16. fejezet �r�mh�r �s rossz h�rek

Az �gyon keresztbe fek�dve aludtam el, mikor a fejem a p�rn�mhoz �rt. Minden �r�ban �bren voltam, valami iszony�an hi�nyzott.
K�t er�s kar l�gy �lel�se. Nem volt ott, nem volt velem. Minek ez a nagy �gy, r�gen nyugodtan ny�jt�ztam sz�t, de mi�ta megosztom vele, az�ta minden mozdulatomat meggondolom, nehogy megr�gjam vagy fel�bresszem. F�gg� lettem. T�le f�gg�k, m�r maga a jelenl�te is hi�nyzik. A halk szuszog�sa.
N�ha hallottam, ahogy halkan kiny�lik az ajt� �s p�r pillanat m�lva vissza is csuk�dott. Chris j�tt fel megn�zni, hogy vagyok vagy Vlagyimir ellen�rzi betartom e az �g�retemet �s nyugton maradok? Az egyik alkalommal Balt� bel�gott �s lefek�dt az �gy mell�, a f�l�t birizg�lva aludtam el. Legal�bb az � jelenl�te meg tudott nyugtatni egy kicsit.
Az ajt� ism�t ny�lt, ez�ttal a farkas felemelte egy kicsit a fej�t, majd nyugodtan fek�dt vissza. F�l�lomban voltam, amikor egy puszit kaptam a homlokomra. Repestem az �r�mt�l.
- Lion! – nyitottam ki a szemem.
- M�st v�rt�l? – k�rdezte, duzzog�st j�tszva.
- De hogy-hogy hazaengedtek? – k�rdeztem.
- Keren k�zbej�rt az �rdekemben �s �gy a f�orvos is �r�lt, hogy szabads�gra k�ldhette �t, ugyanis 24 �r�s orvosi fel�gyeletet kaptam. – k�z�lte �r�mt�l ragyog� szemekkel.
�n adtam neki egy puszit. S�padt volt �s kicsit k�ba a gy�gyszerek hat�sa miatt, de itt volt mellettem. A bal karja fel volt k�tve, hogy ne mozgassa.
- Nem j�ssz ide mell�m? – k�rdeztem �s egy p�rn�t igaz�tottam meg, aminek neki d�lhet.
F�jdalmasan felny�g�tt minden mozdulat�ra, ahogy az �gyra fek�dt. Igyekezett min�l kevesebbet mozogni, �s �gy k�nyelmesen elhelyezkedni. �n a jobb oldal�hoz d�ltem, a jobb keze a v�llamat �tkarolva a karomon pihent. �n simogattam a k�zfej�t, de nem n�ztem r�.
- Van valami, amit el kell mondanom, de �g�rd meg, hogy nem szak�tasz f�lbe! – suttogtam.
- Nem kell semmit mondanod. – hadakozott.
- T�nyleg nem kell, de szeretn�k!
- Hallgatlak. – adta be a derek�t v�g�l.
- Lion �n nem igaz�n szoktam elmondani az �rz�seimet senkinek. Tal�n csak az �cs�mnek, de neki k�nny� kiskorom �ta vigy�zunk egym�sra. Nem szeretem kimondani, mert eddig mindig bajom sz�rmazott bel�le. �gy �reztem, ha kimondom elt�nik �s csak f�jdalmas seb marad ut�na. – j�tszogattam az ujj�val. Kamasznak �reztem magam, aki nem meri elmondani, hogy rosszat tett. – Most viszont �gy hiszem, el�gg� �ld�z a balsors benn�nket, hogy ne hozzon r�nk m�g t�bbet, ha kimondom. Tegnap este, amikor ott l�ttalak a f�ld�n �sszeszorult a sz�vem, hogy eddig nem mondtam ki �s lehet, hogy k�s� lesz sir�nkozni ezen. Abban a pillanatban k�pes lettem volna a saj�t �letemet is vesz�lybe sodorni, hogy te �letben legy�l. Ny�las sz�veg igaz? – n�ztem a szem�be. � a fej�t cs�v�lta. �jra visszav�ndorolt a tekintetem a kez�re. – Soha nem �reztem ennyi bizalmat valaki ir�nt. Olyan biztons�gban �rzem magam, mikor melletted vagyok, mint sehol m�shol a vil�gon. Nem tudok n�lk�led m�g aludni sem. – csordult ki egy k�nnycsepp az arcomon. – Azt hiszem ez a kapcsolat t�bb volt els� pillanatt�l kezdve, mint testi v�gy. �n… - n�ztem �jra a szem�be, de ez�ttal m�lyen �s a szememb�l �jabb k�nny folyt v�gig az arcomon, hogy a v�r�s selymemre cseppenjen. –… szeretlek! – mondtam ki v�g�l.
Az eddig mellkasomon nehezed� s�ly elt�nt. Megk�nnyebb�lve s�hajtottam fel, kimondtam. Szeretem! �s ezt k�pes lenn�k a vil�g fel� kikiab�lni, ha nem hiszi. � pedig csak egy �jabb puszit adott a fejem b�bj�ra.
- Tudtam e n�lk�l is, de �r�l�k, hogy kimondtad. De �n is nagyon szeretlek. – suttogta, a hangja f�radt volt �s p�r percen bel�l elnyomta az �lom.
Nyugodtan szuszogott f�lig �l� helyzetben. �n pedig elfordultam t�le, hogy ne okozzak neki f�jdalmat �s a szuszog�sa lassan az �n l�gz�sem ritmusa is lett. V�gre m�lyen aludtam., mert mellettem volt �letem m�sik fele is.
A b�mb�l� �s rezg� telefonomra �bredtem, ami az �gy melletti �jjeli szekr�nyen volt ledobva. Kipattant a szemem a hangra �s nagyon gyorsan felkaptam a telefont, hogy nehogy fel�bressze Liont �s Balt�n majdnem kereszt�l esve, aki rettent�en sz�r�san n�zett r�m, majd k�vetett a folyos�ra. Felvettem a telefont.
- Leonora Owens!
- Szia Nora! Ed vagyok. – Ed, v�rjunk csak a mem�ri�m m�g offolva volt. Milyen Ed? Ed. Persze, Ed! A t�zolt�!
- Szia Ed!
- Nora, tudod, mennyire ut�lok rossz h�rt k�z�lni veled, de most sajnos lehetetlen, hogy elker�ljem.
A mindig udvarias Ed, akivel egy gimibe j�rtunk �s anno annak idej�n egy p�r voltunk, de az �retts�gi ut�n � t�zolt�nak, �n rend�rnek tanultam. Az utunk sz�tv�lt, majd egyszer �jra keresztezt�k egym�s egy rend�rs�gi �gy sor�n. Seannal nyomoztunk egy gy�jtogat� ut�n �s a t�zolt�kn�l k�t�tt�nk ki inform�ci�k�rt. Akkor tal�lkoztunk, megpr�b�ltuk felmeleg�teni a kapcsolatunkat �s mindketten r��bredt�nk, hogy a r�gi szalmal�ng m�r nem lobban fel. A gimi �ta rengeteget v�ltoztunk �s sem �, sem �n nem vagyunk m�r ugyanazok. A j� bar�tinak mondhat� viszony megmaradt, de enn�l t�bbr�l sz� sem lehetett.
- Ne k�m�lj! – s�hajtottam.
- Az a helyzet, hogy most �rt�nk vissza egy helysz�nr�l �s a te h�zadat kellett eloltanunk.
P�r�g, p�r�g, p�r�g. M�rmint az agyam m�g nagyon lass� kerekeire gondolok.
- MIVAN? – esett le �s belekiab�ltam a telefonba. Szeg�ny sr�c, pedig semmir�l sem tehet.
- Sajn�lom Nora, teljesen ki�gett. – mondta. – Val�sz�n� gy�jtogat�s volt, az elemz�k m�g kint vannak a helysz�nen, hogy kider�ts�k a t�zf�szek hely�t �s a t�z ok�t.
- Le�gett�k a h�zam! – s�hajtottam bele a telefonba.
- J�, hogy nem voltatok otthon! – v�laszolta.
- K�sz Ed, ha meg tudsz valamit, �rtes�ten�l?
- Persze.
- M�g egyszer k�sz!
Balt� ut�nam j�tt �s b�natosan n�zett r�m. Ez az „�hes vagyok” n�z�s.
- J� reggelt! – k�sz�nt Chris a konyh�ban. – K�v�t?
- K�sz, tele k�rem. – ny�jtottam egy nagy b�gr�t fel�. � tele�nt�tte a barna l�ttyel.
- Egy rohadt, idi�ta barom felgy�jtotta a h�zamat! – morogtam. – Saj�t kez�leg fogom megfojtani, ha meg tudom ki tette. – Az �cs�m fur�n n�zett r�m.
- Rosszat �lmodhatt�l! – gy�zk�d�tt. – Nem gondolod, hogy tudn�m, ha le�gne a h�zad? Reggel �ta fel vagyok �s eddig semmi h�r nem volt err�l a helyi h�rekben.
A f�l �ra m�lva meg�rkez� orosz, meggy�zte az �cs�met, hogy nem mondtam h�lyes�get. �n hi�ba magyar�ztam, hogy Ed h�vott � csak r�h�g�tt morogva, hogy „milyen sz�nalmas pr�b�lkoz�s, hogy tal�lkozzon veled”. Teh�t m�r a rezidenci�m sem v�dett hely, Mike tudott valamit a hal�la el�tt, az�rt k�rte, hogy j�jj�nk el. Kiakadtam, valaki felgy�jtotta a h�zamat. Rohadt tet�! Isten mentsen t�lem! Lea �rkezett hozz�nk, k�z�lte, hogy akit lel�ttem pasit, az a d�ler volt. Hurr� egy gonddal kevesebb! Be kell mennem a k�rh�zba is, mert Andie h�vott, hogy fel�bredt JT a k�m�b�l. Keren nem sokkal Lea ut�n j�tt �s egyenesen Lionhoz ment. Milyen j�, ha t�nyleg h�zi a h�ziorvos! Els�k�nt felh�vtam Szikr�t.
- Ugye semmi k�z�d hozz�? – k�rdeztem.
- Esk�sz�m, nem vagyok bolond, hogy a saj�t megb�z�mat k�ros�tsam meg. El�g sokat fizetsz, �gyhogy eszembe sem jutott ilyesmi, m�g v�letlen�l sem. – v�laszolta a f�rfi.
Szikra volt, akit �n felb�reltem, hogy le�gesse Sanchelis gy�rait �gyelve arra, hogy senkinek ne essen baja. Vlagyimir �rny�kk�nt j�tt velem. Mostm�r hagytam magam.
- Egy kocsival is mehet�nk. ne szennyezz�k annyira a k�rnyezetet. – k�z�ltem vele �s odadobtam neki a slusszkulcsot. Meglep�dve b�mult r�m.
- Komolyan? – k�rdezte.
- Szoktalak �n �tverni? – mosollyal v�laszolt.
Na j� egy p�rszor volt m�r r� p�lda. De ez m�r m�s. R��bredtem dolgokra, tudtam, hogy Vlagyimirnak igaz�b�l mi lett�nk a csal�dja, �s ha nem is tudja p�tolni Mike-ot, de r� sz�m�thatunk �s b�zhatunk benne. Nem az�rt akar megv�deni benn�nket, mert kell, hanem mert szeretne. Az orosz katon�s k�ls� m�g�tt egy h�s v�r ember bujk�l, akinek hatalmas sz�ve van. Olyan �r�mmel vezette a kocsimat, hogy �n magam is �r�ltem, hogy ennyire j�t tettem vele. Val�ban, megk�nny�tettem a dolg�t, hogy nem kell k�vetnie. Nem kell neki az �n fejemmel gondolkodni, ugyanakkor mellettem lehet, �s megv�dhet, ha arra lenne sz�ks�gem.
A k�rh�zban:
JT egy vil�gos szob�ba ker�lt. �ppen aludt, amikor oda�rtem. Nem baj, van id�m, megv�rom. Vlagyimir bizony�ra ideges lesz, mert � a kocsiban v�rakozik, pedig �n mondtam, hogy j�jj�n be.
Nem sok�ra JT fel�bredt, hunyorogni kezdett a f�nyt�l, azt�n �szrevett �s csendesen k�sz�nt.
- Szia!
- Szia! – mondtam h�v�sen.
- Sajn�lom.
- Van mit! – v�gtam r�. – M�gis minek volt sz�ks�ged a cuccra? Jobb volt egy �lomvil�gban �lni?
- Sok volt a mel� �s kellett a p�nz.
- M�gis mi a fen��rt nem sz�lt�l nek�nk? – akadtam ki. – Tudod, hogy seg�tett�nk volna.
- Nem akartam �l�sk�dni rajtatok. – v�laszolta.
A hangja rekedt volt �s halk, de ugyanolyan szigor�an hangzott t�le �s �rz�d�tt komolyan is gondolja.
- �s ha k�lcs�n adtuk volna? – k�rdeztem.
Egy �rtelmes, okos sr�ccal besz�lgetek, akinek t�bb munkahelye van, hogy el tudja tartani a beteg anyuk�j�t �s mellette m�g a klubba is rendet tart. Ehhez k�pest a mi �let�nk akad�lymentes, legal�bbis nem kell gondolkodnunk a p�nz ter�n. Ap�nk gondoskodott r�lunk �s mi is �nmagunkr�l. Csend volt a szob�ban. � is tudta, hogy h�lyes�get tett. Most mi�rt cseszegessem m�g �n is? Egyr�szt Christ�l is fog kapni, m�sr�szt el�g rosszul n�z ki. J� lecke volt neki. Legal�bb �szhez t�rt.
- Most mi lesz veled?
- A doki szerint elvon�ra megyek. Azt�n meg megl�tjuk.
- Agg�dtunk �rted! Meg�g�red, hogy nem teszel t�bbet ilyet?
- Igen.
- Az �cs�m jobban meg fog szidni! – figyelmeztettem. – Megyek, hagylak pihenni!
Ideje megl�togatnom Edyt, hogy mit der�tettek ki. Vlagyimir viszont cseppet sem volt ideges, hogy sokat kellett v�rnia. Behuppantam mell�.
- Na hogy van? – �rdekl�d�tt.
- T�l�li, ha valamelyik haverja nem fojtsa meg el�bb. – n�ztem r�.
- Chrisre gondolsz? – k�rdezte. B�lintottam. – �s Nick?
- M�g mindig �letvesz�lyes az �llapota.
- Rem�lem, rendbe j�n.
- �n is. – merengtem el.
Ha nem, akkor Chrisnek nagyon rossz lesz. Hi�ba mondja, hogy volt bar�tja. M�g most is az a cinkost�rsa, akivel a gimiben meglest�k a l�nyokat.
- Hova? – k�rdezte az orosz.
- Tudod, hol lakik Edy Debarge?
- A t�zolt�?
- Igen �.
- Azt hiszem igen. – v�laszolta, majd ind�tott.
Felh�vtam Edyt, hogy �ton vagyunk hozz�. Ed egy magas, fekete haj�, temperamentumos �zig v�rig olasz t�zolt�. �gyhogy m�r v�rt minket mikor oda�rt�nk.
K�z�lte, hogy minden val�sz�n�s�g szerint a t�z a h�l�szob�mb�l indult �s benzin volt sz�tlocsolva mindenhol a h�zban. Egyetlen idegen f�rfi volt aznap a port�s szerint �s azt r�gz�tette is a kamera a f�ldszinten. Ok�, van egy nyomunk. Kider�lt, hogy Le��k 10 perccel gyorsabbak voltak n�lam �s m�r �k vizsg�lj�k a biztons�gi felv�telt. Megk�sz�ntem a seg�ts�get, majd hazafel� vett�k az utat.
Vlagyimir is �s �n is elgondolkodtunk. M�gis ki a fen�nek �ll �rdek�ben felgy�jtani az �n h�zamat. Sanchelisnak nincs k�ze hozz�, ez�rt most nem is engem h�vott, hanem Vlagyimirt. � pedig olyan, mint egy vad�szkutya meg�rzi, ha hazudnak neki. Mi�ta megfenyegettem Sanchelist igyekszik ink�bb t�vol maradni az �n �gyeimt�l �s szem�ly szerint t�lem is. Ez m�g egy�ltal�n nem jelenti azt, hogy nem � utas�tott valakit, hogy �gesse porr� a lak�somat. De szinte val�sz�n�tlennek t�nt.
Amikor haza�rt�nk Chris �s Lion �ppen p�keroztak. Zsetonokkal j�tszottak, m�gis �gy t�nt �cs�mnek jobban megy a p�ker arc, mint azt Lion hitte.
� kapott egy cs�kot �s �cs�m egy puszit az arc�ra.
K�zben mindk�t fi� lapj�t megvizsg�ltam. Egy�rtelm�en l�tszott, hogy az �cs�mnek nagyon rossz lapjai vannak. Lion pedig egy 10-es p�rral �ll nyer�sre. Chris feltolta a zsetonokat az utols� darabig. Bl�ff�l. El�gedetten vigyorgott Lionra, aki m�rgesen eldobta a lapokat.
- Kisz�llok! – morogta. Az �cs�m arc�n f�lig �r� mosoly ter�lt sz�t. – Mindig nyer! Hogy csin�lja? – panaszkodott.
- J�l hazudik! – v�laszoltam, amire az �cs�m ki�lt�tte r�m a nyelv�t.
- Mi? V�gig hazudott? – akadt ki Lion.
- Majdnem, kb. h�romban volt j� a leoszt�som. – v�laszolta Chris.
- Ezt nem hiszem el. – morogta.
- Mi�rt nem figyelt�l Balt�ra? – suttogtam a f�l�be. – � mindig �szreveszi, amikor hazudik.
- �s ezt csak most mondod? – n�zett r�m.
Sokkal jobb sz�nben volt, mint amikor elmentem. A k�t fi� �rdekl�dve hallgatta v�gig a besz�mol�mat a k�rh�zr�l, majd az Edn�l tett l�togat�somr�l. A telefonom hangosan d�b�r�gte az AC/DC egyik dallam�t, ez volt Morrow cseng�hangja. Lion telefonja szint�n �v�lt�tt a konyhapultr�l. Szinte egyszerre vett�k fel.
- Nora! – sz�ltam bele.
- Thomson! – vette fel Lion.
- Igen uram, k�sz�n�m j�l. – v�laszolta. – Hallgatom.
- Szia Nora, itt Rob.
- Szia! Mi a helyzet?
- Laptop van valahol a k�zeledben? – k�rdezte.
- Persze. – ny�ltam a kis g�p ut�n, ami ez�ttal a kanap�n hevert.
- Megtenn�d, hogy bekapcsolod? – utas�tott. Engedelmeskedtem.
- Itt van? – idegesen kezdett fel al� j�rk�lni Lion. – Mi�rt? … Tudj�k pontosan hol? … Mikor? … Mi�rt nem sz�ltak m�r el�bb? … Mi az, hogy nem vett�k �szre, hogy visszaj�tt? Kij�tszotta magukat?
- Sz�val � az, aki felgy�jtotta a lak�somat? – k�rdeztem Robt�l, amikor a sz�m�t�g�p lassan bet�lt�tt egy kinagy�tott f�nyk�pet.
Lion k�zben fel al� j�rk�lt. Amikor a k�perny�re pillantott megtorpant. Hallotta a k�rd�semet, amit Robnak tettem fel.
- Igen. – hallatszott a v�lasz. El�g hangos volt, hogy � is hallja.
- A rohad�k! – sziszegte ki gy�l�lettel a hangj�ban. Egy�rtelm�en felismerte. De ki ez? – Uram, k�s�bb visszah�vom! – bontotta a vonalat. K�zelebb l�pett hozz�nk. – Hangos�tsd ki Robot! – utas�tott.
- Szia Lion, j�l vagy? – k�rdezte kedvesen Rob.
- Ez a teljes nagy�t�s? – t�rt a l�nyegre Lion nem foglalkozva az etik�val �s Rob udvarias k�rd�s�vel.
- Igen. – v�ltott �t � is egy hivatalosabb hangnembe. – M�g nem siker�lt azonos�tani.
- A neve Edward Selton. Amerikai �llampolg�r. 31 �ves. Oklahom�ban sz�letett. Egyke. Apja egy nagy cip�ipari v�llalat tulajdonosa. A 2008-as gazdas�gi v�ls�gban t�nkre ment, �ngyilkos lett. Anyja meghalt t�d�r�kban, 2004-ben. Van h�za Londonban, Berlinben, R�m�ban �s Bostonban. T�bb t�zmilli� van a banksz�ml�j�n. Becs�letes ember l�tszat�t kelti, de az egyik legnagyobb haza�rul� a kontinensen. 6 �vig volt katona. Egy utols� aljas f�reg, akit meg fogok �lni!
�gy sorolta el a f�rfi �letrajz�t, mintha olvasn� �s a gy�l�let, ami a szem�ben csillogott szinte megijesztett. � az, akkor m�r tudtam, mikor haza�rul�nak nevezte. � okozta Lion csapat�nak hal�l�t.
Nem csak �n meredtem d�bbenten Lionra, hanem Chris �s Vlagyimir is. Balt� k�zelebb j�tt hozz�m, mint egy t�mad��ll�sba el�m, mintha v�denie kellett valamit�l vagy ink�bb valakit�l.
- Morrow t�bornok h�vott, � mondta, hogy ide j�tt. Nem te volt�l a c�lpont, hanem �n! – v�ltott �t a gy�l�lt st�lus�b�l abba a st�lusba, amit mi ismert�nk.
A b�rgyilkos �nj�hez m�g nem volt szerencs�m, csak a katon�t ismertem eddig. J� tudni, hogy valaki ennyire sokr�t�. Balt� nyugodtan �lt le.
- �s most? – k�rdeztem.
- Rob, ki tudod der�teni, hol van? – k�rdezte Lion.
- Persze, a lott� sz�mokat is megmondjam? – g�nyol�dott. – Kellene egy telefonsz�m, vagy valami, ami alapj�n megtal�ljam.
- Azt hiszem a t�bornok, tud ebben seg�teni! – v�laszolta Lion.