21. fejezet  Szemet szem�rt, avagy �n nem vagyok az a t�pus?

M�snap elment�nk v�s�rolni. Neki is �s nekem is b�v�lt a ruhat�ram. Vettem egy sz�p est�lyi ruh�t. Neki meg hozz� ill� �lt�nyt. Vett�nk egyforma dzsekit, fekete b�r feh�r mint�val. Most h�d�t a fekete-feh�r divat Franciaorsz�gban. Mikor megunta a ruhapr�b�lgat�somat, ink�bb elment keresni egy ugyanolyan telefont, mint amit �sszet�rtem. Vettem egy sz�p b�zs sz�n� csizm�t, hasonl�t, mint amilyet tegnap t�nkretettem.
Mikor visszat�rt�nk a sz�llod�ban, minden csomagot elhaj�tva omlottam a karjaiba.
A telefonom, ami k�s�rteties m�sa volt az el�dj�nek �s amit egy p�r perccel kor�bban helyeztem �zembe, ezzel felszabad�tva az � telefonj�t, cs�r�gni kezdett a kab�t zsebemben. Keresg�lni kezdtem.
- Musz�j felvenned? – k�rdezte k�t cs�k k�z�tt.
- Megn�zem ki az, ha nem fontos kikapcsolom. – v�laszoltam.
A kijelz�n �csi szerepelt. Mi�rt keres Chris ilyenkor? Soha nem szokott, ha tudja, hogy munk�m van. Hirtelen ideges lettem �s agg�dni kezdtem. A tenyeremmel eltoltam Liont, aki �rtette a c�lz�st �s le�ll�totta mag�t.
- Mond, �csi! – sz�ltam bele. – Mi az, baj van?
- Szia Nora! Peter vagyok. – Mit keres Petern�l Chris telefonja? Mostm�r t�nyleg agg�dom.
- Chris j�l van? – tettem fel a k�rd�st, ami most m�zs�s s�lyk�nt nehezedett a mellkasomra.
- Add ide! – hallottam meg a hangj�t a h�tt�rben.
- J�l van, ne agg�dj. � nem akart felh�vni, de szerintem neked tudnod kell, hogy Sanchelis k�sz�l valamire. – mondta.
- J�, de ez m�g nem ok r�, hogy felh�vjatok ilyenkor. – n�ztem az �r�ra, ami a t�v� alatt digit�lisan mutatta az id�t.
Itt 7 �r�val t�bbet mutat az �ra, mint New Yorkban ilyenkor. Teh�t ha itt d�lel�tt 12 �ra van, ott hajnali 5. Ilyen kor�n nem kelnek fel �s f�leg nem az �cs�m, aki ilyenkor szokott lefek�dni.
- Nora! – kezdte halkan �s nyugodtan Peter, �s ezzel h�zta az idegeimet.
- Ne kertelj! Mi van? – s�rgettem.
- Add ide! Ugye mondtam, hogy ez lesz okoskodott az �cs�m. – �tvette a telefont. – Szia Nora!
- Chris j�l vagytok? – k�rdeztem.
- Igen, mi j�l vagyunk. – mondta, de nem volt t�l meggy�z�.
- DE? – k�rdeztem.
- Nyugi van ok�! – morogta.
- Kiny�g�d v�gre? – t�relmetlenkedtem.
- A Silverben r�nk l�ttek. – hadarta el gyorsan. Lehet, jobb lett volna, ha nem s�rgetem? Akkor kicsit k�m�letesebb lett volna?
- Micsoda? – d�bbentem le, Lion k�zelebb l�pett hoz�m. A tenyer�t a v�llamra tette. – Mi t�rt�nt?
- Olyan gyorsan t�rt�nt minden. Lass�tott a kocsi, mi akkor ment�nk ki, hogy elmegy�nk vacsor�zni �s a kocsihoz tartottunk. Vlagyimir �s Szergej lemaradtak m�g�tt�nk, g�pfegyverrel l�ttek r�juk, m�g arra sem volt idej�k, hogy el�vegy�k a fegyver�ket. – Ijedten sik�tottam fel. – Nyugi, Vlagyimirnak gyors volt a reflexe �s egy kocsi m�g� l�kte Szergejt, lett egy p�p a fej�n. � nem tudott olyan gyors lenni, �s eltal�lt�k a v�ll�t, de kiszedt�k a goly�t, �s j�l van.
- Besz�lni akarok vele! – jelentettem ki.
- Az most nem megoldhat�, Keren adott neki f�jdalomcsillap�t�t, most alszik.
- R�tok nem nyitottak t�zet? – k�rdeztem.
- Nem, egy�rtelm�en �k voltak a c�lkeresztben. R�nk m�g csak nem is n�ztek.
- Biztosak vagytok benne, hogy Sanchelis volt?
- Az � emberei, az � kocsija. – v�laszolta. – Nora! Van itt m�g valami…
- Ne k�m�lj!
- Lea, John �s Rob j�tt a seg�ts�g�nkre. �ppen hozz�d tartottak, azt hitt�k, m�r hazaj�tt�l. – folytatta.
- �s? – k�rdeztem izgatottan.
- Szerintem rendben lesztek.
- Te sem haragszol? – k�rdeztem r�, m�g �gy telefonon kereszt�l is meg�rzem, ha hazudik.
- Lehet r�d haragudni, n�v�rk�m!
- Hazamenj�nk kor�bban?
- Nem, ez�rt is nem akartalak felh�vni. Peter �s Szergej �tk�lt�zik hozz�nk, a h�zat megint �rzik, de most m�r Peter emberei. Vlagyimirt is kiengedik m�g ma, �gyhogy rendben lesz�nk.
- Ok�, meg�rtettem. Vigy�zzatok magatokra!
- Rendben, de ti is! – azzal bontotta a vonalat.
Abban a pillanatban t�rni z�zni tudtam volna. A mobilt idegesen haj�tottam el.
- CSESSZE MEG! – k�romkodtam.
M�g miel�tt jobban k�rt tehettem volna valamiben vagy esetleg valakiben k�t er�s kar emelt r�m v�delmet. Lion �tkarolt.
- Nincs semmi baj! Nyugodj meg! – egy ideig meg pr�b�ltam eltolni magamt�l, de er�sebbnek bizonyult n�lam. Utat engedtem a z�poroz� k�nnyeknek.
- Mikor lesz v�ge? Mikor lesz nyugtunk? – zokogtam a mellkas�hoz b�jva.
- Tcsss! – csit�tgatott.
Ha csak p�r percig is, de a karja mened�ket ny�jtott. Ahogy �lelt tudtam, hogy ebben a pillanatban nem �rhet semmi baj. T�l lesz�nk ezen is! Annyi mindent t�l�lt�nk m�r, nehogy egy ilyen gengszter miatt legyek �n is bet� egy m�rv�nyon. Nem. Azt az �r�met nem kapja meg.
V�ge lesz, hamarosan �s akkor �tra kel�nk bemutatom apunak. Nyugodtan lehet�nk kettesben, an�lk�l, hogy rettegn�k a telefonh�v�sok miatt.
B�rmennyire is neh�z, hogy meg�lljam, hogy most megkeressem Sanchelist, nem teszem meg. Nem tehetem meg! A tervhez kell tartanom magam. T�l sok embert vontam be, t�l sok f�rads�g van benne �s innen m�r nincs vissza�t. De tal�n a javamra is tudom ford�tani.
Felemeltem a fejem, Lion �lel�se engedett, a zokog�som el�llt. Szemembe n�zett, �n let�r�ltem a k�nnycseppeket az arcomr�l.
- Nem adom meg neki a lehet�s�get! – jelentettem ki hat�rozottan.
A telefonom�rt mentem, ami kiv�telesen nem t�rt sz�t �s nem ment t�nkre csup�n kiesett az aksi bel�le. Lion �rdekl�d�en n�zett r�m. L�ttam az arc�n a hat�rozatlans�got, hogy merjen e k�rdezni vagy ink�bb, maradjon csendest�rs. V�g�l nem k�rdezett. A telefonon m�r a rep�l�teret t�rcs�ztam, �s franci�ul kezdtem besz�lni. V�rakoznom kellett.
- Most mi van? – k�rdeztem �s egyik kezemmel letakartam a telefont, hogy ne hallja m�d a besz�lget�st, ha esetleg v�get �rne a v�rakoz�som.
- �gy besz�lsz franci�ul, mintha anyanyelved lenne! – jelentette ki.
Ami persze nem igaz, de az akcentusomat lesz�m�tva t�nyleg nagyon j�l tudok franci�ul �s �n m�g meg voltam ijedve, hogy nem tudok megmukkanni sem p�r nappal kor�bban.
- F�l �vig egy�tt dolgoztam egy franci�val, aki tudott ugyan angolul, de ink�bb besz�lt franci�ul, mint angolul. Meg kellett tanulnom, ha meg akartam tudni, hogy engem szid vagy a vil�got. Ez�rt is tudok olyan v�laszt�kosan k�romkodni! – mosolyogtam el magam.
- Mond csak a kolleg�d v�letlen�l nem Vincent volt! – gyanakodva n�zett r�m, mire b�lintottam. – Van m�g, vagyis volt m�g valami k�ztetek? – k�rdezte. Jaj, de �des. A dr�ga f�lt�keny.
- Van k�t gyermeke �s egy gy�ny�r� feles�ge.
A telefon�l�som nem j�rt sikerrel. M�r lassan egy �r�ja pr�b�lkozom, de valahogy mindig falakba �tk�z�m.
- Kisasszony! Nekem kell egy oda �t �s vissza p�r �r�val k�s�bb. Mi ebben olyan felfoghatatlan? – az idegeim kiss� megfesz�ltek.
Ez m�r kicsit ki�br�nd�t! Itt a h�res P�rizs �s nincs egy nyamvadt rep�l� sem, ami elvinne �s m�g ma vissza is hozna?
- Ha ez annyira fontos �nnek mi�rt nem b�rel ki egy rep�l�g�pet? – k�rdezte a n� a m�sik oldalon.
- HA LENNE EGY ROHADT MAG�NREP�L�G�P MAGA SZERINT, FELH�VTAM VOLNA MAGUKAT? – az agyamat el�nt�tte a v�r�s k�d.
Kopogtak az ajt�n.
- Ki az? – k�rdezte Lion.
- Szobaszerviz. – v�laszolta egy ismer�s hang, de mivel �n el voltam foglalva a telefon�l�ssal nem �rdekelt ki j�tt vagy ment a szob�nkban.
- Mi nem rendelt�nk semmit. – mondta Lion.
- Ez egy remek aj�nd�k P�rizst�l a friss n�szutasoknak. Engedj m�r be! – az ajt�n kattant a z�r.
- Vincent? – k�rdezte Lion.
- Nem a r�mai p�pa szem�lyesen. Bocs, de bemehetek? – azzal m�r bent is volt.
A francia egyenesen t�rp�nek festett Lion mellett, aki �gy k�t fejjel volt magasabb n�la.
- Mi ez a maskara? – �mult Lion a sz�lloda szem�lyzet�nek egyenruh�ja l�tt�n.
- Nem hivatalos akci�. – eml�keztette Vincent Liont. – Kiss� felt�n�, ha t�bbsz�r is beugrok ide. Igaz?
- Jogos.
- Kb. 2 �r�val ezel�tt kiengedt�k az embereteket. F�l �r�ja holtan tal�lt�k a haj�j�n. Kiv�gt�k a nyelv�t. Gondoltam tudni akartok r�la �s �gy gondoltam a legbiztosabb, ha szem�lyesen mondom el, mivel a telefonja �lland�an foglalt. – b�k�tt fej�vel fel�m.
- Maguk szerint Spanyolorsz�g valahol az �szaki sarkk�r�n fekszik? – akadtam ki ism�t. – Fogadjunk, Alaszk�ba t�bb g�p megy, mint Spanyolorsz�gba! NEM. NEM ALASZK�BA AKAROK MENNI! – kiab�ltam.
- Idegesnek t�nik! – jegyezte meg Vincent.
- Az is. – v�laszolta Lion. – M�r vagy az �t�dik hellyel besz�l, de sem egy mag�nrep�l�g�p, sem menetrendszerint nem tud elutazni Spanyolorsz�gba, �s m�g ma vissza is j�nni. Gondok vannak otthon, de halaszthatatlan dolga lenne m�g Madridban. A legjobb aj�nlat szerint is ott kellene �jszak�znia, �s azt nem akar, min�l el�bb haza akar menni New Yorkba. – magyar�zta Lion a franci�nak.
- Semmilyen megold�sa nincs? M�g �tsz�ll�ssal sem? – hallatszott ism�t az �n hangom a szob�ban.
- Nincs. Sajn�lom! – v�laszolta a diszp�cser.
- �n is. Viszont hall�sra! – tettem le csal�dottan a telefont. Ilyen egyszer�en nincs!
- Nos. – k�sz�r�lte meg a tork�t Vincent. – Ha lemondasz a telefonr�l �s a m�regdr�ga cip�r�l, amivel tartozok neked, �s amit szerintem m�r meg is vett�l, akkor szervezhetek neked egy oda-vissza kir�ndul�st Spanyolorsz�gba.
- �s m�gis hogy? – k�rdeztem. Mire felmutatta a jelv�ny�t.
- Mondjuk ezzel. – mosolygott. – Egy �ra m�lva indul a g�p. – mondta magabiztosan. – H�ny szem�lyre k�red?
- Oda kett�. Vissza, v�rhat�an n�gyre. – v�laszoltam.
- �s ki a m�sik kett�? – k�rdezte Lion.
- Maria �s Selena Gomez.
- �s �k kik? – tette fel a k�vetkez� k�rd�st.
- Roger Sanchelis Achilles sarka. – v�laszoltam, �s bedob�ltam mindent a b�r�nd�kbe.
Vincent elment. �n pedig el�b�ny�sztam egy fekete nadr�gkoszt�m�t �s egy feh�r toppot al�. Elvonultam a f�rd�szob�ban �s �t�lt�ztem. Kicsit l�gy sminket k�sz�tettem. A hajamat l�farokba k�t�ttem �s minden egyes k�sza tincset r�gz�tettem. Nincs helye semmilyen hib�nak. A k�ls�mnek is �s a hangomnak is tiszteletet parancsol�nak kell lennie. Mikor kil�ptem a szob�b�l Lion meglep�dve n�zett r�m.
- Nagyon eleg�ns vagy! – jegyezte meg.
- K�sz�n�m! – feleltem a „tekint�lyt parancsol�” hangomat gyakorolva.
Ahogy �g�rte Vincent 45 perc m�lva megjelent. Mi m�r kijelentkezt�nk �s a recepci� el�tt, v�rakoztunk. A b�relt kocsi kulcs�t is leadtuk. Vincent gyanakv�an m�regetett.
- K�rdezhetek? – mondta.
- Att�l f�gg. – v�laszoltam m�r a kocsiban �lve.
- Mire k�sz�lsz? – a pillant�sunk tal�lkozott a visszapillant� t�k�rben.
�n �ltem m�g�tte �s Lion mellettem. A kez�nk �sszekulcsol�dott k�z�tt�nk. Mosolyogtam, amikor kimondtam a tervemet.
- Bossz�ra.
A besz�lget�s�nk ezzel le is z�rult. A rep�l�t�rre �rve megk�sz�nt�nk minden seg�ts�get. Visszaadtuk a t�le kapott holmikat �s elb�cs�ztunk.
- Az �l�sed alatt tal�lsz fegyvert. – s�gta nekem mikor meg�lelt.
- K�sz�n�nk mindent!
- Azt�n az esk�v�t�kre k�rek majd megh�v�t! – kiab�lta ut�nunk.
Jelent�s�gteljes pillant�st v�ltottunk Lionnal.
- Most �r�lsz? – k�rdezte a rep�l� fel� igyekezve.
- Minek?
- Hogy ketten is j� partinak tal�lnak engem a bar�taid k�z�l. – el�gedett mosoly ter�lt sz�t az arc�n.
M�r csak ez kellett az egoj�nak! A rep�l� felsz�llt �s �r�mmel vettem tudom�sul, hogy egy tervem t�k�letesen bev�lt. Szeretem, ha egy terv siker�l. A rep�l�g�pen kezemben akadt egy a le�r�s�t tartalmaz� prospektus.

A CESSNA CITATION 500-as sug�rhajt�m�ves �zleti rep�l�g�p, 5 utast tud 1700 kilom�terre luxus k�r�lm�nyek k�z�tt sz�ll�tani. K�nyelme sokkal nagyobb, teljes�tm�ny�ben pedig szinte megegyezik nagyobb testv�reivel: 12500 m�teres utaz� magass�ga �s k�zel 700 km/h sebess�ge seg�ti, hogy �n a lehet� leggyorsabban �rje el �ti c�lj�t.
A t�pus az egyik legelterjedtebb "business" rep�l�g�p a vil�gon. Amellett hogy utask�nt is �r�m vele rep�lni, baleseti statisztik�ja is a legkedvez�bb az �sszes gy�rtott t�pus k�z�tt. Rendk�v�l el�ny�s rep�l�si tulajdons�gainak k�sz�nhet�en igen r�vid fut�p�ly�r�l is k�pes �zemelni, vagyis kisebb, c�l�llom�s�hoz k�zelebbi rep�l�tereken is le tud sz�llni.
A rep�l�g�p hat�t�vols�ga 1. 700 km. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Eur�p�n bel�l minden, a lesz�ll�shoz megfelel� p�ly�val rendelkez� rep�l�t�r el�rhet�. Amennyiben t�volabbi a c�l�llom�s, valamelyik �tba es� rep�l�t�ren egy gyors, alig f�l�r�s technikai lesz�ll�ssal ezen �ti c�lokhoz is k�nnyed�n eljuthat.

�me az ad�fizet�k p�nz�b�l utazok egy luxusrep�l�n. Mind�ssze k�tf�s szem�lyzettel. Egy sof�r �s egy stewardessel, aki minden k�v�ns�gunkat lesi. Nem eshetek t�lz�sba, b�rmennyire is sz�vesen tenn�m. Maradnom kell az �lc�n�l.
Lion is tiszt�ban volt, hogy nem mondhatok semmit neki egy harmadik szem�ly f�le hallat�ra. Mostanra bizony�ra r��bredt, hogy n�lam nem a szavak, hanem a tettek besz�lnek.
* * *
Egy kamaszkor� l�ny nyitott ajt�t. Portug�lul nem nagyon j�l tudok, de valamit az�rt m�gis megpr�b�ltam kiny�gni. Egy gy�ny�r� fekete szem� �s hossz� fekete haj� latin l�ny, aki m�r majdnem egy k�sz n�nek sz�m�t.
- Bons dias! – k�sz�ntem. -Como te chamas?
- Chamo-me Selena Gomez. – v�laszolta.
Megnyugodtam, j� helyen j�rok. Akkor a forr�som helyes volt. Abban a pillanatban megjelent egy m�sik fekete haj�, de id�sebb n� jelent meg. K�t�nnyel a nyak�ban. Megk�rdezte a kisl�ny�t, hogy ki az, de mikor megl�tott ink�bb �gy d�nt�tt csatlakozik hozz�nk.
- Maria Gomez? – k�rdeztem.
- Sim. – v�laszoltam.
- Eln�z�st k�rek a zavar�s�rt. – folytattam angolul. – Nem nagyon tudok portug�lul. – szabadkoztam. – Bemehetn�k? Nagyon fontos dologr�l lenne sz�.
A n� jelzett a l�ny�nak, hogy engedjen be. Tudtam, hogy az asszony tud angolul, k�l�nben hogy �lt volna �vekig ott az Egyes�l �llamokban.
Mikor bel�ptem, egy kicsi de ann�l otthonosabb lak�sban tal�ltam magam. Ez lehetett a h�z k�zpontja, innen 4 ajt� ny�lt. Az egyik a konyha lehetett, ahonnan a n� �rkezett. A t�bbi meg szoba vagy valami hasonl�. A nappali egybe olvadt az eb�dl�vel. K�z�pen egy kis kanap�val �s k�t fotellal, el�tte egy kis asztalka, tele tank�nyvekkel �s �js�gokkal.
Az asztal alatt �s k�r�l hanyagul n�h�ny rajz volt. Amolyan v�zlatszer� k�pek ruh�kr�l. Ugyanakkor gy�ny�r� �s �l�nk sz�nek, egyedi fazonok. Ezek alapj�n a l�ny, tervez�nek k�sz�l, vagy legal�bbis nagyon �rdekli a divattervez�s vil�ga. A falakon rengeteg k�z�s k�p volt a l�nyr�l �s az anyj�r�l. Volt egy nagyon r�gi k�nyvespolc, ami szinte roskadozott a k�nyvek alatt.
- Oh, eln�z�st be sem mutatkoztam. – kaptam �szbe. – A nevem Leonora Owens. – ny�jtottam kezet.
- Maria Gomez. – viszonozta a n�. – De ezt m�r tudta. Nos miben seg�thetek? – k�rdezte a l�nyegre t�rve.
- Ami azt illeti ink�bb �n seg�ten�k maguknak. – jelentettem ki.
- M�gis miben? – k�rdezte.
- Roger Sanchelisr�l lenne sz�. – v�laszoltam.
Amire a n� portug�lul mondott valamit a l�ny�nak, aki kiment azon az ajt�n, ahol Maria bej�tt. Amit �n konyh�nak sejtettem. Kettesben maradtunk.
- Ne k�m�ljen! – t�rta sz�t a karj�t megad�an.
- Nem mutattam meg a jelv�nyemet, mert amit most teszek nem csak a munk�mba, de ak�r az �letembe is ker�lhet. De �gy gondoltam, nem a h�rekb�l kellene �rtes�lni�k, hogy a l�nya apj�t letart�ztatt�k.
- M�gis mit tett? – k�rdezte.
- Hamis�t�s, drogkeresked�s, sikkaszt�s, p�nzmos�s �s gyilkoss�g. – v�laszoltam.
- Mit akar t�l�nk?
- N�zze, amit most teszek, arr�l nem tud senki. K�t v�laszt�si lehet�s�g�k van. Az egyik, hogy felh�vj�k, hogy t�nj�n el �s az FBI keresni fogja. Ezzel hal�lra �t�lnek engem. �s nem lesz meg�ll�s. Akkor viszont �n�knek is menek�lni�k kell a l�ny�val egy�tt. A m�sik lehet�s�g, hogy kapnak egy �j es�lyt. Bizony�ra a k�rny�ken mindenki tudja ki a l�nya apja. Kapnak egy �j szem�lyis�get �s v�delmet.
- Cser�be ellene kellene vallanunk? – tette fel a k�rd�st.
- Nincs r� sz�ks�g. A v�dak el�gg� szil�rdan bizony�that�ak.
- Akkor mi�rt seg�tene nek�nk?
- Mert a l�nya tehets�ges, �s ha az apj�t el is vesz�tette, az anyj�t nem kell �s az �lmair�l sem kell lemondania. De s�rget az id�. D�nteni�k kell m�ghozz� most azonnal! A rep�l�g�p m�r v�r �s vagy magukkal, vagy maguk n�lk�l, fel fog sz�llni. – a n� a k�nnyeivel k�szk�d�tt mikor megl�tta a l�ny�t, aki mindent hallott �s zokogott.
- Ez igaz? – k�rdezte t�lem.
Meglep�dtem, hogy a l�ny tud angolul err�l nem tudtam. Ha tudtam volna, nem besz�ltem volna ilyen hangosan.
- Igen, sajnos igaz. – v�laszoltam.
- Az ap�m egy gyilkos. – mondogatta maga el� b�mulva.
- Ahonnan �n j�v�k ott senkit sem �rdekel ki az ap�d, ki az anyuk�d, vagy kik a bar�taid csak az hogy ki vagy te. Sajn�lom, de sietn�nk kell! Magukra hagyom magukat egy p�r percre, hogy �t tudj�k gondolni a helyzetet. – kimentem a h�z el�.
Ez�rt kellett a tekint�lyt parancsol� hang �s kin�zet. Ebben a pillanatban Leonora Owens voltam, az �gyn�k. A h�v�s, �rzelem n�lk�li ember. De abban a pillanatban, amikor megl�ttam azt a l�nyt nehezen b�rtam a szerepemmel.
Nem tudn�k els�t�lni innen, b�rhogyan is d�ntsenek, hogy ne tudjam biztons�gban a l�nyt. Neki semmi k�ze az eg�szhez �s nem is tehet r�la, hogy pont � az apja. Egy l�ny �lmokkal, akinek most kics�szott a talaj a l�ba al�l. Fel kell �llnia, �s el kell d�ntenie, melyik �ton megy tov�bb �s ehhez a d�nt�shez bizony sz�ks�ge lesz az anyj�ra.
P�r perccel k�s�bb visszamentem. Egym�st �tkarolva zokogtak. Megk�sz�r�ltem a torkomat, hogy felh�vjam a figyelm�ket a jelenl�temre.
- Siker�lt d�nteni�k? – k�rdeztem.
- Igen. – n�zett r�m a l�ny. A csod�latos �s �szinte szem�vel. – Mag�val megy�nk! Mit kell tenn�nk? – k�rdezte.
- Szedjenek �ssze n�h�ny dolgot, de csak a legfontosabbakat! F�l �r�juk van! – jelentettem ki �s kimentem a h�z el�, ahol m�g mindig v�rt a taxink.
Felh�vtam egy r�gi Marsallos kolleg�mat, aki tartozott egy sz�vess�ggel.
- Itt Leonora Owens. Tudod, m�g tartozol nekem egy sz�vess�ggel. M�g ma meg foglak l�togatni, hogy behajtsam az ad�ss�godat. �tkozni fogsz! – mondtam r� az �zenetr�gz�t�j�re.
A rep�l�g�pen nagyon nagy volt a csend. Nem tudtunk besz�lgetni a tervekr�l, mivel ott volt a stewardess.
Selena �s Maria a gondolataiba s�ppedve b�multak ki a g�p ablak�n.
M�g Lion k�rd� tekintetekkel m�regetett. �n el�gedett voltam magammal, hiszen, an�lk�l t�ntettem el a l�nyt �s az anyj�t, hogy b�nt�d�suk esett volna.
A h�zban oltva hagytam a s�t�t �s a g�z is eresztett a hib�s t�m�t�s ment�n. Sz�val alig p�r �ra m�lva fel fog robbanni a hely. Szikra rossz hat�ssal van r�m. Mikorra kider�tik, hogy volt e valaki a h�zban Sanchelis m�r b�rt�nbe lesz.
A mag�nrep�l� lesz�ll New Yorkban. Christ is felh�vtam m�g Madridban, aki m�r v�rt minket a rept�ren. Lion hazament vele �n pedig a k�t l�ny k�s�ret�ben elmentem behajtani a tartoz�somat.
�tk�zben meg�lltam egy bank el�tt. Bementem �s kivettem egy jelent�sebb �sszeget �s nyitottam egy sz�ml�t. Egy csal�di h�z el�tt �lltam meg.
Megk�rtem �ket, hogy am�g nem jelzek, maradjanak a kocsiban. Mikor elmondtam, mit akarok a kollega egy kiss� felh�borodva k�z�lte, hogy lehetetlen. A kez�be nyomtam a bankb�l kivett p�nzt.
- Ez tal�n seg�t! – megd�bbenve meredt r�m.
- Ez rengeteg.
- Pontosan. A l�ny divattervez�, az anyja pedig nagyon j�l tud f�zni. Ne sz�rj ki vel�k �s t�gy egy csod�t! Meg�rtett�k egym�st? – k�rdeztem.
- Kik �k neked?
- Ahhoz nincs k�z�d! – mondtam. – Megcsin�lod, vagy kicsin�llak! – fenyegettem.
- Rendben. – egyezett bele.
Jeleztem a k�t n�nek, hogy j�jjenek be. A h�z el�tt meg�ll�tottam Mariat, a kez�be nyomtam a pap�rokat.
- Ez egy sz�mla, amihez csak ketten f�rnek hozz�. Az �n nevemen van, mivel fogalmam sem volt mi lesz az �j nev�k. Rajta van az el�rhet�s�gem, ha b�rmire sz�ks�g�k lenne.
- Ezt nem fogadhatom el! – ellenkezett.
- Ne agg�djon, nekem ez kifizet�dik! – v�laszoltam. – �s a l�nya �lmaihoz p�nz kell, h�t legyen az, amit szeretne.
- Hogyan h�l�lhatn�nk meg mag�nak ezt? – k�rdezte.
- Mondjuk, hogy az esk�v�mre � tervezi a ruh�t. – mosolyogtam Selen�ra.
- L�gy becs�letes ember! Ok�? – �leltem meg. Abban a pillanatban bev�g�dott Justin mondata: „Sok idi�ta ezeket szokta valamelyik sz�m�ra fontos napnak beprogramozni.” – Mond csak, Sanchelis tartja veled a kapcsolatot?
- Sz�let�snapra k�ld egy-egy k�peslapot. – v�laszolta.
- Mikor sz�lett�l? – k�rdeztem.
- 1992. december 10-�n. – Megvan a k�d. Biztos, hogy ez lesz az.
- K�sz�n�m! – mondtam.
- Hogyan tal�ljuk meg mag�t? – k�rdezte a l�ny.
- A nevem Leonora Owens �s benne vagyok a telefonk�nyvben. De most m�r menjenek!
- K�sz�nj�k! – �lelt meg Maria.
- Vigy�zzanak magukra! – suttogtam neki �s elhajtottam a helysz�nr�l.