1. fejezet

- H�lgyeim �s uraim, itt Ron Weasley, a vil�g legjobb kviddics j�t�kosa! – �nnepelte fennhangon a riporter a v�r�s haj� fi�t, aki �pp egy sepr�n �lt, �s a kez�ben tartotta az aranycikeszt. – Ilyen gyorsan m�g senki nem volt k�pes elkapni, de neki, egyes egyed�l neki, siker�lt, mikor m�g el sem kezd�d�tt a j�t�k, a cikesz pedig m�g csak a l�d�ban volt!
Ron tov�bbra is a fellegekben j�rt, igen, megcsin�lta, v�gre valamiben jobb volt Harryn�l…

Nem sokkal k�s�bb, Cornelius Caramel k�sz�lt vele kezet fogni, �m ekkor valahonnan hangos ricsaj hallatsz�dott, mintha valaki a t�lvil�gr�l kiab�lna… Ki lehet az, aki meg akarja fosztani ett�l az �lm�nyt�l? Ki lehet ilyen kegyetlen, hogy pont most, mikor v�gre csapata bajnok lett, m�ghozz� az � vezet�s�vel, elkezd vele kiab�lni, �s �gy nem hallja a m�gia�gyi miniszter dics��t� szavait…

~*~

- Ron Weasley, felkeln�l m�r v�gre? – kiab�lta lentr�l Mrs. Weasley. – Harry bar�tod m�r egy �r�ja itt van, ne v�rakoztasd tov�bb!
Ron cs�ggedten fek�dt az �gy�ban. Mi�rt keltette fel �t az anyja? Mi�rt most? T�l sz�p volt, hogy igaz legyen, � csak egy senki, egy szeg�ny fi�, akit mindenki csak b�nt. Harrynek sokkal jobb, igen, Harry gazdag, olyan j� lehet neki, hogy mindenki a sebhely�t b�mulja, meg�ll�s n�lk�l. Gondolta Ron.
- Ronald! - kiab�lta ism�t a n�. – Igyekezz m�r!
- Megyek, anya! – kiab�lta t�relmetlen�l. Ler�gta mag�r�l a takar�t, majd fel�lt, belel�pett a papucs�ba, �s fel�llt. Tudta, hogy nem szabadna f�lt�kenynek lennie Harryre, hiszen meghaltak a sz�lei. De m�gis, � kviddics j�t�kos, neki siker�lt az, ami neki nem… � csak az �lmaiban lehet bajnok. Mik�zben ezen t�prengett, kil�pett a szob�j�b�l, �s a l�pcs� fel� vette az ir�nyt.

Le�rve megpillantotta Harryt, aki m�r az asztaln�l �lt, �j, aranysz�n� tal�rj�ban, �s �ppen reggelizett.
- Hell�, Ron! – k�sz�nt Harry. A v�r�s haj� fi� el�sz�r nem felelt, mert igencsak meglep�d�tt, mikor megl�tta bar�tja �j �lt�z�k�t.

Harry nagyon csod�lkozott, hogy vajon mi�rt n�z r� Ron �gy, mintha m�g sose l�tta volna, pedig semmi szokatlan nem volt rajta, szok�sos, Dudleyt�l �r�k�lt g�nceiben �ld�g�lt a sz�ken.

Weasley tov�bbra sem hitt a szem�nek, bar�tja m�r megint �j ruh�t vett, � meg m�g mindig, a m�r kin�tt, �s szakadt ruh�it hordta, ez nem igazs�g…
- Mi a baj, Ron? – k�rdezte Harry. M�g, hogy mi? H�t nem tal�lja ki? M�r � sem tudja, hogyan v�gjon fel.
- Mi lenne, semmi, csak m�g f�radt vagyok – felelte v�g�l k�z�ny�sen – Am�gy, hell�!
Ekkor Mrs. Weasley is bej�tt a konyh�ba.
- Na v�gre, Ronald Weasley! Ideje megcsin�lnod a reggelid, nemsok�ra indulnotok kell, k�l�nben lek�sitek a vonatot, siess m�r! – mondta szigor�an Mrs. Weasley, legal�bbis Ron �gy fogta fel. Val�j�ban azonban ezt mondta:
- Na v�gre, Ron dr�g�m, m�r azt hittem, fel sem �bredsz, az asztalon v�r a reggelid.

Ron maga alatt volt, kiment a konyh�ba, hogy elk�sz�tse a reggelij�t, csak azt nem �rtette, hogy akkor mit keres ott az a m�sik t�ny�r az asztalon.
- Mit csin�lsz, Ron? Itt a kaj�d… - sz�lalt meg Harry. Val�sz�n�leg nem �rtette, mi�rt viselkedik ilyen furcs�n a bar�tja.
A fi� megfordult.
- K�szi, nem kell odaadnod, megcsin�lom a saj�tomat – felelte kiss� s�rt�d�tten. Minden bizonnyal bar�tj�� a m�sik t�ny�r reggeli is, kor�bban is kital�lhatta volna…

~*~

A Roxfort Expressz indul�sra k�szen �llt, Harry, Hermione, �s… ki is? Ja t�nyleg, Ron, tal�ltak maguknak egy �res f�lk�t.
- J�, hogy v�gre tal�lkozunk. Hogy telt a nyaratok? – k�rdezte k�v�ncsian Hermione.
- K�szi, �gy ahogy. Dursley�kn�l, nem volt valami j� a ny�r – felelte Harry, �m Ron ezt m�sk�pp hallotta:
- Kir�ly volt, vettem magamnak egy �j aranysz�n� tal�rt, �s �gy n�z ki, leigazol az egyik kviddics csapat, j� nem? – Nem! Nem j�, m�r megint fel akar v�gni… Mindig ezt csin�lja. �lland�an f�nyezi mag�t…
- �s a te nyarad, hogy telt, Ron? – k�rdezte a l�ny. A fi� csak most eszm�lt fel gondolataib�l…
- K�szi, nekem is j�l… - felelte, �m ebben nem volt �szintes�g. Neki rosszul telt, majdnem belepusztult, hogy nem lehetett Harry hely�ben. Nem kapott �j aranytal�rt, �s nem nyert felv�telt semelyik csapatba sem. M�g az iskolai csapatba se ker�lt be. Egy pillanatra, mintha… mintha egy k�nnycsepp jelent volna meg a szem�ben.
- Ron, te s�rsz? – k�rdezte csod�lkozva Harry. Mi bajod van? Hermione is �rdekl�d�ssel tekintett a fi�ra.
- Mi van? – k�rdezte Ron, majd gyorsan megt�r�lte a szem�t… - Dehogy s�rok, hagyj�l m�r Harry, mondtam, hogy f�radt vagyok, bocs�nat.

Harry �s Hermione agg�dva pillantottak bar�tjukra, tudt�k, hogy hazudik, att�l, hogy f�radt, m�g nem b�gne, �m nem akart�k tov�bb firtatni a t�m�t, �gy Harry el�vette a Reggeli Pr�f�t�t.
- �ll�t�lag a Roxfortban valami nagy dolog k�sz�l. Itt van a cikkben – mondta, majd kinyitotta az �js�got, �s olvasni kezdte:
- Arthur Weasley �r�mmel jelentette be, hogy siker�lt meg�llapodni a m�sik k�t iskol�val, �gy minden akad�ly elh�rult, hogy id�n egy olyan esem�ny ker�lj�n megrendez�sre a Roxfortban, amire m�r id�tlen id�k �ta nem ker�lt sor – Harry hangja izgatott volt.
Ron fel� fordult, aki most is cs�ggedten �ld�g�lt az ablak mellett, �s a t�jat n�zte.
- Ron, apuk�d nem mondott semmit neked err�l?
A fi� megr�zta a fej�t, nem, nem is tudott semmi ilyesmir�l. R�ad�sul � nem eg�szen �gy fogta fel Harry szavait, ahogy azok elhangzottak, hanem sokkal ink�bb, valahogy �gy:
- Ron, Harry im�d� apuk�ja �r�mmel jelentette be, hogy nagy esem�ny ker�l megrendez�sre, de egy biztos, ebben Ron nem vehet r�szt, bar�tja, a kis t�l�l�, viszont garant�ltan ott lesz ezen a titokzatos rendezv�nyen. Neki egy�bk�nt Arthur mindenr�l besz�molt…

- Nem az�rt, Ron, de t�nyleg, mi a franc van m�r veled? – k�rdezte most m�r t�relmetlen�l a l�ny.
- Mondtam, hogy semmi… f�radt vagyok. – hazudta.
- Ezt m�r hallottuk – v�gta r� Harry.
Ron nem felelt, m�g ink�bb a t�jat figyelte. Mik�zben cs�ggedten meredt kifel� egy l�gy sz�llt az orr�ra, elhessegette, �m az most a sz�j�ra sz�llt. Most m�r d�h�sen csapott a sz�ja fel�, de ezzel csak azt �rte el, hogy mag�t v�gta pof�n.

Harry �s Hermione elk�pedve n�zt�k bar�tjukat:
- Mit r�ngat�zol itt �ssze-vissza?
- Ha nem vetted volna �szre, itt volt egy l�gy – v�gta r� s�rt�d�tten.
- Mi csak azt l�ttuk, hogy sz�jba verted magad, am�gy meg v�rzik… - magyar�zta a l�ny, �s igaza is volt, a fi�nak most csakugyan v�rzett a k�pe. Ron erre m�r nem reag�lt, csak kez�vel let�r�lte a v�rt, majd ism�t az ablak fel� fordult. Kicsivel k�s�bb ism�t bar�tai fel� n�zett, �s megint led�bbent. Nem hitt a szem�nek, ez nem lehet, de m�gis, j�l l�tta, hogy Harry �s Hermione cs�kol�znak…
- H��! – kiab�lta.

Viszont cs�kr�l sz� sem volt, Harry �s Hermione �rtetlen�l, �s egyre nagyobb aggodalommal figyelt�k bar�tjuk viselked�s�t.
- Mi van m�r megint? – k�rdezte, most m�r d�h�sen a fi�.
- Mi�rt cs�kol�ztatok? – k�rdezte inger�lten Ron.
- Hogy mit csin�ltunk? – k�rdezt�k �rtetlen�l.
- Ne hazudjatok m�r… l�ttam.
- Nem az�rt, Ron, de szerintem kezeltetned kellene magadat, de t�nyleg – javasolta Hermione.
A fi� nem reag�lt, hanem visszat�rt a szeretett t�j�hoz, az egyetlen, ami nem b�ntotta. Mostan�ig…
Meggy�z�d�se volt, hogy a felh�k, a k�vetkez� mondatot kezdik form�lni: „Ron, te csak egy vesztes vagy, Harry az igazi szt�r, mert � kviddics j�t�kos, te meg nem…”
- Ebb�l el�g! – �v�lt�tt fel Ron, majd d�h�dten fel�llt, odament az ajt�hoz, kinyitotta, majd elrohant.

A folyos�n l�pkedett mag�nyosan, �gy �rezte, el�rult�k. �t mindenki gy�l�li. �pp erre gondolt, mikor Draco Malfoy j�tt vele szembe, Monstroval �s Crackal az oldal�n.
- N�zz�tek csak, hogy ki van itt… - mondta g�nyosan Draco, majd gonoszan felnevetett. – Csak nem az egyik Weasley… nocsak, hol vannak a bar�taid, he?
Ron nem felelt.
- Na, mi az? Csak nem megb�ntottak, hogy m�r besz�lni se tudsz? Apuci mes�lte neked, mi lesz a Roxfortban, he? Vagy m�g a szeretett fiacsk�j�val se osztja meg a nagy titkot.
- Fogd be, Malfoy! – v�gta r� d�h�sen.
- Ne s�rtegess, Weasley! Ha tudni akarod, mi lesz a suliban, k�rdezd meg Pottert! Neki biztosan elmondta az apucid a titkot – mondta k�r�rvend�en Draco. – Hiszen te is j�l tudod, hogy �t sokkal jobban kedvelik a sz�leid, mint t�ged… Sz�p kis aranysz�n� tal�rt vettek neki. Vagy nem mondta, hogy t�l�k kapta? – Malfoy �s band�ja ism�t gonoszan nevetett.

Ron r� akarta v�gni, hogy hazugs�g, de nem… a mai nap t�rt�n�sei meggy�zt�k, igaz, amit a sz�ke haj� fi� mondott.
Ron pityeregni kezdett, ami m�g Malfoyt �s k�t t�rs�t is meglepte.
- Te b�gsz?! – k�rdezt�k g�nyol�dva, �s valljuk be, joggal. – N�zz�tek, a kis Ron fi�cska b�g, jaj, szeg�ny – kiab�lta hangosan, mire t�bben is kih�zt�k a f�lke ajtaj�t, hogy megn�zz�k, mi t�rt�nik.

- Nem b�g�k! – kiab�lta k�nnyeivel k�szk�dve Ron. Mindennek a tetej�be, Harry �s Hermione is kij�tt a f�lk�b�l, �s sz�nakozva n�zt�k bar�tjukat. Mindketten tudt�k, orvosi seg�ts�gre van sz�ks�ge, m�g a v�g�n �ngyilkos lesz. �m csak �k ketten nem nevettek, szinte mindenki m�s torkaszakadt�b�l r�h�g�tt. Erre m�r n�h�ny feln�tt is odaj�tt, p�ld�ul Piton professzor, aki most a pityerg� fi� balszerencs�j�re, �pp a vonaton tart�zkodott.
- Mi t�rt�nt itt? – k�rdezte szigor�an, mire a nevet�sek elhalkultak.
Malfoy v�gan besz�molt neki az esem�nyekr�l.
- Hm… - Piton gonoszan elmosolyodott.
- Sz�val, Weasley, maga t�nyleg b�g�tt? – k�rdezte, �s amikor r�n�zett a fi� kis�rt szem�re, m�r biztos volt benne, hogy �gy t�rt�nt.
- Milyen megal�z�, vagyis pontosabban, megal�z� lenne… - mondta, mik�zben folyamatosan Ronra meresztette szemeit. – Megal�z� lenne, ha Ron fi� volna, de j�l tudjuk, hogy Weasley legbel�l val�j�ban egy t�r�keny kisl�ny, nem igaz Weasley kisasszony?

- Nem! – felelte hat�rozottan a kisl�ny… vagyis pontosabban, a „fi�”…
- Ne feleseljen velem, kisasszony! B�ntet�munka, a beoszt�si cerem�nia ut�n legyen az irod�m el�tt! Meg�rtette? – k�rdezte d�h�sen Piton.
Ron cs�ggedten b�lintott.
- Nagyszer�! Most pedig mindenki menjen vissza a f�lk�j�be! – parancsolta szigor�an, mik�zben v�gign�zett a di�kokon, ezut�n sarkon fordult, �s siet�sen t�vozott.

~*~

Lehet-e m�g enn�l is rosszabb napja Ronnak? Ennyi megal�ztat�st r�g nem kellett elviselnie. Vajon feldobja-e majd a t�ny, hogy mi ker�l megrendez�sre?
A Nagyteremben nagy volt a zsivaj, mindenki Ron �g�s�r�l besz�lt, lesz�m�tva Harryt �s Hermion�t. Ekkor azonban Dumbledore fel�llt, �s csendre intette a t�rsas�got.
- �dv�zl�k mindenkit, ezen a csod�s est�n… - Kezdte higgadtan. – Most hogy t�l vagyunk a beoszt�si cerem�ni�n, �r�mmel jelenthetem be, hogy a Roxfort kapta meg a lehet�s�get, hogy megrendezze a Trim�gus Tus�t… - Miut�n Dumbledor elmondta, hogy mir�l is sz�l ez a tusa, mindenki izgatott lett, �s rem�lte, � lesz az, akit a T�z Serlege majd kiv�laszt.
De az igazgat� m�g nem fejezte be.
- Csendet k�rek! Egy fontos dolgot m�g tiszt�znunk kell, a m�gia�gyi miniszt�rium d�nt�se alapj�n, a pr�b�ra… - Dumbledore hangja ez�ttal szigor�an csengett – Mindenki r�szt vehet… - a di�ksereg megk�nnyebb�lt, �m az igazgat� felemelte mutat�ujj�t. – Kiv�ve… Ron Weasley.

Az eg�sz terem harsogott a nevet�st�l, legal�bbis Ron �gy �rz�kelte, hiszen s�lyos kisebbs�gi komplexussal k�szk�d�tt az ut�bbi id�ben. A s�rt�d�kenys�ge a tet�pontj�ra �rt, vagy m�g mindig nem? Term�szetesen nem, mindez m�g csak a kezdet volt…