyen �s kit�rhessenek innen. H�szas �veiben j�r� fi�k, akik el�tt m�g annyi minden �llt.
- Alex �s F�lix, �k testv�rek voltak. Egy �v volt k�z�tt�k m�gis szinte ikreknek t�ntek. Ben volt a vezet� k�z�l�nk, � l�k�tt el �s �n a mai napig nem tudom, hogy �s mi�rt, de az egyik lel�t� �l�se al� h�ztam JT-t, aki most annyi id�s, mint �n. � volt Ben �ccse. Andie, a legjobb bar�tn�m, �t nem l�tt�k ez�rt �szta meg, a cs�szda takar�s�ban �lt, �ppen az anyj�val vitatkozott valamin, a telefonon kereszt�l. Tyra volt a m�sik, akit a f�ldre l�k�tt a b�tyja Jacob �s a test�vel v�dte az akkor m�g 10 �ves l�nyt. Pool volt az 5. t�l�l�, de � gerincl�v�st kapott �s leb�nult. P�r h�nappal k�s�bb �ngyilkos lett.
- Soha nem felejtem el a hangokat �s a k�peket, amik akkor szinte bele�gtek az agyamba. Az � szem�ben is ezt l�tom.
Nekem seg�tettek, hogy feldolgozzam a csal�dom mindig mellettem volt. A depresszi�s id�szak �s a monoton h�tk�znapok. Mikor apa el akart k�ldeni, vissza any�mhoz �s az �gynevezett csal�dj�hoz. �sszefogtunk. Besz�ln�nk kellett. �s csak �gy �lhett�k t�l a gy�szt. A „t�l�l�k” csapatot alkottak, nem csak mi, voltak m�sok is. A Falk�t, ami ma is meg�llja a hely�t �s b�r sem Andie sem �n nem vagyunk �lland�an jelen, mindig sz�m�thatunk a t�bbiekre. A t�nc az �let�nk r�sze �s ezzel eml�kez�nk a t�rsainkra, akik t�l kor�n haltak meg. T�ls�gosan is. Neki is besz�lnie kell r�la, k�l�nben az eml�kek meg�lik a lelk�t.
- �s m�gis hogy kezdjek hozz�?
- Besz�lj r�la!
- Persze ez annyira k�nny�. – g�nyol�dott.
- Nem mondtam, hogy az.
- Ez te nem �rtheted! Te nem volt�l ott. – �llt fel az �gyr�l.
- Igaz �n nem voltam ott, de �n is t�l�ltem m�r hasonl�t. – n�ztem r�.
- Ne haragudj r�m! Andie mondott valamit, de nem tudtam, hogy…
- Mit, hogy �n is �s � is jelen volt? Mi t�l�lt�k �s a gy�szt is ut�na, pedig nek�nk sem volt k�nny�. Vagy TJ �s Tyra? Ott voltunk. Minden fegyverd�rd�l�sre �s hal�lsikolyra eml�kszem.
- Sajn�lom, erre nem gondoltam. – farkasszemet n�zett velem. F�lhom�lyban csak a szem�t l�ttam, de az pont el�g volt. – Hogy csin�ltad?
- Mit? – k�rdeztem.
- Hogy �lted t�l? – suttogta.
- Gyere ide! – mutattam az �gyra.
Odafek�dt mell�m, �n a h�ta m�g� tettem egy p�rn�t. R�d�ltem a mellkas�ra. Hallottam a sz�vdobog�s�t, �reztem a teste meleg�t, �s ahogy l�legzik.
- Mond el, mit �lmodt�l! – N�ma csend volt a szob�ban csak a v�ros zaja sz�r�d�tt be.
- F�l�ra m�lva egy m�ly s�hajt�s ut�n elindult a f�jdalmas eml�kek szavakba �nt�tt v�ltozata �s csak besz�lt, �n pedig csendben hallgattam.
- M�r elkezdtem neked �s a h�gomnak is elmondtam egy r�sz�t. Csak azt nem, hogy mi volt, amikor meg�rkezett az er�s�t�s. – suttogta. – Halottam az utols� szavaikat. Hallottam, mennyire meg akarnak menteni. �k nem a t�rsaim voltak, ink�bb a csal�dom. 3 �v alatt megtanultuk meg�rteni a m�sik gondolat�t is, hogy nem vett�k �szre, hogy v�rus van benn�nk? V�rus, ami mindannyiunk hal�l�t okozta. Amikor hallottam a l�v�seket, megpr�b�ltam kijutni a f�mkopors�b�l, de csak magamnak �rtottam vele �s nem nekik seg�tettem. Hallottam mindent. A saj�t sz�vdobog�som �gy visszhangzott a f�men, mintha egy ketyeg� bomba lenne. A l�legz�s egyre nehezebben ment. – folytatva egyre keservesebben �s elhal� hangon.
- A keze hideg volt, ahogy a h�tamon pihent. �n fel�ltem mell�, �s az arc�t n�ztem. Mennyi f�jdalom �s k�n. Mennyi b�nat.
- A fegyverd�rd�l�sek le�lltak �s �n tudtam, hogy v�ge. Azt�n �jra kezd�d�tt �s ez�ttal nem �rtettem mi t�rt�nik odakint. Azt�n hallottam, ahogy megpr�b�lnak kiszabad�tani �s sikerrel is j�rtak. „M�g �letben van” – kiab�lta egyik a m�siknak. Ketten kih�ztak �s lefektettek a f�ldre, am�g j�tt egy orvos. A drog hat�sa m�g nem m�lt el �s �n nem tudtam, mi folyik k�r�l�ttem, harcoltam ellen�k, ahogy az er�mb�l telt. Az egyik, aki a kezemet fogta, hogy ne kap�l�zzak folyamatosan nyugtatni pr�b�lt. „V�ge van. Biztons�gban van. Nyugalom.” A drogok miatt minden feler�s�d�tt bennem a sz�nek, az illatok, az �rz�sek. A l�por szaga. A nyom�s, ahol a kezek fogtak, szinte f�jt. A hideg r�zott, remegtem. Amikor megj�tt az orvos a szemembe vil�g�tott. „Ennek beadtak valamit. Am�g nem tudom mi az, addig nem adhatok be m�st.” Mondta a t�bbieknek arra utalva, hogy tov�bbra is le kell fogni. K�rdezgettek, hallottam a k�rd�seket, de nem v�laszoltam. Megj�tt a hord�gy, amire r�fektettek. Amikor vittek l�ttam a t�rsaimat k�r�lvev� b�bor sz�n� aur�t a f�ld�n. �gy piroslott a s�t�tben, mint valami dr�gak�, a drog hat�sa miatt. A v�r�k volt. L�ttam �ket, �reztem a l�v�sek szag�t, �s szinte �v�lteni tudtam volna, de akkor elt�nt minden �s nem volt sem f�jdalom, sem �rz�sek, azt hittem meghaltam. F�nyess�gre �bredtem. A k�rh�zi �gy felett l�v� l�mpa vak�t� f�nye szinte vak�tott. Hirtelen olyan sokan lettek k�r�l�ttem. Bel�lem meg cs�vek l�gtak ki. Ideges�t�en pityegett a g�p az �gyam mellett. �n pedig az eg�szb�l semmit sem �rtettem. Addig, am�g meg nem l�ttam a h�gom k�nnyekt�l v�r�s szem�t, besz�lt hozz�m, mindig az �gyam mellett �lt. Miatta vagyok m�g most is itt. Ha � nem lett volna, m�r biztos leugrottam volna egy h�dr�l vagy valami m�s �ton tal�ln�k megv�lt�st a pokolba, de nem okozhatok neki csal�d�st. Orvost�l orvosig k�ldtek. „Meg kell tanulnia kezelni a probl�m�t.” Gy�gyszereket �rtak fel, amit�l egy gyenge ember lettem, aki 6-7 �r�nk�nt alszik. Nem ugyanaz voltam, mint azel�tt, de ha jobban belegondolok, sohasem leszek ugyanaz, igaz? – n�zett r�m. Nemlegesen megcs�v�ltam a fejem.
- Sejtettem. – l�ttam az elfojtott k�nnyeket ragyogni a szem�ben, amik m�g nem tal�lt�k meg a kiutat.
- Amikor el�sz�r r�sz�ntam magam, hogy kimenjek a temet�be el sem hittem, hogy ennyi az �let. Megsz�let�nk �s meghalunk. De nem �gy, nem emberi h�lyes�gek miatt. Csak egy m�rv�nyt�bla jutott nekik, fejenk�nt egy a nev�kkel, a d�tummal �s egy apr� kis jelz�s arra, hogy „h�si halottak”. A csal�djukkal nem mertem besz�lni, de mindegyik�k h�za el�tt meg�lltam, de mikor l�ttam, hogy szenvednek nem mertem bemenni. Nincs jogom �lni, ha �k meghaltak. Nincs jogom �lve bes�t�lni a csal�dhoz, �s �szinte r�szv�tet nyilv�n�tani, mert �k miattam haltak meg! – v�dolta mag�t. De mi�rt? �k a haz�juk�rt haltak meg. Nem az � hib�ja. – gondoltam magamban. A k�nnyek lassan csordultak v�gig az arc�n. A kezei �k�lbe voltak szor�tva. �n gyeng�den magamhoz h�ztam �s ringatni kezdtem.
- Nem a te hib�d! Ne v�dold magad! – nyugtattam halkan. Amint megtal�lta a hangj�t folytatta.
- A r�m�lmok akkor kezd�dtek. Kit�ntet�st kaptam, azt�n k�z�lt�k velem, hogy nem kaphatom el az �rul�t �s megfenyegettek, hogy tartsam a sz�mat. Keveset aludtam, megv�ltoztam. Elmartam magam mell�l mindenkit, csak Linnea nem akarta hagyni mag�t. Egy �jszaka viszont r� is t�madtam egy r�m�lom ut�n, �gy, mint r�d. �n nem akartam, de b�ntottam. Ott voltak a szor�t�som nyomai a kez�n, akkor �bredtem r�, hogy nem mehet �gy tov�bb. – suttogta az �lembe.
- Megkerestem azt a f�rfit, aki egyszer megl�togatott a k�rh�zban, aki ott volt azon az �jszak�n is �s lefogott, hogy ne tegyek k�rt senkiben m�g magamban sem. Munk�t aj�nlott, de csak olyan esetekben, mint az volt. Elv�geztem a feladatot �s ett�l egy kicsit jobban voltam, legal�bb m�st meg tudok akad�lyozni, ha m�r azt nem tudtam. A h�rek terjedtek �s mel� mindig akadt. „Oroszl�n” fed�nevet kaptam �s innent�l kezdve �gy v�geztem a feladatokat. De a r�m�lmok tov�bb gy�t�rtek. – �reztem, ahogy remeg.
A fej�t simogattam. Elmes�ltem neki az �n t�rt�netemet, hogy mi�rt lettem Farkas. K�rdezgetett arr�l, hogy mi volt el�bb a Falka vagy a Farkas. Nem tudtam r� v�laszolni, nem eml�kszem m�r r�. Sok�ig besz�lt�nk.
Elaludtunk. Amikor fel�bredtem �reztem a kez�t, ahogy mag�hoz szor�t. Egyenesen l�legzett. Teh�t alszik �s nekem, eszem �g�ban sincs fel�breszteni. Csendben fek�dtem az �gyon. Mocorgott egy sort �s az �lel�se kicsit lazult, pont el�g volt, hogy kib�jjak al�la. Felvettem a k�nt�s�met �s kiengedtem Balt�t az udvarra. Alig v�rom, hogy �jra j�rhassak vele kocogni. Meg�r�l�k a bez�rts�gt�l.
Adtam neki enni, �s visszasettenkedtem a szob�ba. Lion m�g mindig b�k�sen aludt. Teljesen m�sok voltak az arcvon�sai. A keze keresni kezdett, de mivel �n felh�zott l�bbal kuporogtam, nem tal�lt, amire felemelte a fej�t. F�lszemmel pislogott r�m.
- J� reggelt! – morogta. Annyira �des volt, ahogy r�m n�zett.
- Ink�bb napot. – mosolyogtam. – Tudod, b�szke vagyok r�d.
- Mi�rt? – �rtetlenkedett.
- Mert v�gigaludt�l 7 teljes �r�t, �s nem felriadva �bredt�l.
- 7 �r�t aludtam? – k�rdezett vissza.
- Bizony. – b�lintottam.
- Az j�. – fordult meg h�ttal nekem �s vissza is aludt.
Mosolyogva k�sz�l�dtam ki az �gyb�l. Lezuhanyoztam. Felvettem egy fekete v�r�s pipacsokkal d�sz�tett trap�z ujj� fels�t, aminek a v�ll�n�l fel volt has�tva �s h�tul is, el�l is volt egy nagyobb h�romsz�g alak� kiv�g�s. El�l pont sz�p dekolt�zst alkotott, h�tul pedig l�tsz�dott a tetov�l�s. Felvettem egy feh�r sz�n� nadr�got, ami sz�pen r�simult az idomaimra. Megf�s�ltem a hajam hely�n �kesked� sz�nabogly�t �s �tmentem Chrishez. � m�r �bren volt. Keren mindj�rt itt lesz.
- Szia! – mosolyogtam r�.
- Szia! – mosolygott vissza.
- Mondanom kell valamit.
- Ha azt akarod mondani, hogy �sszej�tt�l Lionnal, akkor m�r tudok r�la. – v�laszolta, elpirultam.
- Honnan? – k�rdeztem.
- H�t el�gg� neh�z nem meghallani a k�jes hangokat �jszak�nk�nt. – v�laszolta egyszer�en. �n f�lig v�r�s�dtem. Basszus az �cs�m f�ltan�ja a … BASSZUS!
- Bocs. – rohantam ki a szob�b�l ut�na.
- H�j! – ki�ltott r�m Keren, amikor majdnem el�t�ttem az ajt�ban. – Ennek mi baja? Olyan a sz�ne, mint a hom�rnak.
- Hagyjuk. – hallottam �cs�m kuncog� hangj�t. – Csak zavarba hoztam.