10. fejezet Nem v�rt trag�dia

Lion egy m�sik arca kezdett kibontakozni el�ttem. Nem a katona, ink�bb az ember. A r�m�lmok nem sz�ntek meg teljesen, de amikor felriadt elmes�lte, besz�lt r�la �s ez t�bbet seg�tett, mint eddig b�rmi.
Kicser�lt�k �s ezt Linnea is �szrevette, amikor besz�ltek telefonon. Mindig �zente Le�val, Kerennel vagy a k�t f�rfivel, hogy mennyire im�d, ami�rt ennyit tettem �rt�k. Pedig �k t�bbet tettek �rtem, mint �n �rt�k. Megmentett�k az �letemet minden form�ban. A pletyka lassan le�lepedett �s v�gre mindenki lesz�llt r�lam �s az „Oroszl�nomr�l”, ahogy �k g�nyol�dtak. Mike el�sz�r meglep�d�tt, majd �r�lt a boldogs�gomnak. Mi pedig olyanok voltunk Lionnal, mint k�t �retlen kiskamasz.
- Ugye a toj�sr�ntott�b�l ki akarod szedni a h�j�t? – �rdekl�dtem.
Lion reggelit k�sz�t, de merem �ll�tani, a r�ntott�ban t�bb h�jat akart bele�nteni, mint ah�ny toj�st fel�t�tt. Nem �rtem mi�rt nem teszi bele eg�szbe…
- Sz�vecsk�m… - cs�fol�dott, tudta, hogy ut�lom, amikor bec�zget. – �n �gy szeretem a r�ntott�t, ha ropog.
- Nekem meg nincs m�szhi�nyom. – g�nyol�dtam.
- Tudom, er�sek a csontjaid. – ny�jtotta r�m a nyelv�t. �s �n szint�gy.
- Na adok �n neked. – morgott �s kergetni kezdett a konyhapult m�g�tt. – Kiny�jtottad a nyelvedet, R�M? – �n mosolyogva �lltam meg az asztal t�loldal�n. �jra r��lt�ttem a nyelvemet.
- Igen. – � �t akart m�szni az asztalon, de mivel m�r majdnem meg volt ter�tve, �gy nem kock�ztatott meg egy takar�t�st. �gy gyorsabb pr�b�lt lenni n�lam. �n lekaptam egy bagettet az asztalr�l �s t�mad� fegyverk�nt tartottam magam el�. – Figyelmeztetlek bagett van n�lam, �s nem f�lek haszn�lni. � leharapta a bagett v�g�t. �n elr�h�gtem magam.
- Nyam, Fini! – mondta k�t r�g�s k�zt. – Basszus oda�g a r�ntotta. – ugrott a t�zhely el�. – Nem baj, akkor te leszel a reggelim. Nekem az is j�! – kac�rkodott.
- Neked igen, de Chrisnek nem, �gyhogy koncentr�lj a r�ntott�ra! – kacsintottam r�. Sz�lh�mos! – tettem hozz� magamban. Kopogtak. – Kinyitom! Te csak maradj a fakan�l �s a t�zhely mellett. – J�v�k! – kiab�ltam a konyh�b�l. Mivel folyamatosan kopogtattak. – Mi az? �g a h�z? – morogtam. Amikor kinyitottam Vlagyimir �llt ott, falfeh�ren �s gondterhelt arccal. Tal�n beteg? – H�t te? – k�rdeztem meglep�dve.
- Bemehetek? – k�rdezte, a hangja is el�g rosszul hangzott.
El�lltam az �tj�b�l utat eresztve a mindig komoly test�r most m�g ridegebbnek t�nt, mint �ltal�ban. �gy a 40-es �veiben j�r� f�rfi haj�ba m�r l�that�ak voltak az id� nyomai, de csak az arca t�kr�zte az id� m�l�s�t, mozdulataiban m�g mindig fiatalnak t�nt. Kez�ben egy kisebb csomag volt. T�tov�n �llt a nappali k�zep�n. A tekintet�t kerestem, de az valahol messze j�rt.
- Nos? – k�rdeztem.
K�v�ncsi voltam �s �hes is, megpr�b�ltam sietetni a dolgokat, Chris is v�rta a reggelij�t a szob�j�ban, mert Keren m�g mindig �gynak �t�lte. Szeg�ny, soha sem volt az a „nyugton �lsz, mert �n azt mondtam t�pus”, ink�bb nevezn�m �r�kmozg�nak. Az orosz test�r komoran b�mult r�m, tengerk�k szem�ben nyoma sem volt annak a kis f�nynek, ami mindig jelzi, hogy cukkolhatom, mint ahogy azt nap, mint nap megtettem vele. Mike-n�l dolgozik �vek �ta. Mindig mellette van �s egy percre sem hagyja mag�ra, hacsak nem azt az utas�t�st kapja. Most m�gis egyed�l van itt. Az arca f�radt volt �s borost�s. A tekintete p�r pillanatig elmerengett, azt�n a szemembe n�zett �s a kezembe adta a kis csomagot.
- Tal�n jobb, ha mag�t�l t�le tudod meg. – motyogta. Mi van? �n ebb�l nem �rtek egy sz�t sem.
Elvettem a feh�r fadobozk�t �s a rajta egy levelet vettem �szre, felt�ptem. Mike k�z�r�sa ez k�ts�gtelen. Ezeket a gondosan, de m�gis f�rfiasan kacskaring� bet�ket a milli� k�z�l is felismerem. Az ajt� kiny�lt m�g�ttem �s hangokat hallottam, de ez engem kev�sb� �rdekelt csak a lev�l els� sor�ra tudtam koncentr�lni.

Kedves Leonora!
Amikor ezt a levelet a kezedbe kapod, �n m�r val�sz�n�leg nem leszek �letben. Olyanok vagytok, mint a gyermekeim, ez�rt nem akartam, hogy tudj�tok, mindaddig, am�g mindenki m�s nem tud r�la. Szergejt megb�ztam, hogy mindenkihez jutasson el egy-egy neki sz�nt levelet. Mostm�r bizony�ra melletted vannak a t�rsaid is.
Sajn�lom, ha �gy �rzed, cserbenhagytalak, de k�s�bb mindent meg fogsz �rteni. Meg�rted, hogy ez sz�ks�ges volt. Nagyj�b�l minden �gyemet elrendeztem. A birodalmat a fiam Peter viszi tov�bb, aki napokon bel�l a v�rosba fog �rkezni. K�rlek t�ged, seg�tsd �t mindenben. V�dd meg, mert a hal�lom ut�n sok ellens�ge lesz. Vlagyimirra b�ztam a te �s csal�dod v�delm�t. Tudom, hogy Lion k�pes megv�deni t�ged a saj�t forr�fej�s�gedt�l, de Chrissel kicsit nehezebb dolguk lesz. Ne k�vess el hib�t, �s ne rohanj egyb�l bossz�t �llni �rtem! Tervezz, �n is ezt tettem. A hal�lom a terv r�sze volt. Ki�regedtem m�r ebb�l a sakk helyzetb�l.
Van p�r be nem v�ltott �g�retem. Az els� neked sz�nt, hogy kapcsolatokat adok a kezedbe, hogy elkaphasd azt a szemetet, aki a t�rsad hal�l�t okozta. A m�sodik, az, hogy a Farkas m�g sok�ig �rzi az utca t�rv�nyeit. Ezt magamnak tettem, akkor, amikor a levelet �rtam. A harmadik pedig a fiam anyj�nak tett �g�ret, mely szerint megv�dem a fi�t, ez�rt b�zom ezt r�d. �n erre m�r k�ptelen lenn�k. El�g sok dolgot tudsz r�lam, hogy seg�teni tud �t �s biztos vagyok, hogy t�ged is seg�tenek majd �s sz�ks�ged is lesz r�juk, mert nagy f�ba v�gt�tok a fejsz�teket, amikor ujjat h�ztunk Sanchelissel. Nem vagy egyed�l. Kezedbe adok k�t b�cs�aj�nd�kot. Ha megn�zed a mell�kelt csomagot, tal�lsz benne k�t apr� aj�nd�kot. Az egyik a kapcsolataim, a m�sik pedig egy fegyver. Ezzel tedd meg azt, amire 7 �ve k�sz�lsz.
Tudom, hogy helyesen d�ntesz majd! K�rlek ne l�gy buta, ne t�gy semmi h�lyes�get! K�v�nom, teljes sz�vemb�l, hogy boldog legy�l Lion mellett! Vigy�zz magadra!
Szeretlek benneteket!
Mike Connor
Ut�irat: Lion, k�rlek, vigy�zz r�!

A lev�l lassan tudatosult bennem. Remeg� k�zzel nyitottam ki a kis csomagot, ami k�t kicsi fi�kot rejtett. Kih�ztam a f�ls�t �s egy icike-picike ez�stsz�rke Motorola telefon volt. Kikapcsolt �llapotban. Mellette a t�lt� �s minden egy�b tartoz�k.
Kih�ztam a m�sik fi�kot, amiben egy feh�r Browning HP 35 t�pus� fegyver volt, arany farkas d�sz�t�ssel. Mellette a t�r �s a t�lt�nyek. Gy�ny�r� volt.
De ez csak egy vicc. K�rlek, mondja azt valaki, hogy �l �s csak viccelt. Vlagyimirra n�ztem, aki arca szomor�s�got t�kr�z�tt. Most �llt bennem �ssze a k�p. A l�bam kezdte megadni mag�t. �sszecsuklottam volna, de Lion id�ben karolt �t �s vezetett a kanap�hoz.
Nem tudom, hogy ker�lt le Chris a szob�j�b�l �s mikor, de � m�r ott �lt. Velem szemben �llt Lea �s Keren szomor�an n�ztek r�m. John �s Rob m�g�tt�k �lltak. Vlagyimir h�ttal �llt mindenkinek. Lion el�ttem guggolt, a t�rdemet fogva. A lev�l kiesett a kezemb�l. Lion felvette, �s k�zben elolvasta a r� vonatkoz� r�szt, a dobozra tette, amit kivett a kezemb�l, m�g miel�tt elejtettem volna �s lerakta a kis asztalra el�nk.
Chrisre n�ztem, aki a tenyer�vel takarta arc�t, s�padt volt. A dobozra meredtem. Az eg�sz csapat les�jtva �llt a t�rt�ntek el�tt. A k�nnyeim z�pork�nt hullottak az �lembe. Lion vigasztalni pr�b�lt �s a h�tamat simogatta.
- Hogyan? – ny�gtem ki elcsukl� hangon.
- Az nem fontos. – v�laszolta Lea.
- Hogyan? – ism�teltem meg a k�rd�st. A szob�ba ism�t k�nos csend volt. V�g�l Vlagyimir k�sz�r�lte meg a tork�t.
- Engem kicselezve elment Sanchelizhez. �n nem sejtettem mire k�sz�l. Mikor bementem az irod�ba, mert sokalltam m�r csak egy lev�l v�rt a dolgoz�asztalon, utas�t�sokkal �s a magyar�zattal. � maga �rtes�tette a fi�t, �zenetet hagyott a r�gz�t�j�n. Amikor megtudtam hova ment, ut�na mentem. K�t h�zt�mbbel arr�bb megl�ttam a kocsit �s ott volt benne. A h�ts� �l�sen �lt, mintha aludna. Lesz�m�tva a v�rt. – megt�rt test�r n�mas�gba burkol�zott.
Tal�n � is k�nnyezett. Nem tudom, a k�nnycsatorn�im el�nt�tt�k az arcomat, �s nem tudtam m�sra gondolni, �jra �s �jra feltettem magamnak a k�rd�st, amikor m�r ezredszer sem tudtam v�laszt adni megsz�laltam:
- Mi�rt? – a hangomra r� sem ismertem, m�g az eg�r is hangosabb n�la. Senki sem m�ltatott v�laszra. – MI�RT? – kiab�ltam.
- T�rgyalni ment. – kaptam meg a v�laszt Le�t�l.
T�rgyalni? M�gis mit? Hogy tehette? Hogy lehet ilyen felel�tlen? Mi �rt ennyit, hogy bes�t�ljon a biztos hal�lba? Mi�rt tette? Mire gondolhatott? Nem engem hagyott cserben, hanem mindenkit. Mindenkit, aki t�le f�gg�tt. T�le, nem �n voltam a t�rv�ny, hanem �. � adta a p�nzt. � d�nt�tt. � �s nem �n. Nem �rtem! Egyszer�en nem hiszem el! Ez egy r�m�lom!
Sajnos, hi�ba cs�pem meg magam, nem �bredek fel. Meghalt. V�ge van. D�h�s voltam. Sz�rnyen. Ord�tani tudtam volna, de nem tettem. Egy�tt �rz�en n�ztek r�m. Sajn�ltak, csak azt nem tudtam v�g�l is mit vagy kit. Mike-ot, Christ vagy engem nem tudom. De nekem innen most el kell mennem. Fel�lltam, Lion megfogta a kezemet. Egy pillanatra meg�lltam, azt�n szinte kit�ptem magam az ujjai k�z�l. Lion ut�nam indult, de Chris meg�ll�totta.
- Hagyd elmenni! – suttogta.
- Nem hagyhatom, h�lyes�get fog tenni, ha elengedem. – magyar�zta halkan.
- Nem fog. Most nem. – mondta Chris.
H�l�s voltam az �cs�mnek. Felkaptam a slusszkulcsot �s elindultam a kocsimhoz. Balt� szomor� szemekkel �lt a bej�rati ajt� el�tt minket figyelve. �rezte a szomor�s�got.
Nem gondolkodtam azon, hogy hova menjek, c�ltalanul bev�g�dtam a kocsiba �s t�vig nyomva a g�zt sz�guldottam. Meg�lltam, kivettem a csomagtart�ban l�v� sportt�sk�mat, ez a felszerel�s mindig itt van, arra az esetre, ha menek�ln�m kell. Most pont j�l j�n, menek�ln�m kell, csak ez�ttal nem tudom, mennyire messzire menek�lhetek �nmagam el�tt. A k�nnyeim most elapadtak. Nem, most nem fogok elmenni Sanchelishez, nem ennyit �rdemel. �n ki akarom �lvezni, most k�pes lenn�k v�gezni vele. Gyorsan �s f�jdalommentesen. �s egy�bk�nt is v�r. De nem fogom megadni neki ezt az �r�met. Szenvedni fog. Magabiztosan s�t�ltam be a rep�l�t�rre. Nem �llt sor el�ttem. M�g szerencse, nem biztos, hogy k�pes lenn�k v�rakozni. Odal�ptem a cicabab�hoz, aki a pult m�g�tt �csorgott.
- J� napot! Miben seg�thetek? – k�rdezte m�zes m�zosan. T�k�letes haj, t�k�letes smink, m�k�rm�k �s �lt�z�k.
- Mikor indul a k�vetkez� g�p Ciprusra? – k�rdeztem.
- Negyed �r�n bel�l. – mondta mik�zben folyamatosan p�ty�g�tt az el�tte l�v� billenty�zeten. R�m sem n�zve folytatta. – Foglalt jegyet?
- Nem.
- Sajn�lom, akkor nem tudok seg�teni a k�vetkez�… - a h�ts� farmerzsebemb�l p�nz h�ztam el� �s a billenty�zetre haj�tottam.
- �h, szerencs�je van. – mosolygott r�m. – M�g van egy hely. – M�g 10 $-�rt is k�pes lenne megtagadni a saj�t nev�t is. Gy�l�l�m az ilyen embereket. – Neve?
- Leonora Owens.
- Van csomagja?
- Csak ez a sportt�ska.
- Utaz�s c�lja? – N�zett r�m. �n k�ldtem fel� egy „ehhez semmi k�ze sincs” n�z�st. �gy tov�bb k�rdez�sk�d�tt. – V�rhat�an meddig marad?
- Tal�n 1 h�t. – v�laszoltam. �szint�n sz�lva fogalmam sincs, de l�that�lag kimer�tettem a n� k�v�ncsis�g�t.
- K�szp�nzzel vagy hitelk�rty�val fizet? – el� dobtam a bankjegyeket. - K�rem, f�radjon a 3-as kapuhoz, m�r megkezdt�k a besz�ll�st!
- K�sz! – mondtam �s elindultam a 3-as kapu fel�.
El�gg� ismer�s voltam m�r itt. M�g �lmomban is tudn�m a kapuk elhelyezked�st. Szerettem utazni �s a munk�mb�l ad�d�an, megengedhettem magamnak, s�t mi t�bb, k�telez� volt. K�v�lr�l f�jtam a vonatok, rep�l�k, metr�k menetrendj�t 100 km-es k�rzetben.
A rep�l�g�pen a l�gi k�s�r� k�tszer j�tt oda hozz�m �s mivel mindk�t alkalommal „hagyjon b�k�n” n�z�ssel viszonoztam kedvess�g�t, ink�bb b�k�n hagyott. Nem szoktam udvariatlan lenni, de most csak arra v�gytam, hogy mindenki hagyjon b�k�n.
Annyi mindent k�sz�nhettem Mike-nak. V�gig gondoltam a sok k�z�s munk�nkat �s eszembe jutott az els� tal�lkoz�sunk is, ahogy ott �lt az irod�ban �s nem ijedt meg att�l, hogy b�ntani fogom, ink�bb alkut aj�nlott nekem. Dolgozzak neki. Vajon most is �gy gondolta Sanchelissel alkut tud k�tni? B�rcsak tudn�m. B�r �rten�m mi�rt tette. A szememb�l a k�nnyek megint elindultak, potyogtak �s engem m�r nem �rdekelt.
A g�p lesz�llt, a kij�rat fel� ott �llt a k�z�pkor� n�, akivel annyira bunk� voltam. A szem�be n�ztem, �gy �reztem, musz�j bocs�natot k�rnem. � r�m n�zett a szemem m�g mindig v�r�s volt a f�jdalmas k�nnyekt�l. Hirtelen meg�rtett mindent.
- �szinte r�szv�tem! – suttogta, mik�zben megsimogatta a v�llamat, nem hagyott sz�hoz jutni �s egy pillanattal k�s�bb elnyelt a t�meg.
Kell egy taxi. A mobilomat kikapcsoltam m�g otthon. Hagyjon b�k�n most mindenki. A rept�r el�tt fogtam egy taxit.
- J� napot! – k�sz�nt er�s akcentussal a f�rfi.
- J� napot! A sz�l�szetbe legyen sz�ves. – k�rtem.
Az �t nagyon hossz�nak t�nt, de v�g�l megl�ttam a sz�l�szet t�bl�j�t. A taxi befordult a h�zhoz. 1 km-es �t vezet ap�m h�za el�, v�gig sz�l�t�k�k sora hosszan, annyira messze, hogy a szemem nem l�tja a v�g�t.
A h�z egy k�temeletes vid�ki h�z. A h�z t�gl�b�l �p�lt �s ez most is szinte s�rtetlen. A fels� emelten egy hatalmas terasz van, oda szokott ki�lni az eg�sz csal�d est�nk�nt, besz�lgetni. Nyitott verand�k, l�gy sz�nek �s a mediterr�n n�v�nyekkel teli kert. Vir�gba borult korl�tok �s oszlopok. Ap��k szeretik a vir�gokat.
A h�zt�l 300 m�terre van a pince, ahol sz�pen sorban elhelyezett palackok vagy m�g a hatalmas hord�ban v�rnak fogyaszt�sra a finomabbn�l finomabb ned�k. A gar�zs a h�z m�sik oldal�n van. A taxi meg�llt �n kifizettem az utat �s kisz�lltam. A taxi elment. Apa a gar�zsb�l j�tt ki nyakig olajosan. Meglep�dve n�zett r�m.
- Nora! – d�rm�gte.
A k�nnyeim �jra utat tal�ltak �s szinte z�poroztak. Apu fel�m sietett �s �tkarolt. Nyugtat�an simogatta a h�tamat. Katrin a verand�r�l n�zett benn�nket. Apa lassan fel� terelt, most rajta volt a vigasztal�s sora. Beterelt a nappaliba, nem sokkal k�s�bb apa is j�tt kez�ben a t�sk�mmal. Mindketten mellettem �ltek �s pr�b�ltak vigasztalni. Apa telefonja cs�rg�tt �s � el�sz�r megn�zte ki az, azut�n felvette. �n kicsit megnyugodtam �s a k�nnyeim z�pora is csitult egy kicsit.
- Igen itt van. – v�laszolta a telefonba. – Te j�l vagy? - k�rdezte. - Mi t�rt�nt? – tette fel a k�vetkez� k�rd�st. - �rtem… Megmondom… Vigy�zz magadra… �n is szeretlek… - azzal fel�m n�zett. – Sajn�lom kicsim! �szinte r�szv�tem! – adott egy puszit a homlokomra. Katrinnak csak egy „k�s�bb mindent elmondok” pillant�st k�ld�tt.

P�r nappal k�s�bb:
Napokkal ezel�tt j�ttem ide Ciprusra. Zokogva �s �sszet�rten. Elvesztettem egy bar�tot, megint. Pedig a hal�l az �let r�sze �s m�gis mennyire f�j a b�cs�z�s. Nem tudjuk mi v�r a hal�l ut�n, nem tudjuk, tal�lkozunk e m�g valaha egy m�sik �letben. Soha nem annak neh�z, aki t�vozik, hanem annak, aki itt marad. Szerencs�s ember, akihez nem �ll k�zel senki, �gy nem �rez f�jdalmat a sz�v�ben, ha meghal valaki. De annak nincs is sz�ve.
Nem �rtem mit mi�rt tett, de a level�ben meg�rta, hogy id�vel meg�rtem, �s ha �let�ben b�ztam benne, akkor hal�la ut�n is fogok. Sanchelist�l kiszedem mi t�rt�nt, el�bb vagy ut�bb meg fogom �rteni mi t�rt�nt.
Tegnap este eszembe jutott egy dolog, Sanchelishez is k�zel �ll valaki �s �n ki is der�tem ki az. Bekapcsoltam a telefonomat �s elind�tottam a keres�st valaki ut�n, aki fontos annak a tet�nek. A keres�s eddig nem hozott eredm�nyt, de biztosan �reztem, hogy ez eredm�nnyel fog j�rni. Szemet szem�rt, gondoltam el�sz�r, de r��bredtem, hogy arra �n k�ptelen lenn�k, �s csal�d�st okozn�k a szeretteimnek, nem vagyok biztos, hogy t�k�rbe tudn�k n�zni ut�na. Kor�n keltem, meg akartam n�zni a napfelkelt�t. A teraszon �ltem odafent, ma vissza kell utaznom. D�lut�n lesz Mike temet�se. Ott kell lennem.
- M�r �rtem mi�rt szeretsz annyira itt �lni! – mondtam ap�mnak, aki �ppen egy �js�got lapozgatott. R�m n�zett m�g�le, majd letette az asztalra.
- Tudod, kicsim, itt megtal�ltam mindazt, ami hi�nyzott az �letemb�l.
A barna szemei engem f�rk�sztek. Azokat bizony tagadhatatlanul t�le �r�k�ltem. R�m mosolygott ett�l l�that�v� v�ltak az id� �ltal hagyott kis „mosolyr�ncok” a szeme k�r�l.
- El�rtem sikereket. P�r emberrel cs�kkentettem a b�n�z�k sz�m�t. De n�lad �s az �cs�dn�l nagyobb siker, azt hiszem, nem kell. Katrin mellett megtal�ltam azt a szeretetet, ami �desany�d soha nem tudott megadni nekem. Ha behunyod a szemed, hallod a tenger hull�mainak hangj�t, ahogy a partot nyaldoss�k. A madarakat, a szelet, az illatokat. Nyugalom van. Hogy is v�gyhatn�k vissza ezek ut�n a v�rosba? Tal�n, ha majd egyszer ti is �gy d�nt�t�k, hogy nyugalomra v�gytok, ide mindig hazaj�hettek.
- Tudjuk apa. – v�laszoltam. – K�l�nben nem j�ttem volna ide.
Ez igaz. Apun�l �s Katrinn�l mindig b�k�re tal�ltam, ha t�maszra volt sz�ks�gem �k mindig itt voltak. Meg�rtett�k, ha mag�nyra v�gytam �s v�gighallgattak, ha el akartam s�rni a b�natomat. Katrin nekem nem v�rszerinti any�m, de az �n szememben mindig is az lesz. Miut�n Chris megsz�letett nem lehetett t�bb gyermeke, pedig mindig akart egy kisl�nyt. Amikor hozz�juk k�lt�ztem nem kedveltem, de � mindig a kedvemre tett. Id�vel megszerettem, jobban t�r�d�tt velem, mint a saj�t any�m. Rajtam �lte ki anyai szeretet�t �s nem mostohal�nyak�nt tekintett r�m, n�ha kicsit t�lz�sba is vitte. Am�g elgondolkoztam ezen csend volt. Apa az arcomat f�rk�szte. Van valami, amit el kell mondanom, miel�tt elmegyek.
- Apa! – n�ztem a szem�be.
- Igen?
- Van egy dolog, amit tudnod kell! – kezdtem.
- M�g pedig? – k�rdezte, felvont szem�ld�kkel. Ebben annyira Chris volt.
- Tal�ltam valakit. – s�hajtottam. Apa csod�lkozva n�zett r�m, na j� ez a k�nos cs�nd. Tudtam, hogy tudnia kell, de azt is, hogy �gy fog reag�lni. Mindig is f�ltett az ellenkez� nemt�l.
- „Neh�z dolog lehet ap�nak lenni: �r�k�sen rettegsz, hogy a l�nyod �sszej�n egy fi�val, aki tetszik neki, de att�l is, hogy nem tal�l senkit.” (Stephenie Meyer)
- Ez csod�latos. – r�gta bok�n az �ppen a reggelinkkel �rkez� Katrin ap�t az asztal alatt. �n �gy tettem, mint aki nem l�tja azt �s az ut�na l�v� gyilkos n�z�st, ami Katrinra ir�nyult. – Igaz, Tom? – a v�laszt meg sem v�rva folytatta. – Hogy h�vj�k? Hogy ismerkedtetek meg? Mikor? Milyen a pasi? – tette fel a tucat v�laszra v�r� k�rd�st.
Minden k�rd�sre v�laszoltam, kihagyva az �letvesz�lyes r�szeket. �k nem ismerik a munk�mat, �s eszemben sincs elmondani nekik, hogy fejvad�sz vagyok �s nem egy irod�ban �ld�g�l� tan�csad�. Apa helyben megfojtana.