14. fejezet Jég

- Börtönbe záró hideg, csillogó kristály,
Fagyos, kemény, tántoríthatatlan akadály,
Menekülnél, de már nem lehet,
Mondd, miért választottad ezt az életet?

Kérdésemre fagyos mosoly a válasz,
Ravaszságoddal mindent palástolhatsz,
Fondorlat, csel, sötét gondolatok,
Ezek mögé bújsz, ha szorul a hurok.

Lehull a lepel,
Eltűnik minden csel,
Megreped a burok,
A titok többé nem titok.

Úgy teszel, mintha minden rendben lenne,
Szemet hunysz a súlyos csendre,
Értetlenül somolyogsz, s csak halkan suttogod,
"Ami jó volt, miért váltott alakot?"

Ez vagy te, semmi a semmiségben,
Tökéletesnek hiszed magad, s hazudsz serényen,
Álcádat te magad is igaznak véled,
Csúszó-mászó lettél, akár egy kis féreg.

Eljön majd az idő, mikor bánni fogod,
Hogy nem volt soha igaz gondolatod,
Csábító lettél, fegyvered a változás,
Tükröt tartok eléd, hogy végre mindent láss.