18. fejezet  B�k�l�sek �s j� h�rek

A telefonom cs�rg�tt. A nadr�gom valahol a szoba k�zep�n volt elhaj�tva. Magamra h�ztam a takar�t. Id�be telt m�g megkerestem a kis ez�st telefont. A telefonsz�m viszont nem volt ismer�s.
- Hall�! – sz�ltam bele, mire oroszul k�rdezt�k, hogy a Farkassal besz�lnek e.
- Da. – v�laszoltam. Egy f�rfi volt, egy nagyon r�gi munkat�rsam, akit megk�rtem nyomozzon Szergej �s Vlagyimir Purgacsov ut�n. Kider�lt, hogy igazam volt. �k ketten testv�rek. Ez d�bbenetes, de valahogy sejtettem. – Spassiva! Do svidanya! – v�laszoltam. (K�sz�n�m! Viszl�t!) Megd�bbent� milyen szemeket meresztett r�m Lion.
- Te tudsz oroszul? – k�rdezte.
- Igen, ez olyan meglep�?
- Nem dehogy is. – legyintett. – Na j�, igen ez meglep�. – v�gta r�.
Pedig m�g tudok p�r nyelven, oroszul k�telez� volt tudnom, ez a rend�r mel�val j�rt. Olaszul anyanyelvi szinten besz�lek. N�met�l t�rsalg�si szinten. Spanyolul alapfokon ny�gd�cselek. Franci�ul szint�n el�g j�l besz�lek, de ezt nagyon r�gen haszn�ltam m�r, nem tudom, tudn�k e m�g t�rsalogni.
Az este nyugodtabban telt, mint v�rtam. Semmi telefonh�v�s. Chris boldogan �js�golta, hogy Nick �llapota javulni l�tszik. Ez egy j� h�r. Mi Lionnal kib�k�lt�nk. Vlagyimir pedig m�g mindig elgondolkozva �lt a kanap�n valami akci� filmet b�mulva a t�v�ben. Kopogtak.
- Itt a vacsi! – kiab�lt Lion. �s vigyorogva ment ajt�t nyitni. – Vagy m�gsem. Sziasztok! Gyertek beljebb! – azzal utat engedett a l�togat�knak. Szergejnek �s Peternek.
A konyhapulton t�maszkodtam, �s egy alm�t falatoztam. Tudtam, hogy Lion rendel�se egy �r�n bel�l nem fog ide�rni. Kellett neki k�nai kaj�t rendelni. Fogadtam vele, hogy nem fog ide�rni id�ben. M�g 35 perc �s gy�z�k �s � nyer egy mosogat�st. Az ismer�s hangokra lettem figyelmes.
- Bocs, ha nem minket v�rtatok! – szabadkozott Peter.
- Semmi gond. – mondta Lion, aki feldobott volt a d�lut�ni b�k�l�s�nk ut�n �s bevallom �n is j�kedvemben voltam.
- Farkashoz j�ttem. – k�z�lte Peter.
- Hallgatlak! – �lltam meg a falhoz t�maszkodva, k�zben az alm�mba haraptam.
- Elk�ldtem a megh�v�kat.
- M�ris? Ez gyors volt.
- �gy 15-20 ember visszajelzett, hogy j�n.
- �s Sanchelis? – k�rdeztem.
- Neki fut�rral k�ldtem a megh�v�t. Nem v�laszolt m�g eddig. – El�gedetten mosolyogtam.
- � biztos elj�n. – mondtam.
- Elmondan�d m�gis mi�rt kellett megh�vnom �t? – k�rdezte h�borogva.
- Id�ben megtudod. – v�laszoltam, majd visszamentem a konyh�ba fak�pn�l hagyva �t.
K�zben a gondolataim m�r az est�ly k�r�l j�rtak. Sanchelis ott lesz, neki ott kell lennie.
- Nem gondolj�tok, hogy ill� lenne m�r kib�k�ln�t�k? – fakadt ki Vlagyimir. – Fullaszt� a leveg� k�r�l�ttetek, ha egy helyis�gbe tart�zkodtok! Jobb lenne, ha v�gre abbahagyn�tok az ellens�gesked�st! – �h, a kis �lszent. � oktat ki minket?
- Szerintem nem neked kellene err�l kioktatnod benn�nket! – mentem vissza a nappaliba, ahol mindenki tart�zkodott. Meglep�dve n�zett r�m.
- Ezt most mire �rted? – k�rdezte.
- Jaj, ugyan m�r. Te mikor akarsz kib�k�lni a b�ty�ddal? – a meglep�d�tts�g �tsuhant az arc�n, de csak p�r pillanatig, ut�na r�gt�n visszaker�lt a p�kerarc. – Nem tagadhatj�tok le. Egyforma m�g a mozdulatotok is! – vizslattam a k�t oroszt �rzelmek ut�n kutatva.
- Egyforma kik�pz�st kaptunk! – magyar�zkodott Vlagyimir.
- A csal�dnevetek is csak v�letlen�l egyezik? – k�rdeztem.
- El�g gyakori n�v Oroszorsz�gban. – sz�lt k�zbe Szergej.
- Aha, persze. �s az �desany�tok neve �s a sz�let�si helyetek is csak v�letlen�l egyezik! – k�z�ltem. Ne n�zzenek m�r mad�rnak, tudtom szerint nem n�tt tollam. – Testv�rek vagytok!
- Ez igaz? Ti testv�rek vagytok? – k�rdezte led�bbenve Peter Szergejt.
A k�t test�r most el�sz�r n�zett a m�sikra a jelenl�temben legal�bbis. Eddig ember sz�mba sem vett�k a m�sikat. Nem besz�lgettek. Nem kommunik�ltak sehogy a m�sikkal. Ha besz�ltek mindig hozz�nk sz�ltak �s nem egym�shoz. Ker�lt�k a kontaktus minden form�j�t a m�sikkal.
- Te elmondtad neki? – kezdtek oroszul besz�lni egym�ssal.
- Nem, de te elmondtad, hogy mi testv�rek vagyunk? – folytatta Vlagyimir m�g mindig oroszul.
Chris, Lion �s Peter is �rtetlen�l b�multak r�juk. �n viszont minden szavukat �rtettem.
- Dehogy, Mike elmondta neki? – k�rdezte Szergej.
- K�tlem, arr�l tudn�k.
- Akkor m�gis honnan tud err�l? – Szergej v�dl�an n�zett Vlagyimirra.
- M�r eln�z�st… - sz�ltam k�zbe oroszul �n is. -… nem gondolj�tok, hogy minket is illene bevonni a besz�lget�setekbe?
- Te tudsz oroszul? – k�rdezt�k egyszerre. Az �lluk is leesett a d�bbenet�kbe.
- Da. – v�laszoltam. – Mi ilyen megd�bbent� ebben? – folytattam angolul �jra. – Lion ugyanilyen szemeket meresztett r�m d�lut�n mikor megtudta. – mutattam a k�t oroszra a t�bbiek fel� b�mulva.
- Err�l �n sem tudtam. – mondta az �cs�m.
- Jaj, ne mond m�r. M�g meg is tan�tottalak oroszul sz�molni. – vil�g�tottam r� az igazs�gra.
- Az m�r nagyon r�gen volt! – mondta n�mi gondolkod�s ut�n.
- �gy t�z �ve. – sz�molgattam.
M�g gimiben elkezdtem tanulni, ez volt a v�lasztott �retts�gi nyelvem. K�nnyebb volt k�s�bb �gy k�sz�lni a rend�ri vizsg�ra, amire k�s�bb nem ker�lt sor, de a nyelvtud�s az�rt j�l j�tt.
- T�nyleg.
- Hozz�tok visszat�rve. – n�ztem a k�t oroszra. – Mi�rt nem besz�ltek egym�ssal? – mindkett� makacsul hallgatott, csak a falat b�mult�k m�s-m�s ir�nyban.
Lion, Peter �s Chris is ink�bb a csendet v�lasztotta. J�, akkor �n rendezem el a magam m�dj�n.
- Peter h�ny �ves vagy? – n�ztem r�.
- 31. Mi�rt?
- Akkor kb. 32 �ve nem besz�ltek egym�ssal, ha j�l sejtem. - Megint mindenki d�bbenten n�zett r�m. - 31 �v plusz ide�lis esetben 9 h�nap a terhess�g. Biol�gia �ra. Eml�keztek? – magyar�ztam. – Az�ta nem is tal�lkoztatok?
- Egyszer. – felelte Szergej.
- K�tszer. – jav�totta ki Vlagyimir. A b�tyja szigor�an meredt r�. – Anya temet�se �s Mike 18. sz�let�snapj�n. – folytatta. A m�sik b�lintott.
- �gy igaz.
- Akkor gondolom, nyom�s indokotok lehet, hogy szinte idegenk�nt kezelitek egym�st. – folytattam. – M�gis min vesztetek �ssze? – mindketten �sszen�ztek �s ez�ttal �rezhet� volt a fesz�lts�g k�zt�k �s v�gre nem csak sz�momra.
- Ne m�r. – sz�lt k�zbe Chris. – Egy n� miatt? – v�gta r�.
A k�t orosz meg �gy n�ztek r�, mint a v�res rongyra. Igaza van. K�t fiv�r mi m�son tud hal�losan �sszeveszn?. Egy n�. Erre �n magam nem j�ttem volna r�.
- Komoly egy n� miatt vesztetek �ssze? – k�rdezte Peter.
A k�t f�rfi hallgatott. Hallgat�s beleegyez�s. Ok�, itt meg�llt a tudom�nyom.
- Ki nyert? – tette fel a k�rd�st Lion.
- Egyik�nk sem. – b�mult�k mindketten a padl�t. – M�shoz ment feles�g�l.
- Akkor m�r k�s� volt b�rmit is helyrehozni. – folytatta ez�ttal Szergej.
- Egym�s v�dolj�tok? – k�rdezte Lion.
- Nem ez�rt. – v�gta r� gyorsan Vlagyimir.
- Akkor mi�rt? – k�rdeztem ez�ttal �n.
- Mert nem v�dt�k meg �s � meghalt.
- Hogyan?
- A rend�r�k szerint baleset volt, de lefizett�k �ket. – mondta Szergej.
- Egy lesz�mol�s volt a f�rje ellen. Elv�gt�k a f�kvezet�ket. De rosszul s�lt el, mert kocsit cser�ltek. Aznap � vezette az ez�st Volv�t, belehajtott egy kamionba, ami valami robban�kony anyagot sz�ll�tott �s azonnal felrobbant. – mindkett� szem�ben f�jdalom t�kr�z�d�tt.
Mostm�r �rtettem az eg�szet, csak azt nem mi�rt v�dolt�k egym�st a hal�la miatt.
- V�rjunk! – sz�lt k�zbe Peter. – Ti Anna n�nir�l besz�ltek? Az �N �desany�m n�v�r�r�l? Aki mellett ott �lt a 3 �ves b�ty�m a balesetben? – hangja remegett az elfojtott d�ht�l.
- Igen. – v�laszolt�k egyszerre. Peter elrohant.
- Peter k�rlek! – indult ut�na Szergej, akinek megragadtam a v�ll�t.
- Maradj! – suttogtam. – Balt�! – sz�ltam a farkasnak.
Aki azonnal talpra ugrott a kanap� mell�l, ahol eddig fek�dt. A fejemmel jeleztem, hogy menjen a feld�lt f�rfi ut�n, � pedig k�vette, a m�g nyitott bej�rati ajt�n kereszt�l.
- Nem �rtem mi�rt v�dolt�tok egym�st?
- �n Mike-ot v�dtem �s az azt megel�z� �jszaka engem megl�ttek �s k�rh�zba vittek. – mondta Vlagyimir.
- Engem viszont nem �rtes�tettek err�l, �gy volt, hogy lev�lt engem, mert arr�l tudtunk, hogy valami k�sz�l, de id�pontot nem. �n pedig elaludtam a kocsiban a megfigyel�s k�zben, amikor fel�bredtem m�r k�s� volt. – fejezte be Szergej a t�rt�netet.
A d�bbenet ez�ttal engem �rt utol. Amiatt nem besz�lnek egym�ssal t�bb, mint 3 �vtizede, amir�l egyik�k sem tehetett?
- Nem gondolj�tok, hogy ez egy kicsit gyerekes a r�szetekr�l? – adott hangot nem tetsz�s�nek az �cs�m. �n m�g kerestem a szavakat, de � kimondta helyettem, amire �n is gondoltam. – Egyik�t�k sem tehet r�la, m�gis m�g 30 �v ut�n is egym�st v�dolj�tok? – k�rdezte. A k�t orosz sz�gyenkezve b�multa a padl�t. – Nem volt el�g a gy�sz akkor m�g erre az ellens�gesked�sre is sz�ks�getek volt?
- Fel akartam mondani. – kezdte Szergej.
- �n is. De Mike nem engedte. – fejezte be Vlagyimir. – Az �zlett�rsa volt, aki ellen ir�nyult a mer�nylet, de az � id�sebb fia is benne �lt a kocsiban. Eld�nt�tte, hogy biztons�gosabb, ha elv�lnak az �tjai a feles�g�t�l, hogy az akkor 3 h�napos pici Petert megv�dje. Szergejt megb�zta a fia �s feles�ge v�delm�vel. Engem pedig felk�rt, hogy utazzak vele ide, hogy min�l t�volabb legyen t�l�k. �gy v�dve �ket.
- � tudta, hogy mi nem fogunk megbocs�tani a m�siknak �s azt is, hogy nem tudunk megmaradni egym�s k�zel�ben, de azt is tudta, hogy megb�zhat�bb embereket nem tal�l. – vette mag�hoz a sz�t Szergej ism�t.
- Azt hiszem �n most Peter nev�ben is besz�lhetek. Itt viszont csak �gy maradhattok, ha b�k�t k�tt�k, k�l�nben mehettek, amerre akartok. – adtam nekik �tilaput.
Vagy b�ke vagy mehetnek Isten h�r�vel. A zsarol�sban viszont nagy szerepet j�tszott az is, hogy tiszt�ban voltam vele, hogy mindketten jobban szeretik a v�delm�k alatt �ll�kat, minthogy elmenjenek.
- Ez most komoly? – k�rdezte Szergej.
- Hallottatok m�r engem nem komolyan besz�lni? – k�rdeztem vissza �s elindultam, hogy megkeressem a fiatalabb Connort.
Az ajt�n kil�pve f�ty�ltem Balt�nak, aki �gy 100 m�terrel t�volabbr�l jelzett vissza. Connor megsemmis�lve �lt egy padon a h�zt�l kicsit t�volabb. Ellent�tes ir�nyba, hogy az esetlegesen t�voz�k ne l�ss�k �t. Balt� �gy �lt mellette, mint egy test�r. Peter nem �rt hozz�, s�t ink�bb megpr�b�lta elzavarni.
- Menj innen! Menj vissza! – mutatott a h�z fel�.
- Ne er�lk�dj, csak r�m hallgat! – k�z�ltem. �gy n�zett r�m, mint a borj� az �j kapura. Le�ltem mell�.
- Mit akarsz? – k�rdezte.
- Fogalmazzunk �gy b�k�lni. – v�laszoltam. – Nem �rtettem sok mindent veled kapcsolatba eddig, de p�r dolog ma vil�goss� v�lt sz�momra.
- �s m�gis mi? – ez�ttal kett�nk k�z�l � volt az undokabb.
- Mike az�rt hagyott el benneteket, hogy megv�djen.
- Aha, nagy v�delem, ha az ap�d elt�nik �s ott hagy egy test�rt maga helyett, aki n�lk�l m�g leveg�t sem vehetsz.
- Igen, ez engem is ideges�tett az elej�n. – mosolyogtam r�. – De id�vel � lesz a legjobb bar�tod. – tettem hozz�.
- Ez igaz. Tudod �n nem ismertem az ap�mat. Egyszer tal�lkoztam vele a 18. sz�let�snapomkor �s ut�na csak egy telefon�zenet a r�gz�t�mre, hogy azonnal utazzak ide. Azt hittem miattad hagyott el minket. – n�zett r�m a reakci�mat v�rva. �n a szem�be n�ztem.
- Tudod, �n az ap�ddal dolgozom 7 �ve, azel�tt �n is vad�sztam r�, hogy b�rt�nbe csukhassam, amikor m�g magam a t�rv�ny m�sik oldal�n �lltam. Azt�n az els� megb�zat�som k�z�tt volt, hogy ijesszek r�. Sanchelis b�relt fel. � pedig nyugodtan �s a test�r�kt�l megszabadulva v�rt r�m a Silver h�ts� irod�j�ba �s felaj�nlotta az alkut. Nem p�nzt aj�nlott, amint l�tod arra nincs sz�ks�gem. Kapcsolatokat aj�nlott, amivel elkaphatok valakit, aki nekem nagyon sokkal tartozik �s egy v�delem alatt �ll� h�zat. Amit egy rohad�k nemr�g felgy�jtott. Cser�be legyek �n az utca t�rv�nyinek igazs�gos b�r�ja. Legyek �n a Farkas. – simogattam meg Balt� fej�t, aki h�s�gesen �lt m�r mellettem. – Nekem � ink�bb volt az ap�m, mint �zlett�rsam vagy esetleg szeret�m. El�g fura is lett volna.
- Ezt meg�rtettem, amikor Sanchelissel besz�lt�l. Vlagyimir pedig elmes�lte a t�bbit, de t�led hallva egy kicsit m�s.
- Akkor b�ke? – k�rdeztem.
- Kezdj�k tiszta lappal. Szia Peter Connor.
- Leonora Owens. – r�ztam kezet vele.
- Sz�p neved van. – mosolygott.
- K�szi! Jobb lenne, ha visszamenn�nk. – mondtam �s el is indultunk vissza a h�zba. – Ja, csak hogy tudd, k�z�ltem a nevedben is vel�k, hogy csak akkor maradhatnak, ha kib�k�lnek.
- �h, fel�lem rendben.
A k�t orosz lassan pr�b�lkozott megb�k�lni a m�sikkal. Er�sen pr�b�lkoztak, hogy besz�lgessenek akadt p�r k�z�s t�m�juk.
Peter is egyre t�bbet j�tt fel�nk �s �gy k�nytelenek voltak �k is tal�lkozni. Egy�tt besz�lt�k meg az est�ly r�szleteit. A kaj�t, a zen�t, a szem�lyzetet, meg ilyesmiket. Sokat k�rdezett az apja fel�l �s vagy �n vagy Chris v�laszt is adott a feltett k�rd�sekre. Mondhatjuk � �gy ismerte meg az apj�t. Kezdtem meg�rteni, mi�rt is volt olyan ellens�ges az elej�n velem. Azt hitte �n vettem �t az �desanyja hely�t. Sz�momra nevets�ges felt�telez�s, de egy apa n�lk�l feln�tt fi� sz�m�ra ez az elk�pzel�s igencsak val�sz�n�. A gond ezzel csak annyi, hogy �n m�g akkoriban tervben sem voltam v�ve, amikor Mike idek�lt�z�tt.
�gy d�nt�ttem ma �n f�z�k. Egy kis olasz kaj�ra v�gytam �s tiszt�ban voltam vele, hogy a k�rny�ken nincs igazi olasz kaja. Mil�n�i spagetti elk�sz�t�s�be kezdtem bele. �ppen a hagym�t v�gtam, amikor cs�rg�tt a telefonom.
- Farkas! – sz�ltam bele, egyik kezemben a telefon a m�sikban m�g a szak�csk�s.
- Justin vagyok.
- Szia! Baj van? – k�rdeztem.
- Semmi megoldhatatlan. De a c�lszem�ly �tprogramozta a riaszt�kat. – k�z�lte.
- MICSODA? – kiab�ltam bele a telefonba.
Chris, Lion �s Vlagyimir d�bbenten meredt a konyha fel�l �rkez� hangokra. Chris be is j�tt a konyh�ba, de m�r csak annyit l�tott, hogy a fa v�g�deszk�ba �ll a k�s, ami m�g mindig jobbra balra mozgott az er�t�l, amivel beled�ftem.
- Ez biztos? – v�ltottam nyugodtabb hangra. Nem szabad idegeskednem. Semmik�ppen. Hidegv�r kell. Nyugi! – pr�b�ltam lecsit�tani magamat.
Ez m�r h�rom elt�r�s a tervt�l �s ezt nagyon nem szeretem. Az els� az id�pont. A m�sodik, amit m�g nem siker�lt kital�lnom, hogyan p�toljam Nicket. A harmadik az �j k�dok megfejt�se.
- Minden rendben? – k�rdezte az �cs�m.
Elutas�t�an feltartottam a kezemet �s felmentem a szob�mba.
- Akkor �jra meg kellene szereznem a k�dokat, igaz? – �ltem le az �gyam sz�l�re, �s massz�rozni kezdtem a homlokom, ez mindig lenyugtat egy kicsit.
- Nem sz�ks�ges mindet. Csak egyet, azt ami a k�zponti k�d. Sok idi�ta ezeket szokta valamelyik sz�m�ra fontos napnak beprogramozni.
- �s honnan tudjam melyik a k�zponti k�d?
- Ez az egy nyolc sz�mjegyb�l �llt. A t�bbi kevesebb 6 vagy 4.
- Ok�, meg�rtettem. K�sz! – azzal bontottam a vonalat. Amikor lementem h�rom aggodalmaskod� szemp�rral tal�ltam szemben magam. – Nyugi, semmi megoldhatatlan! – ism�teltem el Justin szavait. Ink�bb a magam, mint az � megnyugtat�sukra.
Visszamentem a konyh�ba �s megf�ztem az �h�tott mil�n�it. Lion bej�tt ut�nam �rdekl�dni a hogyl�tem fel�l �n jutalomk�nt az agg�d�s��rt belenyomtam a kez�be a reszel�t �s egy darab parmez�nt. � engedelmesen lereszelte. Igaz olasz mil�n�i k�stoltattam meg vele a remekm�vemet. Elismer�en b�logatott.
- Ez t�nyleg finom. Nem is tudtam, hogy tudsz f�zni!
- Sok mindent nem tudsz m�g r�lam. – kac�rkodtam vele.
A vacsora meglehet�sen nyugodtan telt csak az �n agyam p�rg�tt magas fokozaton, hogy hogyan szerezzem meg a k�dot.
A t�bbiek �radoztak a f�zt�m�n. Nem tudom mi ebben olyan k�l�nleges. Al dente t�szta, a friss f�szern�v�nyek �s friss parmez�n a l�nyege. Nem besz�lve a j� min�s�g� dar�lt marhah�sr�l. Ennyi! Mikor v�gezt�nk mindenki megk�sz�nte a vacsor�t �s t�vozott. Lion fel�llt, hogy seg�t nekem elmosogatni.
- Kedves vagy, de eml�kszel a m�ltkori fogad�sunkra, amit megnyertem. A t�tje a mosogat�s volt. Ti�d a p�lya. – adtam neki egy cs�kot cser�be.
- Ne m�r! – akadt ki.
M�snap reggel:
- Elk�rhetem a kocsidat? – k�rdezte Lion, m�g a l�pcs�r�l kiab�lva. Az eb�dl�asztaln�l �ltem, ahol m�r meg volt ter�tve a reggelihez. Balt� is reggelizett m�r. Vlagyimir elment a reggeli szok�sos �tj�ra. Chris pedig nem r�gen �rhetett haza, mert tegnap este elment a vacsora ut�n a Klubba.
- Minek az neked? – lep�dtem meg a k�r�s�n.
- K�rbej�rni a v�rost.
- Mi�rt?
- Mert tudom, hogy itt van. – jelentette ki magabiztosan.
Az�ta sem kapcsolta be azt a mobilt, aminek a sz�m�t megadta Rob apja. Ez napokkal kor�bban volt. Ideje nekem l�pnem. Odadobtam a kulcsokat Lionnak.
- Egy�bk�nt neked is j� reggelt! – morogtam, amikor m�r az ajt�t kinyitotta, hogy elmenjen. De meghallva a morg�somat visszaj�tt �s szenved�lyesen megcs�kolt.
- Mostm�r az neked is! – vigyorgott, mint a tejbet�k. �n meg a hirtelen let�mad�st�l sz�hoz sem jutottam. Nagyon meg fogja ezt m�g b�nni! – �g�rtem meg magamnak, ami�rt kics�folt.
Elpakoltam az asztalr�l. K�r volt kipakolni. Ilyenkor �ltal�ban t�l vagyok a fut�son �s a reggeli p�k megl�togat�s�n, aki mindig meleg p�k�rut ad nekem. Mike hal�la ut�n megsz�nt a h�zi �rizet. B�rcsak m�g meglenne, akkor az azt jelenten�, hogy m�g � is �l!
Balt� is velem szokott futni, �gy egyszerre elint�zem a s�t�j�t is. Mikor v�geztem a konyhai rendrak�ssal, el�kerestem az �cs�m laptopj�t. Ill� lenne m�r vennem egy saj�tot is.
Kikerestem egy k�pet Edward Seltonr�l, majd k�rlev�l form�j�ban sz�tk�ldtem n�h�ny ismer�s�mnek. �sszecsuktam a kis szerkenty�t. Okos volt, aki feltal�lta. Bekapcsoltam a t�v�t, ahol �ppen a helyi h�reket mondt�k.
- „Tegnap �jszaka folyam�n le�gett egy �jabb Sanchelis v�llalathoz tartoz� gy�r. A t�zolt�k elmond�sa szerint m�szaki hiba okozta a t�zesetet. Roger Sanchelis viszont nem nyilatkozott az esem�nyekr�l. Szerencse a szerencs�tlens�gben, hogy az �p�let az el�z� t�zesethez hasonl�an akkor gyulladt ki, amikor nem tart�zkodott benne senki…”
Nekem sem kellett t�bb m�r t�rcs�ztam is az emberemet.
- Igen. – sz�lt bele Szikra.
- Sz�p munka! – dics�rtem meg.
- K�szi! Mondtam, hogy k�r idegeskedni. A j�v� h�ten elutazok a harmadik helysz�nre.
- Rendben. Sok sikert! – bontottam a vonalat, mert a r�gi telefonom h�v�st jelzett.
Alig tettem le a kis ez�st telefont, ami Mike egyik �r�ks�ge volt, a m�sik m�r a f�lemn�l volt.
- Leonora Owens. – mondtam.
- Szia! Itt Vincent Cassel, Franciaorsz�gb�l. – mondta egy f�rfi, er�s akcentussal a hangj�ban.
- Tudom Vincent, eml�kszem r�d. – mosolyogtam meg a f�rfit.
�n ne eml�kezn�k r�? Alig f�l �vig dolgoztunk k�z�sen egy �gy�n, de az pont el�g volt, hogy egy �letre megjegyezzem magamnak a f�rfi igen extr�m elfog�si man�vereit. Amikor kamionr�l kamionra vagy kocsir�l kocsira ugr�lt P�rizs legforgalmasabb utc�in, am�g el nem �rte, hogy arra a kocsira jusson, ahol a gyan�s�tott volt, hogy azt�n meg�ll�tsa a kocsit. A dolog v�ge az lett, hogy az aut� szalagkorl�t �ll�totta meg, � meg �gy 3 m�tert esett, amit egy karcol�s n�lk�l meg�szott. Gyorsan talpra �llt �s megigaz�totta a ruh�j�t. A k�ny�k�n�l elszakadt a dr�ga Armani �lt�nye, ami miatt m�rges lett �s idegesen kir�ngatta a kocsib�l a gyan�s�tottat �s el��ll�totta. �n meg csak d�bbentem k�vettem figyelemmel a t�rt�nteket a gyan�s�tott kocsij�t k�vetve…
- Nos, a f�lembe jutott biztos forr�sb�l, hogy keresel egy szem�lyt.
- Igen ez igaz. – meg sem lep�d�k, hogy honnan tud err�l, mikor neki nem is k�ldtem el a k�pet. Ilyen ez a szakma, mindenki tud mindent. – Tudod, hol van? – k�rdeztem.
- Jelenleg nem, de tudom hol lesz k�t nap m�lva.
- Nah�t. – sz�npadiaskodtam.
- Nos, az embered tal�lkozni fog egy nagy kuty�val itt P�rizsban. Fegyvereket akar nekik eladni.
- Okozna nektek b�rmilyen probl�m�t, ha ezt a f�rfit kiiktatn�nk? – k�rdeztem.
- Amennyiben ez ugye nem hivatalos akci� lenne akkor nem. – k�z�lte. – Mindenesetre el�g lenne sz�munkra, ha elt�ntetn�d a fegyversz�ll�tm�ny, ez esetben a mi nagy halacsk�nk megenn� a ti kis halacsk�tokat, �s akkor nem kellene bepiszkolnotok a kezeteket. Persze nem hivatalosan.
- Akkor nektek pedig lenne bizony�t�kotok a nagyhalacska ellen. Igazam van?
- Oni. – v�laszolta. (Igen.)
- Merci beaucoup, Vincent! (K�sz�n�m sz�pen, Vincent!)
- Igaz�n nincs mit!