14. fejezet J�g

- B�rt�nbe z�r� hideg, csillog� krist�ly,
Fagyos, kem�ny, t�ntor�thatatlan akad�ly,
Menek�ln�l, de m�r nem lehet,
Mondd, mi�rt v�lasztottad ezt az �letet?

K�rd�semre fagyos mosoly a v�lasz,
Ravaszs�goddal mindent pal�stolhatsz,
Fondorlat, csel, s�t�t gondolatok,
Ezek m�g� b�jsz, ha szorul a hurok.

Lehull a lepel,
Elt�nik minden csel,
Megreped a burok,
A titok t�bb� nem titok.

�gy teszel, mintha minden rendben lenne,
Szemet hunysz a s�lyos csendre,
�rtetlen�l somolyogsz, s csak halkan suttogod,
"Ami j� volt, mi�rt v�ltott alakot?"

Ez vagy te, semmi a semmis�gben,
T�k�letesnek hiszed magad, s hazudsz ser�nyen,
�lc�dat te magad is igaznak v�led,
Cs�sz�-m�sz� lett�l, ak�r egy kis f�reg.

Elj�n majd az id�, mikor b�nni fogod,
Hogy nem volt soha igaz gondolatod,
Cs�b�t� lett�l, fegyvered a v�ltoz�s,
T�kr�t tartok el�d, hogy v�gre mindent l�ss.